Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-23 / 18. szám

Bástí István pályafutásáról

Egy játékos befejezte

Mottó:

„Kérem én még nem játszottam,

Nem játszottam,

Nem játszottam,

Játszani szeretnék mostan.’* (Szép Ernő: Gyermekjáték)

| , A játékos január 3-án még Ott volt az évnyitón, meghallgatta a beszédeket, majd á végén maga .s szólásra emelkedett. Enyhén reszketett a hangja. halkan, de mégis érthetően azt mondta; „Szeretném bejelenteni, hogy befejeztem aktív labdarúgó-pályafutásomat.” Aztán leült, talán kicsit megköny- nvebbülten. hogy sikerült kimondania azt, amivel már hónapok óta viaskodott. Néhány másodperces csend jelezte a társak együttérzését, de ők természetesnek tartották a 36 éves labdarúgó visz- szavonulását. Hamar napirendre tértek afelett, hogy Básti István nem fut velük ki többet a Stécé színeiben brinoki oontokérl küzdeni.

A szőke , középpályással beielentése után 2 héttel találkoztunk. s addigra már lát- hatólas sikerült lecsillapítania önmagábap a nagy elhatározás utórezgéseit.

— Ez az élet rendje — kezdte beszélgetésünket. — Nem a bejelentés volt számomra nehéz, hanem az elhatározást érlelő álmatlan éjszakák sora. Borzasztó volt, de be kellett látnom, hogy az ember szervezete elhasználódik, a végtagok egyre lassabban engedelmeskednek a fej parancsainak. Meg a de' rekam sem bírta már a terhelést. Egy rossz mozdulat elég volt ahhoz, hogy hónapokra-szinte teljesen mozgás- képtelenné váljak. így azután önmagából adódott a feladat, hogy változtassak a hosszú évek megszokott rendjén.

Mikor a pályakezdés emlékeire terelem beszélgetésünk fonalát, házigazdám három vaskos fényképalbumot helyez elém, s lelkesen lát hozzá a lapozáshoz. Az első oldal grundfocistáiról rögtön elbeszélésbe kezd:

— Az acélgyár környékén nőttem fel, s már első esz- mélésem idején ott kísértett a labda varázsa. Az ötvenes évek elején ez nem volt csoda, hisz az egész ország a futball bűvöletében élt, száz és száz ifjú Bozsik, Kocsis és Puskás kergette a „oőrt” városunk grundjain. Iskola és futball jelentette sokáig az életemet, meg télen a kiegészítő sportok. A Mali- novszkij úti iskolába jártam, s itt kóstoltam meg először a siker ízét; 1958-ban ezüstérmet nyertünk Csillebércen az országos iskolai bajnokság döntőiében.

. — Mikor került egyesülethez?

— 1959-ben igazolt le az SBTC ifjúsági csapata — válaszol, s mutatja az első csapatképet. — Az akkori társak neve már nem sokat mond, hiszen közülük egyedül én lettem ismert játékos. Az albumom további része viszont kicsit Stécétörténelem is, mert mindvégig ennél a klubnál sportoltam. Végigjártam az egyesületi „ranglétrát”, az ifjúsági II-ből jutottam el 4 év alatt, a felnőttek öltözőjéig. Első edzőm, Menich István a bal- összekötő posztjára állított, s érdekes módon — jobblábas létemre — végleg a pálya bal oldalán ragadtam. Milyen volt akkor a játékom? Viszonylag gyors, s meglehetősen sok gólt lőttem. Így azután a következő évet már az NB I-es ifjúsági bajnokságban játszottam, sőt tagja lehettem annak a megyei ifjúsági válogatottnak is, amely 1962-ben országos bajnokságot nyert Tatán. Egy év múlva a felnőttek között találtam magam, s Grosics Gyula edző a csatársor minden posztján szerepeltetett. Szinte minden NB I/B-s mérkőzésen kezdőcsapatban voltam, olyan társak között, mint Szojka, Taliga, Toldi, Ferencz, Oláh, hogy csak né- hányukat említsem. Közülük nem egy lett később az edzőm, vagy a vezetőm.

— És az első NB I-es mérkőzés?

— Nos. az is eljött lassan. Hazai pályán mutatkoztam be 1965-ben az első osztályban a Vasas ellen, s 1—1 lett a végeredmény. A bal- szélső posztján. léptem pályára és nem okoztam csalódást. Még ebben az évben meghívtak az utánpótlás-válogatottba, s játszottam is Anglia és Ausztria csapatai ellen. Ez a kép akkor készült — mutatja —, először voltam címeres; mezben.

— • A következő, esztendő már nehezebb volt számomra, hiszen Jeck Ferivel váltottuk egymást a balszélen. Ekkor

’ három olyan játékos Is volt a csapatban, aki később A* válogatott lett: Kocsis, Bánkúti és Szalai. 1967-ről is érdekes felvételt tudok mutatni. Olyat, amely az MNK-dö' itőn készült Igaz, 1—0 arányban kikaptunk a Győri ETO-tól, viszont ezen a mérkőzésen állt össze először a később híressé vált, Szalai, Répás, Básti középpályás sor. Nagyszerű partnerek voltak, jól bántak a labdával, sokat futottak, láttak a pályán, nekem szinte csak „reprezentálnom” kellett mellettük, elosztani az általuk kiharcolt labdákat. Talán ekkor éreztem először igazán stabil játékosnak magam. Aztán következett Mexikó, az olimpia. Szerencsém volt, beválogattak az olimpiai csapatba, három alkalommal pályára léptem, s nekem is nyakamba akasztották az aranyat. Életem egyik nagy pillanata volt a győzelmünket hirdető magyar Himnusz hallgatása, a magasra kúszó nemzetiszínű zászló lobogása.

— Mint érdekességet, hadd említsem meg, hogy albumomban először ebben az évben jelenik meg arc a jelenlegi STC-bői, mégpedig a Kajdi Tibié.

— Nem tette önelégültté a mexikói siker?

— Ezt mások jobban meg tudják ítélni, de kétségtelen, ekkor váltam ismert, talán kicsit irigyelt emberré. Jó volt a népszerűség fényében sütkérezni, s ez klubcsapatomnak is hasznára vált. Egészséges önbizalommal léptünk pályára, s hamarosan a vidék legjobbjai lettünk, sőt 1971-ben a nemzetközi porondra is kiléptünk. Az UEFA Kupában indultunk, de már az első fordulóban alulmaradtunk a görög AEK Athén csapatával szemben.

— 1972 a müncheni olimpia esztendeje. Tudjuk, hogy kijutott a játékokra, ám mégsem szerepelt. Miért?

— Illovszky Rudolf szerint nemzetközi mércével mérve nem volt korszerű a játékom, nem voltam elég erőszakos, rámenős. Ezért meg kellett elégednem a tartalékok hálátlan szerepével. Bár az olimpia varázsa, az élmények sokasága némileg kárpótolt, mégis fáj az ezüstérem elmaradása. Viszont a hazai bajnokság gyógyírt jelentett, hiszen ekkor érte el csapatom fennállásának eddigi legnagyobb sikerét, a bronzérmet. Ez az 1972—73-as harmadik hely volt a csúcs, ettől kezdve fokozatosan csúsztunk egyre lejjebb. Még Kovács Imre edzősködése alatt tartottuk magunkat, de Dávid Róbertnél már mutatkoztak a bomlás jelei Meglazult a csapat egysége, klikkek ala- 1

kultak, s ez aztán kiesésünkhöz vezetett. Ezért nem szívesen emlékszem erre az időszakra.

— Az NB II-ben kevés alkalommal játszott! Mi volt az oka?

— Ekkor, 33 éves koromban ért életem első komoly sérülése, mégpedig a második fordulóban, Egerben. A sportkórházi porcműtétet hosszú lábadozás követte, ezért csak az utolsó öt találkozón léptem pályára. Aztán 1979-ben újabb súlyos sérülés, szalag- szakadás következett, ám ennek ellenére 15 találkozóval szaporítottam NB I-es mérkőzéseim számát. Ebben nagy segítségemre volt Lakat Karcsi bácsi és a lelkes tarjám közönség is.

— ősszel már csak 20 NB I-es percem volt, a DMVSC ellen, a gerincbántalrftaim újra és újra jelentkeztek. Eljött a számvetés ideje, feltettem magamnak a kérdést, hogyan tovább? Rengeteg élményem volt, eljutottam 15 országba, olimpiai ^bajnok lettem, 327 első osztályú talál-, kozón .vettem részt, talán sok, talán kevés amit elértem, de be kellett látnom; nincs tovább! Az élet más kötelességeit, más örömeit kell előtérbe állítanom. Jó szakmám van, fogtechnikus, s a 25-ös Fogtechnikai Vállalatnál segítőkezek nyúlnak felém, pótolnom kell esztendők szakmai mulasztását. A családommal is többet tudok foglalkozni, s igyekszem a fiamból sportembert nevelni.,

— A játékkal végleg szakít?

— Csak a labdarúgással, bár nem fogom kerülni a kispályás mérkőzéseket. Edzői ambícióim nincsenek, vezető sem akarok lenni, mert ez is, meg a szakmám is egész embert kíván. Majd kijárok a mérkőzésekre, hétközben meg teniszezem.

— Szóval a sport, a játék szeretete mindvégig megmarad bennem, míg élek. addig játszom, hiszen most is úgy érzem, hogy:

„Kérem én még nem játszottam”. ..

Kiss László Miklós

Teremfoci sol< szép góllal

Vastaps a sportcsarnokban

A hét végén a hatos döntő mérkőzéseivel folytatódtak a salgótarjáni sportcsarnokban rendezett labdarúgó-teremtorna küzdelmei. A nagyszámú nézősereg izgalmakban bővelkedő mérkőzéseket láthatott és sok szép gólnak tapsolhatott. A lejátszott mérkőzések közül ki kell emelni a vasárnap délelőtti Szénbányák—Főiskola rangadót, melynek végén zúgott a vastaps. A volt NB I-es játékosokból álló csapat rutinja kevésnek bizonyult a fiatal főiskolások lelkesedésével szemben. A férfiak mellett a nők is bekapcsolódtak a küzdelmekbe és két mérkőzést játszottak az ötödik és a hetedik helyért.

Női mérkőzések: a 7- helyért öblösüveggyár—Építők

6—0 (3—0), v.: Gordos. Az 5. helyért Élelmiszer-kisker.— BRG 3—0 (2—0), V.: Pepsinsz* ki.

Férfimérkőzések: SKÜ—

SZÜV 2—2 (1—1), v.: Komló- si. SKÜ: Vári—Lisztóczki, Gáspár—Smelkő, Pálmai, Antal. Csere. Berta, Putnok, Sze- berényi. Sebők. SZÜV: Ferencz—Bakos, Hoffer—Komfca, Fekete, Tábori- Cs.: Erdei. Híves, Nagy, Lengyel. Hétméteresekkel az SKÜ győzött. Góllövők: Smelkő (2), ill.: Komka, Tábori. Jó: Vári, Smelkő, Antal, ill.: Fekete, Tábori, Ferencz, Hoffer. Főiskola—ZIM 6—3 (3—1), v.: Pepsinszki,

Szívós—Vas, Szabó—Radvá- nyi, Hegyi, Németh. Cs.: Ga- ran, Kis, Zay, Révai. ZIM: Séber—Tóth, Három—Botos, Üjházi, Bandúr, Cs-: Egner, Nádor. Góllövők: Németh' (2), Révai (2), Radványi, Hegyi, ill.: Újházi (2), Három. Jó: Szívós, Szabó, Németh, ill.: Újházi, Bandúr. Szénbányák— Öblösüveggyár 3—1 (1—1), v.: Molnár. Szénbányák: Szőke— Gecse, Taliga—Szojka, Szalai, Jeck. Csere: Geszti, Angyal, Toldi, Boskó, Kökény, Veres. Öblösüveggyár: Simó—Král,

Pindroch—Horváth F„ Horváth Gy„ Takács- Cs.: Győri, Csala. Góllövők: Jeck, Kökény, Boskó, ill.: Horváth F. Jó: Jeck, ill.: Pindroch, Horváth F. SZÜV—ZIM 12—0 (9—0), v.: Molnár. SZÜV: Ferencz—Bakos, Hoffer—Komka, Fekete. Tábori. Cs.: Lengyel, Nagy, Erdei. ZIM: Séber—Botos, Három—Bandúr, Újházi, Egner. Cs.: Nádor, Tóth. Góllövők: Fekete (4), Nagy (3), Tábori (2), Komka (2), Erdei. Jó: Fekete. Tábori, Erdei, ill.: Üjházi. Öblösüveggyár—SKÜ

5—3 (3—2), v.: Gordos. Öblös- üveggyár: Simó—Horváth Gy.,

Pindroch—Král, Takács. Hőre váth F. Cs.: Csala. Szántó,' Győri. SKÜ: Vári—Gáspár, Sebők—Smelkő, Antal, Pálmai. Cs.: Szeberényi, Berta; Putnok. Góllövő: Horváth F. (2), Král, Takács, Horváth Gy., ill.: Putnok, Berta, Antal. Jó: Simó, Horváth F.,’ Horváth G.y„ ill.: Antal. Szénbányák—Főiskola 2—2 (2—1); v.: Komlósi. Szénbányák: Szőke—Gecse, Kmetty—Szojka; Szalai. Jeck, Cs.: Geszti, Angyal, Veres, Boskó. Toldi. Kökény. Főiskola: Szívós—Vas,’ Szabó—Hegyi, Radványi, Németh- Cs.: Révai, Kiss, Ga- ran, Zay. Góllövő: Jeck, Veres, ill.: Radványi (2). Jó: Ge^ cse, Szalai, Boskó, ill.: Szívós; Szabó, Hegyi, Radványi.

A góllövőlista, 10 gólosa Jeck (Szénbányák), Révai (Főiskola, 9 gólos: Tábori

(SZÜV), Fekete (SZÜV). 8 gólos: Horváth F. (Öblös), TaJ kács (Öblös).

A torna állása

1. Szénbányák S 2 1 - 14— 8 8

2. SZÜV 3 2 1 - 18— 2 T

3. Főiskola 3 2 1 - 13— 7 7

4. Öblösüveggyár 3 1-2 7—11 S

5. SKÜ 3-12 7—12 8

6. ZIM 3 - - 3 8—27 4

Béres János

Hatodik alkalommal

DIB kézilabda Palóc Kupa Balassagyarmaton

Immár hatodik alkalommal

indul Nógrád megye kézilabdasportja a balassagyarmati nemzetközi kézilabdatornával. 1980-ban csak férfiak küzdenek a rangos versenyen és készülnek a nagyon fontosnak és nehéznek ígérkező bajnoki küzdelmekre.

Megyénk csapatai számára remélhetően megfelelő számú felkészülési mérkőzést jelentenek, hiszen az STC NB I/B-be jutott csapatának ki kell harcolni a bennmaradást, a BSE pedig az NB II-be való visszajutást tűzte célul. Kilenc csapat nevezését fogadta el a versenybíróság, melynek már hagyományosan a szomszédos Detva (Csehszlovákia) adja a nemzetközi rangot. A küzdelem 1980. január 2C-án rajtolt és március 16-án fejeződik be. A versenykiírás alapján az egyszeri körmérkőzés után az első öt helyezett csapat az „A” csoportban tovább folytatja a küzdelmeket a* 1—5. helyért, míg a „B” csoportban a 6—9. helyért mérkőznek.

Résztvevő csapatok: Detva

(csehszlovák II- liga), STC (NB I/B.), Váci Fonó, Váci Híradás, Nagymaros (mindhárom Pest megyei I. o.), Érsek- vadkert, Tereske, STC II., Bgy. SE (mind a négy Nógrád megyei I. o.)

Reméljük a kupa minden csapatnak hasznos tapasztalatokat, megfelelő felkészülést jelent, ami a bajnoki eredményekben realizálódik.

Eredmények: 1. Váci Híradás—Érsekvadkert 21—5 (13—8), v.: Komoróczy, Zor- ván. Legjobb góldobók: Nyolcas, Rozmán (5—5), ill-: Cseh Z. (5), 2. Váci Fonó—Detva 19—17 (10—8), v.: Komoróczy, Zorván. Hatalmas küzdelem, helyenként kemény csatában a váci csapat jobb kapusteljesítménye döntőnek bizonyult.

Szondái bravúr

Példa fiataloknak és idősebbeknek

Egy kis község sportéletéről van szó.

Szandán 1947 óta semmilyen sporttevékenység nem folyt. 1978-ban a fiatalok elhatározták, hogy labdarúgószakosztályt alapítanak. Az idősebb korosztályból senki sem merte vállalni' a vezető szerepet. Ennék ellenére az 1978—79-es bajnoki szezonban már a csapat indult. Ugyanis három fiatalember vállalta a vezetéssel járó feladatokat, gondokat. A sportkör elnöke Koplányi Árpád lett, helyettese Fábián János, a pénztáros Majoros László.

Ezután a csapat kisebb- nagyobb buktatókkal, a vártnál gyengébben szerepelt. A második év elejére viszont kiváló csapatot sikerült kovácsolni a három „fiúnak”. Az első hat mérkőzés után a csapat a járási B. osztályban az első helyet foglalta el. Ezután a csapat megtartotta vezető pozícióját és a bajnokság őszi befejezésekor is az első helyen állt, veretlenül.

1. Szanda 10 7 3 — 32—12 17

Koplányi Árpád, SE-elnök után a stafétabotot dr. Be- recz Ferenc vette át. A csapat kitűnő szereplése láttán az idősebb generáció is vállalt szerepet a vezetésben, a szervezésben. Így az idősebbek megkönnyítették a labdarúgók helyzetét, mivel a volt vezetőség tagjai aktív labdarúgók és ma is szívesen állnak bármikor a csapat rendelkezésére.

A következtetést levonva: az idősebb korosztály ne csak akkor kezdjen el ténykedni, amikor már egy kiformált csapat áll rendelkezésre, hanem kezdeményezzen, s ne féljen a kezdeti kudarcoktól. Ebben az esetben a fiatalok mutatták meg az idősebbeknek, hogy szervezésből, állóképességből kitűnően vizsgáztak. Koplányi ■Árpád, Majoros László és Fábián János akaratereje igazolja, hogy remek kis közösség, egy kitűnően szervezett és remekül játszó labdarúgócsapat állt össze. Szanda és a környékbeli labdarúgás-rajongók örömére.

(P-K)

Ld.: Molnár (fi), Csabuda (4); ill.: Murin (5), Cservenka (4); 3. Nagymaros—STC I. 21—26

(13—13), v.: Kukucska, Klein. Ld-: Hornyák (8), ill.: Jancsó (11), Szabó (5), 4. Tereske— STC II. 15—30 (5—12), v.: Kukucska, Klein. Ld.: Sági (7),' ill.: Ivanics (7), Németh (5),

5. Detva—Nagymaros 23—10

(8—5), v.: Csillag, Kukucska. Ld.: Michalik (5), ill.: Jeszenszki (5). 6- Érsekvadkert— Váci Fonó 19—25 (8—10), vi: Csillag, Klein. Ld.: Fülöp (6), ill.: Molnár (9), Pápa (4), 7. STC. II.—Váci Híradás 15—8 (8—2), v.: Komoróczy, Zorván. Ld.: Ivanics, Bodor (4—4), ill.: Petre (4), 8- Balassagyarmati SE—Tereske 34—18 (20—11), v.: Komoróczy, Zorván. Ld.: Kürtössy (9), Kovács, Fábri (6—6), ill.: Franka (7).

Állás az I. forduló után

1. STC n. 2 2 - 2 45—23 4 (+22)

2. Váci F. 2 2 - - 44—36 4 (+ 8)

3. Bgy. SE 1 1 - - 34—18 2 (+16)

4. Detva 2 1 - 1 40—29 2 (+11)

ä. STC I. 1 1 - - 26—21 2 (+ 5)

6. Váci H. 2 1 - 1 29—30 2 (— 1)

7. É.-vadk, 2 - - 2 34—46 - (— 8)

8. N.-maros 2 - - 2 31—49 - (—18)

9. Tereske 2 - J 2 33—64 - (—31)

L. I.

Skarabi hír

A svédországi Skaraban a harmadik fordulót játszották a férfi sakkválogatottak Európa- bajnoki sorozatán. A magyar együttes a bolgárokkal ült asztalhoz és némi meglepetésre mi. nimális előnyre tett csak szert, 4:3 arányban vezetnek Portisch Lajosék, és egy játszma még függőben maradt. A nyolc találkozó igy alakult:

Portisch—Ermenkpv 1:0,

Bibli—Tringov 0:1,

Adorján—Radulov döntetlen, Sax—Georgijev 1:0,

Faragó—Inykov döntetlen, Pintér—Popov döntetlen,

Lukács—Szpaszov döntetlen, Hazai—Szpiridonov függő.

NÓGRÁD - 1980. január 23., szerda