Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-22 / 17. szám
Barátunk az újság a ÚttörSsarok „Tréknugáliv im a lekket- ;t!” — így köszöntött benőnket Vanó Ildikó, a zagy- arónai Szalvay Mihály Ál- tlános Iskola kisdiákja, és szintén szólva, egy ideig irtük a fejünket, míg vég- ; ráakadtunk az őrsi tkosírás kulcsára, vagyis a legfej tésre: Tettekkel a mi ilágunkért! Nos, az e cim- íel hirdetett akció minden árakozást felülmúlt, postáink sok-sok levelet kézbe- tett, melyekből rettentően ehéz volt válogatni, úgy, ogy ez ne történjék a tar- ílom rovására, no de meg- róbáljuk! EGYMÁST SEGÍTVE Kezdjük a sort — ponto- abban, folytassuk —, Ildikó íveleivel, ugyanis ő már ét ízben küldött tudósítást, zép, színes rajzokkal il- usztrálva őrsük, rajuk éle- éről: „Az őrsünk ezzel a lét- zámmal (Vanó Ildikó, Nagy áelinda, Vanó Tímea, Klá- lyi Katalin, Nagy Edina, (ácz Erika, Vincze Adrien- te), az 5. osztály végén ala- ;ult. Azóta mindig összetar- unk, — pedig már a hetedik isztályt »tapossuk«... raunk 24 fős, általában mind- tnnyian szeretünk vetélke- iőkre, sportrendezvényekre árni. A gyenge tanulók sejtésére tanulópárokat ala- dtunk, s tanulmányi ver- .enyt kezdtünk év elején raj •aj ellen, szeretnénk elnyerni az ezért járó piros-, íászlót...” Ildikó, mint őrsvezető, -észletesen is ír egy-egy akiiéről, foglalkozásról. Mondandójából kiviláglik, hogy nemcsal» a Vadvirág, hanem i Mókus és a Tigris őrs is ió munkát végez. Várjuk további beszámolótokat, s szívesen látnánk, ha néhány sorban egy-egy pajtás munkájáról (például mit csinál a kis politikus, a szakács, milyen teendői akadnak mostanában a kincstárosnak, és mi a kedvenc dala a nóta- Cának, és így tovább) is írnátok, bizonyára érdekel másokat is! HOGYAN SZABADULT FEL PÁSZTÓ? — Az elmúlt hónapokban csapatunk valamennyi őrse lázasan kutatta, hogyan történt községünk felszabadítása? — írja levelében KádárMINDENKI SZERETNE JOBBAN KERESNI A lengyel gazdasági vezetés hosszú évek óta aktív jövedelempolitikát folytat. Ennek az a célja, hogy a termelékenység növelésével segítse a népgazdaság fejlődését- A végzett munkával arányos bérezést azonban nem sikérült még mindenütt bevezetni. Egyes vélemények szerint Lengyelországban az ösztönző bérezés néha a keresetek sértő szóródásához vezet, és ez ütközik a társadalom igazságérzetével. Ezzel szemben a felmérések azt bizonyítják, hogy a lengyel gazdaság szocialista s" ' .torában ritkán fordul e > indokolatlanul nagy eltérés a fizetések között. A foglalkoztatottak közel 80 százalékánál a legalacsonyabb és a legmagasabb bérek aránya 1:4. ami megfelel a Lengyelországhoz hasonlóan fejlett országokban tapasztalt értéknek. A jövedelempolitika igazi kérdése az, — mondják a lengyel közgazdászik, — hogy milyen módszerekkel lehetne megteremteni az egyre emelkedő bérekkel arányos teljesítményjavulást. Ma még gyakran fizetnek ki fiktív munkáért pénzt, ami igen káros jelenség, és nem magyarázható az egyes szakmákban meglevő munkaerőhiánnyal. A probléma megoldásához adminisztratív intézkedések helyett automatikusan érvényesülő, közvetett gazdasági szabályozásra lenne szükség. A hatékonyabb anyagi ösztönzés a dolgozó és a társadalom számára egyaránt hasznos. kúti Enikő, a pásztói Dózsa György úti iskola József Attila rajának tudósítója. — Oroszszakkörünk lefordította Dimitrij Fjodorovics Loza ezredesnek községünk felszabadításával kapcsolatos dokumentumát. Párttagok, szülők segítették kutatómunkánkat, érdekes találkozókra, beszélgetésekre is sor került. Az évfordulón csapatvezetőségünk akadályjátékot szervezett. Az első állomáson felnőttek voltunk, s a hozzánk betoppanó „kis úttörők” riportot készítettek velünk arról, hogyan történt Pásztó felszabadítása. .., majd befejezésként az őrsök a szovjet hősök emlékművéhez mentek, egy-egy szál szegfűt helyeztek el, s néma tisztelgéssel adóztak a hősi halált halt katonák tiszteletére, akik a legdrágábbat, életüket áldozták azért, hogy mi békésen és szabadon éljünk... Ezúton szeretném megköszönni valamennyi felnőttbarát közreműködését, segítőkészségét. .. külön Czeglédi Lajos bácsi önzetlen munkáját, amelyet a polgári védelmi szakaszunk vezetésében végzett. A szépen és stílusosan írt tartalmas beszámoló után, reméljük, mihamarabb hasonló kezdeményezésekről is hírt kapunk. BÁTRAN A VÉLEMÉNYEKKEL! „Olvastuk a pályázatot az újságban, és nagyon megörültünk neki, hiszen így még jobban megismerhetjük más csapatok életét, munkáját, s talár, ok is a miénket” — kezdi mondandóját a Mátravere- bélyi Általános Iskola hetedikes diákja, Mihalik Judit, s hat hosszú oldalon át ismerteti a Zrínyi Miklós Úttörőcsapat figyelemre méltóan kiváló munkáját. Olvassunk bele mi is a levélbe! — Azt hiszem, ezt bátran mondhatom, a megye legszínvonalasabb munkát végző csapatai közé tartozunk. Ennek elismeréséül a Vörös selyemzászlót egyszer, a szalagot kétszer megkaptuk. Úttörőtanácsunkban teljes demokratizmus uralkodik, itt mindenki bátran véleményt nyilváníthat, mindent közösen megbeszélünk, majd megfelelő határozatot hozunk. Legutóbb az iskola legfegyelmezetlenebb osztálya, az 5. b ügyét tárgyaltuk. Ebből az osztályból nagyon sokan nem jártak őrsi gyűlésere, és magatartásuk is mélyen a „színvonal alatt” van. Az osztályok jobb magatartásának ösztönzésére csapatkitüntetést (vándorzászlót) alapítottunk. Lényege: az órákon a nevelők pontozzák (1—10 pontig) az osztályok magatartását, munkafegyelmét, órára való készülését és tisztaságát. Természetesen az óraközi szünetek alatti viselkedés is beleszámít a pontokba- A hét végéig legtöbb pontot elérő osztály őrizheti a zászlót a következő szombatig. Az a raj, amely az év végéig a legtöbbször éri el az első helyezést 1000 forint táborozási. hozzájárulást kap. Ez a módszer nálunk nagyon jól bevált, más csapatoknak is ajánlhatom. Mihalik Jutka, illetve csapata ötlettarsolyában még bőven akad érdekesség, ezekre a későbbi „Űttörősarok”- ban majd még visszatérünk! MI ÚJSÁG A BORSOSBERÉNYI IFJÜVEZETÖKNÉL? Nem kis meglepetésünkre a Magyar Úttörők Szövetsége Nógrád megyei elnökségétől is kaptunk levelet, melyben egyik felejthetetlen élményüket írták meg, íme: — Barátságos hangulat, kellemes meleg, s legalább tizenöt jókedvű fiú és lány fogadott minket a régi' kastélyból átalakított iskola ifikuckójában. éppen egy csapatrendezvény szervezési teendőit véglegesítették. Klubjuk két évvel ezelőtt alakult meg, azóta számuk megkétszereződött... Mi tartja össze ezt a húsz embert? Mi az a vonzerő, amely egymáshoz köt itt vízvezeték-szerelőt, óvónőt, középiskolást és katonatisztet? A kis társaság lelkes tagjai maguk fogalmazták meg a választ: jó ez a közösség, a gyerekek szeretnek minket, s mi is szerétjük a gyerekeket Jóval több a munkánk, de ezt a csapatban értékelik is. Balia Klári, a klubtitkár szájából szinte jelmondatként hangzik az indoklás: Nem szeretek, nem csinálni semmit! A „valamit tenni akarás”, az igazi tartalmas közösségi élet utáni vágy, a gyerekek — kisdobosok és úttörők — igényei és elvárásai szerencsésen találkoznak Borsosberényben, fejeződik be e gondolattal a megyei úttörőelnökség által írt levél, s ezzel tulajdonképpen az első Úttörősarok bemutatkozó írásgyűjteménye is. Kiknek írásaiból most nem idézhettünk, azokra legközelebb kerül sor. És természetesen az újabb levelezőket is várjuk, annál is inkább, mivel — mint időközben tisztázódott —' az újság rendszeres tudósítói közül 30 (!) pajtásnak jut lehetőség arra, hogy a nyár folyamán sajtótáborunkban jelen legyen- Szeretnénk, ha írásaitokban néhány ügyes feladványt, tréfás kérdést, játékot, csatakiáltást, és érdekes, humoros történetet is tollhegyre tűznétek, „hadd derüljön a gyer- megvilág”, és egészen biztosan a felnőttek is szívesen olvasnak efféléket; ezt várja- reméli az Űttörősarok rovatának szerkesztője-gondozója: Tanka László Kölcsönös együttműködés A gyógyító, megelőző munka jegyében Dr- Telek Vilmos: A gyakorlatban szeretnénk megvalósítani a kölcsönös tájékoztatást. A beteg, ha orvoshoz megy, elvárja, hogy türelmesen foglalkozzanak gondjával, bajával, alaposan megvigasztalják, tanácsokat, gyógyszereket kapjon. Amennyiben szükséges, utalják be szakvizsgálatokra. Érezze, tudja, hogy törődnek vele, segítőkész orvos, nővér áll vele szembén. Másrészt az egészségügyieknek sem mindegy, hogy mikor, milyen állapotban, netán már elhatalmasodott betegséggel kerül az orvos elé a beteg. A megelőzést, a közös munkát, az egészségügyi ellátás korszerűsítését kívánja segíteni az együttműködési tanács, amely a közelmúltban alakult meg Salgótarjánban. Az együttműködési tanács céljáról, a közös tennivalókról, az egészségügyben betöltendő szerepéről beszélgettünk dr. Telek Vilmossal, a Mad- zsar József megyei kórház főigazgató főorvosával. Gyorsabb tájékoztatás A tariács megalakulásáról hivatalos jegyzőkönyv íródott. Az első ülésen több mint huszonötén voltak jelen. A megye egészségügyének vezetői mellett ott voltak a megyei pártbizottság, a megyei és városi tanács, a szakszervezet és a salgótarjáni nagyüzemek képviselői. Azzal a szándékkal, hogy összegyűjtsék és megvitassák a javaslatokat, amelyek a gyógyító-megelőző munkát segítik, a betegellátás javítását szorgalmazzák. A jegyzőkönyv hivatalosan így fogalmaz: „Az együttműködési tanács működésének célja, hogy a lakosság egészségügyi ellátásában érdekelt szervek tájékoztatást kapjanak a gyógyító-nevelő ellátásban elért eredményekről, a továbbfejlesztés terveiről, és ennek alapján véleményükkel, tanácsaikkal, az eddigieknél jobb együttműködésükkel segítsék a kórház munkáját...” Nem lehet közömbös Az első megállapítás, amelyből a tanács tagjai kiindultak, az volt, hogy emberek egészségi állapota senki számára nem lehet közömbös. A gyógyítást, a megelőzést szolgálja a kórház. Jelenleg hét- százhatvanhét az ágyak száma. Akármilyen hihetetlennek tűnik, a rendelőintézettel köaz orvosoknak, ápolónőknek sem mindegy, hogy egy-egy beteg milyen „szájízzel” hagyja el a kórházat. Volt, aki úgy érezte — természetesen ezek vannak döntő többségben —. hogy mindent megtettek érte, amj az orvostudomány mai állása szerint a gyógyítás érdekében megtehető. Volt olyan beteg, aki tele panasszal távozott. Öt nem vizsgálták meg elégszer, úgy érzi. nem gyógyították alaposan. Ilyen eseteket a kórház vezetése mindenkor alaposan megvizsgál és választ ad nemcsak a betegnek, hanem esetleg a körzeti orvosának, üzemi orvosának, vagy munkahelyi vezetőjének. Erre is jó az együttműködési tanács. Könnyebb az eseteket tisztázni. A továbblépés útján Az említett tanácskozáson felmerültek megoldásra váró tennivalók is bőven. Kevés az orvos, az ápolónő, a közel 800 ágy ellenére is szűk az elhelyezés. A műszerek egyre drágábbak, pedig szükség van rájuk. Nagy a vándorlás. Vannak olyan emberek, akik jönnek, mennek. Bővíteni kell a szülészetet, a gyermekgyógyászatot, a szív- és érrendszeri betegségek fokozottabb gondozást kívánnak. A táppénzesfegyelem, bár valamennyit javult, de még mindig nem megfelelő. A gazdasági gondok között számottevőek az elkerülhetetlen felújítások. Az együttműködési tanács ebbén is segíteni tud. Az Nyári időszámítás: április 6. és szeptember 28. között Az idén bevezetik a nyári időszámítást hazánkban. Az érdekelt tárcák befejezték az erről szóló jogszabály egyeztetését, s az rövidesen a Hivatalos Közlönyben is megjelenik. A nehézipari miniszter, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter együttes rendeleté, a Minisztertanácstól kapott felhatalmazás alapján, a munkaügyi miniszterrel egyetértésben kimóndja, hogy 1980. április 6. és szeptember 28. között nyári időszámítás lesz érvényben. Eszerint április 6-án. vasárnap 0 órakor 60 perccel kell előbbre tolni, tehát egy órára igazítani az óra mutatóját, a nyári időszámítás megszűnésekor, szeptember 28-án vasárnap egy órakor pedig vissza kell igazítani a mutatót 0 órára. Szeptember 28-án tehát már ismét az eredeti zónaidőhöz igazodunk. A rendelet külön intézkedik azokkal kapcsolatbán, akik a nyári időszámítás bevezetésének, illetve megszűnésének éjszakáján dolgoznak, az óra mutatójának 60 perces előreilletve Visszaigazítása ugyanis az éjszakai műszakot rövidíti, illetve hosszabbítja. Ezért a rendelet úgy intézkedik, hogy a nyári időszámítás bevezetésének időpontjában munkát végző — nem havibéres — dolgozók munkabérét a tényleges teljesítmény, illetve a ténylegesén ledolgozott munkaidő alapján kell elszámolni. A nyári időszámítás bevezetése is beleilleszkedik azoknak a sokoldalú intézkedéseknek a sorába, amelyeknek célja az ésszerű energiatakarékosság. Minden nap egy óra nyereséget jelent ugyanis majd az áramfogyasztásbán, hogy később kapcsoljuk be a mesterséges fényeket, lámpákat, a közvilágítási hálózatban, az üzemekben, a hivatalokban és a háztartásokban. Az előzetes számvetés szerint ebben az időszakban a világításra fordított villamos energiából, mintegy 80 millió kilowattórát takarít meg az ország, ami fűtőolajra átszámítva 20 ezer — 25 ezer tonnának felel meg. Az értéke csupán ennek: 60— 70 millió forint, emellett azonban a tartalék villamosenergia- kapacitás növekedése mintegy 160 millió forint értékű megtakarítást hoz a népgazdaságnak. A hivatalos megjelenéssel hatályba lépő rendelet különösen nagy feladatokat ró — elsősorban a menetrendek ösz- szehangolásával — a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumra. A MÁV nyári menetrendje június 1-től szeptember 27-ig érvényes, s természetesen a nyári időszámításnak megfelelően készül. A nyári időszámítás első szakaszára, az április 6-tól május 31-ig terjedő időszakra pedig módosító kiegészítést adnak ki a menetrendhez. Hasonló menetrendi pótlást állít össze a Volán az autóbuszok közlekedéséről. Az előzetes jelzések szerint az idén Magyarországgal együtt Ausztria, az NDK és az NSZK is áttér a nyári időszámításra. Á kórház jól felszerelt műtőjében operáció folyik zöse'n több mint nyolcszázezer „esetet” kezeltek. A kórházban 149 orvos dolgozik, 422 nővér, 61 műszáki, 125 takarítónő szolgálja ezt a nagy munkát. Azt is érdemes megemlíteni, hogy a nők aránya közel nyolcvanszázalékosAz egészségügy előbbrelé- pése egyre inkább nyilvánvaló. Szervezett szűréseket tartanak, például a vállalatok felkérése alapján. Mindebben természettesén közreműködnek az üzemorvosok, nővérek. Az élet nap mint nap új feladatokat, megoldásra váró gondokat hoz. Előfordulnak olyan megjegyzések, kritikai észrevételek, amelyekre nem lehet oda. nem figyelni. Mert üzemeknek módjuk és lehetőségük van — természetesen megfelelő időben és megfelelő körülmények között —, hogy anyagilag, vagy munkával támogassák a kórházat, ha éppen úgy adódik. Nem adakozásra számítanak, hanem, hogy a kölcsönösség alapján reálisabb szemlélet alakuljon ki. Az együttműködési tanács a jövőben évente • rendszeresen — az alkalomtól függően két- szer-háromszor — ülésezik. Ilyénkor mód nyílik arra, hogy minden oldalról megvitassák az egészségügyi tennivalókat, ez pedig mindannyiunk együttes érdeke. NÓGRÁD - 1980. január 22., kedd I
