Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-18 / 14. szám

Párbeszéd a művezetői irodában

Zárszámadások küszöbén

A TERMELŐSZÖVETKEZETEK pénzügyi, számviteli szakemberei többnyire befejezték az elmúlt, esztendő gazdálkodására jellemző adatok értékelését, s a számsorok végét megpillantva hol kesernyés vonások ültek az arcra, hol széles mosollyal nyugtázták, sikerrel vették ismét az akadályokat. Az elmúlt év a mezőgazdasági üzemekben aligha adott okot derűre bárhol is, amit a végleges, majdnem végleges mérlegek is szemlélteknek. Néhány közös gazdaságban minden bizonnyal több-kevesebb veszteséggel zárják 1979-et.

Ilyenkor — rövid idővel a zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlések kezdete előtt — a szakemberek mégegyszer végiggondolják a munka tanulságait, felidézik a termésért zajló küzdelem részleteit. Helyénvaló a küzdelem kifejezés, hiszen tavaly hol a fagy, hol a szárazság okozott nem kívánt izgalmakat, s aztán kívánt erőfeszítéseket a mezőgazdaságban dolgozóktól azért, hogy a kedvezőtlen időjárás okozta terméskieséseket pótolják. S, amikor a megyei kép is lassan összeáll. mondják, a veszteségek lehettek volna nagyobbak is, a gazdaságok zárhattak vol'na rosszabbul is. Hogy mégsem ez történt, annak előzménye: év közben a mezőgazdasági üzemek idejében figyeltek a gazdálkodás eredményét nagyban befolyásoló tényezőkre, számoltak hatásukkal. S nem csupán észrevették, hamar intézkedések sora született a növénytermesztés várható árbevételi kieséseinek ellensúlyozására.

Üjabb vetésekkel hasznosították a föld- terülteket, ahol lehetőség volt rá, ott a melléküzemágak kapták feladatul a többlet- termelést, az állattenyésztésbén foglalatosko- dók pedig — ismerve a gazdaságok nehézségeit — igyekeztek túlszárnyalni tervüket.

Járva a megye termelőszövetkezeteit, új vonások is szembetűntek. A sokat hangoztatott szemléletváltozás csírái cseperedtek. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a közös gazdaságok vezetői, szakemberei mind gyakrabban konzultáltak év közben is a pénzügyiekkel, folyamatos információkat igyekeztek beszerezni, s annak tudatában mérlegelni egv-egy döntés előtt. Röviden szólva: Inem- csak az esett latba, hogy mennyit termeljenek, arra is kiterjedt a figyelem, hogy menynyiért. Rá is kényszerültek erre a mezőgazdasági üzemekben, mert véget ért a hozam- esúcsostromlás kétes értékű azon időszaka,

amikor mit sem számított a költség, ha a termelőszövetkezetek termésátlag-ranglistáján előkelő helyre kerültek. Üdvös dolog, hogy egyre több helyen az egységnyi mező- gazdasági termékre jutó kiadások alakulását vették előre.

A tavalyi év másik fontos tapasztalata volt, hogy a termelőszövetkezetek bebizonyították, rengeteg a hasznosítható, belső tartalék. Szinte máról holnapra képesek százezreket hozó. ötleteket megvalósítáni, gazdasági megtakarítást eredményező intézkedési tervet alkotni takarékosságra, a gépek, eszközök jobb kihasználására, és.azokat pontról pontra megvalósítani.

A kedvező tapasztalatok ellenére a megye mezőgazdaságának fejlődésére árnyékot vet, hogy az üzemek nyeresége jóval elmaradt a várttól. S ezt nem lehet indokolni csupán az időjárás következtében felmerült többletköltségekkel, a mezőgazdasági termelést is érintő áremeléssel. Jó néhány szubjektív tényező járult hozzá, hogy ezrek csorogtak el különböző csatornákon. Másutt agrotechnikai fogyatékosságok miatt lett alacsonyabb a termés, vagy a tárolás hiányosságai miatt szenvedett kárt.

Az új közgazdasági szabályzók ismeretében vágnak neki az idei évnek a mezőgazdasági üzemek. Azzal a tudattal, hogy 1980- ban a tavalyi többletenergia is kevés lesz, ha eredménnyel szeretnének zárni, márpedig melyik az a gazdaság, ahol nem ez lenne a mozgatóerő? A jele’nlegi gazdasági környezet konkrét hatásait már kóstolgatják a termelőszövetkezetek, s azon vannak, hogy helyenként a legkedvezőbbnek látszó megoldások mellett döntsenek. A szabályzók újak, de a gazdálkodás receptje régi, jól bevált, iránytűként szolgáló központi és megyei párt_ határozatok tartalmazzák. Ha valahol tanácstalanul állnának, nem árt ezeket újra elővenni és áttanulmá'nyozni, s ismét adaptálni a helyszínre. Aztán már csak a körültekintő végrehajtás következik. Különösen fontos ez az ötödik ötéves terv utolsó esztendejében, amely egyben a következő tervciklusra való felkészülés éve is.

A ZÄRSZÄMADÖ ÉS TERVTÄRGYAL0

közgyűléseken bizonyára a szövetkezeti tagság és alkalmazottak egyaránt okos javaslataikkal segítik, hogy a megye mezőgazdasága teljesítse vállalt kötelezettségeit.

M. Szabó Gyula

Mi bántja a Zója

Csak többszöri unszolásra hajlandó megnyilatkozni, de akkq§ is azzal kezdi: — Menjünk a művezetői irodába.

Feszültség vibrál a hangjában.

— Ügy látom, tüskés hangulatban vannak . . .

— Gyufa kelle, aztán robbannának is.

— Mi bosszantja az asszonyokat —, kérdem Simkó

Ferencnétől, a salgótarjáni öblösüveggyár exportcsoma- golójának Zója, aranykoszorúval többször kitüntetett szocialista brigádvezetőjétől, aki egyúttal a szakszervezeti bizalmitisztséggel járó feladatokat is ellátja.

— Ezzel az átkozott dobozzal mindig baj van. Egyszer van, máskor nincs. Ez a mi legnagyobb bosszúságunk.

Teljesítmény után kapjuk a fizetést. így hát nem mindegy. miként alakul a százalékunk. Sajnos, decemberben sem dicsekedhettünk nagy eredménnyel. Emiatt kevesebb is volt a kereset. De nemcsak ezért idegeskedünk.

A kongresszusi verseny értékelésénél, amikor a vállalt teljesítményünket összehasonlítják az eredményekkel, vajon figyelembe veszik-e, hogy dobozhiány miatt maradtunk le? Erre adjon nekünk megnyugtató választ valaki!

— Igaz, hogy Csűri néniéknek nem sikerült a vállalt százalékot teljesíteni, de a

brigádot ?

— Biztos több lenne, ha

nem mindig nekünk mondanád, hogy most hagyjátok abba a munkát, ezt csináljátok, mert sürgős, ez kell még az exportvagonba. Mintha rajtunk kívül nem volna más, aki ezt el tudná végezni. Emiatt dünnyögünk, morgolódunk, de teljesítjük a kiadott utasítást. Ilyenkor azt is mondod: többszörösen kitüntetett szocialista brigád vagytok, kihez forduljak segítségért, ha nem hozzátok. Te is tudod nagyon jól, ha gyakran kell átállni az egyik munkáról a másikra, kizökkenünk a megszokott tempóból, s ez bizony, meglátszik- a kevesebb kereseten. Ne haragudj, de nekem most is ez a véleményein: lelkiismeretesebben osszátok szét az árut — szól kesernyés hangon a brigádvezető.

— A jól és kevésbé jól fizető munkákat egyformán szétosztjuk a brigádok között. Munka közben derül ki, hogy az egyik szériában több a csorba, mint a másikban, s ez bizony, hátráltatja a brigád nagyobb eredményét. Ilyenkor pótutalványt adunk, hogy ne károsodjanak a dolgozók. Csűri néniék is kaptak ilyen utalványt —, vesz fel az íróasztalról egy köteg rózsaszínű papírt a művezető, s mutatja a brigád vezetőnek.

Ügy néz ki, hogy Simkó Ferencné nem enged a huszonegyből, annak ellenére! hogy amit mond, igen érzé* kényén érinti a művezetőt.

többi feladataikat annyira túlszárnyalták, hogy az értékelő bizottság biztos figyelembe veszi a rendszeres dobozhiányt, nagyra értékeli a túlteljesítést — folytatja az előbbi gondolatot Márton Sán- dorné művezető.

— Ha te jobban segítettél volna bennünket, akkor most nem tartanánk itt — válaszol mérgesen a vele oldalt ülő művezetőjének Simkó Ferenc- né.

— Nem ezen múlt, Csűri néni. A dobozüzem nemcsak minket nem győz áruval, hanem a többi üzemrészeket se, ott ahol folyamatos a termelés. Az onnan kikerülő árukat sem hordhatják a szabadba. A mi áruink pedig tető alatt vannak, kevesebb a veszély, hogy felelőtlen emberek öszetörik.

— Jó, jó, de mindezt hiába mondom majd az értékelő bizottságnak. Ott azt nézik, mit vállaltunk, mit teljesítettünk. Mi pedig a százaléknál elmaradtunk. A vállalt 109,3 százalék helyett 104,5 százalékot értünk el. Igaz, a selejtünk jól alakult, arra nem panaszkodhatunk. 1,9 százalékot ígértünk, és 1,2 százalékot teljesítettünk — mondja a brigádvezető.

Nemcsak a teljesítményszázalék miatti lemaradás váltja ki a szokásosnál nagyobb szenvedélyek összecsapását. Ilyen a hangulat akkor is, amikor a brigádok megtudják, hogy versenytársaik hány százalékot értek el, miként alakult a sorrend.

A vonatok mindig mennek

Nagyon kell ilyenkor vigyázni! — mondja Szabó Béla kocsirendező

A sínnek mindig tisztának kell lenni a mérlegháznál

Csípős, csontig hatoló szél sivít végig a pályatesten, s lobogtatja tépett zászlóként az erőlködő mozdony gőz- zuhatagját. Kemény hideg süt ki a vágányok acélkígyóiból, s szinte dermedten lódulnak neki a gurító tetejéről a megrakott vagonok.

Kemény tél szakadt rá a Salgótarján külsői vasutasokra, akik nyolc órákat fagyoskodnak kint, szolgálati helyeiken. Mindegy! — legyintenek — ezt magunknak kerestük.

Nem az első, meg reméljük, nem is az utolsó hidegünk ez; volt idő megszokni. Ezt, a nyári forróságot, az őszi esőszakadásokat is.

Csattognak a váltókon a vagonok, felvisít a lendületet lefékező vassaru. Lábunk alatt csikorog a hó, fellobban újra a szél. Cudar egy január. De a munka megy. A vonatok is mindig mennek...

Aki „megfogja“ a vagonokat;

(Bábel László képriportja) Zeke Imre sarus

—T". | í* íjuJ

— A Zója brigád is ilyen asszonyokból áll. Nehezen viselik el, hogy megelőzzék őket. Mindig az elsők között akarnak lenni. Azt hiszem, ezért csak dicsérni lehet őket — így a művezető.

— Mindannyian nagymamakorban vagyunk. A munkaidőben nem szaladozunk ide- oda, hanem tesszük a dolgunkat. Szigorúbbak, magasabbak a követelmények. Igyekezni kell, hogy megkeressük a pénzünket. De, ha nincs sok százalékunk, akkor nincs elég pénzünk sem. Ez ügyben voltunk Longauer Istvánnál, a szakszervezeti bizottság titkáránál is. Elmondtuk gondunkat, bajunkat. Most is azt mondom: ha igazságosabban osztanád el a munkát, akkor mi sem állnánk ilyen rosz- szul . . .

— Hogy mondhat ilyet Csűri néni — veszi vissza a szót méltatlankodva a művezető, majd a következőket mondja: — Ne haragudjon, de azért maguknak sem mindig jogos a felháborodásuk.

Ezzel felüti a brigád naplóját, s a következőket olvassa: Januárban 125, februárban 93,6, márciusban 116,6, áprilisban 98. májusban 113,5, júniusban 106,5, júliusban 109,8, augusztusban 95,5, szeptemberben 104,5, októberben 93, novemberben pedig 98,8 százalékot értek el. Selejtjük az alábbiak szerint alakult:

1.2, 3,4, 0,8, 1,2. 1.4, 1.8. 2,2,

2.2, 1,6, 1 és 2 százalék.

Ügy látszik, ez sem győzi

meg a brigádvezetőt, mert tovább méltatlankodik:

— Nagyon mérges vagyok,' amikor azt állítják, hogy kivételezek. Nehezen értik meg, hogy nekünk is programszerűen kell dolgozni. Igaz, ez még csak most jött divatba nálunk. Ehhez kell nekünk és nekem is igazodni. Amikor összezördülünk valamin, bizonyára a pokol fenekére kívánnak, de ilyenkor én is mondom a magamét. A mostani helyzethez biztos hozzájárult az év végi hajrá is. A vita után mindig megnyugodnak a kedélyek. Egyébként szeretem őket, mert szépen, becsületesen dolgoznak, mindegyikük igyekszik. Annyi áru van, hogy alig férünk tőle. Mjvel most sincs elég doboz, ezért selyempapírba csomagoljuk az árut, félretesszük* aztán később, amikor van doboz, azokba rakjuk. Igaza van, hatékonyabb volna, ha egyből a dobozba raknánk. Pillanatnyilag csak ilyen lehetőségünk adódik szól most már valamivel békülékenyebb és nyugodtabb hangon a művezető.

— Milyenek a kilátások a dobozhiány okozta feszültség enyhítésére, illetve megszüntetésére — kérdem Németh Károly főművezetőtől.

— Nem sok. Ezt a gondunkat csak az új üzem felépítése oldja meg. Állítólag az év végén átadják.

— S addig?

— Külső segítséggel kellene enyhíteni a jelenlegi, nem éppen szívderítő helyzeten.

(venesz)

Együttműködés a fejlődő országokkal

Gyakran befagynak a váltók, melyeket Csergely I.ajosné szabadit meg a jégtől

Szabó Róbert kocsirendezőnek jólesik a forró tea

A fejlődő országok közül Algériával viszonylag szerényebb volt eddig Jugoszlávia külkereskedelmi forgalma, 1979-ben az eddigi megállapodások eredményeként mintegy 70 millió dollárra emelkedett ez a volumen.

Jugoszlávia főleg fogyasztási cikkeket hajókat, elektromos berendezéseket, gyógyszereket, fa- és textilárukat, cipőket exportál Algériába, míg onnan déligyümölcsöt, olajat, kohászati termékeket hoz be.

Az árucsere-forgalmon túl gondolnak a jugoszláv szakemberek a szellemi export növelésére is. Tavaly 20 erőművi és petrokémiai üzem terveit és kivitelezését ajánlották fel algériai partnereiknek. A zágrábi ..Ingra” az első szerződéseket 80 millió dollár értékben kötötte meg. Eszerint a jugoszláv szakemberek hét gabonasilót építenek Algériában. Hat újabb jelentős beruházást nemrég kezdtek meg.

NÓGRAD - 1980. január 18., péntek 3