Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-13 / 291. szám
Kérdések — Kozárdon Egy tanácstagi beszámoló tanulságai Elhangzik néha a kritika: újítatlan utcája a falunak. Ami ■nem a jelentőségének megfe- pedig azt a bizonyos földet il- lelően ..kezelik” a tanácstagi leti: még szükség lesz rá a ké- beszámolókat, itt-ott elmarad sőbbiekben. Megfontoltságra a lakosság és a választott he- vallott az intelem is, ezt a cse- lyi képviselőik közötti pár- kélyke kényelmetlenséget meg- beszéd. A minap hasonló — éri elviselni a korszerű íőut- önkritikus — észrevétellel ta- cáért. lálkoztam az Ecsegi közös Ta- Néha felborult a parlamen- nács egyik jelentésében is. táris forma. Egy hozzászóló a Hogy milyen kár az elmaradt volt iskola és nevelői lakás találkozókért, azt éppen az környékén burjánzó dudvára ecsegi tanács tagjainak meg- hívta fel a figyelmet, amikor tartott beszámolója is igazol- felcsattant egy indulatos közhatja. beszóló: — Nagyon is igaza van! A _ . , . gyerekek ugyan már Ecsegre Felelősséggel, járnak iskolába, az épület azonban a miénk. Sokkal job- kendőzetlenül ban gondját kell viselnünk a környékének is! Kozárd társközség tanács- A kérdéseknek és vélemé- tagjainak összevont beszámo- 'nyéknek azonban nincs vége. lójára ugyan egy kissé „rá- Joggal kifogásolta valaki, hogy szerveztek”, de tanulságul a házának a fala mellé rak- szolgálhat ez a jövőben, tak — igen régen — egy át- Ugyanezen az estén, pontosan eresznek való betoncsövet, azhat órakor tartották a Mi- óta sem építették be. így in- kulás-estet is. S vajon ki róná kább akadályozza a csapadék. meg a szülőt, nagyszülőt, hogy víz elvonulását. Egy hozzászó- a tanácstagi beszámoló szín- ló szerint a vegyesbolt és az helyéül szolgáló pártház he- italbolt nem tartja be a nyit- lyett a kultúrházba igyeke- vatartási időt. Közderültséget zett, ahol a színpadon szerep- keltettek szavai, amikor így lő, majd az ajándékozás pil- fogalmazott: lanatainak örülő gyermekével — Éppen ezért arra a kör- töltötte az estét. nyékre én bizony nem meA túlzott aggodalom azon- SYek társadalmi^ munkát vé- ban fölöslegesnek bizonyult. Inkább nojje be a fu. a tanácstagi beszámolóra is szép számú érdeklődő gyűlt össze. Ami pedig a jelenléti ív hosszúságánál is fontosabb: a vita tanúsága szerint a lakóhelyéről felelősséggel gondolkodó, kendőzetlenül véleményt nyilvánító választó- polgárok ültek a tanácstagokkal szemben. A közös tanács 1979. évi munkájáról, a jövő esztendei feladatokról — többi társa nevében is — Gergely György tanácstag, a társközség társaElsősorbán az idősek érdekében orvosi rendelés kellene a faluban — erre a felvetésre is megnyugtató volt a válasz. Eszerint: a végrehajtó bi. zottság foglalkozik vele, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően hetente egyszer Kozárdon is legyen rendelés. Előhang a falugyűléshez Kiragadott példák ezek a vidalmi tanácselnök-helyettese tából? s a krónikásnak eszé- adott szamot. Tájékoztatója- ötlik két megállapítás. Előból nemcsak a tanácsi testüször, hogy a legritkább esetlet r tevékenységéről hallhat- ^,en szóltak az emberek egyétek az érdeklődők, de szám- ni érdekükben, a mondandót szeruleg is megismerhettek, sokkalta i'nkább a közérdek hogy a három községben — sugallta. Másodszor: alapos Ecsegen, Csécsén és Kozár- a tanácstagok tájékozottsága, dón — mire mennyit ^ költött elvétve kellett válaszolni a a tanács. A településfejlesztést t)Majd utána nézünk!” bizta- és a gazdálkodást így sum- mázta Gergely György: „ A beszélgetés végén — a — Fejlesztési alapunk s_zu- etikák ellenére — csaknem kőesége nem teszi lehetőve a mindenki azonos érzéssel tá- látványos beruházási tévé- vozhatott: szépen gyarapodott kenységet, ennek ellenere ered- a íaiu Ezt bizonyította a menyes évről számolnatunk nyilvános matematika is: a he- lélekszám miatt csekély öszszegre rúgó községfejlesztési hozzájárulásnál sokkal nagyobb összeget fordítottak a fejlesztésre. A kritikáknak pedig ezúttal Így igaz, s ebben része van van egy külön haszna is, s a lakosságnak is. Manapság ez a tanácstagi beszámoló idő- Ecsegen és társközségeiben is pontjában^ keresendő. Nem egyre jobban felismerik az sokkal előzte meg ugyanis a összefogás erejét, a társadal- téli falugyűlést, a mostani tárni munka szervezésében rej- pasztaiatok birtokában konk- lő lehetőségeket. Ez a felis- rétabbá, célratörőbbé lehet' mérés most már szerencsésen tenni az ottani párbeszédet, párosul a helyi vezetés — Változás a társadalmi munkában köztük a tanácstagok és tanácstagi csoportok — célratörő szervező munkájával. Mindezt a számok nyelvére lefordítva: amíg az előző években az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke nem érte el a száz forintot, addig ez a s ám 1979-ben még jóval az év vége előtt! — megközelítette a hatszáz forintot. A meghatszorozott, közérdeket szolgáló érték a lakóhely gzeretete mellett szól. De ugya'nez az érzés csendült ki a közéleti érzékenységről, a felelősségérzetről tanúskodó — néha bizony indulatosan megfogalmazott — hozzászólásokból, kérdésekből is. íme egy csokorra való: „Helyes volt-e a sorrend az útépítésnél, hiszen a Petőfi utcában 24 család lakik, a felújított utcában pedig ennek csak töredéke?” „A KPM korszerűsíti a község főutcáját, miért nem jár el a tanács annak érdekében, hogy elszállítsák a kétoldalra túrt földet?” „Az utcánkban egyetlen lámpával kellene bővíteni a közvilágítást. évek óta ígérik”. A válaszok szemmel láthatóan megnyugtatóak voltak. Elhangzott még az örömteli megállapítás is: „másfél” utca van hátra, utána nem lesz föl—k— Vendégek az óvodában £'eferos f'afo,ol< A káliói összevont napközi otthonos óvodában évek óta hagyomány, hogy a kicsik által nagyon várt Télapó-ünnepséget nyilvánosan tartják meg. Idén is így rendezték meg a kedves eseményt. A gyerekek hetek óta verstanulással, ajándéktárgyak készítésével készülődtek a Télapó látogatására, még szokott munkáikat is nagyobb kedvvel végezve. A várva várt napon aztán a szülők, a község intézményeinek képviselői, az óvoda valamennyi dolgozója, az általános iskola egyik őrse várta együtt a kicsikkel az óvodában a Télapót. Az úttörők a várakozás perceit és feszültségét rövid műsorral feledtették, s azután a hívó csengő énekszóra csengetyűszó válaszolt, Az MHSZ vezetőségének irányításával a napokban nagyszabású év közi zárógyakorlatot tartottak Szécsényben megjelent egy nagy kosár Rimóc, Varsány, Hollókő, csomaggal fa Télapó. Mindenkihez volt egy-egy szava, s nemcsak a gyerekekhez, a szakács nénikhez, a főző nénikhez, dajka nénikhez és óvó nénikhez is. A gyerekek helyeslése tette nyomatékossá az ígéretet: „Jövőre virgácsot lásban, gázálarckapnak, ha a gyerekeknek azt ruha-használatban mondják finom a tökfőzelék és ők ugyanakkor mégsem eszik meg!” A búcsúzó Télapó megígérte, hogy jövőre is visszatér. Magyar Éva Kalló Nyugdíjastalálkozó A Nagybátonyi Harisnyagyárban 1970. január 10-én voltam az első műszakban. Legutóbb pedig december 3- án fordultam meg ott, már mint nyugdíjas meghívott, a számunkra rendezett összeszámból több mint kétezres létszámra fejlődött. A találkozón még egy kis Télapócsomagot is kaptunk, de nem haszontalan édességekből, hanem a nyugdíjasok háztartásához hozzájárulva, hasznos jövetelen. Olyan megbecsü- élelmiszerekből állt. Dicsérelésben volt részem, amilyenben soha életemben. Ismertették velünk a gyár eredményeit, tervei. Elmondták, hogy bedolgozó részlege van Lucfalván, megtudtuk, hogy a gyár a 34 fős induló lőttet érdemelnek a szervezők, és akik részt vettek a rendezvény megvalósításában. Nagyon szép és nemes megemlékezés volt a nyugdíjasokról. Zagyi Istvánné Mátraverebély £ far r Üli .. N agylóc, Endrefalva, Nóg- rádszakál, Ludányhalászi és a helybeli sorkötelesek részvételével. A 32 résztvevővel megrendezett erőpróbán párbajlövészetben, kézigránátdobásban, tereptanban, tájo- és vegyimérték össze képességeiket. Három csapatban versenyeztek egymással, s eredményeikkel elégedettek lehetnek. Igaz, a sikerekért a fiatalok alaposan megizzadtak. Dicséret illeti az összes résztvevőt és a szervezőket egyaránt. Sajnos, a sorkötelesek részére előírt honvédelmi előképzést nem mindenki veszi komolyan. Pedig aki kivonja magát alóla, az számolhat büntetéssel is. Így kerülhetett sor arra. hogy a szécsényi Herczeg Andrást és Répás Sándort pénzbírsággal sújtották. Kiss Béla Rimóc Vásárlás bosszúságokkal Vásároltam hat Télapó-csomagot, mivel ennyi unokám van. Az üzlet 25 és 20 forintos csomagokat állított össze. Én az -előbbiből kértem, ki is fizettem, de otthon egy csomagot kibontva, a benne levők árát a zacskóéhoz adva kiderült, hogy az utóbbiból kaptam. Reklamálásomra az eladó belátta, hogy megtévedt. A másik esetem a 126 forintos gyulaival történt. Vettem egy párat, a boltos 42 dekagrammot mért, az otthoni mérlegem viA Skála—Coop szécsényi áruházában a helybelieken kívül a környék községeiből is sokan vásárolnak ezernyi árucikkeket a különböző osztályokon Emberségből kitűnő Szécsényből, Tóth _ Jolán" vöröskeresztes titkártól kaptuk a dicsérő sorokat. Wolf Ida tanácstag és szomszédja Riczi Rozália önzetlen fáradozással odaadással gondozták Szabó Erzsébetet, közeli szomszédjukat, súlyos, fájdalmas betegségében. Igyekeztek, gondjában-bajában, osztozva a legmesszebbmenőkig enyhíteni szenvedését. Magatartásukkal szép példát mutattak mindazoknak, akik hivatásuk folytán emberekkel foglalkoznak. Betót vaav nem betét ? Meglepve tapasztaltam, hogy Salgótarjánban, a külső pályaudvar közelében a vendéglátó vállalat 87. számú egységében, melyet tudomásom szerint „Lécsős” néven ismernek a környéken, a helyben fogyasztandó sört is csak úgy adják ki, ha az üvegre betétet fizet a vendég. Érdekes módon ugyanakkor üdítő italt — szintén palackban — betét nélkül is lehet kapni. Állítólag az intézkedés célja a védekezés, ugyanis korábban túl sok betét nélküli sörösfiaskó szőrén-szálán eltűnt. Hogy a boltot ne érje kár, mindenkitől betétet kérnek. A baj csak ott van, hogy — mint arról az asztalokon „díszelgő” palackok tanúskodnak — sokan — talán időkímélésből — nem váltják vissza a kiürült üvegeket. Aki viszont ragaszkodik az egy forintjához, annak, az üvegbetét visszaváltásáért tekintélyes sort kell állnia. Természetesen az üres üvegek nem maradnak az idők végtelenségéig az asztalokon. Az üzlet dolgozói összeszedik azokat, Kérdés most már: mi történik ezeknek a betétjével? Mindenképpen furcsa az üvegek tartalma szerinti megkülönböztetése, betéttel, vagy anélkül kiadása. Azon is érdemes elgondolkodni, felszont csak 39-et mutatott. En- tétlen állják-e ki a sort, akik nél az esetnél már nem mentem vissza. Megpróbáltam meggyőzni magam, hogy tévedtem, vagy útközben tovább száradt a kolbász. — sós — csak a betétet kérik vissza. A vendégek egy része megalázónak érzi a bizalmatlanságot. Balogh Tibor Somoskőújfalu Áz üzemorvos hatalma „A társadalmi értékítélet még mindig többre tartja a sebészi bravúrt vagy egy szülés sikeres levezetését, mint az üzemorvosi munkát. De az illetékes gyári munkásnak bizonyára más a véleménye...” A Textilipari Dolgozók Szakszervezetében rendezett országos orvosi-műszaki tanácskozáson hangzott el a fenti megállapítás. Híven tükrözi a valóságot, annyiban, amennyiben a közvéleményben még mindig kevéssé jut kifejezésre az üzemegészségügy, az üzemorvosi tevékenység jelentősége. A köztudat nehezen veszi át a sokszor talán túlságosan gyakran is hangoztatott igazságot, hogy a szocialista egészségügy alapelve a megelőzés. Ennek pedig legkifeje- zettebb hordozója az üzemorvos. Ö állítja sorompóba ehhez „partnereit”, a műszaki szakembertől a szakszervezeti tisztségviselőn át a munkásig mindenkit, akinek része van, része lehet a munkakörülmények alakításában. Ám, erre csak akkor nyílik módja, ha főfoglalkozásban törődhet a vállalati, üzemi közösség egészségével. E tekintetben számottevő a fejlődés. Ugyancsak az említett tanácskozáson hangzott . el, hogy 1974. és 1978. között 36 százalékkal nőtt a főfoglalkozású üzemorvosok száma. Javulnak szakmájuk gyakorlásának feltételei is. Az egészségügy közismert integrációja révén tág lehetőség nyílt kórházi gyakorlattal is alátámasztott továbbképzésükre, ezenkívül a betegségek megelőzésével kapcsolatos munkájuk — szűrés, gondozás -r- is bővült. Szükség van, szükség lesz rá a jövőben is. Hiszen, jóllehet a munkafeltételek javulnak, a gondok mégsem szűnnek meg egy csapásra. Illetve a leküzdött ártalmak helyébe— az új technológiával új veszélyek lépnek. Gyerekcipőben jár még a zaj, a por, a vibráció okozta megbetegedések kivédése. Legalábbis technológiai úton való megelőzése. Marad tehát az orvos dolga: rendszeresen ellenőrizni a veszélyeztetett emberek állapotát és a legcsekélyebb gyanú esetén intézkedni, ha szükséges ahhoz, más munkahelyre állítani. Nyilvánvaló, hogy az orvosnak csak javaslattevő joga van. Az már személyi adottságaitól, tekintélyétől, nem kevésbé környezete felfogásától függ, milyen hatásfokkal. Arról van szó tehát, hogy nem nélkülözheti a „hátországot”, a szakszervezeti, a vállalati segítő társakat. Azokat, akik nem szívességből, hanem hivatalból működnek vele együtt. És nemcsak akkor, amikor már valami bekövetkezett bajt, vagy leselkedő veszélyt kell elhárítani. Hanem a kez- ■ detnél is. Akkor, amikor még csak készül a műszaki fejlesztés terve, vagy éppen a szociális program. Mert az az igazi megelőzés, ha ebben is kikérik az orvos véleményét. Kétségtelen, hogy ez és a hasonló tevékenység fogalma nem fedi az orvoslásról alkotott nézeteket. A közvéleményben nem. De — ami nagyobb baj — a medikus gondolat- társításaiban sem szerepel. Kórterem, fehér köpeny, sztetoszkóp, mikroszkóp helyett poros, zajos üzem? Ugyan melyik leendő orvos képzeli el így pályája színterét? Pedig napjainkban aligha akad másutt ilyen tökéletes modellje a megelőzés és a gyógyítás összefüggésének. Aligha akad, mert ennek legideálisabb talaja az üzem, amelynek alapos ismerője az orvos, aki éppen ezért hiteles elbírálója a keresőképességnek, amely viszont sarkallatos pontja a kényes ■ táppénzkérdésnek. Amely éppen a sokszor bizonytalan megítéléstől válik kényessé. Rangot jelent-e tehát orvosnak lenni — üzemben? Ma már sokkal inkább, mint néhány évvel ezelőtt. És elsősorban azok szemében, akik ismgrik a vele járó felelősséget, sikerélményt. Kár, hogy az orvosi tanulmányok során, a pálya kezdetén erre nem nyílik mód. (lukács) Dolgozni szeretnének Panaszoslevelet kaptunk mondta, hogy mivel a cso- Johann Józsefné salgótarjáni portvezető is abba akarja olvasónktól, aki leírja, hogy hagyni, — neki tíz fő fölött többedmagával bedolgozóként éri meg — s mert úgy tudták, tevékenykedett a Váci Kö- szétbomlott a csooort, azért töttárugyár pásztói gyáregysé- hozták az intézkedést. Ha új généi. Csoportjuk több mint csoportvezető kerül, s a lét- egy éve alakult, létszáma szám kielégítő lesz, dolgozhat- többször változott, s az idén nak tovább. Mire azonban novemberben közölték velük, az új vezetővel az újjászerve- hogy nem kívánják őket fog- zett csoport képviseletében je- lalkoztatni. Mivel a csoportot lentkeztek, az illető műszaki ez időben alkotó tíz asszony vezető betegállományba ke- továbbra is dolgozni szeretett rült, s aki helyette az üggyel volna, felkeresték a vállalat foglalkozott, különböző határ- műszaki vezetőjét, aki el- időkre hivatkozott, pillanatok alatt kiderítette, hogy a szabályzatok szerint más csoportvezetőt kell keresni, mert nyugdíjas nem felel meg. S mindezek elintézésére egy hét időt adott. Ugyanakkor közölte, hogy a létszámból már kihagyták őket, azt hitték, leszámolni jöttek, s munka csak januártól lesz. Kétségtelen, hogy a bedolgozók alkalmazását, a csoportvezető személyét különböző szabályok írják elő. Itt azonban inkább arról van szó, hogy a kellő felvilágosítás hiányzott. A csoport tagjaival közölni kellett volna az első csoportvezető döntését, hogy időben helyettesíthessék. Másodjára a műszaki vezetőnek módjában állt volna tanácsot adni, vagy elmondani, milyen feltételek alapján tölthető be a megüresedett hely. S amíg mindezek zajlottak, nem a leghelyesebb intézkedés volt- az egész kollektívát „leírni”, hiszen a csoport dolgozni szeretne. Akad köztük, aki a munkakörülmények megteremtéséhez nagyobb befektetéseket valósított neg. Remélhetőleg az illetékesek segítségével megoldódik Johann Józsefné és társai panasza.