Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-13 / 291. szám

/

Az anyag ne vesszen el... (III.)

Mennyit eszik a rozsda?

Nyolcadik esztendeje lezárt, lepecsételt, vízzel teli tartály áll a világhírű vegyipari cég házimúzeumában. A tartály alján különleges bevonattal borított vasöntvény. A kiállítási tárgy: reklám. Annak bizonyítása — sok más, szintén a múzeumban látható anyaggal, eszközzel egyetemben —, milyen kiváló lehetőségeket kínál a cég a felhasználóknak értékeik védelmére, valójában természetes folyamatok meggátolására, vagy rosszabb esetben, késleltetésére.

a láncot, a vödröt, de még ezek is kitartottak néhány esztendeig. A vízvezeték földbe süllyesztett csövei, a víznyerő helyek és tárolók berende- zései helyzetüknél fogva sokkal inkább prédái a természeti környezetnek. Vissza tehát a kúthoz, a vödörhöz? Ki vélhetné ezt megoldásnak?

Elkerülhető egyharmad

Lassú lépésváltás

Néhány éve csupán, hogy megszervezték hazánkban a felületvédelmi szakemberképzést. Jele az annak, néhány fejlett ipari államtól eltekintve, milyen későn észlelte — a termelői és a nem termelői felhasználást egyaránt beleértve ebbe — a gazdaság, gyorsan növekvő javait miként vámolja, károsítja az, amit köznapian rozsdának, oxidációnak, korhadásnak nevezünk. S persze nemcsak a korrózióról van szó, hanem általában az úgynevezett állagromlás fokozódó költségeiről, s a másik oldalon fokozódó jelentőségéről, szén a faanyagok megóvásának is egyre nagyobb a gazdasági, gazdálkodási szerepe, amint igaz ez az épületekre is; a közelmúltban kezdte meg hazánkban működését az az első, nemes vakolatot készítő üzem, amelynek termékei lehetővé teszik időt álló —négy, öt évtizedig tartó, festést nem igénylő — épületbevonatok alkalmazását.

Minél gazdagabb a termelő- ágazatok technikai felszereltsége, minél bonyolultabbak a gyártástechnológiák, annál nagyobb értékek szorulnak folyamatos védelemre, ahogy ez a helyzet az úgynevezett infrastruktúrában, azaz a háttérágazatokban is. Hiszen igaz, az udvari kútnál mást nem tudott megenni a rozsda, mint

Csupán a mezőgazdaságban évente másfél milliárd forint kárt okoz a korrózió. Országosan, s minden területet figyelembe véve 18—20 milliár- dot tesz ki! Ráadásul ez csak a közvetlen kár, nincs benne a közvetett — így a korrodált cső törése miatti termelési hiány, szállítási fönnakadás okozta — veszteség. Ma már vannak korszerű védőanyagok, készülnek korrózióálló ötvözetek, hódít az alumínium, a műanyag. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság erre vonatkozó fölmérése és elemzése szerint rövid idő alatt egyharmadával mérsékelni lehetne az említett 18—20 milliárd forintot kitevő kárt.

Ehhez kellenek központi ösztönzők, támogatások, szük- a védeíem ségeltetik fizetőképes kereslet is hozzá, de legalább ennyire elengedhetetlen az is, hogy a gyári középvezető, a termelőszövetkezeti ágazatirányító ne nézze tétlenül, ne tűrje el a gondatlanságot, a rendetlenséget. A javak megóvásának ugyanis először az elemi lehetőségeit illene, kellene kamatoztatni. Azt például, hogy ne takaratlanul heverjenek fémalapanyagok, alkatrészek a gyárudvaron, hiszen hazai üzem kiváló minőségben készít korszerű, kimondottan ilyen célokra szolgáló takaró anyagokat! Ahogy sajnálatosan az is a szokványos esetek közé tartozik, amikor hosszú hetekig, ahogyan a földről beérkeztek, úgy állnak a gépek, berendezésék a mezőgazdasági üzemek gépjavító műhelyei előtt... Vigyázzunk! A mezőgazdaságban a gépek, berendezések, járművek — bruttó — értéke 1970 és 1978 között 32,7 mil- liárdról 93,1 milliárd forintra nőtt. Tavaly, az esztendő végén egyebek mellett 56 ezer traktor, 26 ezer tehergépkocsi, 14 ezer kombájn volt az üzemek tulajdonában. Hasonló gyarapodást figyelhetünk meg szinte valamennyi népgazdasági területen, hiszen például a szállítás, hírközlés gép-, berendezés-, járműállománya 53 milliárd forint — nettó! —értéket képviselt 1978 végén. A szállításra használt csővezetékek hossza 1961-ben mindössze 570 kilométer volt, tavaly 4895 kilométer; szervezett, tervszerű úgynevezett katódvédelmes megóvásuk két-három esztendeje került csak napirendre, s minden részletében még ma sem megnyugtatóan rendezett.

Fogyókúrára fogva

Mind több az olyan gyártás- technológia — például úgynevezett agresszív folyadékok, maró sók használata, keletkezése —, ami rendkívüli mó. dón igénybe veszi a gyártó- berendezéseket. Viszont: kt fejlesztették a korrózióálló fémötvözetekből, zománcozással készült szelepek, szivaty- tyúk, tolózárak autóklávok stb. azon termékcsaládjait, amelyek élettartama nyolc-tízszerese a hasonló, hagyományos eszközökének. Igaz, áruk két-, háromszorosa a hagyományosnak, de a rövid tá vú szemlélet csak ezt veszi figyelembe, s nem a megnyerhető hasznot a leállások, nagyjavítások. cserék elkerülésével. Ahogy ez a szemlélet az oka annak is. hogy hosszú ideje tart a vita azon, ki viselje a műgyanta- és festékipar fejlesztésének költségeit, hiszen a korróziót megelőző bevonatok haszna nem az előállítóknál, hanem a felhasználóknál mutatható ki...

Mészáros Ottó

(Következik: Az egyre, drágább víz)

Szakmunkástanulók a Volánnál

Egyesülve és megerősödve

Nehezen boldogultak a kis szövetkezetek. Roskadoztak a terhek alatt, óvatos és szerény vállalkozásokba foghattak csupán — s lévén fogyasztási szövetkezetekről szó —, gyakran a lakosság ellá- ’ fása szenvedte kárát, a tagok is csak csipegethettek a szövetkezéssel járó előnyökből. öt esztendeje Nógrád megyében még tizenhat ÁFÉSZ tevékenykedett, s felének árbevétele nem érte el a negyvenmillió forintot. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa irányelvei alapján 1975 januárjától sorra zajlottak le az egyesülések, amelyek következtében az ÁFÉSZ-ek száma kilencre csökkent.

Az volt az egyesülés célja — mint azt a közelmúltban a MÉSZÖV elnökségi ülésén is hangsúlyozták —, hogy a népgazdaság fejlődésével

összhangban az ÁFÉSZ-ek magasabb színvonalon lássák el feladataikat, javítsák a lakosság ellátását, gazdálkodásuk hatékonyabbá, szilárddá váljon. Az egyesülésekkel kialakult szövetkezetek többnyire igazodtak a közigazgatási határokhoz, azokon a helyeken hozták létre központjukat, ahol a településfejlesztés is jelentősebb sze- reohez jutott.

Annak ellenére, hogy néhol az egyesülést inkább célként fogták fel, a szövetkezeti mozgalom újabb fellendítésének eszköze helyett, s bizony nem mindenütt teremtették meg a zavartalan munka feltételeit, az erők összpontosítása meghozta a várt eredményt. Kiegyensúlyozott lett az áruellátás, korszerűsödtek a vásárlás körülményei. Az ÁFÉSZ-ek. figyelembe véve a teteptilések szerkezetét, funkcióját, alakították ki a boltok profiljait. Uj egységeket emeltek, észhasználják ki terszállítókapacitásuszerűbben melő- és

kát

Tavaly mór a bolti kiskereskedelem.- és a vendéglátás forgalma együttesen huszonhárom százalékkal haladta meg az 1975-ös szintet. Az ÁFÉSZ-ek kiváló támogatói lettek a mezőgazdasági kistermelőknek, felkarolták a háztáji gazdaságokat. Az egyesülések időszákától ötven százalékkal nőtt a szakcsoportok szánra, a felvásárlás árbevétele pedig megduplázódott. Az egyesülések nyomán megerősödtek a szövetkezetek, árbevételük és nyereségük dinamikusan emelkedett. Igaz, a gazdálkodás hatékonysága bőven kifogásolható. Ezt magyarázhatják különböző terhekkel, a bolthálózat korszerűsítésére fordított jelentős összegekkel, a falvakból bejáró dolgozón étkezési, utazási többletköltségeivel, szabályzók változásával, de a lényeg: a megye ÁFÉSZ-ei viszonylag lassan igazodnak a gazdálkodás megváltozott követelményeihez. hiányzik a közgazdasági elemzés, nem mindenütt kielégítő az ellenőrzés.

Az ÁFÉSZ-ek is érzik: a kistelepüléseken élők áruellátása még mindig nem választékos, sok a kihasználatlan lehetőség a vendéglátásban, főként az ételforgalomban, s vonatkozik ez az ipari tevékenységre, a kereskedelmi szervező munka színvonalára is. Megvizsgálandó, vajon van-e szükség ekkora apparátusokra a szövetkezetek központjában, s vajon miként gyorsítható a középvezetők szakmai, politikai felkészültsége. szemléletük csiszolása?

Az egyesülések óta eltelt esztendők tapasztalatai azt mutatják, hogy az ÁFÉSZ-ek szövetkezeti jellege erősödött, fejlődött a szövetkezeti önkormányzat. Az igazgatóságok alkalmasabbá váltak az irányításra, átlátják a roppant széles körű tevékenységet. A küldöttgyűlések is jól élnek megnövekedett hatáskörükkel, pezsgő az élet a szövetkezetek nőbizottságaiban. A választott testületek tagjai, s a szövetkezet tagsága is — számuk négy év alatt 5,8 százalékkal gyarapodott, —, folyamatos információkkal rendelkezik az ÁFÉSZ-ek gazdálkodásáról, a gondokról, az orvoslás lehetőségeiről. Ezen a területen, miként a MÉSZÖV elnöksége is kiemelte, a helyi intéző és ellenőrző bizottságok hatáskörének szélesítése kívánatos.

Sikeresek voltak az egyesülések. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy öt ÁFÉSZ árbevétele már 140—190 millió forint között alakul. S a közeljövőben újabb két szövetkezet köt „házasságot”, a pásztói és sziráki ÁFÉSZ-ek, ha a közelmúltban lezajlott küldöttközgyűlések után a tagság igent “mond. S miért ne mondana? A leendő egyesült szövetkezet előtt újabb alkalmak nyílnak valameny- nyi területen, s nemcsak egyesülve, hanem megerősödve is kezdhetik az 1980-as évet,

M. Szabó Gyula

A Volán 2. számú Vállalat salgótarjáni és balassagyarmati telepén közel 200 szakmán» kástanuló gyakorlati oktatása folyik. A II. és IIL éves tanulók — autószerelők, karos» szérialakatosok, valamint autóvillamossági műszerészek — már részt vesznek a termelő- munkában. Ez a tevékenység kettős célt szolgál: egyrészt nagy szerepe van a tanulók gyakorlati életre való fölkészítésében, a munka és fizikai tevékenység megszerettetésében, másrészt hatással van a vállalat gazdálkodására is. A salgótarjáni tanműhelyben jelenleg félszáz I. éves tanuló ismerkedik az alapfogásokkal, korszerű szemléltető- és audiovizuális eszközök segítségével. Egyszerűbb munkadarabokat már teljesen önállóan készítenek. A képen Lajgút János szakoktató ellenőrzi a leendő szakemberek által készített munkadarabot. —bábel-felv.—

Az első vonalban

hoz.

teni.

ra:

Október végén hatalmas detonáció rázkódtatta meg a kornyéket. A lakók nem vették különösebben zokon, mert tudták miről van szó. Biztonságképp«!, a robbantás előtt, a kőbányához vezető utakat a vállalat dolgozói lezárták. A 160 mázsa pakszit robbantása ^letéT után mint a vízesés, úgy zuhant alá a szandaváraljai kőhegy egyik megmozgatott része.

— A lezúduló kőmennyiség lehet 200, vagy 250 ezer tonna. Vagy talán még annál is több. Ahogy feldolgozzuk, valószínű ugyanennyi omlik majd le utána — vélekedik, s egyben utal a közelmúltra Koplányi István, az Észak- Pestvidéki Kőbánya Vállalat nógrádkövesdi üzemének Petőfi Sándor nevét viselő aranykoszorús brigádvezetője.

Azt szeretném itt letol, ember- hogy a már egyszer

megmozgatott, de még le nem

...................... omlott kő, vagy kődarabok

— Bizonyara hívták önöket mikor .indulnak meg. Külo- máshová, \ könnyebb munka- r.ösen akkor nagy a veszély,

amikor a vágathajtás elején vagyunk. Most pedig válaszolok arra, hogy mi a szép és vonzó ebben a szakmábah. Nehezen tudják a kívülállók megérteni, hogy milyen nagyszerű érzést jelent, amikor a hatalmas, kemény hegyből olyan szeletet hasítunk ki, amilyen nekünk tetszik. Amikor a megmozgatott kő úgy omlik, zúdul lefelé, gurul szerteszét, mint egy vízesés, csak nagyobb robajjal.

— Igen. De nem mentünk. Itt nőttünk fel, itt kezdtük az s itt maradunk, amíg szükség lesz ránk. A kezdeti időszakot egy napon sem lehet összehasonlítani a maival. A gépesítés eredményeként jelentősen csőkként a nehéz fizikai munka, de azért még mindig van belőle. Elvégzésé nem okoz gondot, mert megszoktuk, hozzá edződtünk, természetesnek tartjuk. Jól emlékszem, milyen nagy öröm volt, amikor az első törőgépet megkaptuk. Én dolgoztam vele, mindjárt a kezdet kezdetén — mondja büszkeséggel a hangjában a szikár arcú, kedves barátságos. közvetlen Ijrigádvezető. akivel a sűrűn aláhulló eső

a sűrűn

— Három hónapig tartott miatt a bányamesteri irodában amíg kihajtottuk a robban- váltogatjuk a szót.

táshoz szükséges vágatot. Ez volt eddig a leghosszabb. Hetvennyolc méter, két elágazóval. A nagyon kemény kőzetben műszakonként 30—40 centimétert tudtunk haladni. Amikor kákát fúrtuk, a visszaszálló por a szájvédő használata ellenére is megtalálta a rést a szánkhoz, de jutott belőle a szemünkbe is. Hogy kibírjuk, felváltva dolgoztunk. Egyik nap én, a másik nap a brigád másik tagja. Egyébként heten vagyunk. Kusnyár András, Kus- 'nyár János, Oravecz Mihály, Csábi István, Déska Mihály, Busánszki József és én. Mind- annyian kőfejtők vagyunk, s mint a frontkatonák, az első vonalban dolgozunk. A törzsgárdához tartozunk. Nekem még öt évem van a nyugdíj— Az októberi robbantáskor egy 72 méter magas 80— 100 méter széles részt szakítot___tunk le a hegyből. A lezúdult

c

sak előre mennyiségből valószínű, jövő a felső lyu- augusztusáig folyamatosan

A brigádot univerzális dől* gőzökként tartják számon. Ahol szükség van rájuk, min. dig oda mennek. Zokszó nélkül végzik tevékenységüket, mert tudják, saját érdekük is ezt kívánja. Amit kevesen mondhatnak el magukról, az ebben a kollektívában. természetes dolog: nem italoznak, nincsenek igazol?, tla'nul hiányzók, nern fegyelmezetlenek. Ugyanakkor úgy segítik egymást, mint a jó barátok, a testvérek. A közös kirándulások és közös rendezvények nemcsak az együvé tartozás nagyszerű érzését növelik, hanem közelebb

tudunk dolgozni — kapcsolódik a beszélgetésbe Kusnyár János bányamester, aki 42- évet vallhat magáénak a kő- v>sznek a. ..

bányászszafcmában. Pór pil- _ idei munkánkkal ismét lanatra elhallgat, aztán az szeretnénk megszerezni az

arany fokozatot — mondja búcsúzóul a brigádvezető.

Komputer irányítja a vonatot

A Szovjetunióban a vas'úti szakértők megállapították, hogy a mozdonyvezető 160 kilométeróra sebesség felett már nem tudja biztonságosan irányítani a vonatot. Az ilyen nagy sebességeknél már csak számítógépes rendszerrel lehet megoldani az utazás biztonságát. Egy rigai gyárban olyan számítógép-rendszert dolgoztak ki, amelynek segítségével a vonatok utazási sebessége elérheti a 200 kilométer/órát is.

aztan

előbbi gondolatot a következőkkel egészíti ki: — Ihnen a követ az utak építéséhez és építkezésekhez szállítjuk.

— Olyan nagyok a kövek, mint ez az iroda — kér ismét szót a brigádvezető, miközben kezével körbemutat. — Ezeknek a feldolgozásában is segítünk, mivel jelenleg nincs .vágathajtási feladat.

A kőbán yászkod ás kemény, egész férfit kívánó munka. Önként adódik a kérdés, mi hát a szép ebben a sok veszélyt is magában hordozó tevékenységben? ,

— Valóban nagyon vigyázni kell, mert sohasem tudja az

Ezzel kapcsolatban korai volna bármit is nyilatkozni. Egy azonban biztos: amit eddig tettek, azzal közelebb jutottak céljaik eléréséhez. Bizakodásuk sem alaptalan. Ha csak valami közbe nem jön...

A beszélgetés óta eltelt már néhány nap. Nem tudom, hogy köd van-e, süt-e a nap, eső verdesi a hegy oldalát, tetejét, vagy netán hó fedi a hegy csúcsát. Egyről azon bán meggyőződtem: nem szabják,

nem állítják alacsonyra a mércét. Ügy vélik, ez a fejlődés velejárója.

(venesz)

NÓGRÁD — 1979. december 13., csütörtök 3