Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-09 / 288. szám
Hem csodaszer — egy lehetőség Beszélgetés a felzárkóztatásról Nincs egyetlen olyan módszer, újítás, feladat a pedagógiában, aminek a fogadtatása valaha is egységes lett volna (így vagyunk persze, sok mássa] is..,). Sokak szerint nincs semmi új benne, csupán ..nevet adtak a gyereknek”, mondogatják, ők már csináltak hasonlót régebben is. Mások örömmel üdvözlik — talán kissé csodaszernek gondolják. Megint mások egyszerűen elfogadják, csinálják. Mostanában az egyik legtöbbet emlegetett dolog a középiskolában a felzárkóztatás. Mit is ielent ez? Ősszel felmérték a gyerekek tudásszintjét három tárgyból (matematika. magyar, orosz), valamint logikai tesztlapot, kérdőívet töltöttek ki. A pedagógusok ezzel akarnak ismeretet szerezni arról, mit hoztak a gyerekek magukkal. A salgótarjáni gépipari szak- középiskola igazgatói szobájában Pozsonyi Tibor igazgatótól és helyettesétől, Varga Mi- hálytól arról kérdezősködöm először, hogy ez miként sikerült. — A matematikától tartottunk legjobban, végül az lett a leginkább pozitív (bár ebben egy kis része van annak, hogy bizonyos egyoldalúság, a numerikus oldal felé való eltolódás jellemezte a feladatokat matematikusaink szerint) — a magyar került második helyre, a sor végére pedig az orosz. — És a logikai tesztek mit mutatnak? — Nem is rossz a tanulóink logikai készsége — azt hiszem, inkább a tanulási fegyelem hiánya, a közömbösség, lusta- taság miatt ilyen gyengék az eredmények. És még valami: tisztelet a kivételnek, de egyre kevesebb szülő törődik azzal, hogy arra ösztönözze gyermekét, hozza ki a maximumot magából. Megelégszik a diák és a szülő is azzal, hogy végigjárja valahogy a négy évet, elvégzi a szakközépiskolát. szakmát is kap most már. A pályaválasztási tanácsadó intézetben hallottam nemrégiben, hogy mostanában kevesebben jelentkeznek a szak- középiskolákból felsőfokú intézményekbe, mint pár évvel korábban. Itt, a gépipariban is így van ez: a 118 elsős közül most 8—10 tanuló nyilatkozik csak úgy, az elképzelése szerint érettségi után folytatni szeretné a tanulást. Azok, akik hetedik—nyolcadikban eldöntötték, hogy ide jönnek, csekély kivétellel a humán tárgyakból „leállnak”, csak alibitanulást produkálnak. — Távol áll tőlem, hogy a labdát akarjam visszadobni az általános iskolai pedagógusoknak — tantestületünkben ez nem divat — kapcsolódik a témához Varga Mihály —, de gyakran találkozunk valóban irreális jegyekkel. Furcsa jelenség az például, hogy sokan még „fel is javulnak” végzős korukra az ötödikes—hatodikos eredményekhez képest, könnyebben kapják meg a jobb jegyet. A felzárkóztatásra visszatérve: sajnos, a középiskolai tanterv nem biztosítja teljesen az általános iskolából való átmenetet. Tanáraink szeme előtt a megvalósítandó terv lebeg — ez a felzárkóztatási folyamat ráirányította a figyelmet arra is, hogy meg kell ismerkedni az általános iskolai anyaggal! A félév végéig kihúzódik csaknem a pótlás. Ez kiscsoportos foglalkozásokon történik — az úgynevezett „nulladik” órában, azaz héttől vagy az utolsó óra után az erre kötelezett elsősöknek. Eddig nem esett szó róla: végül is hányuknak kell részt venni a felzárkóztatásban?... Meglepően nagy a számuk, tíz tanuló kivételével valamelyik tárgyból (vagy többől is) a többiek felmérője nem érte el a megfelelt szintet. — A hiányosságoknak az ilyen „intézményesített” pótlása sok energiát, pluszmunkát kíván a tanároktól, diákoktól egyaránt. A tanulók hogyan viszonyulnak ehhez a formához? — Már vannak pozitív visz- szajelzések arról, hogy sokan akarnak, igyekeznek. Itt vannak időben, elkészítik a feladatokat. Persze, nem mindenki „lelkes”, szívesebben átbújna inkább a léc alatt, annak ellenére, hogy a gyenge felmérők a bukás veszélyére figyelmeztetnek. A beszélgetés elején Pozsonyi Tibor elmondta: már tavaly gondolkodtak valamilyen megoldáson, hogy a felzárkóztatás sikerüljön, ha nem jön ez a minisztériumi utasítás, akkor is léptek volna. Különösen a matematika és magyar bukások ösztönöztek erre — összesen 12 tanuló bukott elsőben tavaly. Hogy mit várnak ettől a módszertől? Elsősorban a szemlélet változását, a diákoktól egy kicsivel legalább több akaratot a tanulásra, komolyabb felkészülést a tanórákra —, mert a „különóra” kevés! A tanároktól azt, differenciáltan tervezzék az oktatást; ha az előrehaladás megkívánja, nyúljanak vissza az általános iskolai anyaghoz — csak így érhető el, hogy ne maradjon le a többség, együtt haladjanak. Ez igazából később kamatozik! G. Kiss Magdolna A könyvtár o szellemi élet műhelye Egy könyvtár jó vagy rossz minősítése sok tényezőn alapszik. Nem célom, ésnem is feladatom, hogy a balassagyarmati Madách Imre városi és járási Könyvtár munkáját minősítsem. Csupán tevékenységük egy részét adom közzé, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy népszerűsítsem a könyvtár dolgozóinak a közművelődésben kifejtett tevékenységét, elhintsem a gondolatot; sok mindent lehet. csak akarni kell. ..Mi vagyunk a városért, és nem fordítva” — vélekedett Podlipszky Ervin, a könyvtár igazgatója. Balassa, gyarmat -diákváros. Jelentős ipari üzemekkel rendelkezik, történelmi „gyökerei” szerteágazóak, régi századokba nyúlnak vissza. Ezek a tények meghatározzák a könyvtár tevékenységét. Hogy az olvasók érdeklődését ki tudják elégíteni, rajta kell tartaniuk a kezüket az igények „pulzusán”. Az utóbbi években megnövekedett az érdeklődés a műszaki könyvek iránt. Ezt a könyvtár állománybővítésé- nél is figyelembe veszik. Ahogyan a könyvtár igazgatója elmondta, az ismert írók slágerkönyveit nem keresik a könyvtárban. Ezek az alkotások a családok házi könyvtáraiban megtalálhatók. Az érdeklődés eltolódott a gazdaságpolitikai, ismeretterjesztő, a világ- és a mai magyar irodalmi alkotások felé. Ahhoz, hogy valaki bemenjen a könyvtárba olvasni, könyvet kölcsönözni, ott kell, hogy éljen benne az 'ismeretszerzés, az olvasás iránti vágy. S, erre is igaz az a megállapítás: minél korábban kezdjük, annál tar- tósabb lesz, belső igényünkké válik a rendszeres olvasás. Ezt tudják és vallják Balassagyarmaton is. Épp ezért nagy gondot fordítanak az ifjúsággal való törődésre. Jó kapcsolatot alakítottak ki a város általános iskoláival, az úttörőelnökséggel. Az alsó tagozatú osztályok 39, a felsősök 19 alkalommal tartottak különböző iskolai foglalkozást a könyvek birodalmában. A városi úttörőelnökséggel rajzpályázatot írtak ki, melynek témája természetesen a könyv. Az alkotásokból kiállítást rendeznek. Különböző vetélkedőknek ad otthont a könyvtár- Felejthetetlen irodalmi élményt jelentett 1200 általános iskolásnak az élő irodalmi melléklet. Sei lei Zoltán előadóművész tolmácsolásában hallgathatták meg a diákok a tananyaghoz kapcsolódó irodalmi alkotásokat. A könyvbarátok köre az irodalmat, a könyvet kedvelőket tömöríti. Évente 150— 180 különböző jellegű gyermekfoglalkozást rendeznek a könyvtárban., A könyvtár dolgozói által összeállított szakbibliográfia a nevelők munkáját könnyíti meg. Az évfordulókhoz kapcsolódva olvasópályázatot írnak ki. Több mint 200 komolyzenei hanglemezzel segítik az iskolákban a zenei oktatást. Ezeket a lemezeket a könyvekhez hasonlóan ki lehet kölcsönözni. Az élethű fénykép — elengedhetetlen Egy nyugalmazott brit diplomata. aki gazdagságáról, különcségéről és fukarságá. ról egyformán híres volt, 70. születésnapja előtt levelet íratott komornyikjával valamennyi rokonához és jó minő. ségü. lehetőleg élethű fényképeket kért mindegyiktől. Az örökségben reményke. dö rokonok, akik azt hitték, érzelmi fordulat állt be a diplomata jellemében, posta- fordultával eljuttatták hozzá a fényképeket, amiket az idős úr albumba ragasztott. Az albumot azután átadta ko. mornyikjának, a következő szavak kíséretében: „Ha az itt látható személyek közül bármelyiket is beengedi a házamba a 70. születésnapomon, azonnal kirúgom!” ö NÓGRÁD — 1979. december 9., vasárnap A könvtár jellegéből adódóan jelentős módszertani segítséget nyújtanak a járás könyvtárosai részére. Igen dicséretes a helytörténeti mozgalomban kifejtett tevékenységük. A HNF városi bizottságával közöse« hozták létre a honismereti kört, amelynek gondozásában az idén jelent meg a Balassagyarmati Honismereti Híradó első száma. A könyvtár tevékenysége jóval több, mint könyvkölcsönzés. A honismereti kör összefogja a város szellemi erőinek egy részét, s ezen keresztül a könyvtár egyre inkább Balassagyarmat egyik szellemi műhelyévé formálódik, ahol alkotótevékenység folyik. S*. F. A kérdés voltaképpen az, hogy mi a zene? Természe- tesen, sok ágra bomló kérdésről van szó. Megkérdezhetjük, hogyan keletkezett a zene, hová, merre tart és így tovább. A kérdés jellegéből következik, hogy aligha van rá egyszer s mindenkorra érvényes válasz, illetve nagyon is sok válasz van. Mindenesetle, a Leonard Bernstein által is emlegetett mondás igaz: . .a zene ott kezdődik, ahol a nyelv abbamarad”. Mégis 6 az, aki a XX. század második felében a zene sajátos eszközein túl, a nyelv eszközével is minden bizönnyal a legtöbbet tette annak érdekében, hogy a második világháború kataklizmáján és népirtásain túljutott emberiség visszataláljon a szépségbe, az emberségbe vetett hithez, megpróbálja reménnyel élni az egyszeri és megismételhetetlen életet. Hogy ezt megtehesse, civilizációs környezetének folytonos és gondoktól sem mentes tágításán túl, szüksége van a művészetek, köztük a zene megtartó hatalmára. Arra a hatalomra, amely bár meg- foghatatlán, mégis —, vagy éppen ezért — mindenütt jelenvaló erő. S, amelyet korunk egy nagyszerű muzsikusának csaknem sikerült 'szobán is megfogalmaznia. Nádasd a Mecsek alatt Ott, ahol a 6-os műút a Völgységből érkezve Mecsek- nádasdot megkerüli, majd éles kanyarral nekivág a Mecseknek; e kanyar szögét vaskos kis templomtorony zárja le. Sokan elhaladnak mellette; akik megállnak — nem bánják meg. ÁRPÁD-KORI FÁLU A szépen helyreállított kis templom a temetővel itteni történelmünk tanúi közé tartozik*. Nem tudhatjuk bizonyosan, hogy mikor keletkezett, de 1235-ből már írásos emléke van ennek az Árpád-kori településnek és templomának, amely akkor Szent László király nevét viselte. Érdemes kívül-belül megtekinteni, mivel a régi, lényegében román stílusú falusi templomépítészet híven tükrözi, jóllehet az építés évszázadának végén és a következő század elején is bővítették. Az első átalakítás idején épült a templomhoz a vaskos torony csakúgy, mint az- északi oldalon kiugró sekrestye. Majd a következő század elején a szentélyt szélesítették és hosszabbították. (A bővítés előtti alaprajzrészt a műemléki helyreállítók a padlóburkolatban élére rakott téglákkal rajzolták ki.) Az utóbbi bővítés sorában jelent meg a gótikus stílus Magyar- országon (— s már ezt mutatják a déli kapu csúcsíves kőkerete és ablakai. Ez idő tájból keletkezhettek a kutató műtörténész szerint a belső freskók is, amelyeknek a maradványait a templomba lépve rögtön észrevesszük a híveket befogadó hajónak a szertartásokat szolgáló szentélyrészbe nyíló végén fent. Az Árpád-kori faluról egyébként kevés biztosat tudunk. A bizonytalan monda azonban többet mesél. Eszerint a ma Rékavárként ismert kiterjedt rommaradványnak fényesebb múltja volt egykor. (Oda úgy jutunk el, ha a templomtól levezető úton lemegyünk az öreg-patak völgyébe, s egy jó kilométernyire a falutól, ahoi a patak két ágból összefut, e két ág között fölkapaszkodunk a magaslat csúcsára.) Eszerint a várat I. István király az angol királyi család egyik tagjának adományozta volna, s ezért is szerepel a falut említő 1235. évi oklevélben — ha a kiolvasás helyes — „terra Brittannorum” vagyis britek földje. MAGTAROK, RÁCOK, NÉMETEK Más középkori vármaradványa is van a falunak, s az még a törők időkben is állt. Ez a Á német nemzetiségi tájház. 6-os műút másik oldalán van a várhegyen, a község északkeleti végén. Erről a XVII. századi híres török utazó és történetiró, Évii ja Cselebi is megemlékezett leírásaiban. A török időkben a megritkult népességet délről felhúzódó rácok pótolták e faluban is. Majd nem sokkal a török kiűzése után, a XVIII. század elején megkezdődött Tolnába, s Baranyába a németek betelepítése. Sokféléi és több csoportban települtek e tájra, így szinte mindén falunak más nyelvjárása, sajátos szokásvilága és története lett. Nemcsak a teljesen elhagyott településeket szállták meg, hanem a megritkult magyar lakosság mellé is letelepedtek. Így Nádasdon 1829- ben a jegyző leírása szerint éppen csak „egynegyed résznél többecske” volt a német, de — mint hozzátette — „ez esztendőktől fogva esztendőkre emelkedik”. Így aztán idővel Nádasdról teljesen eltűnt a magyarság. . FAZEKASOK, TISLÉREK, PARASZTOK A német — vagy ahogy a magyarok mondták elmosva az eredetet: sváb — falvak sajátosan kiegészítették egymást. Erről a gazdasági kapcsolatról — mai fogalommal: munkamegosztásról — is jó képet ad az a kis nemzetiségi múzeum, amelyet Mecseknádas- don rendeztek be egy régi vendégfogadó épületében. A szépen helyreállított tájház a falunak a műúttól távolabbi végén, fönt a domboldalon található. A helybeliek készségesen útbaigazítják a vendéget, legföljebb olyik idősebb emu bér szívesebben felel (mert így tudja jobban kifejezni ma* gát) sajátos német tájnyeH vén: „trüpen ti prüke” — kezJ di a magyarázatot: az öregpatak hídján át s föl a hegy-: nek vezető közön. A tájház bemutatja a régi paraszti, pontosabban a parasztpolgári házat, konyhát és szobát, bútoraival és edényei* vei, s néhány mesterséget. S ezzel képet ad a munkamegosztásról is! Mert a bútor és az edény nem Nádasdon készült. Itt a parasztok a földet és — nem utolsósorban — a szőlőt művelték, és akik mesterek is voltak közöttük, azok hordót készítettek. (Ma is él a mesterség, legföljebb ma a bányászat a fö foglalkozás.) S nemcsak a helybelieknek készült itt hordó, hanem — mondjuk — az óbányaiaknak is — ahol még főként fazekasok dolgoztak — vagy az ófalusiaknak —, hol a faesztergályos, főként az ülőbútor-készítő mesterséget űzték. S folytathatnánk a példákat: a kiállított tárgyak felirataiból megtudjuk, hol milyen szakma élt. S él! — tegyük hosszá. Hí nem is mindegyik, nem is mindenütt, nem is egyformán; De ahogy ma is készül Nádasdon hordó, úgy akad még öfahiban székcsináló faesztergályos, vagy Óbányán nem is egy fazekas. A régi tislérek mestersége azonban rég kimúlt: a bútorgyártás a falusi asztalosságot még a század elején kiszorította a piacról olcsó termékeivel. S úgy látszik, nemigen támad már föl, ha ma sokat is adnának érte. Igaz!, ez már utánzás lenne, nem „az igazi”. N. F. Könyvekről A megválaszolatlan kérdés Mindenesetre, a legtöbbet mondta el a zenéről, amelyet a világ jelen ismeretei közepette lehet. Leonard Bernstein A meg. válaszolatlan kérdés — Hat előadás a Harvard Egyetemen című kötetében (Charles Eliot Norton-előadások, 1973) zenei ismeretterjesztő munkásságának csúcsteljesítményét -nyújtja át a hallgatók után most az olvasóknak. Az előadások hangulatáról, magával ragadó erejéről fogalma lehet a magyar televíziónézőknek is, hiszen korábban a Magyar Televízió képernyőjén hallhattak Bernstein- előadásokat. Magyarázatai pontosak, szellemesek, rögtönzései elbűvölőek, szóbeli és zenei produkciója lenyű. göző mindenféle képzettségű és korú ember számára. S főleg közérthető! Hatalmas dolog ez a „madámyelvek” csaknem minden el- és egybemosó iszonyú áradatában. Csak a legnagyobbak sajátja az effajta egyszerűség, csak a géniusz képes úgy beszélni tárgyáról, hogy a kisgyermek, nek és a tudósnak is egyaránt sokat mondjon, mert tudása csalhatatlan, műveltsége példátlan, kiterjed a kultúra valamennyi forrására, közvetlensége v pedig lefegyverző. A könyv alapjául szolgáló előadások a Harvard Egyetem költészet tanszékén Charles Eliot Norton profesz- szorsága idején születtek, amely időt Leonard Bernstein ott töltötte. Amint azt Révész Dóriit — fordítása kitűnő és élvezetesen ízes — a magyar kiadáshoz írt soraiban írja, ez adta a lehetőséget Berns, teinnek arra, hogy kifejtse tudományközi, nyelvelméleti kiindulású, ragyogó ívű gondolatmenetét, s ebből a zenei ismeretterjesztés remeke született meg. A könyvhöz három hanglemez csatlakozik. Ezek olyan mozzanatokat elevenítenek meg, amelyeknél az élő zene hallása nélkülözhetetlen; Bernstein ragyogó zenélése önmagában is élmény, szavainak zuhatagában megfü- rödni pedig külön öröm éssa. játos nyelvlecke, miután — nagyon helyesen — nem for. dították le magyarra. (Egyébként, a hanglemezek angol szövegét mellékletben közük, lapszéli jelzések segítségével pedig a könyvben olvasható a lemez szövege is.) Hinnék-e, hogy Leonard Bernstein, a világhírű karmester és zongorista, a ragyogó képességű esztéta és tanár, a zseniális művész, aki ré. gebben járt Budapesten is, tavaly már hatvanéves múlt. (1918-ban született Massachusetts állam Lawrence városában.) Fantasztikus pályafutást írt le, amerikai mércével mérve is. Otthon van —, s a legnagyobbak között — mind a könnyű múzsa, mind a klasszikus zene birodalmában (Wpst Side Story, Jere. miás című szimfonikus költemény, Fancy Free című balett. The Age of Anxiety szimfónia stb.). A Bernstein-hívőknek nincs okuk mégoly enyhe röstellke- désre sem. rajongásukért, ök egyúttal a művészetben hisz- 'nek, amely az emberről szól az embernek. (Zeneműkiadó. Budapest, 1979.) Tóth Elemér
