Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-08 / 287. szám

Egy nyomdász emlékei-------------------------------------------------------------------------- —,

Cudar idők jártak. Közelgőit a front, a városon át a visszavonulók kapkodva siettek, egyre-másra érkeztek a hírek. Kíváncsian figyejte az eseményeket Fontányi János Balassagyarmaton. Ott dolgozott Hollósi Géza nyomdájában, valamikor még 1930-ban ment tanulónak, két és fél esztepdő után lett apja nyomdokain haladva segéd. Készítette a Nógrádi Hírlapot, kézzel szedte, tördelte. Hogy az ólom nem arról tudósított, amit olvasni szeretett volna már ő is, arról nemigen tehetett.

Valahogy szerencséje volt. Egy napot sem tétlenkedett munka nélkül. Ott lakott kinn a város szélén a Szügyi úton, feleségével, kicsiny gyermekeivel. Ügy látszott megússza egyenruha nélkül, de a nyilas városparancsnok kiadta rendeletbe: minden épkézláb ember jelentkezzen katonai szolgálatra.

— Elmentem én is! Mondtam a városparancsnoknak, itt vagyok. Szó sem lehet róla, magának a nyomdában a helve!. s igazolást adott róla. Talán az életemet köszönhe- 1em a szakmámnak — emlékezik vissza december elejére 1944-ből.

Már nagyon közelről hallatszottak a fegyverek hangjai. Ágyúk ugattak, valahol a közelben géppuska kelepéit.

December 8-át írtak. Fontányi János rohant haza családjához. Négy óra tájban hatalmas Tigris állt meg házuk előtt. Menekülő német katonák állítottak be.

— Fogtam a gyerekeket, meg a hegedűmet, s igyekeztem biztonságos helyre eljuttatni a porontyokat. Egv pincében húzódtunk meg. A házban nem maradhattunk. Ott állott előtte a tank célpontnak. A németek eloucoltak. Elvitték még a ruháimat is, biztosan, hogy civilben lóghassanak meg — eleveníti fel a részleteket Fontányi János.

Ott szorongtak a sötét, nedves pincében. A vasútállomás közelében. A gyerekek édesen aludtak, nem is sejtették, hogy körülöttük történelmi események játszódanak le. Éjfél felé hatalmas robbanás rázkód- tatta meg a környéket. Megmozdultak a falak, mintha a föld indult volna meg, csörömpölve törtek darabokra az ablakok üvegei. A németek egy lőszerrel dugig rakott vagont röpítettek a levegőbe.

— Nem tudtunk aludni. A robbanás is ébren talált. Szerencsénkre, mert az ajtó kirepült a tokjából, ha nem állok közbe, a gyerekekre zuhan — sóhajt emlékei között tallózva a nyugdíjas nyomdász, aki negyvenhat évet töltött becsülettel szakmájában. Azt mondja, náluk amolyan családi hagyománynak számít már ez. Hiszen édesapja fél évszázadig szorgoskodott a nyomtatók között.

Várta már a szabadságot hozó szovjet csapatokat. Hajnal öt óra lehetett, lassan pir- kadt. Kimerészkedett a búvóhelyről. Nagyot szippantott a friss levegőből, arcát mosdatta a csípős, hideg szélben. Szemközt, a kis téren harckocsit látott. Mintha darázs csípte volna meg. az álom tovaröppent szeméből. Nem Tigris volt az, ötágú vörös csillag pompázott rajta.

S jöttek a felszabadítók. Bekukkantottak hozzájuk is. Fáradt arccal, de mosolyogva fegyvert, ellenséget keresve. A gyerekeket barátságosan megsimogatták. A szabadság hajnalán...

Délelőtt Fontányi Jánosért küldtek.

— A szovjet parancsnok kéretett. Máris munkához láttunk. Magyar nyelvű plakátot készítettünk. A szovjetek azt

tudatták a város lakóival, hogy felszabadítóként jöttek, nem hódítani. Az élet újbóli megindítására, a romok helyreállítására szólítottak fel, az új országot építő munka kezdetére. Azokat a napokat sohasem felejtem el — magyarázza Nagy Iván utcai lakásában.

Most lesz, december 18-án hatvanöt éves. Lábát kicsit fájlalja, de ahogy visszaidézi a történteket, mintha megköny- nyebbülne. Mert a város fel- szabadulásával az ő élete is megváltozott. Üjra nyomdába került. Előbb Balassagyarmaton, aztán Salgótarjánban, majd újra visszatért. S közben ■ épült a város, szeme elptt nőttek fel a pazar épületek, az új ipari üzemek. S persze a nyomda. A kézihajtású nyomógépet új berendezés váltotta fel. S amikor Fontányi János, nyugdíjba vonulása előtt néhány évvel ifjú szakemberek képzésén munkálkodott, némi nosztalgiával emlékezett vissza ezekre az évekre.

— Ügy érzem, amit rám bíztak, tisztességgel teljesítettem — jegyzi meg csendesen. Leemel a polcról egy vaskos kötetet. Pár száz oldalas tudományos kiadvány, tele grafikonokkal, felismerhetetlen anyagokat ábrázoló képekkel, a laikusnak képrejtvénynek tűnő képletekkel. Mestermunka, elkészítését sehol az országban nem vállalták annak idején.

— Egyedül készítettem. Én tördeltem, én szedtem ki a képleteket — említi szakmai büszkeséggel. De legalább eny- nyire becses neki az elismerés, amit a városi tanácstól kapott, mert a városi énekkarban évtizedekig tevékenykedett.

Lassan ballagva kísér ki. Tekintete végigsiklik az utcán. Mintha arra gondolna: minden megváltozott!

Minden esztendő decembe* ’nosítják, remek alkalmakat szegedi Medikus színpad. Má- rének elején rendezik meg a teremtve a népek közötti kö- ig — az Alföld, a Civitas, a megyei és az országos kultu- zeledésre. Szép Szó és a Medikus irorális, állami, mozgalmi szer. A december 6-án kezdődött dalmi színpad kivételével — vek a balassagyarmati Ma- és vasárnap befejeződő lát- már bemutatták műsoraikat, dách Imre irodalmi színpadi ványos programsorozat elő- A ma délutáni negyedik be- napokat. Ilyenkor az ország készítését ‘a rendező bizottság mutatósorczattal befejeződik legkülönbözőbb tájairól fia- a hagyományoknak megfele- a hivatalos versenyprogram, talok százai lepik el az ódon lően, tervszerűen látta el. melyet este szakmai tanácsos friss hangulatot kelleme- A Mikszáth Kálmán Műve- kozás és búcsúest követ — sen ötvöző, művészeti hagyó- lődési Központban rendezett szintén a hagyományoknak mányokkal gazdagon busz- országos döntőn 13 együttes a megfelelően — a Balassa ét- kélkedő város utcáit, tereit, versenyprograrnbán mutatta, teremben.

Ilyenkor négy napra felboly. illetve mutatja be műsorát, Az öntevékeny színjátszó, dúl a város, a késhegyig két csoport pedig — a házi- mozgalom országos hírű szakmén cf baráti, művészi viták, gazdák Madách Imre irodai- embereiből alakult zsűri va- az elgondolkodtató, vidám mi színpada és a zrenjanini sárnap délelőtt 11 órakor a előadások, élmények színbe- Petőfi művelődési egyesület Madách Filmszínházban hir- lye lesz. — versenyen kívül mutatko- det eredményt, s ekkor osztImmár tizenötödször —, s zott be. A versenyben sze* jak ki a díjakat is, melyek egyben Jugoszlávia sokat replő együttesek: debreceni közül többet a helybeli üzemek

szenvedett népeinek irodai- Alföld. Unió, kassai Szép Szó, ajánlottak fel. A négynapos ma, művészete jegyében. KISZ Központi Művészegyüt- gazdag eseménysorozat gáCsupán emlékeztetni ki- tese, budapesti piarista gim- laesttel ér véget, melyen a vánjuk olvasóinkat azzal, hogy názium, hódmezővásárhelyi legeredményesebben szere- megjegyezzük: pár esztende- Bethlen Diákszínpad. kapós- pelt együttesek műsorát lát- je az országos irodalmi szín- vári Vasas, Fonómunkás, hatja a közönség. Erre külön padi fesztivált egy-egy euró- kecskeméti Tá'ncsics, a salgó- Is felhívjuk az érdeklődők fi- pai, szocializmust építő nép tarján! Számviteli és Pénz- gyeimét, hiszen a gálaestet kultúrájának megismerteié- ügyi Főiskola, a budapesti elsősorban a város lakóinak sere, népszerűsítésére hasz. Perem, a soproni Civitas és a szervezik.

Á város felszabadulása

A szovjet hadsereg harckocsidandárjainak előrevetett osztagai Balassagyarmat déli részének előterében december 8-án 22 órakor kezdték meg a harcot. Az az elhatározás, hogy a várost még az este menetből szabadítják fel, kétszeri pró. bálkozás után sem járt sikerrel. A németek ugyanis erősen megszervezték n Balassagyarmat védelmét. A várost és térségét a 18. „SS” páncélos hadosztály részei tartották megszállva, amelyek ott — több mint 20 harckocsival és rohamlöveg- gel megerősített —, körkörös védelmi állásban rendezkedtek be. Ezenkívül a város előtt harckocsicsapda- és • -akadályrendszert építettek, gyalogsági és harckocsi- aknamezőt létesítettek. Ezek ismeretében a szovjet hadtestparancsnokság úgy döntött, hogy előre vonja tüzérségét és intenzív tüzet zúdít az ellenségre. Ugyanakkor a rohamra induló csapatok sorait is rendezték. Az elfáradt egységeket pihent, jól felkészített erőkkel töltötték fel.

A város felszabadításáért indított harc időpontjában — csakúgy, mint amikor a szovjet hadsereg előző műveleteit megkezdte — a parancsnokok és pártszervek nagy figyelmet fordítottak a politikai felvilágosító mqn- kára. Ez a munka két irányú volt: mind a katonaság, mind a lakosság körében — rádió, röplap stb. útján — igyekeztek tudatosítani a szovjet hadsereg küldetését, így Balassagyarmat lakosságához is eljutott az a széles körűen terjesztett felhívás, amely arról szólt, hogy: „Amikor a Vörös Hadsereg magyar területre lép, nem az a cél vezérli, hogy annak bármely részét elfoglalja, vagy hogy megváltoztassa Magyarország jelenlegi társadalmi rendjét. A szovjet csapatok bevonulását Magyarország területére kizárólag az a katonai szükségszerűség tette elkerülhetetlenné, hogy a német csapatok, a Németországgal szövetséges Magyar- ország hadereje továbbra is ellenállnak... A Vörös Hadsereg nem mint hódító jött Magyarországra, hanem

mint a magyar nép felszabadítója, a német fasiszta iga alól.” .. .A felszabadító harc során Vaszilij Mitro- fanovics Ljubimov alezredes, mint Plijev tábornok lovasgépesített hadtestének felderítő osztagvezetője, katonáival együtt délkelet felől elsőként hatolt be Balassagyarmatra. ..

Az aránylag kicsi város felszabadítása érdekében indított támadáshoz a szovjet csapatok — a németek makacs védekezése miatt —, többszörös túlerőt biztosítottak. A gondos harcelőkészí- tésnek, a kitűnő hadi technikának és a szovjet katonák magas fokú harci felkészültségének és szellemének tudható be, hogy az élet-halál ' küzdelemben gyorsan leszámoltak a várost megszállva tartó 18. „SS” páncélos had. osztály részeivel és a széthullott magyar hadsereg töredékeivel. ..

A város már felszabadult, de a lakosság még az óvóhelyeken tartózkodott. Napokig feszült várakozással figyelt, hogy mi történik. Még mindig hihetetlennek tűnt, hogy a németeket végérvényesen elűzték, és hogy azon a téli hajnalon a Vörös Hadsereg a békét hozta el a város lakosságának. Kevesen gondoltak még arra, hogy Balassagyarmat történetének 1944. december 9-e olyan dátuma, amelyre emlékezni fog a palóc város minden polgára.

(Balassagyarmat története, 896—1962. Részletek.)

„Miként tudunk élni?"

SÉTÁLUNK A VÁROSBAN.

A késő őszi napsugár langyos san cirógatja a diákarcokat. Csivitelve igyekeznek tanítás után hazafelé, a kollégiumba. Felhőtlen tekintettel, jókedvűen, ahogy talán csak a tizenévesek tudnak viselkedni. Váradi András nem győzi fogadni a köszönésüket. A KISZ-munka együtt jár azzal, hogy szinte mindenki ismeri. <5 már túl van a harmincon — no, nem sokkal! — s a KISZ városi bizottsága élén eltöltött évek alatt ő is igyekezett minél több fiatalt megismerni.

— Kétéves voltam, amikór Gyarmatra kerültünk. Persze addig is Gyarmaton laktam. Fehérgyarmaton, s így mondhatnám, a szó igazi értelmében tősgyökeres vagyok — mondja mpsolyogva.

ö már beleszületett a szabadságba. Gyermekkori élmények között válogat. Arra az időszakra emlékszik, amikor itt a városban mindössze húszán jártak napközibe, s hasonlítja a mával, amikor a tanulók nyolcvan százaléka kap helyet napközis csoportokban. S a Nádor utcai rétre gondol, ahol önfeledten kergették a labdát. Ma ott áll az ifjúsági sportkombinát.

— A város fiataljai — KI- SZES-ek, úttörők — a felszabadulás évfordulóján felkeresik a szemtanúkat, vetéránokat. Elbeszélgetnek velük, anyagot gyűjtenek, hogy méltóképpen megemlékezzenek a felszabadítókról — mondja arra célozva: az ifjúság ismeri, tudja kiknek köszönheti a gondtalan életet, a lehetőséget,

hogy nyugodt körülmények között tanulhat, élhet, dolgozhat.

AZTÁN ELÖTOLAKODIK

egy közelmúltban rögzített adat is. Míg 1971-ben a városban levő KISZ-tagok — 1800 — közül 1400 volt a diák, tehát Balassagyarmat a diákok városa volt, ma a diákok közül 1200, az ifjúmunkások közül 1600 az ifjúsági szervezet tagjainak száma. Azért a számok, hogy ezen keresztül érzékeltesse az ipar gyorsan befutott karrierjét Balassagyarmaton.

— A 'városban megteremtették a feltételeket, hogy az itt végzetteknek ne kelljen elmenniük, helyben találjanak munkát, s akik folytatják is tanulmányaikat, jÖ szívvel várják őket vissza —; magyarázza.

Koitbban, amikor a tanulmány évei elröppentek, a diákok közösen elbúcsúztál, a város vezetőitől, megköszönve, hogy itt négy évig gyarapít- hatták ismereteiket. Most már nem szokás, új szokások alakulnak ki. A szovjet hősi emlékműhöz zarándokolnak virágcsokrokkal kezükben a fiatalok. Ott is .leróják hálájukat.

— Gyakran kerül szóba beszélgetéseink alkalmával: mi, akik a felszabadulás után születtünk, nőttünk fel, miként tudunk élni a szabadsággal? — teszi fel a kérdést önmagának. — Azt hiszem nem lehet panasz a balassagyarmati fiatalokra. Érzik a reájuk háruló felelősséget, "tevékenyen

kiveszik részüket a termelésből, a városépítő munkából. Mind több azoknak a száma, akik egyre inkább megfelelnek arra, hogy elődjeik nyomdokába lépjenek, vezetővé váljanak...

Sorolja a példákat, amelyek szinte kifogyhatatlanok. Az önálló ifjúsági szocialista brigádokat, a kommunista műszakokat, a nemzetközi gyermekév alkalmából kibontakozott akciókat. Az utóbbi keretében például kétszázezer forintnál többet fizettek be a szolidaritási alapra. Vagy ott vannak a Balassi Bálint Gimnázium diákjai, akik, hogy intézményük bővítése minél előbb befejeződjön, személyenként ötven óra társadalmi munkát vállaltak.

— Jó szellerrfű, dolgos fiatalság, mindig lehet rájuk számítani. S a munka a bizonyíték rá, az alkotás, hogy a mai harminc éven aluliak, a mai fiatalok tudnak élni a szabadsággal — jegyzi meg Váradi András.

Mosolyog megint. Említi, hogy „kiöregedett” a KISZ- ből, más, jelentős megbízatást kapott. S persze a KlSZ-ér- demérmet a mozgalomban eltöltött idő alatt végzett kiváló 'munkájáért.

A VÁROS FELSZABADULÁSÁNAK évfordulóján az új KISZ-tagok fogadalomtételére immáron másodszor kerül sor. A KISZ városi bizottsága döntött így, hogy a fogadalmat tevők is mindig emlékezzenek.

Arra, hogy kik hozták el a szabadság hajnalát... '

M. Szabó Gyula

A város főutcája a századfordulón cs ma.