Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
Érdekességek sportvilágból A labdarúgás szerte a világon, mind nagyobb mértékben válik népszerűvé a gyengébb nem körében. Jó példa erre az NSZK, ahol gombamódra szaporodnak a női fociklubok, amelynek csapatai hétről hétre, tabellaszerű bajnokságban, küzdelmes mérkőzésen mérik össze erejüket egymással. Focicsatáik hevességére jellemzően, kitépett hajtincsek, parókák, kékre- zöldre rúgott lábszárak őrzik összecsapásaik emlékét. De akadnak, méghozzá szép számmal női edzők, szakvezetők, sőt futballbírók is. Spanyolországban nemrég szenyorita Donna Maria de Dolores személyében elnökasszonyt választottak a harmadosztályú FC Levante férfiklub élére. A határozott és energikus fellépésű, harcias „presidentissi- rao” férfitársait meghazudtoló bátorsággal, őszinteséggel és nyíltsággal, imigyen ecsetelte „fiaival” szembeni elvárásait: — Uraim! Egyszer és mindenkorra vegyék tudomásul, csak egyet ismerek: a győzelmet! Ennek érdekében kemény, rámenős, férfias játékot kérek és minél több gólt lőjenek az ellenfél hálójába! Mert ha nem — miközben öklét fenyegetően rázta — akkor „megtépem” magukat! Ezt jól véssék a buksijukba, mielőtt kivonulnak a pályára! Ezt a „donnát” jól kifogtuk! — füstölgött a középpályás, majd önmagát és társait vigasztalva kijelentette: — Hiába, a női egyenjogúság! * Renato Teofilo, a brazil Viktoria Bahia klub sötétbőrű gyúrója az Olympiakos Athén elleni barátságos mérkőzésen beszaladt a pályára, odarohant á játékvezetőhöz, benyúlt az inge zsebébe, s abból kicsent valamit. Teofilo „tettét” így indokolta: — Hobbiként, szenvedélyes gyűjtője vagyok a bírósípoknak. Megkértem a bírót, hogy adja át nekem sípját, ezt megtagadta. Erre bosszúból elloptam a piros kártyáját... — Álljon meg! Hova viszi? — kiáltott utána a játékvezető, mire a gyúró, futtában csak ennyit válaszolt: — Én is „kiállítást” rendezek! * Jackie Charlton, az 1966-os angol világbajnoki csapat be- állósa, a „zsiráf”, ahogyan a 'focirajongók a népszerű játékost, Bobby Charlton öcs- csét becézték, jelenleg a III. ligabeli Sheffield Wednesday csapatának menedzsere. Jackie nemrég egy házi balesetet szenvedett: bal kezét az ajtó becsípte, amely miatt középső újjának legfelső percét amputálni kellett. A keménységéről híres védőjátékos fanyar humorral jegyezte meg: — A legjobban az fáj, hogy ezentúl nem tudok egyszerre három, hanem csak két és fél üveg sört rendelni... * Egy Madagaszkárból . származó játékvezető, a csekély bíródíjjal kapcsolatos sérelmét szokatlan, de félre nem 'érthető módon juttatta kifejezésre. A szép számú közönség nem kis meglepetésére pontosan 75 percig vezette a mérkőzést azzal az indoklással, hogy a bíródíjként kapott ösZ- szeg csak ezt az időszakot fedezi. Hármas sípszó, slussz, passz, a meccsnek vége. Hóna alá vette a labdát és partjelzőivel együtt bevonult öltözőjébe a „kétharmados-profi” játékvezető. .. * „Meseautón” az idegenbeli mérkőzésekre. Az US Homey francia klub csekély összegért megvásárolta a helyi rendőrség egyik kiselejtezett rabszállító kocsiját, amelyet szépen felújítottak, kifényeztek és még a klubszíneket ’ is ráfestették. Azóta a csapat ezzel a „járgánnyal” utazik idegenbeli mérkőzéseire. — Ha a meccs után veszélyessé válna számunkra a helyzet, akkor egyszerűen bemászunk a kocsinkba és a rácsok mögött teljes biztonságban érezzük magunkat! — mondta a klub egyik vezetője.' * — Meg tudná-e nekem mondani, fiam, hogy ki verte meg a filiszteusokat? — kérdezte a paptanár az egyik nebulótól. — Nem, tisztelendő atyám, ma még nem olvastam sportújságot! — hangzott a válasz. * Rendkívüli ötletet agyait ki és valósított meg az angol cégcsapatokból álló liga vezetősége. Hogy elkerüljék a sok textiles, meg bőrös, meg cipész elnevezést a csapatok Shakespeare-drámák és -alakok nevét vették fel. A textilszakma egyik csapata tehát a III. Richard név alatt játszik a bajnokságban, míg egy rádiógyár tizenegye a Hamlet névre hallgat. Egy kereskedelmi ügynökség csapatának zászlaján a Rómeó és Júlia felirat olvasható. A bajnokság éllovasa viszont, egy gyógyfüveket értékesítő cég csapata; „Sok hűhó semmiért...” * Louis Bordát, az ismert francia zeneszerző egy játékvezetői szvitet komponált. A négytételes művet meglehetősen szokatlan hangszerekkel adják elő: síppal, kereplővel, ko- lomppal és csengettyűvel. A Zárótétel betétjeként a komponista még a nézőtéri zsivajt, valamint az öltözőjében szorongatott helyzetben levő játékvezető segélykiállításait és a mentőkocsi szirénáját isbe- játssza magnószalagról. Véleménye szerint így tökéletesen ki tudja fejezni a zene nyelvén egy játékvezető tündöklését és bukását... * Sokat olvastunk és hallottunk már arról, hogy a klubok által busásan megfizetett afrikai mágusok hogyan varázsolják a labdát az ellenfél hálójába és hogyan segítik „földöntúli erejükkel” győzelemhez kedvenc csapatukat„A fekete mágia” — mint hírlik, — ma már a harmadik világban is kezd mind jobban meghonosodni. Erre utal egy Malaysiában nemrég lejátszott rangadó mérkőzés, amelyen az ellenfél játékosainak lábaira a titokzatos bűvölet hatására ólomsúly nehezedett. Ennek és csakis ennek tudhatták be, hogy a vendégcsapattól, akikkel szemben korábban mindig derekasan helytálltak, és, ha küzdelmes mérkőzéseken is, kivívták a győzelmet, ezúttal 14—0 arányú, megsemmisítő vereséget szenvedtek. Mit is tehettek mást, illetékes sportszervekhez óvást jelentettek be, amely alapos kivizsgálás után a következő, meglepő döntést hozta: — Alkalmazzanak önök is még hatékonyabb mágusokat! Fizessék meg őket még jobban, mint az ellenfél, akkor minden bizonnyal önöké lesz a győzelmi pálma! De ajánlunk égy, ennél sokkal olcsóbb, hatékonyabb és gyakorlatban is jól bevált receptet: rúgjanak csatáraik több gólt, mint az ellenfél, és máris oda a focimágusok varázsereje! Mi is az utóbbi variációra adnánk voksunkat... * Nem mindennapi, furcsa bejelentés érkezett a Mexikói i Labdarúgó Szövetséghez. Az Unidad Varola csapatának játékosai, az egyik fontos bajnoki mérkőzésük előtt, a vendéglátó egyesület klubjának éttermében jó étvággyal fogyasztották el az ízléses körítéssel feltálalt, tejfeles gombapörköltet. A „könnyű” ebédet követő egy óra múlva minden játékos, edző, gyúró, orvos és szakvezető görcsös fájdalmakról és szédülésről panaszkodott. A kihívott mentők gombamérgezéssel azonnal kórházba szállították őket és gyomormosást alkalmaztak. A mérkőzést természetesen nem tudták lejátszani. Hogy ezt új- rajátsszák-e, vagy a helyi csapat kapja a bajnoki pontokat, még nem született döntés, de a kérdésben eléggé eltérőek a vélemények. Egyes szakvezetők szerint: a bajnoki pontok a helyi csapatot illetik, mivel vétkes könnyelműség az ellenfél csapatának, különösen ilyen fontos mérkőzés előtt gombát fogyasztania. Igen ám, de a gombát a vendéglátó klub éttermében szolgálták fel, miért nem voltak ők elővigyázatosabbak? — érvelt az ellentábor. A Mexikói Labdarúgó Szövetség döntése meghozatala előtt óriási dilemma előtt áll: amennyiben elrendelnék a mérkőzés újrajátszását, attól tartanak, hogy a jövőben az ellenfél számára kedvezőtlen időpontbeli mérkőzések lemondásai „gomba módra” elszaporodnának. .. * Nem mindennapi, érdekes mérkőzésen mérték össze erejüket egymással a világhírű milánói Scala és a londoni szimfonikusok zenekara. A focicsatát, óriási küzdelem után a milánói Scala együttese nyerte meg 2—1 arányban. A szép számú közönség ugyancsak élvezte' a két zenekar ösz- szecsapását, melynek színhelye ezúttal nem a pódium, hanem a sok nagy futballcsatát megért San Siro-stadion volt. A „szakmabeliek” megállapították, hogy. az olaszok jól „ösz- szehangolt” együttes benyomását keltve, feltétlen rászolgáltak a győzelemre. Ugyanakkor tárgyilagosan elismerték, hogy a londoniaknak, bár „egy húron pendültek”, sincs okuk a szégyenkezésre. A „harmadik félidőt”, a két együttes már a fehérasztalnál ünnepelte, miközben a Scala csapatának karmestere pohárköszöntőjében méltatva a „nemes” ellenfél csapatának erényeit, majd befejezésül odabökte a „tüskét”: — Most aztán jól elhúztuk a nótátokat... Az ellenfél másodhegedűse sem maradt adós a válasszal: — Mi több 'vendégjátékost is szerepeltettünk, ami az „össz- játék” rovására ment. Mindezen felül kapusunk két ízben is alaposan „melléfogott!” ... De ti mindnyájan benne vagytok a karban! ☆ Statisztikusok feljegyzései szerint, az 1927/28-as bajnoki idényben, beleszámítva a barátságos és kupamérkőzéseket is, Dixie Dean, az FC Everton csatára nem kevesebb, mint 82 alkalommal talált az ellenfél hálójába. Egy mái csatár a hír elolvasása után rezignáltan megjegyezte: — Könnyű volt neki, hiszen az időben nem ismerték a totális futballt, a szoros emberfogást, a „húsdarálót” és a catenacciót... * A legrövidebb időn belül a legtöbb gólt, pontosan 1922. szeptemberében John McIntyre, az angol Blackburn Rovers csapatának csatára érte el, akinek a mérkőzés során, öt perc alatt négy gólt sikerült rúgnia. Egyedülálló teljesítményének értékéből mit sepr von le, hogy közülük egyet tizenegyesből ért el, egyet pedig oly erővel suhintott meg, hogy az ellenfél egyik védőjén irányt változtatva, véd- hetetlenül vágódott öngólként a megdermedt kapus hálójába. * A legdurvább, finomabban fogalmazva, a legkeményebb gól az 1928. évi Angol Kupa döntőjén esett, melyet a Black- bum Rovers és a Huddersfield csapatai vívtak egymással. A nagy mérkőzés első tíz percében John Roscamp, a Blackburn csatára, vagy 25 méterről oly hatalmas erejű lövést eresztett meg, hogy a labda a védeni akaró kapussal együtt a hálóba esett. Szakemberek megállapítása szerint: ha a szerencsétlen kapus nem csökkenti a bombaerős lövés sebességét, az kiszakította volna a hálót. Vajon mikor látunk ilyen, vagy ehhez hasonló gólokat Nógrádban? * Minden idők leggyorsabb gólját 1964. április 15-vel jegyezte fel a futbaljtörténe-' lem, s az Jim Fryatt, az angol III. ösztályú Bradford csapatának csatárához fűződik. Az „ángilus” a kezdőrúgást követően magához ragadta a labdát és egy csel után, vagy negyven méterről oly erővel szúrta rá a bőrt, hogy az a játékidő negyedik másodpercében a „pipában” akadt a hálóba. A labdarúgás történetében nyilván leggyorsabban elért gól értékét még az sem rontja le, hogy a jól eltalált lövésbe az orkánszerű szél is „besegített!”. * Mi a különbség a régi idők focija és a mai labdarúgás között? Egy meghatározás: — Régen a szegények játszották és a gazdagok nézték. Ma azok a gazdagok, akik játszanak és azok a szegények, akik nézik... * Kövérkés fiatal ember jelenik meg az orvosnál és Kosz- szasan panaszkodik. Nehezen kap levegőt, zihál, szédül, magas a vérnyomása, néha piros karikák táncolnak a szeme előtt. Az orvos megvizsgálja, majd azt mondja; — Semmi az egész, önnek mindenesetre többet kellene mozogni. Sétáljon, futkározzék naponta egy fél órácskát. — Rendben van, doktor úr — mondja a fiatalember. — Csak az a kérdés, hogy edzés előtt-e vagy edzés után? Én ugyanis a válogatott csapat csatára vagyok. 1 * Bill Shanklynek, a Liverpool kitűnő menedzserének azt javasolta az orvos, hogy a bajnokság szünetében utazzék el és három-négy hétig ne is gondoljon a futballra. Shankly meg is fogadta a tanácsot és néhány nap múlva már levéllel jelentkezett: A recept bevált. Remekül érzem magam. A szálló vendégeiből csapatot szerveztem és megvertük a pincéreket. * Az egyik nyugatnémet iskolában a tanító azt a feladatot adja a gyermekeknek, hogy mondjanak két híres németet, akinek neve B-vel kezdődik. — Beckenbauer és Breitner — vágja rá az egyik nebuló. — Én Brandtra és Barzelre gondoltam — jegyzi meg a tanító. — Róluk még nem hallottam, valószínűleg tartalékjátékosok lehetnek, akik eddig még nem jutottak szóhoz __ * B ármely furcsán hangzik, az angol FC Brattenham amatőr csapatának edzéseit Jack Wyndham, a „foci-nagymama” irányítja. A derék, sportrajongó, idős hölgy, a klub vezetőinek élére, három játékosuk anyósaiból álló „agytrösztöt” nevezett ki, akik meglepő szakmai felkészültséggel támogatják őt munkájában. Arra a kérdésre: egy „szakértő” számára nem rossz jel-e, hogy három idős hölgytársa segítségét veszi igénybe, a következőket válaszolta: Jelen esetben ez nem áll fenn, mert az én három segítőm valóban komoly fociszakértő. Gyakran fel is vetődik bennem a gondolat: vajon nem szerepelne •eedffiényesebben az angol válogatott, ha Ron Greenwood szövetségi kapitányunkat is ők segítenék tanácsaikkal ? * A futballvilág legöregebb csapatával méltán Svédország büszkélkedhet. Egy olyan „szupermatuzsálem” együttesről van szó, hogy az ember önkéntelenül is azt mondaná: inkább a tolószék illene hozzájuk, semmint a focipálya... A játékosok összéletkora 750 év, ami 68,2-es átlagnak felel megf A csapat „great old man”-je (nagy örege) a kapus Henriksson, aki a maga 87 évével „párducként” vetődik a legveszélyesebb lövések után is. Hiába: nemcsak a húszéveseké a világ... * Nem várt eredménnyel zárult egy, a brazíliai Sao Pau- lóban rendezett mérkőzés, melynek tiszta bevételét a súlyosan sérült játékosok gyógyítására, megsegítésére ajánlottak fel. A heves iramú, helyenként durva összecsapásokkal tarkított találkozón, a két csapat játékosai közül hárman olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy azonnal kórházba kellett őket szállítani. De további kettő is súlyosan megsérült. így nem okozott gondot a két klub vezetőségének. hogy hova fordítsa a mérkőzés tiszta bevételét... * Á vesztes csapat egyik szurkolója a mérkőzés után megkérdezi a játékvezetőt: — Sporttárs, lenne számomra 19 másodperc ideje? — Természetesen! — válaszolta. — Akkor nagyon kérem mesélje e! már nekem, hogy mit tud a futballról? * — Egyszer volt, hol nem volt — kezdi elalvás előtti meséjét a fociapuka szeretett csemetéjének. — Egyszer, egy csípős rovarokból álló focicsapat összemérte erejét barátságos mérkőzés keretében egy másik rovarcsapattal. Az első félidőben a helyiek számolat- lanul ontották a gólokat és 99—0-ás eredménnyel vonultak öltözőjükbe. A II. félidő váratlan fordulatot hozott. A reménytelenül vesztésre álló csapat „bevetette” az időközben öltözködéssel elkészült százlábúját, amely, ha megiramodott, minden megmozdulása gólt eredményezett. Végül, hála a százlábúnak 100— 99-es gólaránnyal, a vendégcsapat. megnyerte a mérkőzést. — Apuci — akkor miért nem játszatták a gólerős százlábú csodacsatárt már az I. félidőben is? — kérdezte kíváncsian a kisfiú. — Azért, kicsi fiam, mert nem győzték volna kivárni, míg mind a száz lábára felhúzza stoplis csukáját! * Wojtyla, Krakkó bíboros érseke, a jelenlegi II. János Pál római pápa szenvedélyes sportoló volt. Különösen a sízésnek hódolt. Egy alkalommal Zakopane lejtőjén, lesiklás közben összeütközött egy másik síző- vel, aki így förmedt rá: — Nem tud vigyázni? Ki maga? — Wojtyla, Krakkó bíboros érseke vagyok, és kérem ne haragudjon, véletlenül történt! — Tudja mit? Akkor én v«* gyök a római pápa! Somos István gyűjti® NÓGRÁD — 1979. december 31 „ hétfő Használat közben láthatjuk a polietilén építőelemekből ösz- szeállított sípályát, amelyen ugyanúgy lehet lesiklani, mint a rendes hófedte hegyi pályákon, vagyis semmiféle új technika elsajátítására nincs szükség.
