Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! M S ZtS P KOGRfD Bizo.rrsACA MEOtFI TANA C S LA pJ A KXXv eví 305 SZÁM ARA: 1.60 FORINT 1979 DECEMBER 31., HÉTFŐ VAN MIT EGVÉDENÜNK A - rí r. — nem ajándék. A család JOI©T sorsa nem az otthon négy fala között dől el, hanem elválaszthatatlan a nagyobb közösség, az ország, a társadalom fejlődésétől. ., A családjáért felelősséget érző, józanul, reálisan gondolkodó ember az ünnepnapok alatt sem zárkózhat el otthonában az ország feszítő gondjai elől; nem rekesztheti kívül a — jelképesen szólva — most egy kissé szigorúbbra fordult időjárást. , . Nemrég, egyik kommunista közössegünk taggyűlésén érzékletes hasonlat hangzott el mai körülményeinknek és tennivalóinknak a megvilágítására. Traktoxista vagy agronómus lehetett, akinek eszébe jutott; tény, hogy közvetlenül a földekről érkezett a tanácskozásra, amúgy gumicsizmában és vattakabátosan, egy GAZ gépkocsi volánja mellől szállt ki. Ha nem is ezekkel a szavakkal, de nagyjából a következőket mondta felszólalásában: Most nehéz terepszakaszon járunk, görön- gyös-buckás talajon. Ilyen körülmények kozott a kisebb sebességhez is nagyobb erő kell. Be kell kapcsolni a terepfokozatot, a négykerék- meghajtást, és hát ügyesebben kell manőverezni is. De a lényeg az, hogy jó irányba, a kitűzött cél felé menjünk. Saját gazdaságának helyi feladataiba értette, de bátran értelmezhetjük ugyanezt az ország dolgaira is. Mert a lényeg valóban az, hogy jó irányban, kitűzött céljaink felé haladjunk. .. Mindenki tudja, miféle „göröngyös terepszakaszról” van szó. Népgazdaságunk léndületes, intenzív fejlődésére kedvezőtlenül hatottak és hatnak azok a világgazdasági folyamatok, amelyek az 1973—74-es energia- és nyersanyag-árrobbanással indultak el és folytatódnak azóta is. Ezek a folyamatok nálunk gazdaságilag sokkal erősebb, vezető tókésor- ezágokra sem marad,tak hatástalanul, sőt, egyikben-másikban nyomban igen drasztikus következményeket vontak maguk után munkanélküliséget, inflációt, az áraknak a béreknél gyorsabb növekedését. Mi e hatásokat fékezni, évekig késleltetni tudtuk, meg tudtuk védeni pusztításuktól vállalatainkat és népünk életszínvonalának megszokott növekedési ütemét is. E kedvezőtlen körülmények közepette azonban markánsabban kezdtek kiütközni saját gazdasági építőmunkánk gyengeségei is: termelési és termékszerkezetünk nem eléggé korszerű volta; a nem eléggé hatékony munka; a világgazdasági változásokra nem eléggé rugalmas reagálóképesség; az export—import mérlegén sok esetben gazdasagtalannák bizonyuló termelés; a vezetés és irányítás sok helyütt tapasztalható gyengesége, bürokratikus nehézkessége; a kooperációs és szállítási fegyelem lazasága; a nem kielégítő minőség és versenyképesség; a sokfelé látható szervezetlenség és nyomában a munkafegyelem hiánya. Az is nyilvánvaló, hogy államunk a kedvezőtlen világgazdasági hatások késleltetését nem folytathatja a végtelenségig, említett gyengeségeinket nem fedezheti saját költség- vetéséből, mert ez bizonyos pontén túl veszélyes egyensúlyi zavarokhoz vezet. Most tehát és az elkövetkező Időszakban . jó néhány évig be kell érnünk az eddiginél szerényebb mértékű termelésbővítéssel, mert csak így tudjuk megoldani említett gazdasági problémáinkat. Nemzeti jövedelmünk évi növekedését szerényebbre kell terveznünk; ennek megfelelően kevesebbet fordíthatunk közős felhalmozásra, beruházásokra és csak, kis mértékben növekedhet életszínvonalunk is. Mindez korántsem jelent valamiféle visszaesést, vagy megtorpanást. Hanem azt, hogy mo6t az erőgyűjtés időszaka következik; hogy meg kell szilárdítanunk azokat az eredményeinket, amelyeket a gazdaság fejlesztésében és az életkörülmények javításában a szocialista építés eddigi évtizedeiben elértünk, és ezzel megteremtjük a későbbi továbbjutás feltételeit, biztos támasztékát. Tulajdonképpen ez napjaink közös tennivalóinak tömör summája; ezt hangsúlyozta a budapesti kommunisták szeptemberi a'ktívaértekezletén Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára; és ez a fő gondolat vonul végig a Központi Bizottságnak a XII. pártko'ngresz- szusra kidolgozott irányelvein is, amelyeket a közelmúltban hoztak nyilvánosságra, bocsátottak országos vitára. Az a politikai irányvonal, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt több mint két évtized óta következetesen folytat — jó irányvonal, helyes út, kiállta a gyakorlat próbáját. Szilárd néphatalom, a pórt és a nép közötti kölcsönös bizalotn, a munkáis-paraszt szövetségen alapuló, széles és erősödő szocialista nemzeti egység — ez pártunk politikájának lényege. Ezt a politikát megértve és feselefcvoen támogatva, történelmi jelentőségű tetteket hajtott végre dolgozó népünk. Éppen ezért minden bizonnyal mély egyetértésével találkozik az, amit az irányelvekben a Központi Bizottság javasol a XII. kongresszusnak, hogy „erősítse meg a párt eddigi fő politikai irányvonalát és a programnyilatkozatban megfogalmazott távlati célokkal összhangban, valamint az elmúlt időszak tapasztalatait is figyelembe véve jelölje ki a fejlett szocialista társadalom építésének további feladatait”. A korábbi évékben megoldott feladatokhoz képest most új, minőségileg más, bonyolultabb tennivalókat követel tőlünk a kor, a fejlődés jelenlegi szakasza. Elég, ha csak a termelés- és termékszerkezet korszerűsítésének szerteágazó, folyamatos, nagy horderejű, de alapvető fontosságú munkájára gondolunk. Vagy például a munkaerőnek a kevésbé gazdaságos munkahelyekről a gazdaságosabb és termelékenyebb területekre történő, tervszerű — a gyárkapun belüli, vagy azon kívüli — átcsoportosítására, amely komoly áldozatvállalást igényel az érintett dolgozóktól és családjuktól. Vagy egy harmadik, ugyancsak lényegbevágó feladat, amelyet az irányelv így fogalmaz meg: „A bér- és jövedelempolitika az eddiginél eredményesebben ösztönözzön a társadalom számára hasznos, jobb minőségű, fegyelmezett munkára. Mind a dolgozók, mind a népgazdaság érdekében a jelenleginél szélesebb körben kell alkalmazni a teljesítménybérezést... Csökkenteni kell a végzett munkával nem arányos jövedelmeket, további intézkedéseket kell tenni a nem munkából származó jövedelmek visszaszorítására.” Amennyire mélységesen egyetért minden becsületes dolgozó ezekkel a célokkal, annyira nem lesz könnyű mindenütt a helyi gyakorlatban megvalósítani őket. Bármily nehezek is azonban az itt épp csak felvillantott, előttünk álló népgazdasági és helyi feladatok csakis ezek teljesítésével, ezen az úton haladva tudjuk megvédeni vívmányainkat, megszilárdítaná eddig elért eredményeinket. Pedig ezek az eredmények egyáltalán nem csekélyek! Az utóbbi húsz évben — és ne feledjük: ebbe a húsz évbe szorosan beletartozik a XI. kongresszus óta eltelt öt esztendő is — városon és falun, munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, egész dolgozó népünk életkörülményei gyökeresen átalakultak. A reálbérek és reáljövedelmek megkétszereződtek. Minden harmadik magyar család új, korszerű otthonba költözhetett. Állampolgári jog lett az egészségügyi ellátás és a társadalombiztosítás; messzemenően gondoskodunk a gyermekekről, a dolgozó anyákról. Évente százezrek utaznak külföldre. Megsokszorozódott a magángépkocsdk száma, sokat szidott tömegközlekedésünk nemcsak sokkal olcsóbb, de kulturáltabb is, mint számtalan európai tőkésországban. A háztartások gépesítettségéről, az öltözködésről és az — olykor már az egészséges mérték határát súroló — táplálkozásról felesleges is szólni. Az idei karácsony előtti vásárlási láz mindennél ékesebben árulkodott nemcsak a természetes árubőségiről, hanem egyáltalán — jólétünkről. Van tehát mát megvédenünk, megszilárdítanunk! És eredményeinkben talán nem is ezek a felsorolt anyagiak, nem életszínvonalunk tényei a legfontosabbak. Olyan világban élhetünk, amely legmesszebbmenőkig biztosítja az emberi méltóságot, a képességek kibontakozását; olyan világban, ahol ismeretlen fogalom a kizsákmányolás, az ember megalázása, ahol magától értetődő á demokratizmus, a nyílt politikai légkör, a biztonságérzet és a holnapba vetett bizalom. Olyan világban, amelyben még az átmeneti kor ellentmondásaiból adódó hibák, magatartásbeli torzulások is azért ütköznek ki oly’ élesen, mert a szocialista elvek tükrében látjuk őket. Szocialista viszonyok közt élhetünk és egy fejlett szocialista társadalom megteremtésén fáradozhatunk együtt, politikai egyetértésben kommunisták és pártonkivüliek. materialisták és hívők, idősek, középkorúak és fiatalok. Ez a szocialista nemzeti egység az anyagiaknál is becsesebb, történelmi vívmányunk, megvédenivalónk. Vpfli'il roég valami. A mai Magyaror- "fcnu szág népességének nagy része — a 35 évesnél fiatalabb generáció — soha nem látott háborút. Ilyen hosszú, békés, szabad, független korszak ritkaságnak számít történelmünkiben. Minden erőfeszítésünk, testvéri szövetségünk a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, együttműködésünk a világ összes békeszerető, antiimperialista, a függetlenségért és a demokráciáért küzdő erőivel arra irányul, hogy ezt a békét megóvjuk, hogy az enyhülés uralkodó irányzatát minden imperialista törekvés ellenére megvéd- jük, hogy megakadályozzuk egy újabb, pusztító nukleáris világháború kirobbanását, MAI SZÁMUNKBAN A cselekvés fő iránya: a hatékonyság emelése Övé volt a Kék Csoda! ROMHÁNY Érdekességek a sportvilágból Bizalom és bizakodás BÉKÉS, BOLDOG t J ESZTENDŐT! Amerika első szabad földje Huszonegy év óta minden esztendő saját nevet kap Kubában. Köztük az első — 1959. — a felszabadulás éve. Huszonegy esztendeje, huszonöt hónapos hősi harc után az év első napján győzött a forradalom a szigetországban. „A szabadság kivívása nem volt könnyű, de megtartása sem egyszerűbb feladat” — mondta Fidel Castro a győzelem napjaiban. A kubai nép az alig több mint kél évtized leforgása alatt jelentős eredményeket ért el. Az évek elnevezései között tallózva kibontakozik előttünk a latin-amerikai ország átformálódott arculata: a földreform, az oktatás, a tervgazdálkodás, a szocialista munkaverseny, a pártkongresszus éve Kuba töretlen fejlődésének megannyi állomása. Az ország előrehcladásávat párhuzamosan változtak a módszerek, amelyekkel az alig kilencven mérföldnyire fekvő Amerikai Egyesült Államok próbálta megfordítani a fejlődés irányát. „Világ ifjúsága — Kuba a Te otthonod!” Ez volt a Havannában tavaly megrendezet V1T jelszava. A magyar fiatalok képviselői is ott voltak a Batista-diktatúra egykori börtönszigecén, amikor azt az Ifjúság szigetévé avatták. Jelenleg már tízezer afrikai és közép-amerikai diák tanul a szigetország iskoláiban, s ez csak egyik kis jele annak, _____________________________l__ h ogy Kuba mindig eleget tesz internacionalista feladatának, fellép a népek szabadsága, függetlensége és haladása érdekében. Ősszel az el nem kötelezett országok VI. konferenciájának ugyancsak Havanna adott otthont, s csaknem két évtized után Fidel Castro ismét felszólalt:• New Yorkban az ENSZ közgyűlésén — ezúttal a mozgalom nevében. A szocialista építőmunkához, célkitűzéseik maradéktalan megvalósításához kívánunk további sikereket Amerika első szabad földje népének — nemzeti ünnepén. Az ünnep alkalmából a magyar párt- és állami vezetők táviratot küldtek Havannába. «V Nyomozók" szilvesztere Hétszáz közreműködő — Kié lesz a sült malac? Nem sajtóhiba, valóban hétszáz közreműködője lesz a salgótarjáni. József Attila megyei Művelődési Központ szilveszteri műsorának. A ma délután 14 óra 30 perckor kezdődő — közel kétórás — rendezvény „műfaja” társasjáték — sikere tehát nem kis mértékben a közönség aktivitásától, játékoskedvétől függ. Igaz, a résztvevők fele már eleve játékos, hiszen a műsorra azok kaptak kétszemélyes belépőjegyet, akik helyesen oldották meg a Salgótarjáni városi Tanács, a NÓG- RÁD-szerkesztőség és a J. A. MMK — „Nyomozz velünk!” című — közös rejtvényjátékának valamennyi feladatát. Mint ismeretes, a rejtvény- fejtők hat héten keresztül nyomoztak egy „ismeretlen tettes” után, akinek kilétére — teljes bizonyossággal — csak az utolsó fordulóban derült fény. (A játék 6. fordulójának eredményét lapu'nk utolsó oldalán közöljük.) A játék azonban még nem ért véget, mert a „nyomozóknak” a ma délutáni műsorban el kell fogniuk a „körözött személyt”: Zenthe Ferenc salgó- bányai születésű színművészt, a Madách Színház tagját, akit — többek között — a „Tenkes kapitánya” című televíziós filmsorozat címszerepében kedvelt meg a közö'nség. Zenthe Ferenc „kézre kerítőjének” jutalma: egy hordozható tv-készülék és egy szilveszteri sült malac. A műsor rendezői — a város üzemeinek, intézményeinek jóvoltából — még számos ajándékról gondoskodtak, melyek elnyerése természetesen szintén „nyomozói” leleményt kíván. A játékos feladatok, szórakoztató műsorszámok mellett ■néhány igazi meglepetést is tartogat a rendezvény, többek között „képet” a tévékészülékekhez... Mindez reméljük elegendő lesz ahhoz, hogy á műsor előkészítse az év utolsó óráinak — hagyományosan — vidám hangulatát!
