Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-28 / 302. szám
Évzáró közgyűlés a FŰTÖBER-ben Hűlt idők fanúia „...milliókért nem adnám cserébe*1 A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság 1978. őszén megalakult szervezete a napokban tartotta évzáró közgyűlését. Verebélyi l'st- ván, a szervezet titkárának megnyitója után Szőcs Gyula elnök értékelte az elmúlt évben végzett • munkát, tett javaslatot a jövő év programjára- Mint mondotta: az SZVT gyári szervezetének megalakítása szükségszerű volt. A több mint félszáz a- got magába foglaló szervezet munkája alapjaiban eredményes, elősegítette a termelési, a vezetési és a szervezési kérdések, feladatok megoldását, a tagok elméleti és politikai továbbképzését. Az év folyamán — mondotta az előadó — öt klub- foglalkozást tartottunk a gyáregység- problémakörébe tartozó témákról. Nevezetesen az állóeszköz-gazdálkodás feladatai, a gyártmány- és gyártásfejlesztés, a műve- 'zetők joga és kötelességei, a munkaerő-gazdálkodás időszerű kérdései, és a művezetők munkaköri leírása szerepeltek a programban. Á szervezet néhány vezetője és tagja bel- és külföldi tanulmányúton vett részt- Hár- ' man — az SZVT országos központjának szervezésében — Jugoszláviában jártak, folytattak tanulmányokat, szereztek tapasztalatokat. Képviseltettük magunkat — jegyezte meg Szőcs Gyula — az SZVT országos közgyűlésén, a Salgótarjánban megrendezett számviteli nyári akadémián és a Székesfehérváron tartott országos elnöki és titkári értekezleten. Nagyon pozitív, hogy a szervezeti élet egyre javuló tendenciát mutatott: .hatására többen szándékoznak belépni az SZVT-be. Mindez a tagság és a vezetés hatékony munkáját dicséri. Az előadó szólt az 1980-as év feladatairól. Hangsúlyozta, hogy a programok — a klubfoglalkozások, a tanulmányutak _és az egyéb rendezvények — az elért eredmények stabilizálását, továbbfejlesztését hivatottak biztosítani- Az év folyamán például hat témát dolgoznak fel. Éspedig: a korszerű vezetési módszereket, a vezetői tájékoztatás szervezési kérdéseit, a művezetők munkájának szervezését, fejlesztését, a munkaidő helyes gazdálkodási módszereit, az (adminisztráció csökkentésének új módszereit és az új gazdasági • szabályozó rendszer főbb kérdéseit. Az előterjesztést sokoldalú vita követte. Tízen mondtak véleményt. A felszólalók valamennyien egyetértettek a vezetőség beszámolójában elhangzottakkal- Hangsúlyozták: az SZVT üzemi szervezete bebizonyította életképességét, segítette a tagság döntő részét kitevő közép- és alsóbb szintű vezetők és műszakiak felkészítését a megnövekedett politikai, gazdasági és szakmai feladatokra. Az „elindított” témák — mondották — szervesen .kapcsolódtak a gyáregységi feladatokhoz. Ezáltal hozzájárultak a tudomány termelőerővé válásához is. A közgyűlés befejező részében Szőcs Gyula pénzjutalmakat adott át az SZVT- munkában kiemelkedő tevékenységet . Végzőknek: Vág- völgyi Istvánnénak, Becze Istvánnak, Nagy Lászlónak és Szabó Ferencnek. Tóth István — Jól emlékszem, 1946 augusztusában történt, lelkes szervezés után négyszáz bányászgyermek ülhetett vonatra, hogy egy hónapot az Alföldön tölthessen, ottani családok vendégeként. A szerelvény, amelyen vittük őket, szenet is szállított, s ahol „leadtunk” gyerekeket, ott annyiszor négy mázsa szenet lapátoltunk ki. Ez volt az üdülés ára. Ez fedezte a költségeket. Olyany- nyira, hogy mikor letelt a 4 hét, élelemmel tömött batyuval engedték útnak a gyerekeket a jószívű alföldiek. .. nem hiszem, hogy bármelyikük is elfelejti ezeket az élményeket. Mert bármilyen nehéz évek voltak — ha újra tehetném — ma sem csinálnám másképp. Őszintén szólva, nem hiszem azt, hogy bárki is át tudja élni, érezni azokat az eseményeket, szituációkat, melyek a felszabaduláskor, illetve az azt követő években történtek, ha az a valaki csupán elbeszélésből, hallomásból ismeri. Ha nem tette le jóban-rosszban a garast. Húsz év körüli, eladósorban levő lány voltam a fel- szabadulás karácsony estéjén. Éppen az öblösüveggyárból mentem haza, a forgács-telepi lakásunkra, miután anyám arra kért, hogy az ilyen ünnepkor szokásos „menüt” készítsem el, és vigyem le a bányába az óvóhelyre. Mi volt ez a menü? Egyszerű étel: kolbászos káposztaleves, mákos-, túrós- gubó, mákostekercs és for-/ ralt bor. Javában sütök-fő- zök, egyszer csak felpattan az ajtó, belép egy német tiszt, aztán utána többen is, lehettek vagy tízen, de már az utolsó eresztésből. Hadakoztak, kiabáltak, ráncigál- tak, de aztán, mivel sietős volt a dolguk és látták, hogy velem nem sokra mennek," odébbálltak. Ekkor * - fogtva «a hatalmas fazekat, össziecsomagolfam a tésztákat és indultam az óvóhelyen levő emberekhez, szüléimhez. Mikor a bánya bejáratához értem, Kazár felől megérkeztek az orosz előőrsök, nagy kucsmákban, lovas szekerekkel. Volt velük egy tolmács, s lejöttek a bányába is. Emlékszem, a kisgyerekek az idegenek láttán sírni kezdtek, üvöltöttek, de aztán a katonák zsebeiből előkerült csokoládék megnyugtatóan hatottak. Ők is tudták, hogy karácsony van. Néhány nap múlva elkezdődött a párt szervezése. Jómagam január 13-án mondtam igeht. Egyik napról a másikra már százan voltunk, tudja, a forgács-telepieknek nem kellett magyarázkodni, hiszen ízig-vérig munkások voltak. És tudtuk azt, hogy a mi helyzetünk a korábbi időknél csak jobb lehet. Nézze, hazudnék, ha azt mondanám, akkor azért lettem párttag, mert mély volt bennem az eszmei meggyőződés”. Nem így volt. Tulajdonképpen — mint ebben a korban minden fiatalnak — nekem sem volt kialakult világképem, nem is volt időm ilyesmin meditálni. Tenni, cselekedni kellett. Eire volt szükség. Amit parancsoltak, vagy jónak láttunk, azt csináltuk. Ezt a tulajdonságot pedig apám ol- tatta belém. Igazi munkásember volt, nyolc gyermekével. az elmondhatatlanul kínkeserves körülményeivel. A kényszer, a szükség ébreszthette rá: a mi helyzetünk valóban csak jobb lehet. * Salgótarján főterén, az úgynevezett Toboló-féle orvosi házban tartotta a MA- D1SZ az alakuló ülést 1945 februárjában. Mintdgy harmincán gyűlhettünk össze munka után, egy délutánon: Botos Janos. Surányi Elvira, Kenéz Ferenc és a többiek itt határoztuk el megalakulásunkat, s megválasztottuk a hétfős vezetőséget, melyben én a szervezői posztot kaptam. Természetesen nagy volt a rivalizálás a többi pártok, ifjúsági szervez tei és közöttünk. Kihez csatlakoznak többen, ki tud felmutatni nagyobb eredményeket. sikereket? Az egyik felvonulási ünnepen, pontosan 1948. március 15-én különösen emlékezetes1 volt a demonstrációnk. Ugyanis már hetekkel előbb folyt a harc. melyik ifjúsági gárdából lesznek többen? Különösen a szociáldemokraták erősködtek „majd ők”, de a kisgazdák, parasztpártiak nem különben. Eljött aztán az ünnepnap. és alig hatvan .szoede- mes” mellett sok száz MADISZ-os vonult végig az utcákon. Dehát egészen mások voltak azok a felvonulások, ifjúsági demonstrációk, mint a maiak. Énekeltünk, dalo'- tunk, jelszavakat skandáltunk, és a hangulat.. elragadó volt. De nemcsak ilyen alkalmakkor. hanem. ha munkáról volt szó. akkor is. Lehet, maga már el sem hi. szi, de abban az időben szinte sohasem kellett társadalmi munkára, vasútépítésre és effélékre szervezni, agitálni. Mindenki jött. aki tudott róla. Miért ? Az a tény, hogy a kezünk nyomán épül újjá egy város, egy utca, egy ház — elegendő volt! Szórakozás? Persze, hogy volt az is. De nem a mai értelemben. Egybenyitottuk a Toboló-ház helyiségeit és szavaltunk, előadtuk a betanult szerepeket, színdarabokat, meg táncoltunk. * 1948-ban hívattak Pestre, Hollós Ervin és Kende István adott utasítást, hogy Fejér megyébe kell mennem, a SZÍT megyei titkára leszek. Ettől kezdve több helyütt különféle megbízatásokat kaptam, s összesen 33 évet töltöttem politikai munkával, majd a Salgótaagáni Ruhagyár személyzetise lettem, s innen mentem nyugdíjba 1977 novemberében. Elégedett vagyok? Mindenképpen az. Az izgalmas, érdekes életutam mellett igen szép elismeréseket is kaptam. A többi között a Munka Érdemrend arany i fokozatát, a Magyar Szabadságért j Érdemrendet, a Mun- ■kaft Paraszt. Hatalomért Érdemrendet és még hat jelentős kitüntetést. Nem vagyok gazdag ember, de milliókért nem adnám cselébe azt, ami velem történt. Elmondta: Vágvölgyi Anna Lejegyezte: Tanka László, A külkereskedelem fejlesztése A salgótarjáni öblösüveggyár szocialista brigádjai nagyban hozzájárulnak a kitűzött exporttervek sikeres teljesítéséhez. Ebben az esztendőben több mint 4 millió dollár értékű üvegárut gyártottak amerikai, francia, holland, kanadai és nyugatnémet cégek részére. A szocialista országok részére gyártott termékek értéke is jelentős, több mint két és fél millió rubel. — £otó: Bábel — Az idén a népi Koreában nagy mint a múlt év ugyanazon idösza- erőf^szítést fejtenek ki a külke- kában, reskedelem fejlesztésére. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság A gazdasági növekedés megbíz- kereskedelmi kikötőiben az első , „. negyedévben lebonyolított forga- hatóan szavatolja a kulkereskede- lom volumene 1,6-szor több volt, lem fejlődését. Az ipar össztermelése, értékben kifejezve, tavaly 17 százalékkal múlta felül az előző évi eredményt. Többek között az acéltermelés 27, a műtrágya- gyártás 23, a cementgyártás 32. a halászat pedig 20 százalékos növekedést ért el. Korunk gabalyodott gazdasági viszonyai közt még tapasztalt, fölkészült embernek is — alighanem — bajos volna megrajzolni a ma és a jövő ideális munkás főbb vonásait. (Legalábbis ha kerülni kívánná az elnyűtt közhelyeket.) így talán érdekes, mit gondolnak a kérdésről azok, akiknek az alapvető dolgokról való véleménye ezekben az években formálódik,‘alakul, szilárdul, s akik a munkásosztály utánpótlását alkotják. ☆ Nyúlánk, fekete fiú Nagy István, a salgótarjáni szakmunkásképző iskola elsős tanulója. A pétervásárai fiatal- emoer a távközléstechnikai hálózatszerelő szakma elsajátításában fáradozik. „Gyökerei” munkás közegbe nyúlnak visz- sza; apja bányász volt. Édesanyja ma is dolgozik: varrónő. Egy nővére van, ő maszek kötőnőként keresi kenyerét. — Nem ide akartam eredetileg jönni — vallja a fiú —, de most már így is jó. Egerbe, a műszeripari szakközépiskolába jelentkeztem volna, de nem indult olyan szak, amire gondoltam... — Milyen szakra gondoltál? — Híradástechnikai műszerész szerettem volna lenni. De Vágyak, ifjú hitek Én arra törekszem, hogy minél több műveletet megtanuljak. Kell, hogy az ember szeresse a munkáját, bármit bíznak rá. / csak esztergályos lehettem volna. Be sem adtam a papírokat. Az eredeti elképzelésemhez ez a mostani iskola állt közelebb. Az érettségi vizsgáról így se mondott le a fiú. „Nem akarok fejes lenni — mondja —, de jobb, ha az ember sokat tud. Akkor jobban megbecsülik”. — Hogy képzeled el a jövőt? — Ha műszerész lennék, nem gyárban szeretnék dolgozni. Nem mondom, hogy maszek akarok lenni, bár lennék az is, ha úgy alakulna. De inkább gelkásként dolgoznék. Jobb, ha az ember nem egy helyben ül állandóan, hanem mozog... — A normától viszolyogsz? —• Nem attól. Egy gelkásnak is sokat kell dolgozni. De nem ugyanazt csinálja fél éven keresztül. Van persze, akinek az tetszik, de nekem kell a mozgási lehetőség. — Ilyen az eszményi munkás? — Lényeg, hogy elvégezze rendesen a munkáját. De aztán pihenjen is. Ne tizenhat órázzon meg ilyesmi. A meló után pedig hazamenjen, ne a kocsmába. Nem azt mondom, hogy én ilyen leszek, de valami ehhez hasonló... ☆ Ugyancsak a távközléstechnika csínját-bínját tanulja a másodikos Kuris Zoltán. Az endrefalvai fiú egy évet Miskolcon tanult villanyszerelést egy szakközépiskolában, de azzal — mint ő mondja — „különböző okok miatt” — fölhagyott. — Vajon mik lehettek azok a különböző okok ?-4- A matematika szokott közbeszólni — felel a srác —, engem is megfogtak... Az ottani egy év után itt elölről kezdte az iskolát. — Ez áll közel a villanyszereléshez, meg amúgy is a gyengeáramot kedveltem mindig. Bár apám villanyszerelő, nem ő ösztönzött a szakma kiválasztására. Mindig elektromos dolgokkal szerettem foglalkozni. Iskolás koromban otthon csináltam is egy rádiót. .. — Van-e valami nagyobb terved ? — Ezt a sulit jól elvégezni. Meg továbbtanulni. Mert mindenkinek ez az álpia... Minél többet tudni. — Hogy jó vezető lehessen az ember? — Nem a főnökségért. Hanem hogy föl tudjam használni a tudást. Nagy főnök nem akarok lenni. Nem szeretek összeütközni a barátokkal. Pedig ha főnök az ember, ezt elkerülni nem lehet. — Miből gondolod ? — Tapasztaltam. A, miskolci egy év alatt sokat tanultam, azóta is mindig figyelem az embereket/ Nehéz elérni, hogy megcsinálják, ami ki van adva. — De főnök csak kell.. — Igen. De van erre nálam rátermettebb is. — Hogy gondolkozik egy ideális munkás? — Vagánynak kell lenni. És kell hogy legyen akarata! Az a legfontosabb. A fiú értelmezése szerint a vagányság azt jelenti, hogy minden helyzetben ki tudja magát vágni az ember, mert szakmailag is, általánosan szintén képzett. — ... persze a műveltség nem elég. Dolgozni is kell — teszi hozzá a leendő munkás. ☆ A fiúkénál látszólag valamivel könnyebb szakmát tanul á harmadikos lány: Grósz Erika. <3 női szabó lesz néhány hónap múlva. — Olyan suliba jártam, ahol szabást, varrást tanultunk. A tanáraim mondták, hogy ehhez van érzékem, ezt folytassam. Meg én is szeretem csinálni. A tarjár>.i kislány nevelőapja fúrómester a bányavállalatnál, édesanyja postai alkalmazott. ök is örömmel vették gyerekük elhatározását. — Érettségizni persze akarok. Anyu is mondja, hogy az meg kell hogy legyen! Mert ha az ember véletlenül máshová kerül, jó ha van. — Például egy irodai munkához? / — Irodában nem tudnék megmaradni. Dolgozni jobban szeretek. De akkor is kell az érettségi, ha az én gyerekem tanul, és kérdez tőlem valamit. — Sok tudás kell-e ahhoz, hogy jó varrónő legyen valaki? — A jó varrónő olyan, hogy ha kell, egy műveletet sokáig is végez; de ha más géphez teszik, akkor se jön zavarba. NÓGRAD - 1979. d< — Te örülsz, ha át meg áthelyeznek másik gépre? — Mindent szívesen csinálok. — Kell-e, hogy egy varrónőt érdekeljen a politika? — Nem mindenkit érdekel. De jó, ha odafigyel, mit csinálnak a KISZ-ben. Én - az osztályomban KlSZ-titkár vagyok, és úgy gondolom, jó ha a varrónőt valamennyire érdekli a politika is... j * E fiataloknak az életről, a munkáról, a munkásról hevenyészve formált elképzeléseiben itt-ott-amott fölbukkan a tapasztalatok hiányának jele. Ám véleményük így is nyújt néminemű támpontot jelen helyzetünk megítéléséhez, további föladataink megszabásához. Nemcsak nekik, hanem jószerint az egész társadalomnak az érdeke, hogy az ő terveik és a való élet lehetőségei mentői közelebb kerüljenek egymáshoz. S ehhez korántsem csak a gyerekek képzeletét kell megzabolázni. Molnár Pál r 28., péntek _ 3
