Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
*gy rimóci nagycsalád. Kiss János, a Volán gépkocsivezetője, akit műszak után négy gyerek vesz körül: az egyéves Arnold, a kétéves Renáta, a négyéves Andrea, a 6. osztályos Lacika. Erzsiké tarjáni kollégista, János nemkülönben. És aki mindannyiukra vigyáz - a hat gyerek édesanyja. Sok idős ember lakik ma Rimócon. A tanácsiak elmondták — tovább élnek a idősebbek it,' mint régen: jelenleg több mint háromszázötven nyugdíjast és járulékost tartanak nyilván. Velük törődni közös felelősség. Karácsot«? előtt szapora a dolo g. A Nemesudvarban él, egy régi szép házban, Bobák János né és családja. Holecz Istvánné, a tanács dől gozója és családja gyönyörű új házban ünnepel- Két gyerek és a férje örül a fának. D e bizony, hogy nincsenek boszorkányok! Mert, hogy Luca-széket sem találtunk — hiába kerestük — az egész rimóci határban. Pedig, a december 13-tól számított, karácsonyestig terjedő időben kellett volna a Luca székét elkészíteni, mégpedig oly módon, hogy minden napra jusson egy kis munka belőle. Karácsony estéjén ezzel a székkel pedig a templomba kellett menni, arra ott felállni és körültekinteni, és ha olyan asszonyszemélyt látott az emberfia, aki eközben a fejét félrehajtotta — az volt a boszorkány, Luca székét nem készít jórégen senki sem Rimócon. Sem másutt, következésképpen senki nem kíváncsi arra, ami amúgy sincs, azaz a boszorkányokra. Az egykori és mai karácsonyi szokások után jártunk Rimócon, ahol — miként erről egy helybeli születésű nyugdíjas, Kiss Béla, és a tanácselnök Kobela András tudósított — alaposan megváltoztak a karácsonyi népszokások. Régen, ezekben a napokban, erősen dívott még a legények névét tartalmazó cédulák kdfőznivaló tésztába gyúrása, Ilyentájt. Amelyik cédula legelőbb felszínre került a forró vízben — az a legény kötötte be később a tésztából jósoló lánynak a fejét. Hogy azután ebből mennyi teljesült a valóságban is — arról nem szól a fáma. Nagy titok volt ez mindenkor. A fonóházba is elmentek a lányok, legények a karácsony előtti napokban, de volt idő, amikor ezt Rimócon a csendőrök nem nézték jószemmel! Ennek helyi történetét Kiss Bélától hallottuk. Öt egyébként mindenki imeri a községben, de csak úgy emlegetik, hogy Kiss Berci, követve ezzel édeapja jó szokását, aki sehogy másként nem nevezte a fiát. Mert az a döntő. Végül is ez sem esik messze a népszokásoktól. A csendőrökkel meg az törént, hogy egy alkalommal a rimóci népek jól elverték az egyik pusztázó, erőszakoskodó csendőrt, mire egy egész szakaszt, vagy rajt — ebben a vélemények már megoszlanak — ültettek a nyakukra. A csendőrök aztán tiltották, hogy a fonóházba, a legények a lányok mellett 'összegyűljenek. Volt, amikor valamennyi rimóci fiú, aki odamerészkedett, az ablakon távozott sietve, mert belül a békesség, évődés, játék helyet a puskatus uralta a hangulatot. Pedig fonór.áz több is volt a faluban, ahogy erre a nyolcvanesztendős özvegy Vi-ncze Jánosné roggyant ge- rend.ájú házában emlékezett előttünk: — Volt itt falurészlet a Nemesszög, a Nemesudvar, a Templomszög, meg az Alvég... Ezekben mind volt egy-egy fonóház. Ahová én jártam, oda rajtam kívül még nyolc szép lány is eljárt. Jöttek a fiúk, a legények, egyik-másik ott gyújtott rá először cigarettára. Tetszeni akart mindegyik... Emerencla néni azonban többet beszél ezen a karácsonyon az ötvenesztendős ház megereszkedett gerendájáról, mint a régi szép karácsonyestékről. „Egyedül vagyok, minek nekem fenyőfa? El vagyok így, csak azt sajnálom, hogy a jó időben nem javíttattam meg a gerendáit. Egy jő mester kellene, aki most megnézi, nem szakad-e rám...” Egy jólelkű ács, mint a karácsanyi legendában. Emer néni egy azon rimóci asszonyok közül, akik az emlékezetes Két elhatározás című díjnyertes filmben szerepeltek. De mint kiderült, járt itt a rádió is! Éppen a fadíszítés délutánját sugározta a rádió a rimóci karácsonyi szokásokról készített riportját, aki akarta meghallgathatta. A régi karácsonyokhoz elsősorban a borókafenyő tartozott. Akinek más volt, az csak az urasági erdőkből „szerezhette”. A bátrabb legények meg is tették ezt a nem éppen veszélytelen utat a fával. Ma a fogyasztási szövetkezet gépkocsival beállít egy rakomány fával, és mindenki olyat választ, amilyet akar. A fára aggatott, kovászból gyúrt emberkefigurák divatja is régén a múltba veszett. Amit sajnálnak, az viszont étekkel kapcsolatos: a kemencében sütött túrós, káposztás lepény! A legények bokrétáit vettek a lányoknak, azután karácsony estig át is adták valahogy, talán a templomban, talán a „kamrázás” alatt. Ez utóbbi erős szokás volt, s elsősorban abból állt, hogy az udvarló legény a lány hálóhelye közelében állva mondta fél éjszakán át a szépeket — a család ellenőrzése mellett. A fonóházban „hamu- pénzt” fizettek a legények, hozzájárultak a petróleum költségéhez, mert ott meg világosságnak kellett lenni. L uca-széket nem találtunk, annál több új házat Rimócon, ahol évente átlagosan, tíz-tizenöt korszerű portát építenek, ahol a karácsonyfa alatt a legszebb játékokat találják a mai gyerekek, ahol kétezerkétszáz lélek él, s ahol a karácsony a sokat eljáró, máshol dolgozó családfőknek az otthon melegét adja. T. Pataki László Kép: Kulcsár József Kiss Béla, tanácsi nyugdíjas: - Karácsonykor mindenki itthon lesz. Ez a legszebb az egészben! Kiss Miklósné, Marika néni a legszebb azsúrozott palóc hímzések avatott mestere Rimócon. Nem a csacsifogat, az új házak jellemzők Rimócra. Emerencia néni az öreg házban.
