Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-22 / 299. szám

II Halé!" és „születés" Tizenötezer családot hívtak Nyolc perc a negyvenből December 19. 16.00 óra. A salgótarjáni új Crossbar'köz- pont épülete, mint dongó méhkas. Mindenki itt van. aki „él és mozog’’. A születés előtti pillanatok A régi köz­pont épületében csak négyen tartózkodnak. Egyikük, Szabó István műszerész határozott mozdulattal kiránt egy csat­lakozó dugaszt. A főposta nyil­vános állomása elnémul. 16.01. Boszorkányos gyor­sasággal húzzák ki egyik csat­lakozót a másik után. A köz­pont újabb és újabb állomá­soktól válik el. Az új köz­pont épületében suttogás röp­pen végig a folyosókon „kez­dődik!”. Mindenki siet a he­lyére. 16.05. Gulyás Imre műsze­rész az új központban helyé­re illeszti az első csatlakozót. A postai nyilvános távbeszé­lő — az új központ első vo­nala — él! 16.15. A régi központban az utolsó dugaszt is kirántották. A központ „meghalt”. Az új épületben a kábelrendező helyiségben 15-en tevékeny­kednek. Egyik csatlakozódu­gasz a másik után kerül a helyére. Korszerű mikrofilmes nyilvántartás a tudakozóban. 16.30. Az azonosítók szobá­jában Kovács Erzsébet — különben műszaki rajzoló —, az azonosító csoport tagja megkapja a jelzést, felemeli a kagylót és tárcsázza a 12 801- es hívószámot. A központ „megszólal”. Egy halk kat­tanás hallatszik. — Jó napot kívánok. Levél­tár? — Igen kérem. — Tájékoztatom, hogy az új telefonközpontot üzembe helyeztük. Az önök új kap­csolási száma 12 801. Kíván­juk, hogy a távbeszélő-állo­más továbbra is segítse mun­káját. A viszonthallásra. 16.35. A központ „zenél”. Folyamatosan hallatszanak a kattanások. Az azonosító cso­port minden tagja dolgozik. Sorra hívják az összes előfi­zetőt. 16.37. A helyközi kapcsoló­terembe első alkalommal fut be vidéki hívás. Karancslap- ujtő jelentkezik. A 12-es munkahelyen Halmi Gyuláné fogadja. 16.40. Tolnai Zoltán, a Bu­dapest Vidéki Postaigazgató­ság igazgatóhelyettes főmér­nöke — természetesen táv­hívással — hívja a post a-ve­zérigazgatóság vezetékes táv­közlési ügyosztályának veze­tőjét Horváth Lászlót és jelenti, „az átterhelés rend­ben lezajlott”. Ellenőrzik a központ működését. Életrevaló November végén, decem­ber elején Salgótarjánban mintegy tizenötezer család kapott meghívót a városkör­zeti népfrontbizottságoktól a tanácstagi beszámoló összejö­vetelekre. A város tanácstagjai — a tanácstörvény előírásainak megfelelően —, szinte kivé- te1 nélkül beszámoltak vá­lasztókerületük lakóinak az idei évben végzett munká­jukról, a városi tanács tevé­kenységéről, a tanács hatá­rozatairól és döntéseiről. Mindent összevetve nyolc­vanöt tanácstag találkozott a megyeszékhelyen választói­val. A személyes tapasztala­tok, a körzeti népfrontbizott- ságok információi alapot ad­hatnak arra, hogy összegez­zük a tanácstagi beszámolók eredményeit. Ezeknek a gon­dolatoknak a jegyében be­szélgettünk Szabó Ferenccel, a Hazafias Népfront Salgó­tarjáni városi Bizottságának titkárával. — Elsőként talán összegez­zük a jó tapasztalatokat. — Örömmel számol ok be arról, hogy a lakosság ér­deklődése a városépítés, -fej­lesztés, Salgótarján minden­napjai iránt megnövekedett az érdeklődés. Mintegy há­romezer választópolgár vett részt az összejöveteleken, és közülük igen sokan kértek szót, mondták el véleményü­ket, adtak életrevaló javas­latokat. Zagyvapálfalván a 68—69-es választókerületben például huszonhatan kértek szót. Eredménynek tartom azt is, hogy a tanácstagi be­számolókon résztvevők való­ságos gondokat vetettek fel, a közösség ügyében szóltak, magánügyek, egyéni problé­mák alig-alig szerepeltek. Jő javaslatok — dolog az is, hogy a választó- polgárok elismeréssel beszél­tek a fejlődésről. Ugyanak­kor nyugtázták az előző be­számolókon felvetett pana­szok nagy részének megoldá­sát. Ez a bizalom alapja, így jeleztek azokban az ügyekben, amelyek azóta várnak megoldásra. Például az ötvenes választókerület­ben. ahol jó magam vagyok tanácstag, többen mondották, érdemes volt szólni, mert a javaslatok sorra megvalósul­tak. A választók érettségét, segítőkészségét bizonyítják azok a felszólalások, ame­lyek során a választópolgá­rok társadalmi munkát is felajánlottak. Például a La­katos Péter út és Nagymező út lakói a járda megépítésé­hez. a béke-telepiek a Nép- harsereg útra vezető lépcső korlátjainak elkészítéséhez ajánlottak segítséget. — A jó tapasztalatok mel­lett akadtak-e gondok? — Természetesen. Említe­ném például, hogy rendsze­rint ugyanazokat az arcokat látjuk a tanács, vagy a nép­front rendezvényein, A fia­talokban is aránylag kevés az érdeklődés, a húsz-negy­venévesek közül sokan távol maradnak, mondván, hogy nekik egyéb gondjaik van­nak. Szeretnénk, ha az ér­telmiségiek közül többen jönnének el, és jelen lenné­nek a vállalatok, intézmé­nyek vezetői is. — A tanácstagi beszámo­lókon legtöbbször mi került szóba? — Sok problémát vetettek fel a választópolgárok, ezek túlnyomó többsége műszaki, építési, fejlesztési jellegű, vagy a szolgáltató vállalatok jó ötletek munkájához kapcsolódik, így a Volán, az ÉMÁ6Z, a Vízmű, az ingatlankezelő és a városgazdálkodási üze­met. vállalatot érinti. Csök­kent a kereskedelmet, a Pa­tyolatot, a belterületek köz- tisztaságát és a személyszál­lítást érintő panaszok száma. Ugyanakkor megugrott á ve­zetékes vízellátás, az épített utak, a külterületi nyilvános telefonállomások, a tömeg- közlekedés és a lakáskar­bantartás iránt felvetett pa­naszok száma. — Végezetül, hogyan ala­kul a javaslatok sorsa? — A tanácstagi beszámoló­kon felvetett javaslatokat a városi tanács megvizsgálja és a javaslattevőknek minden esetben levélben válaszolnak az illetékes osztályok. A vá­roskörzet! népfrontbizottsá­gok is figyelemmel kísérik a felmerülő panaszokat, javas­latokat. Jermészetesen első­ként azokat valósítja meg a tanács, amelyek sok embert érintenek, és anyagilag nem kerülnek csillagászati össze­gekbe. Akadnak életrevaló ötletek, amelyeket társadal­mi munkában is megoldhat­nak a lakók. Természetesen olyanok is vannak, amelyek­hez még évek kellenek, hogy valóra váljanak. Egy méter út építése például hatezer forintba kerül. Végezetül el­mondhatom, hogy tavasszal városkörzeti gyűléseket hí­vunk össze, amelyeken a ta­nács vezetői elmondják, hogy a mostani beszámolókon fel­merült javaslatokból mi ke­rült az 1980-as tanácsi terv­be és melyek azok, amelye­ket egyelőre — anyagiak hiányában — el kellett ha­lasztani. — cs —; STC-mozaik Egy esztendő sportsikerei Két éve alakult meg a Sal­gótarjáni TC, a nógrádi me­gyeszékhely sportegyesülete. Az erők koncentrálása, a ki­sebb egyesületek összevonása mindenképpen igazolta a dön­tés jogosságát, hiszen a szám­szerű eredmények önmagu­kért beszélnek. Ha az első esztendőt próbaévnek tekint­jük — bár már tavaly sem maradtak el a sikerek —, iga­zából az idén derült ki, hogy „üzemmenetben” mit érnek a nagyegyesületi feltételek, lehe­tőségek, a sportban. Szepesi Antallal, az STC ügyvezető elnökével próbáltuk számba venni a sportklub ez évi ered­ményeit. * A Stécé 17 szakosztályá­ban (közülük négynek női „részlege” is van) jelenleg 1521 minősített sportoló ren­delkezik igazolással. Az or­szágos egyesületi rangsorban a 20., a nem olimpiai sport­ágakat tekintve a 10., baj­nokságban szereplő csapata­inak száma szerint a 6. a tarjáni klub. A megalakulás idején három első osztályú, egyéni versenyzője volt, most 9 van; a 23 aranyjelvényes helyett ma 37-et számlálnak. Tavaly 11, az idén már 17 or­szágos bajnoki címet szerez­tek az STC sportolói! * A felnőttek korcsoportjá­ban Botos András ökölví­vó újabb bajnoksága kiemel­kedő teljesítmény. Nem sok­kal maradt mögötte az OB-n második, de juniorbajnoksá­got nyert Botos Tibor, Az if­júságiak kategóriájában Far­kas és HraneK Sándor is baj­noki címmel büszkélkedhet, míg a serdülők között Hra- nek Gábor érte el ezt a di­csőséget. Ügy látszik, a ma­gyar ökölvivósportnak to­vábbra is — vagy inkább új­fent — vidéki „kincsesbányá­ja” Salgótarján. Meríthet azonban a karancs- aljai tehetségekből az atlétika is. Tari László hármasugrás­ban szintén ifjúsági baj­nok 14.54 méterrel. A serdülő Király Zoltán 3000 méteren bizonyult korosztálya leg­jobbjának itthon az idén. Or­szágos bajnokságot nyert az STC ifjúsági mezeifutó-, kis- maratoni és ügyességi szá­mokban indított csapata is. * Nem áll távol az atlétiká­tól a tájékozódási futás sem. Honfi Gábor éjszakai felnőtt bajnoki címe nagyszerű sté- cés siker. De a legtöbb ba­bért a síelők aratták. Gót- zy Antal egymaga három bajnokságot nyert a felnőt­tek között, míg Kékesi Erzsé­bet az ifjúsági sífutók hazai rangsorában került az élre. Büszke lehet elsőségére a tarjáni serdülő leánycsapat és ugyanebben a kategóriában a váltó is. A „dékánszoba” — fölügyeleti helyiség — korszerű beren­dezése. _ __ —bábel-felv.— Népszámlálásra készülnek Alig fejeződött be a nagy gáló koordinálja. A biztosok zonyára a népszámlálás során munka, melyet a városi ta­nács igazgatási osztálya a sze­mélyi számok kiadása során végzett, máris újabb, felelős­ségteljes, nagy körültekintést igénylő, a város lakosságát személyenként is érintő fel­adatot kell ellátnia. Január 2. és 12. között zajlik majd le országosan és a megyeszékhe­lyen is a népszámlálás. Mivel Nógrád megye lakosságának egyötöde Salgótarjánban és a csatolt településeken lakik, érthető, hogy hónapok óta komoly felkészülés előzi meg a végrehajtást. Gondos mun­kával, utca-, házszám- és lakásjegyzékek készültek, majd népszámlálási térkép, melyen részletesen szerepel­nek a terület utcái, épületei. Ezek alapján 186 körzetet alakítottak ki, átlag három­száz lakónként meghúzva a ha­tárokat. Magát, a számlálást körze­tenként egy-egy összeíróbiz­tos végzi. A biztosok munká­ját npgyvennyolc felülvizs­iegnagyobb részét — 82 szá­zalék — a tanácsi intézmé­nyek, az apparátus dolgozói és a városi pedagógusok köré­ből jelölték ki. Mindannyian felelősséggel készülnek fel­adatukra, részt vettek az elő­írásos tanfolyamon. Különö­sen a pedagógusok tettek ta­núságot rugalmasságról. Az iskolák megoldották a tanfo­lyamon levő kollégák óráinak helyettesítéséit. A tanfolyam résztvevői lelkiismeretesen elsajátították a tudnivalókat. A népszámlálás az 1979. december 31 és 24 órai, illetve 1980. január 1. 00 órai állapo­tot rögzíti. Igen sokrétű ada­tokat gyűjt össze, elsődlege­sen statisztikai céllal. Ezek­nek az adatoknak az össze­gyűjtése alapvető feltétele közelebbi és távolabbi nép- gazdasági céljaink elérésének, megvalósításának. A megyeszékhely lakossága a személyi számok kiadása al­kalmával példás együttműkö­dést, megértést tanúsított, Bi­is hasonló készséget mutat­nak majd, megkönnyítve az összeírok felelősségteljes és nehéz munkáját. Mit tehet a lakosság? A legfontosabb, hogy az adott napokon lehe­tőleg mindenki tartózkodjon odahaza. Amennyiben egy- egy családtag semmiképpen nem maradhat otthon, szemé­lyi számát és alapvető ada­tait hagyja meg a lakásban. Ha minden családtag kényte­len távozni, valamelyik szom­szédnál hagyjanak üzenetet, mikor tartózkodnak lakásuk­ban. Egy kis előzetes felké­szüléssel, a bizonytalan adatok ellenőrzésével, gyors, pontos válaszokkal megrövidíthető az egy-egy családnál eltöl­tendő idő, így az állampolgá­rok saját idejükkel és a szám­lálóbiztosokéval is takarékos­kodhatnak. Ez annál is fonto­sabb, mert a pedagógusoknak a határidőnél korábban már 9-ig be kell fejezniük a mun­kát. hisz azután kezdődik a tanítás. * A csapatsportágak közül a kézilabdában aratták a legna­gyobb sikert 1979-ben az STC-sek; az NB Il-es férfi­bajnokságból az NB I/B-be jutottak. Ez a sportág helyi történetében példa nélkül ál­ló diadal. Nem lebecsülendő a Salgótarjáni TC női röplabda­csapatának NB Il-be jutása és a női asztaliteniszezők eredménye sem: az osztályo- zón ők is feljuthatnak a másodosztályba. * A többség szemében talán fél siker lenne mindez, ha a Stécé labdarúgói kiesnének a tavaszi szezon után a legma­gasabb osztályból. Az őszi utolsó fordulóban elért dia­daluk viszont biztató jel:vég­re megtört a hosszú nyeret­lenségi sorozat és bebizonyo­sodott, hogy sok van még a csapatban. Jutna a mérleg serpenyőjébe a negatívumok­ból is (például a sakkozók kiesése miatt), ezekről azon­ban most ne essék szó. Az idén túlsúlyban vannak a si­kerek, s ezek biztatnak az új esztendőben a még jobb foly­tatásra. (varkonyi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom