Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-22 / 299. szám

Befejeződött az országgyűlés fFolytatás az 1. oldalról.) nép önrendelkezési, államala­pítási jogának biztosítása nél­kül a közel-keleti válságot megoldani nem lehet. Amint azt az események tanúsítják, a Camp David-i megállapodás végrehajtása zsákutcába ke­rült; a tartós, igazságos béke helyett Izrael törekvései vál­nak valóra. Magyarország Európa szívé­ben fekszik, népünk itt él, dolgozik, alkot. Közelről érin­ti mindaz, ami az európai kontinensen történik. Érthető, hát, ha különleges figyelmet szentel az európai események­nek. E térség országai most az 1980 novemberében esedé­kes madridi találkozó előké­szítésével foglalkoznak. A belgrádi találkozó döntése alapján megtartották a tudo­mányos együttműködést, a vi­ták békés rendezését, a föld­közi-tengeri biztonságot tár­gyaló szakértői értekezletet, és most szervezik az 1980 ele­jére tervezett hamburgi tudo­mányos fórumot. Az európai gazdasági bizottság megkezd­te a környezetvédelmi, az energetikai, és a közlekedési együttműködést előirányzó szovjet javaslat megvalósítá­sát. Kormányunk kezdettől fog­va fellép az amerikai nukleá­ris rakéták nyugat-európai telepítése ellen. Kétoldalú tár­gyalásokon, megbeszéléseken rámutattunk azokra a nagy veszélyekre, amelyek ebből következnek. November végén a diplomácia csatornáin nyo­matékosan felhívtuk a NATO- országok kormányainak fi­gyelmét lépésük súlyos kö­vetkezményeire, különösen ar­ra, hogy az új lökést ad a fegyverkezési versenynek. A NATO-országok képviselői hangsúlyozták ugyan, hogy enyhülést, leszerelést akar­nak, de kitartottak eredeti el­gondolásuk mellett. Márpedig a nukleáris rakéták ilyen tö­meges nyugat-európai telepíté­se a legjobb indulattal sem nevezhető a leszerelés, az enyhülést előmozdító akció­nak. A szocialista országoknak van kitartásuk, folytatják a tárgyalásokat. Annál is in­kább, mert a nyugati közvé­lemény is kezdi már tisztáb­ban látni, hogy ki és miért nyújtják a végtelenbe a kö­zép-európai haderőcsökkentés ügyét. A Varsói Szerződés kül­ügyminiszteri bizottságának ez év májusában Budapesten megtartott ülése javaslatot dolgozott ki a bizalomerősítő intézkedésekkel foglalkozó politikai konferencia össze­hívására. Az elfogadott doku­mentumot a külügyminiszteri bizottság megbízásából a magyar diplomácia juttatta el a helsinki záróokmányt alá­író országok kormányaihoz, s gyűjtötte össze a vélemé­nyeket. A külügyminiszteri bi­zottság december elején Ber­linben tartott ülése az ösz- szegyűlt tapasztalatok alapján — Nagyon örülünk annak, hogy jövő évi céljainkkal együtt a költségvetés egésze is jó fogadtatásra talált a vitában. Erőt merítünk az el­hangzott biztatásból, abban a jó reményben, hogy teljesíteni is fogjuk megfogalmazott fel­adatainkat — mondta Falu­végi Lajos. Osztotta azokat a véleményeket, amelyek sze­rint minden területen tovább kell javítani a két fő ágazat, az ipar és a mezőgazdaság kapcsolatát. A mezőgazdaság­ban az ipari eredetű nyers­anyagok árának emelkedését a termelési költségek csök­kentésével kell elsősorban el­lensúlyozni. Az új szabályo­zókkal a mezőgazdasági üze­mekben is jobban a teljesít­új elemekkel gazdagította a javaslatot. Az új javaslat lényege, hogy a politikai konferencia témája kibővülne, és több szakaszban bonyolódna le. Az első szakasz a bizalom- erősítő intézkedésekre kon­centrálódna, a későbbiekben a katonai enyhülés és a lesze­relés egyéb kérdései kerül­hetnének előtérbe. Másik fon­tos eleme az új elképzelésnek, hogy a konferencia előkészí­tésében a madridi találkozó is szerepet kaphat. A jelek arra vallanak, hogy a külügymi­niszteri bizottság javaslata nagy figyelmet kelt. Minden remény megvan arra,, hogy kellő előkészítő munka után a katonai enyhüléssel és le­szereléssel foglalkozó európai konferencia tervéből valóság lesz — hangsúlyozta Púja Frigyes. A külügyminiszter után többen szólaltak fel így többek között Vass József, megyénk 8. vk. országgyűlési képviselője is. ményekhez igazíthatják a sze­mélyes jövedelmeket, még in­kább elismerhetik a jobb munkát. Az üzemek differen­ciálása tovább folytatódik. Lényeges változás az anyagi érdekeltségben, hogy az év végi részesedés az egy főre ju­tó nyereségtől függ az üze­mekben. A miniszter bejelentette: a kormány döntése értelmében a jövőben a központi költ­ségvetési előirányzatok terhé­re nyomban átveszik a tár­sadalmi erőből létrehozott in­tézményeket, s így gondos­kodnak fenntartásukról, mű­ködtetésükről. A létszám-taka­rékosságot — józanabb szer­vezéssel, a fölösleges adatszol­gáltatás leépítésével — leg­jobb felülről kezdeni az ál­lamigazgatásban. Faluvégi Lajos hangsúlyoz­ta : az elhangzott javaslatok­kal a kormány behatóan fog­lalkozik, visszatér rájuk és elsősorban azokat hasznosítja a tervezőmunkában, amelyek a külgazdasági stratégiával, a gazdasági szerkezetváltással és a társadalmi ellátással kap­csolatosak. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1980. évi költ­ségvetéséről szóló törvényja­vaslatot általánosságban és részleteiben, az eredetileg be­terjesztett összegekkel egy­hangúlag elfogadta. Interpellációk Horváth László (Somogy m., 4. vk.) a nagybajomi Lenin Tsz elnöke a földtörvény vég­rehajtása és a kisajátítási jog­szabályok közötti ellentmon­dások megszüntetése érdeké­ben interpellált. Dr. Markója Imre igazságügyminiszter vá­laszában elmondta: az eljárás —, ha helyes döntést hoz­nak — nem okozhat gazdasági hátrányt a termelőszövetke­zeteknek. Természetesen, ha a gazdaságtól nagyobb terüle­tet vesznek igénybe, mint amekkorát az államtól ka­pott,. a többletterületért a szövetkezetei — az általános szabályok szerint — kártala­nítás illeti meg. Ugyancsak kártalanítást kap a gazdaság a különböző minőségű földek­ből adódó értékeltérésért és megtérítik a föld értékét nö­velő munkák ellenértékét is. Fábián Márton (Szolnok m., 8. vk.), a karcagi Május 1. Tsz elnöke interpellációjában arra kért választ, hogy mikor kapnak kártalanítást azok a gazdaságok, amelyek a 750 kilovoltos távvezeték létesíté­se és üzemeltetése miatt jól hasznosítható földterületeket vesztettek el. Simon Pál ne­hézipari miniszter elmondta: e kérdést az illetékes szervek­kel együtt nagyon alaposan megvizsgálják, s a vizsgálat eredményei alapján a kor­mányhoz fordulnak a végleges döntés meghozataláért. Vass József felszólalása A pénzügyminiszter válasza Sztálin — Pravda-cikk A Pravda, az SZKP Köz­ponti Bizottságának lapja pénteki számában szerkesz­tőségi cikket közölt J. V. Sztálin születésének száza­dik évfordulója alkalmából. A moszkvai lap felidézi Sztálin politikai pályafutá­sának főbb állomásait, mél­tatja érdemeit, a trockisták, a jobboldali opportunisták, a burzsoá nacionalisták és az imperializmus mesterkedé­sei ellen vívott harcban. A fiatal szovjetállam gazdasági megerősödésében, a szovjet nép Nagy Honvédő Háború­ban aratott győzelmének biz­tosításában. Másfelől meg­állapítja, hogy Sztálin érde­meit később mértéktelenül felnagyították, a magasztalás fejébe szállt, s elősegítette ne­gatív jellemvonásainak ér­vényesülését. Az SZKP — állapítja meg a Pravda — Sztálin halála után elítélte az általa elköve­tett törvénysértéseket, a ha­talommal való durva vissza­élést, a kollektív vezetés normáitól való eltérést. Mind­azokat az elhajlásokat, ame­lyek a személyi kultuszhoz vezettek. A lap emlékezetbe idézi az SZKP kongresszusai­nak állásfoglalásait, valamint a KB 1956. június 30-i hatá­rozatát, amelyekben a pári alapos értékelését adta Sztá­lin tevékenységének, s leszö­gezi: a párt gyorsan leküzdöt­te a személyi kultuszt, mert az általa okozott károk ellenére egészséges és tevé­keny maradt, s mert a szemé­lyi kultusz nem tudta meg­változtatni a szocialista rend­szer természetét. A párt ki­dolgozta az ilyen jellegű hi­bák megismétlődésével szem­beni megbízható garanciákat, állhatatosan fejleszti és töké­letesíti a lenini munkastílust a társadalmi élet minden te­rületén. A Pravda éppen ezért el­utasítja a kommunistaellenea propagandának azt a módsze­rét, hogy a személyi kultusz bírálata ürügyén próbálkoz­zék a marxizmus—leninizmus eszmei befolyásának gyengí­tésével, a nemzetközi kommu­nista mozgalom sorainak bomlasztásával, az SZKP be­szennyezésével. s leszögezi: éppen az SZKP volt az, amely nyíltan és engedmény nélkül elítélte a személyi kultuszt, az SZKP vezetésével épült fel a fejlett szocialista tár­sadalom amelynek politikai rendszerében az alapvető irány a szocialista demokrá­cia továbbfejlesztése. (TASZSZ) A hetvenes évek... 1974 Elöljárójában elmondotta, hogy az 1980. évi költségveté­si javaslat növekvő követel­ményeket állít a népgazdaság minden területén. Ezt követő­en részletesen szólt szőkébb választókerülete, a rétsági já­rás eredményeiről, gondjairól és a soron következő tenni­valókról. Többek között el­mondotta, hogy mint Nógrád megyében általában a rétsá­gi járás mezőgazdasági üze­mei az átlagosnál ked­vezőtlenebb termőhelyi adottságokkal rendelkez­nek. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy lényegesen több munkával érhető el ugyan­olyan, vagy szerényebb ered­mény, mint a jobb feltételek között gazdálkodó üzemben. A szélsőséges időjárás is okozta, hogy az idén köze­pes esztendőt zárnak a gaz. daságok. A növénytermesztés szerényebb eredményt hozott, az állattenyésztés azonban az adottságoknak megfelelően, a tervekkel összhangban fejlő­dött. Nőtt az állatállomány, emelkedtek a hozamok. Az egy tehénre eső tejhozam meghaladja a 3200 litért és vannak szövetkezetek, ahol jó takarmánygazdálkodással 4000 literre növelték a tejterme­lést. A termelőszövetkezetek közös társulásában dinamiku­san fejlődik a juhtenyésztés is. A mrmelőszövetkeztek emellett erőfeszítéseket tet­tek, hogy pótolják a kedve­zőtlen időjárás okozta ter­méskieséseket. A kiegészítő tevékenység árbevétele 18 szá­zalékkal növekedett.. A továbbiakban Vass József azt elemezte, hogy a járás mezőgazdasági termelése, gaz­dálkodása jobban igazodik az adottságokhoz, a termelőszö­vetkezetek egyre tudatosab­ban élnek a közgazdasági sza­bályozók adta lehetőségekkel. A belső tartalékok feltárásá­val — a költségek tervszerű csökkentésével, a veszteséges termelési ágak mérséklésével, fokozatos felszámolásával — elérték, hogy a rétsági járás­ban nem lesz egyetlen ter­melőszövetkezet sem, amelyik veszteséggel zárja az eszten­dőt. Vannak gazdaságok, ahol jól éltek a lehetőségekkel, eredményesen gazdálkodtak, nyereségüket is növelték. Mindez arra hívja fel a fi­gyelmet, hogy a szövetkeze­tek gazdálkodása és eredmé­nyei — az azonos adottságok ellenére — eltérőek. S ugyan­csak nagyobb gondot kell for­dítani a munkaszervezésre, az anyag- és energiatakarékos­ságra, valamint az ésszerű költséggazdálkodásra. Erre ösztönöznek az érvényben le­vő szabályozók. Mezőgazda- sági üzemeinkben kedvező visszhangra talált, hogy álla­mi szerveink a továbbiakban is megkülönböztetett figyel­met fordítanak a kedvezőtlen adottságú üzemek támogatá­sára. Nógrád megye országgyűlési képviselője végezetül elmon­dotta, hogy a népgazdaság 1980. évi terve a gazdasági egyensúly javítása, az elért életszínvonal megőrzése foko­zott erőfeszítéseket igényel a mezőgazdasági üzenek dolgo­zóitól a rétsági járásban is. Többet kell termelni, jobb minőségű termékeket előállí­tani, de úgy, hogy a termelési költségek folyamatosan csök­kenjenek. Mindez átgondol­tabb tervezést, szervezettebb, jobb minőségű munkát, a ve­zetés színvonalának emelését és szigorúbb munkafegyelmet követel. Az a tapasztalatunk, hogy a mezőgazdasági üze­mekben a korábbinál nagyobb gondot fordítanak a munka hatékonyságára, az adottsá­gokkal összhangban levő ter­melési szerkezet kialakításá­ra, a költséggazdálkodás javí­tására, a termőföldek védel­mére és javítására. Ugyan­csak fontosnak tartják szinte valamennyi mezőgazdasági üzemben, a kiegészítő tevé­kenység fejlesztését, sok he­lyen az ipari üzemekkel koo­perálnak, hogy még eredmé­nyesebben hasznosítsák meg­levő lehetőségeiket, a felesle­ges munkaerőt. így biztosít­ható ugyanis, hogy a legrosz- szabb feltételek között dolgo­NOGRAD - 1979. december 22., siómba* Gyurka László (Bp. 44/ vk.) zó szövetkezetek is jövedei-, író a Balaton védelmét szor- mezően gazdálkodjanak. Ked- galmazta az építésügyi és vá- vezően ítélte Vass József, azt rosfejlesztési miniszterhez in- a széles körű mozgalmat, tézett interpellációjában. Áb. amely terjedőben van a me- rahám Kálmán hangsúlyozta: gyében, a rétsági járásban is, azokban az esetekben, amikor miszerint az eredményesen a tanácsi hivatal apparátusá- gazdálkodó mezőgazdasági nak, egyes ügyintézőknek, üzemek tapasztalatai közre- vagy akár a tsz-vezetőknek a adásával segítik a kedvezőt- vétkessége bebizonyosodott, len körülmények között gaz- fegyelmi, illetve büntetőeljá- dálkodó szövetkezeteket, A rást indítottak a mulasztók, a XII. pártkongresszusra készül- szabálytalankodók ellen. A ve járásunk mezőgazdasági kormány által módosított új üzemeiben a szakemberek, a rendezési terv mellett elfo- szövetkezeti tagok, az alkai- gadtak egy olyan intézkedési- mazottak, a nehezebb körül- végrehajtási programot, amely mények ellenére is fokozni a teendők megoldásának ha­kívánják eredményeiket. Fel- táridejét éppúgy tartalmaz- ismerték, hogy ehhez a szem- za, mint — személy szerint — lélet és a munka gyakorlaté- a felelősöket, nak változtatására egyaránt Az interpellálok és az- or- szükség van. Tervszerűbben, szággyűlés a válaszokat tudo- szervezettebben, a változó kö- másul vette, rülményekhez, igényekhez Ezzel az országgyűlés 'téli gyorsabban reagálva végzik ülésszaka befejezte munká- munkájukat. ját. (MTI) 1974 áprilisában ® „szegfűk forradalma” vetett véget Por­tugáliában a több évtizedes fasiszta uralom időszakának. A haladó katonai szervezetek és a néptömegek megmozdulásá­nak egyik fő oka az ország afrikai gyarmati háborúja volt. Képünkön: lisszaboni fiatalok és a Fegyveres Erők Mozgal­mához csatlakozott egyik egység katonái. Görögországban is népmozgalom döntötte meg a fasiszta „ezredesek juntáját", annak 1974. júliusi, ciprusi beavatko­zása után. A kormányfő az önkéntes száműzetésből ha­zatérő Karamanlisz lett. Kép ünkön: Az új miniszterelnök (balra) Athén püspöke eiőtt leteszi a hivatali esküt. A maffia természetrajza (IV.) Szívaros Lilo utolsó vacsorája Amikor 1976-ban Carlo Gambino golyóktól átlyugga* tott testéből a lélek végleg kiszállt, a Keresztapában jó­solt sorsa teljesedett be — ő volt az, aki az írónak, Mario Puzónak modellül szolgált. Ak­koriban a lapok arról írtak, hogy örökösödési háború áll a küszöbön. Ez be is követke­zett, s tart valójában mind a mai napig. Gambino halála után a ke­resztapa szerepét az ambició­zus Carmine Galante vállalta. Kedélyesebb körökben Sziva- ros Lilónak, vagy Mészáros­nak szólították, utalva arra, hogy mindig szájában lógott szivarja, illetve, hogy száznál több embert ölt meg vágóhíd­ra emlékeztető módszerekkel. Galante a legnagyobb hibát azzal követte el, hogy az idős emberek mohóságával — az idén töltötte be a 69-et — kí­vánta bevégezni a nagy mű­vet. Gambino halálát követő­en a családok sakkban tartot­ták egymást, s nyilvánvaló volt, hogy csak egy esetben szervezhetők egységbe: ha közülük valaki a főnökök fő­nöke, a capo di tutti capi po- jára, vagyis a totális el­lenőrzésre tör. Ezt tudta Ga­lante is. Ezért igyekezett ösz- szeveszíteni a családokat. Egyedül Joe Bonnanóval nem boldogult. A Banán Jóska névre hall­gató családfő különös egyéni­sége a New York-i alvilágnak. Jólmenő temetkezési válla­kózása van. Ez általános gya­korlat, a maffia több száz is­mert cég részvényeinek jelen­tős hányadát birtokolja, tag­jai részt vesznek mindenféle igazgatóságban, elnökségben. Ennek korántsem a pénzbefek­tetés az oka, hanem kiváló módja a feketén szerzett va­gyon „kifehérítésének”. Ezen kívül Joe Bonnanón keresztül a maffiának azért is jól jött a temetkezési intézet, mert sok-sok kellemetlenné vált ügyfelet átsegített a másvilág­ra. Persze malőrök mindig akadnak. „Szegény” Bonnanó- nak valóban össze kellett • szednie magát, amikor egyszer a rendőrség arról faggatta, hogy egy koporsóba hogyan került két hulla. Bonnanó persze kivágta magát, mivel a maffia erre a célra a leg­kiválóbb és legdrágább ügy­védeket foglalkoztatja, s nem szűkmarkú, amikor közhiva­talnokokat, rendőröket, fegy- őröket lepénzelni kell. Galante 1974-ben szabadult. Az ő „pozíciójában” szokatla­nul hosszú időt töltött börtön­ben kábítószer-kereskedele­mért. Újra „szabadon” mester­kedett az ellenőrzés megkapa- rintására, de rosszul számított. Abban bízott, hogy halálos ítéletét csak valamennyi csa­ládfő egyetértésével lehet meghozni. S, hogy ez a meg­osztott maffiavilágban mégis bekövetaezett, az mindenek­előtt Joe Bonnanó érdeme. Az FBI csak utólag tudta re­konstruálni az „államcsínyt”, annyira jól konspiráltak a családok: a kiszemelt végre­hajtók kész tervet és paran­csokat kaptak. 1979. július 12., háromnegyed kettő. A helyszín Brooklyd Knickerbocker Avenue 205., a Mary nevű ét­terem. A cinkos tulajdonos, Joseph Turano, Lilo unoka- testvére. Az ítéletvégrehajtók­nak a lelkűkre kötötték: ne legyenek kegyetlenek, s csak étkezés után lépjenek a szín­re. így is lett. A hátsó helyi­ségben a finom ebéd után Galante jóformán fel sem esz­mélt, s már nyolc golyót ka­pott. A kilencediket — szicí­liai szokás szerint — a bal­szemébe eresztették. Ez volt az üzenet, hogy árulás miatt ítélték halálra. A gyilkos a ki­hullott szivart is visszanyom- ta Galante szájába. S búcsú­zóul az étterem bejárata fe­lett — az utolsó vacsorát áb­rázoló festményen Júdás alak­ját lyukasztotta át egy golyó­val. Jelezve: ez a sorsa an­nak, aki vét a hallgatás tör­vénye ellen. Hahn Pét4| — Vitt» •

Next

/
Oldalképek
Tartalom