Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-20 / 297. szám

Teremfoci Tornagyőztes az STC öregfiúk A csapata Szombaton délután teremfo­citornát rendeztek a salgó­tarjáni sportcsarnokban hat öregfiúk csapat részvételével Kiss Gyula és Zsédely Sándor volt SBTC-labdarúgók emlé­kére. A nemzetközi torna dél­előttjén, • az STC elnöksége, az öregfiúk csapata és volt csa­pattársai megkoszorúzták a két elhunyt játékos síremlé­két. Ott voltak a koszorúzá­son özv. Kiss Gyulá'né és özv. Zsédely Sándomé is. Délután mintegy félezer né­ző részvételével ünnepélyes külsőségek között kezdődött a _teremfocitorna. A, részt ve­vő csaoatok kapitányai virág­csokrokkal kedveskedtek a két labdarúgó özvegyének, az egyesület ajándékát pedig Ko­vács László gazdasági vezető adta át. A sorsolás után két csoportban bonyolították le a mérkőzéseket. Eredmények: STC A—SKÜ 4—1. Góllö­vők: Szalai (2), Jeck és Szoj- ka, ill.: Szolnoki. Nagybátony —Csehszlovák Vámőrség vá­logatott 6—1. Góllövők: Nagy A. (3), Kovács, Pozsár és Bob- la, ill,: Donis. SKÜ—Szécsény 3—1. Góllövők: Antal. Szolno­ki (2). ill.: Pénzes. STC B— Cs. Vámőrség 4—4. Góllövők: Mester (2), Szűcs, és Kmetty, ill.: Donis, Gáspár, Tóth és Balázs. (A teremtorna legiz­galmasabb mérkőzésén hetes- rúgásokkal győzött a csehszlo­vák együttes.) STC A—Szécsény 6—2. Gól- lövők: Jeck (2), Veres, Szoj- ka, Kakuk és Baranyai, ill.: Pénzes (2). Nagybátony—STC Az öregfiúk nemzetközi teremfocitornájának legszebb gól­ját a volt válogatott Szojka Ferenc, az ezúttal is győztes STC A csapat játékosa szerezte. B 5—4. Góllövők: Nagy A., Szklenár, Kovács, Macska, Po­zsár, ill.: Kmetty, Szőke, Szűcs Boskó. A döntő mér­kőzésen : STC A—Nagybátony 5—5. Góllövők: Szojka (2), Jeck (2), Geese, ill.: Nkgy A. (3), Szklenár és Kovács. A csoportgyőztesek találkozóján szintén hetesrúgásokkal dőlt el a torhagyőzelem, mivel az STC A öregfiúk kapusa, Hor­váth Károly háromból két büntetőt kivédett, így ők nyer­ték a tornát. A csapat tagjai: Horváth, Szalai, Taliga, Szoj­ka. Jeck. Kakuk, Veres, Ge­ese, Baranyai. Végeredmény: 1. STC A, 2. Nagybátony, 3. SKÜ, 4. Csehszlovák Vámőc ség válogatott, 5. STC B, 6. Szécsény. A teremtorna befejezése után Mihalik Ferenc, az STC öregfiúk csapatának techni­kai vezetője ajándékokat, ju­talmakat adott át a részt ve­vő csapatok képviselőinek. A gyermekév alkalmából tom­bolát is rendeztek a legfiata­labb korosztály szurkolói kö­zött. A sorshúzás hat nyerte­se szintén ajándékcsomagot kapott. Rétsági járás Őszi összegzés a labdarúgó-bajnokságról Befejeződött a járási labda­rúgó-bajnokság őszi idénye. Megkértük Hesz Mihályt, a Rétsági járási Labdarúgó Szö­vetség elnökét, nyilatkozzon az „első félidő” tapasztalatairól. — Azzal kezdeném, hogy ezok a „válságjelek”, amelyek a magyar labdarúgást még mindig jellemzik, kicsiben bár, de megtalálhatók a rét­sági járás csapatainál js. Az MLSZ állásfoglalását, határo­zatát komolyan vettük és ezt a jövőben a járásban is sze­retnénk nagyon következete­sen végrehajtani. Elmondha­tom, hogy a honvédségiek ki­vételével minden szakosztály rendelkezik ifjúsági csapattal. Voltak próbálkozások serdülő­bajnokság létrehozására is. Sajnos ez rendszeresen nem ment, de alkalomszerűen si­került néhány tornát, mérkő­zéssorozatot megszervezni. A bajnokság kezdetétől gond volt, hogy nincs a járásnak sport­orvosa. Balassagyarmatról kérnek szakosztályaink or­vost, vagy beutaznak, illetve néhány helyen a körzeti or­vos adott engedélyt a sporto­lóknak a játékra. Figyelemre­méltó, hogy az előző évben még a B csoportba« szereplő csapatok sokkal nagyobb oda­adással készültek a bajnok­ságra, mint azok, akik már évek óta ott szerepellek, vagy megjárták a felsőbb osztályt is. Az alapvető tárgyi feltéte­lek összességében biztosítot­tak a csapatainknál. A játék­terek előkészítettsége általá­ban megfelelt az előírások­nak. Jobb tapasztalataink vannak a korábbi évekénél. Külön elismeréssel kell szólni a kis lélekszámú (né­hány száz fős) településekről, amelyek csapatai lelkesedés­ben, akarásban messze felül­múlták a több ezer lakosú községeket is. De tapasztala­tom szerint így van ez egyéb sportágakban is. Pedig ezek­ben a kis községekben kevés a sportra felhasználható tá­mogatási összeg. Nincs válla­lat, gazdasági- egység, önálló tapács, mégis a fiatalok szíve­sen sportolnak saját bevétel­ből (rendezvény, tagdíj stb.) és társadalmi munkavállalá­sért kapott pénzből oldják meg működési kiadásaikat. A jő példák közé lehet sorolni Tolmács, Horpács-Pusztaber- ki. Ösagárd, Legénd csapatát. — Kérem, értékelje részle­tesen a járás együtteseit! — Őszi nagyszerű eredmé­nyei alapján külön kell szól­ni a pályagondokkal küzdő nőtincsiék helytállásáról. Re­mélhető, hogy az új szezont az új pályán tudják játszani. Az előző évek erősen hullám­zó teljesítményei után a jó if­júsági csapatból olyan fiata­lokat tudtak nevelni (és ezért meg kell dicsérni a sportve­zetést), akik ma már a felnőtt­csapatot is „bajnokesélyessé” léptették elő. De a tavasszal még meg kell küzdeniük az osztályozóra jutásért. 'A középmezőnyben hullám­zók voltak a csapatok teljesít­ményei. Egy-két csapat képes volt rendkívüli eredmények elérésére, néhány csalódást okozott. Az ifjúsági Csapatok eredményei általában megkö­zelítik a felnőttek által elér­teket. Külön is ki kell emelni Nézsa, Berkenye, Legénd, Bor- sosberény sportköri vezetői­nek nevelő tevékenységét, akiknek a fiatalokkal törődé­se, foglalkozása az elkövetke­zendő években a felnőttek eredményénél is pozitívan je­lentkezik. — Vannak negatív példák is? — Igen, volt és lesz is. Bí­rálni kell Nógrád, Nógrádsáp és Diósjenő községeket. Itt megítélésem szerint a tárgyi feltételek biztosítottak. A fia­talok,\ a sportköri vezetés, és a társadalmi szervek nagyobb odafigyelésével az utánpótlást jobb eredmény elérésére le­hetett volna inspirálni. — Néhány gondolatot a já­tékvezetésről is érdemes meg­említeni. Én a játékvezetőink munkájáért köszonetemet' tu­dom kifejezni. Kevesen van­nak, sokat tesznek és még többet tehetnének az előbbre­lépés érdekében. Tanfolyam szervezésépe a járási sportfel- ügyelőség többször tett kísér- letetp, de maximum 2-r-3 fő jelentkezett. A télen újabb kí­sérletet kell tennj ennejt-meg- szervezésére. Nélkülük képte­lenek vagyunk a legfontosabb célkitűzéseinket végrehajtani. — A járási szövetség mun­kájáról mi a véleménye? — Én, mint a labdarúgó- szövetség elnöke nem irigy­lem a fegyelmi bizottságot! Van bőven gondjuk! Ennyi csapat (ifi, felnőtt) még soha nem szerepelt a járás szerve­zésében. Szerintem jól látják el feladatukat. Munkájuk megfelelő, köszönet jár társa­dalmi tevékenységükért. A labdarúgó-szövetségről még annyit, hogy az újjászervezett szövetség az ősz óta rendsze­resen ülésezik, igyekszik min­den segítséget megadni a köz­ségeknek. Az a véleményem, hogy kevés Rútságon a lab­darúgást szerető, de nem utol­sósorban szabad időt is ál­dozni akaró sportember. Pe­dig ez másképpen nem megy! — Milyen tervek vannak a „holtszezonra”? — Említettem a játékveze­tői tanfolyamot. A járási sportfelügyelőség szervezi, re­mélem, legalább tíz főt sike­rül beiskolázni. A télen meg­rendezzük az öregfiúk hagyo­mányos focitomáját, erre 18 csapat nevezett eddig! To­vábbá KISZ-kupára, aktív labdarúgók tornájára kerül sor a rétsági és (ha sikerül) a romhányi tornateremben. Ter­veink vannak még egy 6—8 előadásból álló sorozatra, a már képzett és működő játék­vezetők számára. Végezetül jó pihenést, ala­pos felkészülést kívánunk az új bajnoki idényre! Macska Emil Félidőt i$ kell tippelni Az OTP közlése szerint az 51. és 52. heti totószelvényeken kizárólag olasz labdarúgó­mérkőzések szerepelnek. De­cember 23-án azonban csak B osztályú csapatok játszanak, ezen a napon ugyanis az olasz —jugoszláv olimpiai selejtező lesz. December 30-án viszont a B osztályban nincsenek mér­kőzések. így mivel nerc áll rendelkezésre a szükséges 16 —16 mérkőzés és ezért a foga­dóknak a 51. héten három, az 52. héten pedig öt főmér­kőzés első félidejériek ered­ményére is tippelniük kell. (MTI) Labdarúgó HB L Karácsonyi ajándék a tarjáni szurkolóknak STC—DVTK2-1 (2-0) Diósgyőr, 2500 néző, v: Szávó. STC: Kun — Cscki, Kegye, Csíki, B. Kovács (Valuch az 59. percben) — Kiss* Juhász, Kajdi, Földi — Bíró (Mohácsi a 89. percben), Fáb- ri. Edző: Dr. Varga László. DVTK: Szabó — Kerekes (Sza­lai a 75. percben), Salamon, Teodoru I.. (Szlivka), Kutasi — Oláh, Tatár, Görgei — Borostyán, Fükő, Fekete. Edző: Szabó Géza. Az első kapuralövés Bíró nevéhez fűződik: az 5. perc­ben ívelt húsz méterről Sza­bó kezébe. A másik oldalon Oláh próbált hátrahúzva ol­lózni, a 16-oson belül, de le­csúszott lábáról a labda. Fe­kete került helyzetbe, ezután kétszer is, de kihagyta. A 24. percben Teodoru felfutva be­adott a jobb szélről, a vé­dőkről Görgeihez került a labda, aki alig valamivel lőtt mellé a 16-osról. A követke­ző percben Fekete előbb Csékit, majd Kegyét is át­játszotta, kapura tört, és 14 méterről lőtt: labdája Kun kezéről a felső kapufán, a jobb oldali léc találkozásánál csattant. Újabb perc múlva Borostyán ugrott ki középen, a lest reklamáló védők kö­zül, de lefékezett, majd közel­ről a kivetődő kapusba lőtte a labdát. A 27. percben Ke­rekes beadása után Csíki lé­pett bele Tatár lövésébe. Ez­után ismét Tatár veszélyezte­tett, de Kun megfogta a la­pos lövéseit. A másik olda­lon Juhász vitte fel a lab­dát a 30. percben, a bal szél­ről pontosan ívelt középre, Bíró pedig az ötös sarkáról a kapu jobb oldalába fejelt a tehetetlen Szabó mellett. 1—0. A 34. percben. Fábri egy tétien ütéstől megszédült, amíg ápolták állt a játék. Egy perccel később már jó akciót indított az alacsony termetű játékos: Kiss, majd Bíró lábáról Kajdi elé került a labda, de a védők felsza­badítottak. Három perccel később megint Fábri' játszott Bíróhoz, tőle Kajdi kapta a labdát, aki batról 14 méter­ről a bal alsó sarokba lőtt. 2—0. A 41. perc tájékán három­szor is veszélybe került a vendégcsapat kapuja. Előbb Borostyán beadását Görgei az ötös sarkáról messze ellőtte oldalra, majd. Tatár lövését Kun kiejtette, a befutó Csí­ki a gólvonalról a kapufát ta­lálta el felszabadító rúgásá­val, onnan pedig Kun ölébe pattant a labda. A 44. perc­ben Kiss labdájával Bíró megugrott, de kivárt, így lö­vésébe beleléptek. A lefújás előtt. Görgei kétszer is nagy gólhelyzetben hibázott. Szünet után pergőtűz alá került a salgótarjáni kapu. Tatár labdáját Borostyán lőt­te rá, Kun öklözött. Fekete ismétlését is hárította. Há­rom gyors szöglet követke­zett, az egyik után a kapu torkából mentettek a piros­feketék. Az 51. percben Bo­rostyán—Fükő akció végén a szélső lövésébe ismét bele­léptek a védők. A 63. perc­ben Juhász próbálkozott húsz méterről kapuralövéssel, de Szabó védett. A másik olda­lon Kegye hibájából Boros­tyán elé került a labda, de Kun hárított. A 67. percben Kutasi vitte fel a labdát, 25 méterről kapura küldött lövé­sét Kun a felső léc fölé te- nyerelte, A 73. percben Kiss szabadrúgása után Földi át­lépte a labdát, keresztbe­szállt a kapu előtt, de Kajdi lemaradt egy gondolattal. Földi beadása után Juhász fejelt kapura, de Szabó vé­dett. A 79. percben egy szög­letrúgás után Fükő elesett a 16-oson belül, a játékvezető óriási meglepetésre 11-es Ítélt. A sértett értékesítette a bün­tetőt. 2—1. A 81. percben Kajdi, há­rom perccel később pedig Bí­ró került gólhelyzetbe, de az eredmény már nem változott. A fokozatosan sűrűsödő ködben tavaszias kinézésű, jó talajú nagysze gótarjáni együttes, az ottho­nában esélyesebb diósgyőriek ellen. A találkozó nagy .részét végigtámadó DVTK ezúttal ugyanúgy kihagyta gólhelyze­teit, mint szombaton az STC. Ezen az idényzáró mérkőzé­sen a tarjániaknak volt na­gyobb szerencséjük a védeke­zésben, hiszen sokszor nem rajtuk múlott, .hogy sikerült megőrizni hálójukat a góltól a 79. percig. A csapat tagjai egytől egyig rendkívüli lelke­sedéssel küzdöttek, foggal-kö­römmel védekeztek, ha kel­lett mind a 11-en. De 2—0 után sem adták fel a táma­dások lehetőségét, sőt növel­hették volna előnyüket, ha jobban odafigyelnek. A véde­lem önmagát múlta felül. A középpályások minden ere­jükkel segítették őket. A csa­tárok pedig ügyesen tartot­ták a labdát elöl, és ezúttal értékesítették is két helyzetü­ket. A vasgyáriaknak most sem ment jobban, mint utób­bi találkozóikon. Kiütközött a .sorozatterhelés miatti fá­radtságuk és a kényelmes tempóból a két bekapott gól után nem tudtak sikeresen váltani. A játékvezetőtől szinte ajándékba kapott ll-es csak gyógyír volt a veresé­gükre. Meglepő, de megérde­melt győzelmet aratott a sze­zonzárón az STC. Három és fél hónap után végre ismét két pontot szerezve. Nagysze­rű karácsonyi ajándékkal kedveskedtek szurkolóiknak a tarjáni labdarúgók. Egyénileg Kun bravúrok és szerencsés védések egész so­rát mutatta be. Csáki válta' kozó sikerrel fogta Feketét, Kegye nyugalmára és Csí­ki robbanékonyságára nagy szükség _ volt a kapu előtt. B. Kovács sokszor lépett köz­be jó ütemben, a sérülések után becserélt Valuch is helytállt a szokatlan szerep­körben. Kiss ezúttal inkább a védelmet segítette. Juhász jól semlegesítette Tatárt. Fel­futásai is veszélyesek voltak. Földi és Fábri a pálya min­den pontján megtalálható volt szükség esetén. Kajdi gólja szép csatárteljesítmény, de Bíró még őt is felülmúl­ta: régen játszott ilyen jól, a mezőny egyik legjobbjaként. védő és a középpályások so­kat hibáztak, Fekete és Bo­rostyán, valamint Fükő és Ta­tár gólhelyzetek egész sorát hagyta ki. A játékvezető jól bírásko­dott, bár a büntető megítélé­se kissé szigorú volt, Várkonyi Ferenc ||'a%|^6*MltH«SsS'yőriek közül Sala­mon volt a legjobb. A többi Pásztói mérleg Több kell a bronzéremhez A Pásztói SE labdarúgó- csapata új edzővel vágott ne­ki az őszi idénynek. Az egy­kori sokszoros válogatott, Szojka Ferenc vette Kézbe az első csapat irányítását. A já­tékosállományt, a képessége­ket tekintve különösebb vál­toztatásokra nem gondolha­tott, de a rendelkezésre álló labdarúgóknak igyekezett ön­bizalmat adni: higgyenek ké­pességeikben és a munka ere­jében. A tapasztalt mester tekinté­lye, szakmai felkészültsége nyomán nem volt baj az ed­zések látogatottságával; szor­galmasan készülve, megfele­lő erőnlétre tettek szert a já­tékosok. A csapatépítést te­kintve továbbra is gondot je­lent egy gólerős középcsatár hiánya. Az utóbbi találkozó­kon Németh Z., a korábbi kö­zéphátvéd játszott ezen a poszton, de úgy tűnik, nem végleges megoldásról van szó. A középpályássor változatlanul gyengélkedett az ősszel. Nem véletlen, hogy mütatott já­tékuk nyomán nehezen „élt” a csapat, nem volt aki a tá­madások szervezését, az irá- ^/itást magára vállalta vol­na. Ezzel együtt azt is láttuk; pontosan annak a sornak nem sikerült egyenletes teljesít­ményt nyújtani, amelyiknek éppen a legnagyot* szerepe lett volna a csapat stílusá­nak kialakításában. A közép­pályások gólt alig szereztek. Antal például egyet sem, pe­dig a védőktől szorongatott csatársor támogatására nagy szükség lett volna. A védelem tengelyében Né­meth kezdett, aki sokat köny. nyeiműsködött. Később Tar- csányi váltotta fel: de foko­zatos visszaesése után szük­ség volt a változtatásra. Szeles középhátvédjátéka nyomán 4— 5 mérkőzésen nem kapott gólt a védelem, de az utolsó két találkozón mindjárt tizet (A Szőnyi SE ellen négyet, Nagy- bátonyban hatot.) Van tehát bőven tennivaló ebben a csa- patrészben is. Vessünk egy pillantást a tabellára: 4. Pásztói SE 17 9 3 5 30-25 21 A helyezést tekintve a pász­tóiak megfeleltek. Ha jobban összpontosítanak, körültekin­tőbben játszanak a jövőben, akkor előbbre léphetnek. De addig is javulni kel! a csapat összteljesítményének a hazai mérkőzéseken is, mert az ed­dig szerzett pontok mindegyi­ke nehéz küzdelemben szüle­tett. Otthonában nem volt eléggé felszabadult az együt­tes. nem tudott igazán já­tékba lendülni. Hazai pályán mindössze egy vereséget szen­vedtek, Romhány ellen 1—0­ra kaptak ki. Igaz, ezen a ta­lálkozón egy korai kiállítás, a ll-es kihagyása visszavetette a csapatot. A hazai összecsa- •pások közül jó mérkőzést ho­zott a Rétság elleni (1—1).‘ idegenben pedig az St. Síkr üveggyárra] vívott találkozó — bár 2—0-ás vereséggel zá­rult. Színvonalasan játszot­tak a pásztóiak a Bányagép­gyár otthonában is, ahol 5—0- ra nyertek. A hazai mérkő­zések gólkülönbsége 18—7, az idegenbeli mérleg 12—18. Ha a nagybátonyi szereplést le­számítjuk, elmondható, hogy idegenben kellően hely tállt a PSE. A hazai góllövőlistát . Ve­res G. vezeti 9, találattal. Egyénileg Kodák, Szabó T., és Nagy S. Játéka emelhető ki. A pásztóiak tavasszal a 3. helyért szállnak harcba, s fel­tehetőleg Rétság lesz a legna­gyobb vetélytársuk. Miután a tavaszi sorsolás várhatóan ne­hezebb lesz, csak akkor kerül elérhető közelségbe a bronz­érem, ha minden játékos a tő­le telhető legnagyobb akarat* tál vág neki a „második fél­időnek”. De előbb a január végén kezdődő alapozás idejét kell nagyon okost i, intenzíven kihasználni. Adorján Lászlé NÓGRÁD - 1979. décember 20., csütörtök 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom