Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-01 / 281. szám
Befejezte munkáját a Legfelsőbb Tanács /rán nem lcu,d Együttes üléssel folytatta munkáját pénteken délelőtt, Moszkvában a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának két háza. A szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács csütörtökön külön-külön ülésen vitatta meg a jövő évi népgaz. dasági és szociális tervet, valamint a költségvetés előirányzatát, A pénteki együttes ülésen Nyikolaj Bajbakov miniszterelnök-helyettes az állami tervbizottság elnöke válaszolt a képviselők felszólalásaira, javaslataira, hangsúlyozva: a vita megmutatta. hogy az SZKP KB határozatának útmutatásával a jövő évi terv teljesíthető, s a szovjet törvényhozás tagjai maguk is hozzá kívánnak járulni annak végrehajtásához. A költségvetéssel kapcsolatos felszólalásokra Garbuzov oénzügyminiszter válaszolt. A Legfelsőbb Tanács a tervet és a költségvetést egyhangúlag elfogadta. A Szovjetunió népi ellenőrzéséről szóló törvénytervezetét Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettes terjesztette elő. Hangsúlyozta: a törvénytervezet elősegíti a szocialista törvényesség fokozott érvényre jutását, még jobban bevonja a dolgozókat a szovjet állam ügyeinek igazgatásába. A népi ellenőrzés fel. adata. hogy elősegítse az SZKP. a Legfelsőbb Tanács és a Minisztertanács határozatainak megvalósítását, segítse a szovjet állam gazdasági építőmunkájának sikeres folytatását. A népi ellenőrzésben ma már mintegy kilencmillió szovjet állampolgár ' vesz részt, egv egész háromtized millió ellenőrző csoport működik. A törvény szabályozza a népi ellenőrzés szervezetét és hatáskörét, összhangba hozza azt a Szovjetunió új alkotmányával. A törvénytervezetet a Legfelsőbb Tanács egyhangúlag elfogadta. A Szovjetunió bíróságáról, ügyészségéről, a gazdasági döntőbíróságról és az ügyvédi munkáról szóló törvények tervezetét Mihail Gorbacsov. a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára terjesztette elő. Hangsúlyozta. hogy a tervezetet az illetékes bizottságok gondosan áttanulmányozták. A Legfelsőbb Tanács a törvényeket egyhangúlag elfogadta. Ezzel a Legfelsőbb Tanács ülésszaka befejezte munkáját. A pénteki ülésen részt vettek az SZKP és a szovjet állam vezetőd, élükön. Leonyid Brezsnyevvel. képviselőt a BT ülésére Feszültség Dél-Libanonban A múlt héten megtartott arab csúcsértekezlet óta napról napra fokozódik a feszültség Dél-Libanonban. Hétfőn az izraeli hadsereg és az izraeli támogatást élvező jobboldali milíciák tüzérségi tüzet nyitottak az ENSZ-ellenőrzés alatt álló övezet hat falujára. valamint Nabatijeh városára. A támadás következtében több iskolás gyerek és felnőtt megsebesült. 'Szerdán izraeli és jobboldali fegyveresek hatoltak be az ENSZ- zóna egyik falujába, ahol egy sokgyermekes család házát felrobbantották, több más házat automata fegyverekkel lőttek. Közben Haddad őrnagy, a határövezetet bitorló jobboldali milíciák parancsnoka ultimátumot intézett az ENSZ-övezet hat falujának lakóihoz: ha nem távolítják el a területüket ellenőrző ENSZ- csapatokat és nem csatlakoznak az általa kikiáltott sza- kadár miniállamhoz, akkor, a legsúlyosabb katonai megtorlással kell szembenézniük. Az ultirhátum vasárnap jár le. Palesztin realitások Akár a világ lelkiismeretének is nevezhetjük az ENSZ fórumát. Ritkán fordul elő, hogy a világszervezetben fölJ borulnának az értékrendek és Visszájára fordulna az igazság. Híven tükrözi a földkerekség jobbik felének, a haladó gondolkodású, felelős államoknak a törekvését a csütöltök esti határozat, amelyet a palesztin-ügyben hoztak. Nagy többséggel — 73 szavazattal, 33 ellenszavazat és 37 tartózkodás mellett —- az ENSZ-köz- gyűles kimondta: érvénytelen a Camp Davídben kötött 'külön megállapodás.. Már létrejöttekor világos volt: a földönfutóvá tett, szülőföldjéről elűzött palesztin nép jövőjét, elidegeníthetetlen jogait figyelmen kívül hagyta az egyiptomi—izraeli —amerikai egyezmény. Azóta bebizonyosodott, hogy az aggodalom nem volt fölösleges. A Közel-Keleten azóta sem Csökkent a feszültség, s annak ellenére, hogy Izrael bizonyos t<* 'Öleteket visszaszolgáltatott Egyiptomnak — jogos tulajdonosának —. a kérdések kérdése máig is megoldatlan. Nevezetesen: a Palesztinái arab nép államalapítási jogát változatlanul nem ismerték el, s az erre vonatkozó tárgyalások elől Izrael makacsul elzárkózik. A világszervezet felismerte ezt a tarthatatlan állapotot. Hozzátartozik az igazsághoz: az ENSZ már korábban is nagy megértéssel közelített a kérdéshez: Ezt bizonyítja, hogy a palesztin nép egyetlen törvényes képviselője. a PFSZ számára megfigyelői státuszt engedélyezett, s lehetővé tette, hogy Jasszér Arafat a világszervezet fórumán kifejtse népének konstruktív javaslatait a válság megoldására. A mostani szavazás néhány tanulságát nem árt szemügy- re venni. Azt például, hogy a többség által sarokba szorított Egyiptom és az Egyesült Államok kísérletet tett obstrukció- val megakadályozni a határozatok megszavazását. Az ügyrendi kifogások azonban hatástalanok maradtak. További figyelemre méltó jelenség, hogy a kilencek korábbi egysége fölbomlott: az EGK nyolc tagjának elutasításával szemben Franciaország tartózkodó voksa került az urnába. Bizonyságául annak, hogy Párizs nemcsak szavakban próbál szövetségeseitől eltérő irányvonalat követni a Közel-Keleten. Végül azt sem szabad lebecsülni, hogy jogerős határozat született, miszerint a PFSZ egyenjogú félként üljön tárgyalóasztalhoz, vegyen részt minden olyan, tanácskozáson, erőfeszítésben vagy akcióban, amely äz igazságos és tartós rendezés útját-módját keresi. Ezt az állásfoglalást 117 tagállam helyeselte, vagyis az előbbi határozatnál is nagyobb egyetértés övezte. Más szóval: a világ nagy többsége józan, reális módon értékeli a közel-keleti helyzetet. s törekvése egybeesik a palesztin nép céljaival. Sajnálatos, hogy a velük szembenálló kisebbség nem okult még ebből. Az ilyesfajta makacsság pedig előbb-utóbb megbosszulja magát. Gyapay Dénes Irán nem küldi el képviselőjét a Biztonsági Tanács szombatra tervezett ülésére — jelentette be pénteki sajtó- értekezletén Szadegh Ghotbza- deh ' iráni külügyminiszter. Mint közölte, ez az iszlám forradalmi tanács döntése. Megismételte, hogy a testületet Irán nem tartja illetékesnek arra, hogy vitára tűzze az amerikai—iráni viszony kérdését. Leszögezte, hogy Irán a BT semmilyen határozatát sem tartja magára nézve kötelezőnek. A teheráni amerikai nagy- követségen fogva tartott túszok sorsával kapcsolatban kijelentette, hogy tárgyalásoknak mindaddig nincsen helyük, míg az Egyesült Államok nem teljesíti a megdöntött sah kiadatására vonatkozó jogos iráni követelést. Az iráni külügyminiszter kategorikusan visszautasította az Egyesült Államok és személyesén Carter elnök azzal kapcsolatos vádjait, hogy az ; amerikai túszokkal rosszul ; bánnak. Bejelentette, hogy Bruce Laingen ügyvivő és az a másik két diplomata, akik nem a nagykövetség épületében, hanem a külügyminisztériumban tartózkodnak, szabadok. Irán nemcsak hogy nem kívánja bíróság elé állítani őket, hanem kifejezetten üdvözölné, ha távoznának az országból. Ghotbzadeh hangsúlyozta hogy Teherán semmilyen nyomást sem gyakorolt Mexikóra annak érdekében, hogy tagadják meg a beutazási engedélyt a volt uralkodótól. Utalva a sah befogadására vonatkozó megismételt egyiptomi ajánlatra, a külügyminiszter leszögezte, hogy továbbra is követelni fogják Reza Pahlavi kiadatását, s ebből az egyiptomi kormánynak „még sok baja származhat’'. Szadat- egyiptomi elnök ugyanis, mint ismeretes, megerősítette : Egyiptom változatlanul kész befogadni a volt sahot. Donald Mc-Henry amerikai ENSZ-nagykövet az iráni távol maradást bejelentő külügyminiszteri nyilatkozat után az NBC televíziónak pénteken elmondta: arra számít, hogy ennek ellenére sor kerül a BT szombati ülésére. Mint fogalmazott: „a testület változatlanul felelős azért, hogy békés megoldást próbáljon találta a válság rendezésére”. (MTI) Leonyid Brezsnyev és Álekszej Koszigin távirata Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Álekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke táviratban mondott köszönetét Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 62. évfordulója alkalmából küldött jókívánságokért. (MTI) Elutazott az osztrák parlamenti küldöttség Pénteken elutazott Budapestről az osztrák parlament küldöttsége, amely Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének meghívására november 26-a és 30-a között hivatalos látogatást tett hazánkban- A Rudolf Thalhammer, az Osztrák Nemzeti Tanács harmadik elnöke és a delegáció búcsúztatására a keletf pályaudvaron megjelent az országgyűlés több tisztségviselője. Jelen volt Johann Josef Dengler az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete is. (MTI) Energetikai középtávú kutatási terv készül Hazánkban energetikai célokra az ipari beruházásoknak mintegy harmadát, az ország összes beruházásainak 10—12 százalékát fordítják. Az energiaimport ellentételezéséhez szükséges beruházásokkal együtt az ipari beruházásoknak csaknem 40 százaléka jut energetikai célokra. Külkereskedelmi mérlegünkben is tetemes meny- nyiséget képvisel az energiabehozatal. Ezért nagy jelentőségű a készülő országos középtávú kutatási tervnek az energetikával foglalkozó főiránya, a készülő tudományos tervről Lévai András akadémikus nyilatkozott Kárpáti Miklósnak, az MTI munkatársának: A többi között elmondotta: az energiaszerkezet ésszerű átalakítása azért is szükséges, mert energiaimportunk ma már meghaladja az összes energiafogyasztásunk felét, és 1990-ig mintegy 60 százalékra növekszik. Energiabehozatalunk 85—88 százaléka a Szovjetunióból származik, így döntő jelentőségűén járul hozzá energiahelyzetünk stabilizálásához. Világszerte valószínűsíthető, hogy a növekvő energiaigények fedezetének hiányzó részét az atomenergia adja meg. A szakemberek és a politikusok előtt ma már az is egyértelmű, hogy a szénhidrogéneket — Az amerikai elnökválasztások egyik jellegzetessége, hogy a hivatalban levő elnök mindig elnyeri saját pártja elnök ielöltségét. 1884 óta nem volt példa arra, hogy a két nagy amerikai párt. a demokraták és a re- pub’ikánusok közül bármelyik is meg.örte volna ezt a hagyományt. Jelenleg azonban az Egyesült Államok olyan helyzetben van. amelyet az ország történelmében — békeidőben — páratlannak lehet minősíteni. Az infláció, a munkanélküliség és a gazdasági visszaesés együttes jelentkezése mögött ugyanis rendkívül feszített energiahelyzet húzódik meg. E különleges helyzet miatt az elnökválasztási küzdelem a szokásosnál jó néhány héttel korábban kezdődött meg. Mindez indokolttá teszi, hogy mielőtt a két nagy párt lehetséges jelöltjeivel és azok esélyeivel foglalkoznánk, áttekintsük az amerikai választási harc bonyolult mechanizmusát. Az egyes pártok jelöltjeit 3 különböző riválisok közül egy úgynevezett „jelöltvá- laszíási konvenció” .szemeli ki. Ezt általában mindkét párt a voltaképpeni választás előtti július közepe és augusztus közepe között tartja. A hagyományok szerint ugyanis az úgynevezett „munka napján” (Labor Day), szeptember első hétfőÁmerikai elnökválasztás A gépezet működése jén már megkezdődik a harc a két kiválasztott jelölt\ között. Mind a demokrata párt, mind a republikánus (köztársaság:) párt jélöltválasz- tási gyűlésén a résztvevő delegátusok állásfoglalása dönti el a küzdelmet. E küldöttek azonban nem elsősorban személyes döntésüket közük, hanem egy adott állam delegátusai, blokkszerűen állnak egyik, vagy másik jelölt oldalán. Ennek két alapvető következménye van. Az első természetesen az, hogy mindkét pártban mindegyik pályázó igyekszik megszerezni magának egy-egy államban a delegátusok blokkjának támogatását. így született meg az Egyesült Államokban az „előválasztások” (angol szóval: primary) intézménye. Ezt 1908 óta alkalmazzák. Itt a dolog lényegét tekintve arról van szó, hogy mindkét párt külön-külön afféle „próbaszavazást” tart az egyes államokban. Ezeken az előválasztásokon dől el. hogy egy- egy állam republikánus, illetve demokrata ' választói pártjaik melyik jelöltjét részesítik előnyben. NÓGRÁD - 1979. december 1., szombat A másodig következmény, ami a szisztémából adódik az, hogy minél több lakosa van egy államnak, annál nagyobb a delegátusok száma és így politikai súlya. Ezért minden pályázó különös súlyt helyez a legnagyobb államok (Kalifornia, New York, Illinois, Texas stb.) előválasztásain aratott győzelemre. Jelenleg például általános a vélemény, hogy a demokrata párton belül a Carter és Kennedy közötti párharc március és május között a New York, Kalifornia és Illinois államokban tartott előválasztások során dől el. A két párt jelöltválasztási konvenciói ily módon máraz előválasztások eredményeire támaszkodva ítélkezhetnek afelett: melyik demokrata, illetve republikánus jelöltnek van nagyobb esélye arra, hogy a végső párviadalban elnyerje az elnökséget. Ez nemcsak a jelöltek személyes sorsát dönti el. Az elnökválasztásokon ugyanis a Fehér Ház lakóján és helyettesén, az alelnökön kívül megválasztják két esztendőre a 435 tagú képviselőházat és hat esztendőre a 100 tagú szenátus egyharmadát is. Ráadásul ezzel egyidőben választják tucatnyi szövetségi állam kormányzóját és több százezer helyi tisztségviselőt az államügyésztől a seriffekigA helyes jelölt kiválasztása tehát egy egész apparátus, több százezer ember politikai karrierjét érinti. Az előválasztások eredményei ezért csak erőteljesen befolyásolják, de nem döntik el véglegesen a jelölt személyét. Kulisszák mögötti bizalmas tárgyalásokon, a hírhedtté vált „füstös szobákban” dől el, hogy végül is ki kerekedik felül. E bizalmas vitákban az egyes államok delegátusainak módjuk és joguk van arra, hogy megváltoztassák korábbi álláspontjukat és „átálljanak” egy másik jelölt oldalára. A két jelölt kiszemelése után a már említett szeptemberi Labor Day jelenti az „igazi” elnökválasztási harc kezdetét. A szisztéma bonyodalmai azonban ezzel még ne ti érnek véget. Az Egyesült Államok lakossága november első keddjén adja le voksát és általában természetesen az a jelölt győz, aki (illetőleg amelynek pártja) több szavazatot kapott. Technikailag azonban a szavazók nem magát az elnököt, hanem az elektori testület tagjait választják meg. Ebben a testületben az egyes államok lakosságuk arányában vannak képviselve. (Kaliforniának pl. 45, New Yorknak 41, Illinois és Texas államnak 26—26 szavazata van.) Ezért itt is döntő jelentősége van annak, hogy a 11 legnagyobb állam a két versengő jetiit közül 'melyiket választja. Miután a legnépesebb államoknak egyben a legtöbb elektoruk is van, általában a szavazattöbbség elektortöbbséget is jelent. Az amerikai történelemben azonban két ízben előfordult, hogy a kevesebb szavazatot elnyerő jelölt kapta meg az elnökséget. (Ez úgy lehetséges, hogy egy pályázó esetleg számos kisebb államban jelentős szavazattöbbséggel nyer, a sorsdöntő nagy államokban pedig kis szavazat- többséggel veszít.) A szavazás napján az éjszakai órákban az állampolgárok leadott szavazatai és a velük általában párhuzamosan érvényesülő elektori szavazatok ismerete alapján már kiszámítható, hogy ki lesz az Egyesült Államok következő elnöke. E bonyolult folyamat második szakasza, a két nagy párt jelöltje közötti párharc még távol van. Az érdeklődést egyelőre még az első szakasz, a februártól nyár derekáig tartó előválasztások kötik le. elsősorban a kőolajat — szénnel és nukleáris energiával kell kiváltani. A jelenlegi elképzelések szerint szénbányászatunk 1990-ig 75—80 százalékkal növeli a termelési koncentrációt és a termelékenységet. Aránylag kiterjedt lignittele. peink új szénerőművek építésére nyújtanak lehetőséget. A hazai kőolaj-, földgáz- és uránércbányászat korszerű technológiát alkalmaz, s így például az uránbányászatban 1970 óta megháromszorozódtak a teljesítmények. Az ország kedvező lehetőségei között tartjuk számon a geotermikus energiát, mint gazdaságosan felhasználható helyi energiaforrást. Felhasználásával 1965 óta mintegy 800 000 tonna tüzelőolajat takaríthattunk meg, és a következő ötéves tervben évenként százezer tonna „folyékony aranyat” válthatunk ki a természeti kincsünkkel. A geotermikus energia fel- használása 1990-ig elérheti a négyszázezér tonna tüzelőolajnak megfelelő értéket, ami az akkori összes energiafogyasztás 1 százalékának felel majd meg. E szerény ered- mények eléréséhez is jelentékeny beruházásokra van szükség, ezek azonban nép- gazdasági szinten két-három év alatt megtérülnek. A hazai erőforrásokat számba véve csak korlátozott mértékben számíthatunk vízeröink hasznosítására. — Éghajlati viszonyaink n-.eliett nem lesz elhanyagolható a jövőben a napenergia hasznosítása sem. Ez a kérdés különben világszerte előtérbe került. Ezt az energia- fajtát azonban az évszázad végéig valószínűleg csak lakóházak fűtésére és melegvízszolgáltatásra, a mezőgazdaságban szárításra és egyéb, alacsony hőmérsékletet igénylő folyamatokra vehetjük számításba. Optimális esetben az új lakóházak mintegy 30 százalékát lehetne ily módon, ellátni, de az összes energiafogyasztásnak így is, legfeljebb 3 százalékát iehet majd napenergiával fedezni. A naperőművek építése villamos energia szolgáltatására ma még rendkívül költséges — a hagyományos erőművek létesítési költségének mintegy tízszeresébe kerül —, egyebek között ezért sem várható gyors előretörésük. — Mindenképpen szükséges foglalkoznunk — a KGST-or- szágokkal közösen — az atomenergia gazdaságos kihasználásával. Az atomenergia gazdaságosabb kihasználására célszerű lenne egyesített atomenergia-rendszert kialakítani, így a különbőz# típusú atomerőművek együtt, működésével növelhetnek a* uránérc hasznosításának fokát. így sokszorosára nőhetne az atomerőművek működéséhez szükséges üzemanyag energetikai egyenértéke. s természetesen hazánk urán- ércvagyonáé is. (MTI) /
