Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-18 / 270. szám
A salgótarjáni nagyfiók Felkészült a karácsonyi forgalomra Hozzávalók a süteményhez — Három kiló grape-fruit plusz egy jacsaró — 67 mázsa függelék Felkészült a karácsony előtti forgalomra a Pest—Komárom—Nógrád megyei Élelmiszer- és Vegyiáru-nagykeres- kedelmi Vállalat salgótarjáni nagyfiókja. Máris többmázsás szállítmányokat kap a jellegzetesen ünnepi cikkekből. s nem sokkal karácsony előtt újabb nagy tételek érkeznek. Az ünnepi sütemények egyre kedveltebb hozzávalója a Rama margarin, ebből az ellátás folyamatos. Megfelelőnek ígérkezik a tölteléknek való mák mennyisége, dióbélből pedig a napokban kap a nagyfiók 20 mázsát. A jó ünneoi süteménybe nem árt egy kis mazsola sem: a kedvelt csemege időnként ugyan a hiányzók közé tartozik, most azonban kapható, s karácsony előtt még egy tízmázsás tétel erősíti az ellátást. Mindez már csak azért is fontos, mert a különféle dobozos aprósüte- ménvekre igen kevéssé számíthatunk. Ezekből hosszú idő óta mélyen a kereslet alattiak a szállítmányok, hogy a választékosságukról ne is beszéljünk. .. Néhány hete kifogyott az üzletekből a vaniliás- cukor, a jóslásokkal ellentétben azonban nem lesz hiány belőle. 12 mázsát kap a salgótarjáni nagyfiók. Déligyümölcsből a citrom kivételével a tavalyinál is rosszabb ellátás várható. A vitamintartalmát tekintve igen értékes, mégis kevéssé népszerű kubai grape-fruitből elegendő mennyiség érkezik. Megkedveltetése érdekében a szállítmány egy részét háromkilós. hálós csomagolásban hozzák forgalomba, s ezekhez térítésmentesen egy facsarót is mellékelnek. Kubai narancsból javuló az ellátás, a hagyományos, regulernek is nevezettből azonban csak módiával kapnak az üzletek. December elején érkezik egy kisebb tétel mandarin, banánból azonban a tavalyi mennyiségnek is csak egy részét küldhetik a boltokba. A kávét és a teát általában nem kell hiányolnunk a pultokról, az ünnepekre is jó ellátás ígérkezik belőlük. A, karácsonyfa öltöztetésének nélkülözhetetlen kellékéből, a szaloncukorból a tavalyihoz hasonló mennyiségű szállítmányok várhatók. Gondolván a kisebb pénzű családokra, 76 mázsányi olcsó fondant szaloncukrot küldenek szét az üzletekbe. Ezenkívül a tavalyinál 34 százalékkal több, összesen 176 mázsa érkezik az igen népszerű és keresett zselés szaloncukorból, s növekszik a desszert és a mártott konzumszalon meny- nyisége is. EJőbbiből 254 mázsát. utóbbiból 185 mázsát kapnak a boltok.' Nem hiányzik a karácsonyfa-függelék sem. 67 mázsás mennyiséggel gondoskodott az ellátásról a salgótarjáni nagyfiók. Becsültük, amink van! Tankönyvek a hulladékban A közismert mondás szerint az igazán jó film kritériuma az, hogy az előadás végeztével nem ér végiét, sőt utána kezdődik és folytatódik az igazi vita. Idén nyáron a TIT Nógrád megyei szervezete nyári egyetemet tartott Eresztvény- ben, a felnövekvő nemzedék nevelésével ilyen vagy olyan formában érintett szakemberek részére. A sok jó előadás közül is kiemelkedett a Moszkvából érkezett vendégelőadó Julia Venyjaminovna Janatovszkaja kandidátus előadása, amelyben a Szovjetunióban alkalmazott nevelési eijárásokat — elméletieket és gyakorlatiakat egyaránt — és alapelveket ismertette a szépszámú hallgatóság előtt. Nagyon sok figyelemre méltó ég megszívlelendő dolog hangzott el, amelyek közül most az egyik fontos megállapítást szeretném kiemelni és megfontolásra javasolni az illetékesek számára. Az előadásból megtudtuk, hogy a szovjet ifjúság nevelésében nagy jelentőséget tulajdonítanak azon alapelvnek. mely szerint meg kell tanítani az ifjúságot, hogy tudja becsülni és értékelni azt, amit munkával előállítottak, megtermeltek. Szemléltető példaként említette az előadó, hogy bár a Szovjetunió igen gazdag a papírgyártás alapját képező fában, mégis elvárják, hogy minden tanuló úgy vigyázzon a könyvére, úgy gondozza, hogy át tudja adni a következő évfolyamú iskolásoknak. Éppen ez idő tájt a lakásban felgyülemlett szemetet kivittem az utcai kukába, s amit ott láttam, mellbevágó volt; szinte vadonatúj állapotban levő általános iskolai tankönyvek hatalmas meny- nyiségben. Hirtelen az előadás idevágó része és egy fiatalkori emlék idéződött fel. Több mint harminc évvel ezelőtt szinte közelharcot folytattunk a gimnázium segélykönyvtára előtt, hogy kíméljük szüleinket a tekintélyes könyvárak hatásától. Ha mégsem sikerült segélykönyvhöz jutnunk, öten-hatan vettünk meg egy használt könyvet, mert az még mindig jóval olcsóbb volt,, mint az új. Azóta sok víz lefolyt az Ipolyon, és alapjaiban változott meg az életünk. Ma már egyetlen esetről sem tudok, hogy akár csak ketten is használnának egy könyvet. És ez bizonyos vonatkozásban jó is. Bizonyítja, hogy hazánkban minden becsületesen dolgozó szülő el tudja látni gyermekét a szükséges tankönyvekkel, azoknak az ára nincs számottevő kihatással a családi háztartásra. Bizonyít viszont mást is. Mi felnőttek, szülők és pedagógusok megtanítjuk- e gyermekeinket becsülni és értékelni azt, amink már megvan? Rászoktatjuk-e gyermekeinket, tanítványai inkát arra, hogy óvjuk a személyes holmijukat, kíméljük azt, amiért a szüleik megdolgoztak, gondosan vigyázzák, amit a társadalom előállított? Félek, hogy olykor a szülők — csupán jóindulattal vezéreltetve —, minden áron arra törekednek, hogy a gyermeküknek legyen jobb, mint nekik volt. Égyet is lehet ezzel a törekvéssel érteni, amíg nem jelent pazarlást. A szemetesbe kidobott új állapotban levő tankönyv pazarlás. Nem ártana, ha már most, amikor még messze van az új tankönyvek megvásárlásának az ideje, szülői értekezleteken erről is esne szó. Fel kellene számolni a szülők többségében élő gondolatot, hogy az előző évfolyam tankönyveit ócskának véli, és tartózkodik azoktól. Egy-egy tankönyv, ha a tulajdonosát megtanítjuk megbecsülni, évekig jól szolgálhatja a belőle tanulni vágyó fiatalokat. Amikor nem változik a tankönyv, akkor nem indokolt, hogy minden évben újra kelljen nyomatni a sok százezer tankönyvet. Az a papíranyag-és munkaerő-, munkagép-kapacitás, amelyet ennek az előállítására használnak fel, más célra lenne fordítható. S, ha megtanítanánk gyermekeinket arra, hogy kíméljék a személyes felszerelésüket, ezáltal fontos erkölcsi tulajdonsággal gazdagítanánk gyermekeink arculatát, s ez kedvezően éreztetné a hatását a társadalmi tulajdon megbecsülésében. Többek között ez is egyik tanulsága az értékes előadásnak, s e téren a szülők és a pedagógusok együttes ráhatása kedvezők, változást eredményezne ifjúságunknál. Dr. Kocsis József Egy híd emléke Üj híd épült a Zala folyón Zalaszentgrótnál, s ezzel fölöslegessé vált a régi: felét lebontották! Különös? Talán az. De legalább ennyi megérdemelte a kíméletet, mert régi idők, nagy tanúja volt az öreg híd. ZENT GEROD A híd történelmi idők tanúja lehetett a zalai dombsorok között kanyarogva útját kereső folyó fölött. Ezek a dombsorok észak—déli futásukkal ebbe az irányba késztetik a hosszú szakaszon a folyót is. E szakaszon mindkét oldalon út kíséri a dombsor alján a Zalát. Közvetlenül mellette, a keleti partján települt Szentgrót. Régi település — nevét a Szent Gellért, másképpen Gerárd névből magyarázták —, a tatárjárás előtt is szerepel birtokadományban. s későbben is Zent Gerod és Giroth írásban. Am ami a hidat illeti, annyit tudunk, hogy a XVIII. század végén bizonyosan volt már — fából. Néhány évvel ezelőtt dr. Gáli Imre a Régi magyar hidak érdekes ismertetését nyújtó könyvében idézte a Helytartótanácsnak 1795-ben Zala vármegye közgyűléséhez írott figyelmeztetéséből, hogy „A Szent Grófi hidakat pedigh Győri földmérő megtekéntvén, ha ezeket köbül felállíttani lehet, e vélekedést a jövő gyülekezetre béadandja”. Nyilván nem csupán vagy nem is elsősorban a község érdekét nézték, hiszen Szentgrót nem volt több egy tehetős falunál. Nem sokkal előbb, az 1776. évi első népszámláláskor 143 házat írtak össze benne. KÖB Üt ÉPÍTTETNI RENDELTETETT A leirat foganatja az lett, hogy a földmérő kiszállt, majd beterjesztette a „rajzolatot”, azaz a tervet is, s a következő tavaszon a közgyűlés úgy határozott, hogy a f zent Grófi Híd Köbül épít- ná rendeltetik és az heart projectum — tehát a v — helyen hagyaték”. Árrr ue közbejöttek a napóleoni háborúk, a gazdasági bizonytalanságok, s négy évtizedre lekerült a napirendről az építés. Csak 1834-ben tárgyalták ismét, s újabb hat esztendő múltán intézkedtek a A műemlékként megőrzött hídrész háttérben a kastéllyal. A kőpillérekre támaszkodó szép ívű bolthajtások. faragott kő beszerzésére. Hosz- szas alkudozások után Kug- ler Mihály keszthelyi kőfaragóval jutottak megállapodásra. 1844-re együtt volt az építőanyag is, s a vármegye húsz rabot rendelt ki a munkálatokra. Két esztendő alatt épült meg a négynyílású, téglabolto- zatú híd, faragott kövekből készült hídfőkkel és pillérekkel. Nyílásai 4 öl és 4 láb (8,85 m) hosszúságot ívelnek át, teljes hossza 43 méter, szélessége 3 öl és 3 láb (6,70 m). Már ezen a hídon kocsizhatott át '1848-ban a község első képviselője, Deák Ferenc is. * HATAMOV HAVDAM HŐSTETTE A híd múltjáról tudósít a rajta elhelyezett emléktábla, Erről megtudjuk, hogy a falu felszabadulásának napján, 1945. március 28-án a németek fel akarták robbantani1 ezt a hidat is. Egy szovjet törzsőrmester mentette meg az élete árán: Hatamov Hav- dám. Az ő emlékét is őrzi e hídemlékmű. S akit a régebbi múltja iá érdekel, érdemes felkeresni! a község gazdag kis múzeumát, amely sok értéket őriz Zalaszentgrót múltjáról. S mindenekelőtt a település nagy fiának életét és pályáját örökíti meg, s nevét is viseli,' Hamburger Jenőét. Az ő orvosi és munkásmozgalmi pályája innen ívelt az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság eseményein át a szovjet tudományos életig. Németh Ferenc Innen-onnan A LOS ANGELES-I LEVEGŐ Los Angeles város levegőjébe naponta több mint 13 500 tonna szennyezőanyag kerül. Ezt a mennyiséget egy európai nehezen tudja elképzelni. Ennek a mennyiségnek az elszállításához 150 vasúti vagonra lenne szükség. A levegőszennyezettség fő forrását a motoros járművek jelentik, amelyek 24 óra alatt csaknem 12 ezer tonna mérgező vegyianyagot termelnek. ŰJ MŰSZER AZ ALKOHOL- FOGYASZTÁS ELLENŐRZÉSÉRE A nyugatnémet piacon új elektronikus műszer jelent meg, amellyel ellenőrizhető a vér alkoholtartalma. Ha a műszer zöld fényjelzést ad, azt jelenti, hogy minden rendben van. A sárga fény 0,4— 0,8 ezrelék alkoholtartalmat jelez, a vörös fény viszont a 0,8 ezrelékes határ átlépését jelenti. Ez már erősen alkoholos állapotnak tekinthető. Szalonfai Mihály : Áz utolsó nap — Tudod már miről van sző?. — Részleteiben nem, de lényegében igen. Elég borzasztó, — s elmesélte, hogy Béla amint visszaérkezett, megkereste őt, kimentek őrsszemlére, s a kocsiban elmondta neki a Duna-parti beszélgetést, őt pedig most azért küldte, hogy próbálja Mikit lebeszélni erről az esz- telenségről. Miki dühös lett. — Megmondtam Bélának, nem kell közösködni ezzel az üggyel. Nem akarók én tőle semmit, de én végigcsinálom ! — Kuss! Ez Robi volt, aki láthatóan szintén megdühödött. — Fene azt a konok fejedet! Végigcsinálod? Mit csinálsz végig ? Hiszen egyáltalán azt se tudod, mit csinálsz. Halljam elejétől végig a részleteket, közben igyunk. — Nem biztos hogy van itthon... — Nem iszunk civil piát! — azzal Robi elővett egy irdomtalan kulacsot, barna darócban, fényezett bőrszíjakkal csüngőt. — Rumos feketét iszunk — mondta. A konyhából hozott két poharat, kitöltötte, megitták. Miki krákogott. — Te, hol van ebben a fekete? — Évekkel ezelőtt állítólag volt a kulacsban, az adja ennek a rumnak azt a jó aromáját. Más szöveg szerint azért kell rummal mindig gondosan kimosogatni, hogy eltűnjön a fekete rossz íze a kulacsból. Akarsz még egyet? Ittak. Miki pedig, ahogy a Düna-parton, szép sorjában elmesélte Juszti esetét a világgal, sűrűn kérdezve: Te érted? És sűrűn felelve Robi néma fejcsóválására: Mert én se! Amikor aztán odaért, hogy mit gondol konkrét teendőnek, mit kellene tenni, akkor Robi elővett egy darab cetlit, tollat, és rögtön gondolkozni kezdett, méricskélni, számvetést csinálva valamilyen lehetőségről. Aztá’n összegyűrte a papírgombócot, kinyitotta a cserépkályha fekete vasnyílását, bedobta, s nézte, hogyan kap lángra, ég el a papír, omlik össze a pernye. Visszacsukta, s csak aztán szólt: — öregem nincs, érted, nincs semmi józan lehetőség, — Biztos? — Biztos. Nincs semimi valószínűsége. Túl nagy a kockázat. Mikinek fölcsiHant a szeme, hézte Robit, majd megkérdezte: — Kinek a kockázatáról beszélsz? — Mindenkiéről, aki ebben az ügyben benne van, vagy csak hozzáér, akár tudattalanul is. Az bármi zűr esetén, komoly bajba kerül. Olyan bajba, amit nem igen tud kimagyarázni, arról nem is beszélve, hogy ahol ezekkel a bajokkal foglalkoznak, ott nincs magyarázkodás! Érted? Se neked, se Bélának, se nekem. Miki nyögött egyet fájdalmában, megitta a rumot. Most olyan édeskés kátrány íze-szaga volt. Robi utána töltött. — Az a ,haj —folytatta Robi'—, de lehet hogy neked konok makacs fejednek ez a szerencséje, hogy most már tudunk róla. És ha csinálod, és lebuksz... hajaj... márpedig segítség nélkül csinálod, semmi — érted — semmi pöccentett egyet nagyujja körmével — esélyed nincs! Ha a körülményeket meg tudjuk teremteni — gondolkozott el — akkor tulajdonképpen még nekünk is iskola játék, szóval akkor arra van esélyed, hogy nem buksz le rögtön. De hogy átjutsz-e? A fene tudja. Jársz még evezni? — Nem érek rá mostanában. — Jó erőben vagy? Mennyit úszol felfelé a Dunán erős sodrásban, zaj nélkül? — Nem tudom. Attól függ hogy osztom be az erőmet. — Be fogod tudni osztalak Húsz méter kell... Miki nem értette. — És az a lány tud úszni? Mikinek felvillantak a Szúnyog-szigeti fürdőzések, hosszú úszások a csónak mellett, Gabi a kórus, Juszti izmos teste. — Igen — mondta. — Erősebb, kitartóbb, jobban úszik nálam. Tapasztaltam. — Az jó. Hát akkor valamit megpróbálhatunk. Veszélyes, de persze játék is. Ha a kritikus helyen vigyázol, négyöt méter, baj nem lehet. — Ha tudom, hogy hol van a kritikus hely? — Majd én mondom — ült le határozottán Robi, zubbonyzsebéből előszedett két papírt. — Ezt töltsétek ki. Meghívó Kőszegre, és két határsáv-belépő hozzá. Itt van a vonatindulás. Szombaton este kell lebonyolítani az egészet, akkor van mindenki szabadságon, kimenőn, pihenőn, lógáson, ivászaton. Most azért 'nem lehet másik vonattal jönni, mert Géza elétek megy Győrbe. Ott szállnak fel a mieink is, ott kezdik meg az igazoltatást. Személyit, meghívót és a határsáv-belépőt keli felmutatni. Nem lehet semmi akadékoskodás. (Folytatjuk!
