Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

A salgótarjáni nagyfiók Felkészült a karácsonyi forgalomra Hozzávalók a süteményhez — Három kiló grape-fruit plusz egy jacsaró — 67 mázsa függelék Felkészült a karácsony előt­ti forgalomra a Pest—Komá­rom—Nógrád megyei Élelmi­szer- és Vegyiáru-nagykeres- kedelmi Vállalat salgótarjáni nagyfiókja. Máris többmázsás szállítmányokat kap a jelleg­zetesen ünnepi cikkekből. s nem sokkal karácsony előtt újabb nagy tételek érkeznek. Az ünnepi sütemények egy­re kedveltebb hozzávalója a Rama margarin, ebből az el­látás folyamatos. Megfelelő­nek ígérkezik a tölteléknek való mák mennyisége, dió­bélből pedig a napokban kap a nagyfiók 20 mázsát. A jó ünneoi süteménybe nem árt egy kis mazsola sem: a ked­velt csemege időnként ugyan a hiányzók közé tartozik, most azonban kapható, s karácsony előtt még egy tízmázsás tétel erősíti az ellátást. Mindez már csak azért is fontos, mert a különféle dobozos aprósüte- ménvekre igen kevéssé szá­míthatunk. Ezekből hosszú idő óta mélyen a kereslet alattiak a szállítmányok, hogy a vá­lasztékosságukról ne is beszél­jünk. .. Néhány hete kifo­gyott az üzletekből a vaniliás- cukor, a jóslásokkal ellentét­ben azonban nem lesz hiány belőle. 12 mázsát kap a salgó­tarjáni nagyfiók. Déligyümölcsből a citrom kivételével a tavalyinál is rosszabb ellátás várható. A vitamintartalmát tekintve igen értékes, mégis kevéssé nép­szerű kubai grape-fruitből ele­gendő mennyiség érkezik. Megkedveltetése érdekében a szállítmány egy részét három­kilós. hálós csomagolásban hoz­zák forgalomba, s ezekhez té­rítésmentesen egy facsarót is mellékelnek. Kubai narancs­ból javuló az ellátás, a hagyo­mányos, regulernek is neve­zettből azonban csak módiá­val kapnak az üzletek. De­cember elején érkezik egy ki­sebb tétel mandarin, banánból azonban a tavalyi mennyiség­nek is csak egy részét küld­hetik a boltokba. A kávét és a teát általában nem kell hiá­nyolnunk a pultokról, az ün­nepekre is jó ellátás ígérke­zik belőlük. A, karácsonyfa öltöztetésé­nek nélkülözhetetlen kelléké­ből, a szaloncukorból a ta­valyihoz hasonló mennyiségű szállítmányok várhatók. Gon­dolván a kisebb pénzű csalá­dokra, 76 mázsányi olcsó fon­dant szaloncukrot küldenek szét az üzletekbe. Ezenkívül a tavalyinál 34 százalékkal több, összesen 176 mázsa ér­kezik az igen népszerű és keresett zselés szaloncukorból, s növekszik a desszert és a mártott konzumszalon meny- nyisége is. EJőbbiből 254 má­zsát. utóbbiból 185 mázsát kapnak a boltok.' Nem hiány­zik a karácsonyfa-függelék sem. 67 mázsás mennyiséggel gondoskodott az ellátásról a salgótarjáni nagyfiók. Becsültük, amink van! Tankönyvek a hulladékban A közismert mondás sze­rint az igazán jó film krité­riuma az, hogy az előadás végeztével nem ér végiét, sőt utána kezdődik és folytató­dik az igazi vita. Idén nyáron a TIT Nóg­rád megyei szervezete nyári egyetemet tartott Eresztvény- ben, a felnövekvő nemzedék nevelésével ilyen vagy olyan formában érintett szakembe­rek részére. A sok jó elő­adás közül is kiemelkedett a Moszkvából érkezett vendég­előadó Julia Venyjaminovna Janatovszkaja kandidátus előadása, amelyben a Szov­jetunióban alkalmazott ne­velési eijárásokat — elméle­tieket és gyakorlatiakat egy­aránt — és alapelveket is­mertette a szépszámú hall­gatóság előtt. Nagyon sok fi­gyelemre méltó ég megszív­lelendő dolog hangzott el, amelyek közül most az egyik fontos megállapítást szeret­ném kiemelni és megfonto­lásra javasolni az illetéke­sek számára. Az előadásból megtudtuk, hogy a szovjet ifjúság neve­lésében nagy jelentőséget tu­lajdonítanak azon alapelv­nek. mely szerint meg kell tanítani az ifjúságot, hogy tudja becsülni és értékelni azt, amit munkával előállítottak, megtermeltek. Szemléltető példaként említette az elő­adó, hogy bár a Szovjetunió igen gazdag a papírgyártás alapját képező fában, mégis elvárják, hogy minden tanu­ló úgy vigyázzon a könyvé­re, úgy gondozza, hogy át tudja adni a következő év­folyamú iskolásoknak. Éppen ez idő tájt a lakás­ban felgyülemlett szemetet kivittem az utcai kukába, s amit ott láttam, mellbevágó volt; szinte vadonatúj álla­potban levő általános iskolai tankönyvek hatalmas meny- nyiségben. Hirtelen az elő­adás idevágó része és egy fiatalkori emlék idéződött fel. Több mint harminc év­vel ezelőtt szinte közelhar­cot folytattunk a gimná­zium segélykönyvtára előtt, hogy kíméljük szüleinket a tekintélyes könyvárak hatá­sától. Ha mégsem sikerült segélykönyvhöz jutnunk, öten-hatan vettünk meg egy használt könyvet, mert az még mindig jóval olcsóbb volt,, mint az új. Azóta sok víz lefolyt az Ipolyon, és alapjaiban vál­tozott meg az életünk. Ma már egyetlen esetről sem tu­dok, hogy akár csak ketten is használnának egy köny­vet. És ez bizonyos vonatko­zásban jó is. Bizonyítja, hogy hazánkban minden be­csületesen dolgozó szülő el tudja látni gyermekét a szükséges tankönyvekkel, azoknak az ára nincs szá­mottevő kihatással a családi háztartásra. Bizonyít viszont mást is. Mi felnőttek, szülők és pedagógusok megtanítjuk- e gyermekeinket becsülni és értékelni azt, amink már megvan? Rászoktatjuk-e gyermekeinket, tanítványai inkát arra, hogy óvjuk a személyes holmijukat, kímél­jük azt, amiért a szüleik megdolgoztak, gondosan vi­gyázzák, amit a társadalom előállított? Félek, hogy oly­kor a szülők — csupán jó­indulattal vezéreltetve —, minden áron arra töreked­nek, hogy a gyermeküknek legyen jobb, mint nekik volt. Égyet is lehet ezzel a törek­véssel érteni, amíg nem je­lent pazarlást. A szemetesbe kidobott új állapotban levő tankönyv pazarlás. Nem ár­tana, ha már most, amikor még messze van az új tan­könyvek megvásárlásának az ideje, szülői értekezleteken erről is esne szó. Fel kellene számolni a szülők többségé­ben élő gondolatot, hogy az előző évfolyam tankönyveit ócskának véli, és tartózkodik azoktól. Egy-egy tankönyv, ha a tulajdonosát megtanít­juk megbecsülni, évekig jól szolgálhatja a belőle tanulni vágyó fiatalokat. Amikor nem változik a tankönyv, akkor nem indokolt, hogy minden évben újra kelljen nyomatni a sok százezer tan­könyvet. Az a papíranyag-és munkaerő-, munkagép-kapa­citás, amelyet ennek az elő­állítására használnak fel, más célra lenne fordítható. S, ha megtanítanánk gyer­mekeinket arra, hogy kímél­jék a személyes felszerelé­süket, ezáltal fontos erköl­csi tulajdonsággal gazdagíta­nánk gyermekeink arculatát, s ez kedvezően éreztetné a hatását a társadalmi tulaj­don megbecsülésében. Többek között ez is egyik tanulsága az értékes előadás­nak, s e téren a szülők és a pedagógusok együttes ráha­tása kedvezők, változást ered­ményezne ifjúságunknál. Dr. Kocsis József Egy híd emléke Üj híd épült a Zala folyón Zalaszentgrótnál, s ezzel fölös­legessé vált a régi: felét le­bontották! Különös? Talán az. De legalább ennyi megérde­melte a kíméletet, mert régi idők, nagy tanúja volt az öreg híd. ZENT GEROD A híd történelmi idők ta­núja lehetett a zalai domb­sorok között kanyarogva út­ját kereső folyó fölött. Ezek a dombsorok észak—déli fu­tásukkal ebbe az irányba kész­tetik a hosszú szakaszon a folyót is. E szakaszon mind­két oldalon út kíséri a domb­sor alján a Zalát. Közvetle­nül mellette, a keleti part­ján települt Szentgrót. Régi település — nevét a Szent Gellért, másképpen Gerárd névből magyarázták —, a ta­tárjárás előtt is szerepel bir­tokadományban. s későbben is Zent Gerod és Giroth írás­ban. Am ami a hidat illeti, annyit tudunk, hogy a XVIII. század végén bizonyosan volt már — fából. Néhány évvel ezelőtt dr. Gáli Imre a Régi magyar hidak érdekes ismer­tetését nyújtó könyvében idézte a Helytartótanácsnak 1795-ben Zala vármegye köz­gyűléséhez írott figyelmezte­téséből, hogy „A Szent Grófi hidakat pedigh Győri föld­mérő megtekéntvén, ha eze­ket köbül felállíttani lehet, e vélekedést a jövő gyülekezet­re béadandja”. Nyilván nem csupán vagy nem is elsősor­ban a község érdekét nézték, hiszen Szentgrót nem volt több egy tehetős falunál. Nem sokkal előbb, az 1776. évi első népszámláláskor 143 házat ír­tak össze benne. KÖB Üt ÉPÍTTETNI RENDELTETETT A leirat foganatja az lett, hogy a földmérő kiszállt, majd beterjesztette a „rajzola­tot”, azaz a tervet is, s a kö­vetkező tavaszon a közgyű­lés úgy határozott, hogy a f zent Grófi Híd Köbül épít- ná rendeltetik és az hea­rt projectum — tehát a v — helyen hagyaték”. Árrr ue közbejöttek a napóleoni há­borúk, a gazdasági bizonyta­lanságok, s négy évtizedre le­került a napirendről az épí­tés. Csak 1834-ben tárgyal­ták ismét, s újabb hat esz­tendő múltán intézkedtek a A műemlékként megőrzött hídrész háttérben a kastéllyal. A kőpillérekre támaszkodó szép ívű bolthajtások. faragott kő beszerzésére. Hosz- szas alkudozások után Kug- ler Mihály keszthelyi kőfara­góval jutottak megállapodás­ra. 1844-re együtt volt az épí­tőanyag is, s a vármegye húsz rabot rendelt ki a munkála­tokra. Két esztendő alatt épült meg a négynyílású, téglabolto- zatú híd, faragott kövekből készült hídfőkkel és pillérek­kel. Nyílásai 4 öl és 4 láb (8,85 m) hosszúságot ívelnek át, teljes hossza 43 méter, széles­sége 3 öl és 3 láb (6,70 m). Már ezen a hídon kocsizhatott át '1848-ban a község első képvi­selője, Deák Ferenc is. * HATAMOV HAVDAM HŐSTETTE A híd múltjáról tudósít a rajta elhelyezett emléktábla, Erről megtudjuk, hogy a falu felszabadulásának napján, 1945. március 28-án a néme­tek fel akarták robbantani1 ezt a hidat is. Egy szovjet törzsőrmester mentette meg az élete árán: Hatamov Hav- dám. Az ő emlékét is őrzi e hídemlékmű. S akit a régebbi múltja iá érdekel, érdemes felkeresni! a község gazdag kis múzeu­mát, amely sok értéket őriz Zalaszentgrót múltjáról. S mindenekelőtt a település nagy fiának életét és pályáját örökíti meg, s nevét is viseli,' Hamburger Jenőét. Az ő or­vosi és munkásmozgalmi pá­lyája innen ívelt az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság eseményein át a szovjet tu­dományos életig. Németh Ferenc Innen-onnan A LOS ANGELES-I LEVEGŐ Los Angeles város levegőjé­be naponta több mint 13 500 tonna szennyezőanyag kerül. Ezt a mennyiséget egy euró­pai nehezen tudja elképzelni. Ennek a mennyiségnek az el­szállításához 150 vasúti vagon­ra lenne szükség. A levegő­szennyezettség fő forrását a motoros járművek jelentik, amelyek 24 óra alatt csaknem 12 ezer tonna mérgező vegyi­anyagot termelnek. ŰJ MŰSZER AZ ALKOHOL- FOGYASZTÁS ELLENŐRZÉSÉRE A nyugatnémet piacon új elektronikus műszer jelent meg, amellyel ellenőrizhető a vér alkoholtartalma. Ha a műszer zöld fényjelzést ad, azt jelenti, hogy minden rend­ben van. A sárga fény 0,4— 0,8 ezrelék alkoholtartalmat jelez, a vörös fény viszont a 0,8 ezrelékes határ átlépését jelenti. Ez már erősen alko­holos állapotnak tekinthető. Szalonfai Mihály : Áz utolsó nap — Tudod már miről van sző?. — Részleteiben nem, de lényegében igen. Elég bor­zasztó, — s elmesélte, hogy Béla amint visszaérkezett, megkereste őt, kimentek őrsszemlére, s a kocsiban el­mondta neki a Duna-parti beszélgetést, őt pedig most azért küldte, hogy próbálja Mikit lebeszélni erről az esz- telenségről. Miki dühös lett. — Megmondtam Bélának, nem kell közösködni ezzel az üggyel. Nem akarók én tőle semmit, de én végigcsi­nálom ! — Kuss! Ez Robi volt, aki láthatóan szintén megdühödött. — Fene azt a konok fejedet! Végigcsinálod? Mit csi­nálsz végig ? Hiszen egyáltalán azt se tudod, mit csinálsz. Halljam elejétől végig a részleteket, közben igyunk. — Nem biztos hogy van itthon... — Nem iszunk civil piát! — azzal Robi elővett egy irdomtalan kulacsot, barna darócban, fényezett bőrszíjak­kal csüngőt. — Rumos feketét iszunk — mondta. A konyhából hozott két poharat, kitöltötte, megitták. Miki krákogott. — Te, hol van ebben a fekete? — Évekkel ezelőtt állítólag volt a kulacsban, az adja ennek a rumnak azt a jó aromáját. Más szöveg szerint azért kell rummal mindig gondosan kimosogatni, hogy el­tűnjön a fekete rossz íze a kulacsból. Akarsz még egyet? Ittak. Miki pedig, ahogy a Düna-parton, szép sorjá­ban elmesélte Juszti esetét a világgal, sűrűn kérdezve: Te érted? És sűrűn felelve Robi néma fejcsóválására: Mert én se! Amikor aztán odaért, hogy mit gondol konkrét te­endőnek, mit kellene tenni, akkor Robi elővett egy darab cetlit, tollat, és rögtön gondolkozni kezdett, méricskélni, számvetést csinálva valamilyen lehetőségről. Aztá’n össze­gyűrte a papírgombócot, kinyitotta a cserépkályha fekete vasnyílását, bedobta, s nézte, hogyan kap lángra, ég el a papír, omlik össze a pernye. Visszacsukta, s csak aztán szólt: — öregem nincs, érted, nincs semmi józan lehetőség, — Biztos? — Biztos. Nincs semimi valószínűsége. Túl nagy a kockázat. Mikinek fölcsiHant a szeme, hézte Robit, majd meg­kérdezte: — Kinek a kockázatáról beszélsz? — Mindenkiéről, aki ebben az ügyben benne van, vagy csak hozzáér, akár tudattalanul is. Az bármi zűr esetén, komoly bajba kerül. Olyan bajba, amit nem igen tud kimagyarázni, arról nem is beszélve, hogy ahol ezek­kel a bajokkal foglalkoznak, ott nincs magyarázkodás! Érted? Se neked, se Bélának, se nekem. Miki nyögött egyet fájdalmában, megitta a rumot. Most olyan édeskés kátrány íze-szaga volt. Robi utána töltött. — Az a ,haj —folytatta Robi'—, de lehet hogy neked konok makacs fejednek ez a szerencséje, hogy most már tudunk róla. És ha csinálod, és lebuksz... hajaj... márpedig segítség nélkül csinálod, semmi — érted — semmi pöccentett egyet nagyujja körmével — esélyed nincs! Ha a körülményeket meg tudjuk teremteni — gondolkozott el — akkor tulajdonképpen még nekünk is iskola játék, szóval akkor arra van esélyed, hogy nem buksz le rög­tön. De hogy átjutsz-e? A fene tudja. Jársz még evezni? — Nem érek rá mostanában. — Jó erőben vagy? Mennyit úszol felfelé a Dunán erős sodrásban, zaj nélkül? — Nem tudom. Attól függ hogy osztom be az erő­met. — Be fogod tudni osztalak Húsz méter kell... Miki nem értette. — És az a lány tud úszni? Mikinek felvillantak a Szúnyog-szigeti fürdőzések, hosszú úszások a csónak mellett, Gabi a kórus, Juszti izmos teste. — Igen — mondta. — Erősebb, kitartóbb, jobban úszik nálam. Tapasztaltam. — Az jó. Hát akkor valamit megpróbálhatunk. Ve­szélyes, de persze játék is. Ha a kritikus helyen vigyázol, négyöt méter, baj nem lehet. — Ha tudom, hogy hol van a kritikus hely? — Majd én mondom — ült le határozottán Robi, zub­bonyzsebéből előszedett két papírt. — Ezt töltsétek ki. Meghívó Kőszegre, és két határsáv-belépő hozzá. Itt van a vonatindulás. Szombaton este kell lebonyolítani az egé­szet, akkor van mindenki szabadságon, kimenőn, pihe­nőn, lógáson, ivászaton. Most azért 'nem lehet másik vo­nattal jönni, mert Géza elétek megy Győrbe. Ott szállnak fel a mieink is, ott kezdik meg az igazoltatást. Személyit, meghívót és a határsáv-belépőt keli felmutatni. Nem le­het semmi akadékoskodás. (Folytatjuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom