Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-14 / 266. szám
Horváth Sándor keramikusművész A Budapesti Elektroakusztikai Gyár legújabb, integrált áramkörökkel felépített sztereo keverő asztalát állították tizembe a Magyar Rádió ötös sztereostúdiójában. Az első berendezést még az idén több követi, amelyekkel különböző stúdiókban dolgoznak a hangtechnikusok. A Kincskereső novemberi száma NOVEMBER 4-én nyílt meg a balassagyarmati Horváth Endre galériában Horváth Sándor keramikusművész kiállítása. A kiállítás — bár a inegyében élő és alkotó művésznek biztosit bemutatkozási lehetőséget — országos jelentőségű. Horváth Sándor egyike a magyar kerámiaművészetet megújító alkotóknak. Az 1969-től a siklósi kerámia" symposionokhoz kapcsolható műfaji megújulásnak Schrammel Imre mellett legjelentősebb mestere. Korunkat valamennyi művészeti műfajban az anyaghoz való visszafordulás, az anyagban rejlő szépségek, ősi már- már elfelejtett lehetőségek felfedezése jellemzi. A kerámia különösen széles körű lehetőségeket rejt magában a felfedező munka számára. A korábbi kerámiaművészetnek két útja volt. Az egyik az anyagművesség paraszti értelemben felfogott tevékenység- körének rendelődött alá, a másik a porcelán finomabb, mesterkéltebb formakincsére épített. Mindkettő túlságosan kötődött a használati funkcióhoz. vagy ha elszakadt ettől a giccs kategóriájába lépett. Lényegében az az állapot jellemezte azt a helyzetet, amelyben Horváth Sándor dolgozni, s keramikustársaival kísérletezni Ttezdett. Kiindulópontja magából a technikából adódott, s szinte önmagától kínálkozott. Az anyaghoz nyúlt vissza, a természeti anyag adta formálási lehetőségeket kezelte a korábbi szemlélettől eltérő módon — kialakítva, közel húszéves munkássággal, sajátos formanyelvét. 1952-ben kezdte meg működését hazánkban a bolgár kulturális központ. Feladatai közé tartozik, hogy erősítse a két nép barátságát, terjessze a bolgár kultúrát, nézetét, írók, költők alkotásait. Az igazgató, dr. Sztojan Ra- dev, a történelemtudományok kandidátusa, már hatodik éve tartózkodik hazánkban — kitűnően, árnyaltan beszéli nyelvünket. Több munkáját lefordították magyarra is. — Nem könnyű nyelv az önöké, de nehézségében van a szépsége, gazdag, választékos kifejezésmódja, a variációs, kötetlen formák gazdag tárházát nyújtja fordítóinknak. A kulturális központ mindig előre tervez, évesmun- kaprogramokat, terveket dolgoz ki, figyelembe véve igényeket, szokásokat. A Hazafias Népfront fővárosi, megyei vezetőségeivel együtt készítik el a rendezvénysorozatok forgatókönyveit. Bőséges kulturális, politikai, tudományos anyag áll bemutatásra várva a bolgár nép történelméről, múltjáról, jelenéről, művészetéről, költészetéről. — A bolgár centrumban sokoldalú munka folyik, melyeket jól felkészült, képzett munkatársaink végeznek — folytatta az igazgató. — Kulturális feladataink mellett komoly segítséget nyújtunk üzemeknek, vállalatoknak is, kölcsönös tapasztalatcserék, csereüdültetések, kiállítások, bemutatók közös megszervezésében. Kapcsolataink vannak klubokkal, üzemekkel, szocialista brigádokkal, termelőszö- ve'kezetekkel. Az intézet művelődési házakkal közösen számos rendezvényt. barátsági napot rendezett. Néhány példa. Egész hetes programokat szerveztek a közelmúltban Zala és Csong- rád megyében. A barátsági és bemutatkozási heteken, illetve nanokon jeles bolgár nép- d-'''1"'“kesek. zenészek. mű- VÓ--OV találkoztak a magyar kiállítása Frappánsan egyszerű módszert választott. Felismerte, elsősorban a primitív népek tárgyalkotó tevékenységének tanulmányozása révén, hogy az agyagban sokkal többféle és jellegében is szélesebb körű kifejezési lehetőségek rejtőznek. E szunnyadó lehetőségeket kibontakoztató, művek sorában életre hívó munkájáról, kísérleteiről számol be a kiállítás. Alkotásai bizonyítják, hogy az agyag módot ad használati tárgyak létrehozásán túl önálló, képigényű művek megfogalmazására is. Funkcionális tárgyak tervezése Horváth Sándor művészi tevékenységének egyik oldala, hiszen a FIM Romhányi Építési Kerámiagyárának tervezője 1972-től. Munkája sokban hozzájárult a romhányi gyár e téren elért eredményeihez, külföldi sikereihez. A KIÁLLÍTÁS szempontjából fontosabbak azonban a művésznek az önálló mű igényű kerámia műfajának megteremtése terén elért eredményei. Az alkotófolyamat Horváth Sándornál az anyaggal való érintkezés pillanatában kezdődik, s a mű kölcsönhatás révén a közvetlen megmunkálás során alakul ki. Az anyag meghatározó szerepe központi eleme Horváth Sándor kerámiáinak. Az agyag képes arra, hogy pozitív formaként őrizze egy fa kérgének vagy az ember kezének lenyomatát, pontos vallomást őrizve magában későbbi korok számára. A kiállításon látható művek többsége szinte filozófiai mélységű tartalmakat szólaltat meg egy olyan anyag nyelvén, amit eddig a legkevésbé sem tartottak alkalmasnak erre. A természet rendközönséggel. Az előadássorozatok átfogó képet nyújtanak a mai Bulgária életéről. Legtöbbször filmvetítéssel illusztrálják az elhangzottakat, ezeket vitakörök követik, melyeket tudományos munkatársak, előadók élménybeszámolóival tesznek színessé. — Nemrégiben magyar képzőművészek több hetet töltöttek el Bulgária legszebb helyein — s a látottakat megörökítették. Az elkészült műveket hazánkban és Magyar- országon is bemutatták. A kiállítás anyaga, a képek, a festmények, a szobrok mind a két nép körében sikert arattak. Az intézet egyik munkatársa — Király Zoltán — egyben műfordító is. Nagy László személyes ismerőse, jó barátja volt. Ösztöndíjjal végezte el az egyetemet Szófiában. A két nép közötti barátság, kapcsolat fejlesztéséért és fordítói munkája elismeréseként kapta meg tavaly a Ciril-Me- tód Érdemérmet. — A bolgár nyelv nagyon kifejező, talán ez az oka, hogy nagyon sok fiatal érdeklődik az intézet ingyenes nyelvoktatása iránt, amely minden év őszén indul. Évente több százan jelentkeznek, százötven tanuló végzi el a szemesztereinket. A bolgár kulturális központ minden jelentős történelmi évfordulóról megemlékezik, színes bemutatókat, fényképes illusztrációkat, előadásokat szervez. Tavaly ünnepelték az ötszáz éves török elnyomás alóli felszabadulás centenáriumát. Most már készülnek a bolgár “állam fennállásának 1300. évfordulójára, amely 1981-ben lesz. Ezekkel a megemlékezésekkel, kiállításokkal is ismertebbé teszik, bemutatják Bulgária küzdelmes útját, jelenét, erősítve a két nép egymásról alkotott ismereteit, a közös barátságot. jét, az organizmusok kialakulását elemzi elsősorban. Hasonlítható ez a folyamat a föld kialakulásának folyamatához. A felszínt formáló természeti erők szerepét itt a művész keze veszi át, melynek nyomán az agyag szervezett formába rendeződik, a kéz érintése mentén kitürem- kedik. Közvetíti így a szemlélő felé az ősi anyag szépségén túl, a megmunkálás erejét: a kéz véste barázdák és a peremükön spontán módon, az agyag önmozgása révén kialakuló sorják feszültséggel telítettek. E szabad kézmozgás révén kialakuló spontán organizmust idéző felület kerül szembe a konkrét, emberi tudatosság által szervezett organizmussal, például legutóbbi művén búzakalász- szal. Ez a kerámiaszemlélet módot nyújt arra — a létrehozási folyamat hasonlósága kapcsán —, hogy a föld alakításának problémákkal terhes gondolatkörét feszegesse. A dunaharaszti gimnázium kerámiafala tulajdonképpen három kiterített földdarab. Az ember robbantások révén a szántást idéző harmonikus textúrát erősen megtörő, görcsös formákat idéz elő. melyek idegenül, sebként hatnak a tájban. A „Javaslatok bolygónk megmunkálásához” című sorozat még élesebben veti fel ezt a kérdést. Az ember az űrrepülés révén először távolodhatott el a földtől, először nyílt lehetősége, hogy visszatekintsen rá és külső, mértani formaként értelmezhesse. A technikai haladás lehetővé teszi földünk átformálását, s a jelenkori tapasztalatok szerint ez meglehetősen rossz irányban halad. Horváth Sándor szögletes, erőszakosan deformált, összebékíthetetlen .elemeket hordozó bolygói erre a felismerésre döbbentenek rá. HORVÁTH SÁNDOR valamennyi kiállított kerámiája önálló tartalommal bíró, az autonóm műalkotás jegyeit hordozó mű. Ily módon a képművészet körében tartozó kerámiareliefek, agyagplasztikák. Horváth Sándor egyike azon kortárs művészeinknek, akiknek keze nyomán egy iparművészeti technika funkcióbeli, gondolati, műfaji átlényegillése megvalósult. A november végéig látható kiállítást, mint egy élményt adó kísérlet eredményét is érdemes megnézni. Ä Kincskereső novemberi számát a műfaji változatosság jellemzi. A schi-fi-kedvelők Tőke Péter új tudományosfantasztikus novelláját, A fogadást olvashatják; aki pedig egyaránt szereti a humort és a kalandot, Karinthy Frigyes Verne-paródiáján mulathat. A Csömöri úttól egészen a Filatori-gátig rettenthetetlen hőse a világkörüli útnál is veszélyesebb feladatra vállalkozik: át akar jutni Pestről Budára, s ez az utazás már a század elején is bővelkedett kalandokban — a csőtörés és a csúcsforgalom j Verne-regénybe illő viszont-3- ságokat kínál az utazóknak (akárcsak ma). Trencsényi László novellája, Az első hó, arról szól, hogyan hoz össze újra a közös munka egy már-már szét- züllő osztályközösséget. Gazdag és változatos a szám versanyaga is. Téli népszokásokat elevenítenek föl Bárdosi Németh János versei, a Lucá- zás és a Regölés. Tandori Dezső új verse a játékmedvék és a verebek ba- rátkozását meséli el játékos humorral. A XIX. századi nagy osztrák költő, Nikolaus Lenau élete jelentős részét Magyar- országon töltötte, egyik legszebb magyar tárgyú költeményét, A pusztai csárda címűt közli a Kincskereső, s egyúttal Lenau életrajzi ada-' tait is a Néhány szerzőnkről rovatban. A testvérmúzsák rovat Tarbay Ede—Koós Iván: Ismerkedjünk a bábjátékkal című sorozatának befejező részét közli, a cikksorozat bi-1 zonyára újabb híveket szerzett a gyerekek körében egy* re népszerűbbé váló bábozásnak1. Puskin nevét nálunk is ismerik a gyerekek, aki szeretné jobban megismerni az orosz költészet legnagyobb alakját, haszonnal forgathatja Enyedy György írását, amely az Irodalmi séták rovatban jelent meg. H. Sz. Gy. K. E. : ■ Szalon fai Mihály: Áz utolsó nap i — Nem tudom — szólalt meg sok végre Béla. — Nem értem, nem látom át. S ezért ösztönöm azt súgja, az ilyen dolognak nem szabad közelébe menni! Az elvtársak tudják mit csinálnak, rájuk kell hagyni. Ha rájönnek, hogy tévedtek, önkritikát gyakorolnak, és ha a párt észreveszi, hogy valaki olyan lopódaott soraink közé, aki magánbosszút áll a közösség fegyvere segítségével, akkor a párt arra le is fog sújtani. Előfordult már ilyen a közelmúltban. Bíznunk kell, gyerekek, ez létünk feltétele. Okos, nyitott szemű figyelem, mert az ellenség nem alszik. Ezt én tudom legjobban. Nincs olyan nap, éjszaka, hogy ne volna határsértés! Kísérlete! Mert sem a műszaki záron, sem éberségünkön senki áttörni nem tud. Géza nagyot sóhajtott, g kicsit türelmetlenül mondta: — Igazad van, igazad van, de biztos a halaknak mondod, mert nekünk ugyan minek. Itt egy valóságos kerületi DISZ-titkárral ülsz együtt, meg velem, a politikai osztály munkatársával. 21. i— Magamnak is mondtam — dacoskodott Béla. — Jó, de azért hadd kérdezzem meg: azok a határsértések kívülről befele, vagy belülről kifele irányulnak? Szóval, valami kém vagy diverzáns be akar jönni, és azt regisztráljátok, vagy valaki, ennek az országnak lakója ki akar-e menni, és azt regisztráljátok. Béla nem gondolkodott, kapásból felelt: — Mind a kettő öregem, de csak utóbbit, csak ezt tudjuk számon tartani. A műszaki zár külső oldala, a drótkerítés mögött nekünk is megközelíthetetlen. Itt belül van az aknazár és a sorompó között egy szakasz a határ mentén végig felásva. szépen el gereblyézve, s ebben minden nyom meglátszik, ha csak repülni nem tud az illető. De, gondolom az ellenség — ellenség, akár be, akár ki akar menni az országból. —- Valami ilyesmiről van szó — mondta Miki nagyon halkan, miközben régi gyerekszokás szerint guzsgoít a víz fölött, álla térdkalácsán, s mutatóujjal piszkálta a vizet. — Valami ilyesmi kellene. — Milyesmi? — Égj' kiskapu, ahol kivihetem Jusztinkát. A másik kettő elszömyűlködött. — Te megőrültél! — Nem én — mondta Miki. — Tudjátok jól, én soha senkit cserben nem hagyok. Amíg ő el nem árul. — Gyerek vagy! Ez most nem bundázás. Nem tudod, mit beszélsz, már a szövegért, a vállalkozás akarásáért lecsukhatnak, már a disszidálás szándéka is büntetendő. Miki csak ingatta a fejét. — Én soha senkit cserben nem hagyok. Ha segítetek, és lebukom, titeket sem. Ha nem segítetek, akkor is nekivágok. — Tisztára őrült! — De mondd, miért akarsz te disszidálni?-r Akar a fene! Én rögtön visszajövök. Nekem csak Jusztinkát kell átjuttatnom.' — S mondd, te elmeháborodott, hogy képzeled?! Azt hiszed a határ, az valami szellős óriási sajt, tele lyukakkal? S, hogy mi tudunk neked valami kis oldalajtót, ahol kiengedünk, meg beengedünk? — És ha ez a lány tényleg kém. S ha te ebben az egészben egy átvert Önérzetes nyuszika vagy? — Nem az. Egy ijedt kis liba. Táncosnő. Itt szeretne élni, karriert csinálni, ez volt az egyetlen vágya. Most nem érti, hogy mi történik körülötte, mint ahogy mi sem. A szakmai intrikák sokkal jobban érdeklik, mint saját sorsa. De én valami szörnyű veszélyt érzek. Nem tudom megmondani, hogy miért és azt sem, hogy mit. S nem értem, hogy egy bakter meg egy öreg parasztasz- szony... Másnap újra találkoztak voriatindulás előtt. Béla változatlanul kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem, nem, ez őrültség. Miklóst cserben hagyta józan esze, nem szabad, nem lehet, kár a fáradságért. Géza komoran hallgatott, majd közvetlen az indulás előtt a pályaudvari nyüzsgés-forgásban félrehúzta Mikit, mintegy kizárva a dologból Bélát, és azt mondta rekedten, de elszántan: — Bélának igaza van. De ha mégis.,. szóval akkor én... a határsávbelépőt,' abban tudok segíteni, — Elintézed, — kérdezte. (FolytatjukI Bemutatjuk... ...a bolgár kulturális központot 4 NOGRÄD - 1979. november 14., szerda i
