Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-13 / 265. szám

Iráni helyzetkép Elutazott a palesztin delegáció Szadat várja Reza Pahlavit Egy genfi konferencia A svájci kopferenciaváros­ban hétfőn összeült a Namí­bia jövőjével foglalkozó nem­zetközi konferencia, a tanács­kozás az ENSZ égisze alatt, dr. Kurt Waldheim főtitkár javaslata alapján kezdődött meg; a téma a világszervezet történetének egyik legrégibb, szüntelenül visszatérő kérdése. Több mint egy évtizede szin­te nincs közgyűlési ülésszak, amelyen ne hoztak volna ér­vényes határozatot arról, hogy Namíbia, vagyis Délnyugat- Afrika helyzete tarthatatlan, hogy ezt a hatalmas földda­rabot a pretoriai rezsim telje­sen jogtalanul tartja katonai megszállása alatt és kezeli gyarmataként. Namíbia területe csaknem tíz magyarországnyi. lakosai­nak száma viszont csupán egy­millió körül lehet. Lehet, mondjuk, mer* megbízható népszámlálási adatok csak a lakosság elenyésző kisebbségét jelentő fehér — elsősorban német származású — népcso­portról vannak. Az ásványi kincsekben mér­hetetlenül gazdag területen változatlan a fajüldöző poli­tika. A központi és a helyi vezetés nemritkán a hitleri birodalomból idemenekült há­borús bűnösök kezében van. (Windhoekban, a fővárosban nem ritkák a Göringstrassehoz hasonló utcanevek.) A Délnyugat-afrikai Felsza- badítási Front (nevének angol nyelvű rövidítése: SWAPO) nemcsak politikai, hanem egy­re erősödő fegyveres harcot is folytat az elnyomók ellen, de — elsősorban a NATO-hatal- mak alig titkolt segítsége mi­att — a gyarmatosítók egye­lőre tartják magukat. A mostani genfi konferen­cia egyik konkrét témája: öt­ven kilométer széles és ezer (!) kilométer hosszú defnilitarizált övezet létrehozása, részben az angolai határ mentén. Az indítványt még a néhai Neto angolai elnök tette. A fegyvermentes ővezet a probléma lényegét természe­tesen nem érinti. De a preto­riai magatartásra éppen az a jellemző, hogy még egy ilyen nagyon korlátozott célú ta­nácskozásra is vonakodik el­menni. Talán nem utolsósor­ban azért, mert a Genfben magát képviseltető öt nyugati hatalom (USA, Anglia, NSZK, Kanada, Franciaország) közül akad olyan, amely sokkal töb­bet törődik Pretoria érdekei­vel, mint az elnyomott namí- biai nép jövőjével. Harmat Endre Abol Hasszán Baniszadr megbízott iráni külügymi­niszter szombaton felhívást intézett az Egyesült Államok közvéleményéhez, kérve, hogy támogassa az ott-tartózkodó, megbuktatott sah kiadatását. A felhívás hangsúlyozza: össz­hangban lenne az emberi jo­gokkal, ha Reza Pahlavi iráni bíróság előtt felelhetne az iráni nép ellen elkövetett „szörnyűséges bűneiért”. Khomeini ajatollah szom­baton Qum városában fogadta Annibale Bugnilit, a Vatikán küldöttét. Az iráni vezető a pápa képviselőjének kifej­tette: az iráni népnek az az óhaja, hogy a megbuktatott uralkodó iráni bíróság előtt feleljen tetteiért. Khomeini a Vatikán küldöttét emlékeztette arra, hogy az Egyesült Álla­mok részéről Iránt katonai in­tervencióval és gazdasági blo­káddal fenyegetik. Reza Pahlavi elfogadta az egyiptomi elnöknek azt az ajánlatát, hogy Egyiptomba utazzék. Asraf Ghorbal, Egyip­tom washingtoni nagykövete szombaton kijelentette: Reza Pahlavi személyesen közölte vele, hogy kész Egyiptomba utazni, mihelyt „állapota ezt lehetővé teszi.” Mint ismeretes, Anvar Szá­dat, egyiptomi elnök a hét vé­gén elhangzott nyilatkozatá­ban személy szerint gyalázta az iráni forradalom vezetőit, s eközben felajánlotta: sze­mélyi repülőgépét küldi New Yorkba, hogy a megbuktatott sah azon utazzék Kairóba. * Megöljék Irán Kurdisztán tartományának csendőrpa­rancsnokát. A merényletet a parancsnok egyik kurd nem­zetiségű tisztje követte el szom­baton — jelentette a hivatalos Pars hírügynökség. Részletek egyelőre nem ismeretesek. A PFSZ küldöttsége hétfőn befejezte teheráni látogatását és visszatért Damaszkuszba. Mint ismeretes, a szervezet több alkalommal hangsúlyoz­ta, hogy nem áll szándékában közvetítő szerepet játszani az amerikai nagykövetségen fog­va tartott túszok ügyében, csu­pán emberiességi okokból kí­ván a helyzetről tájékozódni. * Az iráni kormány további erőfeszítéseket tesz a kurd kér­dés rendezésére. A kurd val­lási vezetőkkel és politikusok­kal folytatott tárgyalássorozat első fordulója után a központi kormányzat küldöttsége hét­főn Kurdisztánból visszatért a fővárosba. A kormánydelegáció tagjai a Bamdad című lapnak elége­detten nyilatkoztak kurdisz- táni tárgyalásaikról, és el­mondták, hogy bizakodóan te­kintenek a további megbeszé­lések elé. Hosszéin Kermani sejk, aki Khomeini ajatollah személyes megbízottjaként vett részt a tárgyalásokon, elmondta: a kurd demokrata párttal sike­rült megállapodásra jutni a fegyveres akciók beszünteté­séről. Mi'ndazonáltal vannak olyan erők is, ameljr nem hajlandók fegyverszünetet kötni és minden eszközzel a békés tárgyalások meghiúsítá­sára törekszenek — jelentette ki Kermani. Javler Ruperez spanyol cent­rista képviselő, aki a latin­amerikai jobboldali pártok csúcsértekezletének szervezője volt, nyomtalanul eltűnt. A spanyol hatóságok emberrab­lásra gyanakodnak. Atomriadó kérdőjelekkel — Az Egyesült Államokban szombaton elrendelt atomria­dóhoz hasonló erődemonstrá­ciók rendkívül veszélyesek — írja a vasárnapi Pravda kom­mentátora, Sz. Filatov. Az írás szerzője különösen veszélyes­nek ítéli, hogy az Egyesült Ál­lamok vezetőit nem értesítet­ték időben az incidensről, s hogy a történtekről Carter el­nököt és Brown hadügyminisz­tert csak a vakriadó lefújása Sajtótájékoztató (Folytatás az 1. oldalról) Ilyen esetekre lehetővé te­szik, hogy a következő évre várható magasabb bérfejlesz­tést megelőlegezzék. Ilyen előlegre azonban két egy­mást követő évben kerülhet sor, így a vállalatoknak ezt alaposan meg kell gondolniuk. Ilyen lehetőséget vezetnek be 1980-ban az építőiparban, 1981- től pedig más területeken is. Némi béremelést végrehajt­hatnak azok a vállalatok is, amelyek egyelőre nem tesz­nek eleget a követelmények­nek. Ezeken a helyeken a bérszínvonal 2 százalékos nö­velése lehetséges. A főosztályvezető elmondta, hogy a vállalatoknak ez év elején hárommilliárd forin­tos bértartalékuk volt, amit azért nem használtak fel eme­lésre, hogy így mentesüljenek után értesítették. Az Egyesült Államok vezetőinek fel kell mémiök, hogy mihez vezet­hetnek a hasonló „tévedések” — állapítja meg Filatov. Hozzáfűzi: „vajon milyen »ellenség« ellen szálltak fel az amerikai bombázók? S ho­gyan történhetett meg, hogy Washingtont csak akkor tájé­koztatták az »atomriadó«- ról, amikor már helyreállt a nyugalom?”' az emeléssel járó bérfizetések alól. Az 1980-ig képződött ilyen tartalékból évente 1 szá­zalékot vehetnek majd igény­be a bérszínvonal emelésére, az így felhasznált összegen fe­lül azonban annak kétszeresé­vel is csökkenteni kell a tar­talék összegét. A módosított bérszabályo­zással szoros kapcsolatban megváltozik a részesedési alap képzésének rendszere is. A részesedési alap adóját to­vábbra is progresszív kulcsok szerint kell fizetni, a részese­dés és a bér aránya alapján. Változást jelent azonban az a szabály, hogy a bérek leg­feljebb 4 százalékának megfe­lelő részesedési alap képzésé­ig adókedvezményben részesül a vállalat. Ez a szabály előnyt biztosít a magasabb hatékony­sággal dolgozó üzemekben. Dél -Afrika Hűállamtaktika A díszletek és a rendezés kétségkívül színpompás és nagyszabású volt. Talán túl­ságosan is az, hiszen valójá­ban minden résztvevő tudta, hogy a lobogó zászlók tömege, a hatalmas címer, s a látvá­nyos ünnepség egyéb kellékei aligha fedhetik el a tartalmat: igazi államalapítás helyett csak műállamnak szól a csin­nadratta. A színjáték egyéb­ként is túlságosan ismerős már: három esztendőn belül a harmadik bantusztánt hozták létre a Dél-afrikai Köztársa­ságban, az ország északkeleti szögletében, a félmilliós vha- venda törzs lakóhelyén. És a „Venda köztársaság” semmi­ben nem különbözik némileg idősebb társaitól, Transkeitől és Bophuthatswanától: éppúgy a látszatfüggetlenség példája, az apartheid terméke, mint elődei. De mit is takar a dél­afrikai fehér hatalom ma­kacsul folytatott bantusztán- politikája? Még az unió hírhedt faj­üldöző miniszterelnöke, Voer- woerd találta ki éppen húsz esztendeje a fajok elkülöní­tett fejlődésén alapuló or­szágrend kegyetlen vízióját, amelyet mostanában az utódok próbálnak elfogadhatónak tet­sző formákba önteni. A rab­szolgatartás korszakának to- vatűnésével ugyanis a fekete őslakosság elnyomásának klasszikus államát is „utőlér- te” a kérlelhetetlen valóság: a fajüldözők számára mind na­gyobb belső és külső problé­mákat okozott a 20 milliós fe­kete lakosság teljes jogfosz- tottsága. A 4,5 milliónyi fe­hér kisebbség mindenható uralma persze csak erőszak­kal, brutális rendőri-katonai erővel tartható fenn, s ez a Dél-afrikai Köztársaságban a társadalom alapvető jellem­vonásának tekinthető „mód­szer” mind nagyobb mérték­ben szigetelte el az országot a külvilágtól, megnehezítve nemzetközi politikai és gaz­dasági kapcsolatait. Olyannyi­ra, hogy a tőkés világ számá­ra rendkívül fontos ásvány­kincsek ellenére Pretoria mind többször politikai konfliktusba került legfőbb mentorával, az Egyesült Államokkal is. Bár attól nem kellett, s ma sem kell tartania a dél-afrikai kor­mányzatnak, hogy a nyugati nagyhatalmak teljesen leírják, avagy valóban hatásos gaz­dasági-politikai tilalmakat ve­zetnek be ellene, mégis immár jó évtizede erőteljes nyomás­nak van kitéve szövetségesei részéről. (A nyomás persze nem akadályozta meg az apartheid politika folytatását, s a dél-afrikai atomfegyver ki- fejlesztését sem.) Ez a külső tényező párosult a fekete lakosság mind na­gyobb belső mozgolódásával, amelyet egyre kellemetlenebb volt pusztán nyers erőszakkal elfojtani. Ez indította Pre- tóriát arra, hogy lépéseket te­gyen a fajüldözés klasszikus formáinak megváltoztatására. A fekete faj teljes — rabszol- gajellegű — alárendelését hi­vatott felváltani az elkülöní­tett fejlődés politikája, az apartheid. Lényegében ország­felosztást gondoltak ki az ország urai. A Dél-afrikai Köztársaságban a feketék már korábban is csak meghatáro­zott körzetekben, városnegye­dekben élhettek, kizárólag en­gedéllyel léphettek fehérek te­rületeire. Az apartheid „továbbfej­lesztése” a külön „törzsi ál­lamok” megteremtését jelen­tette. Ezek az „államok”, az úgynevezett bantusztánok „függetlenséget” kapnak Pre­toriától és felruházzák őket az államiság minden külső jegyével: saját kormány, had­sereg, zászló, címer, himnusz stb. Lakói elveszítik dél-afri­kai állampolgárságukat, így külföldivé válnak. Elegendő lenne mindez az önálló, va­lóban független léthez? Nyil­ván nem. Hiszen ezek a mű­államok nem is létezhetnének a Dél-afrikai Köztársaság nél­kül. Gazdaságuk jóformán egy­általán nincsen, területeik, az ősi törzsi területek, a sok évszázados faji elnyomás mi­att megmaradtak a kezdet­leges viszonyok között. A bantusztánlakö tehát, ha élni akar csak a dél-afrikai gaz­daságban dolgozhat, persze ha beengedik. Így aztán ez a rendszer állandó, olcsó és ’ az eddiginél is kevesebb joggal rendelkező munkaerőt biztosít a fehér gazdaság számára. Ha pedig megnézzük az ed­digi bantusztánokat rög­tön feltűnik az aránytalan­ság is: a három „függetlení­tett” területen már a dél-af­rikai fekete lakosság közel ötödé zsúfolódott össze, de ez az ország területének csupán huszadrésze. A képlet tehát nagyon is világos. A látszat- függetlenség, az elkülönítés taktikája nyomán a Dél-afri­kai Köztársaság őslakossága kiszorul, „idegen állampolgár­rá” válik saját hazájában, míg a fehér kisebbség meg­tartja magának az ország te­rületének nagyobb részét, mindazokat, amelyeken euró­pai viszonyok uralkodnak, vagy gazdasági szempontból fontosak. Tíz ilyen bábállamot akar Pretoria létrehozni, de már az első három bebizonyította, hogy a bantusztánpolitika nemzetközileg csődöt mon­dott. A három közül egyet sem ismert el a világon Pre­torián kívül senki. Csak a dél-afrikai fehér kormányzat képtelen beletörődni abba, hogy az idő rákényszeríti a változásokra. A. K. NóGRÁD - 1979. november 13., kedd T Kambodzsai nyilatkozat az ENSZ vitájáról A Kambodzsai Népköztársa­ság érvénytelennek tekinti az ENSZ-közgyűlés hétfőn kezdődött vitáját a „kambodzsai problémáról” és semmisnek minden ott elfogadandó ha­tározatot, mert beleegyezése és képviselőjének jelenléte nélkül rendezik azt. Így fog­lalható össze a Phnom Penh- ben nyilvánosságra hozott, a vitára időzített külügyminisz- tériumi nyilatkozat, amely az ENSZ-vitát az ország belügye* ibe való durva beavatkozás­nak minősíti. ..Ha van kambodzsai prob­léma, akkor az nem más, mint egy népirtó rendszer tel­jes szétzúzása, s annak meg­akadályozása, hogy e rend­szert Kína helyreállítsa”. A nyilatkozat visszautasítja azt az állítást, hogy „Kambodzsá­ban fegyveres konfliktus van” s hangoztatja, hogy „a népi hatalom csupán felszámolja külföldi hatalmak által támo­gatott. zavarkeltés céljából kambodzsai területre beszi­várgó banditák csoportjait”. A nyilatkozat párhuzamot von e felszámolás és azok kö­zött az akciók között, ame­lyek — mint írja — „ezek­ben a napokban az ASEAN- országokban zajlanak a maois­ta csoportok ellen.” A nyilatkozat kitér a viet­nami csapatok kambodzsai je­lenlétére. Úgy fogalmaz, hogy „a két ország barátsági és együttműködési szerződésével összhangban a vietnami csa­patok Kambodzsában ma­radnak és együttműködnek a forradalmi _ hadsereggel a szétszórt 'Pol Pot-hadsereg Kína által felhasznált marad­ványainak és más reakciós erőinek a felszámolásában”. A nyilatkozat leszögezi, hogy „a vietnami csapatok je­lenléte nem fenyegeti Thaiföl­det, s amint a Pol Pot-erők maradványai és más reakci­ós erők beszüntetik a kam. bodzsai nép békés életének szabotálását, amint Kína és az imperialista erők beszüntetik Kambodzsa függetlenségének fenyegetését a Pol Pot-klikk és más reakciós erők felhasz­nálásával: a vietnami csa­patok azonnal hazatérnek. (MTI) 1 •f Ár- és béremelések Bulgáriában Bulgáriában vasárnap es­te átfogó bérrendezést és szá­mos árucsoportra kiterjedő áremelési programot jelentet­tek be. A határozat értelmében no­vember 12-től emelkedik a kenyér, a tej, a különböző tejtermékek, a sertés-, a ba­romfi-, és a marhahús, vala­mint különböző egyéb hen­tesáruk, a cukor, a rizs, az étolaj, különböző zöldség- és gyümölcs konzerv ek. kompo­tok. továbbá a szeszes italok ára. Az áremelés mértéke az egyes élelmiszerfajtáknál kü­lönböző, á szeszes italoknál átlagosan 45 százalék. Ugyancsak november 12-től változik több építőanyag ára is. Az áremelés mértéke itt átlagosan 40 százalék. December 1-től emelkedik az áramszolgáltatási és a fű­tési díjszabás, a meleg víz, a barnaszén és a brikett ára. 1980. január 1-től drágább lesz a postai díjszabás és emelik egyes sajtótermékek ái'át. A mozi- és színházje­gyek ára idén december 1-től emelkedik. Az áremelések negatív ha­tásának ellensúlyozására a határozat előírja, a bérek és a különböző szociális juttatá­sok jelentős, átlagosan 25— 30 százalékos emelését, a mi­nimumbér az eddigi 80 levőről 100 levára. a kezdő diplomás szakemberek alapfizetése egyes kategóriákban az eddi­gi 105 leváról 155 lavára, más kategóriákban az eddigi 92 leváról 135 levára emelke­dik. Lényegesen magasabb lesz a családi pótlék • (egy gyermek esetén az eddigi 5 le­va helyett 15 leva, két gyel­mek esetén az eddigi 20 leva helyett, 40 leva, három gyer­mek esetén a2 eddigi 55 le­va helyett 85 leva), az egyete­misták ösztöndíja és a nyug­díj. Bevezetnek több új szó« ciális juttatást is. A bárom éven aluli gyermeket nevelő anyák a családi pótlékon és egyéb eddig is folyósított se­gélyen kívül havonta tíz le­va pótsegélyt kapnak, s ugyancsak havi tíz leva ösz­töndíjat kap minden, 16 élet­évét betöltő diák, aki eddig valamilyen okból semmilyen ösztöndíjat nem kapott. NDK tiltakozás A Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riuma vasárnap a legélesebben tiltakozott az NDK nyugati ál­lamhatára ellen elkövetett leg­újabb, súlyos provokáció el­len. Szombaton Suhl megyé­ben — az NDK délnyugati ré­szén — ismeretlen tettesek az NSZK területéről behatoltak az NDK felségterületére, ott robbanószerkezeteket helyez­tek el, s ezzel súlyosan ve­szélyeztették NDK polgárok életét. Bolívia Még nincs Vasárnap La Pazban ta­nácskozásra ültek össze a bolí­viai fegyveres erők, a kong­resszus és a Bolíviai Münkás- közpo'nt (COB) nevű szakszer­vezet vezetői, hogy megoldást keressenek' a november l-i államcsíny óta az országban uralkodó politikai válságra. A parlament és a COB elő­zetes bejelentés szerint, haj­landó megegyezni a fegyveres erőkkel, azzal a feltétellel, hogy a puccsal hatalomra jutott Az NDK hangsúlyozottan kö­veteli a tettesek szigorú meg­büntetését, s megfelelő intéz­kedések megtételét az NSZK- ban, amelyek a jövőben kizár- !nák az ilyen jellegű, a nem­zetközi joggal ellentétes cse­lekményeket. „Kizárólag az NSZK viseli a felelősséget az ilyen súlyos provokációkból adódható minden következ­ményért” — hangzik az NDK állásfoglalás. (MTI) megoldás Natusch Busch ezredes mond­jon le. Vasárnap egyébként orszá­gos gyásznapot tartottak Bolí­viában az államcsíny óta meg­gyilkoltak emlékére. Az em* béri jogok bolíviai állandó bi­zottsága közölte, hogy Natusch Busch fegyveresei a katonai diktatúra bevezetése óta 2U7 személyt öltek meg, 201-et pe­dig megsebesítettek: a „tiszto­gatások” következtében több mint száza’n tűntek el. (MTI) Vihart kavaró bebörtönzés Általános tiltakozást keltett a Jordán folyó nyugati part­ján’ az izraeli megszálló ható­ságoknak az a vasárnapi dön­tése, amellyel börtönbe vetet­ték Bassam al Sakaat a cisz- jordániai Nablusz polgármes­terét. A megszállt területek leg­több arab lakta településén hétfőn zárva tartottak az üz­letek, a gyerekek távol marad­tak a tanítástól. A Ramallah közelében fekvő Bir Zeit arab egyetemén a diáitok tüntetés­sel tiltakoztak a nabluszi pol­gármester letartóztatása ellen. Az izraeli rendőri és biztonsá­gi erőket készültségbe helyez» teát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom