Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-10 / 263. szám
Gondolatok Szécsény zenei életéről Megnyílt Borsos Miklós szob rászművész állandó kiállítása Győrött. A Káptalandombon, a Martinovics tér 2. számú házban végleges helyére költ özött a Borsos-életmű nagy része, így többek között a művész olyan ismert, jelentős alkotásai, mint a Napbanéző, a Sellő, a Fekete párka. a Vénusz születése és mellettük számos érem, rézdomborítás, grafika és festmény a 20-as és 30-as évekből. Változatlan keretszám a felsőoktatásban Az utóbbi években egyre többet és egyre gyakrabban hallani Szécsény zenei életéről. Az elmúlt évek műsorfüzeteit lapozgatva több komoly. rangos, zenei rendezvényt fedezhetünk fel. Többet és gyakrabban . írom a bevezető sorokban. A kép teljessége, a realitás megköveteli. hogy azonnal hozzótegyük: nem elégszer. Az igaz, hogy a tíz évvel ezelőtti állapothoz viszonyítva jelentős az előbb- relépés: de korántsem biztos, hogy a lehetőségek, igények és a kor mércéjével mérve, bárki is elégedett lehet. Az előbbrelépés a nagyközség zenei életének a kiszélesítése néhány lelkes népművelő, ha úgy tetszik ..zenei misszionárius’- ügybevetett hitével; magas hőfokon égő zenei szeretetével függ össze. A sorban az első helyen kell említeni a múzeum zenei tevékenységét. Azt a felismerésüket. hogy a több mint hatezer fős nagyközségben jelentős azoknak a tábora, akik a komoly zenét igénylik. A felismerésen túl megteremtették annak a lehetőségét, hogy az- emberek Szécsényben „hozzáférjenek” az élő komoly zenéhez. A múzeum épülete az elmúlt két évben több komolyzenei rendezvénynek adott otthont. Különösen azok a hangversenyek nyújtottak komplex élményt, amelyeknek zenei stílusa egy- egv kiállítás, vagy épp a barokk épület hangulatával találkozott. Olyan világhírű kórusok adtak hangversenyt a szécsényi múzeumban, mint a Magyar Rádió gyermekkara. vagy a Váci Ifjúsági Kórus. Vendégszerepeit Szécsényben a Bach együttes a Takács—Nagy vonósnégyes, elfogadta meghívásukat a Kaláka-együttes. Dévay-Nagv Kamilla gitáros-énekes művész. Dicséretes a múzeum vezetőjének az a törekvésé, hogy ízelítőt adnak a szécsényi közönségnek megyénk zenei iskoláinak művészeti életéből. A balassagyarmati zenei iskola tanárainak hangversenye nyitotta meg a kezdeményezés sorát. Egv-egy példát ragadtunk ki a Kubinyi Ferenc Múze- umi zenei tevékenységéből. A széles skála bizonyítja a jószándékú törekvést.; a rendezvények iránti érdeklődés pedig azt, hogy termékeny „talajra talált” a két évvel ezelőtti szándék. Zenei tevékenységünk törekvéséhez kívánkozik egy gondolat. Megyénkben nincs a komoly zenének állandó. rendszeres, visszatérő rendezvénysorozata. mint például a megyei kórustalálkozónak vagy az irodalmi színpadi csoportoknak. Az eddigi komolyzenei 'endezvénvnek jó tapasztalatai talán kiindulópontul szolgálhatnak a komolyzenei hagyomány megtereméséhez. Természetesen ehhez kevés a múzeum vezetőjének szándéka. a szép környezet, melyben az épület fekszik, a jó akusztikájú terem... Az utóbbi időben jelentősen megnőtt azoknak a tábora. akik művelői a zenének; cselekvő aktivitásukkal közvetlen kapcsolatba kerülnek vele. A művelődési központban nagyon régen, talán több mint két évtizede működik zenetanfolyam. Csak dicsérni lehet azoknak ez irányú kezdeményezését, akik megteremtették — évekkel ezelőtt — annak feltételét, hogy Szécsényben a gyermekek zenét tanulhatnak. Örvendetes, hogy három éve a balassagyarmati zeneiskola kihelyezett tagozatot hozott létre Szécsényben. Igaz. az elmúlt években elég mostoha körülmények között folyt a tanítás. Ez év szeptemberétől a nagyközségi tanács jobb feltételeket, teremtett a zenei oktatáshoz. , A félszáz zenei iskolás és a negyven zenei tanfolyamra járó gyermekkel kilencvenre emelkedett az aktív zenét tanulók száma. Igen jelentős az a zenehatás, amelyet ezek a gyermekek mikrokörnyezetükben keltenek. Az évzáró hangversenyek egyre jelentősebb eseménnyé növik ki magukat Szécsényben. Jelentős szerepet tölt be Szécsény zenei életében az 1973-ban alakult Erkel Ferenc vegyes kórus. Azon túl, hogy a csoport tagjai az éneklésen keresztül eleven közelségbe kerülnek a muzsikával, nem szabad elfelejteni, hogy az ó létüknek köszönhető Szécsényben évente megrendezésre kerülő megyei kórf.s- találkozó. amely egyik rangos zenei eseménye a megyénknek. így a nagyközségnek is. A kórusmuzsikánál maradva a két általános iskola egyesítése megteremtette egy színvonalas gyermek- kórus létrehozásának feltételeit. Talán érdemes lenne elgondolkodni a mezőgazdasági szakközépiskolában is egy diákkórus megalakításán Annál is inkább. mert n szakközéDiskolában nincs ének—zene tantervi oktatás A kórus létén keresztül az éneklést kedv elő fiatalok közelebb kerülnének a zenéhez. A kollégium erre jó tömegbázisul szolgálna. A művelődési központban egy éve alakult újjá a fúvószenekar. A szeptemberi szabadtéri hangversenyük is bizonyította. hogy érdemes v*>lt a csoportot életrehívni. A művelődési központ műsorpolitikáját. zenei rendezvényeinek számát több külső tényező is befolyásolja. Egyrészt a Népszínház zenés darabjait, egyáltalán az előadásait. a kis színpadtér miatt nem tudják fogadni. Legalábbis nagyon kevés a színháznak az a műsora. amelyet a szécsényi „mini” színpadon is be lehet mutatni. Nem valószínű, hogy ezek épp daljátékok, vagy operák. A Filharmónia „áramkörébe” eddig nem sikerült Szécsényt bekapcsolni. A szűkre szabott lehetőségek mellett nem marad más, mint egy-egy zenés pódiumműsor. A teljesség igénye nélkül próbáltam egy-egy gondolatot felvillantani a nagyközség zenei életéből. Tettem ezt azért, mert a növekvő szabad idő tartalommal való megtöltése egyre inkább a kultúra értékei felé fordul. Ezt az értéket, hogy magunkévá tegyük be kell tudni fogadni. A befogadásra aktív tevékenységen keresztül fel kell készülni. Ez a kultúra minden területére. így a zenei kultúránkra is érvényes. Sz. F. Jövőre sem változik a felsőoktatási intézmények nap- napali tagozatának első évfolyamára felvehetők száma. Az elmúlt évekhez hasonlóan 1980-ban is mintegy 16 ezer helyet pályázhatnak meg az egyetemi és főiskolai diploma megszerzésére készülő érettségizett fiatalok. Így döntött az 1980—81-es tanév felsőoktatási iskolázási tervének, az egyés intézmények felvételi keretszámainak, a megpályázható szakok, szakpárok meghatározásakor az Oktatási Minisztérium. A döntéseknél figyelembe vették a népgazdaság távlati szakemberszükségletét, az ország egyes területeinek szakember-ellátottságát és -igényeit. a felsőoktatást érintő párt- és állami határozatokat, s természetesen az egyetemek, a főiskolák adottságait, befogadóképességét. Megállapították: a keretszám lényegében változatlan marad ugyan. kis mértékben mégis javulnak majd a pályázók lehetőségei, júniusban ugyanis a korábbinál kevesebben végeznek a középiskolákban. A változatlan összlétszá- mon belül' bizonyos mértékig növekszik a pedagógusképző intézményekbe — elsősorban a tanárképző főiskolákra — felvehetők száma. Demográfiai okokból ugyanis a jelenleginél több általános iskolai szaktanárra lesz szükség négyöt év múlva. Az orosz- szál kapcsolt idegen nyelvi szakpárokra is több hallgatót vesznek fel az egyetemek és a főiskolák — az idegen nyelvek oktatásáról és fejlesztéséről szóló kormányhatározattal összhangban. A műszaki felsőoktatás létszámán belül némileg csökken majd a főiskolai, és emelkedik az egyetemi szintű képzésben résztvevők száma. Csak kisebb mértékben változik a jogi és igazgatási, a közgazdász és gazdasági, az orvosi és az egészségügyi, va. lamint a mezőgazdasági és a művészeti felsőoktatási., intézmények felvételi keretszáma. Az Oktatási Minisztérium az idén előbb hozza nyilvánosságra a tudományegyetemek bölcsészet és természet- tudományi karain, valamint a tanárképző főiskolák nappali tagozatán szeptemberben induló szakpárokat; a tájékoztatót a Művelődésügyi Közlöny november 15-i száma tartalmazza majd. A részletes tudnivalókat az idén is kötetbe gyűjtik, a ..Magyar felsőoktatási intézmények tájékoztatója 1980.” című kiadvány várhatóan januárban kerül a könyvesboltokba, Károlyi András átváltozása Az. hogy rni ennek a metamorfózisnak lényege, iránya _ könnyű megválaszolni. Károlyi András grafikus volt, grafikus maradt — festő lett. Ez az ő esetében nemcsak műfajkettőzést jelent, hanem bővülést, növekedést, gyarapodást. Eddig vonalakban szólalt meg, ina már sziliekben is. Élményei nemcsak egy archoz, egy tájhoz, vagy gondolathoz kötőé nek, hanem ahhoz a belső módosuláshoz, melyet a tapasztalás alakítón lelkületűn. A megfigyelés eredmény és gyönyörködés egyszerre, a szüntelen akkum ulálódás befejezése; képben. Gyorsasága nemcsak a kéz virtuozitását jelenti, sokkal inkább a szemlélődés intenzitását. Átéli a világot és visszasuga- rozza. Egészséges bőséggel, gátlások nélkül. Ez az 6 ereje, önállósága. Soha nem illusztrál. Befogad, teremt. Shakespeare, Dosztojevszkij, Gorkij alakjai a saját életének belső adataival testesülnek, az ő mélysége, az ő megrendülése is elhelyezkedik ebben az atmoszférában. Amikor áranyszőke asszonyainak rebbent- ségét érzékeljük, akkor az nemcsak Krúdy üzenete, hanem Károlyi Andrásé is. Lelke van a technikának, nem önmagában ragyog. Így építi fel a maga városát, így Jár az „Országúton”, így járja a maga karneválját, így talál rá a cirkuszra, arany korra, kék falra, különös éjszakára és a „November” lila ködpászmáira —, mely mind-mind egy réteg abból a belső tájból, melyet embernek neveznek. £rzelemgazdagsága az intellektus izmait is tartalmazza, behatol minden rejtett üregbe, hogy megtalálja a rajzi zsákmányt. Üj kincs ez. Károlyi Andrástól ered, hozzánk érkezik az őrzött és újított szellemiség kondíciójával. Nem is tudjuk, nem is akarjuk elhessenteni ezt a csöndes offenzívát, ezt a lendületet, hiszen ez a művészet már a mienk. Az élet. A holnap. (Károlyi András kiállítása november 15-én nyílik meg Salgótarjánban, a Képcsarnokban.) Losonci Miklós 4 NÓGRÁD - 1979. november 10., szombat Szalonfai Mihály: Az utolsó nap | 18. Hosszan csöngött, majd amikor végre felvették, megkönnyebbülten sóhajtott; mégsem jött hiába. De nem volt ma jó napja, bár Béla húga. Piri volt a vonalban. Piri, aki vele egyidős volt. gyönyörű fejű, gyönyörű felsőtestű kislány, akit az angolkór már ötéves korában megtámadott, egyik lába teljesen elsatnyult, s csak járógéppel tudott mozogni. Beugrott hirtelen az első. a kezdeti viszolygás, az éiményerejű irtózás az acél-bőr szerkezetbe zárt betegségtől és egy pillanat alatt végigélte az önfegyelmezés szinte első, a gyermeki igazságból fakadó idősorát, amely alatt letudta-akarta gyűrni ezt a belső rossz érzést és úgy fogni Piri kezét, úgy vinni az árakszélre, a homokba, s olyat játszani, amibe ő is egyenrangú társ. S amelynek végső pontja aztán az volt, amikor egyszer óriási pofont kevert le Pirinek; „Te taknyos! Csalsz!” hevület felkiáltásában, amire az ahelyett, hogy sírni kezdett volna, boldogan átölelte ma. szatos, izzadt gyerekpuszit nyomott az ő zavart, bosz- szankodó füle tövére és azt móndta: — Hát persze, hogy csalok, te marha, mert te is... — Ami igaz is volt! Utána meg odajött hozzá Szabados Béla, Piri bátyja, aki jó négy évvel volt nála idősebb, komoran félrevonta őt, egész a töltés bokráig, ott leültek, Béla kezébe nyomott egy bugylibicskát, köpött egyet, nagy fájdalmasat sóhajtott, mint aki most a legdrágább kincséről mond le és így szólt: — Ezt neked adom! S mostantól kezdve a barátom vagy. — Hülye vagy, Béla, hát eddig nem voltunk az? Béla nem nézett rá, csak guzsgolva átkulcsolta a térdét, megint sercintett egyet. — Buta! Ez most más. Most már mindig barátok leszünk. Érted, olyat nem tudsz te kérni, amit én nem csinálok meg. Irtó rendes vagy, kis-öreg! Többre már nem emlékezett, csak még arra az érzésre, hogy milyen roppant büszke volt, hogy egy nálánál idősebb fiúval ilyen barátságba keveredett. Ami aztán persze különösebben nem mutatkozott meg, illetve csak akkor, amikor ostrom után ő először visszajött és néhány nagyobb új fiú gyanakodva fogadta. A régiek közül Béla volt az, aki aktív-tudatosan eloszlatott mindenféle ellenérzést, aki az odavalóságát, hozzájuk tartozóságát, azonnal magától értetődővé tette. Át vette a telefont. — Szia, Pircsi. — Szia, te vagy az Miki? Megismerem a hangodat. — Még szép. Kinek van ilyen jellegzetes' telt tenorja. — Ennek semmi értelme — nevetett Pircsi a tele. fanba, — de úgy látszik, nagyképűséged a régi. — Mo'r.dd csak tündérke. Béla hol van? — A városban, de már kéne jönnie. — Mikor telik le neki? — Holnapután. Szerdán megy vissza. — Kellene vele beszélnem. — Jaj gyere úgy örülök, ha látlak — mondta Piri, és olyan őszinte várakozással mondta, hogy ő is örömmel ment a kis kertes házba. Vele ment kis-Béla is, aki szintén akart a másik Bélától valamit, közben kis-Béla célzást tett rá, hogy ő sem szívlelheti azt a Hozleitert, amire ő felhördült, s megkérdezte, hogy mi az, hogy „se”? „Miért még ki íiem?” —. mert „őneki semmi baja nincs Hozleiterrel”. Mire kis-Béla visszakozott, hogy hát ő nem úgy gondolta, ő csak azt akarta mondani, hogy ő személy szerint a kis-Béla nem kedveli ezt a kiszámítottan nyugodt, lassú, ravasz tempót. „Tudsz ellene felhozni valami tényt?” Kiderült, hogy azt kis-Béla nem tud, csak érzéseire hagyatkozik, de azok határozottan nem kedvelik a hentes fiát. Dühösen fújtatott, nem szerette az alkalmi összefogásokat. Megtanulta a csapaton belül minden ellentétet nyíltan a csapat előtt kell megtárgyalni, mert ha nem, szétesik a csapat és akkor a fene megette. De ahogy idáig jutott, el is érték Szabadosék kapuját, Pircsi kint ült az öreg sárgabarackfa alatt, ami Szabados bácsi legnagyobb büszkesége volt, mert, hogy „az aztán” nem olyan vacak kis kajszikat hoz, hanem nemesített, öklömnyi, csurrantott-cseppentett napfényt”. Piri rájuk nevetett, kétszer is megcsókolta. „Már egészen férfi vagy!” — mondta simogatva, ö meg leült lábához, és összefeledkezve régi játékaikban jöttek fel a gyerekség, kamaszodás napjai, úgy, hogy szinte észre sem vették a körülöttük kerengő, tébláboló kis-Bélát, aki nem értette, hogyan lehet, hogy a tudós Miki, a mindig fanyar, élesen vitatkozó, villanószeműen okos, ilyen butaságokba feledkezik Pircsivel. (Folytatjuk)
