Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-07 / 261. szám
Emberformálás Ne m titok, széles körben ismert dolog: az általános iskola elvégzése után továbbtanulók közül a gyengébb eredmé- nyűek jelentkeznek általában a szakmunkásképző iskolákba. Persze, a gyengébb eredmények mögött nem mindig az értelmi képesség alacsony szintje rejlik: gyakran a családi körülmények ziláltsága, a hátrányos helyzet az ok. A szakmatanulás közben —, különösen, ha jól választott a gyerek ... — nőhet az érdeklődés a világ dolgai iránt, nagyobb kedvvel tanulhat a leendő szakmunkás. Mindenképpen igaz: aki szakmunkás- képző intézetben dolgozik oktatóként, tanárként, annak sok-sok bizalommal, figyelemmel kell rendelkezni, csak így mondhatja el magáról, hogy nem csak oktat, nevel, embert is formál. Más középfokú iskolákban 18 éves korban nyilvánítják „éretté” a diákokat, itt már 17 évesen végeznek, amikor még legtöbbjüknél alig zárult le a kamaszkor forrongó szakasza, nézeteik ekkor alakulnak csak ki. Ehhez persze, ismeretek is kellenek. Ágas-bogas probléma ezekben az iskolákban a világnézeti nevelés — ez derült ki abban a másfél órás beszélgetésben is, amelyet a salgótarjáni 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatói szobájában folytattunk Horváth Lászlóval. Előttünk az asztalon kézzel írott és gépelt tervek halmaza. amelyeket sorba lehetne állítani, különböző egymásba épülő szinteket képviselnek — együtt adnak képett egy, az eddiginél átgondoltabb, szervezettebb, tudatosabb pedagógiai munkáról. Először az intézeti tervet lapozgatom — a vaskos dokumentumban jelentős rész jutott a nevelési feladatoknak, ezen belül a világnézet formálásának. Nem csak általánosan fogalmazták meg: „A szakmunkásképzés célja korszerű szakmai és általános műveltséggel rendelkező, szocialista világnézetű és erkölcsű szakmunkások nevelése” —, amit egyébként az 1969-es szakmunkástanuló törvény mondott ki — és nem csupán az intézetekben érvényes nevelési dokumentumokból ollózták ki a követelményszinteket, hanem feladatokat is megjelöltek. — Erre a tanévnyitó testületi értekezleten ismertetett nevelési tervre épülnek, illetve ehhez kapcsolódnak — ettől az évtől csináljuk így — az osztályfőnöki nevelési tervek, a tanműhely, a kollégium terve és az iskolán belül működő különböző közösségek feladatmeghatározásai. Egy-egy osztály tanulóit az osztályfőnökön kívül a szakoktatók is megismerik — ők is kitűzik maguk elé a nevelési célokat — magyarázza az igazgató. Szédül az ember a sok papír láttán — és felvetődik a kérdés, nem felesleges adminisztrációs terhelés ez a pedagógusoknak?... Az egyik osztályfőnöki tervezetbe belelar pozva a tartalom arról győz meg: nem! Különböző utakkal, módszerekkel az osztályt irányító tanárok felmérték a közösségen belüli mikroközösségeket, a tanulók helyzetéről, problémáiról, érdeklődési köréről, képességeiről és elképzeléseiről igyekeztek képet rajzolni és ezek alapján — Igen konkrétan írták le, mi is a pedagógiai feladat. — 100 főnyi a tantestületünk — nem könnyű koordinálni a munkát. Ezekből a dokumentumokból sokat megtudhatnak a kollégák a tanulói közösségekről, a pedagógustársak gondjairól és elképzeléseiről. Iskolatanácson visszatérünk a tervek megvalósítására is. Hogy mik a legfőbb problémák a világnézeti nevelésben? Az ismeretekből indulnék ki: az elsős felmérések régóta nem szívderítőek — matematikából és történelemből, magyarból egyaránt nagyok a hézagok”. Az a gyerek, aki nem tudja, mi is történt 1848. március 15-én (volt, aki fel- szabadulásunk napjának „saccolta” . . .) — persze, lehet jó szakmunkás —, de gondolkodása. a világról alkotott képe sokkal szegényebb lesz, mint lehetne — ezért kell mindent megtenni a tanórákon és tanórán kívül, a műhelyben és a KlSZ-foglalkozáso- kon a látókörük szélesítéséért. — A szakmunkásképzőkben nincs külön világnézetünk alapjai tantárgy. A pedagógiai feladat így a közismereti és szakmai órák lehetőségein túl javarészt az osztályfőnökök- íe hárul. Nehéz lehet itt osztályfőnöknek lenni . . . — Igen, főleg ha hozzáadjuk: előfordul olyan szélsőséges eset is, hogy egy osztályfőnök az osztálya felével egy héten egyszer találkozik, akik Budapesten számolnak be, azokkal még ritkábban . . . Negyven osztályunk van, kétszer ennyi szakmai csoport! A tanulóink közül sokan építőipari szakmákat sajátítanak el, a vasasszakmát választók különböző üzemekbe járnak — a munkahelyen (ami esetleg a leendő első igazi munkahelyük j . .) sokfélét hallanak, látnak. Ezek között gyakran akad negatív „élmény” is — az osztályfőnöknek még üzemismeretre is szüksége van ahhoz, hogy jól tudjon reagálni minderre; és hogy egyáltalán tudomására jussanak ezek a dolgok. Tanulóink közül csak 250 körül van a diákotthonban lakó — a többiek vidékről járnak be leginkább. Családi környezetükből, a vonatról, buszról is tengernyi hatás éri őket — alkoholizmussal, laza munkaerkölccsel, politikai közömbösséggel „fertőződhetnek”. Ha ezekről nem tudunk, keveset tehetünk ellene ... Pncc-rimiclo hangulatú beszélgetés volt r eboZliniblU ez? xjyen sötét a kép?... És csak egy töredéke került be a riportba a hallottaknak . . . Ám a teljesebb igazság kedvéért feltétlenül mellé kell gondolni mindazt, amit a másod-, harmadéves tanulók tesznek és tudnak, a későbbi ifjúmunkások között az aktívakat. Mert nem múlik el eredménytelenül, nyomtalanul a három év — csak több, nehezebb pedagógiai munkára van szükség ahhoz, hogy korszerű szakmai és általános műveltséggel rendelkező, szocialista világnézetű és encöicsű . . .” fiatalokat bocsátanak ki végzett szakmunkásként, mint más középiskolában. De érdemes! G. Kiss Magdolna Hincz Gyula rajza SALOME JA NERIS: (lett költő) Ha a meggyfa virágzik Az idő — csupa ünnep: Ha a meggyfa virágzik...1 Sietünk, suhanás visz. Örök-egyszeri tűnés. Csak örülj, ha örülhetszl örök-egyszeri nap süt: Ha madárral a tér leng, Ha a meggyfa virágzik. Tandorl Dezső fordítása AZ ÜVEGFÚVÓK minden ünnepi pillanatra emlékeznek. Gondosan nyilvántartják, mikor milyen kitüntetésben részesültek, hiszen komoly versenyben, kemény munkával érdemelték ki valamennyit. A Petőfi Sándor Szocialista Brigád kétszer nyerte el az aranykoszorút, a mült évben a vállalat kiváló brigádja lett. Tagjai között többen kiváló dolgozók, sőt kiváló munkásőrrel is büszkélkednek. A B kemence előtt — itt fazekasnak hívják általában — három kollektíva dolgozik egymás mellett, egyik szélén a Petőfi brigád, ök nyolcán. Hármójuk üvegfúvószakmunkás, fenn tartózkodnak a pódiumon, sorra bemártják fúvócsövüket a vörösen izzó, folyékony masz- szába, s néhány igazítás után fújni kezdik az anyagot. A pódium előtt a betanított munkások várakoznak, hogy a kellő időben átvegyék kezükbe a félig kész tárgyakat, s adják tovább a mesternek vagy a szállítószalagnak. A Petőfi Szocialista Brigádot Kiss Ferenc vezeti. Társaival sok szép üvegtárgyat készítettek már, többek között korsót, palackot. Jelenleg bóléstálat formáznak. — Egy-egy tálhoz két, két és fél kilogramm üveganyagra van szükség körülbelül — mondja Kiss Ferenc brigádvezető, aki a bóléstálak három álló lábát „ragasztja” hozzá a gömbölyű testhez. Olló, fogó, csipesz célirányosan, fürgén mozog a kezében. Pillanatok alatt--elvágja, meghajlítja a formálható, lágy anyagot. Boszorkányos ügyességgel dolgoznak az emberek. v/ Apáról fiúra Asztalra egy bóléstál Üvegfúvók között a kemence mellett — Nem könnyű munka — • áll mellém Giródi Károly, a művezető. — Ügyességet, ízlést és fizikai erőt egyaránt megkövetel. Persze segítjük is őket úgy ahogyan csak lehet. Tisztességesen. — Amit az üvegfúvók csinálnak, abból nem sok marad idehaza — büszkélkedik a brigádvezető. — Keresett cikk a külföldi piacokon, megy kifelé az egész. Kik alkotják a Petőfi Sándor üvegfúvóbrigád tagságát? Jobbára húsz- és huszonéves fiatalok. Csak a brigádvezető és Bálint Károly, a munkásőr, a pártoktatás alapszervezeti felelőse idősebb — pontosan negyvenéves. Hatan helybeliek, ketten Jobbágyiból és Magyar- gécből járnak. Négyen családosak. A nyolc általános iskolai végzettséggel mindenki rendelkezik. S, nem mellékes ez ott. azon a munkahelyen, ahol gyári viszonylatban a legtöbb a hiányos végzettségű ember, amely munkahelyet jó néhányan csak átmeneti ugródeszkának tekintenek. — Közénk nem egyszerű bekerülni — mondja őszinte tárgyilagossággal Bálint Károly üvegfúvó. Ö I.ÓGRÁD - 1979. november 7., szerda — Mert apáról fiúra száll ez a szakma — teszi hozzá Kiss Ferenc. — Úgyhogy a mi kollektívánk nagyon régi. De állandóan felfrissül. Ha valaki nyugdíjba megy, helyébe áll a fia. — E szerint családias itt a hangulat? — Az egyetértésre gondol? — kérdezi a brigádvezető, majd anélkül, hogy választ várna folytatja. — Jól megegyezünk. Munkában, munkán kívül. Ámbár nem akarom idealizálni az életünket: időnként r. is összezörre- nünk. Egyáltalán nem személyes okból. De előfordul, hogy valami miatt egyikünknek- másikunknak nem megy úgy a munka, ahogyan kellene. ez aztán összezördülésre ad oköt. Mindezt az emberi együttélés természetes velejárójának kell tekintenünk. Nélküle lehetetlen bármilyen aktív, alkotó tevékenység. Közben szorgalmasan szív, présel a tüdő, ügyesen mozog a kéz. Többen, akik nehezebben bírják elviselni a hőséget, félmeztelenre, fürdőnadrágra vetkőztek. A kemence ontja magából a for- róságot. Kint esős, hűvös idő zargatja sietésre az embereket. •— Nekünk az ilyen idő a legjobb — mondja Bálint Károly. — Mert nyáron szinte kibírhatatlan a hőség, a forró láva mellett. Kiszárad az ember torka, közben meg folyton folyvást a szódavizet issza. Olyan hasa lesz az embernek tőle, mint a hordó. Fiatalok is fújják a csövet. Kitartóan, igyekezettel forgatják a szájuk körül. — Rátermettség nélkül nem sokat ér az egész — magya-: rázza a brigádvezető. — Aki ügyes, gyorsan rájön a fogásokra, szívesen dolgozik. De akiben kevés a „szufla”, korán megunja. Az üvegfúvók egy műszakra járnak — mindig nappalra. Nem kapnak pótlékokat, bár jobban is kereshetnének, a fizetésre különösebben nem panaszkodnak. El tudják kellőképpen tartani önmagukat, a családot. Szívesen vállalkoznak társadalmi munkára. A Somoskőújfalui iskolának például festettek, összesen 500 óra társadalmi munkát végeztek az idén. — Hozzászoktunk, hogy segítünk másokon — jegyzi meg a brigádvezető. — S, ha kell, természetesen egymáson is. — Az egyik legjobb kollektíva a Petőfi — mondja a művezető, szolid büszkeséggel. — Mindenkor lehet rájuk számítani. A munkában lelkiismeretesek, magánéletükben erkölcsösek, példamu- tatóak. Ügy élnek, ahogyan a szocialista brigádmozgalom jelszava is megköveteli. DOHOGNAK a gépek, ventillátorok. Az üvegfúvók ajkán újabb és újabb formás készítmények születnek. Kinek az asztalára kerülnek vajon? Ma még rejtély. Az viszont biztos: örül nekik a tulajdonos. L e n i n g r á d i űd et Sulyok László Éppen egy éve. Estefelé halványkék köd lepi meg az utcákat, a megáradt Neva tükrének szürkéje elmélyül, s mintha lebegni kezdenének a hidak ívei. A frissen felöltött inget azonban másnap nem kell okvetlenül másikra cserélni, mert olyan végtelenül tiszta a levegő, hogy napokig hordható szennyeződés nélkül. Az itteni köd nem hordoz kormot és port. Mindazonáltal némileg titokzatossá teszi a várost. Ha pedig orosz regényeket olvasott az ember, nincs mit csodálkozni azon, ha egyik-másik sarkon úgy véli. regényhősök lépnek ki a ködből. Alekszej Tolsztoj a Golgotában egyenesen a sátánra gondolt hasonló hangulatban, amikor azt írta, mindjárt a regénytrilógia elején : „Szemtanúk látták, amint a Vasziljevszkij- sziget egyik utcáján végig- kocsizott az ördög.” Most azonban a Néva sugárúton megy az autó és nemsokára , az Októberi Nagy Koncertterem előtt áll meg. A modern épületet ragyogóan kivilágították, homlokzatán csillog a huszonnyolc méter hosszú bronzrelief — M. K. Anyi- kusin műve —, bent nemsokára balettbemutató kezdődik. Borisz Ejfman művészeti vezető, koreográfus ünnepe ez a novemberi este. Mit tartogat? Csak a szerelem a címe az első egyfelvonásos balettnak. Azok világa elevenedik meg a színpadon, alak most lépnek az életbe. A ma tánc a fiatalok érzelmi gazdagságának és a szabadságnak szimbólumaként jelenik meg a vii- lódzó fényben. Egyúttal a rendezettség és improvizáció, az önkifejezés szelleme fogja meg az embert. E „háttér” előtt teszik meg a serdülők az első botladozó lépéseket az emberi szenvedéllyel, a megismeréssel, a kedvesség élményével való találkozás útján. Miközben hangsúlyt kap a társ kiválasztásának jelentősége az életben, saját lelkivilágunk teljességének szembesítése egy másik emberével. Nem kevésbé izgalmas kérdéseket vet fül a Kéthangúság című balett, amely az est legáltaláno- síthatóbb gondolatainak hordozója. A színpadidő pár perce előtt végbemegy előttünk a férfi éa a nő viszonyának legbonyolultabb formája. A férfi megjelenése fölkavarja a nő lelkivilágának teljességét. Az ő szerelme a férfinak “új erőt ad. Energikussá és magabiztossá válik, aztán elhagyja őt. Ám bebizonyosodik aa élet semmiféle megpróbáltatását nem lehet leküzdeni a nő teremtő támogatása nélkül. A két hangon, a férfi és a nő hangján zajló élet a kettő egységét jelenti, csak így juthatunk el az élet magaslataira. A líra magasságába emel a Megpróbáltatás. A tánc nyelvén szól az emberi érzelmek világának bonyolultságáról és sokarcúságá- ról. Bizony, adódhat alkalom, hogy idővel az ember maga sem gyanítja, milyen titokzatos erők szunnyadnak a mélyben. De elegendő felébreszteni őket, s az ember képtelenné válhat a csábításnak való ellenállásra. Csak egy erő van a világon — bomlik ki a balett sugallata—.amely képes visszafordítani az el bolondítottákat, a tisztaság és a harmónia, az igaz szerelem fényes ereje. Csak a szerelmesek nem esnek a csábítás áldozatául, és saját átlelkesültsé- gükkel segítenek másoknak is leküzdeni. Bartók Béla Csodálatos mandarinjával Az éj leple alatt címmel találkozunk, újabb földolgozásban. Sorra jelennek meg a csavargók, a leány, a gavallérok és végül a kínai Mandarin, akinek varázsereje sokáig az asszony számára is szokatlannak és ijesztőnek tűnik föl. Ám a mindennél erősebb szenvedély győzedelmeskedik, sa táncjáték ereje e földolgozásban is megrendítően bomlik ki. A közeli Felkelés tér fái beburkolják magukat a ködbe. Az ünnepi estét nyugalmas éjszaka váltja fel. Még kellemes a séta a hidak körül, amelyek ezen az éjszakán is pontos időben szétnyílnak, s várják türelmesén a hajnalt, amikor íveik —, mint karok — újra összefonódnak. Éppen egy éve . . . Tóth Elemér
