Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-06 / 260. szám
Labdarúgás Á Videoton átvette a vezetést SE 3—0 (1—0), Gyöngyös— Hódmezővásárhely 1—1 (1—0), Szabó L. SE—Békéscsabai TASK 1—1 (1—0). Kazincbarcika—Eger 1—1 (1—1), Orosháza—Balassagyarmat 1—1 (1—0), Szarvas—Olefin SC 2—0 (1—0), Lehel SC—MVSC 1—1 (1—1), Űzd—Gyula 1—0 (0—0). A bajnokság állása Idegnyugtató cigarcttázás a kispadon. Felvételünk szombaton az STC—Debrecen NB 1-es bajnoki labdarúgó-mérkőzésen készült. Az STC kispadján (balról jobbra): Kun, Bás- ti. Gyöngyös dr„ Farkas technikai vezető és Varga dr. vezető edző. (Herbst Rudolf felvétele) A labdarúgó NE I. szombati fordulójának eredményei: Békéscsaba—Ű. Dózsa 1—1 (1—0), MTK-VM—Volán SC 3—1 (2—0), FTC—MÁV 1—0 (0—0), ZTE—Dunaújváros 1—1 (1—1), Tatabánya—Vasas 3—3 (2—1), Salgótarján—Debrecen 0—0, Diósgyőr—Bp. Honvéd 2—1 (0—1), Rába ETO—PMSC 2—1 (1—0), Videoton—PVSK 6—0 (2—0). Az NB I. állása 1. Videoton 18 7 3 2 28-15 17 2. Bp. Honv. 12 7 3 2 22-15 17 3. FTC 12 6 4 2 27-15 18 4. Bába ETO 12 7 1 4 23-21 13 1. Szolnok 14 10 2 2 35-12 22 2. Nyíregyh. 14 9 4 l 28- 8 22 3. HMSE 14 5 7 2 15- 8 17 4. Lehel 14 6 5 3 17-12 17 5. Gyöngyös 14 7 3 4 15-17 17 6. K.-barc. 14 6 4 4 29-20 16 7. Eger 14 6 4 4 23-21 16 8. B.-gyarm. 14 7 2 5 15-13 16 9. MVSC 14 5 fi 3 22-22 16 10. Gyula 14 6 3 5 20-16 15 11. Szarvas 14 6 3 5 18-14 15 12. Szabó SE 14 5 3 6 19-16 13 13. BTASK 14 5 3 6 19-22 13 14. Orosháza 14 4 4 6 16-20 12 15. D. Univ. 14 4 3 7 15-21 11 16. Olefin 14 3 4 7 12-20 10 17. Ózd 14 3 4 7 13-24 10 18. Papp SE 14 4 1 9 22-32 9 19. Asztalos 14 3 2 9 20-32 8 20. Debr. K. 14 2 1 11 11-34 5 5. Vasas 12 5 4 3 23-22 14 6. DVTK 12 75 17-12 14 7. Debrecen 12 4 5 3 16-14 13 8. ZTE 12 5. 3 4 17-16 13 9. MTK-VM 12 4 4 4 20-19 12 10. Tatab. 12 5 2 5 19-18 12 11. PMSC 12 4 3 5 16-14 11 12. B.-csaba 12 4 3 5 16-21 11 13. Ü. Dózsa 12 4 2 6 22-27 10 14. MÁV E. 12 3 4 5 15-20 10 15. Volán SC 12 3 3 6 16-25 9 16. D.-újv. 12 2 4 6 15-21 8 17. STC 12 1 5 6 12-19 7 18. PVSK 12 2 3 7 10-25 7 A labdarúgó NB II. Keleti csoport vasárnapi fordulójának eredményei: Szolnoki MÁV MTE—Papp J. SE 4—0 (I—0), Nyíregyháza—Debreceni Kinizsi 2—0 (2—0), Debreceni Universitas—Asztalos J. A totó 44. heti eredményei 1. BVSC—SZEOL AK 0-1 2 2. D.-újv. Ép.—Csepel o-l 2 3. Jánoshalma—D.-keszi l-o 1 4. Ganz-M.—BKV Előre 2-4 2 5. Vác—Bp. V. Izzó 1-2 2 6. Bp. Spart*—Kecskemét 0-3 2 7. Catanzaro—Róma 2-2 x 8. Lazio—Juventus 1-0 1 9. Milan—Fiorentina 2-0 1 10. Pescara—Perugia 1-1 x 11. Torino—Internazionale 0-0 x 12. Udinese—Ascoli 3-1 1 13. Atalanta—Palermo 0-0 x +1 Lecce—Verona 1-1 x Labdarúgó N3 II. Pontvesztés hazai pályán Orosháza—Balassagyarmat 1—1 (1—0) Balassagyarmat, 1800 néző, v: Pálvölgyi. Orosháza: Nvárad i — Gulyás, Raffai, Debreceni, Verböczi — Lovas, Szegi, Czifra — Nagy, Fride- rikusz, Fritz. Edző: Kleibán Antal. Balassagyarmat: Balázs — Pribeli, Robb, Lajkó, Szűcs — Hornyák, Erdélyi, Hugyecz — Kovács, Lucska, Osztrozics (Trubin, a 64. percben). Edző: Dávid Róbert. 4. perc: Lovas indult meg a félpályától, lefutotta a védőket, majd kapura lőtt. A kapusról kipattanó labdát Nagy helyezte a kapuba. ,1—0. 87. perc: Kovácsot a-játékvezető sportszerűtlen magatartásért kiállította. 89. perc: Szűcs szerezte meg a labdát a 16-os vonalánál, majd Trubin elé pörgette,'-aki közelről a hálóba lőtt. 1—1. Végig heves küzdelmet és nagy csatát vívott a két csapat. Az első félidőben a vendégei támadtak többet és veszélyesebben, a második félidőben erősítettek a hazaiak, de csak az egyenlítésre futotta erejükből. Jó: Gulyás, Verböczi, Lovas, ill: Balázs, Pribeli. Nincs semmi vész? Szaloniki, Boskovics Jenő, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Két súlycsoport küzdelmei zajlottak le eddig a súlyemelő-világbajnokságon. Jóllehet még csak a „kicsik”, vagyis az 52, s az 56 kilósak léptek porondra, s az igazi erőműművészek még csak ezután következnek, máris megállapítható, hogy ez a vb igazolja a szakértők előzetes várakozását: az eredményeket és a küzdelmeket tekintve szuper-világbajnokság 'lesz. Csak a rekordokat tekintve eddig két felnőtt- és két ifjúsági világcsúcs született. A magyar rajt, a nagy sikert aratott Hornyák ezüstérme és 242,5 kg-os nemzetközileg is klasszisnak minősíthető országos csúcsa ellenére igen gyengén sikerült, hiszen Oláh és Stefanovits —, vagyis a rajthoz állt három magyarból kettő — kiesett. Orvos András vezető edző az eddigieket így foglalta össze: Ami a világbajnoki mezőnyt illeti, az óriási, az e - i ínyek lélegzetelállítóak. Ebben a párharcban nem mindegyik magyar állja Idegileg is a harcot. Stefanovits esett-ben is bekövetkezett: a nagy akarásnak kiesés lett á vége. A bemelegítés közben kitűnően hajtotta' végre a 105 kg-ot szakításban, kint a porondon, a közönség előtt azonban mindent elfelejtett, úgy próbálkozott a súllyal, mintha kezdő lenne. Pedig jó erőben volt. Benne volt a 257,5 kg-os új országos csúcs —, de sajnos „benne” is maradt — És mi lesz ezután? — Nincs.semmi vész, ez a világbajnokság hivatott arra, hogy rendezzük a sorokat, nem pedig az olimpia. Most kell eldőlni, hogy kikre, melyik súlycsoportra számíthatunk majd egy év múlva Moszkvában. Megítélésem szerint szaloniki szereplésével hat magyar súlyemelő zöldutat kap majd az olimpiára, a további négy helyért nyolc más súlyemelőnk versengése várható. A világbajnokságot hétfőn este a pehelysúllyal folytatják. Itt újabb szovjet—bolgár összecsapás volt. Indult a magyar bajnak, Száraz László (Olefin) is. Újra nyitva a kapu Hranekék előtt Mint nemrégiben lapunkban is írtuk, a Magyar ökölvívó Szövetség fégyelmi bizottsága büntetést szabott ki az STO bárom fiatal ökölvívójára, a papírsnlyú Béyaj Györgyre, a harmatsúlyú Farkas Sándorra és a nagyváltósúlyú Hranek Sándorra. A három ökölvívó meggondolatlanul, egy nappal korábban hazautazott Budapestről, a szabadság-hegyi edzőtáborból, s ezért egy évre mindhármukat kizárták a válogatott keretből, megvonták tőlük a kedvezményeket és egy évig csak hazai mérkőzéseken engedélyezte indulásukat a szövetség. A MÖSZ fegyelmi bizottsága nemrégiben újból tárgyalta a három tarjáni sportoló ügyét. Dr. Suba Öyula, a fegyelmi bizottság elnöke a következőket nyilatkozta lapunknak; — Bizottságunk, amikor újra megvizsgálta az ügyet, úgy döntött, hogy a büntetés végrehajtását egy évre felfüggeszti Hranek, Farkas és Révai esetében. Azért döntöttünk így, mert mindhárom versenyző fiatal, eddig kitűnő eredményeket értek el, és soha semmilyen fegyelmi eljárás, büntetés nem volt még ellenük. Figyelembe vettük a sportkör és a szakosztály véleményét, kérését is és nem utolsósorban azt, hogy fiatalemberekről van szó, akik meggondolatlanul cselekedtek és belátták, helytelen volt, amit tettek. A döntésről levélben értesítettük az STC-t. Üjra kinyílt tehát a kapu Hranekék előtt, s most már csak rajtuk múlik, hogy fegyelmezett, kitartó munkával visszakerüljenek a válogatott keretbe és bizonyítsák : korábban nem érdemtelenül kerültek oda. (ács) Húszon innen, harmincon túl Fiatai és „öreg" labdarúgók az élvonalban Nosztalgikus sóhajok kísérik, amikor idősebb labdarúgó-szurkolók körében felbukkan a téma: a régiek, Albert, Puskás és a többiek milyen kivételes egyéniségek voltak már tizenéves korukban is. Jóval húsz alatt szerepeltek a válogatottban, méghozzá kivételes teljesítménnyel. A sóhajok után a szomorkás kérdés következik: hol vannak ma már az ilyenek? Ha végignézünk'labdarúgópályáinkon, tény, hogy a „középkorúak” uralják a zöld mezőt: a huszonévesek. A tizennyolc, tizenkilenc évesek neveivel épp oly ritkán taláiko. zunk, mint a harmincon túliakkal. A Ferencváros ifjúsági csapatából, amelynek eredményei és a „saját anyag” felhasználása a legismertebbek és elismertebbek az országban, korosztályonként átlagosan egy játékos kerül a feínőttkeretbe. A többiek vagy abbahagyják az aktív sportolást, vagy kisebb csapatokban folytatják, hogy azután négyötéves kerülők után visszakerüljenek az NB I. mezőnyébe. És a Fradiban messze a legjobb a helyzet. Több elsőosztályú csapatban már hosszú évek óta nem játszik saját nevelésű játékos. Olya’n ifjúsági együttesek szélednek szerteszét, amelyek korábban csoportjukban fölényesen végeztek az első helyen. Helyükbe klubjuk nem egyszer a vert mezőnyből igazol ifjú tehetségeket. Csak amikor a saját nevelés máshol bizonyít, akkor derül ki, hogy éppúgy megfelelt volna, mint az anyagi áldozatokat jelentő „felfedezettek”, akik sokszor képtelenek még az első csapat keretébe is bekerülni. Természetesen évente tíz-tizenbét új játékosnak 'nem tud sem klubja, sem a magyar labdarúgás lehetőséget biztosítani. A korosztályonként egy-két felkerülő azonban reális szám. Nem a bürokratikus arányokhoz való ragaszkodásról van szó, ám aki rendszeresen látogatja ifjúsági csapataink mérkőzéseit, néhány, a magyar átlagnak megfelelő tehetsé. get minden együttesben felfedezhet. A fiatalók nemzetközi szereplése itt csak annyiban érdekes, hogy kimutathatóan a nagyarányú fluktuációnak, az életmódban és a szemléletbén beállott változásnak van a legnagyobb hatása válogátottáink" ’ eredmé- - nyességére. Míg az ifjúsági tizenégytő] lefelé minden alkalmi összeállítású csapatunk el- fogadhatóán, egyszer-egyszer kiugróan szerepel a nemzetközi porondon, a Világ Kupa magyar résztvevői (többségükben NB I-es keretek tagjai) csúfosan leszerepeltek. Tizennyolc és húsz év között következik be ugyanis a legnagyobb törés a labdarúgók életében. Amint kiöregszenek az ifiből és vándorlásra kényszerülnek, megjelenik a pénz és kísért egy pályafutáson keresztül. A kisebb klubok által beígért Összegekből a játékos fel tudja mérni, mennyit is ér és ez fontosabbá válik lassanként a játék szereteténél. Megszűnik a klubhűség fogalma és az esetlegesen meglevő illúziókat is kiöli a íelnőtitcsapatok légköre, az öreg „rókák” lehűtő figyelmeztetései. S hogy mennyire nincs már szükség az illúziórombolásra sem. arra egy példa: tizenhat éves játékos került kispadra az MTK- VM-ben. Közel sem volt biztos, hogy pályára is lép, de a meccs előtt egy nappal megkérte edzőjét, hogy délelőttre adjon kikérőt a munkahelyéről. Most ugyan nem kapta meg, de három-négy év múlva, ha már kérnie se kell (és dolgoznia se) vajon mi lesz számára a fontosabb: a játék, vagy a külön, féle kedvezmények? Aligha kérdéses, hogy a hirtelen felcsillanó lehetőségek, az anyagi és egyéb javaknak az előtérbe kerülése az oka, hogy annyi nagy tehetség tűnt el nyomtalanul tizenhét és húsz év között. Nemcsak tehetséges focistának kell lennie ahhoz, hogy valaki —, ha többre is van lehetősége — csak pnrtnyit várjon el a labdarúgástól, amennyit ő adott, és áldozott rá. A labdarúgás szempontjából a többség húszéves korára épp úgy fejlődésképtelenné válik, mint idősebb társai, akik mellett a csapat összeállításánál a rutinjuk szól. De vajon meddig? A harminc éven felüli játékosok némelyike keserűen panaszolja, hogy edzőjük már nem számit rájuk, pedig nem nyújtónak kevesebbet, mint öt-nyolc éve. Példának hozzák fel Altófinit, vagy Haliért, akik jóval • a harmadik iksz felett is klasszis játékot produkáltak. Igen ám, de ami már öt évvel ezelőtt is csak a magyar labdarúgás színvonalán felelt meg, most, amikor több-kevesebb sikerrel, de erőfeszítéseket teszünk a nemzetközi szinthez való felzárkózáshoz — még kevesebbnek tűnik. Aki az eddigi edaésnormák mellett —, ha mégoly becsületesen is — készült fel, az már csak szervezetileg is képtelen megfelelni az emelkedett követelményeknek. Di Stefano, Puskás, vagy Altófi'ni azért maradhatott fenn olyan sokáig, mert harmincon felül az edzések után különmunkát végeztek fizikai állapotuk javítása érdekében. Melyik magyar játékos hajlandó erre? Egyébként is, anyagi téren az öregedő focisták az alsóbb, vonal- bah is jól megtalálják a számításukat. A még ma is Sokszor ellenőrizhetetlen juttatások és a kisebb erőbefektetés nem egy volt válogatottat csábított még jóval a kiöregedés előtt a harmadik-negyedik vonal csapataiba. Igaz, Bálint példája ösztönző lehet a továbbiakban, hogy a harminc közelében is érdemes becsületesen felkészülni és küzdeni. Félő azonban, hogy mire a mai tizenkilenc évesek előtt megnyílna ez a lehetőség, a határokon túl már nem keltenek érdeklődést. l. s. Fiatal vívók sikeres szereplése Nemrégiben rendezték meg Miskolcon az ez évi területi serdülő- és ifjúsági vívó-csa- patbajnokságot. Az STC fiataljai nagyszerűen szerepeltek e versenyen, ahol a részt vevő három csapatból két első és egy második helyezés jutott a salgótarjánialtnak; egyébként hét megye tizenhárom egyesületének harmincegy csapató indult. A dobogó legmagasabb fokára léphetett a Cserényi Zsolt, Nyirő János, Sándor Zsolt és Puskás Ákos összetételű serdülő fiútőrcsapat, akik veretlenül nyerték a bajnokságot. Szintén az élen végzett az ifjúsági fiútőrcsapat is, melyet a Kurucz Gyula, Pál Gábor, Mester György és Stonlik István fiatalokból állók képviseltek. Mindössze egyszer szenvedtek .vereséget a serdülő női tőrcsapat tagjai (Király Mónika, Bayer Éva, Bayer Irén, Nyerges Csilla), akiknek ezúttal „csak” a második hely jutott. Nagyszerűen vívott e csapatból Király Mónika, aki az egész versenyen veretlen maradt, s nagv része van a helyezés megszerzésében. Mindezek az eredmények biztatóak a napokban zajló vidékbajnokságra, melynek Veszprém ad otthont. Sportszerűségből jeles — Jó lenne, ha összejönne az ezüstjelvény. Az 1500-tól viszont nagyon tartok — panaszkodott Szécsényben, a serdülők minősítő atlétikai versenyén Schneiker Károly salgótarjáni fiú. — Majd én segítek — bíztatta az aprótermetű Kopka Miki klubtársát. A négypróbából már csak az utolsó szám, az 1500 méter volt hátra. Miki gyorsan kiszámította, hogy barátjának 5 perc 38 másodpercen belül kell futni, hogy összejöjjön az ezüst minősítéshez szükséges pontszám. A rajt után nekilódult a mezőny a távnak. Az első kör után lehetett látni, hogy a nyurga atléta nem véletlenül tartott a számtól. Mikor a mezőny elhúzott, Miki, aki egyébként szemmel láthatóan könnyedén futott és bírta az iramot, nem hagyta ott társát Hátra-hátra nézett, bíztatta: „Gyere!” Maga elé engedte, de érezte, hogy társának így nehezebben megy. Ezért ismét eléje húzott. Tovább bíztatta: „Tapadj rám és gyere”. Célba érve az első szava ez volt: — Mennyi a Karcsi ideje? — Én 5 perc 35 másodpercet mértem — mondta az edző. — Akkor nem lehet baj — nyugtázta örömmel a fiú. A versenybírók 5 perc 35,4 másodpercet mértek. Amikor nyilvánosságra hozták az időt, Miki jobban örült, mint a barátja. — Ugye. mondtam, hogy meglesz az ezüst! — ' Igazad volt. Kösz, hogy segítettél — mondta lihegve az ezüst szintet teljesítő Karcsi. Schneiker Károlynak az ezüst szint összejött. Igaz, hogy Kopka Miki, a barátja több mint 10 másodperccel futott rosszabb időt annál, amit tud. A Versenyt így nem nyerte meg, de számára ezen a napon nem is ez volt a fontos. Ezen a távon a barátjáért, a klubtársáért „futott”. A fiatal tizenéves atléta sport- szerűségből jelesre vizsgázott. S*. F. Veteránautók versenye Hetvennégy év volt az alsó korhatár a vasárnap London és Brighton főzött 85 km-es távon megrendezett autóversenyen — a kocsik számára. A rekordszámban benevezett 1905-nél régebbi évjáratú 265 öreg gépjárműből 259-nek sikerült elhagynia a starthelyét és a továbbiakban már csak az órával és 20 év óta a legmostohább időjárással kellett megküzdeniük, hogy elnyerjék, a „befutók plakettjét”. A legkorosabb jármű — egy 1894-ben „született” Benz 6 óra 40 perc alatt tette meg a távot. A győztes háromkerekű 1898-as Rochet kocsi végig vezette a mezőnyt. És éppen a cél után robbant le. Vezetője már pedálozva gördült a győztest váró újságírók elé, de nyilatkozni — légszomj miatt — már alig tudott; )
