Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-04 / 259. szám

Az ENSZ plenáris ülésén Két magyar felszólalás békés felhasználása — Az emberi jogok Az atomenergia Az ENSZ-közgyűlés 34. ülés­szakának pénteki plenáris ülé­sén felszólalt dr. Domokos Mátyás nagykövet, a magyar küldöttség tagja. Beszédében megállapítottá, hogy a Nem­zetközi Atomenergia Ügynök­ség jelentése jól tükrözi azt a nélkülzhetetlenül fontos és hasznos szerepet, amelyet ez a szerv az atomenergia bé­kés célú felhasználásának elő­mozdításában, az atomsorom- pó-rendszer erősítésében be­tölt. A magyar kormány — fűzte hozzá —'tápiogatja a Nemzet­közi Atomenergia Ügynökség égisze alatt rendezendő, az atomenergia békés felhaszná­lásával foglalkozó világkonfe­rencia' összehívását. Az ügynökség — ál'aoílot- ta meg dr. Domokos Mátyás r- eredményesen járult hozzá az atomsorompó-rendszer erő­sítéséhez is. Ezzel összefüg­gésben komoly jelentőséget tu­lajdonított az atomsorompó- szerződés, felülvizsgálatára hi­vatott második konferenciá­nak, amelynek sikerét haté­konyan segítené elő a SALT— II egyezmény mielőbbi élet- beléptetése. Nagy Lajos, a magyar kül­döttség tagja pénteken fel­szólalt az ENSZ-közgyűlés szociális, humanitárius és kul­turális ügyekkel foglalkozó bi­zottságában, amely az emberi jogokkal foglalkozó nemzet­közi egyezményekről tárgyal. Rámutatott, hogy egyes orszá­gok fölöttébb sajnálatosan ér­telmezik az emberi jogokat. Feltűnő módon hallgatnak az olyan alapvető jogok megva­lósításának szükségességéről, mint például a munkáhozva­16 jog, az egészségügyi ellá­táshoz való jog és az emberek közötti egyenlőség biztosításá­nak joga. Ezek az államok ugyanakkor hangos kampányt folytatnak az emberi jogok védelme ürügyén annak ér­dekében, hogy ezt a rendkí­vül fontos kérdést politikai céljaik szolgálatába állítsák. A magyar küldött hangsú­lyozta, hogy minden emberi jog biztosításának alapvető feltétele az emberi élet biz­tonságához való jog. Ezért annak, aki valóban szívén vi­seli az emberi jogok sorsát, következetesen harcolnia kell az államok közötti normális kapcsolatok megvalósításáért, a nemzetközi enyhülés folya­matának megszilárdításáért és a tartós béke biztosításáért — mutatott rá felszólalásában Nagy Lajos. (MTI) Titkos adatok Kínáról ság” • létrehozása Banglades, Kína a környező országok­hoz tartozó területeket fel­használva törzsi bábállamokat akar létrehozni Ázsiában — adja hírül egy indiai hetilap. A lap most nyilvánosságra került titkos dokumentumok alapján beszámol arról, hogy a kínai titkosszolgálat egy „fo­lyosó” létrehozásán fáradozik, amely Peking elgondolása sze­rint Tibettől Thaiföldig hú­zódna és magába foglalná Burma egyes területeit, Ma­nipur. Nagaföld, Assam in­diai tartományokat és Aru- nachal—Pradesh szövetségi te­rületet. Kína másik célja — egy „Bengália Népi Köztársa­Guillermo Ungo, a salvadori junta egyik polgári tagja pén­teki sajtóértekezletén nem zárta ki egy esetleges „jobb­oldali” államcsíny lehetőségét, amelyet a megbuktatott diktá­tor, Humberto Romero hívei szervezhetnek. Hírügynökségi jelentések szerint az ország­ban már több napja keringe­nek olyan hírek, hogy a leg­gazdagabb gyárosok támoga­tásával bizonyos erők —ame­lyek a jelenlegi juntát is „túl­ságosan demokratikusnak” tartják — a hatalom megka- parintására törekszenek. A jun­ta képviselője ugyanakkor azt állította, hogy egy ilyen jel­legű puccs „végzetes” lehet a nemzet számára, és „semmi­képp sem oldaná meg az or­szág problémáit”. Miközben a salvadori junta Nyugat-Bengália és Nagaföld területéből. Peking az utóbbi időkben fokozta beavatkozását Burma belügyeibe is különleges tá­borokban kiképzett diverzán- sokat dob át a határon, uta­sításokkal; pénzzel és fegy­verrel látja el a burmai sze- paratistákat. Mindazonáltal továbbra is India maradt a kínai titkos- szolgálat fő céltáblája, mert Kína Indiát tekinti terjeszke­dő tervei megvalósítása egyik fő akadályának — írja az in­diai lap. (TASZSZ) bírálta a „jobboldal” készülő­déseit, a fővárosban az elmúlt napokban egymást követték a súlyos összecsapások a kor­mányzat ellen küzdő gerillák és a rendfenntartó erők kö­zött. A juntával szembenálló egyik szervezet tagjai pénte­ken az általuk több napja megszállva tartott katolikus templomban temették el 21 elesett társukat. A gerillák eredetileg a temetőben akar­ták megtartani a gyászszertar­tást, de a rendőrség megaka­dályozta ebben őket. Mint ismeretes, a jelenlegi juntát több szervezet azzal vádolja, hogy csupán a Ro- mero-rendszer „továbbélését” akarja biztosítani és nem fog­ja beváltani a társadalmi és politikai reformokra tett ígé­reteit. Biztos ami biztos... Különleges életmentő brigád fogja Edward Kennedy sze­nátort kísérni. Henry Cleve­land doktor, a „repülés az életért” szolgálat létrehozója pénteken bejelentette: Kennedy szenátor számára leszer­ződtettek egy különleges fel­szereléssel ellátott mentő- csoportot. Mint ismeretes, a szenátor két bátyja,— Jonh F. Kennedy elnök és Robert Kennedy szenátor — merény­letnek esett áldozatul. Cleveland közölte, hogy há­rom életmentésben különösen járatos kiképzett nővér váltja majd egymást a szenátor köze­lében és minden szükséges berendezés állandóan készen­létben lesz egy mentohelikop- terbön. Róma és Nápoly között Súlyos szerencsétlenség tör­tént tegnap virradóra Rómát Nápollyal összekötő autópá­lyán: lekapcsolódott egy teher, autó pótkocsija. Átkerült a másik sávba és ott négy sze­mélyautó ütközött bele. A gép­kocsik kigyulladtak. Hat uta­suk belehalt égési sebeibe, to­vábbi 7 pedig megsebesült. A teherautó vezetője kereket ol­dott. Salvadori események Jobboldal a hatalomért Kommentár Ha munkánkról és felada­tainkról szólunk, előbb-utóbb óhatatlanul megemlítjük a külső feltételeket, azt a vi­lágpolitikai és világazdasági környezetet is, amelyben élünk. Ez a körülmény, va­lamint a következetesen in­ternacionalista elveket valló Magyar Szocialista Munkás­párt felelősségvállalása a vi­lág dolgaiban, tevékeny kül­politikája érthetővé és ter­mészetessé teszi, hogy a Köz­ponti Bizottság ülései időről időre áttekintik a nemzetkö­zi helyzetet, tömör összegzé­sét adják a párt és a kor­mány nemzetközi tevékeny­ségének. Ez különösen időszerű nap­jainkban; amikor nemcsak kedvező, hanem aggodalomra is okot adó hírek érkeznek a négy égtáj felől. A SALT—II ratifikálásának elhúzódása az amerikai szenátusban, a fegyverkezési verseny újabb szakaszával fenyegető „Euro- rakéták” ügye, a mestersége­sen felszított kubai álválság, a délkelet-ázsiai feszültség, a közel-keleti holtpont, a pe­kingi politika kapcsolatkere­sése bizonyos nyugat-európai hidegháborús erőkkel — ön­magukért beszélnek. Jogos­nak tűnik a kérdés: mi a helyzet az enyhüléssel, ho­Pillantás gyan látjuk a biztatóan in­dult, de kétségkívül leféke­ződött folyamatot? A Központi Bizottság, elemzése során arra a reális következtetésre jutott, hogy napjainkban az enyhülés bo­nyolultabb és nehezebb kö­rülmények köpött halad elő­re. A kulcsmondat tehát egy­szerre két megállapítást tar­talmaz, amelyek így összes­ségükben adják a teljes ké­pet. Nincs igazuk azoknak a NATO-köröknek, amelyek már temetni próbálják az enyhülést, hiszen a feszült­ség csökkenése nem egysze­rűen óhaj és igény volt (az már korábban is meg lett volna), hanem közrejátszot­tak a megváltozott erőviszo­nyok, az új világhelyzet. Ugyanakkor az enyhülés nem valamilyen automatikus, za­vartalan folyamat, amely egyszer megindul és akadály­talanul gördül tovább. Ügy tűnik, a jövőben is számolni kell a nehezebb és bonyolul­tabb viszonyokkal, amelyeket egyféleképpen lehet kiegyen­líteni: még határozottabb és aktívabb küzdelmekkel a bé­a világra ke, a biztonság, a fegyverke­zési hajsza megállítása érde­kében. Ezért hangsúlyozza a Köz­ponti Bizottság üléséről ki­adott közlemény, hogy „a Magyar Népköztársaság együtt a Szovjetunióval, a szocialista közösség országai­val, minden haladó, békesze­rető erővel összefogva azért küzd, hogy a nemzetközi biz­tonság erősödjék, és előrelé­pés történjék a fegyverkezés korlátozása, a leszerelés irá­nyában”. Az enyhülés folyta­tódásának és elmélyítésének alapvető feltétele ma kétség­kívül a katonai enyhülés te­rületén történő előrelépés. A lehetőségek adottak, számos jelentős szocialista kezdemé­nyezés született, elég Leo- nyid Brezsnyev berlini be­szédére, s a Varsói Szerző­dés különböző testületéi ál­tal nyilvánosságra hozott ja­vaslatokra utalni. A közös cél, hogy a kölcsönös érde­kek alapján változatlanul megmaradjon az országok és népek egyenlő biztonsága, de a sokat emlegetett stratégiai egyensúly lehetőleg minél alacsonyabb fegyverkezési szinten — az eddigieknél ke­vesebb költséggel valósuljon 2 NÓGRÁD — 1979. november 4„ vasárnap A hét 3 kérdése Hogyan alakul a dél-koreai helyzet a diktátor-elnök meggyilkolása után? A nemzetközi politika megszámlálhatatlan rejtélyei­nek sora ismét gyarapodott. A negyedik hivatalos változat után most még sűrűbb homály fedi, mi történt is tulajdonkép­pen a dél-koreai titkosszolgá­lat, a KCIA főhadiszállásának étkezdéjében, hogyan gyilkol­ták meg Pák Csöng Hi diktá­tor-elnököt. Talán, ha egyszer elkészül majd a „Szöul zárt ajtók mögött” című film, az majd betekintést enged a ku­lisszák mögé. Egyelőre azon­ban még nem forgatnak, in­kább naponta átírják a forga­tókönyvet... Washington mindenesetre sietett bejelenteni, hogy a dél­koreai belső változások és sze­mélycserék nem érintik a két ország kapcsolatait, beleértve katonai együttműködésüket. A Blue Ridge,, a távol-keleti vi­zeken cirkáló hetedik ameri­kai flotta zászlóshajója — a 81 ezer tonnás Kittyhawk repü­lőgép-anyahajó, s további hét hadihajó kíséretében — nyil­ván ennek a bejelentésnek je­gyében tett a héten látogatást a puszani kikötőben. (Ez a hárommilliós kikötőváros, ahol közvetlenül a Pák gyil­kosságot megelőzően, nagy­arányú utcai tüntetések zajlot­tak.) A politikai megfigyelők visz- szautalnak Brown amerikai hadügyminiszter szöuli tárgya­lásaira is: ő volt az utolsó kül­földi vezető, aki felkereste a diktátort. Akkor megállapo­dás született, hogy az Egye­sült Államok minden körül­mények között befagyasztja 1981-ig az amerikai csapatok visszavonását Dél-Koreából, tehát szertefoszlottak Carter elnök korábbi ígéretei. Meg­egyeztek újabb katonai segé­lyek folyósításában, s ameri­kai közreműködéssel olyan re­pülőgép-összeszerelő üzemet létesítenek Szöulban, amely évente 70 Phantom .típusú gé­pet bocsát ki. (A beavatottak tudni vélik, hogy Brown dip­lomatatáskájában ott lapult egy Carter-levél is, amely fel­hívta volna Fakot próbálja elejét vénni az újabb feszült­séghullámnak, s lehetőleg ne a sortüzeket tartsa egyetlen ki. vezető eszköznek. Washington aligha emberiességi szempon­toktól vezéreltetve cselekedett így, hanem a kiszámíthatatlan, nagy robbanástól tartott.) Minden jel arra mutat, hogy az Egyesült Államok, amely igencsak érdekelt Korea déli részén, nem vette túlságosan szívére a diktátor eltűnését, jóllehet az tizennyolc eszten­deje volt „szilárd szövetsége­se”. Csupán az a kérdés, hogy a tisztáldozat, vagy Pák rang­ját említve, a tábomokáldozat, segít-e majd jobb helyzetet elérni Washington változatla­nul nehéznek ígérkező parti­jában. .. Miért élénkült meg a fi­gyelem körül? Afrika déli vegei húsz hónapra is lehetségesnek látja kiterjeszteni. A veszély abban áll, hogy a főkormányzó óhatatlanul a jelenlegi köz- igazgatást vonná be „segítség­ként”, s a hosszabb időszakot felhasználhatná a választások tetszés szerinti előkészítésére. Ne felejtsük el. hogy az idén már voltak választások, s ak­kor a salisburyi rezsim he­lyenként még 108 százalékot is kapott. Bizonyos fajta ellentámadá­si próbálkozás bontakozik ki Afrika déli végein — katonai és politikai eszközökkel: ezért fokozni kell a harcot és a szolidaritást Zimbabwe. Namí­bia és Dél-Afrika teljes fel- szabadulása érdekében. meg. Ez megvalósítható és reális, de kettőn áll a vásár: a nyugati oldalon is szükség van a pozitív, felelősségtel­jes hozzájárulásra, az egyol­dalú előnyökre való — egyébként irreális — törek­vés feladására. A hét derekán sürgősen ősz. szehívták a Biztonsági Taná­csot, az Angola elleni újabb dél-afrikai támadás ügyében. A pretoriai rezsim amúgyis „napirenden” van: áradnak a tiltakozások a gyanítható dél- afrikai atomrobbantás kap. csán. (A felháborodást csak növelte a cinikus magatartás. Először azzal érveltek a dél­afrikaiak, hogy a műholdak egy szovjet atom-tengeralatt­járón történt állítólagos rob­banást észleltek, majd amikor Moszkvából azonnal elhangzott a világos cáfolat, Pik Botha külügyminiszter kijelentette: kérdezzék meg Neptunt, a ten­ger istenét, majd az felvilágo­sítást ad, mi történt.) A tengeri kísérlet mellett azonban a szárazföldön is meg­nyilvánult a fajgyűlölő rend­szer igazi arca: nyílt kihívást intéztek Angolához. Mivel közben hírek terjedtek el, hogy Dél-Afrika új megoldást tervez az Angolával szomszédos Na­míbia ügyében (itt is „belső rendezésről” beszélnek, mint Rhodesiában), az Angola elle­ni támadás már ennek beveze­tő akkordja lehetett. Londonbafn a Rhodesia—Zim­babwe konferencián viszont megellni Játszik az idő. A ha­zafias front messzemenő haj­lékonyságról tett tanúbizony­ságot. Azt indítványozta, hogy a választásokat egy kilenctagú végrehajtó tanács készítse elő, mint az átmeneti időszak ha­talmi szerve. Ez úgy oszlana meg. hogy a front négy, a Muzorewa-csoport ugyancsak négy tagot jelölne ki, míg a testület élén a brit főkor­mányzó áll'na. London azon­ban ragaszkodik ahhoz, hogy a törvényhozó és végrehajtó hatalmat egyedül a brit főkor­mányzó gyakorolja, s az „át­meneti szakaszt” az eredeti­leg tervezett két hónap helyett Miről tanácskozott a Szo­cialista Intcrnacionálé Por­tugáliában? A hely és az idő megválaszt tása nem volt véletlen: a Szo­cialista Intemacionálé Portu­gáliában tartotta meg tanács­kozását, nem sokkal a decem­ber 2-án esedékes portugál választások előtt. Tehát afféle korteskedés is kívánt lenni Soares pártja mellett. Az értekezlet azonbán más szemnontból is figyelemre méltó volt. Első ízben fordult ugyanis elő, hogy egy ilyen jellegű megbeszélésen, a ha­gyománnyal szemben, nem az európai szociáldemokrata pár­tok küldöttei jelentették a többséget. Erőteljesen képvi. seltette magát a fejlődő világ (Nicaraguából például a híres Zéró parancsnok, Eden Pasto- ra volt jelent, mint a sandinis­ták egyik irányzatának veze­tője). s a Szocialista Intema. cionálé a korábbiaknál na­gyobb érzékenységet és figyel­met tanúsított az igazi világ- problémák iránt. Kalevi Sorsa, volt finn mi­niszterelnök, az Intemacionálé leszerelési munkacsoportjá­nak elnöke Brezsnyev berlini javaslatainak gondos tanulmá­nyozására hívott fel. Köztu. domásúlag maga is járt Moszk­vában, a munkacsoport dele­gációjával, s alkalma volt ta­lálkozni az SZKP főtitkárá­val. Az eddigieknél pozití­vabb állásfoglalás történt az afrikai és a közel-keleti ügyek­ben, s bejelentették: a szer­vezet a jövőben is kapcsolato­kat tart a PFSZ-szel. S a pa­lesztin probléma felett nehéz is lett volna eltekinteni. Lisz- sza bonban pontosan akkor nyílt meg a palesztinekkel vál­lalt nemzetközi szolidaritás konferenciája. Réti Ervin Arafat Lisszabonban Az MSZMP és a Magyar Népköztársaság kormánya természetesen nemcsak érté­kelését adja a világhelyzet­nek, hanem lehetőségeihez és eszközeihez mérten, cse­lekvőén bekapcsolódik for­málásába is. A közlemény­ben szereplő rendkívül fon­tos látogatások, tárgyalások felsorakoztatása is mutatja, hogy szoros szövetségben cse­lekszünk a szocialista közös­séggel : szolidaritást válla­lunk minden antiimperialista erővel és korrekt partneri együttműködést igyekszünk kialakítani más társadalmi berendezkedésű országok ve­zetőivel, s különböző politi­kai irányzataival az európai biztonság és a világbéke ja­vára. Jasszer Arafat, a ' Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet vb-elnöke. aki pénteken Al­gírból érkezett Lisszabonba, látogatásának első napján ta­lálkozott Eanes elnökkel. Pin- tasilgo kormányfővel, Freitas Crus külügyminiszterrel, va­lamint a szocialista és a kom­munista párt vezetőivel is. A portugál diplomácia vezetője azonban Arafat megérkezése­kor szükségesnek tartotta hangsúlyozni; az a tény, hogy a palesztin politikust fogad­ják az ország vezetőit, nem je­lent! a PFSZ „hivatalos el­ismerését”. Arab és nyugati diplomaták úgy vélik, hogy — az arab olajban és beruházási tőké­ben érdekelt — Portugália „egyfajta nem hivatalos dip­lomáciai státust” fog biztosí­tani a PFSZ Lisszabonban ha­marosan megnyíló irodájá­nak. Ha ez megtörténik, Tö­rökország után Portugália lesz a második olyan NATO-or- szág, amely félhivatalos dip­lomáciai elismerésben részes- siti a Palesztinái Felszabadí­tási Szervezetet. Emlékmű a mártíroknak A külső feltételek erőtelje­sen befolyásolják építőmun­kánkat itthon, de fennáll a kölcsönhatás is: kül- és bel­politikai tevékenységünk hozzájárulhat a világ, s ez­zel együtt a sokat emlegetett külső körülmények alakításá­hoz. Ez pedig változatlanul nem kevésbé fontos feladata hétköznapjainknak, ma, hol­nap és holnapután egyaránt. Budapesten a Mártírok útja és a Széna tér találkozásánál az egykori Margit-körúti kato­nai fogház helyén, a buda­pesti pártbizottság és a Fővá­rosi Tanács által emelt mán- tíremlékművet ma avatják fel. A lebontott börtön helyén emelkedő három méter magas vörösmárványtömb emlékmű­vet Kiss Nagy András szob­rászművész és Tóth Ferenc építőművész alkotta. A hír­hedt katonai fogház ki végző­falának egy darabját idézi az emlékmű, s e súlyos háttér előtt húzódó szürke gránit lépcsősor végén a kőbe vé­sett felirat: „Az egykori Ma**» git-körúti katonai fogházba meggyilkolt és fogva tartó# kommunisták, antifasiszta ck> lenállók emlékére”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom