Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-20 / 271. szám

Betűorszáqban

A ceredí általános iskolások játékosan ismerkednek a betűkkel. — kulcsár-fotó —

A megfiatalodott Regisztán

1417—1420-ban Timur unokája, Ulugbek, a tudós fejedelem egyetemet építtetett Maverannarh fővárosának homokdombján. Az épület ma Ulugbek medreszeként ismert. Tíz évvel később Ja- langtus szamarkandi uralkodó megépítette az épület pontos „kőtükörképét” — ugyanolyan kapu, ugyanolyan négy minaret a sarkokon —, a méreteiben nagyobb „oroszlános épületet”. Egy újabb évtized elteltével, mintegy összekapcsolva a két medre- szét, északiról egy csodálatos díszítésű mecsetet emeltek közéjük — a Tilja-Karit. Így született a Regisztán, Szamar- kand egyedülálló építészeti együttese.

A történelem viharai alaposan megtépázták a Regisz- tánt. A XVIII. század közepén a regisztáni medreszék- ből lóistállókat csináltak. Az elkövetkező száz év nem sok változást hozott. A város régi dicsőségére féltékeny városatyák, az Ulugbek medre- sze nagyszerű múltját gyűlölő vallási fanatikusok a teret és

a palotákat szándékosan elcsúfították, piaccal, szemétle- rakodókkal, ópiumbárlangok- kal szórták teli.

A szovjethatalom létezésének első napjától kezdve magára vállalta a régi emlékekről való gondoskodást. Az elsők között került sor Sza- markand helyreállítására. Lenin, amikor tudomást szerzett az ottani műemlékek állapotáról, javasolta, hogy fordítsanak jelentős összegeket a restaurálására.

Már 1922-ben sok országot bejárt a hír: Szamarkandban elhatározták, hogy kiegyenesítik az Ulugbek medresze megdőlt minaretjét. Ilyet eddig nem ismert a világ restaurálási gyakorlata.

A Regisztán együttesének arányait megbontotta a tér és a környék földjének évszázados átré'tegződése. A paloták mintegy térdig belesüppedtek a dombba. A tudósok megállapították: a természetes por-, szemét- és földlerakódás következtében — a kocsikerekek és az állatpaták „munkája” nyomán — a Regisztán tere a századok alatt 2—2,5 méterrel megemelkedett.

Helyi tervek szerint kezdődött meg a tér megtisztítása. Szamarkandiak ezrei vettek részt a munkában. Mintegy 250 ezer köbméter földet kellett megmozgatni és ráadásul a munkát csak lapátokkal végezhették, s a földet még az elszállítás előtt meg kellett szitálni, hogy semmi ne vesszen el a múlt emlékei közül.

Minden rétegben pénzek, s a különböző századok használati tárgyai rejtőztek. Régi épületek talapzataira, fürdő- maradványokra bukkanták. Végül, az eredeti feltételezés igazolásaként, napfényre kerültek a XV. századi tégla- és márványkövek, azaz maga a tér. A tér alatt égetett agyag vízvezetékeket találtak. A Regisztán együttese szó szerint kiszakadt a földből, az épületek visszanyerték eredeti arányaikat. A paloták díszítésének helyreállítása után újra eredeti szépségében ragyog a Regisztán.

Setétek és hitetek

OTP a fiatalokért

Az Országos Takarékpénztár arra törekszik, hogy a lakosság mindén rétege számára, annak sajátosságait figyelembe véve maradéktalanul szolgálatára álhasson. Konstrukcióinak létrehozásakor igyekeznek ezt legnagyobb mértékben szem előtt tartani. Különösen nagy súlyt helyeznek az ifjúság, az élet- és pályakezdők igényeinek kielégítésére.

Az OTP Nógrád megyei Igazgatósága területén a betétállomány 2420 miliió forint. Ebből 130 millió az idei növekedés. 109 millió az ifjúsági betét formában letétbe helyezett összeg. Megyénk több mint 12 ezer fiatalja

választotta a takarékosságnak ezt a módját. Az OTP dolgozói széles körű propaganda- munkával törekszenek arra, hogy ezt a maga nemében előnyös betétformát a fiatalok széles köre megismerhesse. Propagandamunkájukat dicséri, hogy ez évben közel ezren gyarapították az ifjúsági betéttulajdonosok táborát. Növekszik azok száma is, akik végigtakarékoskodva a szerződésbe foglalt öt esztendőt, a kedvezményekkel élnek. Az idén — az elmúlt évi 45-tel szemben — 81-en

vették igénybe az ifjúsági betéttel járó kedvezményes áruhitelt. összesen 1.7 millió forint értékben. További 9-en

építésre. 11-en pedig lakásvásárlásra fordítják összegyűjtött forintjaikat és az utána járó hitelt. így összesen TOO azok száma, akik takarékosságuk gyümölcsét élvezik az idén Nógrád megyében.

Az áruvásárlási hitelt október 31-ig 8837-en vették

igénybe. Összesen valamivel több mint 87 millió forint értékű áru talált ilyen módon gazdára. Ebből 754-en voltak 30 év alattiak, akik a családalapító. életkezdő fiataloknak járó kedvezményes kölcsön lehetőségével élve közel 20 millió forint értékben vásárolhattak „beugró” befizetése nélkül.

(gáspár)

Kötelességre ébreszt

„Adósok könyve"

Őskori elefánt

Azt a szőrzettel együtt kézre került leletet, amelyet a német Edmund Naumann (1850—1927) Japánban a múlt század végén végzett ásatásai hoztak felszínre, Naumann-leletnek nevezték el. A régészek szerint ez az elefánt kb. 20 ezer évvel ezelőtt, a jégkorszak végén halt ki. Elterjedési területe elsősorban Kelet- Azsia és Japán lehetett. Japán középső részén, Nagano körzetében a kiszáradt Nojiri-tóban végzett ásatások azt mutatták, hogy a prehisztorikus elefántok jóval nagyobbak voltak, mint a ma élő indiai elefánt. A II. világháború befejezése óta több új ásatást végeztek, s ezek között is a legújabb (sorrendben a hatodik) az, amelyet a shinskui egyetem professzora vezetett.

Ekkor egy fosszilis combcsont- maradványt találtak, amely valaha Naumann-elefánté lehetett. Kormeghatározás alapján a csontmaradványt 25—27 ezer évesre becsülik. Maga a csoht :)0 centiméter hosszú és 15 centiméter átmérőjű. Ez a legnagyobb, amit eddig a Nojiri-tó medrében találtak. Később innen több más csontdarab is előkerült. A pontméretek arra engednek következtetni, hogy az itt élő elefánt legalább 3 méter magasságú lehetett. Ez jóval nagyobb, mint a mai indiai elefánté. A kézre került alsó állkapocs-maradvány további vizsgálatokra is lehetőséget- nyújt. Eddig e tó medréből közel 11 ezer csontlelet került elő, s ezek zöme elefámcsont- maradvány. A Nojiri-tó ezek szerint rendkívül fontos lelőhelye a prehisztorikus elefántok vizsgálatainak.

Kezdetben a kölcsönök, hitelek visszafizetésének határnapját rögzítették benne. Ezért nevezték kalendáriumnak, vagyis, adósok könyvének. (A latin calandae szóból, mely a hónap első napja; alighanem az ókori OTP is akkorra kérte a részletet).

Azután a naptár neve lett. És ma? Magyarítva évkönyv, — naptár is, más is.

Vegyünk egy példát. A Nők Lapja 1980-as Évkönyvét. Naptár — kétségtelenül. Napok, hónapok (csillagjegyekkel), névnapok jegyzéke.

Visszatekint az elmúlt évre, összefoglalja legfontosabb eseményeit. De főképp előre néz, az új esztendőre.

Kerti teendők tára — hónapok szerint. Hétköznapi és ünnepi étkek, ugyancsak végig az esztendőn. Divat — ezúttal először nemcsak fotókkal, hanem színes rajzokkal is tavaszra, nyárra, őszre, télre. Lakberendezési ötletek, lakótelepi otthonokból ellesve. Jogi eligazítás, megszívlelendő lelki tanápsok, hasznos kézimunkák, szóval: rengeteg

praktikum. Aki éppen 1980- ban akar új életet kezdeni — és ki nem akarna — az évkönyv egyik cikke nyomán határozhatja el: kevesebbet panaszkodom, derűsebben; egészségesen élek.

A kalendárium valamikor a biblián kívül a parasztcsaládok egyetlen könyve volt. Innét a hagyomány: legyen benne „minden”. Nemcsak hasznos, meg elvontabb ismeret, hanem irodalom, anekdota is, szórakoztató tarkaság és fejtörő. kicsiknek, nagyoknak. A tradícióval a Nők Lapja Évkönyve sem szakít, legfeljebb annyiban, hogy nem egészen alapfokú ismereteket és nem filléres irodalmat ad. (Kaffka Margit-novella is van benne). Az ok magától értetődő: ma már sehol sem a kalendárium az egyetlen könyv a családban.

Adósok könyve? Hát, ráéb-’ reszt egykét tartozásra. Többet kellene olvasni, változatosabban táplálkozni, csino- sabban öltözni. Nem rossz indítás 1980-ra!

t. m.

Déli egy óra volt, amikor Gurov mérnökért megérkezett a gépkocsi a tudományos kutatóintézet város környéki laboratóriumához. Gurov már indulásra készen állt, s amint a kocsi a kapuhoz kanyarodott, Jevszejev állambizton- sági nyomozó társaságában kilépett a laboratóriumból. Jevszejev ugyanis mindannyiszor elkísérte, valahányszor titkos rajzokat vitt magával. Gurov elvégezte az utolsó simításokat a találmányán, s erről kell most jelentést tennie az intézet igazgatójának.

A sofőr nem először vitte Gurovot a laboratóriumból az intézetbe, és a mérnök tudta, hogy pontosan megérkeznek az igazgató által megjelölt időben. Jóllehet a laboratóriumtól a moszkvai országúihoz köves út vezetett, amely kitűnő állapotban volt, a kocsi ugyanolyan gyorsasággal robogott rajta, mint a betonúton.

... Gurov megkönnyebbült sóhajjal dőlt hátra az ülésen, behunyta szemét és elernyesztette izmait. Csak most érezte, mennyire .kimerítette a több napos megfeszített munka. Soha még nem vágyott ennyire szabadságra menni. Vajon elengedi-e az igazgató, vagy ismét beiejavíttat találmánya rajzaiba?

A kocsiban fülledt volt a levegő. Gurov leeresztette az ablakot. Orrát megcsapta a réti széna, s a közeli erdő illata. A messziről tömör falnak látszó zöld erdőben már kivehette az egyes fákat. Még néhány száz méter és a kocsi behatolt hűs árnyai közé. S ekkor a kanyarból oly

N. Toman:

Az eltűnt tervrajz

Könnyű fogás

(Részlet)

gyorsan bukkant ki egy háromtonnás, kővel megrakott

teherautó, hogy Gurov sofőrjének ideje sem volt cselekedni, s a két kocsi máris egymásba szaladt. A személy- kocsi többször megpörgött a levegőben és lerepült az útról.

AZ utat szegélyező bozótosból e pillanatban kilépett egy szürke ruhás, magas, sovány férfi. Odaszaladt a hátán fekvő kocsihoz és bekukucskált az ablakán. Miután meggyőződött, hogy a sofőr és mindkét utas meghalt, vagy legalábbis elvesztette eszméletét, teljes erőből rángatni kezdte a kocsi ajtaját. A karosszéria az összeütközéskor alaposan megsérült és az ajtó nem nyílott ki. Ekkor a férfi benyúlt a kitört ablakon és kitapogatta Gurov mérnök teste alatt az aktatáskát, ‘ majd gyorsan kirántotta. Sietve megvizsgálta a tartalmát, aztán mintha csak ellenséges tűzben szaladna, lapítva berohant az erdőbe.

*

Nyikityin ezredes érezte, hogy a telefonkagylót szorító tenyerét hirtelen kiveri a nedvesség.

— Hangosabban, Jevszejev! — kiáltotta a kagylóba, és

nyugalmat erőszakolt magára.

— Hangosabban. kérem ... Megsebesült? És Gurov? ...Még mindig eszméletlen? Igen, igen, értem. Az aktatáska meg eltűnt? Maga szerint „Szerencsés” keze Van a dologban? Igen, igen. értem. Máris küldöm a kocsit és az orvost... Kirejev őrnagyot!

— parancsolta az ezredes az ügyeletesnek és visszatette a helyére a kagylót. Most már teljesen visszanyerte a nyugalmát és külsőleg nem látszott rajta semmi.

Kirejev őrnagy néhány perc múlva megérkezett. Nyikityin röviden közölte vele beszélgetését Jevszejevvel, közben egy pillanatra sem vette le tekintetét az őrnagy feszülten figyelő arcáról.

— Ezredes elvtárs, ez Iglic- kij keze műve — jelentette ki Kirejev határozottan. — Már régóta vadászik Gurov találmányára.

— Ügy néz ki a dolog — bólintott Nyikityin. — Jevsze- jevnek is ez a véleménye. Vajon ez a „Szerencsés” megint kicsúszik a kezünkből? Végre elérte célját, nincs több keresnivalója itt.

— Nem hiszem, ezredes elvtárs, hogy hirtelen eltűnik

— felelte Kirejev elgondolkozva. — Tudja, hogy mi most

mozgósítjuk minden munkatársunkat, és vár egy-két napot valami kies helyen. Annál is inkább, mert egy ilyen hely a rendelkezésére áll.

— A Lopuhov-nyaraló?

— Pontosan. A múlt hónapban bérelte ki Lopuhov- tól, de még egyszer sem lakott benne. Minden jel arra mutat, hogy tartaléknak tartogatta.

— No, és ha mégsem oda megy?

— Akkor másfajta intézkedést foganatosítunk. Addig is engedje meg, hogy kiküldjem a helyszínre Krecsetov kapitányt, az operatív csoporttal.

— Rendelkezzék velük. De egyúttal utasítsa Akulovot, Kijujevet és Jamscsikovot is, hogy éberebben figyeljék Ig- lickij találkahelyeit.

Kirejev őrnagy egy fél óra múlva ismét bekopogott Nyikityin ezredeshez.

— Beigazolódott a feltevésünk, ezredes elvtárs — mondta élénken. — Épp az imént kaptam a jelentést, hogy Iglickij megjelent a Lo- puhov-nyaralóban.

Nyikityin felkapta a telefonkagylót és Szomov tábornokot tárcsázta.

— „Szerencsés” a Lopuhov- nyaralóban — jelentette.

A tábornok valószínűleg igen rövid utasítást adhatott neki, mert Nyikityin nyomban visszatette a kagylót a helyére, miután így felelt:

— Értettem, tábornok elvtárs! Belevaló emberek vannak ott, Kirejev elvtárs? — fordult az őrnagyhoz.

— Adamov főhadnagy a csoportjával. Engedélyt kérek, hogy én is odamehessek.

— Megparancsolom, hogy személyesen menjen oda!

Kirejev kocsija egy fél óra múlva megállt a Lopuhov- nyaraló közelében.

— Még mindig itt van? — kérdezte az őrnagy az eléje siető főhadnagytól.

— Itt van — felelte Adamov.

— Nem szökhet meg?

— Nem, de a nyaralót bekerítettük.

— Még semmit sem sejt?

— Azt hiszem, nem. Embereim nagyszerűen álcázták

magukat.

Az őrnagy kikapcsolta pisztolytáskáját és határozottan így szólt: — Gyerünk!

S elindultak a nyaraló felé. Tornáca nem volt magas,

s a két tiszt egyetlen ugrás-' sál fent termett rajta. Az őrnagy kopogására eleinte nem válaszolt senki, aztán váratlanul lövés dörrent. A golyó áthatolt az ajtódeszkán és az őrnagy füle mellett fütyült el.

— Adja meg magát, Iglickij ! — kiáltott Kirejev. — Be van kerítve. Az ellenállás értelmetlen.

Válaszul eldördült a második lövés, de az őrnagy és a főhadnagy az ajtó két oldalánál a falhoz lapultak. Aztán Kirejev intésére egyszerre belerúgtak az ajtóba. A vékony deszka megremegett.

Üjabb lövés dörrent. Ám az ajtó már recsegett-ropogott a két tiszt rúgásaitól. S amikor bezuhant a padlóra, meghallották Iglickij rekedtes hangját:

— Rendben van, megadom magam ...

Egy félig töltött pisztoly repült a tisztek lába elé, majd feltűnt maga Iglickij is, kezében Gurov aktatáskájával.

— Tessék, parancsoljanak — mondta szinte közömbös hangon, aztán égnek emelte a kezét és lassan megfordult az elhárító tisztek előtt, hogy azok megmotozhassák.

Amikor Nyikityin ezredes jelentette Szomov tábornok- nak Iglickij „kapitulációját”, a tábornok széttárta a karját:

— Szinte érthetetlen! —• mondta csodálkozva. — Nem hittem volna, hogy ilyen egyszerűen sikerül elcsípni ezt az ordast!

Fordította: Sárközy Gyula

NÓGRÁD — 1979. november 20., kedd 5

<