Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-18 / 270. szám
Tudományos A donyecki kísérleti ipari haltenyésztő kombinátban minden hektárnyi vízfelületről haltenyésztés mintegy 30 mázsányi halat halásznak. Sikerüket több tudományos eredmény gyakorlati alkalmazása alapozta meg. Ezek egyike az új, produktív halfajták, a többi között a különböző pontyfajták tenyésztése. Rendkívül hatékony a ponttyal együtt tenyészteni a növényevő halfajtákat, köztük a fehér amurt. Sokat változtattak a vízfelhasználás és haltenyésztés technológiáján. Bebizonyosodott, hogy amennyiben a halaknak optimális körülményeket biztosítanak, azok a szokásosnál kétszer gyorsabban fejlődnek. Kidolgozták az elektromos erőművekből származó meleg víz haltenyésztésre való felhasználásának módszereit. A kombinát munkatársai jelenleg több új halfajta meg- honosftási kísérleteivel foglalkoznak. Képünkön: A pontyot, növekedésének gyorsítása ér-, dekében, különleges injekcióval kezelik. Technika a gyógyításban A tudományos fejlődés felgyorsulása nem öncélú folyamat, a társadalmi igények fokozódása váltotta ki. Különösen érvényes ez az orvostudományra és az orvosi ellátásra. Az egészségügy csupán az orvosok számának növelésével nem tud már megfelelni a növekvő mennyiségi és minőségi követelményeknek. Ezen a területen tud segítséget nyű j- tani az orvosnak a technika. Már a régi korok orvosa is használt technikai eszközöket a gyógyító munkája során (késeket, ollókat, horgokat), de a legutóbbi néhány évtizedig a legbonyolultabb „készülék” mégis a sztetoszkóp és a lázmérő volt. Az altatási módszerek fejlődése, a röntgensugarak felfedezése és századunk szédítő technikai fejlődése egyre újabb és újabb technikai eszközöket adott és ad az orvos kezébe. Különösen feltűnő az elektronika behatolása az orvostudományiba. Századunk elektronikai forradalma tette képessé az orvostudományt olyan teljesítményekre, mint a szervátültetések, vagy a mesterséges szervek készítése. E fejlődésre jellemző, hogy egy-egy bonyolultabb műtétnél a műtőben tevékenykedő diplomás személyek közül már ma is kevesebb az orvos, mint a mérnök. Vannak azonban olyan vélemények is. amelyek az orvostechnika hasznosságát tagadják, mert úgy érzik, hogy a készülék az orvos és a beteg közé áll, és megakadályozza az orvos—beteg közötti bensőséges kapcsolat kialakulását, dehumanizálja a gyógyítás kialakult rítusát. Ez természetesen tévedés, annál is inkább, mivel a technika természetesen nem pótolja az orvost. Különösen a számító- gépes diag'nosztikai készülékekkel kapcsolatban merül fel, hogy a számítógép képes-e alkotó módon gondolkodva diagnózist felállítani. A vizsgálatok szerint a számítógép „találati valószínűsége” a diagnosztikában nem rosszabb, mint a kiváló orvosspecialistáké. Viszont a számítógép programját éppen a kiváló specialisták állították össze tanulmányaik és évtizedes tapasztalataik alapján, vagyis a komputert az emberek „tanították meg” diagnosztizálni. Képünkön: A reumás fájdalmakat régebben szinte kizárólag házi szerekkel gyógyították, ma modem hidroterápiás készülékekkel is. Rovarok A sokoldalú helikopter Az antennaszerkezet még a földön Megkezdődött az emelés a bioszférában Előrelátó tudósok egyre gyakrabban hívják fel a figyelmet a tudományos-technikai forradalom árnyoldalaira: „Vagy az emberek tegyenek valamit, hogy kevesebb füst legyen a levegőben, vagy a füst intézi majd el, hogy kevesebb ember legyen a földön” — írja például John Bulton „Szennyezett égbolt” című könyvében. Mit tegyen az ember a bioszféra megóvásáért? Mi a rovartan kutatóinak a feladata ezen a téren? Mindenekelőtt az ember és a természet közötti optimális kapcsolatokat kell tisztázni. A rovarok szerepe például a bioszférában igen jelentős. A rovarvilág csaknem egymillió fajfélesége felülmúlja földünk összes többi állat- és növényféleségét. De még, napjainkban is évente 6—8 ezer új rovarfajt írnak le az entomológusok. A rovarok, mint mindenütt megtalálható élőlények kettős szerepet töltenek be a bioszférában : aktívan részt vesznek az anyag- és energiakörforgásában; a többi élőlényhez fűződő több irányú kapcsolataik rendkívül nagy jelentőségűek a természet szabályozó mechanizmusaiban.' Szinte . felbecsülhetetlen a jelentőségük például a virágos növények beporzásában, a holt szerves anyagok eltakarításában, és abban, hogy táplálékul szolgálnak az emlősök. s a madarak, a halak és más élőlények számára. A rovarvilág bológiai egyensúlyának a fenntartása az egész élővilág érdeke. Korunk legsokoldalúbb technikai eszköze a helikopter, amely a függőlegesen történő fel- és leszálláson kívül ferde irányban is képes emelkedni és süllyedni. A helikopter feltalálása után mindenki azt gondolta, hogy elsősorban utas- és teherszállításra lesz alkalmas, de az idő nem igazolta ezt a jóslatot. Rendszeres utasszállításra külföldön is csak elvétve alkalmaznak helikoptereket, ami főleg a drága üzemével, magas utaskilométer-költségével magyarázható. Nyilvánvalóan a polgári szakterületekein csak akkor alkalmazzák, ha más repülő- eszköz nem jöhet szóba, vagy ahol a költség alárendelt szerepet játszik. A'nnál elterjedtebbek viszont a helikopterek például a mezőgazdaságban permetezésre vagy műtrágyaszórásra. A helikopternek teljesen mindegy, hogy milyen a beszórandó terület nagysága, milyenek a terepviszonyok, mert akár egyenként is permetezheti a gyümölcsöskertek fáit. A közúti forgalomellenőrző és -szabályozó rendőrségi helikopterek szerepe közismert. De igen jelentős a segélynyújtó helikopterek szerepe is. Különféle természeti csapások, szerencsétlenségek esetén gyorsan a helyszínre érkeznek, élelmet, ruházatot juttatnak a rászorultaknak, életet mentenek, s így komoly szenvedéstől mentik meg a bajba jutottakat. Igen kedvezően alkalmazhatók a helikopterek erdőtüzek oltására is, de esetenként a nagyvárosok központjában zsúfolt forgalmú területeken is jobban beválnak, mint a tűzoltóautók. Használják még a helikoptereket nehezen járható terepen való kábelfektetésre. A polgári területeken azonban legelterjedtebben az építőipar használja a helikoptert emelő- és szállítóeszközként. Bizonyos esetekben a helikoptert különleges felszerelésekkel egészítik ki, de emelő-szállító szerepre nemcsak a különleges kialakításúak, hanem az alaptípusok is használhatók. Manapság már alig nélkülözhetők a különféle csővezetékek fektetése, javítása esetén és épületelemek beemelésekor, vagy nehezen megközelíthető építkezésekhez anyagszállításokra. A tv-tomyok, rádióadók építésénél a szerkezetek beemelése a helikopterek leglátványosabb feladata. Álmatlanság ellen A pennsylvaniai egyetem kutatói nemrég az általánosan alkalmazott altatók hatását vizsgálták. Megállapították. hogy például azok a gyógyszerek, amelyek az álmatlanság kezdeti fázisaiban kiválóan hatnak, a túl gyakori alkalmazás során éppen ellenkező hatást váltanak ki. Változásokat Idéznek elő az agyban sőt nemegyszer nar- komániát. Az Egyesült Államokban fogyasztott számos altató közül a vizsgálatok során csak a libriumot, és a vá- liumot találták olyanoknak amelyek káros következmények nélkü1 szedhetők. —---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------— Tenger helyén sivatag Csak a legutóbbi években végeztek elegendő számú mélyfúrást a Földközi-tenger altalajában ahhoz, hogy egyértelműen bebizonyosodjon; az egész tenger helyén kb. B millió évvel ezelőtt sivatag volt. A mai tengerfenék alatt ugyanis tengervíz beszáradásá- ra jellemző só- es gipszréte- geket, valamint folyami kavicsréteget találtak. A partvidéken mindenütt megtalálható a beömlő folyók által a sziklába vágott meder, s ez helyenként hosszan folytatódik, a mai tenger fenekén is. Kb. 20 millió évvel ezelőtt itt nyílt tenger volt, de az afrikai kontinens Európa felé nyomulva teljesen elzárta ezt az óceánoktól. Kiszámítható hogy ekkora vízmennyiség kb. 1000 év alatt párolog el. A valóságban ez sokkal hoszszabban ment végbe, mivel a folyók biztosítottak némi utánpótlást. A tengerfenéken több nagyobb sóstó, beltenger ala. kult ki. A legnagyobb a Bale- ári-szigeteknél volt. A beszá- radás akkor gyorsult meg, amikor a mai Kárpát-medence helyén levő és az Arai-tavon fülig terjedő tengerből felemelkedtek a Kárpátok, és az megváltoztatta a Balkán vízrendszerét. így kb. ö millió évvel ezelőtt a tenger medencéje teljesen kiszáradt, ami erősen befolyásolta Kö- zépAEurópa éghajlatát is. Ezután kb. 5 millió évvel ezelőtt ■ átszakadt a Gibraltári- szoros és óriási vízesés keletkezett. Ha ez a vízesés a Niagarának a tízszerese volt, akkor 100 év alatt telt meg a Földközi-tenger medencéje. Páraharang fenyőerdőben Több fényt Egyes emberekre — különösen szívbetegekre asztmásokra, magas vérnyomásban szenvedőkre — kellemetlenül, sőt károsan hat a tűlevelű erdők levegőjének beléjegzése. Amerikai kutatók figyeltek fel erre a közhiedelemnek ellentmondó jelenségre, hiszen úgy tudtuk, hogy az erdei levegő rendkívül hasznos és felüdítő az emberi szervezet számára. Időközben szovjet és nyugatnémet szakemberek is foglalkoztak e kérdéssel, és megállapították, hogy a fák által kibocsátott il lóanyagok, észterek és terpének Idézik elő az átmeneti vagy tartós rosz- szullétet, különösen meleg, szélcsendes időben. Kedvezőt- ’en helyi viszonyok között ún. páraharang Jöhet létre egyes erdőrészletekben („megszorul a levegő”) az észterek és terpének szmogszerű anyaggá oxidálódnak, s ilyenkor az ott-tartózkodás még veszélyesnek is mondható. Ez utóbbi, azonban csak kivételesen fordulhat elő, s nem a mi szélességi fokainkon. Hazánkban és a környező országokban csak kisebb mértékben tartalmaz az erdei levegő terpéneket, s ezek a szénhidrogének rendszerint gyorsan el is bomlanak, ami azonban nem zárja ki az átmeneti rosszullétek lehetőségét az erre érzékeny betegeknél. Késő ősszel, télen és kora tavasszal azonban még ez a veszély sem áll fenn, ilyenkor a fenyőerdő gyakorlatilag mindenki számára felüdülést nyújt. Edison 100 éve, 1979-ben készitette az első izzólámpát, amely vákuumbúrában izzó szénszálból állt, és ez az eszköz az akkori gázvilágításhoz képest gyenge, sárga fényével kb. 20 év alatt elterjedt a lakásvilágításban, mivel kényelmes és égéstermék híján az eddigi világítóeszközöknél egészségesebb volt. A ma is használt volframszálas izzólámpa ősót hazánkbán 1904- ben készítették. A volframszálas izzólámpa nagyon gyorsan fejlődött és terjedt el a lakás- és közvilágításban. Néhány évtized alatt az első helyre került. Az 1930-as évek végén már több mint 2 milliárd lámpát gyártottak évente a világon. Az izzólámpa akkor már egy évtizede kiszorult a közvilágításból kényelmetlenségei miatt. A szénív csak a filmvetítő-berendezésekben és a filmfelvételeknél maradt meg egészen az utóbbi időig. Csak a közelmúltban jelentek meg a leváltására alkalmas, 'nem fogyóelektródos, modern ív- lámpák. Az idők folyamán változott az izzólámpák gyártási technológiája, javult a fénye, élettartama. Szinte áttekinthetetlenül gazdag választék tanúsítja az izzólámpa alkalmazkodóképességét A méret, a teljesítmény és a tápfeszültség igen széles határok között változtatható. Vesetükrözéshez pl. rizsszem nagyságú, néhány század watt teljesítményű izzókat használnak, a filmstúdiókban pedig néhány 10 ki- lowattos lámpák is világítanak. Időközbén a hagyományos lámpákból is létrehoztak sokféle változatot a különleges igények kielégítésére. Így pl. a tükröző bevonatú lámpabúrá- jú, vagy a fényt csak egy irányban kisugárzó kirakatvilágító lámpákat, amelyek egyszerűbb fényszórókat helyettesítenek. De számtalan féle autólámpa, illetve zseblámpa biztosítja az ember számára oly’ szükséges fényt a sötétségben. Az elmúlt évtized termékei a még több fényt kibocsátó halogén izzólámpák sora, a magas nyomású nátriumlámpa, a higanygőzlámpa, a különféle fémhalogén-gőz lámpák, a xenonlámpák, amelyekkel ma már főként a közvilágításban egyre gyakrabban találkozunk. Képünkön; Zseblámpák készítése az NDK-beli Amstadtban, a NARVA-gyár- ban. NÓGRÁD — 1979. november 18., vasárnap L1
