Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-02 / 257. szám
Nem forog a dorozsmai szélmalom... „Nem forog a dorozsmai szélmalom...” Hát csakugyan így van, ahogy Danko Pista nótája mondja. Már rég nem forog s nemcsak a dorozsmai — ez csak azért híresebb Valamivel a többinél, mert az ő nótái a cigányzene-ked- velők széles táborában és éppen é műfaj fénykorában terjedtek el. A GŐZMALOM MEGFOJTOTTA Akkor. amikor — tehetjük hozzá tüstént — a szélmalmok alkonya beköszöntött.! Pontosan, persze, aligha lehet meghúzni az időbeli határt, de történelmi mértékkel nem is egy.két évszám a fontos, hanem a változás, ami okozta. S ez a a XII. századtól tudunk gőzmalmok elterjedése volt. földrészünkön használatuk- Korforduló, nemcsak techni- ról. Eléggé közismert a XVI— kailag, hanem társadalmilag XVII. századi spanyol írónak, A dorozsmai szélmalom. is. A technikában a természe tes energiaforrások közvet. Cervantes világhírű regényé- bői a Don Quijotébol az a len hasmosításáról a gőzgép jelenet, amikor a nevét a re- íelfedezese gény címéül adó képzeletdús nagyobb erejű es lehetosegu ]ovag óriásokat lát a szélenergia felszabaditasara es malmokban és megtámadja őket (innen ered a szélma- . . . , lomharc kifejezés).- Hogy Magán fejlődés, a gyáripar kéz- gyarországon éppen az Albefogására. A szén hajtóerő- vé alakítása egyúttal a poldete, nyitja. föld tájain terjedt el a legMagyarországon késve kéz. ^ban ez az erőműtajta, ancJödött. illetve késve kapott £ak nem az ,a fo , oka’ szabadabb utat ez az 1848-ban az Alföld a legszelesebb már aktuális folyamat. (bár volt melléamikor a múlt század utolsó kes> hogy szinte mindig mozog a levegő), hanem az, hogy nem állt rendelkezésre más természetes erőforrás, harmadában kibontakozha. főtt, akkor először a malomipart modernizálta és lendítette fői. Ez érthető is. Akkor vagyis — mert lényegében ez az ország egyik legfőbb és jöhet csak szóba — elég gyors 3egexpor(képesebb terméke az folyóvíz. A Dunán, illetve a Alföld búzája volt, illetve az patakok mellett vízimalmok- ebből készült liszt. Az először ban őröltek. Ahol nem volt Budapesten elszaporodó (s fő- vízenergia, másutt is épültek szélmalmok — például a Bavárosunkat a vilá^ egyik lei nagyobb malomvárosává te- konyhán, vő) nagy gőzmalmok, majd az elterjedő vidéki műmalrnok Egy-egy szélmalmot hasz- hamarosan elszívták a „leve- náló vidéken kialakult a rá got , azaz az örietnivalót a . szélmalmok elől. Azok megpró- jellemző malomtipus is. Mas- bálkoztak más célú őrléssel da- milyenek voltak a hollandiai rálássál is, de mindhiába — vagy franciaországi szél- eíőbb utóbb le kellett állniuk. malm(>k megint másfé,ék a Az Alfoldon persze tovabo . . ... dobrudzsaiak vagy *a Duna romániai deltavidékén használtak. S még Magyarországon is eléggé különböztek a bakonyi szélmalmok az álftJT. , ,, ölektől. Ez utóbbiak ' sem A szélmalom nem volt rit- u . . kaság másutt sem Európában voltak egyformák, például fújt az ingyenes erőforrás, a szél — most már kihasználatlanul. AZ ALFÖLD MALMAI A volgai Nyiva anyagukat tekintve. De jellemző épületükre a fölfelé keskenyedő forma, a kerekes nem meredek csúcsos tető és a négy szárny, amelyre vitorlát vontak. MALOMSZERZÉS, MOLNÁRKODAS A szélmalmok szerkezete fából készült, készítőik magük a molnárok voltak, mert aki ezt a szakmát tanulta, az kitanulta az alkatrészek készítését is. Ezért a molnár szerszáma s állandó társa volt a szekerce, amelyet bőrköté- nyes övén hordott. A molnárkodás egész embert kívánó foglalkozás volt. Nem hagyott szabadságot és szabad időt. A molnárnak nemcsak a garatra s a lisztre kellett ügyelnie, hanem főképpen az időjárásra, a szélre, a malomtetőn levő szélkakasra. Ha fordult a szél, tüstént újra szembe kellett fordítani a vitorlát, a körforgó tetőrésszel. Ha viharosra fordult a szél, sürgősen le kellett vásznazni a vitorlaszárnyakat. S molnárnénak lenni sem volt valami kényelmes — az asszonynak sokszor kellett kisegíteni, helyettesíteni az urát. Azf aligha tudnánk össze- számiálni hány szélmalom kerekét forgathatta egykor az alföldi szél. Egy-egy város területén is több működött. Kiskunhalas belterületén (nem számítva másfajta szárazmalmokat) tizennyolcat, a külterületén további tizenhatot vett számba a kiskunsági szélmolnárkodás néprajzi kutatója, Nagy Czirok László. Egy ma is áll a Kölcsey utcában — a múlt század első feléből vaió. A szomszédos Jánoshalma is őriz egy szélmaiornépületet. Kiskunfélegyházán a múzeum udvarában áll a hasonló korú. Pajkos—Szabó-féle szélmalom. A dorozsmai is 1820. körül épült — most helyreállítva tavasztól őszig fogadja a látogatókat. Több szélmalom található Hódmezővásárhely környékén is — a legépebb talán az közülük, amelyik Mártélyon Szalav Ferenc festőművész nyári otthona. De közvetlen az útról is láthatunk szélmalmot Tótkomlósra meg Székkutasra 1 menet. Kunhegyes határában ’ is áll egy múlt századi szélmalom, Karcagon úgyszin- téh — helyreállítva. S ezzel .korántsem merítettük ki a sort. Németh Ferenc 85 tanfolyam, ezer résztvevő Tél előtt q TIT-ben Az október elejei „rajt” a szezon indításának hetei erőteljesen felélénkítették a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád megyei Szervezetének életét. A mintegy ezer főnyi tagság körében lefolytatott beszélgetések tapasztalatait. a kritikai észrevételeket figyelembe véve végezték a szerteágazó ismeret- terjesztő tevékenység őszitéli szervezését. Ezekben a hetekben sok új taggal, résztvevővel szélesedett mind az előadók mind pedig a TIT ismeretb.ővítő lehetőségeit igénybe .vevők köre. Különösen szép számmal léptek be azóta a fiatal értelmiségiek köréből, sokan vállaltak feladatokat is. Nem mindenki tudja: a TIT-tagsághoz tarr tozhatnak azok is, akiket nem vonzanak az előadói megbízatások és kívülállóként is sokféle szolgáltatásban részesülhetnek. Októberben 85 tanfolyam indult a megyei TIT-szék- házban és kihelyezetten ütemekben, valamint vidéken,' mintegy ezer fővel. Salgótarjánban 19-féle nyelvtanfolyamon vehetnek részt az érdeklődők, vidéken ötöt kezdtek. A székház nyelvi laboratóriumának korszerű felszerelése, sokat tudó vezérlőasztala és fülkéi biztosítják az audiovizuális nyelvi képzést, az intenzív oktatás lehetőségét is. Többek között elkezdődött a munka angol nyelvből négy kezdő, egy középhaladó “csoportban: új kezdeményezésként gyermektanfolyamot is indítottak. Oroszból két kö- zéDhaládó. németből minden fokon, több csoport, franciából, kezíjő működik. Újszerű a kihelyezett., középfokú nyelvvizsgára felkészítő tan- folvam a kórházban. Szerepel a tervek között (a közeljövőben) szlovák és eszperan- tókurzus is Balassagyarmaton, Nagybátonvban szintén indultak nyelvtanfolyamok. A nyelvtanításon túl sok egyéb sorozat is kezdődött. Az IBUSZ-szal közösen a megye két városában országjáró baráti kört alakítottak. A nagybátonyi FŰTÖBER gyáregységben vízlágyító éa vízelőkészítő tanfolyamot, a megyei tanács művelődési osztályával közösen középfokú munkaügyi tanfolyamot szerveztek. A megye üzemeinek igényei alapján 6—8, helyen lesznek- szakmunkástovábbképző kurzusok, betanított munkásképzés. Mindkét városban indítottak gyorsa és gépírótanfolyamöt. Salgótarjánban egy titkárnőképzőt is. Pászfón filozófiai sza- badegyeterr.i-e jelentkezhettek az érdeklődők. Felerészt már lazajloltak a Döntés előtt címmel szervezett pályaválasztási előkészítő beszélgetések. decemberben egyetemi előkészítők kezdődnek. A sorozatokon túl az egyes szakosztályokban sok-sok előadással készülődnek az ősz' végi-téli főidényre a TIT me. gyei szervezetében. „Több kiváló terepjáró-képességű személyautót kell gyártani a vidéki lakosság számára.” Ezt az SZKP XXV. kongresszusa által a X. ötéves tervidőszakra kijelölt feladatot eredményesen valósítja meg a Volgai Autógyár munkáskoilektívája, Togliattiban. Az. üzem futószalagjain olyan- gépkocsi készül, amilyenről korábban még csak nem. is álmodhatnak a helyiek és a mezőgazdasági termelésben dolgozók. Az autó neve: Nyiva. A gyártók igen büszkék újszülöttjükre, hiszen az teljes egészében a helyi konstruktőrök munkája. A Nyiva az első szovjet terepjáró, amely egyesíti magában a korszerű személyautók min- , den kényelmét és a kiváló terepjáró-képességet. Könnyedén felmegy a meredek emelkedőkön, és átkel a másfél méteres vízen is; jól irányítható és remekül lehet vele manőverezni. Így aztán érthető. hogy nemcsak a szovjet, hanem a magyar szakemberek és autókedvelők is élénken érdeklődnek iránta. A gyár. a várhatóan egyre növekvő igények kielégítésére növeli a termelést. 1980-ra évi 50 ezer Nyiva gördül le a futószalagról. A gáz, mint tartósítószer Egészséges piros almák, mintha frissiben szedték volna a fáról, pedig már egy éve ládákban vannak... — A termés megőrzésében egy speciális gáz segített — magyarázza V. Oszipov, a mezőgazdaság kemizálásával foglalkozó központi tudományos kutató és tervezőműszaki laboratórium igazgatója. — Ez a gáz a szakembereink által kidolgozott különleges fedőlapból szabadul fel a dobozban. Az első pillantásra ez egy megszokott polietilén fedőanyag, amit a háztartási boltokban árusítanak az otthoni befőzéshez. A titok a rajta elhelyezett gázszűrőben rejlik. Mintha különleges szita lenne, egyes gázokat átereszt, másokat visszatart. A dobozban oxigénben szegény, de széndioxidban gazdag Közeg keletkezik. Ez lehetővé teszi a tárolási idő jelentős megnövelését anélkül, , hogy a zöldséget vagy a gyümölcsöt különösebben elő kellene készíteni. A szűrő egy gumival bevont szövet. Az összetételtől függően változik a gáz keverékének aránya, mert más és más arány szükséges a zöldhagyma, a fokhagyma, a narancs vagy ^ körte tárolásához. A terveik most olyan szűrő előállításán dolgosnak, amely al- k* tnas bármiféle zöldség és gyümölcs megőrzéséhez. Az újítás alkalmazása nagy haszonnal jár. Hpv négyzetméternyi speciális szövettel egyfjpnnanyi „zöldterméket” lehet hosszú ideig tárolni. Már megkezdődött a szövet gyártása a háztartások számára is. Függönyök Berkenyéről Szintetikus alapanyagból könnyen kezelhető függönyöket készítenek Berkenyén, ahol a helybeli leányok és asszonyok kényelmes munkalehetőséget kaptak az üzemben.-kjLátszil: a mozgásán, ahogyan hozzányúl és fölemeli a földről,1 csupa szakértelem. Egészen közel hajol hozzá, úgy vizsgálja. Ugyan mire lehet ennyire kíváncsi? Eső után van, a fű, a levelek, minden csurom víz, és a felhőkön átcsatfanó napsütés vastag párát szakít föl a földből, gomolygat elő a lombok alól. A házánál fogva tartja a kezében, forgatja, az állat mégis előkandikál, nem tudja legyőzni, úgy látszik, a párás, meleg levegő csábítását, még a veszély érzete se benne. Biztosan éhes. G persze, a fiam, . másra gondol. Még nem tudja, mi az éhség. — Hogyha leveszem a házát, akkor házatlan csiga lesz belőle? — Ne vedd le, mert akkor megdöglik. — Nem veszem le, de ha levenném, akkor házatlan csiga lenne belőle? — Nem, döglött csiga lenne belőle. — És, ha a szarvát vágom le? — vált témát, mert látja, az előzővel semmiképpen sem boldogul. — Alikor nem lát többet. — Nem döglik meg? — Nem tudom. Lehet, hogy megdöglik, lehet, hogy nem. — Akkor levágom, jó? — Ne vágd le! Oláh János: A CSIGA — Miért? . — Mert, hátha megdöglik. — Jó, akkor nem vágom le — egyezik bele lemondóan, de érzik a hangján, hogy evvel nem tartja befejezettnek az ügyet, csak még egyelőre nem tudja, hogyan tovább. Egy darabig így forgatja, nézegeti csöndben a csigát, s csak hosszú fontolgatás után szólal meg. A hangja bizonytalan, de már tudja, mit akar. — És ha a fejét vágom le? — Akkor biztosan megdöglik. — Ez meglepi, pedig számíthatott volna rá. Tulajdonképpen nem akarja bántani az állatot, csak nem tudja, mit kezdjen vele. Űj lehetőséget keres. — Apa, és mit eszik a csiga? — Füvet. — Adok neki, jó? — így nem eszik, csak ha békén hagyod. Ereszd el, akkor majd eszik. Engedd szabadon, jó? — Dehát nem bántom, csak adok neki füvet. — A csiga háza a két ujja között, a csiga maga a'levegőben lóg, a másik kezében fűszál és avval piszkálja. Itt a jó fü- vecske! Mi van, nem szereted? — A csiga visszahúzódik a házába. — Apa, visszament a házába. — Talán nem éhes. i — De éhes. — Honnan tudod? — Az előbb evett belőle. — Biztosan jóllakott. — Mikor jön elő megint? — Nem tudom, — Gyere elő, na, nem bántalak. — De a csiga nem jön. pedig még énekel is neki. Nem figyelem, mi történik, mással vagyok elfoglalva, könyvespolcokat fűrészelek. A fűrész mohón harapja a fát, egy-egy mozdulatra fél centit, néha többet is előre halad a deszka hosz- szán. A port, ami kétoldalt csapódik ki a ' fogak mentén, azonnal elkapja és szanaszét, hol a fűre, hol a terasz kövére szórja a szél. Minden fehéren lisztes lesz tőle. Megfeled kézé semből váratlan kiáltás zökkent ki. — Aú! — hallom. — Mi történt? — kérdezem aggódva. — Leesett. — Mi? — A csiga. — Megköny- nyebbülök. — És? — Eltörött a háza. — Szegény. — Mi lesz most vele? — Megdöglik. — Még él. — Majd később döglik meg. Látod, mondtam, hogy ereszd szabadon. — Szabadon eresztettem. — Jó. — Akkor meggyógyul? — Nem. — És, ha mégis? — Rendületlenül bízik. Odaviszi a lejtő szélét keretező bokrok alá, és elereszti. Ez a nagyvonalúság alighanem a lel- kiismeret-furdalás jele. Visz- sza-visszaugrik, hogy' megnézze, él-e még. Szeretné, ha nem lenne igazam. Valahányszor visszajön a csigalátogatásból, szemrehányóan jelenti be, mintha én törtem volna a csiga életére: — Még él! Még él! Még él! — A buzgalma persze nem éri meg a száraz időt. Alig tíz percig tart, és nem tovább. J NÓGRÁD — 1979, november 2„ péntek »
