Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-31 / 255. szám

I \ / / Újszerű tanfolyam A salgótarjáni öblösüveg­gyárban a minap a megszo­kottól eltérő továbbképzési forma indult. A résztvevők a gyárf' gazdasági, párt- és tár­sadalmi vezetői közül kerül­nek ki, legtöbben korábban a marxista—leninista esti egye­temen tanultak. Ismeretkö­rük, tájékozottságuk bővítése érdekében magas színvonalú előadássorozatot szerveztek. Első alkalommal a gyár igaz­gatója, Varga Oyula szólt a tervidőszak eddigi eredménye­iről és vázolta a következő évek terveit. Az előadást — mint a havonta júniusig kö­vetkező többit is — konzul­táció követte, A tervezett té­mákból ízelítőül: szó lesz a népgazdaság helyzetéről, az ideológia, közművelődés kér­déseiről, az aktuális külpoliti­kai helyzetről, a nemzetiségi politikáról és Salgótarján vá­rosfejlesztési elképzeléseiről. Munkára fogják a napot­Mongóliában éveidé 2600— 3400 órán át ragyogóan süt a nap. A termelésben és a mindennapi életben egyaránt mind aktívabban felhasználják a napenergiát. Az egyik esz­köz erre a helioberendezés, amely 65 fokra tudja felme­legíteni a vizet. .Ebből kétféle — hordozható és helyhez kö­tött — változat készült, s ezt többek között eredményesen alkalmazzák a juhászok a ri­deg állattartásra alkalmas te­rületeken, a brigádok mezei szállásain. A Közép-Góbi aj- makban levő „Szumhuh” sza­natóriumban üdülők körében is népszerű a napenergiával működő napfürdő. Sikeresen kísérleteznek a melegházak napenergiás hő­ellátásával. A számítások sze­rint minden napenergiával fű­tött melegházzal évente több mint 800 tonna szenet takarí­tanak meg. A mongol, tudó­sok bővítik kutatásaik terü­letét. Űjabban napenergiával fűtött” lakóházak tervein dolgoznak. Mennyit- nyom egy felhő? ' Szovjet meteorológusok ki­dolgoztak egy módszert, amelynek segítségével meg­határozható a gomolyfelhők súlya. Megállapították, •■hogy egy átlagos nagyságú gomoly- felhő 30 000—35 000 tonna vi­zet tartalmaz. A felhő .súlyá­nak meghatározása lehetővé teszi, hogy felbecsüljék a vár­ható eső mennyiségét és azt, hogy a hegyi patakok mennyi­re fognak megáradni. Uj ételek régi módon Már hat óra előtt a kony­hába vezényelte sütő, főző „hadseregét” Jeszenszki Ala>- dárné, az eresztvényi Napsu­gár étterem főszakácsnője. Bár egy vendéglőben nem ijednek meg a kedves ven­dégtől, teljesítik a néha szo­katlannak tűnő kívánságokat is, tegnap mégis némi izga­lom uralkodott a konyhában. A rendezvényre ugyanis szakmabeliek, étterem- és üze- mikonyha-vezetők, szakácsok, árfelelősök voltak hivatalosak. Bemutatóra és ételkóstolóra. Olyan ételek kerültek a szé­pen terített asztalra, amelyek árpagyöngyből készültek. Az árpagyöngy régen igen „diva­tos” volt, aztán jó húsz évre. eltűnt a kereskedelemből. Most a régi fényében ismét megjelent. Vannak, akik es­küsznek rá. Vannak, akik ke­vésbé szeretik. Ízlés dolga... A Napsugár étterem kony­háján négyféle ételt készítet­tek árpagyöngy „segítségével”. Volt a gulyáslevesben, a só­letben, a rakott káposztában. Sőt, ami még a szakácsoknak is újdonságot jelentett: töltött dagadót is lehet készíteni a segítségével. Az árpagyöngy hasonló a rizshez, viszont sok­kal olcsóbb. Vállalkozó kedvű háziasszonyok kipróbálhatják saját konyhájukban. A kez­deményezés használ a családi ebédéiül ek, vacsoráknak. A kóstolgató után a jelen­levő szakácsok, étteremveze­tők is összedugták a fejüket. Véleményt mondtak, arról vi­tatkoztak, hogyan lehet még okosabban felhasználni az alapanyagot. Tóth György, a salgótarjáni Ételbár főszaká­csa gondosan eltette a mellé­kelt recepteket. Aztán úgy nyilatkozott, megpróbálkoznak vele a saját konyhájukon is. Ha minden jól alakul, rövid időn belül háromféle „árpa­gyöngyös” étellel rukkolnak ki a vendégeknek. Banos Já- nosné, az öblösüveggyár kony­hájának a vezetője, Galajda Sándorné szakácsnő kíséreté­ben érkezett. Mindketten ál­lítják, sokat tanultak a bemu­tatóból. Huber Tibor, a Cserhát vendéglő vezetője már tovább „kombinálta” a dolgot, ő a tájjellegű recepteket sze­retné színesíteni. Azt mondják, egy újszülött­nek minden vicc új. Igaz ez a vendéglátásban is. A mai vendégnek és mai szakácsnak is lehet mondani újdonságot... Miként a vendéglátó vállalat, a FÜSZÉRT megyei fiólfja, és a Felsőbabád! Állami Gazda­ság közös bemutatóján kide­rült.. — cs — Készül a töltött dagadó. Sajátosságát az árpagyöngy adja. Hétmérföldes léptekkel Kinőtték a falut Egy ideje, Balassagyarma­ton járva, az ember lépten- nyomon különböző takarék­szövetkezeti plakátokba, fal­ragaszokba ütközik. Csak egy bennük a közös. Valamennyit a magyarnándori Cserháfvi- déke Körzeti Takarékszövet­kezet helyezte el. Először a bútorüzletben levő szervező- irodában érdeklődtünk, ahon­nan Magyarnándorba, a szö­vetkezet központjába irányí­tottak. A takarékszövetkezet iro­dája? Dobozok, iratok és pla- kötkötegek mindenütt. Az egyik mögül meglepően fia­tal ember áll fel. Holes Imre, a szövetkezet ügyvezető igaz­gatója. Tőle érdeklődöm. — Miért van szükség taka­rékszövetkezet létesítésére Balassagyarmaton ? — A város eddig a takarék- szövetkezetek elől elzárt szi­getet alkotott. Az utóbbi évek­ben azonban a városi lakos­ság rendszeresen felkereste egységeinket a környező köz­ségekben, szolgáltatásaink igénybevételére. Kéréseiknek — alapszabályunk értelmé­ben — nem tudtunk eleget tenni. Ezt követően határoz­ta el a szövetkezet igazgató­sága, hogy az évek óta húzó­dó problémát, a város műkö­dési területhez csatolásával megoldja. — Ügy tudom, ez szigorú feltételekhez van kötve. Me­lyek ezek? — A feltételeket a Pénz­ügyminisztérium szabja meg. Esetiekben, a balassagyarma­tiaknak a ^szervezés időszaka alatt be kell bizonyítaniuk, hogy igénylik a ta'karékszö*. vetkezet szolgáltatásait. A részjegyalapot a városból szer­vezett tagoktól másfél millió forinttal kell növelni. A la­kosság szervezettségének pe­dig el kell érni az öt százalé­kot. Ha a feltételeket ez év­ben megvalósítjuk, a jövő év elejétől megkezdhetjük a hi­telfolyósítást, a betétszerve­zést és az egyéb pénzügyek intézését. — Milyen az érdeklődés a takarékszövetkezet szervező munkája iránt? — Augusztus végén kezdő­dött a szervezés. A lakosság eddig közel kétezer belépési nyilatkozatot vitt el, amely­re már több százan befizet­ték a részjegyértéket. Akik­nek a befizetés problémát jelent, az igazgatóság határo­zata értelmében háromhó­napi részletfizetési kedvez­ménnyel is lehetőséget bizto­sítunk. Sajnos, gyakran ta­pasztaljuk, hogy helyeslik a takarékszövetkezet megala­kítását, de úgy gondolják, hogy a részjegy befizetésével ráérnek akkor, amikor köl­csönre lesz szükségük. Ez té­vedés. A tagsági viszony léte­sítése nem történhet a hitel­folyósítással egyidőben. — Hogyan áll az éves terv végrehajtása a Cserhátvidéke Körzeti Takarékszövetkezet­ben? — A lakosság kirendeltsé­geinknél az elmúlt kilenc hónap alatt 19 millió forin­tot helyezett el takarékbetét­ben. amelynek állománya 63 millió forint. Kölcsönkihelye- zés 14 millió forint, ebből másfél millió forint a kiemelt népgazdasági érdeket szol­gáló háztáji gazdaságok ter­melésének fejlesztését segítet­te. Egyéb pénzügyi szolgáltatá­sai a Cooptourist-utak szer­vezésével, kisiparosok csekk­számlájának vezetésével és a lakossági átutalási betétszám­lák kezelésével bővültek. A szövetkezet nyeresége szeptember végén 12 száza­lékkal haladta meg az 1978- as évben elért eredményt. A hátralevő időszakban a takarékossági világnaphoz kapcsolódóan takarékossági hét megrendezésére kerül sor, mely eddig minden évben kiemelkedő eredményeket ho­zott a lakossági betételhelye­zésben. Például a múlt év­Polyák Ferenc Matkó-pusztai fafaragó­művész elkészí­tette Petőfi Sándor és a Petrovlcs há­zaspár portré­szobrait Döm- södön a helyi tanács megbí­zásából. A kői- tő fájának is­mert hatalmas tölgyet az idén . egy vihar ket­tétörte. A vas­kos ágakból készült a há­rom szobor, melyet a híres fa előtt állíta­nak fel a Du- na-parti köz­ségben. ben közel 4 millió- forintot helyeztek el a betétesek ez idő alatt a takarékszövetkeze“ tekben. — Bekapcsolódott-e a szö­vetkezet a. kongresszusi mun­kaversenybe? — Igen. Szocialista brigád­jaink vezetésével dolgozóinki megtették vállalásaikat. Ki­emelt feladat, jelenlegi mű* ködési területünkön 1400— 1500 fővel és Balassagyarma­ton 1800—1900 fővel növelni a taglétszámot. így jövő év végére a szövetkezet tagjai* nak a száma több mint 9000 lesz. A népgazdasági érdeket szolgáló betétgyűjtésben dol­gozóink vállalták, hogy 1980 végére a betétállomány 70 millió forintra gyarapodik. — Mivel magyarázhatók a szövetkezet eddigi eredmé­nyei? — Sikerült építő jellegű kapcsolatot kialakítani mű­ködési területükön a párt-, tanácsi, gazdasági és tömeg­szervekkel, ezek vezetői nagv- ban segítették a takarékszö­vetkezet munkáját. Másod­sorban, a gyors és udvarias ügyfélszolgálat vonzotta a la­kosságot. Alapelvünk, hogy a takarékszövetkezet van a ta­gokért és nem fordítva. A pénzügyi kérdések az embe­rek előtt mindig is. bizalmi kérdések voltak. Ennek a bi­zalomnak a megnyerése az elmúlt tíz év alatt sikerrel járt, és a továbbiakban is en­nek megtartására törekszünk — vélekedett Holes Imre. Z. T. , I D eszéltem már többször ^ Pimpemelről, legen­dás hírű ifjúkori barátomról, a vörös Pimpemelről, kinek csínytevéseit — mert néme­lyükben magam is lúdas vol­tam egykoron — én ismerem leginkább. Azért ne ítéljenek felfuval- kodottnak ebben a kapcsolat­ban, hisz Pimpemelnek, akit úgy rajzoltam meg, hogy ko­bakját egy körzővel szabályoz­tam, némi vérvörös oldalsó szőrzettel, kívülem is számos csibésztársa akadt az eltűnt t iizedek mélyében. Temeté- s.n ugyan egyikünk sem volt jelen — elegendő volt az a há­rom, egymás haját cibáló asz- szony a ravatalnál Pimpernel tulajdonjogáért. De mi, dol­gokban viselt társai a hátra­maradók közül, kutya köteles­ségünknek tudtuk, hogy kis időre a gyászos esemény után megalapítsuk a Pimpernel Ba­ráti Kört. Körünk alapszabályzatában meghatároztuk: a havi egysze­ri összejövetelt kizárólag a Nagy Elhunyt emlékének ál­dozzuk. A Nagy Elhunytról idézett legendás történeteket csak színtiszta valóságukban idézzük, nem költünk hozzá­juk: Pimpernel maradjon meg közöttünk a maga valóságá­ban. S ebből következően: a Pimpernel Baráti Kör tag­jai kizárólag közvetlen isme­rői. részes küzdőtársai lehet­ne' Megfelelően, szabálysze­rű vérszerződést kötöttünk; egy kéznél -levő gombostűvel fim: felszúrtuk mutatóujjunk bo­gyót, s a borba csorduló vö­rös rubintokat megilletődve felittuk. Ünnepélyes alakulónkon, mint a társaság elnöke, ma­gam kértem elsőnek szót. Ecsetelvén Pimpernel múlha- tatlanságát, imigyen tértem a lényegre, a pimperneliádára, ami egyben kis társaságunk köteles összetartó kapocsét is képezte: — Ismeritek-e megboldogult barátunk epizódját ama szín­házi direkcióval? S mert a társaság nagyobb zöme keveset tudott Pimper­nel ezen időszakáról, bele­kezdtem a mesélésbe. — Tudjátok, a negyvenötös időkben nem volt különösebb nehézsége, hogy" valaki tótum- faktum lehessen valahol. Elég az hozzá, Pimpernelnek, mint korábban kisegítő kardalos­nak, sikerült elnyernie az igazgatói széket egy színház­nál: biztosan hallottátok — megelőzően nyilvános házban zongorázott. A nagy változást követő időkben innén tobo­rozta társulata egy részét is. A régi direkciós szoba alkal­matosságait, mint a könyvtár felesleges kacatjait, Shakes- pearet, Schillert, Ibsent letö­rölte a polcról — jöjjenek a megújítok: Lehár, Kálmán, Ábrahám. / Legtökéletesebb szereposz, tónak pedig ama dívány mu­tatkozott, melyet Pimpernel legelső bútorként a kelléktár­ból az igazgatói szobába ren­delt, s melyen megmérettek a színház művésznői, dívát és hivatásos kurtizánjai. Több­nyire a kurtizánok jávára. Mert akkoriban valami külön­leges, egyéni képességei ré­vén a legtöbb színpadi felada­tot bizonyos Schilling Jolán nevezetű jamtadrai hátterű hölgy kapta. (Remélem, már nem indít sajtópert az in. diszkrét közlés miatt). Pimpernel végül is azon vesztett, hogy a „szereposztó dívány” miatt hajbakaptak a „profik”. Persze, a csetepaté­ból a hivatásukban sértett művésznők sem maradtak ki, mo’ndván; én is vagyok olyan nagy, mint te, hát mit akarsz, kis ringyó? Konszolidálódván az élet, Pimpemelnek el kellett tűn­nie a viharos hadszíntérről, de nem adta meg magát. — Amíg nő lesz a világon, nem halok éhen — jelentette ki igazgatói üzenetében — és Schilling Jolánnál oldalán há­tát fordított a művészetnek, amely számára hálátlanul oly’ kevés babért termett. ☆ Nehogy azt higgyétek —csa­pott szavamba Druzsmiila , UTÓÉLETE Elek, a neves asztrofilozófus, aki korábbi éveiben felhajtó volt Pimpernel kiterjedt le­ánykereskedelmében —, hogy barátunk feladta a létért való csatát. Szó sincs róla! Gazdag művészeti tapaszta­latait országjáró truppokban értékesítette, melyek bebaran­golták azokban az időkben Karakószörcsögtől Agyagfel- faluig a vidéket. Hanem egy­re jöttek az újabb meg újabb szigorítások, működési enge­dély, mifetae. Pimpernel kez­dett kikopni jsl bulikból. Azért ne képzeljétek, hogy különö­sebben gyásznak ereszkedett. Volt például egy csodálatos húzása, amivel egész sor fa­lusi tanácselnök gyanútlansá. gán járt túl. — Meséld csak — vetette közbe egyikünk. — Pimpernel, hogy így ku­tyaszorítóba került, úgy dön­tött, saját kezébe veszi a mi- niszterális ügyeket. Szervezési munkájának legfőbb eszköze a telefon lett, melyen ilyen be­szélgetések hangzottak el: — Halló, halló!... Itt X. Y., a mű­velődési minisztériumból. Z. község tanácsa? — Igen, itt a tanácselnök beszél. Parancsol­jon, minisztériumi elvtárs'... — Parancsolni? Kérek. Nos, hát amiről szó van, elvtikém: a minap bent járt nálam Pim­pernel elvtárs, a neves mű. sorrendező. Érti? — Értem, minisztériumi elvtárs. — Nos, akkor nyissa ki jól a fülét. Pimpernel elvtárs bent feledte nálam a működési engedélyét. Én pedig úgy tudom, épp ma­gukhoz készült. Nos, csak any- nyit közölnék, ha jelentkezik, mondják meg, ne aggódjék. Ha visszaérkezik, itt lesz az engedély. Maguknál meg jó szervezést, a műsorhoz. — Ér­tettem, minisztériumi elvtárs — hangzott ilyenkor a válasz, s Pimpemelnek, aki persze, hogy érkezett, már gyerekjá­ték volt minden. Hiszen a mi- 'nisztériumi elvtárs!... Értitek? ☆ Értettük, hogyne. De nem sok időnk maradt mélázni az Osztap Bender-i cSibészségen, már asztaltársaságunk újabb tagja jelzett szólalási igényt. Benedikti Benedek, a közéle­tünkben általánosan becsült akadémiai erkölcsrendészeti fegyőr, ki korábban szintén szerepet játszott Pimpernel bo’nyolult játszmáiban, így kezdte emlékezését: — Higgyétek el, barátunk legszebb dobása a brixol-ügy volt. — Mi az a brixol? — kér. dezte meg közülünk valaki. — Hát az a büdöskés szag­talanító, ’amit nyilvános illem­helyeken, presszó, éttermi W. C.-ben szokás elhelyezni. S miután Pimpernel már min­den kulturális tevékenység­ből kikopott, szerzett, magának egy ócska overallt, egy szere­lőtáskát, bele egy ki tudja honnan „szerzett” brixolt, s elindult hódító útjára Pest különféle kerületeiben. Ahány presszó, bisztró, étterem útjá­ba esett, valamennyibe beté­rült. — Brixolcsere — kiáltot­ta el megfellebbezhetetlen hangon, s már tartott is eljén- állhatatlan léptekkel ama bi­zonyos helyiség felé, ahol a cserét végeznie kell. — Húsz forint'— közölte művelete vé­gén a pénztárossal vagy üzlet­vezetővel. — S ezzel a régi, „kiszerelt” brixol újabb csere­helyre indult. Hát ha ez nem Osztap Bender-i zsenialitás, akármi legyek! — foglalta össze beszámolóját barátunk. C bár kis társaságunk J újabb ' tagja kért tüstént szót, elnöki hatalmam­mal véget vetettem . a baráti találkozónak: maradjon más­korra is ezekből a halhatatlan történetekből. Ámbár vörös Pimpernelből kifogyhatatlanok vagyunk. i. Barna Tibor NÓGRÁD — 1979. október 31., szerda Ő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom