Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-11 / 238. szám
1 Mesén innem — mesén lúl Egy zenés játék kérdőjelei MI TAGADÁS fokozott kíváncsisággal vártuk a „Kíváncsi királykisasszony” című mesejáték bemutatóját. Kíváncsiak voltunk, hogy a megyeszékhely egyik legkiválóbb amatőr színjátszó csoportja, a salgótarjáni öblösüveggyár TEMPRESS munkásszínpada —, amely ez alkalomból felvette a TEMPRESS játékszín nevet —, hogyan birkózik meg egy merőben más játékstílust igénylő műfajjal, és mindenekelőtt kíváncsiak voltunk, hogy az előadás ki tudja-e elégíteni a gyermekközönség kíváncsiságát. A nyilvános premiert — október 4-én — szakmai bemutató előzte meg, a társulat otthonában, a „Kossuth” Művelődési Ház színháztermében. A bemutatón, a gyerekek mellett egy kevésbé hálás közönség, a megye és a város kulturális életének irányítói, népművelők, művészeti előadók és pedagógusok vettek részt, akik közül többen már a vállalkozás hírére, tehát még látatlanban lekötötték az előadást. Közel félszá- zan előlegeztek bizalmat a produkciónak, s erre a csoport korábbi teljesítményének ismeretében minden alap megvolt. A fokozott érdeklődés másik oka, hogy sajnos kevés az igazán jó gyermek- műsor, s a hivatásos színtársulatok gyengébb produkciói is költségesek. A salgótarjáni amatőröknek a nemzetközi gyermekév apropójából történt vállalkozása önmagában is nagyszerű fegyvertény. Ügy illik azonban —, s erre a szakmai bemutatóra szóló meghívás is kötelez —, hogy az előadás színvonalának további finomítása érdekében, kritikai észrevételeinknek is hangot adjunk. Azzal együtt, hogy a „Kíváncsi királykisasszony” —, ahogy mondani szokták — beváltotta a hozzá fűzött reményeket, címéhez híven a „felnőtt” nézőkben egy sor kérdést felvet ... A kérdések egy részére már a szakmai bemutatót követő ankéton megkaptuk a megnyugtató választ, s ez sejteti, hogy a darab rendezője — Molnár Ernő —, még nem tartja befejezettnek a munkát. Az első kérdés, ami az előadás láttán felvetődik a kritikusban —, költői kérdés. Ha már mesejáték készítésére vállalkozott a csoport, miért épp Fésűs Éva — valljuk be őszintén — nem túl igényes meséjére esett a választás? A kérdés kimondottan az alapanyagra vonatkozik, mert pillanatnyilag úgy fest a dolog, hogy a színpadi változat jobb, mint az eredeti hangjáték. A szerző didaktikus tanmeséje a játékban feloldódik, s a vizuális élmény hatására a mű „eszmei mondanivalója”, nevezetesen, hogy a kíváncsiság gyógyírja az iskola, elveszti erőltetett- ségét. A MESEJÁTÉK azonban nemcsak a gyermeki kíváncsiságról szól, hanem —, s immár korhatártól független érvénnyel —, a becsületről. Másik lényegi kérdésünk tehát valahogy így hangzik: nem lehetne-e jobban kiemelni a mesének ezt a szálát? Indokolná ezt maga a történet is, hiszen a darab főhősét Pereces Palkót (Csank Csaba) becsületének visszaszerzése hajtja másodszorra IV. Töhötöm király (Csányi Nándor) udvarába, ahol mellesleg kitalálja, mi „gyógyíthatja ki” kíváncsiságából Mi- mimi királykisasszonyt (Bazsó Erzsébet). Sajnos, a kérdésre az alapanyag adja meg a választ (s a hangjátéknak talán ez a legfőbb hibája), mert Pereces Palkó jelleme és konfliktusa kidolgozatlan, tulajdonképpen saját szerepének mellékfigurájává válik. A színpadi változat ugyanakkor magában hordozza Pereces Palkó igazi főszereplehetőségét. Ehhez azonban a rendezőnek bátrabban kellene kezelnie az alapanyagot. Molnár Ernő igazi telitalálata, hogy a hangjátékot — Csaba Péter közreműködésével — zenés mesejátékká dolgozta fel. Űjabb dalbetétek módot adnának a jellemek és a konfliktusok mélyebb kibontására is. Ugyancsak a zene tölthetné ki a rövid jelenetek közti szüneteket, s akkor a díszlet- váltást is bele lehetne „komponálni” a darabba, s így a gyerekek nem zökkennének ki mindúntalan a játékból. Nem ennyire alapvető, de annál bosszantóbb a „mesebeli rádió” bemondónőjének (Kozma Mária) szerepeltetése. Modoros allűrjeiből kitűnik, hogy nem tud mit kezdeni feladatával, miszerint rádióbemondó, narrátor és kikiáltó egy sz^mélyber;. Szövege akkor lenne igazán mulatságos, ha csak akkor lépne színre, mikor a „rádió” helyszíni* közvetítést sugároz Egyedem-begyedem országból. Még szerencsésebb lenne, ha a „műsort” nem a rádió, hanem a mesebeli tv sugározná.. (Ez esetben kezdettől a színen lehetne, ámbár a viszafogott szövegmondásra így is'ügyelnie kell). Itt egyébként egy dramaturgiai problémával állunk szemben, amely úgy látszik, elkerülte A rendező figyelmét. Az eredeti mű hangjátéknak íródott —, innen a „rádióműsor” keret. A színpadon viszont láthatóvá válik "a cselekmény, tehát indokolt a darabot „mesebeli televízióra” áthangszerelni. Mellesleg egy mesebeli országban, ahol Pereces Palkó perecein kívül minden mesebeli (díszletek, kosztümök, kellékek), ott a bemondónő mikrofonja és ruhája miért „hétköznapi”? KÉRDEZNI persze, még sok mindent lehetne, de a kritikus is tisztában van vele, hogy aki sokat kérdez —, az hamar megöregszik. — pintér — Ünnep Maconkán Nagybátonyban az idei bányásznap kulturális esemény- nyel kezdődött — megnyílt Orosz László festőművész kiállítása, de hogy hogyan, — az az izgalmas, az a rendkívüli. Maconka ma már egy közigazgatási egység Nagy- bátonnyal, összeépült a régi falu az új bányásztelepüléssel. Szép színes sorban állnak egymás mellett a felújított parasztházak és a fres- 'kókban bővelkedő román és gótikus stüus Árpád.kori templom — a valóságban, Orosz László művészetében is, aki 1928-ban Maconkán született. Ehhez az ősi településhez csa- tolódik a kányási akna, a nagybátonyi szénosztályozó, mely szintén a festő öröksége, motívuma. MEGINDUL A DOMB Hogy is soroljam a varázslatot, ^iz egyszerű emberek, bányászok, falusiak csöndes tisztaságát, izzó lelkesedését? Már kora délután x megérkezett a bányászzenekar, órákkal a tárlatnyitás előtt, megtörtént az „előmelegítés” sörrel, jókedvvel a művelődési házban. Hat órakor nyílt a kiállítás, s előtte negyedórával megmozdult a hegy, megindult a falu, Maconka. a dombról özönlött a nép tiszta öltözékben, népviseletben, s mikorra Bátonyba ért, a zenekar fogadta a muzsika tisztességével. Pontosan hat órakor megszólaltak a fanfárok, s mivel nem fértek el a. teremben, hat hullámban nézték a képeket a fejkendős nénik. fiatal és nyugdíjas bányászok, népviseletbe öltözött lányok, hajdani kukoricamorzsoló asszonyok —. hat hullámban —, hat órától nyolcig. S miket néztek? Bányász- fejeket,. kukoricamorzsol ókat, népviseletbe öUözött nőket, a festészet megismételte a valóságot, Orosz László, a festő maradéktalanul azonosult népével. Ez a táj. ez a bányászfalu bocsátotta szárnyra 1944-ben, innen indult, ide érkezett vissza, nép és festője találkozott; visszavonhá. tatlanul, végérvényesen. Minden domb, minden rét, erdő, település, hegy dallammá, népdallá, szoborrá lendült, Maconka sincs magában, festője Orosz László. S milyen megindító a tapintat, egy kép alá virágcsokrot helyezett a rendezés, ott piroslik az „Édesanyám” közelében. Róla emlékezik a festő portréja és az emberek együttes társalgása, hogy Orosz néni mennyit kapált, mennyit fáradozott és sírt Lászlóért, s hogy része van fia eredményeiben. Tekintete. becsülete fennmarad a fejkendős portréban, melyet képzőművészeti főiskolát végzett festőfia megörökített önmagának és az utókornak, s benne Maconka is testesül az a Maconka. mely a kiállítás“ órájában megindult Nagybá- tonyba és megmozdította a hegyet. Nem maradt otthon senki, csak a tyúkok, a kutyák és a fák madarai. MIRŐL VALLANAK A MÜVEK? Orosz László elment és szüntelenül visszatér. Két testvére közül ő a szerencsés. Pál meghalt, pedig érzékenyen rajzolt, de gyermekkorában szerencsétlenség érte. Jani öccse falusi ezermester, napelemet készít, menti a fény energiáit, és minden iskola nélkül, önmaga tanítványaként olykor nagyon figyelemre méltó portrékat rajzol. Orosz László hajdani tanítójának, Alaxay Béla és Szabó István szobrászművész biztatására pallérozta tehetségét, s festőként végzett Do- manovszky Endre és Bernáth Aurél tanítványaként. Nem szakadt el a munkásoktól Budapesten sem, évtizedekig volt és maradt szakkörvezető a Május 1. Ruhagyárban, sorra NÓGRÁD — 1979. október 11., csütörtök rendezte üzemi tárlatait a Landler Jenő járműjavító üzemben, a Ferroglobusban, a MEGÉV-ben, az Egyesült Izzóban. festményeit " bemutatták az Emst Múzeumban, Tokajban, Nagymaroson, Salgótarjánban. Miskolcon. Panni mama, Zsuzsi néni és a maconkai kprtek alja festészet lett. A falakon sorakoznak a veszprémi, nagymarosi, mátrai, firenzei, késmárki, fertő- rákosi, abbáziai tájak, színeiket illetően nagyon hasonlítanak egymáshoz, mert a festő rendelése és milliók vágya, akarata szerint is egységhez közelít a világ, az emberiség; békességben, munkában, alkotásban. Ez is párhuzamos, de az is. hogy élet és művészet, festő és népe ilyen szilárd egységet kötöttek, hogy a bányász bányászportréban, a maconkai ember a maconkai tájban gyönyörködhet. Orosz László próféta lett a saját falujában. Falu? Hol van már az a régi falu, Maconka? Megmaradt, de Nagybátony is lett és az ország is, festészet is, ezzé növekedett a kukori- camorzsolós esték áhítata. Telnek a sorok a vendégkönyvben, s a krónikás sem írhat mást a fehér lapra, mint a legnagyobb igazságot, azt, hogy akinek ilyen érző és tehetséges közönsége van, mint Orosz Lászlónak, annak kötelező még inkább festővé lenni és maradni. Nemcsak lehetséges; kötelező. Vásárinál olvashatjuk a panaszt. Sérelmezte, hogy eltűnt a régi lelkesedés, amikor még Sienában körmenetben vitték Duccio Majestáját. A lelkesedés megcsappant már a reneszánszban is, s napjaink rohanásában is időnként bizony terjeszkedik a közöny, minden érték ellensége. Mégis most egv pillanatra Maconka lejt Siena, ahol őszinte eufóriával köszönhet, melytől mindent kapott, tisztességet. becsületet, s melvnek mindent visszaadott a művek szépségével. Losonci Miklós ÚJ KÖNYVEK Vannak könyvek, amelyek nem hiányozhatnak a legkisebb könyvtárból sem, s ott kell lenniük közel a kezünk ügyében, hogy könnyen hozzáférhessünk. E kiadványok döntő többsége a tájékoztatást szolgálja, a gyors utánakere- sést, amikor adatra, információra van szükségünk; névre, dátumra, helyszínre, vagy bármi másra. E csoportba leginkább a kézikönyveket, lexikonokat, enciklopédiákat, szótárakat, adattárakat szokták sorolni. Ezek mellett, s ezeken felül a magyar és a világ- irodalomból is vannak olyan kötetek, összeállítások, melyek nem csupán egy kort, vagy egy egyéniséget jelölnek, hanem egy egész világot. A magyar irodalom uralkodó műfaja a líra. Janus Panno- niustól Nagy Lászlóig európai színvonalú. A magyar költészet mindig több volt, mint csupán poézis; hitvallás, gyötrő, elfojtott sóhajtás, vagy ritkán felröppenő szabadság- dal. Az Ómagyar Mária-sira- lomtól napjainkig hét évszázados a magyar költészet. Ezt a címet kapta az a válogatás, melyet minden kétség nélkül sorolhatunk legfontosabb és legnélkülözhetetlenebb kézikönyveink közé. Első kiadása 1951-ben jelent meg. A vállalkozás jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az az élénk polémia, mely megjelenését követte. Azóta jó néhány kiadást megért. Most — a több utánnyomás után — ötödik bővített kiadásban adta közre a Szépirodalmi Kiadó négy kötetben. A kronológiai sorrendben felépített kötet természetesen népköltészetünkkel kezdődik. Líránk első, ismert alkotója, Janus Pannonius még latinul verselt, de előtte már olyan magyar nyelvű himnuszokat, siratóénekeket találunk, melyek fájdalmas hangja többet mond el a tatárok pusztította Magyarországról, mint a legpontosabb történelmi forrásmunka. Költészetünk első igazi nagy óriása, Balassi Bálint műveiből a legfontosabbak''megtalálhatók a Hét évszázad magyar versei között, őt még ismerjük, hisz a Borivóknak való, vagy a Hogy Júliára talála... élénken él emlékezetünkben. Sajnos, a XVII. századi névtelen énekesek, vagy ismert nevű dalnokok katona, és bújdosóver-- sei, szerelmi énekel kevéssé. Hasonlóképpen a kuruc kor lí* rája. Ezek között is számos költői remeket találunk, melyek egy részét dalként ismerjük (például a Zöld erdő harmatát), s nemzeti költészetünknek éppúgy szerves, s kitörölhetetlen darabjai, mint Ady, vagy József Attila költészete. Talán felesleges felsorolni a Hét évszázad magyar versei tartalomjegyzékét, s meghúzni az ívet, azok kisebb pontjait is megjelölve, hisz tudvalevő, s eltéveszthe- tetlen az út Csokonaitól Ady- ig. E négy kötet, melynek új kiadására a kelleténél, s ta. Ián az elfogadhatónál többet kellett várni, jelentősége ebben az útmutatásban van. Mai költészetünk is helyt kapott a magyar költészet kincsesházában Váci Mihály tói Buda Ferencig, Benjámin Lászlótól Csoóri Sándorig. Szécsény látképe A volt járási székhelyen mindössze két látnivalót ígér az akció programfüzete, ezek végignézése azonban egy teljes napot is kitölt. Az első a ferences templom és kolostor. 1332-ben kapott Szécsényi Tamás erdélyi vajda a pápától engedélyt arra, hogy Szécsényben templomot építhessen. Ezzel kezdődött a ferencesek szécsényi története, s tartott több mint 600 éven át. A templom még abban a században felépült, de a történelem vihara többször is lerombolta, megrongálta. Utoljára a törökök végső legyőzése után állították helyre a XVIII. század elején. így aztán a korai gótikus építés emlékét csak néhány helyen lehet látni, de azok egytől-egyig csodálatosak. Néhány falrészlet a szentélynél, pár évvel ezelőtt napvilágra került ülőfülke az oltár jobb oldalán, s végül a magyar gótika egyik legszebb legépebb alkotása az úgynevezett sekrestye. Nyolcszögletes pillérből indul ki a gyönyörű boltozat, amelynek ívei úgynevezett gyámkövekben végződnek. A sekrestye felett az oratóriumban folytatódik a gótikus boltozat. A helyi hagyomány szerint 1705. szeptemberében a Szécsényben országgyűlést tartó Rákóczi az oratóriumban lakott. Magát a templomot a közelmúltban restaurálták és most teljes szépségében mutatja a magyar barokk építészet nagyszerűségét. A főoltár 1738-ban készült. A szentélyben található még két stal- lum is, ugyancsak barokk készítmény, a helyi ferences szerzetesek munkája. A templom szerves része a koiostor, amelynek utolsó újjáépítésére 1694—1734. között került sor. Ma diákotthon. Kerengője ódon hangulatot áraszt, gyönyörű boltívek alatt sétálhatnak a mezőgazdasági szakközépiskola diákjai. Sajnos, a faragott barokk ajtódíszek nem láthatók, biztonsági okokból letakarták őket. A másik látnivaló az úgynevezett Forgách-kastély. A kései barokk építészet egyik legjelentősebb alkotása. Áldozatos munkával, nagy anyagi ráfordítással hozatta rendbe a megyei tanács és rendezte be itt a megye harmadik múzeumát. Az épület pontos építési idejét még nem ismerjük, valószínűleg a XVIII. század derekára tehető a keletkezése.' Emeletes, benne két sorban épültek szobák, az emeletre széles lépcső vezet fel. A déli oldalon szép kocsifelhajtó; az északi oldalon barokk lépcső' emeli szépségét. Ma al Kubinyi Ferenc Múzeum ki-j állításai láthatók a kastélyban. Az egyiket a Magyar Mezőgazdasági Múzeum rendezte Vadászat, vadgazdálkodás címmel. Nagy magyar vadászok: Nádler Herbert, Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond emléktárgya^ it, trófeáit mutatják be. Továbbá nagyvadak, apróvadaa dioráma teszik látványossá a kiállítást. A díszteremben időszakos kiállítások láthatók, jelenleg a Száz év magyar csendéletei című Magyar Nemzeti Galéria-anyag került elhelyezésre. A másik állandó kiállítás a megye régészeti emlékeit mutatja be az őskortól az Árpád-ház kihalásáig. Igen gazdag, változatos anyag illusztrálja a ipegye 'területén egykor élt emberek életét, eszközeit, tárgyait. Az épület földszintjén a múzeum névadójának, Kubinyi Ferencnek az emlékkiállítása látható. Mé^ két kiállítás várja a látogatót. A melléképületben az egykori intézői lakásban időszakos képzőművészeti kiállítás, míg a nemrégiben felújított bástyában Nógrád megye természeti képét bemutató kiállítás tekinthető meg. A múzeum hétfő kivételével naponta 10—18 óra között látogatható. A bástya novembertől áprilisig zárva tart. P. M. i Fiatal művészek A fiatal művészek fórumát először 1976-ban- rendezték meg Salgótarjánban. Azóta Nógrád megye székhelyén a művészeteknek egy fiatal otthona is felépült, s idén októ. berben már a salgótarjáni ifjúsági művelődési ház lesz a házigazdája a második találkozónak. A találkozó előkészítéséből. rendezéséből természetesen a város politikai és társadalmi szervei és mű. velődési intézményei is kivették a részüket. így a városi tanács művelődési osztálya, a KISZ városi bizottsága, az ifjúsági klubtanács, a József 'Attila megyei Művelődési Központ. a megyei könyvtár, á Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat, a Palócföld szerkesztősége és Salgótarján valamennyi középfokú oktatási intézménye. A rendezvény felett a szabadfoglalkozásúak KISZ-alapszervezete, a Nógrád megyei Tanács művelődési osztálya és a Nógrád megyében élő művészek vállaltak védnökséget. A fiatal művészek fóruma az ifjúság széles rétegének ízlésformálását, esztétikai nevelését tűzte célul. Mindezt a különböző művészeti ágak (képző--és iparművészet, színház, film, irodalom, zene) fiatal alkotóinak munkáin keresztül, illetve a tehetséges művészekkel való személyes találkozások jegyében kísérli megvalósítani. Salgótarjánban tehát fiatalok találkoznak fiatalokkal, a legfogékonyabb korosztály ismerheti meg a fiatal művé. szék progresszív törekvéseit, A rendezvénysorozat október _15-én (hétfőn délután) kezdődik, mikor is a meghívott művészek a város vezetőivel találkoznak az ifjúsági művelődési házban. Még aznap este egy elsőfilmes rendező, Jeles András „Kis Valentino” című filmjét láthatják az érdeklődők. melyet filmankét követ a megyei művelődési központ klubtermében. A héten többek, között íróolvasó találkozók, kamaratárlatok, koncertek, irodalmi estek várják a város fiatal és idősebb érdeklődőit. A fiatal művészek fórumának részletes programjáról, a NÖGRÁD. ban folyamatosan tájékoztatjuk olvasóinkat.
