Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-11 / 238. szám
Porágyba vetnek A száraz őszi idő a betakarításnak kedvez, a jövő évi kenyérgabona magja azonban száraz földbe kerül a karancssági termelőszövetkezet területein is. A vetőgépek poros magágyba teszik az őszi bűz át, s hogy kedvező legyen a növények kelése, még fokozottabban kell ügyelni a vetést megelőző talaj-előkészitésre, a munkában részt vevő erő- és munkagépek műszaki állapotára. A lelkiismeretes munka ellensúlyozza a természet szélsőségeit. — kulcsár — A hatékonyság növekedésének eszköze Végzett munka és a kifizetett bérek aránya A salgótarjáni bányagépgyár munkaerőgondját növel, te az újonnan létesített gyáregységek telepítésének ténye. E hatás elsősorban lakatos-, hegesztő-, forgácsolószakmákban érződött. Az ipari szakmunkásképző intézet kapacitása e szakmákban csak részben van kihasználva, a jelentkezők kis létszáma miatt. Ebben a szűkös munkaerőhelyzetben, mely várhatóan tovább fokozódik. a gazdálkodó egységeknek erőfeszítéseket kell tenni a meglevő dolgozói létszám stabilizálására és a hatékonyabb foglalkoztatás megvalósításira. Ennek a szemléletnek kell érvényesülnie a középtávú munkaerő- és bérgazdálkodási tervekben és a távlati fejlesztéseknél is a gazdasági növekedés intenzív útjaira keli felkészülni. A termelés növekedésével együttjáró fejlesztő beruházások létszámszükségletét vállalaton belüli átcsoportosításokkal, gépesítés, sei, automatizálással és minden más élőmunkát megtakarító intézkedések végrehajtásával kell megoldani. Az ötödik ötéves tervben gyárunk termelése dinamikusan fejlődött. Az 1979. évi várható termelés az 1975. évinek 152 százaléka. Ebben fontos szerepet játszott a munkaerő- és bérgazdálkodásból adódó lehetőségek minél teljesebb kihasználására való törekvés. A salgótarjáni bányagép, gyárban meghatározó a teljesítménybérezés, melyet a közvetlen termelés minden területén mjás-más formában, a munka típusának megfelelően alkalmazunk. A végzett munka és a kifizetett bérek kapcsolatát normarendszer biztosítja. így a dolgozó érdekelt a teljesítmény fokozásában. A teljesítményszázalék és a kifizetett bér között a kapcsolat lineáris. A bérek differenciálását — az egyes szakmák között — a munkakategóriák , értékmegállapításának különbözőségével is szabályozzuk. A kiszolgáló üzemekben mozgóbérrel egybekötött időbérezést alkalmazunk. A mozgóbér a teljesítmény és a minőségi munka fokozására, a munkafegyelem javítására ösztönzi a dolgozókat. A minőségi munka előtérbe helyezése érdekében az egyenes darabbért alkalmazó egyik üzemben bevezettük a minő. ségi premizálás rendszerét. Az eredmények elemzése .után alkalmazását szélesíteni kívánjuk. A gyár nem tervezi a kialakult és bevált bérezési formák változtatását, de annak finomítását szorgalmazzuk. Célunk a helytelen mennyiségi szemlélet megszüntetése és a minőségi szemlélet térhódításának segítése. Fontos kérdésnek tartjuk az ösztönző bérezési rendszer mellett a szociális juttatások bővítését, a munkakörülmények további javítását és a távlati fejlesztési tevékenység tervezésénél a demográfiai változások tényének figyelembevételével. Előtérbe kell helyezni a technológiai színvonal növelését a meglevő dolgozói létszám hatékonyabb tevékenysége érdekében. Meg kell tenni minden ésszerű intézkedést. mellyel munkaerő szabadítható fel, hogy azt a termelés szűk keresztmetszetében újból munkába tudjuk állítani. Értesüléseink szerint az 1980. január 1-én életbe lépő szabályozórendszer alapján gyárunknál is megszüntethető a bérszínvonal-gazdálkodás. A bértömegre való áttérés mindenképpen ösztönzőbb bérezési rendszer kialakítását teszi lehetővé. További üzem- és munka- szervezési intézkedésekkel, a rokontermékek gyártásának koncentrálásával — a begyakorlottság növelése révén — a termelékenység, a minőség jelentősen növekedett, illetve javulhat. Ezen lehetőségek kihasználása a szénbányászat gépigényeinek minél teljesebb kielégítése érdekében elengedhetetlen. E célok megvalósításához igen nagy segítséget kapunk a szocialista brigádoktól, gyárunk kollektívájától. Az élőmunka hatékonyságának további növelésében a párt- és tömegszervezetek eddig is tapasztalt segítőkészsége elengedhetetlen. E célok megvalósításával reálissá tehetjük az ötéves terv igen magas szintű céljainak elérését. Dr. Csontos József gyárigazgató ^ salgótarjáni bányagépgyár Világos célok, rendszeres számonkérés Gazdaságpolitikai szervező, irányító és ellenőrző munka a rétsági járásban Az elmúlt években a gazdaságpolitikai tennivalók szervezése, folyamatos ellenőrzése állt a politikai munka, a pártműnka középpontjában a rétsági járás pártajapszerve- zeteiben is. A gazdaságszervező, irányító, és ellenőrző munka tapasztalatairól és a további tennivalókról beszélgettünk dr. Dósa Ferenccel, a rétsági járási pártbizottság első titkárával. — Mit tett a járási párt- bizottság azért, hogy a legjelentősebb. a gazdaságpolitikai munkát segítő párthatározatokat időben megismerjék és végrehajtásuk során megtalálják sajátos, helyi feladataikat a párt- alapszervezetek? — A legfontosabb politikai és gazdaságpolitikai döntések ismertetésének, feldolgozásának esztendők óta jól . kialakult- rendje van nálunk. Az összevont apparátusi tanács" kozásokat titkári értekezletek követik. Az alapszervezeti titkárokkal azt is megbeszéljük, hogy a határozatok végrehajtása milyen konkrét tennivalókat ró az ipari, a mezőgazdasági üzemekben, a járás településein tevékenykedő pártalapszervezetekre, a kommunistákra. Ügy gondolom, hogy a körülmények, a lehetőségek ismerete, a tennivalók világos megfogalmazása egyik fontos feltétele annak, hogy az alapszervezetek jól lássák feladataikat, és ennek ismeretében készítsék el cselekvési programjaikat, időben érzékeljék a munka során jelentkező gondokat és megfelelő intézkedéseket tegyenek megoldásukra — kezdte a beszélgetést a járási pártbizottság első titkára. — A területfelelősi rendszer továbbfejlesztésével is az volt a célunk, hogy a legfontosabb helyi feladatok kialakításához és megoldásához nyújtsunk segítséget. A területfelelősok mindenütt ott vannak a párt, a tanács, a társadalmi és tö- megszeryezetek vezetői mellett. Közösen határozzák meg a tennivalókat és közösen mozgósítják végrehajtásukra az ipari munkásokat, a termelőszövetkezeti dolgozókat, a községek lakosságát. Tapasztalataink bizonyítják, amellett, hogy fejlődik a pártszervezetek, a tanácsok koordináló tevékenysége, a dolgozó emberek többsége sajátjának érzi a munkát, szívesen részit vállal belőle. Hadd mondjak erre néhány példát. A Romhány III. folyamatos építése, üzembe helyezése nemcsak a rétsági járásban, a megyében is kiemelt feladat. A pártszervezetekre várt a munka, hogy a járás kommunistáinak ügyévé tegyék az építkezést. S el kellett fogadtatni a széles közvéleménnyel is, hogy a beruházás megvalósításához komoly népgazdasági érdekek fűződnek. Az eredmény az lett, hogy olyan erőket csoportosítottunk át Romhány- ba, amelyre a járás történetében még nem volt példa. Az építőipari vállalat munkásai mellett itt dolgoztak a TöVÄLL, az Ipoly menti víztársulat dolgozói és több termelőszövetkezeti brigádunk. Romhányban még ezekben a napokban is sok a tennivaló. Azt azonban már az elmúlt hónapok is bebizonyították, hogy a pártszervezetekre, a kommunistákra számítani lehet a legnehezebb időkben is. A pártszervezetek kezdeményezésére, széles társadalmi összefogással készült el Rétsá- gon a száz gyermek elhelyezését, gondozását szolgáló óvoda és hasonlóképpen valósítjuk meg Nógrád községben a hetvenöt gyermeket ellátó óvodát is. — Mennyire tervszerű a végzett munka ellenőrzése? Az ellenőrző tevékenység hogyan segíti a feladatok megvalósítását, a meglevő gondok megoldását? — Munkastílusunkhoz, munkamódszerünkhöz tartozik, hogy az ipari és a mező- gazdasági üzemek vezetőivel évente találkozunk. Egyeztetjük feladatainkat, megvizsgáljuk, hol tartunk a korábban kitűzött célok megvalósításával. Ott vannak e beszélgetéseken az üzemek, a termelőszövetkezetek, az intézt menyek párttitkárai is. Úgy látjuk, hogy szükség van ezekre a találkozásokra. Az üzemek vezetőitől, az alapszervezeti titkároktól eddig is sok hasznos tanácsot, javaslatot kaptunk a szervezettebb, a hatékonyabb, az eredményesebb munkához. — Pártszervezeteink érdeme az is, hogy egyre határozottabban fellépnek a káros szemlélet és gyakorlat ellen. Szembeszállnak a kishitűek- kel, akik a munka során jelentkező gondok, nehézségek miatt megtorpantak, nem látják a belőlük kivezető utat. A legtöbb helyen jól élnek azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az üzemi, a munkahelyi demokrácia fórumai kínálnak. Sokat tesznek azért, hogy. elsősorban a párttagok, de a gyárak, a szövetkezetek dolgozói megismerjék tényleges helyzetünket és fáradhatatlanul dolgozzanak az éves tervek teljesítésén. Ennek bizonyságául álljon itt a romhányi Gránit és csiszolókoronggyár esete. Termékeik állták ugyan a hazai versenyt, azonban kiderült, hogy nem felelnek meg a külföldi piac igényeinek. Emiatt erősen visszaesett a gyár exportja. A pártszervezet vezetősége, a kommunisták nem estek pánikba és nem fogadták el azt a kényelmes álláspontot, ha jó volt eddig amit csináltunk, legyen jó ezután is. A gyári vezetőkkel, a felelősségteljeNapjaink témái Anyaggazdálkodás Nyolcszázezerféle anyag, alkatrész kering szüntelenül a népgazdaság különböző termelőágazataiban; vasérc és nyersbőr, csavar, pamut, cement, nyomtatott áramkör, farost. lemez stb. Ezekkel kellene — a mindenkori szükségleteknek megfelelően — gazdálkodni. Elképzelhető-e, hogy ennyiféle áru ne sok, kevés, hanem éppen elegendő legyen? Az egész népgazdaság és egy-egy termelőhely is természetes és mesterséges úton létrejött anyagokkal sáfárkodik, amit nevezhetünk a munkatárgyak összességét felölelő gazdálkodási tevékenységnek, vagy egyszerűbben: anyaggazdálkodásnak. Minél bonyolultabbak a termelési kapcsolatok, minél többféle anyagot, alkatrészt igényelnek a felhasználók, annál nagyobb szerephez jut az anyaggazdálkodás. Mivel a magyar népgazdaság részterületeinek java része — szer. kezeti okok és fejlesztési elmaradás következtében — ún. anyagigényes termelést folytat, fontos helyet kellene kapnia az anyaggazdálkodásnak, azaz a beszerzés, a földolgozás, az elszámoltatás hármasát összefogó egységes szilárd keretnek. Föl tétel es módban fogalmazhatunk; az említett szilárd keret gyakran hiányzik, olyannyira, hogy amint azt egy népi ellenőri vizsgálat föltártg. még anyagnormák sincsenek kidolgozva a termelőhelyek némelyikénél. Ha nincs anyagnorma, akkor hiányzik a mérce; a viszonyítási alap. A szocialista iparban 1978-ban a termelési költségek 68.8 százalékát jelentette az anyagok ellenértéke. Ezen belül azonban ez az arány például az . élelmiszeriparban 80.3 a vegyiparban 75,5 százalék. A gazdálkodás jelentőségét egyetlen adattal kifejezhetjük: csupán az iparban az anyag- költségek egyszázalékos mérséklése ötmilliárd forint megtakarításával leime egyenlő. Félmillió tonnával nőtt 1970 és 1978 között az acél-nyers- vas. fölhasználás. Három év alatt, miközben a világpiacon rendkívüli módon megemelkedett a termék ára, itthon 11,3 ezer tonnával bővült a nyers marhabőr — döntően behozatalból származó anyag — földolgozott mennyisége. Ugyanakkor a készáru-értékesítésnél korántsem tapasztalhatunk ilyen mértékű gyarapodást! Készülnek népgazdasági anyagmérlegek, a források és az igények összehangolására. A papíron zavartalannak látszó menetrend fölborításához azonban elegendő egyetlen, mással nem helyettesíthető anyag tartósabb hiánya, s máris messzire gyűrűző hullámzás keletkezik, amit csillapítani a tartalékok fölélésével (ha vannak) soron kívüli, s ezért az átlagosnál sokkal drágább behozatallal, vagy végső esetben a termelés korlátozásával lehet. Rengeteg gond forrása továbbá az is, hogy a vállalatok többségénél merev, teljesen elkülönült részekre bomló a szervezet; az anyagokkal sokan foglalkoznak, de nem gazdálkodnak. így a beszerzők gyakran nem tudják, mire, mihez kérik a gyártórészlegek —, vagy még előbb: a termelési program készítői — az anyagokat, alkatrészeket, holott ismerhetnek jobbat, vagy mást, a célnak úgyszintén megfelelőt, de olcsóbbat stb. Megfordítva szintén igaz: a tervezők nincsenek tisztában a beszerezhető anyagok választékával, műszaki jellemzőivel, ezért ismétlődő eset: túlzott biztonságra törekednek, az indokoltnál több, értékesebb anyag fölhasználását írják elő. Minden termelési mozzanatnak hatása lehet — van is — az anyaggazdálkodásra. A már említett anyagnormáknak —, s még előbb: például az ún. minőség szerinti anyagátvételnek — éppúgy, mint az anyagutalványozás rendszerének, az ismétlődő elemzésnek a megengedett és a tényleges fölhasználás összehasonlítására. Napjainkban a termelőhelyek jelentős részén azonban beérik anyaggazdálkodás címén azzal, hogy mechanikusan összegezik: miből mennyi fogyott, mit kell ismét rendelni. A gazdálkodás —, mai értelemben — viszont ott kezdődik, ahol választ tudnak adni arra: mennyi és miért fogyott, s mire, miért annyi kell? sen dolgozó munkásokkal együtt kerestek és találtak megoldást. Aztán a párt járási végrehajtó bizottsága is megvizsgálta, hol tartanak a gyártmányszerkezet korszerűsítésével a gyáriak. — A párt járási testületéi, a pártbizottság, a végrehajtó bizottság a határozatok végrehajtását rendszeresen számon kéri az ipari, a mezőgazdasági üzemektől. Megvizsgáltuk (többek között) a hatékonyság, a minőség helyzetét az ipari üzemekben. A Fémbútor Ipari Szövetkeze]; rét* sági egységében, ahol a termékek mintegy hetven százaléka exportra készül, az export és import alakulását mértük fel. A romhányi termelőszövetkezetben pedig arra kerestünk választ, hogyan alakul a termelés gazdaságossága, hatékonysága. A tapasztalatok összegezése, elemzése után határoztuk meg a szükséges tennivalókat, hiszen az ellenőrzés egyben segítség is a munkában. — Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek a járás mező- gazdasági üzemeiben a határozatok végrehajtásának vizsgálata során? — Néhány esztendeje igen nehéz helyzetbe kerültek a járás termelőszövetkezetei. A kedvezőtlen adottságokból' fakadó gazdálkodási gondokat csak tetézte, hogy néhány mezőgazdasági üzemben a vezetés sem felelt meg a követelményeknek. Ezért, ahol szükségesnek láttuk, a régi vezetők leváltását és hozzáértő szakemberek megválasztását tanácsoltuk a közgyűlésnek. Az azóta eltelt esztendők a szövetkezeti tagok döntését igazolták. Olyan szakembereket Is kimozdítottak az elégedettségből, az önhittségből, akik korábbi eredményeik fényében sütkéreztek. Az új követelmények felimerésében, megvalósításában természetesen sokat segített, hogy az elmúlt év során a párt megyei végrehajtó bizottsága megvizsgálta a rétsági járás mező- gazdasági üzemeinek helyzetét és meghatározta gazdálkodásuk továbbfejlesztésének legfontosabb feladatait. — Ma azt tapasztaljuk,' hogy az elmúlt évek megfeszített munkája nem volt eredménytelen. Bár az 1978- as és az idei évet is nehéznek tartjuk, mégis a gazdálkodás szinte minden területén javult a munkánk. A szövetkezetekben, így Nógrádon, Diós- jenőn intézkedtek a gazdaságtalan termelés megszüntetésére. A növénytermesztés és az állattenyésztés mellett fejlődött a szövetkezetek mel- lóküzemi tevékenysége. Sok helyen rájöttek arra az igazságra, hogy az eredményes melléküzemi tevékenység jó lehetőséget ad a gazdálkodás anyagi feltételeinek javításához. ' A nagyoroszi termelő- szövetkezetben igen nehezen barátkoztak meg ezzel a gondolattal. Ma viszont a Romhányi Építési és Kerámiagyárral kooperálnak az eredményesebb munka érdekében. — Milyennek látják az esztendő hátralevő hónapjait? S egyáltalán milyennek ígérkezik az esztendő? — Bár még nincs itt az esztendő vége, úgy . látjuk, hogy az ipari és mezőgazda- sági beruházások többsége időben' elkészül. Bízunk abban, hogy ipari üzemeink munkája folyamatosan javul és nem lesz egyetlen hiánnyal záró termelőszövetkezetünk sem. Igaz, a munka nem kevés, de reményeinket táplálja, hogy a pártszervezetek, a párttagok, a dolgozó emberek nagy része jól érti feladatainkat, reálisan vetnek számot lehetőségeinkkel és gondjainkkal, s egységesek a cselekvésben is. Bizonysága ennek a széles körű munkaverseny, amely a XII. párt- kongresszus, felszabadulásunk évfordulójának tiszteletére bontakozott ki a járásban, amelyhez üzemeink, termelő- szövetkezeteink szinte mindegyike csatlakozott — fejezte be a beszélgetést dr. Dósa Ferenc. Vincze Istvánná \
