Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-09 / 236. szám
t Nem presztízs, hogy van Számuk de nem úgy, ahogy kellene A nyolc általános nyomában „NE ÍRJA MAR KI a nevem, nagyon kérem, mert unokáim előtt is szégyellnem kellene, hogy csak most végeztem el a nyolc általánost. Pedig már negyvenkilenc éves vagyok... A nagyobb unokám tavaly járta ki a nyolcadikat, s amikor büszkén mutatta: »No, mama, nézd meg csak a bizonyítványom, mert majdnem minden osztályzat ötös«, hát akkor igen kényelmetlenül éreztem magam ... De, jó munkás vagyok én itt; megbecsülnek, szeretnek, s én is, amit csinálok, kedvelem.” Ősz hajú, kedves szavú beszélgető partnerem, aki ezüstös fejjel vállalkozott arra, sünk, mert az utóbbi években lelassult a csökkenés üteme. Van Meggondoltam nekem otthon magam, is annyi Bár, ha az 1972-es adatokat bajom, hogy ki sem látszok néznénk, mikor még 1560-an belőlük. A három gyerek, a voltak általános bizonyítvány már ennyien vendezhetnénk. De nem szűk, mert ez a nyolc és fél száznál is nagyobb szám azért elgondolkodtat. Hét év alatt 697-tel lett kevesebb olyan dolgozója a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknek, akik nem végezték el a nyolcat. Ez mindenképp jelentős eredményekre vall, ám az osztályvezető önkritikus. — Ez így túl szép lenne. Sokan azonban — közülük — elmentek nyugdíjba, egyesek hogy általános iskolai végbi- más munkahelyre távoztak, zonyítványt szerezzen. Keze Ám a fluktuáció újratermeli kérges a munkától, műszak végeztével igencsak vastagon van rajta a rászáradt olaj, a pénzét is megkeresi szépen — kétezernyolcszáz körül visz haza havonta a férje fizetése mellé — és minden rábízott „ ........ m unkát el tudott végezni fjüket a tanulásra — tizennyolc osztály nélkül is. — Mi késztette arra, hogy mégis tanuljon? — kérdem. — Hát, talán az, hogy egyszer megkérdi a kisgyerek: milyen jogon oktatsz te engem nagyanya valamire is, amikor én végeztem el jelessel a nyolcat. — Más indítéka nem volt? — Nem hinném... Csak úgy megcsináltam. A Salgótarjáni Kohászati bér eleien az iskolapadba Üzemekben zajlott le beszé- igencsak kétséges, dünk. Abban a — megye leg- O. V. betanított munkás hu- nagyobb gyárában, ahol a sz’onnyolc éves, hajdanán a több mint négyezer dolgozó hatodik osztályból maradt ki. közül — egy múlt esztendő- Tavaly jelentkezett az okta- ben végzett felmérés szerint tási osztályon, hogy ő is be 863-an nem fejezték be áita- akarja fejezni az általános is- lános iskolai tanulmányaikat, kólát. Közülük száztizenhétnek az szerint életkora harminc év alatt van. papírokat, a dolgot. megbe iskolai vég- kis föld, az állatok. %. örü- nélkül, s most lök, ha ágyba dőlhetek, nem némiképp ör- hogy még akkor könyvet kap- tesz- jak a kezembe, tanulni. És egyébként is, mennyivel vagyok különb, ha megvan a nyolcosztályos bizonyítványom? Itt a munka számít, uram, s ha az megy, az isten se nézi, hogy kinek milyen végzettsége van. Hát, ez utóbbi szemlélet — az osztályvezető is megerősíti — sajnos, általánosítható. Még alsó- és középszintű vezetők is inkább különbféle, a jobb munkát elősegítő tanfolyamok elvégzésére noszogatják embereit, s igencsak háttérbe szorul az állami oktatás, mondván: először a százalék legyen meg, aztán a bizonyítvány. Fiatalok, de főként az idősebb korúak vonakodnak az újbóli iskolában járástól, azt kérdezgetve: hii hasznom lesz nekem abból? Nem émelik meg tíz fillérrel sem az órabérem. Nem kell évekig még egy nyűg a nyakamba ... ! Akadnak persze, ellenpéldák is, mint Sz. M.-né, vagy Bata Pali bácsi, aki ötvenöt esztendős. korában, tavaly szorította boldogan kezébe az általános iskola elvégzését tanúsító végbizonyítványt. Vagy Kéri Károly, a harmincöt éves sajtolókovács, aki az elsőtől a nyolcadikig végezte itt tanulmányait az SKÜ kihelyezett tagozatán. Vagy Nagy Elemér, a hideghergermű 49 éves kemencekezelője ... Ám a fluktuáció a „nagy számokat' TALÁN ENNEK IS, no, meg az érdeklődés hiányának is tulajdonítható, hogy az 1978/79-es tanévben mindösz- sze ötvenhármán adták rá a kilencen végeztek, huszonki láncén pedig folytatjuk tanulmányaikat a magasabb osztályban. Idén még kedvezőtlenebb a kép: Tarjánban 69- en jelentkeztek iskolába, de közülük csak 25-en vettek részt eddig a foglalkozásokon. A kisterenyei gyáregység huszonöt fős létszámot adott meg, de hogy aztán ténylegesen mennyien ülnek novemA NYOLC __ _______ ÁLTALÁNOSr endje-módja SÁL nem rendelkezők 100, a kitöltötte ^a hivatalos dolgozók középiskolájába járók 86 százaléka fizikai mun— Fájó pont, ugye? — kér- szélte főnökeivel, akik örül- káSi a Salgótarjáni Kohászatiéin Szalai Sándor oktatási tek elhatározásának. Az isko- osztályvezetőt. laév kezdetekor, s — azóta — Igen. S úgy vesszük ész- sem jelent meg egyetlen órán hiába a nagy erőiködé- sem. re, ti Üzemekben. S 863-an még mindig „tartózkodnak ...” Karácsony György Versenyben a nógrádiak Az 1873 hektáron gazdálkodó nógrádi Béke Termelőszövetkezetben már hagyományai vannak a szocialista brigádmozgalomnak. Különösen most, ebben az igen nehéz gazdasági évben mutatkozik meg, hogy mit is ér valójában a versenymozgalom, a 7 szocialista brigádba tömörült 100 ember munkája. Nos, a nógrádi kollektíva bebizonyította életképességét és ennek köszönhető, hogy mindenki derűlátóan ítéli meg a közös gazdaság helyzetét. Már a fél év előtt, pontosabban június 10-én felmérték a növénytermesztés helyzetét és megállapították, hogy 2 millió forint körüli árbevétel-kiesésre számíthatnak az ágazatban. A szocialista brigádokkal folytatott tanácskozások során ésszerű javaslatok egész sora került napvilágra. Ennek eredményeképpen 4 fő feladatban jelölték meg a tennivalókat. A költségek csökkentésében, a termelői munka hatékonyságának növelésében, az állattenyésztés eredményességének javításában és a melléküzemág árbevételének emelésében. A nagy feladathoz ösz- szefogásra volt szükség. A feltételeket a vezetőség messzemenően biztosította a zavartalan munkakörülményekhez. Jól «megszervezték a mezőgázdasági gcpek alkatrészellátását, időben gondoskodtak a műtrágyáról és a jó minőségű vetőmagról. Módosították a technológiát — ahol kellett — és ésszerűsítették a gazdálkodás egész menetét. Nagy figyelmet fordítottak a műtrágya és a gabona tárolásá- sa, a nagy teljesítményű erőgépek legteljesebb kihasználására és a takarékosságra. ,Az elképzeléseket, terveket eddig sikerült valóra váltani, így a- közös gazdaság helyzete az utolsó negyedév küszöbén kedvező. A kiesést már eddig csaknem bepótolták. Egyes ágazatokban jóval a terven felül termeltek. A tervezett 66 millió forintos árbevétel biztosítottnak látszik. Bár a szövetkezet nem tartozik a kedvezőtlen adottsá- gúak közé, igen fontos szerepe van a melléküzemágnak, amely az árbevétel közel 30 százalékát adja ebben a nehéz esztendőben. Az időben felismert helyzetnek és az azt követő tetteknek köszönhető, hogy pénzügyi gondjaik az előző évhez hasonlóan most sem voltak, a korábban felvett hiteleket időben visszafizették és most új, nagyobb beruházásokra gondolhatnak a termelés bővítése érdekében. Készül a takarmánykeverő, amelynek révén, az eddigieknél olcsóbban juthatnak tápokhoz. Tervezik — az idei kedvező málnatermést figyelembe véve — újabb 10 hektáron a málnatelepítést, korszerű nágyré- dei formában. Felszámolták az eddigi kedvezőtlen körülmények között tartott baromfiállományt és helyette új, modern telepet üzemeltetnek. A gazdasági szabályozók nem hoztak különösebb előnyt a közös gazdaság számára, például tejtermelő tehenészet híján kénytelenek voltak lemondani a tej- prémiumról, mégis ami rajtuk múlt, mindent megtettek azért, hogy a kongresszusi vállaláshoz való csatlakozás ne csupán formaság legyen, tartalom nélkül. Minden terv, annyit ér, amennyit teljesítenek belőle. A nógrádi termelő- szövetkezetben eddig maradéktalanul megvalósították célkitűzéseiket. Tudják, hogy csak rajtuk múlik. milyen lesz a végeredmény, valóban büszkék lehetnek-e magukra, kollektívájukra, egész éves önfeláldozó munkájukra. Még sokat kell tenni. Ezt ők is érzik, hiszen hátravan a kukoricabetakarítás, a búzavetés. Az eddigi eredmények azonban erőt adnak és egyben köteleznek is a helytállásra. — zilahy — Cukortermelésünk tegnap és ma Beszélgetés Nagy Lászlóval, a Cukoripari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatójával Emlékszünk? Néhány esztendeje még azon keseregtünk, hogy dollármilliókat kell költenünk cukorimportra. Az 1970. és 1976. közötti időszakban ugyanis nem kevesebb, mint 800 ezer tonna cukor importjára kényszerültünk. Ebben az időszakban kezdődött meg a cukorrépa-termelésben az áttérés a kézi művelésről, a gépesített! iparszerű termelésre. Ezt a folyamatot gyorsította meg a párt XI. kongresszusának a határozata, hogy az ország cukorszükségletét döntően hazai termelésből kell kielégíteni. Mi történt a határozat óta? A cukorrépa-termelés helyzetéről, az idei feladatokról és jövő terveiről beszélgettünk Nagy Lászlóval, a Cukoripari Vállalatok Trösztjének vezérigazgatójával. — Hol tartunk, meddig jutottunk a cukorrépa-termelésben? — Kezdjük a végeredménynyel: már 1977-ben elértük a kitűzött célt, a mezőgazdasági üzemek annyi cukorrépát és olyan minőségben szállítottak a cukoriparnak, hogy a gyárak 448 ezer tonna cukrot gyárthattak — válaszolt a vezérigazgató. — Ilyen mennyiségű cukor előállítására a hazai cukoripar történetében addig még nem volt példa. Ez a mennyiség a kubai cukorimporttal kiegészítve, teljes egészében fedezte az ország cukorszükségletét, sőt még tartalékolásra is jutott. Tavaly ismét sikeres évet zártunk: a cukortermelés meghaladta az 500 ezer tonnát, ez a mennyiség pedig 200 ezer tonnával több mint amennyit 1975-ben termeltünk. Ez az eredmény figyelemre méltó, s az érdem elsősorban a. mezőgazdasági nagyüzemeké, amelyek együttműködve a cukorgyárakkal, vállalták az újnak, az ismeretlennek a kockázatát. Ennek eredményeként sikerült rövid idő alatt megváltoztatni a cukorrépatermelés teljes technológiáját Mindez természetesen. nagyon sok pénzbe, fáradságba, szellemi erőfeszítésbe körűit, hiszen nem kevés új tudásanyagot kellett átvinni a gyakorlatba, és nagyon sok százmillió forintot követelt az új fajták, gépek, vegyszerek beszerzése, bevezetése a termelésbe. Mindenesetre rövid néhány év alatt alapvető változás következett be a termelésben, többszörösére növekedett ennek a fontos ipari növénynek az üzemi mérete, kialakult a termesztés új, korszerű technológiája, sikerült megteremteni a termelésben a technika működtetésének műszaki és szervezési feltételeit. — A nagyüzemek a megmondhatói, hogj* mindez rendkívül sok gonddal, problémával járt. Különösen az okozott nagy nehézségeket, hogy a termelés növelésével egy- időben rendkívüli mértékben leromlott a répa minősége, a gyárak az addig megszokottnál sokkal kisebb cukortartalmú répát kaptak feldolgozásra. Miként sikerült ezeken a gondokon úrrá lenni? — Valóban nehéz feladat volt a termelés minőségi színvonalának a javítása, a cukorrépa beltartalmi értékének a növelése. Volt olyan esztendőnk is, amikor a répa cukortartalma még a 13 százalékot sem érte el, s ez rendkívüli mértékben megdrágította a cukorgyártást. A mezőgazdasági üzemekkel a gyárak, a kutatóintézetek, legfőképpen pedig a termelési rendszerek közösen, esztendőkön át dolgoztak azon, hogy a mennyiségi fejlődéssel egy- időben a minőség is javuljon. Egyszóval, mindenki megértette a fő célt, hogy nemcsak a vetésterület növelésével .lehet a cukortermelésünket foBábolnai rendszerű 1972-ben hozták létre 480 koca elhelyezésére Pásztón az állami gazdaságban a bábolnai rendszerű sertéstenyésztő telepet. A kezdeti nehézségek után nagy szakértelemmel elérték, hogy az ország leggazdaságosabb telepei közé tartozik. Évente 12 ezer darab hízósertést adnak át a salgótarjáni Karancshús Húsipari Szövetkezeti Vállalatnak. Ezen kívül a nagyüzemi továbbter- melésre alkalmatlan malacokat háztáji gazdaságoknak adják ki hizlalásra. Képünk a gazdaság fiaztatójában készült. kozni. Legalább annyira fontos a termelési színvonal, a cukorrépa beltartalmi értékének a növelése, a tárolási, a feldolgozási veszteségek csökkentése. Elmondhatom, hogy ebben a' munkában nagyon jó együttműködés alakult ki a cukorgyárak és a mezőgazda- sági üzemek között. Ez a kapcsost segítette a termelés új technológiájának a kialakítását, és azt is, hogy most már harmadik esztendeje észrevehetően javul a cukorrépa minősége is. Nem kis eredmény az sem, hogy a mezőgazdasági üzemek ismét azt mondhatják, hogy a cukorrépa termesztése megfelelő jövedelmet nyújtó ágazata lett a mezőgazdaságnak. A cukorrépa-termesztés mennyiségi és minőségi stabilizálódása folytán lehetségessé vált, hogy az- előző évekhez képest, mintegy 10 százalékkal csökkentsük a cukorrépa termőterületét. Az idén például mintegy 110 ezer hektárról takarítják be a nagyüzemek a répát, a tavalyi 122 ezer hektárral szemben. A termőterület csökkentése elsősorban a kedvezőtlen adottságokkal rendelkező, és a gyengén gépesített, rossz hatékonysággal termelő üzemekben vált szükségessé. — A cukorgyárak már megkezdték az idei répa feldolgozását. Vajon hogyaií sikerül az idei kampány? — Az idén valamivel később kezdődött meg a cukor- gyártási idény, mint a korábbi években. így tehát valamivel érettebb répát kapnak már a kezdeti időszakban is a cukorgyárak. Azért is kezdhettük ebben az évben később a cukorgyártást, mert az idén már munkába állhatott az új Hajdúsági Cukorgyár. Remélhető, hogy az első feldolgozási idényben az új gyár legalább 250—300 ezer tonna répát fel tud dolgozni, ezzel is csökkenti a többi gyár terhét, így az egész cukorgyártási kampány a korábbi 130—140 napról az idén 110—116 napra rövidül le. Az új gyár egyébként a későbbiek során évente 600 ezer tonna répát képes feldolgozni. Az első évben természetesen nem várhatjuk, hogy ugyanannyit termeljen, mint amennyit a későbbiek során teljesíteni tud. Az első cukorrépa-szállítmányokat már feldolgozták a gyárak, s ebből megállapítható, hogy az idei cukorrépa mind a gyökértermés, mind a cukortartalom szempontjából jónak mondható. A gyárak és a répatermelő gazdaságok jól felkészültek az idei szezonra. Mindenütt idejében, írásban rögzítették a répa szedésének és átadásának ütemét. Ennek lényege, hogy a feldolgozás első időszakában csak annyi répát takarítsanak be és adjanak át a gyáraknak, amennyit azok néhány napon belül fel tudnak dolgozni. A szeptemberi és az október elején szokásos melegben ugyanis nem tárolható sokáig a répa. Október közepétől aztán már gyorsabb ütemben szedhetik a gazdaságok a termést, természetesen akkor is az előírt megállapodások szerint. A gyárak az átadás időpontjától függő térítést fizetnek a mezőgazdasági nagyüzemeknek. Visszatérve a cukorrépatermesztés helyzetére, el kell azt is mondanom, hogy néhány gyenge láncszeme még ma is van a kialakult termesztési technológiának. Ilyen például az egyelés nélküli termelésnél a tőszám-egyenetlenség a nem eléggé tartós vegyszerhatás miatt a nyári gyomosodás, a nagy betakarítási veszteség. A következő időszakban tehát a technológia e területeit tovább kell fejleszteni, tökéletesíteni. / Az idén gondot okoz a répatáblák gyomosodása. Ez. ugyanis nemcsak a termés minőségét károsítja, hanem megnehezíti a betakarítást is. A mezőgazdasági üzemek elegendő betakarítógéppel rendelkeznek ahhoz, hogy egyéb munkák mellett a kívánt ütemben betakarítsák és átadják répatermésüket. Mi mindenesetre azt kérjük .a mező- gazdasági üzemektől, hogy betakarítógépeiket szakszerűen beállítva üzemeltessék, szab- ványszerűen végezzék el a répa fejelését, törekedjenek arra, hogy minél kisebb veszteséggel takarítsák be termésüket. Nem kevésbé fontos, hogy a felszedett répából is távolítsák el a gyomokat. A rosz- szul fejelt, gazos répa az átadáskor ugyanis felesleges viták forrása lehet. — Ha már a vitákat említette, az új átvételi rendszer nem szaporítja-« a viták számát? Hogyan vált be eddigi tapasztalataik szerint a répa cukortartalom szerinti minősítése? — Mint ismeretes, az idén elsőízben új felvásárlási, átvételi rend lépett életbe. Ennek lényege, hogy most már nem csupán a súly, hanem a súly és a cukortartalom együttes figyelembevételével történik a répa felvásárlása. Az objektív minősítés pedig éppen abban segít, hogy csökkenjen a minősítéssel kapcsolatos viták száma, és a mező- gazdasági üzemek érdekeltté legyenek téve a jobb minőségű cukorrépa termesztésében, átadásában. Az új felvásárlási, átvételi rendszer bevezetésére a szükséges előkészületeket idejében megtették a gyárak. A termelőüzemek idejében megismerték a cukortartalom szerinti átvétel rendszeret, idejében megkapták hozzá a szükséges információkat, . s jól tudják, hogy a jobb minőségű répáért többet, a kevesebb cukrot tartalmazó répáért pedig kevesebbet kapnak. Érdekük tehát kitűnő béltartalmú nyersanyagot szállítani a gyáraknak. A minőség szerinti átvételi rendszerre való felkészülés nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy elmondhatjuk: most már harmadik éve kedvezően alakul, javuló tendenciájú a répa cukortartalma. Ennek köszönhető, hogy tavaly például a répa cukor- tartalma átlagosan meghaladta a 15,7 százalékot, s nagyon reméljük, hogy az idén is hasonló eredményt érünk el. A termelőgazdaságokkal való szoros együttműködés mindenesetre biztosítékot nyújt arra, hogy az idei cukorgyártási szezont január 10—15. körül zökkenőmentesen zárjuk. Ehhez azonban megfelelő együttműködésre van szükség a betakarításban, az átvételben, a szállításban. A gyárak kielégítően felkészültek az idei kampányra, a karbantartások és a tervezett beruházások határidőre elkészültek. Fontosnak tartjuk azonban azt is, hogy a cukor- gyártás során keletkezett melléktermékek kellőképpen hasznosuljanak. Általában nőtt a kereslet a melléktermékek iránt, viszont néhány cukorgyári körzetben, így például Mezőhegyes, Sarkad, Ercsi körzetében a nedves répaszelet iránti igény kisebb a termelésnél, kár lenne tehát veszni hagyni ezt az értékes takarmányt. Végezetül arról is beszámolhatok, hogy hazánkban a cukorellátás zavartalan. Kedvezőnek tekinthető, hogy a korábbi évekhez képest nőtt a fogyasztói csomagolású termékek mennyisége és részaránya. A csomagolással azonban nem mindig vagyunk elégedettek. Ezért fontos feladatunk a továbbiakban a csomagolás javítása. Cs. F. NÓGRAD - 1979. október 9„ kedd
