Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-31 / 255. szám

Majdnem negyven helybeli asszonynak nyújt munkalehetőséget Felsőpetényben a Buda­pesti Minőségi Fehérneműkészítő Szövetkezet 1971-ben létesített üzeme. Az asszonyok gyermek- és férfipizsamákat varrnak. Ebben az esztendőben — a tervek szerint — mintegy 130 ezer darabot készítenek. A képen Petényi Jánosné és Kovács Istvánná munka közben. (báb-) Elmaradtak a nyereségtervtől — A tervezettnél nagyobb a dolgozók átlagkeresete A fejlesztésben előrelépés — a gazdálkodásban gyengeségek A XII. PÁRTKONGRESSZUS belátható közelségébe kerül­tünk. S bár időközben a poli­lentős előrelépés történt. A C02-es védőgázas hegesztőhu- zal-gyártás, a süllyesztékes tikai és gazdálkodó szervek kovácsüzem kialakítása, va- rendszeresen számot vetettek lamint a kisterenyei cső- és a részfeladatok teljesítéséről, a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekben a napokban egy át­fogó vizsgálódást végeztek a XI. pártkongresszus gazdaság- politikai célkitűzéseinek vég­rehajtásáról. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben célul tűzték ki, hogy a kongresszusi útmuta­tásnak megfelelően az V. öt­éves terv során a termelés mennyiségét 20—22 százalék­kal, a termelési értéket 40— 42, a munka termelékenysé­gét 60, a nyereséget 80 szá­zalékkal növelik. Mindez le­hetővé teszi, hogy a sikeres gazdálkodási háttérrel a gyár dolgozóinak az átlagkeresete •25—26 százalékkal növeked­jen. A terv önmagában péídás­görgőspólya-gyártás megvaló­sítása fontos előrelépés a ter­mékszerkezet korszerűsítésé­ben. Ezeknek a fejlesztések­nek a kivitelezését is pozití­van keli értékelni, hiszen mi­késexport növekedési üteme. Ez fejlődött a legdinamiku­sabban. A dollárbevétel meg­háromszorozódott. Az export gazdaságossága is kielégítőnek minősíthető, hiszen a gyár egy dollár értékű termék előállí­tására 31 forintot fordít. A külső gazdasági hatások különösen a termelési költsé­geknél érezhetők. A kohászat­nímális határidőcsúszással az nak a korábban szocialista előirányzott költségkereteken belül valósiul tak meg. Amit az ilyen irányú fejlődés ro­vására kell írni az, hogy az új objektumok „felfutása” a tervezettnél lassabban követ­piacról beszerzett koksz he- lyetf tőkéskokszimportot kel­lett biztosítani, az acélgyártás­hoz felhasznált ötvözőanyago- kért- 4—5-ször magasabb árat kellett fizetni. Emellett je­kezett be és exporthozamuk ientős mértékben megnőveked­is elmaradt a tervezettől. En­nek folytán az új termékek jövedelmezősége is kedvezőt­lenebbül alakult a korábbi számításnál. A jövőre nézve tapasztalatként leszűrhető, hogy az új technológiák fo­gadására a szakembere« fel­készültsége nem volt teljesén nak és kedvezőnek mondható, komplett, főleg munkaszerve­zési vonatkozásban. Csak az üzembe helyezések után indult meg á tényleges tevékenység. Nehézségek támádták az anyag- és ' segédanyag-ellátás­ami megfelel egy magasabb célok felé törekvő gyár di­namikus fejlődési ütemének. Az eredmények előmozdításá­ra tudatos fejlesztési progra­mot dolgoztak ki. Mintegy 700 millió forint fejlesztési alap felhasználásával elsősor- ak új berendezések tervszerű tek az energia- és szállítási költségek. Ennek tulajdonítha­tó, hogy a vállalati költség­szint tervezett 86,4 helyett 89,7 százalékra állt be. Ennek a megközelítően 3,5 százalékos növekedésnek elsősorban a közel kétszázalékos anyaghá­nyad-emelkedés a legfőbb oko­zója. Alapjában véve ezeknek és a társuló egyéb, külső té­nyezőknek tulajdonítható, hogy a vállalat 1975-höz ké­pest csak 40—45 százalékkal tudta emelni a nyereségszin­ban, s a vártnál lényegesen tét, vagyis az eredeti nyere- több üzemzavar akadályozta ségtervtől elmarad. ban exportbővítő fejlesztése két* vettek programba. Olya­nokat, amelyekkel növekszik a jövedelmezőbb és korsze­rűbb termékek részaránya, bő­vül és kedvezőbbé válik a termékválaszték, korszerűsö­dik a termékszerkezet. Még­pedig úgy, hogy a gyár ter­mékeinek jövedelmezősége a korábbi 8-ról 10,3 százalékra emelkedik. Most, a munka eredményei­nek összegezésénél a nagy­üzemi pártbizottság és a vál­lalat gazdasági szakemberei megállapították, hogy a kitű­zött fejlesztési célokat nagy- jában-egészében kedvezően hajtották végre. Több kezdem ' ményezéssel, a belső tartalé­kok állandó feltárásával, a gyár lehetőségeinek optimális kihasználásával igyekeztek a követelményeknek eleget ten­ni. Az elmúlt évek munkájá­nak értékelése során megálla­pították,, hogy jelentős mér­tékben javult a vállalat szer­vezettsége, felgyorsult a kül­ső hatásokra való reagálás, növekedett a szakmai felké­szültség. Az anyagjellegű te­vékenység kedvezőbb formá­kat ért el, emelkedett a gaz­dálkodás eszközei kihasznált­ságának mértéke. Nem lép­tek azonban kellő mértékben előbbre lehetőségeik teljes ki­használásában, a • teljesítmény szerinti jövedelemelosztásban, sőt az egyenlő teherviselés gv-vor]ati kialakítása terén sem \ TAPASZTALAT összege­ző •’ nt. megállapítható, hogy a fejlesztési munkában je­„felfutását”. Most, a tényleges eredmé­nyek ismeretében megállapí­tották, hogy a termelés meny- nyisége valamelyest a terve­zett szint alatt maradt. A növekedés mértéke ugyanis a tervidőszakban 17—18 száza­lékra tehető. Termelési érték­ben a tervezett, értéket né­hány százalékkal meghalad­ják, hiszen az árváltozások hatásával együtt a termelési érték növekedése eléri az öt­ven százalékot. Kedvezőnek mondható a tő­ENNEK ELLENÉRE a dol­gozók átlagkeresete 28 száza­lékkal növekedett, ami meg­haladja a tervezett mértéket. Az őszinte felmérést követően előretekintettek. A gyár ve­zetői megállapították, hogy szükség van a belső tartalé­kok további feltárására, s minden eddiginél dinamiku­sabb megoldásokkal, szigorúbb gazdálkodási szemlélettel és gyakorlattal kell felkészülniük az elkövetkezendő időszak fel­adatainak végrehajtására. Orosz Béla Vegyünk onnan, ahol van! Panaszkodnak a vállalatok, reznie. Vagy hitelt kér az ál- lalatok jelentősebb fejleszté- hogy kevés a pénzük, nem jut Iámtól, vagy meg kell várnia, se szükséges: új raktárak kel­fejlesztésre, sőt: sok helyen a amíg valamelyik korábbi be- lenének, több pénz a kereske- szállítók számláit sem tudják fektetése megtérül. Ez min- delemben, hogy legyen miből idejében kifizetni. Az igazság deliképpen időveszteség, s így fedezni a nagyobb készletek viszont az, hogy a vállalatok- kihasználatlanul marad a gyors akár hosszabb ideig tartó tá- nak rengeteg a pénzük, csak reagálással szerezhető előny, rolósát is, és így tovább. A fejlett ipari országokban DRÁGA TÉVEDÉS a készletek, amellett, hogy ki­sebb értékűek valóban más- Igaz-e azonban, hogy a fel. ‘nem ott „keresik”, ahol van, ahova tették. A vállalati mér­legek tanúsága szerint ugyan­is százmilliárdok állnak a k^.pp helyezkednek el mint használó vállalatoknál va- leikesz n^]unjj Nyugat-Európában lóban nincs kiút a saját, s például a termelőeszköz- ezen keresztül a népgazdaság készletek (nyersanyagok, al- készletekkel lekötött jövedel- katrészek stb.) több mint 70 meinek felszabadítására? A százalékát a kereskedelem tá- termelők ugyanis azt hangoz- rolja, s csak kisebb részét a tátják, -hogy a készletezés még termelők. A gyárak általában mindig olcsóbb, mintha bizo- 5—20 napos készletekkel dől- nyos ányagok hiánya miatt goznak. leállna, akadozna a termelés.-* Mi tagadás: a vállalatok egy MÁSUTT HASZNOT HOZNA részénél még ez is igaz! Mégis hiba lenne azon az álláspon. Itthon a helyzet pontosan ton maradni, hogy amíg széf- fordított: a készletek több mint vezettebbé nem válik a piac, háromnegyed része a gyárak nincs értelme a vállalatokon raktáraiban áll: nem ritka a belüli ésszerűbb készletezésé- 100—120 napos készlet sem. A termelőeszköz-kereskedelem (a TEK-vállalatok) pedig a készletek lényegesen kisebb gazdaság a termelési folyama- részét tartja raktáron, tokhoz, nemzetközi összeha. Kézenfekvő, hogy ha a kész­sonlításban túl drágán tér- letek nagyobb része a TEK. alapot mindenképpen megrö. melnek a gyárak, mert ugye vállalatok- birtokában lenne, vidíti. A hitelekért fizetett ka- amíg a pénz egy része „tét- ott — kereskedelmi készlet- matok az eredményt minden- lenkedik” a raktárak polcain, ként — mindenkinek rendel- képpen soványítják. E kiesé, terhelve a vállalatok számlá- kezesére állhatna, iparválla- seket pedig egyre kevésbé le- ját, addig a szunnyadó anya- lati készletként viszont mások hetséges egyszerűen a terme - g'i erő helyére mobilizálható számára hozzáférhetetlen, lés mennyiségi növelésével el- készpénzre va'n szükség fo- Sorsára vár, a felhasználásra, lensúlyozni: en'nek az anyag iyökiadásához. Nem egy he- s eközben el is avulhat, ron- és energia drágulása, a mum- iyen a raktárakban heverő galódhat, helyet foglal, másutt kaerőhiány is gátat vet. A to. készletek értékéből akár egy pedig hasznot hajthatna. vábbiakbaai módszerek vál. egész ev gazdálkodását finan- A váUalatok többsége sze- fojtásával - ráfordítások szirozíiatna a valialat. rint azonban e helyzet javí­Elegendő készpénz hiányá- tásáért egy-egy gyár nem te- ban a vállalat rugalmatlanná hét sokat, vagyis előbb ka- is válik. Hiszen, ha a piaci pun kívüli intézkedésekre len­jelzésekre gyorsan lépni sze- ne szükség, amelyek eredmé- retne. kisebb fejlesztéssel, a nyeként a TEK-vállalatoktól termelés átszervezésével, gyár. azután bármit, bármikor rö- tásiprogram-változtatással — vid határidőre megkaphatná- ehhez előbb, pénzt kell sze- nak. Ehhez viszont a TEK-vál­raktárakban kész- és árukba, nyersanyagba, alkat­részbe fagyasztva. A raktá­rakba zárt százmilliárdok pót­lására azután szüntelenül új erőforrásokat kell — vagy kel­lene — megmozgatni, hogy amíg a pénz felhasználásra, vagy az értékesítésre várako­zó anyagokban, árukban hever, azért közben zavartalan le­gyen a termelés, lehessen bért fizetni és így tovább. TÉTLENKEDŐ PÉNZ Emiatt — s elsősorban ezért károsak a szükségtelenül ma­gas készletek — lényegében túl sok pénzt használ fel * a re bármit is tenni, mert az úgysem látszana meg különö­sebben az eredményekben. Drága tévedés: a vállalatok, nál a készletekben fekvő pénz a fejlesztési és a részesedési csökkentése révén — lehet a legbiztosabban nagyobb jö­vedelemhez jutni. Ezt megfogalmazhatjuk úgy is, hogy vállalaton kívül, in­gyen, nem lehet többé pénzre számítani. Onnán kell szerez­ni tehát, ahol van. g. f. t A felségjel: OPW 1964-ben kezdte meg műkö­dését — magyar javaslatra — a KGST közös vagonparkja, melyben Bulgária, Románia, Csehszlovákia, az NDK, Ma­gyarország, Lengyelország és a Szovjetunió érdekelt. A ja­vaslat elfogadásakor a tagor­szágok mintegy 93 ezer vas­úti teherkocsiból alakították meg a közös parkot. A gaz­dasági előnyök hamar bebi­zonyosodtak, s néhány év alatt a parkban résztvevő te­herkocsik száma meghárom­szorozódott. Mi tette szükségessé a kö­zös kocsipark felállítását? A nemzetközi és belföldi szállí­tások lebonyolítása minden tagország számára gondokat okoz. E gondok forrása: egyet­len ország sem képes olyan nagyra növelni teherkocsi­parkját, amilyenre a szállítá­si csúcsidőszakokban szük­sége van, arról nem is szólva, hogy a csúcsidőszakok között lez a hatalmas teherkocsi park kihasználatlan lenne. Az in­tegráció jelentősége éppen abban van, hogy a tagorszá­gok egymást kölcsönösen se­gítve, a szállítási csúcsidősza­kokban rendelkeznek elegen­dő vasúti kocsival. A tizenöt éves szervezet jelenleg mint­egy 300 ezer vasúti teherko­csival rendelkezik és ezek túl­nyomó többsége nagy teher­bírású 60 tonnás, négytenge­lyes vagon. Érdekes betekinteni az OPW (ez a közös vagonpark KGST-rövidítése) működési szabályzatába, A közös kocsi­parkba beadott járművek to­vábbra is nemzeti tulajdon­ban maradnak. Ezért az OPW- jelzés mellett minden teher­kocsin szerepel a tulajdonos vasút „felségjele” is. Az egyes tagországok vasutai annyi OPW-kocsit vehetnek díjmentesen igénybe. ahány kocsit a parkba beadtak. Csak e mennyiség fölött kell kocsi­használati díjat- fizetni. A dí­jat azok a tagvasutak kap­ják, melyeknek kocsijai más tagországok területén tartóz­kodnak. I Az OPW működését a szer­vezet prágai irodája egyezte­ti. Az iroda nemzetközi sze­mélyzettel dolgozik — mun­Szeretnék bejárni a földet Könnyű, vagy bajos dolog vevőre bukkanni? — faggat­tam a minap egy piackuta­tót. — Attól függ — felelte —, hogy kell-e külföldre utazni vagy sem. Ha csak hazai teendő akad,' bajos. Olyankor suta hozzá min­denki. De ha külföldön van föladat, egyből ért hozzá ak egész gyár; egymás fejére tehénkedve nyújtogatják az Ujjúkat: én tudom, mit kell; én tudom, hogyan kell! Megleptek a közgazdász szavai. Sejtésem se volt ró­la, hogy a megokosodásnak ilyen egyszerű módja létezik. Csupán egy külföldi út mé­zesmadzagját kell elrántani az emberek szája előtt, s máris majd kipukkan a fejük az ötletektől. Egycsapásra szakembereivé válnak annak, amihez korábban annyit se konyítottak, mint rozmár a pelenkázáshoz. Szabad-e parlagon hever- tetni a lehetőséget? Ember ellen való vétek volna! Hasznosítani muszáj mi­előbb, hiszen hemzsegnek idült gondjaink, amikre ve­rejtékezve tudnak megoldást kiokoskodni az illetékesek. Az építőipari szakemberek példáil a határidők betartá­sára lelhetnek így valaminő módszert. Az ötletserkentést eképpen képzelem. Föláll az igazgató egy ve­zetői értekezleten, s ezt mondja: — Elvtársak, a le­maradásunk eddig két hó­És máris tülekednének a jelentkezők, akár válogatni is lehetne közülük. De lássunk túl az építő­iparon. Mint tudjuk, fő a feje egy légiónyi vezetőnek a termékstruktúra át (nem) alakítása miatt. Ezt a gyárt­mányt azért nem adhatja le, mert ő a profilgazda; azt azért nem, mert nincs he­lyette más; emezt nem ve­heti át, mert nincs hozzá gép; amazt se gyárthatja, mert hiányzik a kellő szak­embergárda. Miképp hozza összhangba a jó volna-1 a most már lehet-tel? Két-há- rom külföldi utat kell csu­nap. Hogyan legyünk készen pán kilátásba helyeznie, s mégis ’ határidőre? — Ekkor mindenki lesunyja a fejét, ám a direktor bedobja a varázsszavakat: — A mód­szert egy kéthetes athéni út során kellene kidolgozni. pár hónap múlván egyenes­be jön az üzem. Gumicsiz­más vizsla legyek, ha nem éri meg neki. Az eljárással könnyen át­hidalhatnánk egy sor bonyo­dalmat. Alkalmasint, külhon­ba tartó repülőgépeken tá­madnának a legjobb tippek a hatékonyság fokozására, a minőségjavítás módjaira, az üzemi demokrácia fölélénkí­tésére, sőt a béremelés fo­rintjainak elosztására és így tovább. Csakhogy, van egy bibi a dologban. Miből finanszíroz­zuk a sok külföldi utazást? Jómagam is töprengtem raj­ta egy álmatlan éjszakán át. De semmi sem jutott eszem­be. Persze..., ha mondjuk az .Eiffel-torony egyik emeletén morfondírozhatnék a dolgon, kifundálnék valamit bizto­san. .. Molnár Pál katársai a tagvasutak kikül­döttei. Naponta közvetlen telex- és telefonkapcsolatban állnak valamennyi tag vas­út központjával, országon­ként nyilvántartják a hálóza­ton tartózkodó OPW-kocsi- kát. ök határozzák meg azt a kocsimennyiséget is, ame­lyet egyik tagvasútnak a má­sik rendelkezésére kell bo­csátania. Természetes, hogy a nyugati vasúttársaságok is felismerték az együttműködés előnyeit. Ennek egyik általánosan el­terjedt formája a RIV-egyez* mény. melyhez tőkés- és szó. cialista vasutak egyaránt tar­toznak. Ennek keretében Eu­rópa minden országában ta­lálkozhatunk MÁV cégjelzésű kocsikkal és természeteden hazánkban is megfordulnak a tőkéstársaságok vasúti te­herkocsijai. Az OPW azonban ennél fej. lettebb együttműködési for­ma, mert az üzleti előnyökön kívül a résztvevő országok népgazdasági érdekeit tartja elsődlegesnek. A park létre­jöttének köszönhető, hogy a gazdaságtalan üres kocsifutá­sok mennyisége 50 százalékról 30 százalékra csökkent, és ez* sel a szocialista tulajdonban levő vasúti kocsik fuvarozási hatékonysága arányosan meg­nőtt. Az OPW legfőbb előnye az, hogy 15 éves fennállása bebi­zonyította: fuvarozási kapaci­táshiány azóta nem gátolta egyik tagország iparának, me­zőgazdaságának fejlődését sem, s lehetővé tette a tőkés­or',szá gokba irányuló szocialis­ta export gyors, zökkenőmen­tes lebonyolítását is. A KGST vezető testületéi ugyanakkor megkülönbözte­tett figyelemmel kísérik az OPW fejlesztését is, ami a tagországok, gazdasági lehető­ségeinek függvénye. Az. el­múlt 15 év tapasztalatai bizo­nyítják, hogy az OPW a szo­cialista integráció járható út­ja, és a park bővítése a részt­vevő országok számára kifi­zetődő beruházás. NÓGRÁD — 1979. október 31., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom