Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
Nyolcvan éve született. Gulyás Pál Gulyás Pált többször elfelejtették — és újból és ú j Dói fel fedezitek; többnyi re születésének és halálának évfordulóin. Nem tartozik a magyar irodalom fősodrába, költészetéből hiányzik Petőfi, Ady, József • Attila egyértelmű társadalmi-politikai elkötelezettsége és hatásossága. Artisztikus líráját a Nyugat — elsősorban Babits ellenérzése nyomán — sem fogadta be. Kívülálló volt, magányossága és debrecenisége, adja költészetének karakterét. Debreceniség? Valóban vállalt programja volt a debreceni szellemi hagyományok továbbépítése. idegenkedett az „álnok világú nagyvilágtól”, szűkebb pátriájában akart világot teremteni magának. Gyökerei azonban messzire nyúltak térben és időben, világszemléletére a klasszikus humanista és a polgári idealista filozófia, az antik líra, sőt az ősi mítoszok, a Kalevala, a Niebe- lung-ének, az izlandi saga: az Edda-daiok és a Biblia voltak nagy hatással. Az európai műveltség alapköveit faggatta, a mítoszokban a lét titkainak legősibb megfogalmazását sejtette meg. Eligazító üzenetet keresett, vigaszt és reményt szorongató élményeire. Költői programjaként fogalmazza ezt meg. „Az utolsó ige” című versében: „Nem ezt akartam, ó nem ezt a szót! / A szónak az apját, ükapját! f Hátra akartam futni, messze hátra..; / De a szavaknak őse jel van ásva.” Magányosság? ígért, ä ter: frnészetben talált leginkább bontására, szívesen elmerült r világmindenség pántéi szűkös szemlélésében. A létezés titkait a legkisebb létezőkben is, fűben, fában virágban megtalálta. A történelem szorításából azonban nem menekülhetett Élete — rövid negyvenöt év — utolsó éveiben egyre inkább felemelte költői szavát a térhődító, új barbárság, a fasizmus ellen. Kiváló tanár volt, és tevékeny irodalomszervező munkát végzett, például az Ady- bizottságban, Németh László i mellett pedig részt vett a Válasz című folyóirat szerkesztésében. Jó lenne, ha Gulyás Pál költészetének maradandó értékeit nemcsak az alkalmak, évfordulók tudatosítanák irodalmi közvéleményünkben'. Mert szellemi térképünk nemcsak a legkiemelkedőbb hegycsúcsokból áll, hegyvonulatok nélkül a csúcsok sem létezhetnének. GULYÁS PÁL: Az NDK fennállásának 30 eves jubileumára képzőművészet! kiállítás nyílt a Műcsarnokban. A tárlaton az NDK fiatal képzőművészei mutatkoznak be a magyar közönség előtt. Debrecen, ó-kikötő Körülötte népek viharja, nézett át bérces Biharba, nem védte falait bástya, torony, csak a hit. Áros jármai játszva görögtek egész le Bizáncba, hajcsárnépe Budán túijuta Bécs kapuján. Hajtottak lovat, ökröt, mégis az égi körök közt Méliusz lelke áléi, ujjain egy falevél. Marhákkal, tele vérrel, tölgyekkel, televénnyel, gömölyadott a tatár háta mögött a határ. Így nőttek a mezői, bővültek temetői, mint a vakondok, alant bújt meg, s a lelke harang. Sátrat tett a homokra, pántot tett a borokra, sírra nehéz köveket. Bacchusa így született. Egy pint nárduszi vinkó, flóta, planéta, tilinkó, hajnala hádeszi ház, alkonya trópusi láz, nőtt nj,int földben a gomba, széthullt teste atomra, lelke elektromosan rezgeti folytonosam igy bírt egy birodalmat, vidított lakodalmat, mint a cigány hegedült, mint a búvár lemerült. Itt fekszik a Tiszán túl, benne pihen a Dunántúl, ércpiramidja lakat: őrzi a szép utakat... Mint a klaviron a skálát, futod át az Alföld határát3 napkeleten futamod sárga halápi homok, napnyugaton színeket vált s lejt a Tiszának a löszhát s lent a gulyát terelik sziktavas ártereid Eltűntek alattad a sátrak, csordád kolompja kffárad% új paloták köde kél... Mondd, hova lett a gyökér? Hozd vissza a hajdani düllöt, menekülj befelé kívülről, járd fel a Föld köreit, tárd fel a rétegeit! Már tornyodon trónol az este, kösd a holt csontokat egybe, lelket a csontba fuvallj, törd fel a régi ugart1 Meddig esedez még árván egeden a Főnix, meg a Bárány? Üj népek kürtje riad, — viszik ezredes álmaikat l Fogadd ismét be hajódat, eltemetett lobogódat, Debrecen, 6-kikötő, tájakat összekötői Klaus Staps: A Dominguez család Detlef Hermann: Szerelmespár Gulyás Pál: Az utolsó ige (részletek) Nem lehet megmozdulni, összevissza fecsegünk bár, mint friss patak vize csobog beszédünk, — a nagy hallgatások malomkövét szorítja ajkainkra — egy árnyék. Ó a röpke szó elillan mint egy madár. Az utolsó ige malomköve forog lassan fölöttünk; őrölve életünknek útjait, szívünknek dobbanását-: Az élet robbanásai közelednek, az éjszakától villámok futnak szerteszét s elmossa könnyedet a zápor. Most emeld tel a szemfedőket! Fut a halál mint egy katáng a az elemek rablánca csörren az anyag roppant torlaszán. Könnyű annak, kinek nincs lelke, lépni kevélyen és elszántan az ágyúk dörgése között a háború vak viharában, sárban taposni, ágyra lépni, meszet önteni haragos tusák után vérre és észre, az őrültség lángtarajos forgatagában-. Könnyű annak;' akit a lélek nem emel, kit nem vonzott soha a Hold még, ez a földöntúli teher. KI adja vissza énnekem az első hajnal étherét? Ha él még benned irgalom; hozz egy feledtető zenéti Né azt, amelyik jéghideg csontbillentyűkön átszalad, — azt ■ zenét hozd, amelyik ott fekszik egy fűszál alatti K* *1* «J» *** *•* ♦♦♦ ♦♦♦ *♦* ♦♦♦ *Z* *1* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *Z* ♦♦♦ *♦* ♦♦♦ ♦♦♦ *Z* *** *4? *Z* ♦♦♦ ♦♦♦ *** *Z*~*Z* ♦♦♦ *♦* *1* *** *»* **♦ *Z* *1* ♦♦♦ ♦** ♦♦♦ ♦♦♦ ♦** *+* K? ♦♦♦ *»♦ *** *** ♦«* ** Hálállak igyunk. Ha- •..IIU UIIUD láu klasszak. Mi. Mi, így együtt, ahogy látsz bennünket, tátsd ki a szád Bagaméri... a fagylaltját maga méri, te ló, lófej, főfej, savanyú pofa, idenézz azzal a vizenyős kék szemeddel, tehetsz egy szívességet, ha hagyjuk. Mi le... téged, de azért ne keseredj el lófejpofa-főfej, az ablakban állsz már egy órája és nézed a mi kis bulinkat, ne tátsd a' szád, mert belerepül valami, sült légy, ilyesmi. Mi haláliak vagyunk papa, te meg rohadt öreg lófej a fehér ingeddel, miegymás, elmész a jó francba az ablakból, ismerhetsz minket, kiröhögjük a szemedet a fejedből, papuskám. Haláliak vagyunk és kész. Itt ez a kis szívós kölyök a hetvenhétből, papírhajókat úsztat a lakótelepi kacsaúsztatóban, amiről az újság azt írja „rövidesen csónakázótó épül ott”... Itt? Röhögnöm kell, csónakázótó. És ki fog rajta csónakázni, és mivel, talán ladikkal, talán te, öreg fater, te fogsz ladikozni rajta? Miránk ne számíts apafej- lófej, nagypofa. Mind ilyenek vagytok, tetves öreg huligánok, talán nem tudom, hogy a fenekem nézed, na és mi van rajta? Farmer, igazi tü- kord, de te azt - sem tudod, hogy mi a tükord, te még molyette gyapjút hordasz és inget, hófehéret, hogy oda ne tipegjünk. Mi itt haláliak vagyunk. Nézd meg Lordot, például. Ha- láli fej. De igazi nagyfej, nem olyan, mint te, öreg lópofa. Lord első az elsők között, mindenben, ha tudni akarod, nem állja a ti nagy dumátokat, | de akármikor ledumál benneteket, kidumcsiz a világból, leradíroz a földről, T. Pataki László PAPI RHAJO (Egy hetvenkilences csöves monológja: gyorsítva) abálja: „Hagyjátok a hajói: mat...” Egy hajót már nem hagyhatunk. Ha már belementünk a buliba, teljesen klassz, ahogy Lord hazavágta őkét sorban, egytől huszonkilencig, de ezt most én nyomom telibe, ezt nézd meg te vén ló, figyeld, most, hamm... 9 rohadéM az emeletről, egyetlen dobás- utána faterkám, kivénhedt amúgy rendes kis srác, de mi ablakban, kaphatsz egy rögöt sál, egyetlen mozdulattal lei- öreg huszár. Lord a világ leg- a nyavalyának kell papírhajó- a fejedbe. Lord, nézd azt az nyomja a gúvadt szemedet, jobb haverja,leszázalékoltatta kát úsztatni, te talán tudod? öreg totyakost ott az ablakban, figyejj" hamm.. Te"LorcC'mí Hát nem megúszta, no most még egyet neki, azt a nagy rögöt, ha látod, most faterkám.... LEE, te vaksi öreg tróger, te lófej, úgy utálunk téged azzal a savanyú képeddel, csontkeretes pofáddal, hogy azt nem lehet elmondani, csak állsz és bámulsz, Lordot figyeled, ahogy egyetlen dobással kicsinál, mert a lelked, az az öreg me§ engem, vagy Marát, több krapekja volt, mint neked nőd rohadt rongy most sírva fakad. A kis srác a hetvenhétből egy egész flottával jött ide eregetni, csónakázni, papírhajókkal, biztos a faterja csinálta őket szabad óráiban, legalább harminc vacak hamagát és halában hajtja a Tudod a frászt, semmit sem nem tetszik neki a mi kis bu- csajokat, a te lányodat is tudsz, ha tudni akarod, Lord link! Látod, Lord is össze tud- megdobta már, csak nem tudsz ki nem állhatja az ilyen jól- ja vonni a szemöldökét, job- róla apuskám, vagy sejted, nevelt kis ürgéket, mit úsztat ban, mint az Oszter, az a fődé bevallani ma'gadnak. sem ez itt, mi a nyavalyának hisz- okos, aki itt levegőt sem kap mered, öreg tróger, tehetsz tizik, veri a balhét, ha telibe találjuk az egyik ócska papírhajót, minek hozott harmincat, ha egy ócska vacakkal idejön a kacsaúsztatóhoz, észre sem vesszük. Rázza a rongyot Itt egy egész flottával és egy szívességet, ha hagyjuk. Mi haláliak vagyunk és kész, nekünk elhiheted, nézz apuska, vagy mint ahányszor a balhét, hogy szólja pa te reggeliztél. Mara a leg- ’ na, a mi kis bulinkban. Haláliak vagyunk, de ez a kis ürge is haláli a hisztijével. Mit van úgy oda, van még három hajója, röhögnöm kell, harmincat hozott és mind a tenger mélyén... Lord, nézd az van ezzel a hajócskával, adj neki egyet te is! Ne balhézz kisöreg, Lord kicsinálja egyetlen dobással, figyel ide, most... Mi történt Lorddal? Nem találja el harmadikra sem, mi van itt, bedilizett a kicsike, begerjedt az öreg, belefáradt Lord? Mara, Mara, gyere már, te talán kinyírod, ballal is úgy dobsz, mint egy isten, gyere már! Mi van veletek, meghülyültetek? Mi van klasszabb csaj az egész világon, nekem elhiheted, de te semmit sem hiszel el, amit mi mondunk, pedig jó lesz, ha jót hozott Ide, azt eregeti foly- ránk figyelsz, ne azt nézd, mi ton, haláli unalmas, csak a van az újságban, azt írják, a ■ öreg kiesik az ablakból úgy pújának, na és, ki a papája, kalimpál, megőrült ez az öreg ázz'ai’ az"egy""röhadt" kis'hajószámít az úalamit Lord mel- ürge? Csak marháskodtam va] hol van az az egy hajó lett? Ha kijön ide az ides- vele és teljesen becsavarodott, m;ért úszik mé« most is? apja, megnézheti magát, ha- leszakította a függönyt, mit Mara! Lord! Gyertek dobjunk lába röhögjük. akar, nyomd telibe a másikat együtt, az öreg sem mozdul, Figyeld meg Marát, balkéz- íf! az.! A^J rieki még egyet, már teljesen nyugodt, a kis zel dob, de mindig talál, ilyet . eUo ,mee mindig úszik, tel- srác meg a szemembe röhög, matrózblúz hiányzik a piciről, fiatalok ilyenek is meg olya- még. nem láttam, hogy a Jesen fagyok már, nem szá- mi van itt, miért álltok, mint de anyucija biztosan vesz ne- nők is. Nem egyformák. Meg- csámpás nyavalyába tudja te- kipil?ef,ei? magam- a hülyék, adj egy követ Lord, ki, ha jól viseli magát, te is őrülnék, ha olyan lennék mint Rbe nyomni ballal? A Lordot ~;y,°m~. Malja’ ballal istenien teveled is csak bajba kerül az ilyen lehettél öreg lófej, négy- a te lányod. Mara tíz helyen értem, ő távköpő bajnok és , obs7'’ de a.kls krapekkal va- ember. Adjatok egy nagyobven évvel ezelőtt. Mi meg dolgozott már, a rendőrség ts minden, amit akarsz, minden- lamit. csináljunk, mert elkekult bat, add ide azt a téglát, a teszünk rád, jó nagyot. Lord ismeri, na és, mi van akkor? ben a legjobb, a szerelése is a sza'a> dlIls a lds "•rac> most másikat is, most még egyet, a lakótelep legjobb dobója, ta- Semmi papuska. Téged nem a ]eg... ’ van meS egy! ne rohadjon itt ez az egyetlen valy nyáron — haláli volt, ne- ismer a rendőrség, téged sen- ° Egyetlen egy maradt fater- vacak hajó, adj még... Mara! Jkein elhiheted — megnyerte a ki sem ismer, te magadat sem Lenyeled a műfogsorod öreg . . . ., ’ . Hol a istenben vagy, Lord, távköpő bajnokságot, de meg- ismered, te mindig jólnevelt lófej! Mit kiabálsz, nem a ’ le uyet meg gyere, adj még követ, ez nem nyerne minden bajnokságot, vagy, biztos jó kisfiú is vol- te papírtragacsaidat vágjuk úgysem láttál, ezt az egyet én igaz, ilyen nincs öregem, most amit igazi klassz linkségből tál, de mégis kigúvad a sze- haza. Gyere le, ha akarsz va- csinálom ki. Teljesen tré, dobok még egyet, ezzel a kiírnának ebben a tetves ke- med, ha Marát nézed, vagy en- lamit vén ócskaság. A kls ha Itt himbálódzik még egy, sárral, ezzel az egész dombrületben. Jól figyelj most, gém. látszik az rajtad, mire kmpek mán teljesen bedilizett, amikor legalább huszonkilen- bal, ezzel az egész lakótelepmost dob Lord, látod, haláli- gondolsz, miközben nézed a mi hisztizik, mint egy holdkóros, cet hazavágtunk. A kicsike pel, dobok, dobok, haláli naan telibe nyomta a legna- bulinkat, na, most televágta amikor a tetőn felrázzák. Ezt már rosszul van, egyre azt ki- gyot. gyobb hajóját a kjs krapek- azzal a rohadt nagy röggel nézd meg! Lord egyszerre két nak. Bombajó, kőnyúl legyek, Lord a zászlóshajót is, ezt lát- hajót vágott haza. Na fater- i ~ T " “ ha jobbat láttam. Ezt csináld tad, papa? A kis krapek, kám, ha sokat ugatsz ott az j NOGRAD — 1979. október 28., vasárnap /
