Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-27 / 252. szám

Tehenészet Szécsényben A szécsényi II. Rákóczi Tsz- nek jelenleg kétezres szarvas­marha-állománya van, ame­lyet a közeljövőben három- , ezerre kívánnak fejleszteni. Ehhez új istállókat építenek, melyek közül egy kétszázti- zenkét férőhelyes már el is készült. (MTI-fotó — Király Kriszti­na felvétele) » Ketten a gazdasági teendőkről Ladikéi, mely sosem tellett meg Mostanában nemcsak a gaz­dasági fórumokon, összejöve­teleken esik sűrűn szó a ter­melésről, a munkavégzéssel kapcsolatos szükségszerű te­endőkről, hanem gyakran sze­repelnek e témák, például az ifjúsági mozgalom különböző helyszínein is. Nemrégiben a salgótarjáni öblösüveggyár KISZ-bizottsága adott számot e munkáról a felsőbb testüle­teknek. Mi is ez ügyben jár­tunk a gyárban, arról érdek­lődtünk, hogyan munkálkodik a KISZ a gazdasági tervek megvalósulásáért? — Feltétlenül sokat tesznek ezért — válaszolta lakoniku­san Kratschmer Lajos pártbi­zottsági titkár, akiről köztu­dott, hogy nagy figyelemmel és odaadással kíséri az ifjabb nemzedék útját. — Bár jelen­tős a fiatalok aránya, cselek­vési programunk mégsem tar­talmaz csak fiatalokra vonat­kozó megállapításokat. Nem tartottuk ezt szükségesnek, lévén közösek a teendőink, le­gyen szó pályakezdőről, vagy éppen nyugdíjba készülőről. De természetesen a mozgalmi forma sajátos lehetőségeket is kínál, mint például a társa­dalmi munkálatok szervezése, a Radar-mozgalom, a munka- védelmiőr-hálózat és így to­vább. Egyszóval, a gazdasági ciklusok terveinek meghatáro­zásakor, s megvalósításakor egyenrangú partnerként dol­gozunk együtt a KISZ-esekkel. Megjegyzem, hogy sokszor ép­pen ők nem érzékelik ezt az egyenrangúságot, nem eléggé kezdem ényezőek. — Éppen a napokban hal­lottam, hogy jelentős újítási javaslat érkezett az üveg szí­nezésének takarékosabb meg­oldására. — Kétségtelen, hogy az utóbbi évek egyik legjelentő­sebb javaslata, hiszen, előze­tes számítások szerint több százezer forintos megtakarítás évenként. Ez és hasonló ese-, tek mutatják, hogy gyárunk 11 alapszervezetének két és fél száz ifjúkommunistája kö­zött sokan vannak, akik szív­ügyüknek tekintik szűkebb környezetük, munkahelyük feltételeinek jobbítását Ezt bi­zonyítandó a közelmúltban újjáalakult Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa is, amely igaz, még az útkeresés' időszakát éli, mégis a tenni- akarás bíztató jövővel kecseg­tet. Azt szeretnénk, ha az utóbbi hónapok fellendülő mozgalmi élete tartós marad­na. Ha a fiatalok keresnék- kutatnák azokat a módozato­kat, melyekkel eredménye­sebbé tehetnék gazdasági munkánkat. — Nemrégiben ért véget az ablösüveggyári fiatalok társa­dalmi munkaakciója, sőt már a legjobbak Berlint is megjár­ták. — Hogy sikerült? — kér­deztük Teplán Károlytól, az öblösüveggyár KlSZ-bizottsá- gának titkárától. — Hat hónappal ezelőtt hir­dettük meg a cselekvési prog­ramban megjelölt feladatok végrehajtására, a nehézségek­kel küzdő üzemek segítésére. Magam is meglepődtem, mi­kor a végelszámolást készítet­tük: több mint száz munka­akció volt 220 résztvevővel, sok ezer órával. Csak a gyár­ban 3000 órát dolgoztak a fia­talok, a Rákóczi útá iskolában 900-at, a 15. számú óvodában 250-et. Zsíros István és Bud- vaszel Gyula egyenként száz órán felül teljesített. — Teljesen kizárták a ma­nipulációt? — Szó sem lehetett bármi­féle csalásról, hiszen csak a meghirdetett munkaakción le­hetett dolgozni, s a létszám­ról, az elvégzett munkáról pontos kimutatást készített az illető üzem vezetője, híven dokumentálva a történteket. Ügy érzem, sokat jelentett a tét: a beígért ötnapos NDK- út, az a kellemes kirándulás, amelyen végül is a legjobban dolgozó harminc fiatal vett részt. — A párttitkártól hallottam néhány dicsérő saót a Radar­mozgalomról ... Német földről soha többé ne induljon háború Dr. Wolfgang Schnedelbach nyilatkozata A hét közepén Salgótarjánban járt dr. Wolfgang Schnedelbach, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bi­zottsága agitációs és propagandaosztályának politikai mun­katársa. Többek között ellátogatott az MSZMP Nógrád me­gyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságára, ahol az intézmény vezetői, hallgatói és a salgótarjáni Rákóczi úti Általános Iskola úttörői ünnepélyesen köszöntötték a vendéget. A nagy tetszéssel fogadott előadás után, amelyben a Német Demokratikus Köztársaság harmincéves fejlődéséről szólt, a NSZEP Központi Bizottságának politikai munkatársa nyi­latkozott a NÖGRÁD-nak. — Sok gondunk volt koráb­ban ezzel a kérdéssel. Tudni­illik az országos forma sze­rint, volt . egy ládika, amely sosem tellett meg olyan észre­vételekkel, javaslatokkal, öt­letekkel, melyek a gazdasági eredmények javulását jelen­tősen segítették volna. Gyak­ran jelentéktelen, nem ritkán személyes indulattól fűtött üres megjegyzések, fricskák voltak e dobozokban, név nél­kül. Ezt aztán vagy hasznosí­tották az érintett vezetők, vagy nem. Végül jött az ötlet, hogy nem kell ládika, hanem a terület KISZ-titkára, gazda­sági felelőse gyűjti össze az észrevételeket, kifogásokat, és természetesen az inkognito megtartásával „tálalja” az .üzemi négyszög, vagy a gaz­dasági vezető elé. Így aztán nem kallódik el -az ötlet, s nyíltabb, őszintébb, egyszóval méltóbb is lett a fiatalokhoz, Beszélgetésünk során még sok szó esett azokról az elkép­zelésekről, melyek egyelőre, még ötletcsíraként bontakoz­nak. Az öblösüveggyári fiata­lok, a pártbizottság gondos irányítása mellett, úgy tűnik, egyre jobban megtalálják azo­kat a módozatokat, melyekkel a nem könnyű helyi gazdasági feladatok megvalósítását szor­galmazhatják. És tegyük hoz­zá, egyre több üzemben, gyár­ban és kisebb gazdasági egy­ségekben szeretnénk hasonló „hozzáállással” találkozni. <*) — A Német Demokrati. kus Köztársaság léte szóró, san összefügg a békével, a fasizmus felett aratott győ­zelemmel. Kérem, szóljon azokról az erőfeszítésekről, amelyeket az elmúlt har. mine év alatt, a szocialista országok népes családjával együtt aZ NDK tett a béké­ért, a társadalmi haladásért. — A Német Demokratikus Köztársaság elmúlt harminc esztendeje a békéért és a szo­cializmusért folytatott har­minc év volt. A német nép kemény munkával, az imperi­alizmus ellen folytatott éles osztályküzdelem közepette a munkásosztály és pártja, a Német Szocialista Egységpárt vezetésével mélyreható for­radalmi változásokat hozott létre az országbán. Ezek a változások azt igazolják, hogy az NDK végérvényesen sza­kított a múlttal. Gyökerestől kiirtottuk az imperializmus, a militarizmus csiráit is. Szo­cialista államunk a békét, a társadalmi haladást szolgál-« ja és mindent megtesz azért, hogy német földről soha töb­bé ne induljon háború —, mondotta dr. Wolfgang Schne­delbach. — Ezért mi jelképnek is tekintjük, hogy október ele­jén, amikor barátainkkal, a szocialista országok testvér­pártjainak vezetőivel, a pro­letár internacionalizmus szel- lemébön ünnepeltük a Né­met Demokratikus Köztár­saság fennállásának 30. év­fordulóját Leon y id Iljics Brezsnyev, a Varsói Szerző­dés tagországaival egyetér­tésben újabb békeüzenetet küldött a népekhez. A kezde­ményezés nagy visszhangra talált az egész világon. Mi azt tartjuk, hogy a béke, a békés egymás mellett élés, a leszerelés kérdéseinél ma nincs fontosabb a világon. Ezért következetesen fellé­pünk a revanspolitika, a fegy­verkezési hajsza, a NATO-or- szágok felfegyverzése el- lén. Leleplezzük az imperia­lizmus háborús készülődése­it, és visszautasítjuk azokat a vádakat, hogy a világot Ke­letről fenyegeti a háború ve­szélye. — A szocialista orszá­gok eredményeit látva a világ népei megtanulják, hogy a béke és a szocializ­mus összetartoznak. Me­lyek az NDK.ban folyó szó. cialista építőmunka leg­fontosabb tapasztalatai és feladatai? — Az NDK az elmúlt har­minc év alatt fejlett ipari or­szággá vált. Pedig « kezdet meglehetősen nehéz volt. A háborúban megsemmisült a gépipari üzemek 10 százaléka. Elpusztult a szállítóeszközök, a városi lakások nagy része. A szén, az ásványi kincsek jó része az NSZK területén ma­radt. Pártunk következetes politikája, a munkásosztály áldozatvállalása és tettre- készsége eredményezte, hogy viszonylag rövid idő alatt, a világ tíz vezető ipari országa közé kerültünk. Szocializmust építő mun­kánk évről évre eredménye­sebb. Az idén a korszerű ipa­ri és mezőgazdasági üzeme­ink egyetlen hónap alatt any- nyi árut állítottak elő, mint 1949 egész esztendejében. Har­minc évvel ezelőtt a nemzeti jövedelmünk 22 milliárd már­ka volt. s ma meghaladja a 161 milliárdot. Most nem egé­szen ötven nap alatt, ahnyi új értéket termelnek íizeme- inkiben, mint 1949-ben össze, sen. A nemzetközi piac árválto­zásai természetesen nálunk is nagy gondot okoznak. Mi nyersanyagokban szegény or­szág vagyuhk, a termeléshez Ádidas-táskák Több mint hetvenötmillió forint termelési értéket állí­tott elő idén háromnegyed év alatt a Fővárosi Kézműipari Vállalat pásztói telepe. Ezzel az eredménnyel csaknem két százalékkal teljesítették túl a tervet a pásztóiak. Munkájuk során száztizennégyezer darab táskát varrtak az Adidas eég megrendelésére. A halál mindig megretten* tő. Az értelmetlen halál két­szeresen az. A tanú B, L. 57 éves, al­kalmi munkás. „Aznap is reg­gel hétkor kezdtük a munkát. Ez volt a negyedik nap, hogy vele dolgoztam. Szálfacsörlő- zést végeztünk, ketten, a töb­biek úgy kétszáz méterre tő­lünk az erdőben dolgoztak. K. F. most is —, mint min­dig —* segített a gép drótkö­telét a fára erősíteni. A trak­tor motorját leállította, de az mégis megindult lefelé. „Megindult a gép. Elme­gyek, megállítom!” — mond­ta F. — Nem kiáltotta, mond­ta. Ne menj sehova! Majd megáll! — kiáltottam utána. De csak szaladt és felugrott a fülkére. Pont ekkor csú­szott be a vontató a 7—8 mé­teres árokba. Rögtön segítsé­gért kiáltottam, tudtam, hogy baj van, a többiek talán öt perc alatt értek ide. A boru­lásvédő cső nyomta az árok falához. Mikor kiemelték még élt, de már nem szólt semmit. Személykocsival mentek az orvosért, de késő volt már. A mentő is hiába jött. A rend­őrök kihallgattak, utána ha­zaengedtek. ,K. F. jó ember volt. Pontos, türelmes. Még soha nem in­dult meg a gépe magától”. Idézet az üzemi baleseti jegyzőkönyvből: „...A trakto­ros kiszállt a gépből, megnéz­ni a felkapcsolást. Ekkor a gép elindult, a traktoros a ARA AZ ÉLET szakadék felőli oldalon utána­szaladt, felugrott a traktorra. A traktor 8—10 méter guru­lós után a szakadékba csú­szott, maga alá temetve a ve­zetőt. A sérültet rövid idő után kiemelték a traktor alól, körülbelül 15—20 perc eltel­tével sérüléseibe a helyszínen belehalt ... A baleset oka: a gép megfelelő rögzítésének el­mulasztása. A vonatkozó KRESZ-előírások figyelmen kívül hagyása”. özv. K. F.-né 42 éves. Évek­kel ezelőtti balesetéből kifo­lyólag májustól munkaképte­len. Leszázalékolási kérelmét a 10 éves folyamatos munka- viszony hiányában elutasítot­ták. „Nem tudom elhinni, hogy ő okozta a vesztét. Soha nem hibázott a huszonhárom év alatt, mióta ismerem. Nézze a lakást. Mindenütt az ő keze munkája. Itt vannak a szek­rényben a ruhái, némelyik még egyszer sem volt rajta. Meg kell zavarodni. Majd megszakad a szívem, ha ki­megyek a temetőbe. A sírja még most sem látszik a ko­szorúktól. Mi lesz velem?” K. Z. A fia. 20 éves, meós. „Itthon voltam éppen. Nem akartam elhinni, hogy apu meghalt. Pont így? Csak úgy macától nem indulhat el egy gép. Mikor átmentünk a bal­eset színhelyére, útközben ta­lálkoztunk a halottaskocsival. Nem tudtam volna megnézni. B.-on láttam. Azt moiytta az orvos, ha mellette van a mű­tő a baleset pillanatában, ak­kor sem tudják megmenteni. Nagyon szerettem. Mindig azt mondta, kisfiam.’’ K. I. Az apa. 72 éves, tsz- nyugdíjas. ,,A lányomtól tudtuk meg. Igen, láttam azt a helyet, ahová bezuhant. Harmadnap bírtam csak átmenni ... Én vittem a virágot is oda. Ha­tan voltak testvérek, most már csak öt maradt. Soha nem volt még balesete. El­képzelhetetlen, hogyan tör­tént. Erőteljes, egészséges ember volt, decemberben lett volna 47 éves. Gondolni sem mertem, hogy öreg fej­jel a gyermekem temetését is megérem. Vasárnap láttam utoljára, a templomban. Hogy miért ment dolgozni szabad­sága alatt is az erdőre? Ilyen szorgalmas volt mindig, meg olcsóbban kapta volna a fát. Könnyebben háza is hozták ilyenkor. Szörnyű nagy árat fizetett érte. Mondta is az er­dész, inkább ötven traktor tört volna össze!” K. F. Az áldozat. 46 éves múlt Szerette a gépeket. Együtt élte le velük az életét. Talán ezt a mostanit is meg akarta menteni. Talán az volt neki, mint hajóskapitánynak a süllyedő hajó. Vagy a felelős­ségre vonástól félt? Mit szól­nak, ha baja esik a drága gépnek? Nem fogta fel, hogy hagyni kell . . 1 Ha éa gépet hagyja elgurul­ni, az megállt volna az eny­he lejtő alján. Ha a kormányt futtában nem ott fogja meg, a traktor nem a szakadék fe­lé fordul. Ha sikerül bejutni a vezetőfülkébe, a védett he­lyen kisebb sérülésekkel meg­ússza a szakadékba zuhanást is. Megannyi ,.ha”. Nem pótolják az elvesztett életet. Nem teszik meg nem történté a megtörténteket. K. F. jól ismerte ezt a munkát. Ismerte az erdőt, nem először dolgozott itt. Láttam a tragédia helyét. Láttam a zuhanás nyomait a földön és a fákon. És láttam a fán a virágokat is. A szü­lői házból . . . Nem ilyep helyre szánták a magvakat ültető öreg kezek. Mint, aho­gyan az erdőre sem meghalni indult K. F. azon a harmatos reggelen. Miért így történt mégis? Vannak emberek, akik éle­tükben csak egyszer hibázhat­nak. Csak egyetlen egyszer. S ennek az ára az életük. Zilahy Tamás szükséges anyagok jelentős részét importáljuk. Ezért rendkívül fontos, hogy követ­kezetesen végrehajtsuk a IX. pártkongresszus határozata­it, erősítsük a szocializmus anyagi, technikai bázisát; ha­tékonyabban dolgozzunk, hogy munkánk 'jobb és tér. melékenyebb legyen. Nép- •gazdaságunk további fejlesz­tése anyagi tartalékaink fel­tárását és gazdaságosabb hasznosítását követeli. Minderre hadd mohdjak egyetlen példát. A dolgozók száma 1977-ben megközelítet­te nálunk a 7 és fél milliót, s 6 és fél millióan' a népgaz­daság termelőágazataihan dolgoznak. A termelőüzemek­ben levő gépek, berendezé­sek értéke 660 milliárd. Mun­kásaink egyetlen munkaóra alatt 120 milliárd márka ter­melési értéket *hoznak létre.’ Mármost, ha sikerül elér­nünk, hogy az ipari üzemek­ben a gépeket 10 perccel to­vább működtessék ez évente 3,8 milliárd márka többletter. melést jelént. Ügy gondolom, hogy mindez szervezettebb és fegyelmezettebb munkával megvalósítható. — Beszéljen azokról az intézkedésekről, amelyeket a szocialista állam, az el­múlt években tett a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeinek javításáért. — Mi a gazdaságpolitikát és szociálpolitikát egymással összefüggésben vizsgáljuk. Azt tartjuk, hogy minden szá­zalék, amellyel a munka ter­melékenységét növeljük, egy­ben a dolgozók jövedelem­viszonyait, életkörülményeit is javítja. Jelenlegi ötéves ter­vünkben 750 ezer lakás épül.' Az új, korszerű otthonok mintegy hatvan százalékát munkások kapják és minden tizedik lakásba sokgyerme­kes családok költöznek. A bé­rekkel együtt évről évre nő a társadalrrii juttatások mér­téke. Ezek között említeném a gyermekgondozási szabad­ságot. az öregekkel való foko-. zottabb törődést, iskoláink,' óvodáihk hálózatának széle­sítését, korszerűsítését. Mind­ez lehetővé teszi, hogy a gyermekek mintegy ’ 96 szá­zaléka óvodába és 64 száza­léka bölcsődébe jár. Tízosz­tályos politechnikai általá­nos iskolát hoztunk létre, ahol a gyermekek megismer­kednek a munkával, szak­mát tanulnak, de a tehetsé­geseknek lehetőségük van a továbbtanulásra is. — Bár meglehetősen rö. vid az az idő, amelyet Ma­gyarországon, s még rövi- debb, amelyet Salgótarján­ban töltött, mégis azt ké­rem, szóljon azokról a be­nyomásokról, amelyet or. szágunkban, városunkban szerzett. — A viszonylag rövid idő alatt, amelyet Magyarorszá­gon és Nógrád megye szép városában, Salgótarjánban töltöttem, sok-sok élménnyel lettem gazdagabb. Közülük most csupán kettőről szólnék, amelyek mély nyomokat hagy­tak bennem. Bármerre jár­tunk mindenütt megragadott a dolgozó emberek elkötele­zettsége a szocializmus ügye mellett. Az alkotó-, kezdemé­nyezőkészség és lelkesedés, ahogyan a XII. pártkongresz- szusra készülve, a XI. kong­resszus célkitűzéseinek meg­valósításáért dolgozinak. A másik dolog, amiről szólni szeretnék; az ország, a megye dolgozói jól értik, hogy cé­lunk a fejlett szocializmus építése, így feladataink is közösek. Ez az alapja barát­ságunknak és egyre szélese­dő kapcsolatainknak is. Vé­gezetül szeretném megragad­ni az alkalmat, hogy a me­gye, Salgótarján szorgalmas dolgozóinak további sikere­ket kívánjak munkájukhoz —, fejezte be a beszélgetést dr. Wolfgang Schnedelbach. Vincze Istvánné NÓGRÁD — 1979. október 27., szombat t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom