Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-26 / 251. szám

I Eötvös drámája képernyőn Eötvös József a nagy re. formkori regényíró kevéssé ismert drámái közű] a legsi­keresebbet, az Éljen az egyen­lőség című vígjátékot forgat­ják a televízióban ezekben a napokban: A múlt század hú­szas éveinek letűnt világa: grófnők, bárók. ügyvédek szépasszonyok, reményteljes és lázadó fiatalok jelennek meg a stúdióban. A reformkor szelleme kelt életre. A reformkor, amely­nek híres, hazai demokratáit gúnyolja ki az író ebben a darabjában, s gondolkodtat el. vagy nevettet meg ben­nünket még így utólag is a közéonemesség álliberaliz­musán. Szellemes ítéletet mond mindazokról, akik a demokrácia jegyében „az egyenlőséget csak fölöttük ál­lókkal kívánják, de az alul lévőkkel már nem”. Széchenyi István ezt a szín­padi művet annak idején unalmasnak minősítette, mi­vel a cselekmény kissé von­tatott, de 5 és a későbbi kritikusok is egyformán mél­tányolták a darab tudatos esz­mei mondandóját, mulatsá­gos jeleneteit és szellemes ri- posztjait. Vámos László rendező és Halász Mihály operatőr a be­állításra kerülő jelenetben egy szerelmi összeesküvést vesznek fel, amely Hegyfal- vay alispánné és fia között zajlik. A fiút „alacsony szár­mazása” miatt kikosarazták. — Ne vedd annyira szíved­re, fiam. Kapsz te lányt akármennyit, grófnét, báró­nét. ami csak tetszik. Az a* gőgös mágnás eltakarodik innen. A jelenetet Szemes Mari és Kalocsay Miklós játszák. Megszületik az összeeskü­vés a titkos házasságra, ame­lyet „a gróf csak akkor tud. hat meg. amikor már meg nem változtathatja”. Nagy Attila a „gróf, a gő­gös mágnás”, már öltözik a soron következő felvételre, s miközben így vélekedik Eötvös drámájáról. — Ez a mű 1 ironikus játék. Az író a reformkor szatírá­ját írta színpadra, azt az időt. amikor . hirtelen mindenki válogatás 'bélkül híve lett az egyenlőségnek. Mindazok, akik adtak valamit magukra a demokratizálódás hívének vallották magukat, mágná­sok, módos nemesek és pol­gárok rangkülönbs’ég nél­kül tették ezt. Ebben a lég­körijén zajlik a dráma ifjú hőseinek szerelme, osztályok­ra és különböző társadalmi rétegekre való tekintet nél­kül. Ezeket a szerelmi törté­neteket használja fel a szer­ző a kor demokratáinak le: leplezésére. Ugyanis az atyák sorra megfeledkeznek de­mokratikus törekvéseikről, amikor köreiket érintő dönté­sekre kényszerülnek. Senki sem enged lefelé! A fiatalok azonban, míg a különböző ra'ngú emberek egymás ro­vására cseleket szőnek, titok­ban összeházasodnak és kész helyzet elé állítják az álde­mokratákat. A tv-re feldolgozott dráma szellemes keretjátékát Gyár­fás Miklós írta, mintegy fi. gyelmeztetőnek szánva a je­lenkor számára. Pályázat külföldi ösztöndíjra Ä jövő év szeptemberében 380 magyar fiatal kezdheti meg tanulmányait ösztöndí­jasként az európai szocialista országok egyetemein, főisko- láini Az Oktatási Minisztéri­um a napokban hirdette meg a pályázatot, amelyre azok a nőtlen, illetve hajadon, ma­gyar állampolgárságú fiata­lok adhatják be kérelmüket, akik a jelenlegi tanévben fe­jezik be középiskolai tanul­mányaikat. Ugyancsak meg­pályázhatják a külföldi ösz­töndíjat azok, akik valame­lyik hazai felsőoktatási in­tézményben előfelvételi nyer. tek a jövő tanévre, vagy már jelenleg is ott folytatják ta­nulmányaikat, az első évfo­lyamon. Pályázatra jogosult ezenkívül minden olyan érett­ségizett dolgozó fiatal, aki ez év végéig még nem tölti be a 25. életévét. A népgazdaság szakember­szükségletének figyelembevé­telével a szocialista orszá­gokban tanulhatnak a többi között a bányászat és föld­tan, az energetika, a gép­gyártás, az. automatika, a vegyipar, a kartográfia, a közgazdaság-tudomány szá­mos speciális ágazatának le­endő szakemberei. Ugyancsak külföldön — a Szovjetunióban — sajátítják el a szakismere­teket a higiénikus orvosok. A felvételi 'kérelmek be­nyújtásának határideje 1979. december 3., a felvételi vizs­gára a jövő év januárjában kerül sor. A vizsga szaktár­gyi követelményei azonosak Horling .Róbert fotóművész alkotásaiból a Műcsarnokban nyílt kiállítás. Képeinket a kiállítás anyagából válogat­tuk. a megfelelő magyar egye­tem felvételi követelményei­vel. A megfelelt pályázók kö­zül a minisztérium szakembe­rekből összeállított felvételi bizottságai választják ki az ösztöndíj elnyerésére legal­kalmasabb fiatalokat. Az elmúlt tanévben ezer- egyszázan pályáztak külföl­di ösztöndíjra, s 650-en fel­vételeztek sikeresen. Közü­lük, s az előző évben előfel­vételizett, sorkatonai szolgá­latot teljesített fiatalok kö­zül került ki az a 350 ösz­töndíjas, aki most szeptem­berben kezdte meg tanulmá­nyait, 190 fiú pedig előfelvé- telt nyert az 1980—81-es tan­évre. Az Oktatási' Minisztérium a jövő évivel egyidejűleg hir­dette meg az 1981—82-es tan­évre is a pályázatot. A vá­lasztható szakokról, a pályá­zat módjáról, a vizsgák té­maköreiről, az ösztöndíj el­nyerésének feltételeiről fü­zetet adtak közre. Ez Buda­pesten a Múzeum körúti pe­dagógus-, valamint a Deák Ferenc utcai Móricz Zsigmond könyvesboltban, a vidéki vá­rosokban pedig a tankönyv, árusításra kijelölt könyves­boltokban kapható. Felzárkóztatás és tehetséggondozás Több mint próbálkozás PÁR HÓNAPPAL ezelőtt a bukások hátteréről, több érde­kes, kevés iskolában alkal­mazott „ellenszerről” beszél­gettünk Czene Zoltán igazga­tóval a salgótarjáni Csizmadia úti iskolában. Azóta mór új tanév kezdődött —, de vajon hogyan zárult az előző, mi­ként váltak be az erőfeszíté­sek? Itt, ahol a tanulók kö­zött sokan rendezetlen csalá­di környezetből érkeznek nap mint nap —, ha egyáltalán eljönnek az iskolába ... — nagy súlya van a tankötele­zettségi törvény végrehajtásá­nak, nem kevés feladattal jár. — A félévi bukások és az év vége táján mutatott ered­mények nyomán 29 esetben volt szükség pótló foglalko­zásra — néhány gyerek nem csak egy táfgybój állt gyen­gén. Az ezt megelőző korre­petálások. a tanórai differen­ciált foglalkozás és a patro­náló szocialista brigádok se­gítsége együtt meghozták az eredményt: csak négy gyerek bukott meg. Közülük három elsőt ismétel —, ami szerin­tem a „legszerencsésebb” év­vesztés a gyerek számára, fel­sőbb osztályban már nagyobb hátrányt, törést jelent bukott dióknak lenni. A negyedik tanuló hetedikes. Ügy érzem, amit magunk elé célul tűz­tünk, azt sikerült teljesíteni — a nevelők hozzáállása, szemlélete pozitívabb lett. És nem hiába bíztunk a patro­nálok korrepetáló munkájá­ban sem — érzelmileg közel kerülve a gyerekekhez, szinte csodát műveltek ezek az érettségizett dolgozók, na­gyobb odafigyelésre késztet­ték „tanítványaikat”. Ez volt hát az elmúlt tanév „gyorsmérlege”. Mi a helyzet idén — vajon iskolába jár-e minden tanköteles korú gyér-’ mek a körzetből, milyen a mostani első osztály, hogyan zajlott a beiskolázás? Czene Zoltánt nem lepi meg az iskolakerülőket firta­tó kérdés sem — találkozott olyan esettel, hogy a szülő egyáltalán nem volt tisztában azzal, mit is jelent a tanköte­lezettségi törvény, milyen kö­telességet ró a családra . . . — NYÁRON SOKSZOR bent voltam, mert sok mun­kánk adódott. Egyik alkalom­mal elbeszélgettem egy papá­val — több gyereke is jár hozzánk. Tudtam, most hat­éves a kicsi, figyelmeztettem a beiratkozásra. Azt mondja: óvodába se járt (!), iskolába se akarom beadni . . . Meg­lepte, hogy ez büntetendő cse­lekedet . . . — Említette az óvodát. A beiskolázásban hogy működ­nek együtt az óvónőkkel? — Annak ellenére, hogy ma már minden ötéves gyere­ket felvesznek az óvodába, akár gyermekgondozási sza­badságé/) van a mama. akár nem, ebbenya körzetben van­nak olyan gyerekek, akik nem jutottak óvodába — a szülő nem vitte őket, vagy csak két-három hónapot jártak ösz- szesen. Az érintett alsós ne­velő, aki majd elsős tanító néni lesz, rendszeresen eljár hospitálni a nagycsoportosok kötött foglalkozásaidé, igyek­szik megismerni a leendő ta­nítványokat. Az óvónők mun­kaideje kötö.ttebb, ők ezért ritkábban jutnak el hozzánk, de tartjuk a kapcsolatot. Az iskolaérettségi vizsgálat és a tanévkezdés közötti hónapok alatt persze, sokat változhat­nak a gyerekek van, aki értelmesebb, önállóbb lesz, van visszaesés is. Mindenkép­pen az első osztályra nagyon figyelni kell — idén az 51 hátrányos helyzetű tanulónk közül 10 elsős! A veszélyezte­tett hét, diák közül négyen testvérek — egyikük az em­lített papa elsős gyereke! — A 11 napos ciklus által kieső órák lehetőséget terem­tenek a differenciált foglal­kozás tanórán kívüli formái­ra. Ez hogyan alakult önök­nél? — Nem olyan egyszerű! A differenciálásnak tudvalévőén két pólusa van: a hátrányos helyzetűekkel, a gyengékkel való törődés és a tehetség- gondozás. Az utóbbinak — valljuk meg őszintén — több anyagilag elismert módja, le­hetősége van (szakkörök, ba­ráti körök stb) és könnyebb, egyszersmind látványosabb pedagógiai feladatot jelente­nek. A gyengék esetében a korrepetálás marad — a lel­kiismeretes tanár, aki vallja, egyetlen gyerekről sem sza­bad eleve lemondani, a mini­mumot mindenkivel meg kell próbálni megtanítani, ezt is elvállalja. Kifinomult érzék­re, emberi érzékenységbe van szükségünk ahhoz, hogy idő­ben észrevegyük ne csak az átlagból kiemelkedőt. de az elmaradót is, ne az utolsó órákban kapjunk a fejünkhöz. — A hátrányos helyzet éa a gyengébb tanulmánvi ered­mény sokszor egybeesik — el­lensúlyozása, a segítségnyúj­tás összekapcsolódik. Hogyan jelentkezik ez az iskola gyer­mek- és ifjúságvédelmi mun­kájában? — A TANTESTÜLET mun­katervében a fő feladatok kö­zött van a hátrányas helyze­tűek támogatása, az okok és tennivalók feltárása, hiszen a tanulók negyedét érinti, ne­héz körzet a miénk. Emellett munkálkodik az ifjúságvédel­mi albizottság is. Az osztály- főnökökkel, a gyámhatóság­gal, a társadalmi pártfogók­kal együtt dolgoznak. A sokat hiányzóknál családlátogatáso­kat ' végeznek, igyekeznek megelőzni a veszélyeztetett helyzet kialakulását, havonta bejárják a szórakozóhelyeket, gondoskodnak az anyagi tá­mogatásról . — és még sorol­hatnám. Sokat tehetnek a tankötelezettségi törvény vég- rehajtásánák érdekében —, de ez természetesen az iskola egészének ad munkát. Csak úgy léphetünk nagyobbat előre, ha kevesebb lesz a gyermekével nem törődő szü­lő, és több az együttműködő, a tartalmi felidatok megoldá­sát segítő, igazi partner! G. Kiss Magdolna 400 éves a VilniusT egyetem A Litvánia fővárosában, Vilniusban 400 évvel ezelőtt alapított egyetemen ma több mint 16 ezer diák tanul. Az egyetemen évről évre kiváló­an képzett ifjú fizikusok, ma. tematikusok, jövendő atom. tudósok, nyelvészek és orvo­sok szereznek diplomát. fi patinás intézmény egyre bő­vül. Most folyik a régi okta. tókomplexum rekonstrukció­ja, amelyhez több építészeti emlék — a volt Puginszkij- kápolna és a Szent Jonas, templom — is hozzátartozik. NOGRÁD - 1979. október 26., péntek i Szalontai Mihály: ; Az utolsó nap — Kérem, nem is láttuk. Mi nem vettük át a men­tőktől. Az eset után a Kiss doktornő rögtön a mentők után telefonált. Azok már épp új balesethez mentek, mondták, hogy ők nem tudják, mi, van. Azt hitték, mi bevittük a beteget a vizsgálóba. — Dehát, dehát... nem értem! — Mi se kérem, de előbb pontosan utána kéne néz­ni, hogy ez az eset azonos-e azzal az esettel, .az a sze­mély ugyan az-e, akit ön keres? Ez a mai egy „frontos” nap, fáradtságomon érzem, nagyon sok munkánk volt. Én egész nap ki nem jöttem a műtőből, nagyon sok be. teget l/oztak be, kisebb-nagyobb esetek voltak, de ez most nem fontos. Tessék talán utánanézni a mentők­nél, hogy nem halt-e meg a mentőautóban. Mert akkor már talán a temetkezési vállalatnál kell keresni. S nem is biztos, hogyha meghalt, a mentők a mi fagyasztónk­ba hozták. Vihették máshova is.' Például... —, s mondta annak a városnak a nevét, ahol az a- bizonyos szálloda is volt, ahova a kocsiban talált számla mór úgyis kény­szerítette az öreget. 9. Kicsit mérgesen — udvariatlanul hagyta ott őket. A nesze semmi, fogd meg jól, levegője lengte körül a kórházkertet, s az öreg nagyon csúnyán haragudott ezért erre a kórházkertre. Pedig akkor még nem is tudta, hogy a mentőknél is így jár. Nem voltak szolgálatban azok, akik akkor ki. szálltak, a könyv csak annyit jelzett, hogy az ilyen és ilyen rendszámú kocsi sérült betegét ma bevitték a kórházba. Az Öreg, mint a tébolyodott, úgy érezte ma­gát, amikor is a szolgálatos vezető magyarázni kezdte: — Kérem, ha a kocsiban meghalt akkor itt jelezve volna és akkor, vagy a megyei kórház fagyasztójába, vagy a városi klinika anatómiai osztályának tárolójába vinnék. T^rt nem biztos, hogy van családja, el akarják temettetni a balesetben elhunytat, és ha senki nem je­lentkezik ilyen igénnyel, akkor a tetem a klinikáé. Kitámolygott a kocsihoz és ment a szállodába. Most a mályvaszínű tapétát nézte. Szinte fizikai rosz- szullétet okozott neki a hatalmas pipacsok lila köde és sehogyan nem értette, hogy hogyan lehet ebben a szobá­ban akárcsak egy órát is eltölteni, nem hogy egy egész éjszakát Itt biztosan nincsenek se bolháig se polpskák. Megdöglenek ettől az ízléstelenségtől. . — Szóval, biztos, hogy ez volt a szobája? — kérdez­te a szobaaszonyt. — De, a valaha aranyzsinóros sapka, jú, ráncos arcú, kacskakezű portás felelt: — Kérem szépen, tetszik tudni, édes professzor úr, ez úgy van. hogy be van írva a könyvbe. — És, hát én, én ugye, ahogy elő van írva, szabályosan, óránként vé­gig is járóin a folyosókat. És ugye, hogy tetszik tudni, nehogy valami illetlenség történjen. De tetszik tudni, azért persze, szólni nem lehet., mert aki úgy itt nálunk, aki megengedheti magának, az már ugye, tetszik tudni, az már úriember. Meg úriasszony. Akarom mondani, tet­szik tudni, az már ugye olyan elvtárs, meg elvtársnő, annak már nem lehet szólni, ugye, mert akkor ők ugye csak megbeszélést tartanak a kiküldetésben. És én ak­kor zavarok és én kapok ki kérem, édes professzor úr! — És már kikapott? — Ó, dehogy, hát vigyázok én arra. Kérem szépen, én már 52 éve vagyok a szakmában. Csak hát ez az éj­jeli felvigyázás, ez úgy jó nyugdíj-kiegészítés. — Szóval, akkor nem is emlékszik rá? Itt a szobaasszony is belevágott és a felvigyázó kis- öreggel versenyt bizonygatták a mályvaszínű százasért, aminek a mindig semleges szinte most undorítóan össze, olvadt a friss tapéta élénkségével. — De. hogyne kérem, hiszen olyan feltűnő volt. Olyan se-nem-szakálla volt. Az öreg felkapta a fejét: — Mi az, hogy se-nem? — Hát se-nem-borosta, se-nem-szakáll —, mondta a szobaasszony, amíg Csizmadia bácsi, akarom mondani, Csizmadia elvtárs, az éjszakai folyosóügyeletes szólt is nekem, mert hogy a harmadikról jöttek le a másodikra, ide ebbe a szobába, ahol a férfi lakott, s a lány, amikor meglátta ezt a vén trottyost, már bocsánat, akkor elej­tette a kulcsot. Mert zavarában. Hát az itteni kitanult kurvák, azok nem ejtik el, azok ismerik már az öreget. Én nem láttam, de biztos, olyan fiatalka volt. szép kar­csú, fekete... — Hát most látta, vagy nem? Szaporán dőlt a szó a nőből, védte a százasát. — Hát persze, én kérem, személyesen, magam sze­meivel nem, de ugye a rend az rend kérem, és én taka­rítottam a harmadikon. És ugye kérem, mert hogy a szoba már le volt mondva én szedtem össze a kislány ott­hagyott holmijait, és ugye kérem; mind olyan volt... (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom