Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-04 / 232. szám
Szécsénvi újítók klubot alapítanak Félúton nem szabad megállni A szécsényi ÁFÉSZ vezetőinek egyik célkitűzése, hogy az újítómozgalomba minél többen kapcsolódjanak be a szövetkezet dolgozói közül. Kezdeményezéseikre egyre több szocialista brigád vállalásában szerepel, hogy újítási feladatokat dolgoznak ki. A közelmúltban két évre szóló középtávú újítási tervet készítettek el, amelyben megjelölték azokat a területeket, amelyek végrehajtásához kérik és várják az újítási javaslatokat. — Melyek ezek? — kérdeztük Horváth Albert szak- szervezeti titkártól. — Például a kereskedelmi munkavégzés technikai fejlesztése, az árumozgatás és a -szállítás könnyítése, a munka- és üzemszervezés, az üzembiztonság, a vásárlási körülmények javítása — sorolja. — Ezen kívül? — Van több is. Ilyenek az áruellátás javításával összefüggő ésszerűsítési javaslatok. .. A szakszérvezeti bizottság titkára elmondta, hogy az elavult, öreg üzlehelyiségek átalakítása, korszerűsítése során is szükség van az alkalmazható, jó ötletekre. Az újításokkal' kapcsolatosan jóval több eredményt várnak a szövetkezet vezetői, kevés a beérkezett javaslatok száma. — Pedig mi a benyújtott újításokat soron kívül elbíráljuk. Előfordulhat olyan eset is, hogy újításnak megfelelő, alkalmazásra került és jól bevált feladatot oldottak meg boltvezetőink és mégsem jelezték, holott ez számukra anyagiakat is jelentett volna — hivatkozik tapasztalataira Horváth Albert. — A mozgalom hatékonyabbá tétele érdekében felhívással fordultunk a munkaterületek vezetőihez, és tervezzük, hogy újítási hónapot szervezünk... A célkitűzések valóra váltásának bizonyára jó eszköze lesz a megalakítandó újítók klubja is, amelynek létrehozását a közelmúltban határozták el. A szécsényi ÁFÉSZ előtt álló feladatok végrehajtásához szükséges az újítómozgalom hatékonyabbá tétele. Szükség van a jó ötletekre, a kezdeményezésekre. Ennek elősegítésére biztosítják a tapasztalatszerzést a szövetkezet vezetői. — rácz — Fűben, iában orvosság van! Tízéves a Droguttion Csendesen húzódik meg a házak mögött Mohorán a vállalat. Aki a főútvonalon halad el, talán nem is sejti létezését. Pedig egész országot behálózó felvásárló hálózata van, és Európa-szerte ismerik termékeit. Nagy Mihállyal, a Drogu- nion igazgatójával beszélgetünk szobájában. — A közös vállalkozás 1969-ben jött létre, az akkori bevétel körülbelül egytizede volt a tavalyi 34 milliósnak. Az idén 40 millió a terv. — Nehéz lesz? — A termékek 65 százaléka exportra megy, így zömében a világpiaci árak határozzák meg eredményeinket. A MEDTMPEX-en keresztül értékesítünk. A legjelentősebb vásárlóink jelenleg az NSZK, Olaszország és Franciaország. Nagy a konkurrencia, egyre inkább betör a piacra Románia és Bulgária, de jelentkeznek a fejlődő országok is. Ez érthetően nehezíti a helyzetünket, hiszen veszélyezteti eddig betöltött nyugat-európai pozíciónkat. — Mi a kiút? — A feldolgozás mértékének a fokozása. Eddig zömében csak válogattuk, báláztuk az árut, de most már egyre inkább jelentkezik az igény a vágásra, őrlésre, csomagolásra. Ehhez jelenleg nincs technikai felszerelésünk, a mi bálázógépünk 50—70 kilós bálákat tömörít, egy korszerűbb 300 kilósakat tud préselni, majdnem ugyanakkora térfogatúra. Képzelje el, mit jelent ez egy olaszországi kamionos szállításnál? öt gépkocsi helyett egy is el tudja vinni az árut. A mai üzemanyagárak mellett ez döntő jelentőségű lehet. Nagyon szeretnénk megvásárolni egy nyugatnémet vágó-, szitáló-, osztályozógépet, ennek az ára 166 ezer márka — februárig. Utána valószínűleg jóval több lesz. Kezükben a MEDIMPEX véleménye, amely szerint 50— 55 ezer dollár többletbevételt hoz évente a feldolgozás, mivel az ilyen termékekért 30— 35 százalékkal többet fizetnek. A gép ára nem egészen két év alatt megtérülne, de ilyen nagy beruházáshoz a megyei fejlesztési alap támogatása szükséges. — S ha nem kapják meg ezt az összeget? — Az exportőr külkereskedelmi vállalat véleménye szerint a tőkéspiacnak feldolgozott, kifogástalan minőségű árura van szüksége, ömlesztett termékekért kevesebbet fizetnek, mert azokkal telített a piac. Lépni kell, mert tavaly, amikor kinn jártam az NSZK-ban, már láttam, hogy készülnek a gyógynövények feldolgozására. Ha megelőznek minket az átállással, akkor befellegzett az ottani piacnak. Több, mint százféle gyógy- és fűszernövény felvásárlásával és értékesítésével foglalkoznak a kamillától a tárkonyig, a hársfavirágtól a levenduláig. Tavaly 78 vagon árut értékesítettek, idehaza tízmillió forintért, külföldre 700 ezer dollárért. A tavalyi évet 7 millió forintos nyereséggel zárták. A Drogunion működési területe kiterjed az egész országra. Idehaza 15 vállalattal állnak szerződéses kapcsolatban. Minden árujuk Mohorára érkezik, itt szárítanak' a májusban átadott új, két alagutaSj speciális gyógynövényszárítóban három műszakban akár napi 100—200 mázsa gyógynövényt is. — Hányán dolgoznak a vállalatnál? — összesen száztizenné- gyen. Szakképzett műszaki gárdára van szükség a felvásárlások megszervezéséhez, az üzletkötésekhez, az értékesítésekhez. Csak egy. adat: 1978- ban például a kamilla begyűjtésével több mint ötezren foglalkoztak. Elképzelhető, milyen nagyfokú szervezettségre van szükség, hogy mindenhonnan időben ideérkezzen az áru. A gyógynövények gyűjtésével sokan foglalkoznak, gyakran találkozunk velük az utak mentén. Az utóbbi években nő a gyűjtési kedv. Ebben a felvásárlói árak mellett szerepe van a gyors pénzszerzési lehetőségeknek is. Egy-egy család természetjárás közben 500 forintot is megkereshet naponta. Főleg fiatalok foglalkoznak szívesen ezzel. Okos módja a szabad idő célszerű kihasználásának. — Az elképzelések? A gyógynövényt az utolsó dekáig fel kell vásárolni az országban és akkor kell értékesíteni, amikor jó pénzt lehet kapni érte. Ehhez azonban meg kell teremteni a szükséges műszaki-technikai feltételeket. Főleg, ha versenyben akarunk maradni. A fűszernövények használata reneszánszát éli. Talán soha nem volt irántuk ilyen igény, mint napjainkban. Ezt a lehetőséget ki kell használnunk — feleli Nagy Mihály. Tart a csipkebegyűjtés. Harminc vagonra számítanak az idén. A telepen teherautószámra áll a piros bogyó. Teának, szörpnek dolgozzák fel a szorgos kezek. — zilahy — A verseny K özgazdák — iparstatisztikusok, üzemgazdá" szók, matematikusok és más szakemberek — tartották vándorgyűlésüket Győrött szeptember derekán. Az ipari tartalékok feltárásáról, a nép- gazdasági egyensúly javításának mikéntjéről — makro- és mikroökonómiai ismereteket igénylő kérdésekről — tanácskoztak, s valamelyest meglepetésként hatott, hogy a most kibontakozó kongresszusi és felszabadulási munkaversenyről is szó esett. Huszár István, a Minisztertanács elnök- helyettese, — egyben az Országos Tervhivatal elnöke — írta le nyomtatásban megjelent, vitaindítónak szánt előadásában : „ ... szólni kell még egy tartalékunkról: az MSZMP XII. kongresszusának és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére országos méretűvé vált munka- verseny-mozgalomról. A vállalatok döntő többsége a gazdaságos termelés és értékesítés, a jövedelmezőség, a munkatermelékenység növelését, a termékek korszerűségének és minőségének javítását szolgálja. Különösen figyelemre méltó kezdeményezések történtek az anyaggal, az energiával, az importtal való takarékosság fokozására”. Miért utalunk vissza — a munkaverseny ürügyén — e minapi tanácskozássorozatra? Mindenekelőtt azért, hogy a verseny rangját is érzékeltessük, kiváltképp, mert a munkaversennyel kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Tény: nem tartozik a szűkebben értelmezett közgazdasági kategóriák közé, a lexikont idézve: „a dolgozók önkéntes alkotó kezdeményezése”, önmagában nem képes arra, hogy országos és .vállalati gondokat orvosoljon: nem helyettesítheti a termékszerkezetváltást, nem fordíthat veszteséges vállalati gazdálkodást nyereségessé. Ám, ha a célok már megfogalmazódtak, azok valóra váltásának egyik hasznos eszköze lehet, amelyre érdemes támaszkodni. Riportereink járják a megyét, az országot, a telexgépek kopogják a híreket: felajánlásokról olvasunk-hal- lunk. A MÁV északi járműjavító üzemének dolgozói például — rajtuk is múlik, hogy miként képes a vasút eleget tenni az őszi szállítási csúcs- forgalom igényeinek — a javításban levő mozdonyok átfutási 'idejének csökkentését vállalták. Ama sokat emlegetett belső tartalékokra támaszkodva képesek arra, hogy az őszi csúcsban öttel több, nagy ' teljesítményű, üzemképes mozdonyt bocsássanak a szállítás rendelkezésére. A kömyei mezőgazdasági kombinátban átdolgozták a broyler- csirkék takarmányozási receptjét, s csupán ez évente félmillió dolláros megtakarítást jelent a népgazdaságnak. A Dunai Vasmű 6 százalékkal csökkenti az importanyagok .AZ IDŐ MÉG megengedte, hogy a szabad ég alatt állítsák össze a Volán 2. számú Vállalat balassagyarmati telepe részére a portásfülkéket. — Az elmúlt hét péntekjén elvitték mind a négyet — mondja bevezetőképpen Varga László, a 14 tagú Nógrádi Sándor brigád vezetője, a Pásztó Építő, Szerelő és Szolgáltató Ipari Szövetkezet jobbágyi központjában. A hegesz- tőapparát mellől szólítottam el egy kis eszmecserére. Az előbbi gondolatait így folytatta: — Az utasellátónak pavilont készítünk, amit Vásáros- naményban állítanak fel. < Az előbbieken kívül jelenleg a Mátraaljai Szénbányáknak, Gyöngyösvisontára gyártunk olajbetétes ajtókat. A brigád sokféle munkát végez, ezért sokfelé dolgozik. Kettő-három főnél nem lehet többet találni egy-egy munkán. Szorgalmasak, s a kezükből kiadott munka jó minőségű. — Ebben az évben kifogástalanul dolgoztak a brigád tagjai — veszi át a szót Sándor Tibor művezető. — Nemcsak jobbat, hanem többet is adtak az előírtnál. Ezért prémiumot is kaptak, száz forinttól háromszáz forintig. A fiatalokból álló ütőképes kollektíva az első fél évben 106 százalékos teljesítményt vallhat magáénak. Határozottan állítják, hogy tartani fogják ezt a szintet. Amennyiben sikerül, akkor ez garancia arfelhasználását, a Mecseki Szénbányák dolgozói — igen magas tervükön felül — ötezer tonnával több feketeszenet hoznak felszínre... Hosz- szú a sor, hiszen nincs olyan termelővállalat, amely ne csatlakozott volna a munkaver- seny-f elhíváshoz. A fenti, néhány példa is alighanem érzékelteti a szemléletmódosulást. Mennyiségi többlettel ott találkozunk, ahol valóban szükség van rá: az üzemképes — tehát a, vasút birtokában levő, de gyakran veszteglő — mozdonyoknál, vagy a méregdrága energia- hordozók importjának mérsék* lését lehetővé tevő szénbányászatnál. Nem kínálnak viszont több terméket azok, akik elavult gyártmányaikkal, jó ideje vegetálnak csupán; immár tudják: a nehezen értékesíthető cikkekből még többet készíteni — pazarlás. Sok szó esett egykor a formális vállalásokról: a szocialista brigádok tagjai kitakarították üzemüket, parkosították a gyárudvart, majd mindezt megünnepelendő, együtt mentek el színházba, moziba; ami önmagában helyes, de nem lehet szempont a versenyeredmények értékeléra, hogy az idén megszerzik a zöldkoszorús jelvényt. Párban dolgoznak. Egy tapasztaltabb és egy kezdő szakmunkás. Az utóbbiak között van olyan, akiket noszogatni kell, mert esetenként ‘elfeledkeznek magukról, nem Úgy dolgoznak, ahogy kellene. — Állítom, hogy a munkában egy hiba kétszer csak akkor fordulhat elő, ha valaki nem figyel arra, amit végez. Ilyenkor bizony egy kicsit mérges vagyok — veszi vissza a szót Varga László, majd hozzáfűzi: — A fiatal munkástársaimnak mindig azt mondom: inkább kétszer vagy többször kérdezzen, mint hogy egyszer rosszul csinálja meg a kiadott munkát.' Nemcsak ösztönzésre váró néhány fiatal van a brigádban, hanem olyanok is, akik szinte ismerik egymás gondolatát. a munka egész folyamatában. Ezek közé tartozik Krekács Ferenc, Jakab Pál, Makács Pál, Lakatos Miklós. Közülük az ősz hajú, ízig-vé- rig szakmunkás, Lakatos Miklós kér szót. — A munkában általában megvan az egyetértés. Néha- néha előfordul, hogy egyikmásik fiatal rakoncátlankodik. De ez sem tart sokáig. Igen, jönnek hozzám segítséget kérni, egy-egy munka kapcsán, hogy mit lehet és hogyan kellene ésszerűbben, jobban megoldani. Nekem mindegy, hogy melyikükkel dolgozom. Azt sekor. Mondhatnánk persze: napjainkban is lehet hangzatos — már-már jelmondatszerű — felajánlásokat tenni, hiszen, a takarékosság, a minőség javítása, a szigorúbb általános munkafegyelem frázissá koptatott kívánalom. Ezt tovább gondolva: nincs is nehéz dolguk a szocialista brigádoknak, hiszen majd mindenütt lehetne javítani a minőséget, szigorítani a munkafegyelmet. V alóban: a tartalékok hátországából mindez bármikor előtérbe helyezhető. Csakhogy: a vállalások mérhetők. Ha valóban 800 ezer kilométernyi út megtételére képes egy villamosmozdony az eddigi 400 ezer kilométerrel szemben, ha kevesebb a reklamáció a cipőboltokban; ha azonos termelés mellett kevesebb anyag — kivált importanyag — használódik fel, nos mindez számszerűen kimutatható. S mert a folyamatos munkát anyagellátási zökkenők, szervezési fogyatékosságok is nehezítik — e vállalások betartása sem csekély feladat. viszont elvárom, hogy egyiküket se kelljen ösztönözni a munkára. Azokat szeretem, akik amíg be nem fejezik a munkát, nem csellengenek, nem tétlenkednek. Ilyen gyereknek tartom Kovács Jánost. .. A FIATALEMBER hallva tapasztalt kollégájának elismerő szavait, kisvártatva megszólal: — Aki otthon is szeret dolgozni, az itt se kerüli a munkát, megállja a helyét. Nincs becsülete azoknak, akiket úgy kell verni a munkára. Az viszont igaz, hogy az ilyenekre rá kell dolgozni, mert a határidőt tartani kell. Rövid ideje dolgozok a kollektívában. Előző munkahelyemen nagyobb volt a hajtás, szigorúbban számon kérték a munkát. — Aki lazít, az ki is marad a premizálásból — veti közbe a művezető, majd a következőket mondja: — Legutóbb ketten maradtak ki a listáról, a brigádból. — Három-négy hónapja dolgozom a brigádban. Korábban Apcra jártam. Én jól érzem magam a kollektívában. Ügy látom megvan az egyetértés. Olyan ez a kollektíva, amilyennek lenni kell. A brigádvezető határozott ember. De ilyennek kell lennie, ha előbbre akarunk jutni. Engem még nem szidott össze — vélekedik Sziráki Dénes hegesztő. > Előbbi szavaiból nem önmagát dicséri. Ellenkezőleg: munkát szerető társainak véleményét erősíti meg. Nehogy bárki is azt higyje, hogy a kollektíva gondok nélkül halmozza egyre-másra a sikereket. — Kisebb-nagyobb anyaghiány mindig fékezi a folyamatos munkát — állítja a brigádvezető. — De ilyenkor sem tétlenkedünk. Azokat a feladatokat végezzük el, amihez megvan minden feltétel. — Nehéz helyzetben vagyunk, mert az anyagbeszerzőnk elment. Hogy ne álljon a munka, egyszer én, máskor meg a brigádvezető szalado- zik anyagért Salgótarjánba, Gyöngyösre. Üres kézzel eddig még egyikünk sem jött vissza — állítja a művezető. Érthető a brigád igyekezete, mert felelősséget érez vállalásának teljesítéséért. No meg azért is, mert nevüket a jók között jegyzik a szövetke-' zetben. Ezt erősítették meg legutóbb azzal, hogy az Alkotó ifjúság pályázaton ötszáz forintot nyertek és bejutottak a megyei döntőbe. A brigádban dolgozik Holecz Tibor, aki az építőipari főiskola harmadéves hallgatója. Nem tetszett neki előző beosztása, s fizikai munkásnak kérte magát a brigádba. A kollektíva tevékenységének méltatásakor büszkén mondták, hogy teljes létszámban dolgoztak a műhelyük te- tőcserepezésénél, hogy szombat és vasárnap társadalmi munkában bővítik azt a műhelyt, amely télen meleg otthont biztosít számukra. EDDIGI sikereik sejtetni engedik. hogy reménykedhetnek a zöldkoszorús jelvény ’ megszerzésében. De utána sem szabad elkénvelmesedni, nem szabad a félúton megállni. Akiben él a többre, jobbra törekvés ösztönző igénve. az tudja, hogy nem is lehet. V. K. Ipari robotok Lengyelországban 1980- ban a becslések szerint, körülbelül 1200 ipari robotot fognak alkalmazni. Ezek először egyszerű robotok lesznek, amelyek az embert helyettesítik a tárgyak szállításában. A bonyolult robotok az emberi kéz munkáját is el tudják végezni, tudnak „emlékezni” és alkalmazhatók hegesztésre, forgácsolásra és rakodásra. Ezt a robottípust Varsóban szerkesztették meg. A lengyel ipar automatizálási folyamatában a számjegyvezérlésű gépek alkalmazása mellett a robotok bevezetése az egyik fő mozzanat. f. t. NÓGRÁD - 1979. október 4., csütörtök «5 Nagy gondot fordítanak a vasszerkezeti elemek hegesztési varratainak ellenőrzésére a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységében. A varratokat röntgennel vizsgálják, és az esetlegesen előforduló hibákat azonnal kijavítják. A képen Földi József és Varga István radiológus a Lenin Kohászati Művek részére gyártandó D 566 típusú futódaru gerincelemének röntgenvizsgálatára készül.