Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-23 / 248. szám

Képernyő előtt Irodalmi emlékezés és Washington Múzeumi mozaik \ Színházi közvetítések, drá- maadaptáció, jó filmek, s egy új sorozat < ígéretes két része tarkították, tették élénken változatossá az elmúlt műsor- betet. Közülük Időrendi — ha nem egyúttal értékrendi — soro­lásban is Balázs ' Béla Az utolsó nap című drámájának tévéjáték-változatával kell kezdeni. Balázs Bélával, illetve rend­kívül gazdag hagyatékával meglehetősen > kurtán-furcsán elbánt irodalmi köztudatunk. Nagyobbára filmesztétaként tartjuk számon, mint az első rendszeres filmesztétika ki­dolgozóját. Már kevesebben tudják, hogy ő a szerzője A kékszakállú herceg várának, a későbbi csodálatos Bartók- opera alapanyagának, de köl­tői regény- és drámaírói munkásságát szinte a teljes ismeretlenség homálya fedi. Nemes irodalomébresztő-fel- adatot vállalt tehát á televí­zió, amikor az író halálának 30. évfordulója alkalmával műsorába iktatta korai drá­mája, Az utolsó nap tévévál­tozatát — melyről 1913-as, nemzeti színházi bemutató­járól Ady Endre többek kö­zött ezt írta a Nyugat hasáb­jain: ..Fiatalság. Szerelem, Művészet és Halál, az Élet Fél gőzzel h „NE HARAGUDJ, de ro­hannom kell: pár'perc múlva kezdődik a tévé alakyló ülé­se!” — mondta mentegetőzve egy ismerősöm a napokban, és már csak a hátát láttam. És töprenghetek rajta: mi a csuda az a „tévé”, ami éppen most alakul?! Aztán világos­ság gyűlik a fejemben — ez csak a társadalmi vezetőség lehet, hiszen azokat októberig .meg kell alakítani a művelő­dési házak mellett! Eddig is „ajánlott” volt, most már rendelkezés szabályozza. Kell ez nekünk 1 Kell ez ne­künk? — vetődik fel a kér­dés. mindkét variációban iro­nikus hangsúllyal. Pedig, ha nem fél gőzzel csinálják, nem veszik félvállról, nagy lehető­ség rejlik ebben a társadalmi bizottságban. Mert hiába ala­kult a tanács mellett műve­lődési bizottság — ennek . a vezetőségnek jut elegendő speciális feladat: ez az intéz­ményre koncentrál, a műkö­dés pozitív társadalmi hátte­rét hivatott biztosítani. Azaz javaslatokkal, az együttműkö­dés. koordináció lehetőségeit kutatva, segítő szándékkal kapcsolódhatnak be az intéz­mény munkájába. Ezért nem közömbös, kikből áll a társa­dalmi vezetőség, mennyire ve­szik komolyan szerepét. Ahol korábban nem volt hasonló, ott a fő kérdés: a megalakításkor mennyire si­került mindezt figyelembe venni, milyen perspektívát nyújt. Ez jellemző Kistere­nyére is. Malomvizi Zsolt, a Szandáról njmlc hónappal ez­előtt idekerült művelődésiház- igazgató minden kertelgetés nélkül, őszintén „nyilatkozik". — Bár korábban nem volt itt társadalmi vezetőség, még­is, egy megkezdett folyamát, első szakaszának a végére ér­tünk. Elődöm, Horpáczy Judit az ajánlás alapján hozzáfo­gott a szervezéshez. Egy jó névsort „örököltem” tőle . — ezt egyeztettük a tanácsi ve­zetőkkel, ma is megfelel, hi­szen munkahelyek, lakóhe­lyek, intézmények és politi­kai-társadalmi szervek jó arányban képviseltetnek. Ki- küldtük a meghívókat — szinte mindenkivel magam is beszéltem — végül 50 száza­lékos volt a részvétel. Fur­csán hangozhat, de ezzel elé­gedett vagyok — a távolma­radók nem azért nem jöttek el, mivel nem akarnak együtt dolgozni velünk, hanem nyo­mós okuk volt a „hiányzásra”, legközelebb számíthatunk rá­juk. Szerintem rosszabb en­nél, hogy néhány esetben a meghívott felelős vezető ma­ga helyett egyik beosztottját küldte, mondván: te úgyis foglalkoztál ilyen kulturális kérdésekkel, jegyeladással... ,belvilága" legéletesebb teljességének drámája”. A történés színtere Perugia a kis olasz városállam, főhő­se pedig Rafael Santi, az if­jú festő, kinek zsenialitását a pápai udvar is felismeri. Pe- rugiáé maradjon-e Rafael vagy a pápa szolgálatába áll­jon művészetével? — erről szól a hiteles történelmi anyagból építkező, mozgalmas lelki konfliktusokat formáló dráma. Szerelem, barátokhoz, városhoz való ragaszkodás, avagy: világhír, dicsőség és gazdaság? E kettősség válasz­úján kell döntenie Rafaelnek, merre haladjon tovább. Balázs Béla drámájának adaptációját érezhető féltő gonddal oldotta meg a tv dra­maturgiája s az eredmény sű­rített atmoszférájú tévéjáték lett, amely teljes hűségben bontakoztatta elénk az erede­ti mű alapgondolatait. Ma is általánosan érvényes gondo­latok ezek, melyeket olyan kiváló művészek közvetítet­tek számunkra, mint a Ra­faelt mintázó, fiatal Spindler Béla, továbbá Oszter Sándor, Mensáros László, Kiss Mari, Balázs Péter. Takács Katalin, Némethy Ferenc. E szerdai drámaadaptációt követően, csütörtökön színhá­zi közvetítésben volt részünk. Ibsen világhírű drámáját, a aszontalan ! — Azaz, aktívájuk volt? — Igen, agilis ember, lehet rá számítani. De egy ilyen társadalmi vezetőségben a végső cél az: a helyi társa­dalmi szervek, gazdasági egy­ségek, testvérintézmények részt vegyenek a művelődési munka tervezésében, beleszól­janak az általuk képviselt munkahely, közösség érdeké­ben. Ezért rossz, ha riasztó szellemként megjelenik a ré­gi nézet: „A mi dolgunk a termelés, a maguké a műve­lődés. Tartalmas, sok embert gazdagító munkásművelődési tevékenységet az érintett vál­lalatok felelős képviselői nél­kül —, akik látják, miben le­het előbbre lépni, mi a közös feladatunk — nem lehet! A beszélgetés során kide­rül: Malomvizi Zsolt sem várja ölbe tett kézzel az igé­nyekkel jelentkezőket ... És milyen nehéz sokszor elérni egy első számú vezetőt, vagy a helyettesét! A negyedéven­kénti találkozás — most ép­pen hamarabb, már novem­berben lesz a következő ösz- szejövetel — mindig az ak­tuális teendőkhöz igazodik. Most a következő évi rounka- tervjavaslatot fagjuk megvi­tatni,. kiegészítik a vezetőség tagjai, az előző évi tapaszta­latok értékelése után. Másik téma az új szervezeti és mű­ködési szabályzat lesz. v — Sok helyen már nem gond a közös fenntartás meg­valósítása, hiszen ez megelőz­te a társadalmi vezetőség lét­rejöttét is. Itt ez még komoly feladat — ebben számítok a bizottság tagjainak segítségé, re is! — nagyon szerény költ­ségvetésből élünk. A kifize­tett bérek összege nagyobb, mint a fűtésre, rendezvények költségére rendelkezésünkre álló Összeg! . . . Tudjuk, nem lehet túlzó igényekkel fellép­ni, igyekszünk minél jobban gazdálkodni. Ennek egyik út­ja a különböző szervek együttműködése. Ami az iro-. dában látható, szinte semmi sem a mienk, mégis a mienk is: a KISZ, az MHSZ, a ta­nács közösen használja ve­lünk a magnót, a diavetítőt és a többi felszerelést. Ez af­féle audiovizuális kabinet lesz. Takarékosság, nagyobb hatékonyság, ésszerűség — ezek a közművelődésben sem elhanyagolható tényezők! — ÍGY IGAZ. És, ha a munkaterv formálásában te­vékenyen részt vállalnak a társadalmi vezetőség tagjai, segítik javaslataikkal a kilenc év alatt nyolc vezetőt látott intézmény fiatal igazgatóját, nem lesz „bizottságosdi”, „gittegylet” ez az új testület! G. Kiss Magdolna Hedda Gabiért láthattuk a Madách Kamaraszínház pro­dukciójában. A mű filmvál­tozatát hónapokkal korábban vetítette a televízió, s a cím­szereplő Ingrid Bergman ha­talmas alakításának élményé­vel emlékezetében a néző ne­hezen békéit meg ezúttal az egyébként kitűnő Almási Évával. De így volt a színhá­zi produkció többi részesével is. főképp a bágyatag. mérsé­kelten meggyőző játékú Bá­lint Andrással, a karakteré­től meglehetősen idegen fel­adatban mozgó Juhász Já­cinttal. A legtöbbet az együt­tesből Haumann Péter nyúj­totta. Maga a történet is távoli már tőlünk; a lélekrajzi ci- zellációkat belepte az évtize­dek könnyű pora, s az egykor csodált ibseni drámaszerkesz­tés törésvonalai is jól kive­hetők, melyeken Lengyel György konvencionális rende­zése méginkább mélyített. Szombaton este a 2. műsor­ban Rabelais Gargantüa és Pantagrüel című komédiáját élvezhettük a Körszínházból, remekül összeilleszkedő együt­tes vérbő játékában. Vasár­nap délelőtt, mintegy a nem­zetközi gyermekév művészeti adalékaként, a kicsinyeknek szerzett élvezetet a budapesti Gyermekszínház produkciójá­val a televízió. A Hókirálynő című kedves mesejáték ke­rült ifjú közönség elé. A műsorhét egyik legna­gyobb érdeklődéssel várt ese­ményét jelentette a Washing­ton zárt ajtók mögött című, hatrészes amerikai tévéfilm­sorozat beindulása. John Er- lichman A cég című regé­nyének televíziós változata a legfelsőbb amerikai politika­csinálás híres-hírhedt boszor­kánykonyháiba tessékeli be a sorozat nézőit, s mert törté­nelmi féldokumentumról van szó, költött nevek mögül sej­lik elénk Richard Nixon, Henry Kissinger, Lyndon Johnson, az FBI-főnök Edgar Hoover politikai arcéle. A sorozat első két részéből — péntek, vasárnap — az első volt a pergőbb, izgalmasabb, lebilincselőbb. A második sok felesleges epizóddal volt ter­hes és terjengős. Reméljük, a folytatások még sok — ha nem is meglepőt, de érdekeset nyújtanak. (b. t.) A fejlődő múzeumi tevé­kenység egyik újabb eredmé­nyeként jelent meg Múzeumi mozaik címmel Salgótarján­ban a Nógrád megyei Múzeu­mok Igazgatóságának tájé­koztatója. az 1979. évi első száma. A kis füzetet a mú­zeumok igazgatóságának köz- művelődési csoportja adta ki. Előszavát dr. Horváth Ist­ván írta. Ebben hangoztatja örvendetes jelenség, hogy megyénkben a múzeumbará- tok köre már viszonylag szé. les. reméljük, a jövőben to­vább szélesedik. A múzeumi és műemléki hónap esemé­nyei' közepette, talán nem árt hangsúlyozni a megőrzött múlt szoros kaofcsolatát és roppant jelentőségét a szocia­lista hazafiságra, a proletár internacionalizmusra való ne. velősben. A múzeumok és emlékhá­zak ma már Nógrádban is ki­alakították látogatottsági kö­rüket. szerepük a megyei közművelődésben pótolhatat­lan. Ezen túl, vonzerőt je­lentenek az idegenforgalom számára is. A megye múzeu-' mai és emlékházai közül az idei év első felében (januártól júniusig) a legtöbb látogatót a szécsényi Kubinyi .Ferenc Múzeum vonzotta (21 560), utána a balassagyarmati Pa­lóc Múzeum (19 242), és a hol­lókői falumúzeum (18 558) következik. Figyelmeztető adat. legkevesebben a horpá- csi Mikszáth Kálmán-emlék- házba látogattak (1232), holott { ez az intézmény határainkon túl is érdeklődésre tarthatna számot, ha a megyében meg­kapná a kellő figyelmet és tá­mogatást. Bár „dicsekszünk” vele, jelen állapota vajmi ke­vés okot ad a megelégedett­ségre. A bánki nemzetiségi állandó kiállítás szlovák anya. got mutat be, látogatottságá­nak arányait ehhez kell mér­ni (817). E kiállítás propagan­dáját is fokozni lehetne, min­denekelőtt a Szlovákiából ha­zánkba látogatók körében. A Salgótarjáni Munkásmozgal­mi Múzeum tevékenysége már az új épületbe való átköltö­zés jegyében szerveződik, lá­togatottságát ez befolyásolja. Karancsberényt, Pásztót, Csesztvét nagyjából a koráb. bi idők látogatottsági mutatói jellemzik. A szóban forgó időszakban kilenc múzeu­munkat és emlékházunkat 74 055 látogató kereste föl, némileg kevesebb a múlt év hasonló időszakánál. Ennek egyik oka lehet, hogy atrak­í jSzalontai Mihály: Az utolsó nap Sokfajta félelemben eltelhetett volna életem, ha vol­tak ilyenek, ezek voltak a főbbek. Egyébként pedig sem embertől, sem állattól, sem szituációtól nem félek. No­ha ki Ismerheti önmagát? Az emberenek maga magáról szerzett ismeretei nagyon hézagosak. Hiába a racionali­tás szent tisztelete bennünk, keveset tudunk önmagunk­ról. Sose leszünk olyanok, mint az isten: „jónak és go­nosznak tudói”. Hiába mondja a Genézis könyve: „Eri- tis sicut deus...” Hiába mondja. Hiába minél pontosabb bak kívánunk lenni önmagunk ismeretében, annál job­ban csalódunk és annál jobban fog el a vágy: megtámo- gatni önmagunkat az ős-bőbáj-varázzsal, meseszerű fo­gódzókat találni a racionalitáson belüli irracionálissal. Kinek Isten ez, saját vagy közös Isten, kinek fantasz­tikus bolyók apró zöld emberkéi... Minél okosabbak le­szünk, annál inkább megkísértenek eleink naiv, de ta­lán szükségszerű hiedelmei, akik gyakorta intuícióval is próbálták tudásukat gyarapítani, nemcsak racionális gondolkodással. Jó volna most is, de hűen ifjúságunkhoz, hűen eszméinkhez. Ha harcainkhoz nem is, hiszen azt nem mindig mi vá­lasztottuk, sem a küzdőteret, sem a fegyvereket, csak az ellenfeleket és a barátokat. És nagy összefüggésekben a mi parányi helyünket. És ez kezd most összezavarodni. Ki a barát itt öregem? És ki az ellenség? Mindegy, ne­kem már mindegy, fáradt vagyok, és „...szorgos szer­veim (kik újjászülnek napról napra, már fölkészülnek, hogy elnémuljanak). De addig mind kiált...” Kiált? Min­dig ugyanazt. Mit kellene tenni? S tettem-e azt, amit tenni kellett? Persze — hogy nem... nem eléggé, s rosz- szul. De én vagyok a hibás? Én is! Zavaros vagyok öre­gem, és fáradt, s vénségesen vén, ötezer éves... És abba is hagyom... Abbahagyom...” Itt ért véget a levél. Az Öreg gondosan összehajtogat, ta, beletette a Fazekas Julianna-féle borítékba, már biz­tos volt benne, hogy Mikitől hallotta ezt a nevet. És zsebre tette a zsebkendő mellé. tív időszaki kiállítást ebben fontos további tennivalót is az időben nemigen rendez- a honismereti mozgalom egé- tek. A számok azonban ön- sze és a megfelelő szaktsme- magukban még távolról sem rettel rendelkező kutatók 'elzik a belső tartalmi ará. számára nyokat . Elsősorban nem is Putz Judit azt a névadó ün- extenzivebbé. nanem inten, népségét ismerteti, melynek zívebbé kellene tenni me- során a szécsényi helytörté- gyénkben is a múzeumok — neti múzeum 1979. április 20- és a más intézmények, példa- -án fölvette Kubinyi Ferenc ul iskolák — ez irányú törek- nevét. Közlésében részlete­véseit. (A tájékozatlanság mé- sen szól Kubinyi Ferencről, rétéit jelzi, hogy volt olVan a reformkor kimagasló nóg. salgótarjáni tanár, aki hét- rádi személyiségéről és mun- főn vitte múzeumi kirándu- kásságáról. Soós Virág az el- lásra osztályát, amikor pedig múlt év régészeti leleteiről, —, s ez régóta köztudott — a Domonkos Alajos a Nógrád múzeumok mindenütt az or- —.1919 című nagy sikerű ta- szágban zárvja tartanak !i nácsköztársasági kiállításról A Múzeumi mozaik Statist- ír. Űj szerzeményeket bemu- tlka címszó alatt adta közre tató rovatot, múzeumi kiállí- ezeket az -adatokat, amelyek- tóhelveket ismertető részt is bői, egyebeken túl. levontunk tartalmaz a füzet első száma, néhány következtetést. A fü- Ezen túl. pályázatokról ír. be- zetben Schneider Miklós is- mutatja a negyedik honisme- merteti a honismereti mozga- réti tábor munkáját szól a lom és a múzeumok kapcso- második fél évben megtekint- latát kiemelve a múzeumba- hető múzeumi kiállításokról rátkörök és az ifjúsági hon- és hírcsokrot közöl. Jó lenne, ismereti táborok ielentősé- ha rpinél többen forgatnák. gét. Megjelöl néhány igen (te) Töprengés a tábla előtt — kj — Ahogy felemelte a fejét, hárman is álltak körülötte, szemmel láthatóan erre a vidékre való emberek, nem va­lami hatóságiak, csak olyan mezei magyarok. — Jó napot — mondta. — Jó napot — biccentettek azok Is. De olyan három­fele álltak, s ugyancsak vizslatva, mint aki nagyon vi­gyáz, el ne szalajtsa a kiöntött ürgét. — Nem tudják, hogyan történt? — kérdezte az öreg. — Mán hogyne — mondta az első; aki balról állt, micisapkában, óverallban. csizmában, de az overallja fö­lött még egy olyan viharkabát-szerűség is volt, csak úgy vállára vetve. A középső a legidősebb köztük, kajla kalapos, bajszos, pípás, görbedt hátú öregember és végsőül a harmadik, egy kamaszkorát alig meghaladó, botos kis gyerekember, hajadonfőtt, ingben, tornacipőben. — Hát, hogya'n? — Hát..., mint az egyszeri bíróságon — mondta az öregember. — Miért, ott hogy volt? — Csak úgy, mint itt. Nagy baj esett, összetört az autó. azt a bíró kérdezi az embört, aki teíthelyen látta, Ijogy esett. Hát az. kezdi, reggeli felkelésnél, itatásnál, de mondja a bíró, csak röviden, No, ha röviden — mondja az ember —, akkor úgy esett: az út kanyarodott, az autó nem! 7. Csönd lett. nem . nevettek, de ■ az öreg felnézett az égre, vissza a három emberre. Mérhetetlenül kicsinnyé zsugorodtak most a távolságok — és a fájdalom — a ha­talmas mezejét visszamérve, csak a'nnyit mondott: — A barátom volt. Több mint testvér. A kajlabajuszú kisöreg megemelte a kalapját, s azt mondta csendesen: — Már bocsánat...! Az öreg felment a saját kocsijához, elővette a Hassel, bladot, s nekiállt a roncsról képeket csinálni. Gyors egy­másután készített, vagy húsz fotót, bele a fát. a tájat, a saját kocsiját az úttal együtt, lopva a még mindig ott álló három embert. Megint a középső kisöreg szólalt meg: — Olyan újságíróféle volt... — Az — bólintott az öreg. — Hova lett? — Elvitték a mentők — mondta a gyeirekember. — Mentők? ’ — Hát, vagy a fekete kocsi. Ki tudja, én dolgoztam nem igen nézelődtem. — Bibircsók báfyám volt itt mindvégig — mutatott a pipás kisemberre. — Öt még tanúnak is fölírták.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom