Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-21 / 247. szám

Korszerű kukoricatermesztés r Számítógép■ rendszerek Az elmúlt egy-két évtized a mezőgazdaságban a kuko­ricatermesztés terén hozott legnagyobb fejlődést. A „rob­bantást” a biológiai eredmé­nyek és a korszerű technika szakszerű alkalmazásával ér­ték el a különféle kukorica­termesztési rendszerekben. Ennek a pázsitfűfélékhez tartozó növénynek az ősho­nában, Amerikában, száza­dunk elején felismerték azt a tulajdonságát, hogy a két különböző kukoricanövény- egyed kereszteződéséből szár­mazó utód erőteljesebben fej­lődik, mint a két „szülő” külön-külön. Ebből a felisme­résből fejlődött ki a ma álta­lánosan haszrtált nagyhoza­mú hibrid vetőmagok * ter­mesztése. Ehhez éveken át „beltenyészik” a kukoricát: a kiválasztott jó egyedek cső­virágzatát, a csövet ugyanan­nak a növénynek a címeréről, hímivarú virágzatáról poroz­zák be. Olyan technológia kellett, amellyel a legjobb hibridek képességeit kihozva művel­hető a talaj, és a mezőgaz­daságban közismert munka­erőhiány miatt kevesebb em­ber is nagyobb területet mű­velhet meg. A kukoricatáblá­kon különösen alkalmasak a hatalmas hátsó íkergumike- rekű, 145 lóerős traktorok, amelyek 6,70 méter szélessé­gű porhanyító tárcsákat is vontatnak a szántáson. A nagy lóerő és sebesség nem öncél: a gazdaságos és nagyobb ho­zamú művelésnél fontos té­nyező az idő. A vetőgépek nemcsak vetni tudnak, ha­nem egyidejűleg talajt fertőt­lenítenek, műtrágyát ada­golnak és gyomirtó szert szór­nak ki. A legújabb vetőgépek ejtőcsatornáiban fotócellák számlálják az elvetett szeme­ket, segítségükkel a traktoros nemcsak az 4lőtte elhelyezett monitor lámpáin ellenőriz­heti, hogy egyenletes-e a ve­tés, hanem eey számlálót is rákapcsolhat minden fotócel­lára. A modem kombájnok egy­szerre négy vagy hat sor ku­koricát törnek, morzsolnak le, s időnként szállítójármű- vekbe ürítik a szemtermést. De fel vannak szerelve a gaz­daságok szárítókkal is, ame­lyek kellő nevedésségtartalo- mig szárítják ki a szemeket, hogy gond nélkül történjék a téli tárolás. Képünkön: új lengyel kukoricakombájn. Fogászati lézer ? * Amerikai ötlet alapján a müns- tcri egyetemen azzal kísérletez­nek, hogyan lehetne a lézert a fogkezclésben alkalmazni. Azt már megállapították, hogy lézersugár hatására eltűnnek azok a finom csatornák, amelyek a i'ogzománcot kívülről befelé át­szövik és tetőcserépszerű kristá­lyos szerkezet jön létre. E válto­zásnak az a kedvező következmé­nye, hogy a fogszuvasodást okozó anyagok és mikroorganizmusok ezen át nem tudnak a fog bel­sejébe hatolni. Ezenkívül feltéte­lezik, hogy a fogzománc felmele­gedése következtében megindul a fogban a szerves anyagok bomlá­sa, és ezzel eltűnik a baktériumok táptalaja. Ma azonban még nem áll ren­delkezésre olyan lézerrendszer, amely alkalmas lenne a fogkeze­lésre. A széndioxidlézer egészen bizonyosan nem jó erre a célra. Az általa keltett’ sugár ugyan csu­pán néhány ezred milliméternyire hatol be a fogba, a lézerimpulzu­sok teljesítménye és időtartama azonban nem ellenőrizhető meg­felelő módon. Attól is tartanak, hogy a tartós lézerbesugárzás a fogat túlságosan felhevíti, az 1000 C-fok körüli hőmérséklet elpusz­títja a fogbelet és a környező fog­tartó szöveteket. A kutatók szerint kevésbé lát­szik utópisztikusnak az á kísér­let, amely arra irányul, hogy a lézersugár segítségével jobban ösz- szehegesszék egymással a fogat és a tömést. Még aranytömés eseté­ben is képződnek az idők folya­mán rések a tömés és a fogzo­mánc között, mivel az anyagok a hő hatására különböző mér­tékben tágulnak. Az ételmaradé­kok megakadnak, a fogszuvasodás terjedhet. Ez okból új tömésanya­gok után kutatnak, amelyek az J000 G-fok lézerhőmérsékleten va­lóban egyesülnek a fog anyagá­val. Valószínű, hogy belátható időn belül egyszerűbbé válik a hidak hegesztése is lézerrel. A radioaktív szennyezés ellen Üj szert dolgoztak ki Nyu. gat-Németországban a radio­aktív szennyezések tárgyak­ról, vizes oldatokról és az em. béri bőrről történő eltávolítá­sára. Az új anyag olyan — vízben és a szokásos szerves oldószerekben teljesen old­hatatlan — műanyag por. amely a radioaktív anyagokat megköti. Ha e port vízben vagy vizes oldatban egyenle­tesen elosztják, gyorsan ma­gába veszi a radioaktív anya­gokat. és velük együtt köny_ nyen leszűrhető!*. Alkalmazása egyszerű. Ra­dioaktív anyaggal szennyezett bőrt például úgy tisztítanak meg, hogy e porból egy keve­set vízzel tésztává gyúrnak és a masszát bőrön szétdörzsölik. Majd miután a műanyag por — három perc alatt — felvet­te a radioaktív anyagokat, víz­zel leöblítik. Hasonlóan tisz­títják a tárgyakat is. A fo­lyadékokba pedig egyszerűén belekeverik a port, és mintegy 5 perc múlva leszűrik. Turbinák — s Az energiahiány következ­ményeként a kutatók figyel­me részben új energiaforrások feltárására irányul, részben a hagyományosan ismert és használt energiahordozók jobb kihasználására. Ez utóbbiak között újra előtérbe kerül a szél és a víz energiájának a fokozott hasznosítása. Ahol elegendő egy folyó vízhozama és nagy az esése, kézenfekvő a víz mozgási energiájának elektromos árammá való átalakítása. A felduzzasztott vizet turbinákon keresztül vezetik le a duzzasz­tómű utáni alacsonyabb szint­re. A víz eközben munkát végez: megforgatja az egy- egy turbinában levő nagy át­mérőjű, a kerülete mentén la­pátokkal ellátott kereket, az úgynevezett járókereket. Ezt a forgó mozgást, a mozgás energiáját azután arra hasz­nálják fel, hogy a villamos- energia-fejlesztő gépeket, a generátorokat működésbe hozzák. Folyami erőművekben álta­lában nagy mennyiségű. de viszonylag kis esésű víznek az energiáját kell hasznosítani. Erre a feladatra alkalmas egyebek között már az első vi­lágháborút kövétő években kifejlesztett Kaplan-turbina. Ezek függőleges tengelyű gé­pek; a tengely alsó végén, a víz alatt van a járókerék, fe­lül a gépházban a villamos generátor. A vizet óriási, a felvízig terjedő • nyílás nyeli el, és egy csigaházra emlé­keztető csatorna vezeti a já­rókerékre. A víz, miután meg­forgatta a járókereket, a szí- vócsövön keresztül áramlik az alvízbe. A vízi erőművekben alkal­mazott csigaház nélküli gép a csőturbina, amelynek első példánya a harmincas évek­ben készült el. Előnye, hogy a járókerék átmérője kisebb, a fordulatszáma nagyobb, a gép keskenyebb, a mélyépít­mény kisebb, a szívócső egye­nes, így az áramlás Iránytörés nélküli. Képünkön: a bulgáriai Pleven gyárában nagykalapácsok, kompresszorok, öntözőszivaty- tyúkon kívül sorozatban ké­szülnek a hidraulikus turbinák is. Légi szállítások A repülőtársaságok alapos elemzéséből kitűnt, hogy a nagy forgalmú útvonalakon olcsóbb egy nagy repülőgépet, mint több kicsit üzemeltetni. De az óriási szállító-repülő, gépekre nemcsak a polgári re­pülésnek, hanem a hadseregek­nek is szüksége van. A szárazföldi csapatok mo­torizációja oly nagyfokú, hogy az elmúlt évek nagyobb gya­korlatain • a „hadszínterek” útjain dugók keletkeztek; a gyakorló alakulatok mozgató, sát és ellátását csakis légi szállítással lehetett megvaló­sítani. De a korszerű hadvise­lésben a légi szállítás azért is fontos, mert olykor teljes ala­kulatokat — technikai eszkö­zeikkel együtt — rövid idő alatt több száz, esetleg több ezer kilométernyi távolságra kell eljuttatni. Ezt a feladatot csak nagy teherbíró képességű szállító-repülőgépekkel lehet megoldani, hiszen egy-egy harckocsi, rakéta, indítóáll­vány önmagában is többször tíz tonnát is nyom. A polgári és a katonai re­pülés tehát lényegében ugyan­azokért az előnyökért sürgette a mind nagyobb és, nagyobb repülőgépek megalkotását. Ez az oka, hogy a katonai és pol­gári óriás gépek csak fölszerelt­ségükben térnek el egymástól: a legtöbb óriásnak van ka­tonai és polgári személy- és teherszállításra alkalmas vál­tozata is. » jL,, Ä' M. ' 4 4 * • ;V ",,p ■ WÉ fP»4 Képünkön: ENSZ-csapat előkészülete légi szállításra A szállító-repülőgépet akkor tekintik gazdaságosnak. ha felszállósúlya a következőkép­pen oszlik meg: a szerkezet­súly 40—50 százalék, a hasz­nos teher 20—30 százalék, és a tüzelőanyag ugyancsak 20 —30 százalék. Ehhez termé­szetesen egyrészt kis fajlagos üzemanyag-fogyasztású hajtó­műre van szükség, másrészt a hajtómű egységnyi teljesít­ményre jutó súlyának is ki­csinek kell lennie, hiszen a szerkezetsúly szintén csak a hasznos teher csökkentése ré­vén 'növekedhet. Az első óriás szállító-repü­lőgépeket légcsavaros gáz­turbinák emelték a magasba, az újabbakat gázturbinás su­gárhajtóművek. A számítógépek működése napjainkban gyorsan változik, fejlődik. A számítógép tulaj­donképpen gépek rendszere. E rendszer lelke a központi egység, a processzor. Eredeti­leg a központi egységben ál­talában három fő részt kü­lönböztettek meg. Az operatív tárat, vágy belső memóriát, amelybe mind a program uta­sításait, mind pedig azokat az adatokat, amelyeken ezeket az utasításokat végre kellett haj­tani, bejegyezték. Az aritme­tikai vagy számolómű a tulaj­donképpeni számolási-logikai feladatokat látja el, a vezér­lőegység pedig az egész köz­ponti egység összehangolt mű­ködését biztosítja. A fejlődés során mind a három fő rész tökéletesedett. Jelenleg a köz­ponti egységben csak két fő részt különböztetnek meg. Az egyik a memória, a másik a szűkebb értelemben vett pro­cesszor. A központi egységet kiegészí­tik a perifériák, azaz külső állomások, végkészülékek. Ezek információkat őriznek (tárak), ezekből információk mehetnek ki a központi egy­ségből, informáciökat gépel­hetnek, nyomtathatnak ki, alakíthatnak át, jeleníthetnek meg képernyőn. Üjabban a központi egységet és az ahhoz csatlakozó perifériák egy ré­szét szokás „báziskonfigurá- ció”-nak, azaz alapegyüttes­nek nevezni, ez bizonyos alap­vető fontosságú feladatok el­látására már alkalmas. A központi egység memó­riájába betáplálják az adato­kat és a programot. Amikor a gép kezelője a vezérlőasztal billentyűzete révén utasítást ad rá, megkezdődik a prog­ram végrehajtása. A folyamat végén a vezérlőegység paran­csot ad, hogy a végeredmé­nyek fussanak ki valamelyik perifériára (írógépre, gyors- nyomtatóra, a grafikus meg­jelenítő, vagy, display kép­képernyőjére). Képünkön: egy kórházi számítógéprendszer billentyűvel, képernyővel fel­szerelt végkészüléke, amelyre a gép kiírja a számítógépes művelet eredményét. A napenergia felhasználása Az Üzbég SZSZK Tudomá­nyos Akadémiájának fizikai kutatóintézetében olyan be­Á szülés időpontja A felsőrendű emlősök köré­ben a szülés időpontja a nap bizonyos szakaszaira sűrűsödik. Ez az emberre is áll. A nők leggyakrabban éjjel 1 és 6 óra között szülnek. Rendelle­nes szülések azonban a nap bármely időpontjában bekö­vetkezhetnek. Megállapították, hogy az éjjel kezdődő' szülési fájdalmak átlag két órával rövidebbek, mint a nappal kez­dőd őek. Az 6- és újvilági majmok többsége főleg éjjel szül, kivé. telek az éjjeli életmódot élő dél-afrikai félmajmok, ame­lyek utódaikat többnyire nap­pal hozzák a világra. Ugyan­csak kivételt képez az orángu. tán, amely szintén főleg nap­pal szül. A majmok — miként az emberek — körében is rendellenes szülések minden napszakban előfordulhatnak. Ezekből a megfigyelésekből a kutatók arra következtetnek, hogy a felsőbbrendű emlősök akkor hozzák világra utódai­kat. amikor viszonylag zavar­talanok: tehát az éjjeli álla­tok nappal, a többiek éjjel. Némely állat, ha úgy érzi, hogy szülés közben figyelik — például állatkertben — a szülés utolsó szakaszát addig nyújtja el, amíg szállását éj­szakára lezárják. A „kérem, ne zavarjanak” elmélet he­lyességét bizonyítja az a tény is. hogy rhesus majmok a szülési időt éjszakáról nappal­ra helyezték át, miután egy kísérletben — a megvilágítási és az etetési idők, valamint a zajok megfordításával — fel­cserélték számukra az éjjelt a nappallal. rendezéseket kezdtek gyárta­ni, amelyek a napenergia fel* használásával vizet melegíte­nek a háztartásokban, a böl* csődékben, az úttörőtáborok­ban, a túristaközpontokban, a fürdőkben, és a különböző munkahelyeken. A napener­giával működő _ berendezések 70—80 C-fokra melegítik fel a vizet. Az Üzbég SZSZK a Szovjetunió legnapfényesebb területei közé tartozik. NOGRAD — 1979. október 21., vasárnap A1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom