Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-21 / 247. szám
A labdarúgás nagy becsben áll Barnán. Három csapat működik, kettőben sok az iskolás. Nekik jó lehetőséget nyújt az iskolai pompás grund a gyakorlásra. A Barna FSK úgyszólván teljes mértékben önellátó csapat. Mérkőzésein mindenki ott van, aki „ad magára valamit”. ízlés, barátságos légkör, jó hangulat, szakszerűség, tisztaság és rend — ez fogadja a kibővített, szép óvodában a gyerekeket. Kétszer annyit mint régebben! Nem csoda, ha a fiatal házasok nem vágyódnak el Bárnáról a közeli városba. A „Ceredvölgye Mg. Tsz” helybeli üzemegységének erdészeti brigádja naphosszat az erdőt járja, kemény munkát végeznek az asszonyok, csemetéznek, gallyaznak. Délután várja őket a család, az otthoni munka, amely sokat változott, hiszen nem süt már kenyeret, nem sző annyit az asszony, mint régen. A bárnai Petőfi utca a község egyik legrégibb utcája. Itt található az egyik forrás táplálta közkút is, amelyet azonban már tisztítani kellene — miként a kútra járó családok vélik. A tanács már intézkedett. A rengeteg erdő körülöleli az útonjárót. Barnába valóságos erdei alagút vezet. Hárman baktatnak gyalogosan. Fiatal házaspár gyerekkel, szatyrokkal a község felé mennek az égrefeszült fák között. Lukács Ferenc kazári születésű fiatalember, a tarjáni sörgyári telep dolgozója. Ide 'nősült Bárnára, felesége a jánosaknai Páva Fehérneműgyár munkása, Istvánka mindössze másfél esztendős. Az első véleményt tőlük halljuk: — Talán, ha nagyon törekednénk, beköltözhetnénk a városba. De ezt az életet ott nem találhatja meg az ember. A kockaházakban, alul-felül szomszéddal. Nem megyünk mi innen sehova! Most például gesztenyézni voltunk... Aki abból indul ki, hogy egy olyan községben, mint amilyen Bárna, ahol az út is véget ért, ahogy mondani szokás — „a koldus is visszafordul”, a bezártsággal találkozik majd, s talán-talán még valamiféle elmaradottsággal is. alaposan meglepődik a sok új ház, sőt, új utca láttán. Ilyen például az Iskola utca, amely csakúgy mint a többi bárnai utca, a sok völgy egyik vonulatát követve épült meg. Bárnán, a jelenlegi falukép majdnem a visszáját mutatja annak, amit máshol a cigánylakta telepek láttán tapasztal az ember: itt a falu közepe táján találhatók az egyébként kicsinosított házacskák, amelyek elsősorban méretükkel különböznek környezetüktől. Mi az oka? Hadik József tanácselnök és Berze Lajos vb-titkár így vélekedik: — Valamikor ott volt a falu széle. Ha lenne görbe ország, Bárna lehetne a fővárosa. En'nyi dombhajlatot, egymásra torlódó hegyet — Nagykő. Kiskő, Szilváskő és a többiek mind körülöttünk — és ilyen szépen a környezetbe illeszkedő falut keresve sem találhatna az ember. Van ennek hátránya is. Azt tartják a bárnaiak: nedves, párás a völgyekben a levegő, vizes a terület. Ezen bizony csak a komfort segíthet. Segít is. A legfrissebb adat szerint Bárna lakosságának tovább növekedett a betétállománya, amely a helyben működő takarékfióknál — tehát csak itt ,— meghaladja a hét és fél milliót! Ez azonban még nyári adat.- A hűségpénzek még nincsenek benne. Átépítik, újravakolják a házakat és új is épül vagy fél tucat minden évben ebben a szép községben. Ahol a legtöbben a Su. sánok vannak. Igaz, majdnem patthelyzet, döntetlen alakult ki közöttük: Torják 214, Su. sán 220 él a községben! Teljes nyitottság g bányaüzemek, az erdészeti munka, a termelőszövetkezeti gazdálkodás, a könnyűipari tevékenység felé és ugyancsak teljes önállóság — ez jellemezi az egykor volt bányásztelepülést. A bányákban most is sokan dolgoznak a bárnaiak közül, de az erdei munkával is foglalkozik három brigád (egy közülük termelőszövetkezeti). Sok a bányász nyugdíjas. Ök még ma is vállalnak munkát nyaranta távolabbi területeken, az Alföldön, Baja környékén, máshol. Jól jön az a kereset, amelyet így szereznek. S hol vannak már az irtványföldek? Ma újra csemeté- zéssel foglalkoznak, igaz, gondot okoz a háztáji holdak kiadása. Itt az erdő az úr. Az ember a szövetségese. Kétszeresére bővítették az óvodát, s ugyanez vonatkozik a korszerű, szép iskolára is, ahol tíz pedagógus dolgozik. Tanulószobát szerveztek, de egy felmérés szerint, jelenleg mintegy hatvan gyerek él napközben felügyelet nélkül. Bárha a vizek, patakok, források falva is, minden utcára jut egy patak, forrásra telepített közkút még több is. A források, vize jéghideg. Ezért járja errefelé a szó, ha rekedtes hangú emberrel találkozik valaki, hogy „a Kozoromban ivott vizet”. í A mondás eredete összefügg egy rekedt erdész egykoron itt elhangzott mondatával, aki egy közeli jéghideg bárnai forrásból, patakból ivott jóízűen. T. Pataki László Kép: Kulcsár József Szabó József bányász nyugdíjassal a kútnál találkoztunk. Huszonhat évet töltött bányában. Takaros portája a közeli Mező utcában van. ö i* eljár az Alföldre dolgozni. Egy hegyre kapaszkodó utcácska a sok-sok hasonló bárnai közül. Gyakran csak olyan „széles” errefelé egy-egy utca, hogy csípőre tett kézzel be se férne az ember. fcárna felé menet e kép fogadja az idelátogatót. Az erdő még a* űt fel itt is cliakarja az eget. Az út menti meredek oldalú völgyekben valóságos faóriások élnek. Az utcák Bárnán ilyenek. Egy kis patak mindegyikre jut, s rajtuk híd is szép számmal. Itt találkoztunk Répás Szabolcs, Babolcsi Zoltán, Babolcsi Tünde iskolásokkal.
