Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)
1979-10-20 / 246. szám
Ifjúságpolitikánk tükrében (II.) Hogyan születnek a galerik? A társadalomba való beilleszkedés, az önálló élet kialakítása nem zökkenőmentes folyamat. A fiatalság életvitele során gyakran kerül távol a családtól, így bonyolulttá válik ellenőrzésük. Jellemük, tudatuk formálásában fontos szerepük van a szülőknek, az iskolának és az ifjúsági szervezeteknek. Természetes dolog a fiataloknál, hogy közös időtöltés céljából kisebb csoportokat alkotnak, amely első formája laza, jórészt kölcsönös vonzalom, közös szórakozás végett alakul ki J E csoportosulásra jellemző, hogy a ját- Szópajtások hatnak egymásra. Az időbeni- felismerés esetén azonban a káros csoportosulások nem válnak a közrendre veszélyessé. A fiatalokat a pedagógusok, az ifjúsági szervezetek megfelelő módszer alkalmazásával helyes irányba befolyásolhatják. A rossz társaság, a magukra hagyott fiatalok előbb-utóbb a züllés, a bűnözés útjára lépnek. A baráti társaság hatása nem mutatkozik azonnal, a bűnözésre hajló jellem' nem egyik napról a másikra jön létre. A szülők nem tudnak minden esetben a gyermek baráti köréről, hogy az esetleges kapcsolatnak véget vethetnének. Az alkalmi együtt- lét és az eseti elkövetés mellett ritkábban jelentkezik a viszonylag szervezett csoportokban (galerikben) való bűnözés. A legtapasztaltabb, legerősebb és legvakmerőbb bűnözők kerülnek a csoportok élére, akik magukkal ragadják a nem bűnöző fiatalokat is. Számottevő részük nem megfelelő családi körből, fertőzött környezetből kerül ki. A galerikre általánosságban a nyers, erőszakos magatartás, alacsony fokú erkölcsi szint és a kulturálatlanság jellemző.. Ezzel párosul még az önmutogatás, a feltűnési vágy, amely mögött legtöbbször a gyávaság húzódik meg. Bűncselekmény elkövetése miatt felelősségre vont fiatalkorúak nagy része nem akart szándékos bűncselekményt elkövetni. * Kapcsolatuk rendszerint szórakozással kezdődött, miután a szórakozás megszervezéséhez nem állt elegendő pénz a rendelkezésükre, észrevétlenül bűn- cselekményt követtek el. Szinte valamennyi elkövetőnél megállapítható volt az állampolgári jogok és kötelességek ismeretének hiánya. Ha káros jelenségekre és magatartásokra kellő időben nem figyelünk fel — a kialakult életszemlélet következményeként — a bűnözés válik a csoport részére megszokott életformává. A fiatalság szabad Idejének hasznos kitöltése, a kulturált szórakozás, testi erejük fejlesztése, egészségük védelme az állami és társadalmi szervezetek céltudatos, összehangolt tevékenységével biztosítható. Király Mihály rendőr hadnagy Egy diákegyüttes tündöklése és... Elcsöndesült Aréna íme a recept: végy egy remek hangú énekest, lehetőleg vörös, hosszú haja, vékony testalkatú és csinos legyen (biztos tipp!), majd keress egy fürge üjjú, a spanyolos pengetéstechnikát is elsajátító gitárost, valamint nyolc-tíz szé- pen-tisztán éneklő diáklányt. Aztán rögvest készíts repertoárt a ma kapható és fogyasztható dalokból, a divatos slágerektől egészen g latinamerikai 1 ritmusokig. S mindezt fűszerezd némi mozgástechnikával, bájjal, lágy erotikával, előadói fantáziával — a jő ízlés határáig. Ezt követően több napig hagyd erjedni őket, néha megkavarva (de nem kutyul- va!), ízesítve csipetnyi sikerporral, arasznyi mézesmadzaggal (bunkósbotot a világért se alkalmazzunk!). Végül a száz fokon történő főzés utón. forrón tálalva fogyasztható. Ha az első kísérlet nem sikerülne, kérem próbálkozz újra... # A balassagyarmati Szántó Kovács János Szakközépiskola Aréna énekegyüttese azon a véleményen van. nem próbálkozik újra, fölbomlanak. Az iskolaigazgató viszont azt állítja: nem bomlanak föl, lesz Aréna. — Nincs szándékomban túlkiabálni az ügyet, jósolni sem merek, kinek is lesz igaza, inkább elmondom az indulás és fölbomlás gondolata között eltelt bő esztendő történetét. Kezdetben vala az ifjonti lelkesedés, a zeneimádat, a közös éneklés, társalgás, szórakozás vágya, tehát — szükségszerűen — kialakul egy csoport, amely már csírájában is reményekkel indul- Alig egy év alatt aranyérmet szereznek a megyei diáknapokon. a hasonló jellegű országos rendezvényen, az egyik legnagyobb sikert grat- ják (itt figyel föl rájuk a rádió fiatal riportere: Pogánv György, aki ettől kezdve biz- tatja-segíti az énekegyüttes munkáját.) így jutnak el Székesfehérvárra. a fiatal dalosok országos találkozójára, amely voltaképpen a csoport legszebb álmának valóra válása, ám egyben a bomlás causa finalisa. Ekkorra olyan közösséget sikerült kialakítaniuk — látszatra spontánul —, amely nemcsak az önmegvalósítás lehetőségét- kínálta a többség számára, hanem emellett babérokat is termett. Ám, e szabadidős-foglalatosság olyannyira kedveltté vált, hogy előnyei mellett előtü- lemkedtek a hátrányok is, s mint ilyenkor szokás, a tanulmányi eredményekben. Nem dramatizálva; a tanári vélemény szerint az Arénatagok képességük alatt szerepeitek az őrákop. Súlyosbította ezt az a néhány apró „incidens”, amely általában minden vidám és fiatal társaságot jellemez, s tulajdonképpen csak a véletlen esetek teszik igazán emlékezetessé. Ez a „Véletlen” az Arénánál hamar bekövetkezett, már Székesfehérvár után, ugyanis az elutazott és a hazaérkezett együttes lé- lekszámegyenlege negatív lett: egy fővel kevesebben jöttek vissza. Az elmondás szerint egy lány lekéste a vonatot, amelyen az együttes — diáktanácsi tag vezetésével — hazaérkezett. Ezzel telt be a pohár, mellek „ürítésekor” — tanári kezdeményezésre — a KTSZ-bizottság úgy döntött, fölfüggeszti a szereplést a félévi bizonyitvúnyosztásig. Közben a másik szálon is megindult a' bomlás: az együttes két legtehetségesebb tagja: Vasas Gyöngyi és Pa- lánki László rendszeres és lelkiismeretes önképzéssel, úgymond’ kinőtték az Arénát, másra, többre vágynak. Nem nehéz belátni, a fölbomlás gondolata e két szálon hamar beérett. De csak látszólag, mert ha ez valóban így történne, az ügynek csak vesztesei lennének. Fölösleges sorolni, miért. Hogy miképpen legyen, az újraszereplés, ez az iskola belső ügye. Ám, hogy mihamarabb; ez már megyei kívánalom ig. Tanka László FlflTflLOR RÓL INAK Az első technikusok negyedszázadának vallatása Gondolatok egy érettségi találkozó elé Negyedszázaddal ezelőtt, 1954. júniusában 75 lelkes, a világ megváltását a fejében forgató ifjú technikus lépte át Salgótarján története első nappali műszaki szakközépiskolájának kapuját.; Kezükben a tintaszagú oklevéllel, szívükben a kibontakozóban levő reményteljes szocializmus iránti várakozással és elkötelezettséggel, a gyakori találkozásra tett fogadalommal széledtek szét, hogy belevegyülve az élet lüktető áramába, mindenki a munkahelyén kamatoztassa azt a műszaki tudást és sok jó emberi tulajdonságot, amit tanáraik plántáltak beléjük. Számosán az egyetemek, főiskolák padjait választották folytatásnak, hogy később még nagyobb tudás birtokában szolgálhassák szülőföldjüket, hazájukat... Huszonöt esztendő telt el időközben. Az egykori diákok megemberesedtek, s nemcsak nagy szaktudásra tettek szert, hanem emberi tapasztalatokban is gazdagabbak lettek. A két és fél évtized során alkalmuk volt az élet vizsgáin is megpróbálni az erejüket, fel- készültségüket. A történelem módot adott a bizonyításra, hogy a sikeres érettségi lázas, lelkes óráiban fogant elhatározásokat valóra válthassák. Néhányan kidőltek a sorból, néhányan eltévedtek a nehéz órákban, de a döntő többség itt van, helytállt és napról napra állja az élét próbáit; elkötelezetten, becsülettel és szorgalommal. Ma délelőtt találkozót adnak egymásnak egykori iskolájukban a huszonöt esztendővel ezelőtt végzett technikusok. Az első végzős csoportja annak az iskolának, amelyet a szocialista fejlődés dinamizmusa hozott létre 1950-ben; az az igény, amely a felszabadulást követően úgy lobbant fel a műszaki képzés iránt, mint a hamu alatt megbúvó parázs a szél fuvallatára. / Huszonöt esztendő nem nagy idő — s maga az iskola is alig harmincéves múltra tekinthet vissza —. hiszen más iskolákban már harminc-, ötvenéves évfordulókat is megünnepeltek. Így igaz, de nem Salgótarjánban! Nem, mert az egykori „kenyeretlen Tar- jánban” a felszabadulás előtt középfokú műszaki oktatás nem folyt, s az egyetlen gimnázium is magániskola volt. Nem voltak hagyományai a műszaki középiskolai oktatásnak. Ezeket a hagyományokat tulajdonképpen ennek az iskolának a megteremtésével alapozták meg és fejleszthetik tovább. Ezekből az alapokból éltünk és táplálkoztunk további életünk során — hiszen e sorok árója is az első neveltje ennek az iskolának — és igyekeztünk gyümölcsöztet- ni mindazt a sok szépet és hasznosat, amire megtanítottak minket. ■ Ennek a mai 'találkozónak nemcsak a huszonöt esztendős jubileum adja meg a jelentőségét, hanem .sokkal inkább az, hogy ez a csapát — nagyon Kis kivétellel — felelős vezető posztokra adott emberekét. Elsősorban itthon, a városban, de másutt is — szerte az országban. A negyedszázada végzett technikusok több mint a hatvan százaléka felsőfokú — döntő részben (nűszaki — végzettséget szerzett. Akad közöttünk műszaki doktor, vannak gyárigazgatók, tudományos intézetek és vállalatok felelős beosztású felső és középvezetői. Álljon azonban bármelyikünk bármilyen poszton, nyugodtan mondhatjuk, hogy igaz emberi, szocialista elkötelezettséggel igyekszik teljesíteni feladatait. Mindebben nagy szerepet játszott az, amit Borsos Gábor, egykori igazgatónk így fogalmaz meg a gépipari technikum tízéves történetéről írott művében: „Az első képesítő vizsgálat jó eredménnyel zárult. Különösen jó volt a gyakorlati oktatás eredménye, a munkához való hozzáállás. A végzett fiatalok négy éven át részben nagyüzemi munkások közt nevelődtek, megismerték a nehézségeket, de a munka szépségét is, és ez meglátszott rajtuk.” Ma délelőtt, amikor hosszú idő után újra találkozunk és egymás szemébe nézve „elszámolunk” a tetteinkkel, bizonyára senkinek sem lesz szégyellnivalója. S bizonyára újabb erőt ad ez az együtt- lét újabb feladataink tisztes elvégzéséhez, fiaink, lányaink — az ifjúság — neveléséhez, a jövő szándékaink szerinti alakításához. Pádár András Lemezismertető „SIKERRÁKÉTÁ" Ha nem rohannának ha. nyatt-homlok hitelrontással vádolni, akkor bátran megmondanál)!, hogy az Arcade-le- mezek „Sikerrakéta” című válogatása —* szerintem! — nem éri meg az árát. Bár a La Bionda „Egy nekem, egy neked” felvétele vitathatatlanul jó, még akkor is. ha a disz. kokban már unásig forgatták, s noha ott van a „Szombat éjjel” és utána Renée tolmácsolásában Brenda Lee régi nagy sikere, az „Édes semmiségek” — mindkettő jól elgondolt sza- ionrock —, a „Nyári bor” mégis aggaszt engem. 1 Mert egy igen közepes, mediterrá- nos ízzel leöntött, a rettentő Demis Roussos reminiszcenciáival állandóan előhozako. dó, magát „siker”-nek feltüntető, á német—holland nagy- közönség ízlésére apelláló' csi- nálmány, harmonikával, ciri. pelő mandoli'nnal. síróba forduló tremolós férfihanggal, satöbbi. Jópofa mariachi kezdetű és kíséretű a finom hall- .gató, de kellemes emlékű táncot nyújtó „A határtól délre (Mexikó felé)” az Octopus előadásában. Robert Palmer reg- gae-jét az F. M. „A völgyben hazafelé” című country-rockja követi. Ügy érzem, moziban ülök, a vásznon már inkább estébe hajló napsütésben, a préfin keresztül, autóúton nagy kocsi hajt, ben'ne a vezető (férfi, nő, mindegy) bal könyökét kilógatja, az ablakon, s jól látszik, hogy háromszögletű szendvicset eszik kényelmesen; közben ez a felvé. tel szól, ő is jókedvvel hallgatja biztosan. Ha ennyi minden jó, akkor mi a rossz ezen .a lemezen? — kérdezik önök méltatlankodva. Türelem! A rossz most jöh. Amikor azok, akik az igazi (lelkes) tánc-, vagy pop.rock. zenét eredeti adottságaiknál fogva egyszerűen képtelenek megérteni, érezni (van ilyenj), azt érzéketlenségükből és még egyebekből kiindulva lenézik — ám mégis, sőt csakazértis megmutatnák, hogy az említettekre rácáfolnak, mert mi az nekik, hisz olyan nemes (zene) kultúr'a örökösei —, akkor pöffeszkedéseikből megszületnek /az olyan szörnyűségek, mint az „O, kedvesem”, vagy a „Latin tánc” (— ez már a második oldalon van.) Az O’Jays tehetségét, erényeit ismerve, az itt közölt, „Azelőtt az én csajom volt” című szemelvény éppen olyan semmitmondó mint a HEP összeállításában a Hot Chocolate „Minden első győztes”-e. A „Földi mennyország” felvételén figyelemre méltó a hölgyek éneklésmódja. A negyvenesötvenes évek nagyzenekarral kísért énekegyütteseinek hangzása ez, a kiénekelt, tipikus női „szving-hang”. A „Bop-pot járva” vidámító, ügyes, villanyzongorát is al-, kalrnazó kabarészám, „egyszerű” foxtrott, ami egy ideig a csökönyös boogie-ba hajló szín uralkodását is eltűri. A lemezt az „A sziklának darabja” fejezi be, hard-rock felé kacsintó felvétel, amit szakértők már underground gyűjteménybe tennének. Vass Imre Gólyák Az együvé tartozásnak ősidők óta különböző jelképet vannak. Voltak, akik toliakkal, színekkel, kézmozdulattal, köszönéssel, öltözködéssel fejezték ki hovatartozásukat. Az újonnon érkezettek mindig avatáson esnek át, ezzel je- zik a „régiek”’, hogy maguk közé fogadták őket. Október 13-án a Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskolában is megtörtént az elsősök avatása, a jelvényátadó. Az ünnepségre a kohászati üzemek kultúrházában került sor. • Elsőseink meghallgatták Juhász Gyulai Epilógus, a salgótarjáni gimnázium tanulóihoz című versét, majd Csik Pál igazgató üdvözlő mondatait, aki a diákbizottsági titkárok mellére maga tűzte fel a Madách-jel- vényt, s az osztályfőnökök egy meleg kézszoritás kíséretében a többieket is diákká fogadták. Az ünnepség , nagyobbik részét a végzősök műsora alkotta. Bemutatták — kissé görbe tükörből nézve — osztályuk életét. A színpadon viszontláthatták önmagukat, hallhatták jellegzetes mondataikat legnépszerűbb tanáraik, egy- egy jó megfigyelő diák előadásában. A diákélet apró képei villantak 'fel, természetesen eltúlozva, felnagyítva. Az avatás „hivatalos” része ezzel befejeződött. De mivel diákünnepség disco nélkül el nem múlhat, este megint ősz- szejüttek a fiatalok. A délelőtti programra az elsősök eskütétele tette fel a koronát: piros zokniban, féllábon állva — „gólyákhoz” méltón — lelkesen mondták a fogadalom szövegét. „Az előző nap fáradalmait mindig matek- vagy kémiaórán pihenem ki... igyekszem mindig a tanár orra előtt kiosonni az ajtón, a köszönést pedig mindig mellőzni fogom... házi feladatot otthon nem írok... mindig azon leszek, hogy kettesnél jobb jegyem ne legyen”. Boldogan, ragyogó arccal jelentették ki ezeket a mondatokat. Nem látszott rajtuk aggodalomnak nyoma sem, amikor az eskü utolsó részét visszhangozták: „Ha fogadalmamát, nem tartom be, az egész iskola megvetése illessen, és a legmegalázóbb bélyeggel sújtson: bárki mondhassa rám, hogy stréber vagyok.” Ezzel azonban megkezdődött a komoly niunkg, felkészülés az érettségire, a felvételire, az életre. Most már mindenki maga dönti el,' mennyit vesz komolyan az eskü szövegéből. Bízzunk a „gólyák” józan eszében! . Veszprémi Erzsébet Szösszenetek GROTESZK NÉPBALLADA a mosdóban tolakodás; a birkák békésen bégetve a bennfentesek egymásnak nézték mesélik ahogy a forrásnál — két roham és néhány — sárga virágok közt — csuklás között — megölte a juhász mennyivel barátibb az idei a feleségét fogadás VÁNDORÜTON / magányos fa tövébe hajtom fejem legalább ő legyen velem (adorján) NÓGRÁD — 1979. október 20., szombat 5 i
