Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-19 / 245. szám

Várospolitikai fórum

ííöziiszfaság és közfigyelem

A NYÍLT várospolitika gyakorlata feltételezi egyebek között a közvetlen kapcsolattartást, a találkozást a tanács tisztségviselői, és a város felelősségteljes képviselői a pártalaps^ervezetek tagsága között. Ilyen' célt szolgált a közeli múltban lezajlott várospolitikai fórum, amelyért Fekete Nándor tanácselnök válaszolt azokra a kérdésekre, amelyek nem csupán a belváros, hanem a város egész lakosságát egyaránt foglalkoztatják. A fórumon elhangzott kérdések közül szükségesnek látszik külön is kiemelni azt, amelyik arra vonatkozott — mit tesz a tanács a köztisztaság megőrzéséért, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy az ország közvéleménye előtt korszerű városnak ismert Salgótarján lakói milyen körülmények között élnek.

A városlakó, a bejáró, az idegen, a csupán csak ide látogató tapasztalhatja, hogy az utóbbi években gépesítéssel, szervezettebb munkával komoly erőfeszítések történtek a város tisztaságának megőrzésére. Elkészült az újjáépített főtér, és a vele Ösz- szefüggésben levő, az Arany János utcáig húzódó járdaátépítés, ugyanakkor a város- központban újabb építési terület — a Fécskő utcai közműrekonstrukció — zavarja azt az összképet, amely az emberben a tiszta városról él. A fejlődés gondjai elkerülhetetlenek; türelemre és megértésre lesz szükség akkor is, amikor a tér továbbépítése a Pécskő Üzletház melletti szakaszon megkezdődik. Ezt a munkát el kell végezni, hiszen így válik egyetlen összefüggő résszé a belváros központi építészeti magja. Az a terület, amely közismerten a legnagyobb forgalmú, ahol naponta legalább egyszer, néha többször is majd minden salgótarjáni, vidékről bejáró megfordul. Az építkezések ütemszerűen folynak, velük a’ „felfordulás" is fokozatosan keletkezik és szűnik meg. Mindez természetesen nem történhet patikakörülmények között. Ezekben a hónapokban különösen nagyobb fegyelmezettség várható el az építőktől és a járókelőktől egyaránt. De van-e ilyen felelősség a salgótarjáni emberben?

ELGONDOLKOZTATÓ AZ PÉLDÁUL, hogy az egyik kora őszi vasárnapon minden akadályoztatás, figyelmeztetés nélkül „szabad kezet” kaphatott néhány műveletlen, félrészeg suhanc, akik sorra felborogatták a Pécskő Uzletház fedett teraszán és környékén elhelyezett — mellesleg dugig telt — hulladékgyűjtő edényeket, leszórhatták az üzletház tetejéről a járdákra a szigetelést fedő apró kavicsot. Senki nem szólt rájuk.

És ha már szóba került ez a fedett terasz — megkockáztatom a „merész” megállapítást: ennél kétesebb tisztaságú közforgalmú területet megyeszerte nem találni még egyet I Nem áztatja a jótékony eső. Ide nem járhat fel a seprőgép. Ezt gyakrabban kellene erős vízsugárral, megfelelő eszközökkel letakarítani. Nem tesz jót „tisztaságának” a hatalmas forgalom, s nem használ ennek a környezetnek az Itt működő presszó kocsmajellege sem. Idézzünk a fórumon elhangzott véleményből: a lakosság nagy

Élhettek volna

Több elővigyázatosságot!

Maksó József élt 59 évet. Miközben kerékpárját tolta, elütötte egy személygépkocsi. Kórházba szállítás után meghalt. Nagy Gyula élt 46 évet. Egy NISA gázolta halálra. Tórák Zoltán egy gyermek apja, 43 évesen elütötte egy autóbusz. Pár órával kórházba szállítása után meghalt.

A mondatok mögött tragédiák, többszörös tragédiák húzódnak meg. Családokban keletkezett Űr, s nemcsak a hozzátartozók sérültek meg lelkűkben, hanem azok a gépkocsivezetők Is, akik életük végéig el kell, hogy viseljék a tudatot: részük volt egy ember halálában.

A legidősebb sem volt 60 éves, a másik kettő pedig élete delén. Élhettek volna még.

Megdöbbentő, hogy 24 órán belül 3 haláleset történjen, közlekedési baleset következtében. Még megdöbbentőbb, ha figyelembe vesszük, hogy az egész megyét érintő közlekedésbiztonsági akció befejezése után néhány «órával történtek • a szerencsétlenségek. Pedig a városi és járási közlekedésbiztonsági szervek, S a mögöttük álló szélesedő bázis folyamatosan, rendszeresen nagy erőfeszítésekkel törekszik a lakosság gondolkodásának formálására, a tudatos, biztonságos közlekedés megvalósítására. Kezdve az óvodáknál, a legkisebbek nevelésénél, s zárva az üzemek, intézmények, munkahelyek rendezvényeivel, ahol a

felnőttekben megrögződött közlekedési szokások — sajnos, gyakran 1 rossz szokások 1 —, átalakítása, a legjobb módszerek átadása a feladat. Több száz aktivista dolgozik fáradhatatlanul, hogy minél kevesebb tragikus esemény színhelye legyen a közút.

Sajnos, bármekkorák e nemes erőfeszítések, eredményeikkel — mint azt a fenti szomorú példák Igazolják — nem lehetünk elégedettek. A három baleset körülményei csaknem azonosak, szinte mindegyiknél megtalálható a kellő körültekintés hiánya.

Ezúton is szeretnénk a gépkocsivezetők figyelmét felhívni: korábban sötétedik, a hirtelen romló lá^ásviszo- nyok a szokásosnál fokozottabb elővigyázatot, figyelmet igényelnek. A gyalogosoknak pedig javasoljuk, hogy — bár a KRESZ a lakott területen nem írja elő —, ha járda híján az úttesten kénytelenek közlekedni, inkább a menetirány szerinti bal oldalon haladjanak, hogy távolabbról érzékelhessék a közeledő jármüveket, és így csökkentsék a veszély lehetőségét. A tragédiákat csak közösen száműzhetjük az utakról! *

Telek Ond,

rendőr főhadnagy, alosztályvezető

egyetértéssel fogadta azt a tanácsi rendeletet, amely megtiltja a nyilvános helyeken, az utcákon, a boltok, italboltok, üzletek környékén, a kapualjakban, parkokban és

más közterületen az italozást. Az „üvegesek”, az üvegből kortyolgatok* száma jelentősen csökkent a rendelet óta. Ugyanez nem tapasztalható a közterületen szemetelők táborában. Más szóval, az utcai italozás elítélendő cselekedet, a szemetelés továbbra is

mindenkinek -L- vállalatnak, intézménynek, karbantartónak, építőnek és városlakónak, járókelőnek — úgyszólván a legbensőbb magánügye. Ha nem így lenne, nem hangzott volna el a fórumgn az a panasz, amely a járdákon felejtett (?) építési törmelékekre vonatkozott. A szabálysértők, a közterületek tisztasága ellen vétők felelőssége azonban mindenkire vonatkozik. Érthetően követeli a közvélemény, hogy a tanács illetékes osztálya legyen következetesebb és határozottabb az intézmények szemetelőivei szemben. Akkor is, ha ez saját felügyelet alá tartozó intézmény. Az egymásra mutogatás ezúttal sem vezethet sehova — az egyéni szemetelők elleni fellépés a lakosság szemléletváltozása nélkül egyszerűen elképzelhetetlen.

A SZEMÉLYES PÉLDA- MUTATÁS lehet az első, a második, hogy a szemetelő gyerekre akkor is rászóljon a felnőtt, ha ezt maga a szülő elmulasztja, és aztán egymást is figyelmeztetni sr.ük- séges. Hogy ez kén) elmetlen? Az, kényelmetlen, de a szemetes város, a szemetelő járókelő egyenesen visszataszító. Legyen több hulladék- gyűjtő — ez is jogos kérés, s á város igyekszik is kielégíteni az ilyen igényeket. De legyen ilyen igény is! Nem elég a hulladékgyűjtők gyarapítását követelni. Az üres gyűjtő dísznek is értelmetlen. Szemléletváltás, tulajdonosi felfogás nélkül, a kollektív felelősség" vállalása, a személyes példamutatás elterjedése nélkül nem lesz tisztább város Salgótarján. Ahol, mint a tanácselnök válaszából megtudtuk: az utóbbi hónapokban egyetlen szabálysértési bejelentés sem volt köztisztaságügyben. Olyan ügyben, amelyben mindenki egyaránt érdekelt.

(T. Pataki)

A Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységében az idei esztendőben a tervek szerint 532,T ezer darab tréningruhát gyártanak. Ebből a mennyiségből több mint 200 ezer darab ex. portra kerül. A gyáregység dolgozói a kongresszusi munkaverseny felhívására pótfelajánlásként vállalták, hogy az egyéni teljesítményt hat százalékkal növelik — kj —

Fennáll a veszély!

Erdeink védelmében

Lessing-ünnepségek

Lessing születésének 250. évfordulóját ünnepük az idén az NDK-ban. A nagy német drámaíró és esztéta a felvilágosodás harcosa, a klasszikus nemzeti irodalom és a realista esztétika egyik megalapozója volt. A tiszteletére rendezett emlékév eseményei közül is kiemelkedik „Bölcs

Náthán” című drámai költeményének felújítása a drezdai Állami Színházban. A Klaus Dieter Kirst és Wolfgang Dehler rendezte előadás híven tolmácsolja a ma is érvényes mondanivalót. Az elmúlt tíz évben 114 féiújításban adták elő Lessing drámáit az ország színházaiban.

— Nógrád megye erdői

— amellett, hogy a turisták

előtt vonzóvá teszik a tájat, s a szépségük büszkévé teszi az itt lakókat — jelentős anyagi értéket képviselnek. Senkinek sem lehet tehát közömbös, hogy ipari nyersanyagként, levegőt tisztító zöldövezetként vesszük-e

hasznát, vagy meggondolatlanság, hányavetiség folytán tűz martalékévá lesznek. Az idei esztendő első felében százezer forint kár keletkezett erdeinkben. Ez az ösz- szeg igen magas, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy korábban — nem Is olyan régen — volt olyan év, mikor milliók váltak füstté és pernyévé. Az erdőtüzek idei helyzetét így értékeli Nagy László tűzoltó százados, megyei ' parancsnokhelyettes:

— Ez év első felében 143 esetben riasztották tűzoltóinkat erdőtűzhöz. Ebből 39 vaklármának bizonyult. Jelentős kárral — összesen 87 ezer forinttal — 31 járt. A fönnmaradó 73 riasztásnál. csak avar, legelő égett, az összérték nem, haladja mega húszezer forintot. A tűzesetek 83,5 hektár erdőt, 363 hektár legelőt és avarral borított területet érintettek. A legtöbb vonulás — 55 eset — áprilisra, illetve — 43 eset

— márciusra jutott.

— Mely okokra vezethetők vissza a tűzesetek?

— A zömét szabadban való tüzelés — természetesen — a tűzrendészen szabályok be nem tartása okozta. Bizonyos mértékig eredménynek tekinthető, hogy egyre ritkábban kirán í ülőhelyeken gyullad rneg az erdő. Ügy látszik, akik a hegyet-völgyet járják, mint a magukéra, úgy vigyáznak a fákra, bokrokra. Annál több | bajt okoztak azonban a kiskertek, erdőal- ji üdülő- és hétvégi házak gazdái. Erre mutatnak az Eresztvény, a pécskői Szilvás, a salgótarjáni környéki kertes házak, a bárnai erdőre futó kertek tüzei. Természetesen csak kis hányaduk szegte meg a rendelkezéseket, mégis a tüzek nagy része ezeken a területeken ütött ki. Alapvetően a gaz- és szemét- égetés vezet a listán. Utánuk mindjárt a dohányzás, illetve a gyermekek játéka szerepéi a tüzek okaiként. Utóbbi külön figyelmet érdemel, hiszen míg 1977-ben tíz, 1978-ban már 13, az Idei első fél évben 23 tűzeset okozójaként derítették fel, s ezek nagy része erdőtűzként tjelentkezett.

— Több alkalommal közzétettük a tűzgyújtási tilalmat. Betartották-e az állampolgárok?

— Nem mindenki! Az erdőtüzek közül mintegy húszat

a rendelkezés megszegői okoztak. Nemcsak ellenük, hanem azon szabálysértők ellen is eljárást indítottunk, akik tevékenysége — az időbeni közbeavatkozás miatt — nem válhatott veszélyessé. Sajnálatos módon akadtak olyanok is. akik a tűz oltását, a védőszántás készítéséi tagadták meg, többszöri felszólítás ellenére. Természetesen ellenük is eljárás indult.

— Számíthatunk-e erdőtüzekre az év hátralevő részében ?

— A hideg időjárás ne tévesszen meg senkit Az ősz igen veszélyes évszak. A nagy mennyiségben lehulló száraz levél igen gyúlékony, csakúgy, mint a nedvességtartalmuk egy részét fokozatosan elvesztő növények, bokrok és fák. Éppen ezért úgy a turistáktól, mint a gazdálkodóktól fokozott elővigyázatosságot várunk. Ugyancsak fontos, hogy az erdőgazdaságok, Illetve termelőszövetkezetek jobban védjék erde- ik'et, ne csak a kiemelt, turisták által látogatott helyeken, hanem minél több ponton helyezzenek el tilalmi táblákat, és fokozzák az ellenőrzés hatékonyságát.

Az erdő közkincs. Hasznát így vág)' úgy mindnvájan é’- vezzük. Éppen ezért mindnyájunk kötelessége, hogy megóvjuk.

— K- —

Hála és pénz

Egy kórbo’ncnok némi öngúnnyal megjegyezte: etikailag feddhetetlenek vagyunk az orvostársadalomban. Az ember nincs kitéve a kísértésnek, hogy borítékot csúsztatnak a kezébe. Még nem találkoztam hálás hullával... A belgyógyász, a sebész persze azonnal visszavág: könnyen beszél, amikor nagyobb a jövedelme, mint a miénk. Veszélyességi pótlék, az igazságügyi orvosszakértői véleményezés díja, szóval csurran-cseppen és semmivel sem kevesebb, mint általában egy szakorvos fizetése a hálapénzzel együtt.

Hálapénz. Neuralgikus téma, akár orvosok, akár betegek vagy egészségesek körében vetődik ,fel. Ingerli a közvéleményt, holott teremtöje, terjesztője nagy részben a betegségből felgyógyult ember. Az, aki hol tyalkan. hol lázadó méltatlankodással panaszkodik, hogy elvárják tőle. Abban, hogy a „Van-e választott orvosa?” divat kialakulhatott, a betegek is hibásak. A kórtermekben egyik betegről a másikra terjed ez a ragály, az újonnan érkezőknek mindjárt ajánlanak orvost, s azt is megbeszélik, men’nyi pénzt szokás adni. Átment a köztudatba, hogy a súlyos betegeket a legnagyobb tudású orvos műti. Pedig ma már nem egy személyhez kötött az orvosi munka, hanem a szakmai követelményeknek megfelelően több orvos együttműködésén alapszik. A felelősség mindenkor az intézeté.

Több mint két éve, hogy az egészségügyi Integráció bevezetésével egyidőben megszüntették az intézeti magángyakorlatot. Ettől függetlenül számos kórházban, ha a szülő nő ragaszkodik orvosához, mint konzlliárius jelen lehet a gyermek születésénél, de az osztály ügyeletes orvosai felelősek a szülés levezetéséért. Ilyenkor a beteg dilemmája: ugyan, kinek adja a hálapénzt? Sokan tévhitben élnek, mert nem biztos, hogy a legnépszerűbb orvos a legalkalmasabb egyes beavatkozásokra. Az ideális persze az lenne, ha a beteg orvosba vetett bizalma kiterjedne az intézetre is, s a hála valóban hála maradna, 'nem öltene testet a pénz formájában.

Egyes intézetekben — pár éve — a hálapénz ügyét erkölcsi mérlegre tették és szélsőséges intézkedéseket vezettek be. Például nyilatkozatot írattak alá a beteggel arról, hegy rtem adott hálapénzt. így akarták igazolni az orvosok és az egészségügyi 'dolgozók szocialista, és szakmai etikának

megfelelő magatartását. Helytelen felfogás volt. mert az etikai rend megszilárdításának korántsem ez a módja. Ne n vitás, súlyosan sérti az. állampolgárok jogát, ha egy kórhá- ban olyan szellem alakul ki, hbgy a betegtől vagy hozzátartozójától rendszeresen anyagi juttatást várnak, elfogadnak, sőt kifejezetten kérik. A betegek egy része ugyanis nincs olyan anyagi helyzetben, hogy pénzt adjon az orvosnak, s ezért úgy érzi, emiatt háttérbe állítják, késleltetik gyógyulását.

Az egészségügyi törvény kimondja, hogy megkülönböztetés nélkül minden beteg állampolgár! jogán, állapotának megfelelően részesülhet magas színvonalú ellátásban.

Hogy valaki a gyógykezeléssel elégedett, s háláját ajan. dékkal, pénzzel fejezi ki, az magánügy, az orvos és a beteg dolga, nem tiltható meg. De ha táppénzbe vételéért, kórházi ágyért, szanatóriumi beutalásért, engedélyezett terhességmegszakításért fogad el pénzt az orvos, akkor visszaél a társadalomban elfpglalt felelős beosztásával, helyével — korrupt magatartása törvénybe ütköző. Büntethető. Az egyik kórházban történt: a gyógyíthatatlan beteg, annak reményében, hogy a fiatal doktornő lábra állítja, nagy összegű ta. karékbetétkö'nyvet ajándékozott kezelő orvosának, pedig az tudta, hogy az idős etnber legfeljebb már csak egykét hátig él. Mégis elfogadta. Az orvosnőt ■*- etikátlan magatartása miatt — azonnal elbocsátották az intézetből.

Az orvosok — hozzávetőlegesén — negyven százaléka fogad el hálapénzt. Egy részük azzal az indokkal, hogy szükségük van nagyobb jövedelemre, mert társadalmi rangjuk igényesebb, tehát költségesebb életmódra „kényszeríti” őket. Míg mások azt állítják, hogy a közvélemény elítéli, kevésbé jó orvosnak tartja azt, aki nem engedi, hogy a beteg lerója háláját. Elvégre más területen is — szolgáltatásban, kereskedelemben — az utóbbi évtizedekben hozzászokott a lakosság, hogy akkor részesül kifogástalan kiszolgálásban, ha borravalót, vagy borsos felárat fizet érte. Az egészségügyre azonban ez nem vonatkoztatható. Itt a dolgozók tekintélves része nem a pénzt tartja a hála kifejezési eszközének. íav gondolkodik a többség, aki nem váltja pénzre az orvosi hivatás méltóságát. Mert a hála benne lehet egv tekintetben, kézfogásban, megilletődött köszönetben, évről évre visszatérő megemlékezésben egy képeslapon —, de borítékba zárt ötszázasok képében aligha.

h. a.

NÓGRÁD — 1979. október 19., péntek

T