Nógrád. 1979. október (35. évfolyam. 230-255. szám)

1979-10-03 / 231. szám

A megyék életéből: tlia«9ám» Biológiai központ Szegeden MIMIIItliinlH Ilin HIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIU11 Ilii 1111IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII IIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIII Forró tavaszi kikötő. .. Hot Spring Harbor... — érdekes képzettársítás, a világ egyik legrangosabb tudományos fo­lyóirata becézi így az MTA szegedi biológiai központ­ját, amelynek kékesszürke épülete kiemelkedik a város legszebb zöld övezetéből. Az intézet eddigi néhány eszten­deje már bejegyeztetett a ma­gyar tudomány nagykönyvé­be. Érdemes visszapillantani az egyes állomásokra. A bioló­giai tudományok lehetőségei sokáig korlátozottak voltak. Az ország legjobb biológusai egy komplex intézmény létre­hozását javasolták, melyhez 1962-ben a kormány megadta a segítséget, a több százmillió forint összegű támogatást. A szegedi tervezők elképzelései alapján épült fel a biológiai központ, 310 millió forintos költséggel. Ugyanilyen érté­kű ma az intézet műszerpark­ja is. 1971-ben avatták fel, majd ezután két épületszárnyat hoz­tak tető alá és 1973-ban telje­sen kitárhatta kapuit a magyar •tudomány biológiai fellegvára. Amilyen egységes volt a véle. mény abban, hogy ezt a ku­tatóközpontot létre kell hozni, annyira megoszlottak a nézetek abban, hogy hol működjön az új intézet. Szegeden már a döntés előtt megvolt minden, ami nélkül egyetlen kutatóköz­pont sem létezhet: Budapest után Szegeden van a legtöbb felsőfokú oktatási intézmény, nagy múltú a természettudo­mányi és orvosegyeteme, je­lentős a mezőgazdasági ku­tatóbázisa. Itt dolgozott Szent- györgyi Albert Nobel-díjas biokémikus és olyan orvospro­fesszorok alapítottak itt isko­lát, mint Rusznyák István, Jancsó Miklós, Brucker Győ­ző, Ivanovics György, Géléi József. NÉGY INTÉZET — EGYMÁS MELLETT Amikor az intézet első fő­igazgatója Straub F. Bruno — Szentgyörgyi Albert ta­nítványa — programját meg­hirdette, sokan kíváncsian kér­dezték. hol lesz annyi kutató és ha akad is, hajlandó-e egy­általán Szegedre költözni? Hi­szen a szegedi központ első­sorban két intézetre épült, az MTA Budapesti Biokémiai In­tézetére és a Genetikai Inté­zetére, amelyek egy-egy részé­nek kellett csak Szegedre te­lepülnie. A kutatói gárda mégiscsak kialakult. A vá­rosi tanács 120 lakást adott a letelepüléshez. A neves bio­lógusokat vonzották a ragyo­góan felszerelt laboratóriu­mok, a rendkívüli munkale­hetőségek. Ma 138 kutató dol­gozik itt és akivel csak beszél­tem, egytől egyig mind büsz­ke, hogy az intézmény munka­társa lehet. A kívülálló is ked­vet kap — ha bepillant a ku­tatóintézet életébe —, hogy .ilyen környezetben dolgozzon. A termelés „csodafegyvere” korunkban a szervezés. De a tudományra is érvényes ez a megállapítás. Szegeden négy intézet van együtt: a bioké­miai, biofizikai, genetikai és növényélettani. Az intézetek csak adminisztratív kereteket jelentenek, mert gyakorlati­lag nincsenek közöttük válasz, falak. A laboratórium épüle­tében mind a négy egymás mellett kapott helyet. Közös minden, a műszerektől a felső vezetésig. Az igazgatótanács osztja fel a működéshez és fejlesztéshez szükséges esz­közöket. Az egyes intézetek sem a hagyományos osztályok sze­rint tagolódnak. Nem az alá- és fölérendeltségi viszony a meghatározó, hanem a kuta­tott terület. Az intézetek más és más szempontok szerint ha­sonló témán dolgoznak. Ha váratlanul új kérdésre buk­kannak, akkor a csoportok könnyen felbonthatók és át­rendezhető^ A mesterkélt konvencionális szakosodás helyett az egész szervezet fi­gyelme a tudományos problé­mára irányul. A biológiai köz­pont kapcsolatot tart az egye­temmel is. (Egyik új épület- szárnya az intézet mellett épült.) A hallgatók és oktatók rendszeresen bejárnak ide, mert itt olyan műszereket használhatnak, melyekhez másutt nem juthatnak hozzá. A központ kutatói pedig át. járnak oktatni. Igen fontos, hogy a kutatók nap mint nap találkoznak egy­mással,, kicserélhetik tapasz­talataikat. Ennek egyik kézzel­fogható eredménye a követ­kező: az egyik genetikus meg­hallgatta biokémikus kollé­gájának előadását a halak zsír­savának természetéről. Ez ad­ta az ötletet, hogy összefüg­gést keressen a búza hideg­tűrő képessége és a zsírsav között. Ma közösen vizsgálják a növények htdegtűrését. A biológiai központ csak né­hány évig biztosítja az egye. temről kikerült szakemberek tudományos képzését. Ezután nagy részük elhelyezkedik, az alkalmazott kutatóintézetek­ben. Persze, ha erre lehetőség van. Sajnos, nagyon sok terü­leten még nem ismerték fel a biológus munkájának fontos­ságát. Találkoztam már olyan, nal is, aki bérelszámolóként, könyvelőként dolgozik. Pedig e tudományágban nincs túl­képzés. Az a baj, az ipari, me­zőgazdasági vezetők közül ke­vesen tudják, hogy mekkora nyereség, ha jól képzett, nagy tudású szakemberek kerülnek hozzájuk. Sokan közülük meg­fordultak a világ legjobb ku­tatóhelyein, mivel a központ erre is ad lehetőséget. Az UNESCO és a magyar kor. mány megállapodása értelmé­ben nemcsak a külföldi szak­emberek töltenek egy évet Szegeden, hanem a magyar szakemberek közül is évente 15—20-an utaztak hosszabb- rövidebb tanulmányútra. (Egyébként a fejlett ipari or. szágokban a különböző ipari üzemek, alkalmazott kutató- intézetek már elsősorban olyan szakembereket alkalmaznak, akik az alapkutatásban is jár­tasságot szereztek.) A hazai körülmények miatt az intézet­ben nem ideális a cserélődés. Évente csak 3 százalékos a „fluktuáció” a kutatók között, pedig 10 százalék lenne az egészséges. A TUDOMÁNY TERMELŐERŐVÉ VÁLIK Háromszázmilliós beruhá­zás, évi 60 millió forintos tá­mogatás, ragyogóan képzett szakemberek, európai színvo­nalú felszereltség... Egyetlen kutatói hely fenntartása az államnak 4—500 ezer forintjá­ba kerül. Felvetődik a kér­dés: ennek ellenértékeként mit kap az élet, az ipar, a me­zőgazdaság? A szegedi központot az alapkutatás céljából hozták létre. A természettudományi kislexikon definíciója szerint az alapkutatás a tudományos munkának az a része, amely új természeti, illetve társadal­mi törvényszerűségek feltárá­sát célozza. Az alapkutatás ál­tal megszerzett ismeretek gya­korlati felhasználásával az al­kalmazott kutatás és a fejlesz­tési kutatás foglalkozik. A szegedi tudósok számtalan té­ma közül választhatnak, hi­szen az alapkutatás területe határtalan. Ha csak arra gon­dolunk, hogy a fajok száma egymillió, már ez a tény is legalább ennyi tudományos problémát jelent. A sok témából lehet válo­gatni. Ám a kutatók elsősor­ban azokra a kérdésekre for­dítanak figyelmet, amelyek­nek eredményeire már a kö­zeljövőben számítani lehet. (Bár elképzelhető, hogy olyan felfedezések is születnek, ame­lyek csak évtizedek múlva hasznosíthatók). Az alapkuta­tás természetrajzához még az is hozzátartozik, aminek ma látszólag semmilyen haszna nincs, holnap már nélkülözhe­tetlenné válik. A mindennapi élet és a ter­melés egyre jobban támasz­kodik a biológiára. A növé­nyek és állatok sokoldalú is­merete nélkül elképzelhetetlen az élelmiszeripari és mezőgaz­dasági termelés növelése, fej­lesztése. Jó néhány példa mu­tatja, hogy a biológiát alkal­mazni lehet a hagyományos ipari területeken. A gombák és baktériumok tenyésztésével új gyógyszerek, tökéletesebb élelmiszeripari termékek állít­hatók elő. A genetika és bio­Az MTA biológiai intézetének épülete. kémia újabb eredményei nél­kül elképzelhetetlen az orvos- tudomány előrehaladása. A biológia is termelőerővé vált és a szegedi központ meg akar felelni ennek a feladat­nak. Hosszú lenne felsorolni, hogy milyen területen végez­nek alapkutatásokat. Elsősor­ban olyan témákkal foglal­koznak, amelyek a mezőgaz­daság és gyógyszeripar szá­mára fontosak. Igen izgalmas kutatómunka a rovarok élet­ciklusának szabályozása. A genetikai intézetben egy nagy munkacsoport ecetmuslinca segítségével tanulmányozza ezt. Hogy miért érdekes ez a kérdés? Évmilliók óta a lep­kék petét raknak, a petéből hernyó kel ki és nem szüksé­ges hosszasan magyarázni, hogy míg táplálékukat meg­szerzik, milyen károkat okoz­nak a mezőgazdaságnak. A hernyó bebábozódik, s a báb­ból lepke lesz. Az alapkutatás problémája, hogy ez a folya­mat milyen genetikai program szerint történik. Ha a kutatók megismerik a szabályozás lé­nyegét, akkor kidolgozhatják annak módját, hogy beavat­kozzanak a fejlődés körforgá­sába, a szaporodást megállít­sák. Tulajdonképpen ez nem más, mint rovarirtás —, per­metezőszer nélkül. Ha a mus­lincán át megismerik a tör­vényszerűségeket, akkor a töbui káros rovarnál is megta­lálják a genetikai szabályozás lehetőségét. , ÖSSZEOLVASZTOTT SEJTEK A növényélettani intézetben is izgalmas kísérletek folynak. A növénynemesítök elsősor­ban ivaros keresztezésekkel hoznak létre új, jobb, szapo­rább növényeket. Ivaros úton azonban számos növény nem keresztezhető. A mezőgazda­ságban korlátlan lehetőségek nyílnának meg a növényne­mesítés előtt, ha sejtszinten azok a növények, amelyek iva­ros úton nem keresztezhetők, valamilyen módon keresztez- hetővé válnának. Külföldön már kidolgoztak olyan eljá­rást, amelynek segítségével a növényi sejtek falát lehámoz­zák és így csak egy hártya ve­szi körül a sejtet. Ekkor a két növényi sejt összeolvasztható. Az összeolvasztott sejtekből új­ra lehet növény. Ezt igazolta két szegedi tudós, dr. Maliga Pál és dr. Dudits Dénes kuta­tása. A világon elsők között Szegeden hoztak létre ilyen, úgynevezett szomatikus hib­ridnövényeket. Ezeknek a ku­tatásoknak óriási a jövője. A növényi sejttenyésztés másra is jó. Például a kémcsőben tar­tott sejtek védve vannak a fertőzéstől, s ezekkel el lehet érni, hogy fertőzésmentes nö­vényt alakítsanak ki. A ví­rusmentes növény terméshoza­ma sokkal jobb és állandóbb, mint a fertőzötteké. A szegedi biológiai központban ^külföldi tapasztalatok alapján kezdtek e kérdés kutatásához. Az ered­mények már dicséretesek. A Szegeden kidolgozott módsze­rekkel végzik a Sasad tsz-ben az alma-, szilva- és más gyü­mölcsfák, valamint a fővárosi Rozmaring Tsz-ben a gerbera és szegfű vírusmentes előállí­tását. Dr. Föglein Ferenc a szőlő vírusmentes szaporítását dolgozta ki. A Rozmaring Tsz-ben már az ő kutatási eredménvei alapján termel­nek. A növénvélettan területén néhány év alatt a nemzetközi élvonalba kerültek a szegedi tudósok. A biokémiai intézet munka- csoportjai is figyelemre méltó témákon dolgoznak. A génse­bészeti technika segítségével a különböző élőlényekből szár­mazó géninformációk a kém­csőben ..összevarrhatok”. Hogy mi haszna van ennek? A tu­dományos lehetőségek ma még szinte elképzelhetetlenek. Pél­dául ilyen ismeret alapján tel­jesen világossá válik a sejt működése. Gyakorlati kihatása például a következő lehet: * baktériumokba olyan képessé­get visznek be, ami az em­beriség számára hasznos lesz. A cukorbetegség gyógyszere­ként ismert inzulint nagy ne­hézségek árán állati szervek­ből vonja ki a gyógyszeripar. Ha ezt baktériumok termelni tudnák, akkor a penicillinhez hasonlóan iparilag elő lehetne állítani. Egyébként az USA- ban már szabadalmaztattak ilyen eljárást. Ha a hazai gyógyszeripar versenyben akar maradni, akkor ilyen eljárást, technikát itthon is kell ismer­ni. És a biokémiai intézetben ezért is folytatnak hasonló ku­tatásokat. FÉNYENERGIA ÉS AZ IDEGRENDSZER A biofizikai intézetben mes­terséges hártyákkal, membrá­nokkal kezdték a kutatómun­kát.’Tudni kell, hogy minden élő sejtet sejthártya vesz kö­rül és az ott lejátszódó folya­matok általános törvényszerű­ségeket mutatnak, amelyek az élőlényekben azonosak. Ami­kor ezt a rendszert jól megis­merték, élőlényből vett anya­gokat kezdtek beépíteni mes­terséges hártyákba. Jelenleg olyan fehérjéket építenek be, amelyek a fényenergiát át tud­ják alakítani. És az Is köztu­dott, hogy a biológiai kutatá­sok egyik alapvető problémá­ja a fényenergia mielőbbi hasznosítása. Életünk a nan- energiától függ. A membránok vizsgálata összefügg a búza fagyállóságának kérdéseivel, de a membránok kutatása összefügg az idegrendszeri ku­tatásokkal is és az idegsejt számos tulajdonsága a sejt­hártyával kapcsolatos. Az itt szerzett információkat a gyógyszeripar felhasználhatja. Az idegsejlekre ható gyógysze­reknél az ipari kutatás hátte­rét biztosítják. Az új gyógv- szerek kikísérletezésénél egy­re fokozottabb hangsúlyt kao a biológia. Szegeden nagyon komoly alapvető immunológiai alapkutatások is indultak. Fő­leg az emberi szervezet véde­kezésével kapcsolatos kérdé­sekkel foglalkoznak. együtt­működve a szegedi egyetem orvosaival. Tó­szeged büszke tudománvos életének új jelképére. A ku­tatóközpont tehetséges szak­embergárdája eddigi eredmé­nvei vei is megalapozta tekin- télvét a nagyvilágban, és to­vább öregbíti a város hazai, s nemzetközi hírnevét. Halász Miklós Munka közben az egyik laborban. NÖGRÁD — 1979. október 3., szerda I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom