Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-14 / 215. szám
H/IÍMiha-póiváUafások ? Tartalom: a ráadás El-elhangzik hébe-korba — további 100 ezer forint érté- Költséget ,tervezett szinten kivált azok körében, akik kűt fölhasználnak, vagy elad- belül tartani nem verseny-, szkepszissel fogadják a versenymozgalmat némely brigádok „mintha-pátváUalásokkal” áll- nak a salgótarjáni nának elő. Vagyis azt ajánl- állításra, ják föl, ami egyébként is hozzátartozik a Kötelességet nak más vállalatnak. A bri- hanem munkaföladat hogy gádtagok együttesen megnéz- mondhatnánk —, hiszen vál- amolyan nek egy filmet, s ellátogat- lalati terv készült rá. Ám ez szoborki- a kérdés is bonyolultabb, mint gondolható. A termelés Egyik munkaverseny-fele- biztonsága arra sarkallja az munkakörükhöz, lök ismerősöm szavajárása: anyaggazdálkodót, hogy egy- nagylelkűen ettől a vállalástól ugyan nem szerre kiadós készletet halfölajánlani — bizony komi- kap szívgörcsöt az ember. Le- mozzon föl, ne legyen vele kus. Ámde valóban fölösle- hét, hogy az előbbi listát ol- gondja később. Ám a tömérlajstro- vasva is e szavakkal figyel- dek eszköz miatt egekig szöjelentős meztette volna a kollektívát: kik föl az eszközlekötési jáa vállalások mára írni egy-két munkaköri föladatot? Talán gondolják át újra a pótföl- rulék. Hogy ezt elkerüljék, az nem. Hiszen ezáltal olyan ajánlást. Ám, ha a brigád ve- anyaggazdálkodóknak vállalígéretet tesznek a kollektívák, zetővel, Pintér Károllyal bon- niuk kell a kockázatot, a ruamely ösztökéli őket/a fontos tennivaló lelkiismeretes, alapos, gyors .elvégzésére. A fölajánlás tehát nem üres ülni a fölajánlás forma: a föladatnak ráadás- kor. figyelemmel, ráadáslelkese, déssel való jeeskedik. dással foglalkozó összesen öt fölajánlást tett a tiszteletére. Az alkalmazotti a kiemelt beruházásokhoz előállított termékek csbmagolá- sára —, mint a vállalás írja colgatjuk a vállalás pontjait, galmas gondolkodást, a készkiderül: a kollektíva tagjai 'letszint napra —, de legnem fognak karba tett kézzel alábbis hétre — kész figyeteljesítése- lését és így tovább. Mindehhez fontos ösztönzést ad Mint elmondja: a Paksra a verseny- és csapatszellem, megoldásáról ke- készített gyártmányok cső- Az egy újítás ráadásjellege magolásához nyolcféle mé- nem vitás senki előtt. E pont Sorra véve a nagybátonyi retű fenyőfűrészáru szüksé- egyértelműen dicséri a kol- FÜTŐBER Ságvári Endre ges. Az áru beszerzése még lektívát, kiváltképp, ha azt brigádjának idei pótfölaján- egyféle méretben is bonyo- vesszük: sem az év eleji, sem lásait, első látásra több ké- dalmas. A feladat megoldásé- a mostani újításuk nem rétes értékűnek látszó vállalás hoz több helyre el kell uta,z- kedt meg a saját munka szű- tűnik föl. Az anyaggazdálko- ni a beszerzőknek, több egy- kos keretei között. A tagok kollektíva séggel kell kapcsolatot te- — műszaki ismereteiket ki- remteni, föleleveníteni, ápol- használva .— először gyártás., felszabadulás 35. évfordulója nil E munka közben — óha- másodízben gyártmányfej- és a közelgő pártkongresszus tatlanul — makacs fiaskók- lesztéssel kapcsolatos ötletet ba ütköznek, ezek dacára to- dolgoztak fel. közösség vább kell próbálkozniuk _ a Az elfekvő anyagok félmegoldásig. Kötelességük használásával kapcsolatos válvolnaez amúgy is? Igen. Ám- udást vehetjük kötelesség, de mindnyájan tudjuk, mi- nek is, de nem járnánk mesz- — „külön” beszerzi a fenyő- képp vált , az ész, ha köteles- säe az igazságtól, ha döntően fűrészárut. „Gondosabb mun- séget old meg, s miképp, ha a ráadás jellegét domboríta- kavégzéssel” anyagköltséget önként vállalt tennivalót. Más nánk ki ennek a munkának, a tervezett szinten belül tart- dolog egy mord főnöknek be- Ugyanis a használaton kívüli ják. Újítást készítenek az év számolni a kudarcról, s me- készlet eladására közvetlen elején vállalt egy újításon ki- gint más egy baráti kollektí- termelési érdek nem ösztö- anyagokból vát sújtani vele. keli sem a gyárat, sem az anyagosztályt. Erre a célra egy — talán nem mindig hatásos — népgazdasági szabályzó szolgál; jól egészítheti ezt ki a versenymozgalom. A felajánlás szerint a vállalat fővárosi és csongrádi üzeme együttműködik a nagybátonyi- akkal a raktárakban porosodó anyagok, eszközök „életre keltésében”. Ezt az együttműködést Nagybátonyban a Ságvári brigád szorgalmazza. Ami a kollektíva kulturális vállalását illeti: már végre is hajtották. Ebben az volt az újszerű, hogy a lakóhelyen kívüli programot: bonyolították le — sikerrel. Bár az eddigiekből kiviláglik: igaztalanok volnánk, ha a mintha-pótvállalásokat az első olvasásra megmosolyognánk. De az se volna kisebb hiba, ha térdre borulnánk előtte. Az effajta felajánlások igazi tartalma a végrehajtás közben, annak értékelésekor dől el. vül. Az elfekvő Hogy élnek a dolgozók Togliattiban ? ’Az Avto VÁZ — a hatalmas Togliatti autógyár — szociológusainak értékelése szerint az üzem munkásainak élete — az ország gépiparában foglalkoztatottaké" hoz hasonlóan — eléggé tipi" kusnak mondható. Milyen is tehát? A félmilliós Togliatti városban a 102 ezer autógyári ember mindenkinél korábban ébred fel reggelenként. A munkába sietők közül 33 ezren viszik magukkal a tanulással járó gondokat: közülük 25 ezren a magasabb képzettség megszerzését célzó tanfolyamra járnak, ötezren középiskolába, 2400 ember pedig felsőfokú oktatási intézmények hallgatója. A képzés ingyenes. A több száz autóbusz 20 perc alatt 35 ezer embert szállít a gyárba, az első műszakba. (Togliattiban, amelyet minden részletében megterveztek, az ipari és a lakónegyedet jelentős távolság választja el egymástól). Bekapcsolják a légkondicionáló berendezéseket. Délelőtt 11 órakor leáll a fő szerelőszalag — kezdetét veszi az ebédszünet. A váltás valamennyi munkása 2gy- időben ebédel — a megterített asztalok mellett 15 perc alatt elfogyaszthatják az ételt, a négyfogásos ebéd ára 40 kopek. A dolgozók különböző diétás ételek közül is válogathatnak. Amíg a szerelők ebédelnek, addig a takarítógépek megtisztítják a vibrációt elnyelő padlózatot. Az ebédidő hátralevő 30 percét a dolgozók kedvük szerint töltik el. A legkedveltebb szórakozás a sakk, a dominó, sokan olvasnak, mások pingpongoznak, vagy a labdát rúgják. Délután négy órakor az autóbuszok a gyárkapuk előtt várják és viszik tíz irányba az utasokat. Minden más szolgáltatás (élelmiszerüzletek, óvodák- bölcsődék, mosodák, fodrászat stb.) a mikrorajonban található, ahol a dolgozók élnek, s az sem mellékes, hogy mindezek a lakóházaktól «számított 300 méteres körzetben vannak. A lakóházakat az ál* lám építette és ingyenesen juttatta a gyár dolgozóinak. A lakbér alacsony. A Szovjetunióban a családi költség- vetésnek mindössze 3 százalékát teszi ki a lakbérre fordított kiadós. Az estét, mint a világon mindenütt, Togliatti dolgozói is családi körben szeretik eltölteni, vagy szívesen járnak egymáshoz vendégségbe. Persze, a . fiatalok más kedvtelés után néznek: hangversenyre, zenés szórakozóhelyekre, moziba mennek. Háromezer ember szakkörökben hódol kedvenc művészeti ágának — az este a próbák ideje, a sportolóknak pedig az edzéseké. Büszkék arra, hogy Togliattiban négy világbajnok, Két Európa-bajnok található, tízen' pedig a Szovjetunió bajnoka címet nyerték el. Leonyid Korenyev Molnár Pál Mire hell Mpnintnc?- megint 082:1 vásár 0gy 111 by Ilii UŰU hangzik ez, mint egy reklám- szöveg. De vajon, szüksége van-e az őszi vásárnak reklámra? És — szükségük van-e az áruknak, a fogyasztási cikkeknek reklámra, azaz őszi- vásárra? Végül: meg kell-e rendezni egyáltalán a jelenlegi, egyszerűsítésre, takarékosságra intő körülmények között is az őszi BNV-t? Azért kockáztatjuk meg ezeket a kérdéseket, mert léteznek, és mert a vásárral kapcsolatos vélemények, s a gyakorlat is meglehetős tarkaságra utalnak. Persze, nem lenne olyan sokféle vélemény, * ha nem lett volna olyan sokféle az elmúlt években a vásárral kapcsolatos munka és — valószínűleg nem kezelték volna olyan különböző módon az érdekelt vállalatok a vásárt, ha érezték volna, hogy érdekeltek. Alighanem itt kell megragadnunk az egymásba kapaszkodó kérdéshálmazt. Köztudott, hogy a vállalatok — köztük a fogyasztási cikkeket gyártó cégek, — érdekeltsége a hatékonyabb gazdálkodásban mindmáig igen különböző, bár senki sem tagadhatja, hogy a gazdaságirányítás napjainkban igen nagy erőfeszítéseket tesz a vállalatok úgynevezett „piacérzékenységnek” növelése érdekében. Nos, a vásár, ha valóban komolyan veszik az érdekeltek és kihasználják az általa nyújtott számtalan lehetőséget, akkor védeni, pártolni, sőt fejleszteni érdemes, kiváló intézmény. Az eladónak, ha vannak új gyártmányai —, amelyeket képes is számottevő mennyiségben előállítani! —, hogy mérlegelje a bel-, sőt bizonyos mértékig a nemzetközi piacot és műszaki, gazdasági, kereskedelmi elképzeléseiben igazodjék a tapasztalatokhoz. Csakhogy ez lelkiismeretes, fölkészült jelenlétet föltételez az első naptól az utolsóig. Nem elég hangzatos sajtótájékoztatót rendezni, lebonyolítani a protokollbemutatókat és megbeszéléseket; kellően tájékozott és bizonyos hatáskörrel is rendelkező munkatársak mindig legyenek a „standon”, mert bármikor érdeklődhet a vevő,. Egy kereskedelmi vállalat képviselője, külföldi üzletember, vagy „egyszerű” vásárlátogató... Itt kell szót, ejteni az évek óta firtatott azonnali vásárlási lehetőségről, amelyet minden megnyilvánulásában —semmi kétség — nagyon szívesen fogad a vevőközönség. Mégis ki kellene végre mondani nyíltan: a vásár nem valami óriásira méretezett bevására vásár? lóközpont. A fogyasztási cikkeket bemutató őszi vásár sem az! Persze örvendetes, ha a kereskedelem, akár az áruházak, akár egyik- másik szaküzlethálózat a vásárral egyidejűleg forgalomba hoznak néhány újdonságot, vagy a termelővállalatok saját, illetve a kereskedelemmel közös boltjaikban azon frissiben igyekeznek kipuhatolni a vevő reagálását. A könnyűipar például idén is tesz ilyen kísérletet. De a vásár sikerének végül is ez nem feltétele! Sokkal inkább az, hogy tényleg legyen érdemleges bemutatni való újdonsága a termelőnek, azzal kapcsolatban a tárgyalás, tájékozódás, piackutatás és reklám minden lehetőségét jól használja ki, akár azt is, hogy már a helyszínen vegyen föl akár egyéni megrendeléseket. De aztán állja, amit ígért! Mondani sem kell, hogy a termelőcégek vevőként is érdekeltek a vásárban. A ruházati feldolgozók például itt szavukon foghatják a textileseket, az importőrök olcsón nemzetközi piackutatást végezhetnek és nem utolsósorban: úgyszólván mindenki megismerheti többé-kevésbé a házai és a külföldi konkurrencia kínálatát. A belkereskedelemnek pedig valóságos „nagyhét” ez az időszak — vevőként és eladóként olyan közegben mozoghat, láthat és győzhet is nehézségein, amely koncentráltabb és sokatmondóbb minden egyébnél. Ami a külföldi beszerzéseket illeti, olcsóbb is: az eladó helybe jön. Akadnak aztán külön értékei is az őszi vásárnak. Ilyen a játékkiállítás — talán fölélénkítheti meglehetősen egy helyben topogó játékkultúránkát. De mi főként a barkács- kiállítást tartjuk igen fontosnak, annál is inkább, mert ezúttal a házépítés és a lakás- karbantartás munkálataihoz igyekszik segítséget nyújtani. Ha valóban el lehetne érni, hogy az érdekelt belkereskedelmi és építésügyi tárca, de továbbmenőleg mindazok a vállalatok, amelyek bark ács boltokat tartanak fönn, ne csupán erre a másfél hétre tennének csodát, hanem végre huzamosan ellátnák boltjaikat a szükséges anyaggal és eszközzel, akkor célt érne ez a kiállítás. Mnnniij feladat, aminek jó elvégzése vi.: mennyi tán felül helyezi a vásár eredményességét. És ettől még lehet sok tarka esemény, látnivaló, eszem-iszom színhelye is a BNV. De igazi vonzóereje, reklámja mégis a komolysága, megalapozottsága lesz, Balog János Fejlődő mezőgazdaság Macedóniában, (Jugoszlávia) Bitola városának közelében nagy építkezés folyik. Mesterséges tó épül itt a mezőgazdaság és az ipar növekvő vízigényének kielégítésére. A 632 méter hosszú és 90 méter magas duzzasztógát 112 milliárd köbméter vizet gyűjt össze, amely Pelagonija mezőinek öntözéséhez ad majd nagy segítséget. Ezt a hatalmas vízmennyiséget felhasználják az ugyancsak ebben a körzetben épülő vízi erőmű üzemeltetéséhez is. A munka befejezésének tervezett határideje 1982. Ili '..jlt#,, " lilliU1 lii ■ 1 IQ! Bányászati múzeum nyílt Oroszlányban. \z egykori XVI-os bányaüzem épületeiben az 1937-től működő Oroszlányi Szénbányákban egykor és ma használatos bányagépek, műszerek és bányatörténeti dokumentumok láttatok. Bikaviadalra vágyik Gépsorok között, csavarhúzóval „Lehet, hogy nem is a gép rossz, csak a varrónő ideges” — mondja Homoki Ferenc, a Váci Kötöttárugyár kazán gyáregységének gépjavítója. A huszonöt éves fiatalember szerint egy kicsit pszichológusnak is kell lenni annak, aki egy varrodában a gépek javítására vállalkozik. — Pár napja valamelyik asszony eltörte a körforgót a Singer gépen. A gépre panaszkodott, pedig ő volt túl kapkodós: megrántotta az anyagot — így a szakember. Ilyen esetben — halljuk tőle — türelmes fölvilágosítás- sal próbálják megnyugtatni a varrónőt. De mi van akkor, ha a műszerész lesz ideges? — Velem nincs ilyesmi. Problémáim vannak, de nem tépelődöm miattuk. Az otthonit nem hozom be ide; az ittenieket meg, ha kiléptem a kapun, már el is felejtettem... Homoki két éve keresi kenyerét Kazáron. Korábban autószerelő volt egy közlekedési vállalatnál. Masina az autó is meg a varrógép is, mégsem biztos, hogy aki ért az egyikhez, jól ismeri a másikat. — Eleinte előfordult, hogy nem tudtam mit kezdeni a géphibával. De ez az idő ejmúlt. Most az új gépekkel adódhat gond. Fél éve jött a japán KANSAI- daraboló. Ahhoz nem értettünk volna, de vele érkezett Vacról egy műszerész is, aki az NSZK-ban tanulmányozta a japán gépeket. Ö elmagyarázta, megmutatta, amit tudnunk kell róluk. Nemcsak a gépek lehettek szokatlanok a jóképű fiatalembernek. A varrócsarnokban légiónyi nő dolgozik, s köztük csupán két férfi. Kevésbé edzett legény alighanem szögletesen mozogna egy darabig a gépsorok között. — Kezdetben engem is feszélyezett, hogy, ha odamentem egy géphez, bizalmaskodtak, intimebh, dolgokat kérdeztek. De már régóta nem jövök zavarba ilyesmitől. — Most mit csinál, ha „in- timebb dolgokat” kérdeznek ? A fiatalember elmosolyint- ja magát. — Válaszolok. A vegyes nehézségekkel járó munkáért — túlórázás nélkül — három és fél ezer forint körüli fizetést visz haza havonkint. „Az igényeimhez ez kevés” — halljuk Homoki Ferenctől. És a- végzett munkához képest? — Ahhoz is. Nem fizikailag fárasztó a nyolc óra. De, ha netán nem tudnék megjavítani egy gépet, a termelés visszaesne. A szakértelem az, ami nincs megfizetve. A két műszak nagyjából meghatározza, miként piheni ki munkája fáradalmait. — Ha a délután szabad, gyakran elmegyünk a felesegemmel Tarjánba moziba, vagy színházba. A diszkót nem szeretem, mert túl hangos ... Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tánczene ellensége volna a huszonéves fiatalember. Odahaza a magnóhall- . gatás a kedvenc időtöltése: a Boney M- és a Bee Gees- számokat forgatja; „...otthon magam szabályozhatom a hangerőt!” Nem szakított végérvényesen az autókkal; ha alkalom adódik, ma is bütyköl gépkocsikat. — Volt nekem is autóm: egy Fiat 850-es. De eljárt fölötte az idő, túladtam rajta. Rossz élnem autó nélkül, ;o- vőre venni szeretnénk egyet... Családjával: feleségével, kislányával a szülők házában laknak. Három szoba áll rendelkezésükre az épület második szintjén, így hát lakásgondjuk nincsen. Mód nyílik külhoni utakra. — Jövőre ki is megyünk: Még nem tudjuk hová. Nekem különben régi vágyam, hogy Spanyolországba utazzak, és hogy megnézzek egy bikaviadalt . . . p. m.
