Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-12 / 213. szám

Megkedvelték a munkahelyi testnevelést a Váci Kötöttárugyár kazári gyáregységének dolgozói. „Egy Kicsi mozgás mindenkinek kell...”, mondja a nóta, s a kazári asszonyok vallják: így is van ... Széchényi tapasztalatok Eredményes együttműködés A tanácsok önkormányzati erősödésében; latok szélesítésében; a köz­ség gazdaságpolitikai célki­tűzésének a lakossággal tör­ténő megismertetésében; a társadalmi munkaakció szer­vezésében jelentős szerepet játszik a tanácsok és a nép­frontbizottságok kapcsolata. népképviseleti, művelődési és közoktatási fel jellegének adatok végrehajtásának se- tömegkapcso- gítése. A bizottság jól együtt­működik az intézmények ve­zetőivel. Ki kell emelnem a szülők körében végzett ered ményes tevékenységüket. Elősegítik a tankötelezettségi törvény végrehajtását, hoz­zájárulnak az iskolai és a csa­ládi nevelés összehangolásé­Földi Lászlóval a Szécsényi nak.^ a megteremtéséhez. Je- nagyközségi Tanács elnöké- lentős szerepet vállalnak a vei a kapcsolatok helyi ta- helytörténeti és Honismereti pasztalatairól beszélgettünk. munkában. — Még 1972-ben írásos — Hogyan lehetne az megállapodást kötöttünk, együttműködést még haté- melyben meghatároztuk az konyábbá tenni? együttműködés főbb területe- _ Nyugodtan elmondha- it. módszereit. Kétévenként tóm, hogy a nagyközségi ta- értékeljük a megállapodásban nács és a HNF-bizottság kap- foglaltak végrehajtását. Az csolattartására a rendszeres­együttműködés fontos fel- ség, a tervszerűség és az adata: a szocialista demokra- eredményesség jellemző, tizmus kibontakozása és el- Egyre inkább felismerjük a mélyítése. közös tevékenység fontossá­— Melyek azok a területek, gát. Az együttműködés ha­ahol a tanács és a népfront- tékonyságát tovább lehet fi- bizottság együtt tevékenyke- nomítani és bővíteni. Első­jük? sorban az eddig kialakult jó — Közös feladatként ha- módszerek továbbfejlesztésé- tároztuk meg a megválasz- ve:- fejlődés, az új körül- tott tanácstagok és az or- menyek adta feladatok meg- szággyűlési képviselő mun- kívánják az együttműködés Icájának segítését. Minden kiszélesítését. Gondolok itt évben közösen szervezzük a az újonnan megválasztott tanácstagok és a beszámolását. A ciklus meghosszabbítása in dokolta, hogy a tanácsi és a népfrontaktívák a tanács­tagokkal közösen elbeszélges­senek. A tapasztalatokat ösz- szegyűjtöttük, melyet a vb, illetve a népfront elnöksége megtárgyalt. Az 1980-ban sorra kerülő választások in­dokolják, hogy az ősszel Is­mét megszervezzük a tanács­tagokkal való elbeszélgetést. A népfrontbizottság javasla­ta alapján minden évben megszervezzük a falugyűlést Szécsényben és a hozzátarto­zó Benczúrfalván, illetve Pösténypusztán. — A település fejlesztésébe, szépítésébe hogyan kapcso­lódik be a népfrontbizottság? — Annak örülök, hogy a tanácstagok és a bizottsági tagok jó együttműködése nyo­mán évről évre növekszik a lakosság által végzett tár­sadalmi munka értéke. Az elmúlt két évben közösen hirdettük meg a megyei szer­vek felhívása alapján a tisz­tasági mozgalmat. A pénzben is kifejezhető, igen jelentős összeg mellett, fontosnak tartom a lakosság aktivitását, amelyet a községért kifejtett; amelynek eredménye, hogy Szécsényben sok a park. a virág, a zöldövezet. — Az emberek életvitelé­nek, gondolkodásmódjának alakításához. formálásához mennyiben járul hozzá a Ha­zafias Népfront nagyközségi bizottsága? — Munka tervükben kellő helyet és szerepet kap a köz­képviselő lakóbizottságok tevékenysé- tanácstagi 8«nek közös segítésére, a környezetvédelem, társadal­mi összefogást igénylő fel­adatainak a megoldására — mondta Földi László, a Szé­csényi nagyközségi Tanács el­nöke. sz- f. fiz filtond­F0f8Ztí]-&írt A moszkvaiak és a szovjet főváros vendégei jól ismerik a Kreml falá­nál húzódó Alekszand- rovszkij-kertet. A kert­nek, amelyet O. I. Brove tervei alapján 1820—22. közt létesítettek, érdekes története van. A kert első növényeit: 162 nyírfát, 133 hársfát, 80 berkenyét, 20 kánya­fát. 2 vadrózsát, 34 Zelni- cemeggyfát, 43 mogyo­róbokrot 1821-ben egy Szidorov nevű paraszttól vásárolta Moszkva város- rendező bizottsága. Mes­terséges barlang is épült a kertben, terméskőből, díszkövekből és alabást- romból. 1913-ban a kertet „újra­fésülték”: átrendezték a ' pázsitot, átültették a fá­kat, új öntözőcsatomá- kat fektettek le, padokat állítottak fel. A szovjethatalom évei­ben a kert arculata to­vább változott, gazdago­dott és szépült. A mester­séges barlang közelében avatták fel az első szov­jet emlékművet — a munkásmozgalom ki­emelkedő gondolkodóinak és harcosainak. obeliszk- jét, 1918-ban. Az obeliszk, amely Lenin közvetlen utasítására készült, N. Vszevolosszkij munkája. Az Alekszandrovszkij- kertben található az is­meretlen katona sírja, amelyet 1967. május 8-án avattak fel. A sír egy al­kotócsoport, D. I. Bur- gyin, V, A. Klimov és N. V. Tomszkij munkája. Szépülő városaink Debrecenben — amely Ady Endre szerint a „maradandóság” városa — a múltnak ad­ták át a „Libakertet”. A gémeskutas, pocso- lyás városrészecske helyén emeletes ■ házak övezte lakótelep nőtt ki a földből. Az ilyes­fajta városképváltozással nemcsak a jubi­láns hajdúsági főváros dicsekedhet. Egész sor megyeszékhelyünk (közte Salgótarján) belvárosában bontogatják már az évszázados, rozoga viskókat, hogy helyükre 8—10 emele­tes toronyházak épüljenek. Olyanok, amelye­ket korábban sehol sem láthattunk az ország­ban a fővároson kívül. A városkép átalakí­tását kísérő kommentárok közül egyet eme­lünk ki, azt, amelyet a pécsi új tízezres la­kótelep építői jegyeztek meg: „Nekünk is megvolt a Mária-Valéria telepünk, nemcsak Pestnek. Mi is eltüntetjük ...” Vidéki városaink, megyeszékhelyeink az utóbbi években- egyre inkább jó értelemben vett riválisai lettek egymásnak — s Buda­pestnek is. Ki tagadná, hogy ma már szinte minden vidéki központunkban megtalálhatók a modern nagyvárosra annyira jellemző su­gárutak, tágas ligetek, neonfényes utcák, szé­les vásznú mozik, gazdag kirakatok, bisztrók, kozmetikai szalonok, akárcsak Pesten ... ,A miskolci Herman Ottó Múzeum város­történeti kutatói immár tíz éve hozzáláttak, hogy elkészítsék városuk utcakataszterét. Mi­közben a korabeli forrásmunkákat tanulmá­nyozták, egy XVIII. századi, feljegyzésre buk­kantak. Szerzője nem minden dicsekvés nél­kül közölte: „...az utolsó fél évszázadban erősen meggyorsult a város fejlődése, amit az is bizonyít, hogy ez idő alatt nem keve­sebb, mint öt új utca épült”. A szerző bizo­nyára elképedne, ha tudná, hogy az elmúlt harminchárom esztendő során Miskolcon több mint kétszáz utca született, többségüket modern lakóházak, üzletsorok övezik. Per­sze nem feltétlenül kell historikus távlatok­hoz fordulni összehasonlításért... A ma embere a városiasodás régen elkép­zelhetetlen ütemének a tanúja. Aki csak né­hány -évig él távol „fatornyosnak” már alig­ha nevezhető szűkebb hazájától, az is nehe­zen ismer rá visszatértekor régi szülőváro­sára, amely időközben kilométerekkel ter­jesztette ki határait, helyet adva új hidaknak, pályaudvaroknak, rendelőintézeteknek, stran­doknak, játszótereknek, sportpályáknak. E vidéki „fővárosok” versengését magától értetődően évről évre nagyobb közönség kí­séri figyelemmel. Mondhatni, az egész or­szág kíváncsi az eredményre. A történelmi kövek, histórianevezetességek, ■ építészeti em­lékek, tájak, hagyományok valamikor az or­szág lakosságának csak kis hányadát vonzo - ták vidéki városainkba. Milliószámra éltek hazánkban olyanok, akik nem ismerték vá­rosainkat, vagy csak egyet-kettőt közülük. Tavaly, egy esztendő leforgása alatt egymi- lió látogatója volt városainknak. Ez a kíván­csiság már vidéki „fővárosainknak” szólt, azoknak, a helyeknek, ahol a természetes adottságok a modern élet kényelmes, hasz­nos újdonságaival párosultak. Mi. az a hajtóerő, ami arra készteti a vidé­ket, ’hogy saját központjait Budapesthez ha­sonlóvá tegye? A választ találóan fogalmaz­ta meg egyik nagyüzemünk főmérnöke. Ami­kor beszélgetés közben saját városának meg­változott arculatára terelődött a szó, ő ne­vetve mondta: „No, igen, nálunk nemcsak a gépek és berendezések készülnek futószala­gon, hanem az igények is ...” Valóban, ezek az igények tették szükségessé a felszabadulás óta, hogy városaink alig három évtized alatt évszázadok mulasztását pótolják. A falu, a vidék is magáénak akarja tudni, közelebb kí­vánja hozni mindazt a kényelmet, szépséget, modernséget, amelyet korábban csak a fő­város — bár sokszor még az sem — nyújt­hatott volna. Minderre a lehetőséget elsősor­ban a szocialista iparosítás teremtette meg, amely az eladdig elhanyagolt, sokszor sivár mezővárosokat iparvárosokká és egyúttal kul­turális centrumokká varázsolta. Az iparosi-, tás nyomán az anyagi és szellemi kultúra új központjai alakultak ki hazánkban. A vidék és a főváros közt folyó nemes ve­télkedés alaphangját éppen ez a megválto­zott gondolkodás adja meg. Városainkban ezer és ezer olyan ember él, aki már tuda­tosan munkálkodik igénye beteljesedéséért, szeretett szülővárosa fel virágozásáért. Ezek a patrióták, saját szabad idejüket áldozzák föl, eszük és kezük munkáját bocsátják a közös­ség rendelkezésére, hogy városuk szebbé, rendezettebbé, kulturáltabbá váljék. Ők azok, akik elébe sietnek jövőjüknek s elhatározásukkal, lelkesedésükkel — csakúgy, mint a pesti patrióták — méltóak kívánnak lenni a szocialista nagyvárosok lakóihoz. K. F. , 4 palotást ,,kultúrpalota” program jából Igaz, hogy Nógrád megye az igényeinek rhegfelelő mű­bővelkedik szép hangzású velődési és szórakozási lehető­községnevekben, ám ezek kö- ségekhez. zül is kiemelkedik Palotás Színházi előadások az ope- község elnevezése, amely az rától a daljátékig, író-olvasó asszociációk egész sorát indít- találkozó, mesedélután, divat­ja el az .emberben. Elsőként bemutató, népdal- és magyar- talán az ősi magyar tánc jut nótaest egyaránt szerepel a eszünkbe, de mióta tavaly művelődési ház nyári prog- augusztusban — átadták Palo- ramjában. Az intézmény vonz- táson az új művelődési házat, erejét mi sem bizonyítja a település — nevéhez méltó- jobban, mint az, hogy színvo- an — valóban rendelkezik nalas diszkóikat egyre több egy „palotával”. fiatal látogatja. Az impozáns művelődési ob- . . kialakul! és közös­jektum nemcsak esztétikus s kovácsolódott kiscíopor­külsejével, hanem változatos, .? __ «_ , ’ . . . , , , tok (gyermek es felnőtt iro­Svt' m,PgirS, ?J?i‘sy‘ lm«l dalml Ottjártimkkor Sy Ói«- »">;» «t,enk,d.,k, nem párné könyvtárvezető adott .^irk„aSZeZont” “ rövid tájékoztatást a nyár művészeti, művelődési esemé­nyeiről további elképzeléseik­ről. A rögtönzött programis­mertetés választékából való­ban nehéz kiemelni még a legjellemzőbbeket is. Ami n tikkasztó hetekben Egy kis ízelítő a nyár végi és az ősz terveiből; A legkiseb­bek örömére folytatódik a meseszínház sorozata, a . fia­taloknak több neves hazai együttes ad koncertet, s bi­ügtön szemünkbe ötlik, az az zonyára a felnőttek is ^megta- immár egyre céltudatosabban lálják majd az érdeklődésük- kibontakozó törekvés; hogy ne^ megfelelő műsorukat, minden réteg hozzájuthasson — vé — fiz állattenyésztés eredményei A szocialista építés évet alatt az állattenyésztés a bolgár mezőgazdaság egyik fejlett ágazatává vált. Az ál­lattenyésztők adják a' mező­gazdasági termékek 35 szá­zalékát, s biztosítják az élel­miszeripari nyersanyagszük­ségletek ugyancsak 35 száza­lékát. Az elmúlt években az or­szágban átadtak 20 sertés­farmot. felépítettek 13 ba­romfigyárat. E baromfitele­peken 100—850 ezer tojóál­latot lehet elhelyezni. Jelentős eredmények szü­lettek a tejtermelésben ; is ,— jelenleg a tejhozam eléri az évenkénti 3000 litert. (Össze­hasonlításképpen: 1956-ban az átlag tejhozam alig érte el az évi 1263 litert.) Az eredményekben nagy szerepet játszott az is, hogy évről évre bővül a szakem­bergárda — jelenleg körülbe­lül 3000 zootechnikus és majd­nem 2000 állatorvos dolgo­zik a bolgár állattenyésztés­ben. Ünnep utáni hétköznapok Megkezdődött az iskolaév. Zagyvarónán Nivelt Jenöné reggelenként szapora léptek­kel igyekszik a tanári szoba felé. Matematikát és fizikát tanít. Sok gyerek jár ebbe az iskolába, vannak vagy két­százan. A tanárnő Mátraverebély- ből „települt” Zagyvára, vagy­is idejött férjhez. Megszeret- . te az embereket, a vidéket, szívesen tanít, vérbeli peda­gógus. Több mint tíz' esztendeje választották meg népfronttit- káFnak.' v — Miért? — Talán azért, mert itt la­kom a faluban, rám min­dig számítani lehetett, bármi­lyen tennivaló adódott. Jó a kapcsolatom ^a szülőkkel, jó­formán mindenkivel találko­zom értekezleteken, az iskolá­ból jövet-menet az utcán. Kétszer még soha nem kellelt szólni senkinek, hogy jöjjön társadalmi munkára. Külö­nösebben győzködni sem. Mindenki tudja, hogy ma­gunknak csináljuk. Érdekes település Zagyva­róna. Sokáig kis. falu volt Salgótarján mellett, évekkel ezelőtt városrésszé lépett elő. A buszok néhány perc alatt hozzák-viszik az embereket. Gyári műszakvóltások idején mindig nagy a forgalom. Ser kan várakoznak a buszmegál­lóban, vagy érkeznek megtö­mött szatyrokkal. Nyitódnan, csukódnak a kertajtók, a megszépült tágas házak egy­más után nyelik el az érke­zőket. Kiemelkedő, nagy dolgokat nem csináltunk, az igaz, de arra mindig törekedtünk, hogy folyamatosan, rendsze­resen dolgozzon a népfront- bizottság. Amolyan sok kicsi, sokra megy elv alapon. Ennek köszönhető bizortyá- ra, hogy évente tartanak jól sikerült megemlékezéseket, békegyűléseket, összejövetele­ket. — Ne felejtsük el a társa­dalmi munkát — mondja Nr veltné. — Sokat dolgoztunk az óvoda központi fűtésének a beszerelésén. Ha jól számí­tom, ennek értéke legalább ötvenezer forint. Járdalapo­kat raktunk le, az legkeve­sebb kétszázezer forint. Van­nak „kipróbált” törzstagjaink. Kriston Pista bácsira, Mol­nár Jenőre, Földi Lászlóra, German Józsefre mindig szá­míthatunk. Ozsvárt Sándor, a népfrontelnökünk, ő is mindig talpon van, ha valamit szer­vezni kell. Nagyon jó a városkörzeti népfrontbizottság kapcsolata az ötvözetgyárral, az erőmű­vel. A gyárral például az Is­kola is szocialista szerződést kötött. Az üzemiek szívesen segítenek, ha valamit javíta­ni. szerelni kell, a gyerekek pedig szerepelnek ünnepsége­ken, rendezvényeken. Lelkes népfrontos Szabó János, a tanácsi kirendeltség vezetője is. Mintegy három­ezer ember él a városkörzet­ben, gyakran kérik a segítsé­gét, tanácsát. Nemcsak a kü­lönféle ügyek intézésében, hanem akkor is vállalja a közreműködést, ha közös munkára kell buzdítani. Nivelt Jenőné népfronttit- kári „minőségében” nagyon büszke a nők klubjára. A mű­velődési házzal közösen szer­vezték, tavaly először. Akkor még amolyan tapogatózásnak szánták, lesz-e érdeklődés. —• A nagy siker, a sok lá­togató bennünket is megle­pett. Az asszonyok szívesen jöttek, volt előadás, a gye­rekneveléstől kezdve a cse­csemőgondozásig, a sütés-fő­zés rejtelmeiig, jóformán min­denről, ami csak egv mai fia­talasszonyt érdekelhet. Ezért folytatjuk továbbra is. Ha­marosan összeül a bizottság, hogy megvitassuk, milyen tennivalóink akadnak, mit le­hetne még jobban elvégezni... Minden bizonnyal ennek a lelkiismeretes, szívvel vég­zett munkának köszönhető, hogy Nivelt Jenőné a közel­múltban — a megyében ne­gyedmagával — kiváló nép­frontmunkáért kitüntetést ka­pott. | Csatai Erzsébet NÓGRÁD - 1979. szeptember 12., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom