Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-12 / 213. szám

Iráni helfietk ép Harcot feleznek a kardok Több, mint egymillió iráni vett részt hétfőn a vasárnap éjjel elhunyt Taleghani aja- tollah temetésén. Khomeini ajatollah. Bazaf Ean miniszterelnök és Sariat Madari ajatollah Taleghani halála alkalmából részvéttáv­iratot intézett a nemzethez. A hivatalos Pars hírügy­nökség gyászjelentése szerint „Taleghani ajatollah, a nagy tekintélyű vallási vezető na- lála súlyos megrázkódtatás az iráni nemzet számára. Jelen­létére —, amely az ország bizonytalan helyzetének sta­bilizálása irányába hatott — rendkívül nagy szükség volt, Irán politikai színpadán. •* A Reuter teheráni tudósí­tójának értesülései szerint az iráni hadsereg dezertált tiszt­jeinek egy csoportja képezi ki Kurdisztán hegyeiben a kor­mánycsapatok ellen gerillahá­borúra készülő kurd felkelő­ket. / ’ i A Mahabadot ellenőrzésük alatt tartó kormánycsapatok mintegy 50 ezerre becsülik a hegyekben rejtőző kurd fel­kelők számát. Abdul Rahman Ghasszem- lu. a Kurd Demokrata Párt (KDP) főtitkára, az egyik kurd hegyi faluban adott nyilatkozatában kijelentette: „nem győztek le bennünket. Az, hogy a városokat vissza­foglalták, nem jelenti a há­ború végét, hanem a harc új szakaszát nyitja meg. Saját háborúnkat még meg sem kezdtük. A hegyek között fel­állított titkos támaszpontja­inkról gerillatámadásokat, ter­vezünk Kurdisztán megszállt városai ellen” — mondotta a KDP főtitkára a Reuter tu­dósítójának. * Ibrahim Jazdi, iráni kül­ügyminiszter az el nem köte­lezett országok havannai csúcstalálkozója végén adott nyilatkozatában az iráni- amerikai kapcsolatok megúju­lásáról beszélt. Az amerikai ABC televíziós társaság hét­főn közölte a nyilatkozatot, amelyben Jazdi kijelentette: az Egyesült Államoknak nem kell többé úgy viselkednie, mintha Irán „jóságos testvé­re” volna. A megdöntött sahhal kap­csolatban Jazdi közölte: Te­herán ígéretet kapott Wa­shingtontól, hogy a sah soha nem kap politikai menedék­jogot az Egyesült Államok­ban. Az iráni külügyminiszter végezetül bejelentette, hogy Andrew Young, az Egyesült Államok volt ENSZ-nagytö- vete Iránba szóló meghívást fogadott el. (MTI) Befejeződött a moszkvai világkonferencia Kedden Moszkvában a do- mos üdvözlőtávirat érkezett kumentumok elfogadásával a tanácskozáshoz állam- és véget ért a gyermekek békés, kormányfőktől, neves politiku- biztonságos jövőjéről tanács- soktól és közéleti személyisé­kozó világkonferencia. A plenáris záróülés résztve­vői először a négy bizottság, valamint az ifjúsági fórum munkájáról készített, beszá­molókat hallgatta meg, majd konferenciát Edit Balentine, a Békéért és Szabadságért Küzdő Nők Li­gájának elnöke tartotta meg a gektől. A Magyar Szocialista Mun­káspárt nevében Kádár Já­nos, a Központi Bizottság el­ső titkára üdvözölte a világ­A záróülésen két felhívást fogadtak el, az egyik az ENSZ konferencia elnökségének be- közgyűléséhez szól, a másik a számolóját. Egyebek között világ közvéleményének figyel- tájékoztatta a konferencia mét irányítja a gyermekek résztvevőit arról, hogy szá- problémáira. (MTI) Nagy fogás volt Spanyol terroristák letartóztatása Dajan reklamál ' Izrael helyteleníti az NSZK tárgyalások jelenlegi szaka- közel-keleti politikájában be- szában a palesztinok önren- következett változást és ama- delkezési joga napirendre ke- ga részéről továbbra sem haj- rüljön. (MTI) landó a palesztin kérdés ren­dezésébe bevonni a Paleszti- * nai Felszabadítási Szervezetet. Mose Dajan izraeli külügymi­niszter, az NSZK-ban tett kétnapos látogatásának végén tartott sajtóértekezletén értés­re adta, hogy a nyugatnémet —izraeli viszonyban nem si­került kiiktatni a feszültsé­geket. Dajan különösen azt kifogá­solta, hogy a nyugatnémet ve­zetők nemzetközi fórumokon, Genscher külügyminiszter pe­dig legutóbbi egyiptomi láto­gatása során „a palesztinok önrendelkezési jogáról” be­szélt, holott ez a meghatáro­zás nem szerepel az európai közösségek 1977-es közel-kelé- ti állásfoglalásában. Azt mond- . ta, megérti, hogy bizonyos nyugati államok — elsősorban olajproblémáik miatt — az arab országokhoz fűződő vi­szony javítására törekednek, ennek azonban — szavai sze­rint — nem szabad az Izrael­lel való kapcsolatok kárára történnie. Dajan Genscherrel és Hel­mut Schmidt kancellárral folytatott tárgyalásain nyu­gatnémet részről igyekeztek eloszlatni az izraeli aggodal­makat. Schmidt ígéretet tett arra, hogy „hamarosan” Tel Avivba látogat, eleget téve egy évek óta érvényes meg­hívásnak. Genscher — Dajan szerint — elkötelezte magát, hogy az NSZK nem en­gedélyezi hivatalos PFSZ-iro- da felállítását Bonnban. A nézetkülönbségek elsimításá­ra tett erőfeszítések azonban megtorpantak a rendezés köz­ponti problémája, a palesztin kérdés előtt. A nyugatnémet—izraeli tár­gyalások viszonylagos ered­ménytelenségére rávilágítottak Dajan szavai: a Német Szö­vetségi Köztársaság kívülálló a közel-keleti rendezésben, nem határozhatja meg az iz­raeli politikát. A rendezés gyakorlata változatlanul a Camp David-i szerződésen alapul, amely kizárja, hogy a Meghall Agostinho Neto Moszkvában és Luandában kedden hivatalosan bejelen­tették, hogy a szovjet főváros­ban elhunyt Agostinho Neto angolai államfő. A luandai rádió a hírt rövid közlemény­ben jelentette be. A bejelen­tést kétperces gyászszünet kö­vette. Moszkvában a TASZSZ hírügynökség adott ki hivata­los közleményt az alábbi szö­veggel: „Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertaná­csa mély fájdalommal jelenti, hogy 57 éves korában, súlyos betegség után elhunyt Agos­tinho Neto elvtárs, a nemzet­közi forradalmi mozgalom egyik kiemelkedő személyisé­ge, a kiváló afrikai közéleti és politikai személyiség, a Szovjetunió nagy barátja, az MPLA-Munkapárt KB elnö­ke, az Angolai Népi Köztár­saság elnöke”. Barátaink életéből Új lenivel traktorgyár Új bakui olajfinomító A bakui Vlagyimir Iljics Lenin olajfinomító üzemben. Azerbajdzsán legnagyobb olaj- vegyipari vállalatánál magas oktánszámú benzin előállítá­sára alkalmas új gyáregységet építenek. A berendezést a francia Litvine cég készítette. A szerelést a szovjet mérnö­kökkel és munkásokkal együtt francia szakemberek végzik. Az új bakui olajfinomító építése egyike a termékeny szovjet—francia együttműkö­désnek. amely az utóbbi idő­ben különösen nagy ütemben fejlődött. Befejezéséhez közeledik az Ursus—2 traktorgyár építése. A munka nagyobb részét már elvégezték, jelenleg a szere­lés, a berendezések felállitása folyik. A Massey—Ferguson —Perkins traktorok üzemében megkezdték a próbagyártást Vizek szerelmese Nagy sikert ért el a spa­nyol rendőrség a terrorizmus elleni harcban. A spanyol belügyminisztérium hétfő esti bejelentése szerint az elmuit napokban Madridban és Bar* celonában sikerült letartóztat­ni az „Október 1. antifasiszta ellenállási csoport” (GRAPO) elnevezésű szélsőséges terror­szervezet tizenhárom vezető tagját. Az őrizetbe vett hét férfi, és hat nő tagja az úgyneve­zett újjáalakított kommunista párt politikai bizottságának, heten pedig a tizenkét főnyi központi bizottságának is. Az újjáalakított kommunista part maoista szervezet és semmi köze sincs a Spanyol Kom­munista Párthoz. A rendőrség a mozgalom tíz rejtekhelyét is felfedezte, hetet Madridban, kettőt Zara* gozában, egyet pedig Barce­lonában. Megtalálták a GRAPO ki­képző- és propagandaköz­pontját is. A lefoglalt doku­mentumok mellett 6,5 millió peseta értékű készpénz és majdnem négymillió peseta értékű ékszer került a rend­őrség birtokába. A spanyol rendőrség felté­telezése szerint az idén elkö­vetett százöt politikai gyilkos­ságból huszonnyolcat a GRA­PO tagjai követtek el. Michael Kroz, a francia cég képviselője (balról) és Raszui Ibrahimov építésvezető maket­ten beszélik meg a szerelési munkák sorrendjét. uság Herbert Schade gátőr 45 éve folytatja szép mesterségét Herbert Schade lübbenaui gátőr minden munkanapja csónakkal kezdődik. Feladata, hogy a festői Spreewald vi­zeit ellenőrizze, ápolja. Télen és nyáron, esőben és hóban, napsütésben és fagyban vé­gigjárja a hozzá tartozó víz­folyásokat, patakokat, csator­nákat — megvizsgálja, és ha kell, szabályozza a felügyele­te alá tartozó duzzasztókat. Vihar után eltávolítja a víz­folyást akadályozó letört ága­kat. Munkája biztosítja, hogy a Burg és Lübben között in­gázó csónakflottila sohase akadjon el, hogy a lübbenaui és a vetschaui erőműhöz min­dig elegendő hűtővíz jusson, no és hogy a mezőgazdaság és igy találkozó háttere Valamennyi nagy hírügy­nökség vezető helyen jelen­tette, hogy Washingtonban megbeszélésre ült össze Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere és Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió nagykövete. Hasonló talál­kozóról néhány sor erejéig máskor is hírt ad a sajtó, de általában nem ilyen terje­delemben és nem ilyen kom- mentárözönnel. Az amerikai kormány egy ideje nem csinált titkot ab­ból: alig várja, hogy az apja halála miatt otthon tartózkodó nagykövet visszatérjen Wa­shingtonba és megtárgyal­hassák vele „a Kubában tar­tózkodó szovjet csapatok” kér. dését. Nyilvánvaló, hogy még a Dobrinyin visszatérésével kapcsolatban mesterségesen felfokozott várakozás is része annak a minden szempontból NóGRÁD — 1979. szeptember 12., szerda gondosan megkomponált és időzített kampánynak, ami egy iüő óta a Szovjetunió ellen az Egyesült Államokban fo­lyik. A tények önmagukért beszélnek. Mint a keddi Prav­da ismét kijelenti, a hivata­los Washington sem tagadja, hogy semmiféle új fejlemény­ről nincs szó. Az amerikai hírszerző szervek régóta tisz­tában voltak azzal — annál is inkább. mert semmiféle titkolózás nem folyt —,hogy Kubában vannak szovjet kiképzők, akik a modern fegyverekkel ismertetik meg a kubai katonákat. Maga Carter is többször el­ismerte. hogy ez a jelenlét „nem jelent fenyegetést” az Egyesült Államok biztonsá­gára. Ez már csak azért is természetes, mert Kuba föld­jén mindmáig ott van a hír­hedt guantanamói- amerikai támaszpont. Még groteszkeb­bé teszi a hirtelen támadt amerikai tiltakozást az a tény, hogy az egész világot egyértelműen szovjetellenes USA-bázisok hálózzák be — egyedül Japán területén száz­negyven darab van belőlük! Ilyen körülmények között a Pravda joggal teszi fel az egyetlen logikus kérdést: „kik szervezték és miért éppen most", ezt az áldatlan és ve­szélyes kampányt? A válasz világos: azok, akik meg akarják torpedózni az enyhülést és annak kuicslé- pését a SALT—II amerikai ratifikálását. A választások előtt álló Amerikában a fő ok belpolitikai természetű. Mind Carter, mind a kam­pány „atyja”, Church szená­tor félreérthetetlenül szélső- jobboldali bírálói vitorlájá­ból akarja kifogni a szelet azzal, hogy — az egész eny­hülést veszélyeztetve — „ke­ménységet” mutat. Harmath Endre ' Zsilipek segítségével halad a csónak a vizek labirintusain a kertészetek területe ne szá­radjon ki, de ne is kerüljön víz alá. A munka különösen télen nehéz, amikor a duz­zasztókat meg kell szabadíta­ni a rárakódó jégpáncéltól és a közlekedés a keskeny, jeges pallókon valóban veszélyes. Schade mutatja a gát olda­lán az emléktáblát a nyíllal és felirattal: „Vízállás 1958- ban”. „Ez volt itt az utolsó árvíz!” — mondja büszkén. A csónak áthalad a zsilipeken, majd bebújik a viáet szegé­lyező fák romantikus lombko­ronája alá, felzavarva a ha- lászgató vízimadarakat. Ké­sőbb ismét kijutunk a meg­művelt földekhez, amelyeket sok éves nehéz munkával csa­poltak le és tettek termőké­pessé a környező állami gaz­daság dolgozói. Herbert Schade negyvenöt éve a vizek felügyelője. Rövi­desen nyugdíjba megy. Hiá­nyozni fog neki a munkája, a romantikus napi csónakút a ápreewald vízi útjainak labi­rintusain. Hans-Joachim Kohlase, a felső-elba—neisse-i vízügyi igazgatóság osztály- vezetője Schade és tizenegy másik gátőr munkáját irá-. nyitja. Elmondja, hogy a te­rülethez 200 folyó és csator­na tartozik, amelyet egységes gátrendszer fog körül. Tizen­négy lépcsőzetesen elhelyez­kedő gátöv, 100 duzasztó és 30 zsilip segíti a vízhálózat szabályozását, biztosítja az ipar, a mező- és erdőgazda­ság, valamint a csónakutak megfelelő vízellátását. A leg­fontosabb ezek közül a Lüb­benau—Vetschau erőmű hű­tővízszükséglete. Az NDK második legnagyobb energia- szállítója másodpercenként há­rom köbméter Spree-vizet használ fel. Az ifjú szigete Évszázadokon át kalózok; csempészek menedéke volt a Pinos-sziget, amely az 1959- es kubai forradalmat megelő­ző száz évben börtönszigetté alakult át. Az 1976-os köz- igazgatási reform alapján kü­lönleges tartományi státust kapott szigetet 1978-ban, a XI. Világifjúsági Találkozó alkal­mából nevezték el az ifjúság szigetének, annak emlékére, hogy 1966-tól kezdődően zöm­mel fiatalok közreműködésé­vel alakult át a hajdan csak börtönéről és szabadkikötő­jéről hírhedt terület a mező- gazdaság, a halászat virágzó tartományává. A forradalom győzelme óta több mint négy­szeresére nőtt a lakosság szá­ma. egyedülálló oktatási in­tézmények sokaságát építették fel, s a tanulók és fiatalok közreműködésével 24 ezer hek­tár citrusligetet ültettek. Ahol hajdan a rabok dolgoz­tak, ma az ország egyetlen kaolingyára működik. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom