Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

Batáridő után

Építők a kist erényei

Az idei tanévnyitó csalódást jelentett annak a sok száz kisterenyei kisdiáknak, akik az előző tanévet még annak reményében fejezték be. hogy szeptembertől ugyanolyan körülmények között tanulhatnak majd, mind sok százezer kortársuk az ország többi iskolájában. Tanítókkal együtt bele kellett nyugodniuk, hogy a szép új iskola, mely talán a .legkorszerűbb községi oktatási intézmény lesz a megyében, nem készült el időre. A sok gondot okozó késedelem okát kerestük az építkezésen, ahol Misztrik Imre, a tanácsi építővállalat termelési osztály- vezetője kalauzolt.

Kívülről késznek tűnik az épület, barátságos sárga falával kedélyesen integet a közeledő felé. Az ablakok mögött mesteremberek tevékenykednek, miként a különálló kazánház üvegfalán túl, ahol a fűtőkészülékek üzembe helyezésére az utolsó előkészítő munkálatok folynak. Hogy a kazánok megvannak az már maga is csodaszámba megy! Meglehetősen hosszú szünet után most kezdték újra ennék a típusnak a gyártását, s a felsőbb szervek közbenjárására a legelső széria első darabjaiból kapott a leendő iskola. Még így, hogy minden követ megmozgattak, így is csak az építési határidő lejártának napján érkeztek meg a kazánok, melyeket „postamunkával” rövid idő alatt beszereltek.

— Nem a kazán volt az egyetlen akadálya a késedelemnek — mondja az osztályvezető — több összetevő is akadályozta a munkát. Például telephelyünk egyik raktárában tűz keletkezett, s éppen soros, beépítésre váró anyagok semmisültek meg. Értékük nem volt tulajdonképpen végzetes, de beszerzésük rengeteg utánnajárással, tetemes időveszteséggel járt. Szállítóink sem nyújtották mindig azt, amit vártunk tőlük. A folyosók beépített szekrényeihez például csak keretvázakat és ajtókat kaptunk. A komplett szekrényeket csak olyan kései határidőre vállalták, hogy inkább ráálltunk az oldalfalak házilagos gyártására. Ez persze újabb időveszteség. Gondot jelentett szűkös szakipari Kapacitásunk is. Különösen a befejező ütem igényel sok ilyen jellegű élőmunkát, melyet erőink összpontosításával sem vagyunk képesek gyorsabban végezni. Itt kívánom megjegyezni, hogy a nagyközségi tanács (megértve gondjainkat) „kölcsön adott” festőmázoló szakembereket, arra az időre, amíg nélkülözhette őket. A segítségért ezúton is köszönetét mondunk. Sajnos, az ő révükön sem sikerült a határidőt tartanunk.

Amíg ezt elmondja, körbesétálunk az iskola földszintjén és emeleti helyiségeiben. Mindenütt szorgos tevékenység folyik. Az „aula” meny- nyezetét festik. Gyalulják

iskoláról

ékelik a zsibongó korlátját, az osztálytermekben szerelik a csapokat, mázolják a beépített szekrényeket. Elektromos szerelés is folyik. A konyhában a főzőüstök már a helyükre kerültek, a villanytűzhelyeket még várják. Az emeleten késznek tűnik a két iker ebédlő, a közéjük ékelt tálaló-mosogató, helyükön vannak a rozsdamentes acél mosogatómedencék is. A tornaterem padlózata még hátravan.

— Az iskola különben már megkezdte a költözést — mondja Misztrik Imre —, a zárható emeleti helyiségekbe beállították az első bútordarabokat.

Az épület valóban szép. Már most is az, hát még ha készen lesz! Szépítéséhez, a környezet rendezéséhez a lakosság is jelentős mértékben hozzájárult, s járul a továbbiakban is, társadalmi munka formájában.

Ami a kifogásokat illeti, azokat el kell fogadni. Különösen annak az igyekezetnek láttán, ami az építkezésen a vállalat dolgozóitól jelenleg is tapasztalható. Ez azonban — sajnos — nem változtat azon, hogy az általános iskolai oktatás helyzete Kisterenyén továbbra is tűrhetetlen, minősíthetetlen, s az is lesz' amíg az új létesítmény átadásra nem kerül. A jelenlegi helyzet azzal kecsegtet, hogy már nem sokáig marad fenn az áldatlan állapot.

—e —

Társadalmi munkával a gyermekekért

A társadalmi munkával létrehozott alkotásnak tényleges és eszmei értéke van. Az utóbbi súlya nehezen mérhető, mert az emberi szívekben, lelkekben gyökerezik. Az elmúlt napokban, azon a bizonyos délutánon, amikor a Szécsényi nagyközségi Tanács mindazon kollektívák képviselőit összehívta, akik hozzájárultak a rárósi tábor fejlesztéséhez; az arcokon ott tükröződött a végzett munka eszmei értéke.

Villanyszerelők, asztalosok, útépítők, géplakatosok és különböző szakmák képviselői, éppúgy, mint a szécsényi középiskolások szorgos kézimunkája nyomán szépült és fejlődött az úttörőtábor. Azok, akik a nyár elején vagy derekán „tették le a névjegyüket” a rárósi hegyoldalon, most az egész létesítményt együtt látva, akaratlanul is megfogalmazták; érdemes volt.

A szellemi és fizikai munka, az izzadságcseppek, a megrövidített hét végi pihenők, együttes hatásaként fejlődött, bővült, szépült az úttörőtábor. Az a tudat , hogy „én és a kollektívám”-- is hozzájárult ehhez, adja azt a belső érzést, amit forintokban nem lehet kifejezni és ez a tevékenység eszmei értéke. Ez az érték jóleső belső érzéssel tölt el; közelebb hozza a kollektívák tagjait; a különböző területeken dolgozó embereket; tovább kamatozik a gyermekek tábori életében.

Abban az étteremben jöttek össze a tábor társadalmi munkásai, a szécsényi erdészet, termelőszövetkezet, középiskola, ÁFÉSZ, bútoripar, ELZETT; a salgótarjáni KPM, távközlési üzem és a többi vállalat, intézmény képviselői, amelyet ők építettek. Földi László, a szécsényi tanács elnöke megköszönte a résztvevőknek és rajtuk keresztül annak a sok száz embernek, akik több mint 1 millió forint értékű társadalmi munkával hozzájárultak, hogy a gyermekek jobb körülmények között táborozhatnak Ráró- son. Társadalmi munkáért emlékplakettet adott át a KPM salgótarjáni üzemegységének, az Ipoly Bútorgyár szécsényi kollektívájának és a szécsényi ELZETT-gyár- egység társadalmi munkásainak. Kérte a jelenlevőket, hogy tovább segítsék az ifjúsági tábor' építését, fejlődését, bővítését.

Dr. Győri Sándor, a balassagyarmati járási hivatal elnöke a járási párt- és állami vezetés nevében köszönetét fejezte ki az önzetlen munkáért, amelyet a gyermekekért, a jövő nemzedékért végeztek a különböző vállalatok, szövetkezetek, intézmények dolgozói.

Molnár Istvánná, a balassagyarmati járási úttörőelnökség elnöke a legilletékesebbek a gyermekek nevében fejezte ki elismerését.

BZ. f.

Hazai faiakon

Rácz-Kevi emlékei

Az 1877 nyarának végén köl*

tött Népdal, nem tartozik Arany János legismertebb versei közé. amely az egykori szerb lakodalmakat örökíti meg tréfásan:

„Duna vizén lefelé úsz a ladik,

a ladik,

Róla muzsikaszó. guzli- casgó, csimpoJyaszó

Hallatik;

Juha.i! viszik a piros almát, barackot

Juhaj! Kevibe Szent- Endréről meny asszon t!”

Ez a versbeli ladik nyilvánvalóan a ráckevei Duna-ágon úszott, amelyik az ország egyik legnagyobb befogadóképességű vízparti üdülőterületének a főutcája és — így tartják számon — hazánk harmadik legnagyobb állóvize.

A régi fogadó

Folyik vagy nem folyik?

— Hogy lenne állóvíz, ha egyszer folyó? — vetheti joggal közbe az olvasó. Igaz. folyóág, de zsilipek közé fogva, olyan lassú folyással, hogy tulajdonságait tekintve az állóvizekhez hasonlít ma. Szintje alig ingadozik, víztömege gyorsan át tud melegedni. Kellemes természetes fürdőhely, remek evezőspálya is, és horgászparadicsom... Tizenhét sziget tarkítja (Csepel- szigetet természetesen nem számítva), s némelyiken afféle őstermészetet találhattak a csónakázó Robinsonok — amíg be nem lepték a Duna- ág partjait a kisebb-nagyobb üdülők és nyaralók, horgász- tanyák és hétvégi házak.

Ennek a hét végeken tavasztól őszig több mint ötvenezer ember üdülését szolgáló folyóágnak —. amelyet húsz község vesz körül — a szervező és ellátó központja egyre inkább Ráckeve, amelynek határában különösen festői kép fogadja a vízről és a vízen át — a kevi hídon — érkezőt. * I.

Kevi Várassa

E település első oklevelét

I. Ulászló király adta 1440- ben. Eszerint a szerémségi Keve rác lakóit telepítették ide a Szent Ábrahám pátriárka tiszteletére emelt templom közelébe. (Talán e hely emlékét őrzi az ábrahámtelki kápolnarom.) A települést Mátyás király emelte mezővárossá. s a XVI. századra lakóinak jó része magyarrá vált. De a mohácsi vész táján újabb déli menekülőkkel gyarapodhatott, mert az idő tájt jelenik meg a mai névalakban is őrzött előnév: Rácz-Kcvi. A török feldúlja e várost is Buda elfoglalásakor, de a keviek visszatérnek, sőt fehérvári menekülőkkel is gyarapodnak... Majd a város a reformációknak egyik központja lett. többek között a híres prédikátor. Szegedi Kis István működött ott. Az időből való a „Kevi Vá- rassáról való szép História”.

Miután a török alól fölszabadult a város, a török elleni harcok neves hadvezére, Savoyai Jenő lett földesura. S 1702-ben kastélyt építtetett. Tervezője Johann Lukas Hildebrandt volt, akinek az első munkájaként tartják számon ezt az alaprajza szerint francia hatást is. de egészében főleg itáliai építészeti befolyást tükröző kastélyt. Sajátos. hosszúkás. középrészén emeletes és kupolás, szárnyain földszintes formája már messziről feltűnik, s meghatározza a városképet. Közelebbről pedig barokk megoldásai jellemzőek.

A szerb templom

A barokk egyébként is dominál a régi Ráckevén. A Kossuth utcai egykori Fekete Sas vendéglő földszintes sarokháza ennek egyik átalakított emléke. S több-kevesebb átalakítással még néhány lakóház emlékeztet a régi „Ke- vire” az Ady Endre, az Árpád vagy az Eötvös utcában..

Ám a legszebb emlék as 1487-ből származó görögkeleti Boldogasszony-templom.' Az egyhajós, sokszögben záródó szentélyű késő gótikus templom oldal’kápolná.iával és különálló, emeletein copf stílusú tornyával talán a legszebb, legeredetibb hangulatot árasztó épülete Ráckevé- nek. Különösen délről nyújt, szép látványt. Belsejében szén hálóboltozat őrzi a kései gótikát.

Hajomalmok emléke

A régi Ráckeve jellegzetes tartozékai voltak a dunai hajómalmok. Valamikor, nem is olyan régen még hat malom ingott a ráckevei ág vízért. Az igazi kévéi hajómalom két hajótestből állt: a házhajóból —, amelyik a voltaképpeni malom, az őrlő volt — és a völgvhajóból. amelyre a vízikerék tengelyének másik vége támaszkodott. Az egyit-j szép házhajó orrán turbánosi fej volt kifaragva — a jtöh rök időket idézve. (Mellesleg;; a helység legrégibb céhei közé tartozott a molnároké!) ( Arany János tréfás versében e malmok mellett út ihatott el a-vidám ladik, amelynek még a régi zsilip sem »15-1 ta útján. így aztán, miközben násznépétől „hejjehujja, szitok, átok, dávoria hallatik”«? amúgy ittas mulatósán ugyancsak túlsodródott a szentendrei menyasszonnyal a csepel-szigeti célon:

„Juhaj! közel már Alexi- nác, Kunyazseváe;

Engem Kevi-Rác. többet ugyan sose látsz!” Németh Ferenc

Á gyémánt keménységével

Minden emberi tulajdonság közül legszebb a hűség. Erőt ad, bizalmat, segít átvészelni a sokszor nehéz éveket. Mondhatnánk úgyis, évtizedeket. Akkor is hűnek maradni, ál- hatatosnak, amikor ezernyi más, pillanatnyilag szebbnek tűnő örömök várnak. Amikor úgy látszik, hogy kilátástalan a küzdelem, akkor is, amikor úgy tűnik, hogy az unalom veszélye fenyeget...

Vas Laci bácsi és immár hatvan éve hűséges társa, Panni néni, 1919-ben esküdött örök hűséget egymásnak. Nehéz idők voltak, történelemformáló napok, hónapok. Panni néni a mai napig is emlegeti, hogy még az esküvőt is el kellett halasztani. Az egyik hét szerdájára hívták meg a vendégeket, készültek a lakodalomra. Aztán híre jött, hogy közelednek a román csapatok. Nógrád megyének a Salgótarjánhoz és Kistergnyé- hez fűződő része ugyancsak mozgalmas időket élt akkor. Elhalasztották hát az esküvőt, csak a rákövetkező hét szombatján tudták megtartani.

Laci bácsi és Panni néni most nyolcvanegy esztendős. Él a két kis öreg Kisterenyén, a Zrínyi utcában. Szép házuk van, az udvaron tyúkok kapirgálnak, a tavasszal még mind a ketten kapálgattak, ellátták a házat. A szobában régimódi komód. Rajta a néhány hete kapott ajándékok.

Panni néni szégyenlősen elmosolyodik. Csintalanul villan a szeme az ókuláré mögül.

— Olyan szép ajándékokat kaptunk most a gyémántlakodalmunkra, hogy annak idején hatvan évvel meg se közelítették. Kávéfőzőt, szép csészéket, szódásszifont az öregemnek, meg azt a szép faliszőnyeget, ott a heverő mögött. Most is megfogtuk egymás kezét a gyémántlakodalmunkon. Régen erősen összefonódva, most már egy kicsit reszketősen, amúgy csöndesen. Elszálltak az évek, megöregedtünk. Egyetlén bánata volt az életünknek, hogy soha nem volt gyermekünk.

— o — o —

Laci bácsi meséli, milyen is volt most a gyémántlakodalom. összejött a rokonság, vagy harminc vendég. Teriül NOGRAD — ,1979. szeptember 9.. wosarnop ]

tettek az első szobában. Kilenc tyúkot vágtak, húslevest főztek olyan töltött káposzta volt, hogy bárki megnyalhatta utána mind a tíz ujját. Azt a levest sokáig nem lehet elfelejteni.

Panni néni zsörtölődik.

— Igen, mert magának csak legfontosabb a leves. Hiába az a sok finom sült hús, mindig csak a leves, meg a leves.

— Jól van Panni, ne mond már! Igazad van, de mit tegyek, ha azt szeretem.

Laci bácsiról köztudott, hogy soha életében egyetlen korty bort meg nem ivott. Szeszes ital nem ment le a torkán, mégis vidám volt, tudott mulatni, fiatalon, de idő- secskén is.

— Danoltam én feszt. Még nótákat is költöttem. A feleségem kedvenc nótája ma is így szól: „Az én uram nem jár a kocsmába, nem is járok soha én utána... Az én uram csak a vizet issza, nem is sírom a lányságomat vissza...”

— így van-e, Panni néni?

— így bizony lelkem, jó ember az én uram. Meg őszinte is. Amikor kérőbe jött, nem azt mondta, hogy tejbe, meg vajba fürdet, ellát minden jóval. Hanem így szólt: „Szeretlek ép tégedet Panni,

de azt is megmondom, hogy minálunk sokat kell dolgozLeéltek egymás mellett hatvan évet. Megjártak nehéz éveket. A második világháborúba Laci bácsit még behívták katonának. Van is róla fgnykép. Panni néni nevetgél, úgy mutatja: — öreg vitéz volt az én uram.

Laci bácsi ma is hordja a régi rámás csizmát. Panni néni a szoknya fölé kötényt köt, kendőt, ahogy egy öregasz- szonynak illik. Néha-néha megbetegszik valamelyikük, kibillen az egészsége, de szerencsére, jól bírják magukat.

— Annak idején, fiatalasz- szony koromban hat kenyeret kisütöttem mire felkelt a nap. Utána mentem a mezőre, elláttam a jószágot. Ha meg otthon maradtam, mire delét harangoztak, már vittem kifelé a meleg ételt.

Panni néninek híre volt, hogy milyen jól főzött, lakodalomba is gyakran hívták gazdaasszonynak, Laci bácsit meg vőfénynek.

— A kanál sincs csördülés nélkül. Előfordult-e, hogy veszekedtek?

— Szerettük és tiszteltük egymást, Misé a kettes úgy

Együtt a kispadon.

gondoltuk, a csöndes szó többre visz. Elválhattunk volna mi is hirtelen haragban, ahogy a mai fiatalok teszik. A boldogság titka a türelem. Alkalmazkodni mind a kettőnek kell. Ha csöndes a szó, minden jóra fordul.

Laci bácsi a termelőszövetkezetből ment nyugdíjba. Bizalmi ember volt, a szakértelmét figyelembe vették, szá- mítottak rá, Érte igazságta(Bábel László felvétele1 1

l>

lanság, de hát akkor könnjei megesett az ilyesmi.

Most már gyakorta előf<rb dúl, hogy kiülnek egymás mii lé a kispadra. Süt a melegtö nap, ők pedig csöndesen, séf; szóval beszélgetnek. A díszk>: sargt, amit a gyémántlakoó*, lomra kaptak, kitették az áo lakba, a hűség jelképeként: «*■ 4