Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-05 / 207. szám
A csacsi fogaitól as űrhajóig Közlekedési játékok kiállítása ,*En tudom, mint kisgyerek, i sak az boldog, ki játszhat. Hn sok játékot ismerek. . József Attila A nemzetközi gyermekév Alkalmával nyílt meg a budapesti Közlekedési Múzeum ..Közlekedési játékok régen és ina” című kiállítása. A mesék végtelen ország- htjára kalauzol ez a kiállítás, ahol a gyermeki fantázia útrakél az egykoron sárbán döccenő postakocsival éppúgy, mint a modern űrhajó száguldásával. A felnőtteknek pedig valóságos közlekedéstörténeti bemutatót jelent a gyűjtemény, amelynek nem egy darabja népművészeti hagyományokat őriz. Látható a kiállításon nehéz paraszt kezek faragta lovacska és csacsifogat éppúgy, mint a falusi gyermekek hajdanvolt kedvenc „járműve”, a gólyaláb, a Budapest—Bocs között közlekedő delizsánsz, az Onedin filmekre emlékeztető vitorláshajó és természetesen az elmaradhatatlan hintaló. A régi, óramüves mozdonyok, hajók közvetlen tő- szomszédságában már megcsodálhatják a látogatók, a mai, távirányítható autókat, repülőket, űrhajókat, a rendkívül népszerű Matchboxokat és a többi, élethű modelleket. A játékokat funkcióik szerint csoportosították, s magyarázó szövegek helyett neves költőktől vett idézetek igazítanak el a játékok világában. A parányi mozdonyok és vasúti kocsik felett például Váci Mihály sorait olvashatjuk: Gyermekkoromból jönnek mindig ezek a játékvonatok. Karácsonykor ezekért sírtdm: „ilyen vonatot akarok!” Ä kiállítás azonban nem szorítkozik csupán szemléltetésre. Közvetlen cselekvő élGőzös a Mississippiről Játcktárlat ményt is nyújt a gyermekeknek. A játékteremben avasúti és autós-terépasztalon például hat szerelvény robog egyszerre a kis látogatók legnagyobb örömére, mivel ezeket a járműveket a gyermeMegalapozzák a hibátlan munkarendszert Napjainkban egyre nagyobb az igény az olyan DH-munka- rendszer iránt, amelynek feltételeit előrelátó gondossággal alapozzák meg, hogy valóban biztosítva legyen a hibátlan munka. A kohászati üzemek üzem- fenntartási' gyárrészlegében a Dolgozz Hibátlanul munkarend sikeres kialakításához külön intézkedési tervet állítottak össze. Ennek keretében elhatározták a műszernyilvántartás, a forgácsoló szerszámnormák kidolgozását, a raktárban tárolt alkatrészek korrózióvédelmének megoldását. Elhatározták, hogy a gépek és a vezetékek gyors tájékoztató jellegű hőmérsékletmérésére tapintóhőmérőt alkalmaznak. A berendezések felújítása előtt a szükséges tervdokumentációkat még egyszer ellenőrzik és a szükséges módosításokat átvezetik. Az ilyen fontos feltételekből 12 tennivalót vettek programba, hogy elősegítsék a hibátlan munkarendszer sikerét. Kutatók a tengerek mélyén A SZEVMORGEO geológiai-geofi- 7 ikai-tudoináiiyos-termelő egyesülést 1972-ben hozták létre. Akkor írták alá a KGST-országok a tengerek és óceánok ásványi kincseinek hasznosítására irányuló műszaki-tudományos együttműködési megállapodást. Az egyesülés alapvető feladata a tengerfenék geológiai szerkezetének, valamint áz alatta rejlő ásványi kincsek kutatása és az ezzel kapcsolatos kísérleti-szerkesztési feladatok megoldása. Jelenleg a Szovjetunió, az NDK és Csehszlovákia intézményei foglalkoznak e munkákkal, de várhatóan csatlakozni fog hozzájuk Lengyelország is. A* munka lránt magyar geológusok és geofizikusok is érdeklődnek. Effy-e&y tengeri kutatóexpedíció útnak indítása gondos előkészítést igénylő feladat. Az eddig kialakult gyakorlat szerint az NDK mágnességmérő készülékeket ad, Csehszlovákia szállítja a fenékről vett talajminták összetételének gvors * megliátározására alkalmas analizátorokat, a Szovjetunió pedig a hajókat, mintavevő berendezéseket és a geofizikai műszereket biztosítja. A szocialista országok tudósai főként a Csendes-óceán egyes részeit tartják érdekes kutatási területnek, mert errefelé kiterjedt vas-, mangánérc-lelőhelyek találhatók, pontosabban gömbszerű po- limctallikus és nagy ásványtartalmú képződmények. A konkréciónak nevezett ásványi képződmények szárazföldi üledékekben eddig még nem bukkantak elő, ezért új ásványi előfordulási formának tekinthetők. Ezek a természetes képződmények vas és mangán mellett kobaltot, nikkelt, cinket, molibdént, ólmot — összesen 27-féle kémiai elemet — tartalmaznak, és gigantikusnak nevezhető új nyersanyagforrást tárnak fel a kohászat számára. Kutatók értékelése szerint a Csendes-óceánban található konkréci- ók készletei csillagászati számmal fejezhetők ki E vegyületek képződési sebessége évente 6 millió tonna! A nagy mélységben — 4—5—G ezer méterre a tenger felszínétől — elhelyezkedő konkréciók többféleképpen termeibe tők ki. A hidraulikus kitermelési rendszer segítségévei a tengerfenéken található konkréciók közvetlenül a ha-4 jó fedélzetére szívhatok. A másik kitermelési eljárást folyamatos üzemű „merítőkanálnak” nevezik a geológusok, mivel emlékeztet a fenékkotróra. E szalagrendszer és más különleges szerkezetek alkalmazásával egy nap alatt is elég nagy mennyiségű ásványt lehet kitermelni. Ha egy a jövőben felépítendő speciális kohászati üzem évente 1—1,5 millió tonna feldolgozandó konkréciót kap, létesítése rentábilisnak tekinthető, mivel a költségek 4—5 év alatt megtérülnek. Elképzelhető, hogy a jövőben — a közös kutatások alapján — létrejöhet egy vállalat, amely a szocialista országok részére e nyersanyag feldolgozásával foglalA SZEVMORGEO eddig hat komplex geológiai-geofizikai kutatási programot valósított meg az Atlanti-óceánon és hármat a Csendes-óceánon. Ezekben részt vett az NDK Központi Geológiai Intézete és a „Geofizika” nevű vállalat, valamint a ‘csehszlovák ásványi-nyersanyag kutató intézet több szakembere is. kék maguk irányíthatják. A játéktárlaton látható a Bala* ton kicsinyített mása, ahol a vízen a gyermekek maguk készítette pápírhajói versenyeznek. Még. egy érdekesség: a kiállítás rendezői üresen hagytak egy vitrint, ahol azokat a legkülönbözőbb közlekedési játékokat szeretnék kiállítani, amelyeket a gyerekek, saját fantáziájuk alapján fabrikáltak. Közülük a legöt- letésebbeket jutalmazzák. Így lesznek a kis látogatók maguk is kiállítókká a Közlekedési Múzeumban. A kiállítás óktóber 31-ig tekinthető meg. Ágh Tihamér Szácuítástecliuika a közigazgatásban Korszerűsödő ügyintézés Ügyfélnek lenni sohasem volt kellemes dolog. Általában azért megy az ember a „hivatalba”, hogy elintézze halaszthatatlan sürgős ügyeit', vagy éppen azért, mert — hívta a hatóság. Évszázadok során ösz- székapcsolódott a közhivatal fogalma valamennyiünk tu- ‘datában a nehézkes ügyintézéssel. Mi tagadás: az utóbbi években egész sor jogkör került le a magasabb szintű hatóságoktól a helyi tanácsok szakigazgatási szerveihez — a legtöbb helyen ez még bonyolította, sokasította a teendőket. Éppen ez tette időszerűvé a hatósági munka korszerűsítését, ami egyszerűsítést és fejlesztést is jelent. Olyat, mint például Törökszentmiklóson, ahol egyetlen, nagy irodahelyiségben intéznek el szinte minden olyan ügyet, amivel a helybeli lakosok a tanácshoz fordulnak. Az ügyféltájékoztató iroda — Salgótarjánban is — átalakult ügyfélszolgálati irodává. Akinek valamilyen bizonyítványra van szüksége, vagy egyéb, könnyen elintézhető ügyben megy be a tanácsházára, percek alatt dol- gavégezetten távozhat. S ha már a hatósági bizonyítványoknál tartunk: bármennyire szaporodtak a helyi tanácsoknál a munka- és határkörök, munkájukat megkönnyítette az. hogy egész sor hatósági bizonyítványról kiderült: nincs rá szükség. Húsz évvel ezelőtt még évente két és fél millió hatósági bizonyítványt adtak ki, s hogy ezek nagy része fölösleges volt, bizonyítják az újabb számok: mostanában már alig több mint 300 ezer állampolgár kér évente hatósági bizonyítványt. Sokat lehet tenni azzal is, ha összevonják a tanácsok és más szervek egyes munkaköreit. így például manapság még valóságos tortúrát von maga után egy költözés. A lakcímváltozást ugyan elegendő a tanácsnál bejelenteni, de külön-külön kell szaladgálni a közművekhez, a villany, gáz, víz átjelentésével, nem is szólva a postáról, amely vitatja, hogy a telefon a lakáshoz tartozik. A jövő útja — és itt már közeljövőről van szó —, hogy valamennyi átjelentést egyszerre, egy helyen lehessen elintézni. Ez a hivatalok oldaláról nézve azt jelenti, hogy néhány millióval kevesebb aktát kell iktatpi, ki-béírni, átvezetni stb. GÉPESÍTETT HIVATALOK Elkezdődött a tanácsi-hivatali munka gépesítése i.%, ami ugyancsak korszerűsítést és egyszerűsítést jelent. Ám ez sem megy csak úgy magától. A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának tapasztalatai szerint egységesítésre van szükség. Ki fogják dolgozni azokat a normákat, amelyek irányt szabnak: milyen szintű tanácsoknál: milyen mértékű gépesítés alkalmazható, milyen gépeket célszerű beszerezni és hogyan oldható meg a gépek karbantartása, javítása. Helyenként vannak már villanyírógépek. Ezek — a közhittel ellentétben — nemcsak arra valók, hogy a gépírók munkáját megkönnyítsék (ha. bár ez sem elhanyagolható szempont, hiszen a gépírás nehéz fizikai munka), hanem arra is, hogy gyorsabban lehessen dolgozni, egyszerre több példányban készülhessenek a szükséges — de csak a szükséges! — iratok. Igen sokat jelent a magnetofon alkalmazása a hivatali munkában. Fölöslegessé válik sokoldalas jegyzőkönyvek körmölése (amúgy is egyre kevesebb a folyamatos beszédet jegyezni tudó gyorsíró). *az elhangzottak lényegét megőrzi a magnószalag, s ezt különösebb keresgélés nélkül bármikor újra elő lehet venni. Az ügyintézést is lehet egyszerűsi. teni magnetofon segítségével: az érdekeltek szalagra mondják mindazt, amihez ma még- jegyzőkönyvet kell felvenni. Helyet és időt takarítanak meg a tanácsok a mikrofilmtechnika alkalmazásával, nem is szólva a papírtakarékosságról.. így megmaradnak a szükséges iratok akár évtizedekig is, de egészen kis helyen elférnek és könnyen előkereshetők. Talán mindezeknél többet jelent a számítástechnika bevonulása a közigazgatási munkába. Jelenleg csaknem negyven ágazatban kétszáznál is több szakigazgatási program fut a megyei szervek számítógépein. Sok ez vagy kevés — majd a gyakorlat dönti el, egyelőre az a legfontosabb, hogy a napi munkát, a szükséges összegezéseket, a 'felsőbb szervek részéről kért statisztikákat gépek segítségével tudják elkészíteni. KEVESEBB EMBERREL A gépek tehát — mint az életnek oly sok más területén — a közigazgatásban is megkönnyíteni hivatottak az ember munkáját. Ehhez azonban mindenekelőtt az kell, hogy a hivatalokban dolgozók megtanulják a gépek kezelését, s ezzel valóban meggyorsítsák, korszerűbbé tegyék a, közigazgatási munkát. Jó néhány hivatal rossz példája szolgálhat tanulságul: gyakran előfordul, hogy a gépek kezeléséhez újabb és újabb munkaerőt vesznek fel, sőt nemcsak keresnek, de csábítanak is máshonnan. Ugyanakkor maradnak helyükön azok, akik addig kézzel végezték az újonnan gépesített munkát. Ez már nem járható út! Á tanácsoknak jövőben kevesebb emberrel kell ellátniuk a feladatokat. Ez sem megy azonban egyszerű elhatározás alapján: a gépesítéssel legalább egyenrangú jelentősége van a párhuzamosságok megszüntetésének, a közigazgatási munka további ésszerűsítésének. Mindez csak részben múlik az akaraton — nagyobb részben azon, hogy mindenütt meglegyenek az „emberi feltételek”: megfelelő számú képzett munkatárs, aki jó szervezéssel, ^gépesítéssel és, a fölösleges adminisztráció nélkül végzi el a szükséges köz- igazgatási munkákat. Nem a lakosság van a hivatalért, hanem a hivatal a lakosságért. Alapigazság ez, aminek azonban csak úgy lehet érvényt szerezni, ha egyszerűsödik. . korszerűsödik, ésszerüsödik a közigazgatási munka. Ez pedig már nem a távoli jövő perspektívája, hanem nagyon is napi teendő. Megköveteli az ország gazdasági helyzete — hiszen a drága közigazgatás világszerte elvégzett számítások • szerint a legnagyobb pazarlás —, s nem utolsósorban az is, hogy a közhivatal közelebb kerüljön az ügyes-bajos dolgaival oda forduló állampolgárhoz. Hogy az ügyfél se idegenkedjék a hivataltól. V. E. Hogy feledjék a magányt Az idős kor legsúlyosabb keresztje a magány. Az egyedüllét, a fojtogató csend erősebben koptatja és rágja az egyébként is megviselt ideg- rendszert. . Szécsényben 1106 az idős személyek száma, s ez a lakosság 17 százaléka! Közülük sokan együtt élnek a gyermekeikkel; részt vállalnak az unokák neveléséből, segítenek a házi munkában. Többen mint férj és feleség a gondokat és örömöket, a kis házi munkát megosztva élik csendben a nyugdíjaséveket. Sokan vannak azonban, akik egyedül maradtak. Nekik a legnehezebb. Tíz évvel ezelőtt, egész pontosan 1969 szeptember 2-án nyitotta meg az ajtaját a magányos, egyedül élő idős emberek előtt a tanács nyugdíjasok klubja. — Nem tudok mást mondani, mint áldani azokat, akik lehetővé tették és teszik számunkra; hogy mi itt, öregek, együtt lehetünk a nyugdíjasok klubjában — hálálkodik Vándori Istvánná. — Meghalt a feleségem, egyedül maradtam — panaszolja Juhász János. — Hiányoztak az emberek, nem jó a magány. Itt találtam menedéket. — Hét éve minden reggel idejövök, hogy emberek között töltsem el a napot. Hogy milyen rossz egyedül, azt csak az tudja, aki élt így vélekedik özv. Priska Józsefné. — Feltétlenül írja meg, hogy ő a mi beszerzőnk. Neki a legjobbak a lábai — veszi át a szót Horváth Erzsébet. — Ha valamire szükségünk van, csak őt küldjük bevásárolni. Persze ne élelemre tessék gondolni — szövi tovább a beszélgetés fonalát Hábel Erzsébet —, mert itt az ellátásunk kifogástalan. Gyógyszert és egyéb apróságot hozatunk. A többiek helyeselnek. Rap- ka Józsefné befejezi (Hábel Lajos kabátjára) a gomb felvarrását, s közelebb ül a kis társaságunkhoz. — Nekünk asszonyoknak ez jobban megy — magyarázza előző tevékenységét. — Szemüveget nem kell használni a varráshoz? — A szemem nagyon jó! Hetvennyolc éves vagyok, de még befűzök a tűbe szemüveg nélkül. . Az emlékezőké- pességem sem hagyott* cserben. Csak az a baj, hogy a derekam már nem a régi. Mi itt, nagyon jól érezzük magunkat. Megértjük és szeretjük egymást: ez a mi hitünk. — Szalai Istvánná csendben hallgatja a beszélgetést, majd megjegyzi: Nehezen adtam rá a fejem, hogy idejöjjek, de most elzavarni sem lehetne. — Meghalt a férjem, a fiam. Egyedül maradtam — mondja keserű hangon Do- man Mihályné. — Itt az emberek között találtam vigasztalást. — Én is csak azt tudom mondani, egyedül maradtam. A magány pedig egyenlő a halállal. Az ember társas lény. Szüksége van barátra, ismerősökre. Olyanokra, kikhez szólni tud. Ezt nyújtja nekünk a klub — így Galanits Zoltánná. — Még a tévét sem jó egyedül nézni. A gyerekek dolgoznak, mi meg itt pihenünk, szórakozunk — mondja özv. Földi Jánosné. — Ha kedvünk van, egy kicsit dolgozunk, főleg kézimunkázunk. Lehet tévét nézni, rádiót hallgatni, olvasni, társasjátékozni, egyszóval mindenki megtalálja a maga elfoglaltságát. A gondnokunk, Bodnár Józsefné, áldott jó asszony! Azon dolgozik, hogy mi jól érezzük magunkat — dicsekedik Horváth Józsefné. — Nehogy azt gondolja, hogy ml öregek búval bélelt emberek vagyunk. Hallotta volna hogyan énekeltünk, amikor Jászberényi Ferenc- nét, a volt kisegítőt búcsúztattuk. Mindenkinek megünnepeljük a névnapját — újságolja Vándori Istvánná. — Azon vagyunk, hogy a klub lakói, akik reggeltől estig itt vannak, jól érezzék magukat. Időnként az úttörők is felkeresnek minket, kis műsorral kedveskednek az otthon lakóinak. A művelődési ház rendszeresen tart vetítést. Voltunk kirándulni Hollókőn, Pásztón, Ráróson —, sorolja Bodnár Józsefné. Nem kevesebb, amit a klubban -az emberek kapnak: társaságot, hogy elfeledjék a magányt. Gazdagabb, tartalmasabb, szebb napokat nyújt I részükre az élet alkonyán a közösség. sz. r. NÓGRÁD - 1979. szeptember 5., szerda
