Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
As ötlet Domahásán született Készül a „Papp nem lehet légy Lacit rr *99 ózni Ha valaki biztos sikert szeretne készülő filmjének kívánni, keresve sem találna ahhoz ideálisabb főszereplőt Papp Lászlónál, A háromszo- -ros olimpiai bajnok legendás- hírű győzelmeinek felelevenítése éppen úgy közérdeklődésre tarthat számot, mint a bajnok mai életének hétköznapjai, melyekben jelentős rész jut a magyar ökölvívóválogatott felkészítésének. Érdekes, hogy az annyira kézenfekvő ötlet — filmet csinálni Papp Lacival — csak a végleges visszavonulását követően 14 esztendővel jutott eszébe egy filmes stábnak. Ráadásul éppen akkor, amikor Papp az önkéntes visszavonulás évét élte: a mindenkori legjobb magyar ökölvívóknak hátat fordítva az Óbuda Tsz-ben a kezdő ökölvívópalántákat oktatta. — 1978 nyarán a csehszlovák határ közelében levő Do- maházán forgattunk a tévé megbízásából — idézte a történeteket a készülő dokumentumfilm rendezője, Gulyás Gyula. — Filmünk szereplőivel beszélgetve gyakran szó esett a magyar sportolókról. Egyikük felvetette: miért nem csinálunk filmet a Papp Laciról, hiszen ő igazán megérdemelné, hogy foglalkozzanak vele. Ezt követően határoztuk el, öcsémmel. Gulyás János operatőrrel és Kozák Gyula társalkotóval, hogy megpróbáljuk. Dolgunkat nagyban megkönnyítette Papp személyes varázsa; amikor ■ugyanis kiderült a film készítésének terve, egy sor engedélyt hamarabb kaptunk meg az ilyenkor szokásosnál. Az előkészületeket követően ez év januárjában elkezdődött a forgatás is. A leendő dokumentumfilm alkotóinak kellemes gondjai vannak, hiszen Papp Laci versenyzői pályafutásának szinte valamennyi jelentősebb eseményét fel tudják idézni a rendelkezésre álló óriási meny- myiségű archív filmanyag segítségével. Mit is láthatnak majd a nézők a szorítok világából az év, ,végére„ elkészülő film-, , ben? Természetesen elsősorban a három olimpiai bajnoki címig vezető út legfontosabb állomásait. Az első, a „tekintélvmegalapozó” londoni olimpia ökölvívótomáján nem kevesebb, mint öt ellenfelet kellett legyőznie a di- namitöklű magyarnak a végső sikerhez. A finn Resko, a luxemburgi Welter és a belga Cavignac egyaránt idő előtt elhagyta a szorítót, míg az olasz Fontana és az angol Wright megúszta kiütés nélkül. Ezek az összecsapások éppen úgy felvillannak majd, mint az 1952-es helsinki olimpia nagy mérkőzései, vagy a Melboume-ben megrendezett, 1956-os olimpia legizgalmasabb csatái. Természetesen szó esik majd a profi ökölvívásról, az amatőrökétől alapvetően különböző világban eltöltött hét esztendőről is. Előreláthatólag az egyik legizgalmasabb kérdés is terítékre kerül : miért nem mérkőzhetett Papp Laci a profi világbaj. noki címért? — Soha sehol egy szót sem ejtettem el olyasmiről, hogy rólam is csinálhatnának már egy filmet — állítja elöljáróban Papp László. — De, ha már megkerestek a fiúk — a MAFILM Hunnia Filmstúdió és a Balázs Béla Filmstúdió közös megbízásából —, hát nagyon szívesen vállalkoztam saját életem alakítására. örülnék, ha az emberek valós képet kapnának rólam —. mondja a háromszoros olimpiai bajnok —, mert azt hiszem, nagyon sokan tévhitekben élnek velem kapcsolatban. A filmben egyébként izgalmas kérdések is elhangzanak majd. Olyanok is, amelyekről ezt megelőzően sosem beszélhettem. ■ Talán sikerül a megválaszolatlan kérdőjeleket mindenkiben kiegyenesítenem. Papp László életének második nagy fejezete edzői pályafutása. 1967-ben kezdett a BHSE-nél, két évvel később került a válogatotthoz. 1978- ban önként lemondott, s választotta az Óbuda Tsz-t. Ez év elején ismét elvállalta a legjobbak felkészítésének irányítását, de csak úgy, ha továbbra is oktathatja a gyerekeket az Óbudában. A kamera ezeket az állomásokat is végigkövette. A filmesek forgattak májusban a kölni ökölvívó EB-n, ahol — érdekesség — Papp Lacit idegenek is megállították az utcán, s emlékeztették a tíz-egyné- hány év előtt vívott profi meccseire. Ott voltak az olimpiai eszme bölcsőjénél, a görögországi Olümpiában is. Körutat tettek Varsó—Prága —Moszkva útvonalon, amelynek során felkeresték Papp Laci három régi riválisát, a magyar származású Torma Il-t, a lengyel Pietrzkykows- kit és a szovjet Tyisint, akik elmondhatják magukról: legyőztem minden idők egyik legnagyobb ökölvívóegyéniségét. Jocha Károly Művészetek szabadegyeteme Több mint 14 millió felnőtt és 10 millió diák vesz részt a Szovjetunió öntevékeny művészi kollektíváiban. Az amatőr művészet egyre újabb formái terjednek: színjátszó csoportok. opera- és balettstúdiók, szimfonikus zenekarok. filmstúdiók. Ma már senki sem csodálkozik azon, ha egy munkás,' vagy kolhozparaszt bonyolult operaszerepet énekel, elismeréssel nyilatkoznak festményeiről, vagy verseiről. Az amatőr képzőművészeknek, színészeknek, rendezőknek és zenészeknek komoly segítséget nyújt a művészetek moszkvai szabadegyeteme. ■Itt munkája mellett foglalkozásától, életkorától, képzettségétől és lakóhelyétől függetlenül, bárki tanulhat. Az egyetem várja mindazokat, akik meg akarnak ismerkedni a zenei, képzőművészeti, vagy színjátszó művészet alapjaival. Az egyetemnek több mint 18 ezer hallgatója van. A diákokat minden szükséges tanulmányi és módszertani segédanyaggal — hanglemezekkel. illusztrált segédletekkel, reprodukciókkal — ellátják. Rendszeresen tartanak konzultációs szemináriumokat. Az előadók gyakran utaznak találkozókra, a Szovjetunió más városaiban élő tanítványaikhoz. • Az egyetem hallgatói nemcsak önmaguk foglalkoznak aktívan művészi alkotómunkával, de nagyszabású kulturális felvilágosító munkát végeznek: klubokat alakítanak. művészegyütteseket vezetnek. A hallgatók munkáit több alkalommal kiállították az USA, Mexikó, Japán, az NSZK, Csehszlovákia, LenÉrdekes előadás. Korra, nemre, foglalkozásra való tekintet nélkül... gyelország, az NDK és más or- tói közül sokan folytatják to- szágok kultúrközpontjaiban. vább tanulmányaikat szak- Az egyetem végzős haliga- oktatási intézményekben. Nemxetkiixi gyermehév Gyermekélet a régi magyar faluban A nemzetközi gyermekév hazai eseményeit gyarapítan. dó Gyermekélet a régi ma. gyár faluban címmel kitűnően rendezett és rendkívül gazdag kiállítás várja az érdeklődőket Budapesten a Néprajzi Múzeumban. A tárlat decemberig tart nyitva. Rendezte Földesné Györgyi Erzsébet. Valójában igaz, amint arról a rendező a katalógusban is szól, hogy a régi paraszti életforma a fiatalok számára, hovatovább egész generációk számára már teljességgel ismeretlen. Az elmúlt évtizedekben a társadalmi élet gyökeresen megváltozott, s ez magával hozta a falvak változását 'is. Eltűnt az az életforma, amely bizony túlságosan is sokáig őrizte Magyarországon a jobbágyvilág rendjét. Valjuk be, kicsit hajlamosak vagyunk arra, hogy a múltról beszélvén inkább csak a népművészetről, az ünnepkörök szokásvilágáról ejtsünk szót. minthogy ebben például az amatőr művészeti mozgalmak sora, a képzőművészet némely iránya stb. is „támogat” bennünket. Pedig a régi magyar falu nemcsak színes népviseletből, bennünk nosztalgiát keltő szokásrendekből állt, hanem belső társadalmi rétegzettségében kemény küzdelemből, s az utódok felnevelésének nehéz harcából. A Néprajzi Múzeum kiállítása éppen ezt a küzdelmet kívánja bemutatni elsősorban az ifjúságnak, de a szülőknek és pedagógusoknak is, hogy árnyaltabb kép alakulhasson ki a múlt — néha nosztalgiákba vesző — magyar gyermekéletéről. Mert bizony nincsen sok ok a nosztalgiára, jóllehet a kiállítás a maga gazdagságában és sokrétűségében ma. gávalragadó. A múlt században és a század elején a magyar falusi gyermekek igen szűkös körülmények között éltek, lehetőségeik minden szempontból roppant korlátozottak voltak. Hitelesen dokumentálja ezt a kiállítás is. A Néprajzi Múzeum gyűjteményéből azokat a tárgyakat, emlékeket mutatja be, amelyek a XIX. században és a XX. század elején a gyermekek és serdülők tárgyi környezetét alkották. Természetesen, sokrétű ez az anyag, 1 hiszen a falvak társadalmi rétegzettségének megfelelően a múlt században és a század elején egyáltalán nem egyformán éltek a gyermekek sem. Már, akik életben maradtak. Mert hiszen a legmegdöbbentőbb ma már számunkra az, hogy például 1881. és 1885. között az összes haláleset fele öt éven aluli gyermek halála volt. Később ez az arány némileg csökkent, de még 1904-ben is 46 százalék volt a hét éven aluli meghaltak száma. A leggyakoribb halálok közé tartozott például a „vele született gyengeség”, s a fertőző betegségek, a vör- heny, a kanyaró és így tovább. Az ország 13 154 községében mindössze 568 kerületi, vagy községi orvos működött 1889-ben, több mint háromezer faluban még képzett szülésznő sem volt. Igen elgondolkodtatóak a népiskolai oktatásra vonatkozó adatok is. De térjünk vissza a kiállításra, a tárgyi emlékekre. Szó szerint értendő, a tárlaton végigkísérhetjük a magyar falusi régi gyermekéletet a bölcsőtől a sírig. Bölcsőket, kis koporsót is látunk. És természetesen rengeteg játékot. Kisgyermekeknek készült állókát, labdákat tehénszőrből összepréselve, babát kukoricacsuhéból. ökröt kukoricaszárból, kukoricacsutkából ólat és így tovább. De itt van a palatábla, s a híres-neves tankönyv, a Hármas Kis-Tükör 1845-ben Pesten nyomtatott példánya, hogy, csak néhányat említsünk az iskolai tárgyak közül is. Gazdagítják a kiállítást a korabeli fényképek a gyermekéletről és a serdülőkorról. Közöttük látjuk leányok csoportos sétáját a diós jenői főutcán (1930-as évek eleje), iskolás fiúk csoportképét Hugyagról (1913-ból), iskolás leányokat Érsekvad- kertről (ugyancsak 1913-ból). Ismertetésünk, természetesen, egészen vázlatos, semmiképpen sem adja vissza azt az élményt, amelyet a kiállítás megtekintése jelent. Földesné Györgyi Erzsébet Kresz Mária egyetlen mondatát idézi: „Esőt meg gyereket nem kell kérni, mert ád az Isten!” Ha adott, így élt. Így élt, ha meg' nem halt és ez nem mese. T. E. Orsik hagyományaikat Négy község - három wtxj elven Külön kis „szigetet” alkot a dimbes-dombos szelíd nógrádi hajlatok között Nőtincs, a hozzátartozó Felsőpetény, ös- agárd és Szendehely. Lakói magyarok, szlovákok, német anyanyelvűek, akiket az elmúlt századokban sodort ide a történelem vihara. Megtelepedtek, családot alapítottak, őrizték nyelvüket, szokásaikat, viseletűket, ételeiket. Dolgoztak földeken, aztán a fejlődéssel lépést tartva nagy részük ipari üzemekben helyezkedett el, „kijáró” lett. A községi közös tanács Nőtincsen székel. Az ötven tanácstag közül a német nemzetiségű Szendehelyet tizenhatan, Felsőpetényt tizenegyen, Ösagárdot heten képviselik, míg a székhelyközségnek ugyancsak tizenhat tanácstagja van. Legtöbben jól ismerik és beszélik a szlovák nyelvet, a szendehelyiek természetesen a németet. Az sem meglepő, ha a magyar, szlovák, német szó keveredik a mindennapok során. Az sem megy újdonságszámba, hogy a lakóhelyeken a magyar nyelvű felirat vagy névtábla mellett mindig Szobrászalkotótábor Befejezéséhez közeledik a jjj munka a nagyatádi szobrász- alkotótelepen. A szobrok nagy része elkészült. Képünkön; Szabó M. László || „Fa-emlék” c. alkotását fa- ■ ragja. 4 NÓGRÁD — 1979. szeptember 30., vasárnap ] ott van a községet jellemző nemzetiségi felirat is. * Vidovszky András, a közös tanács végrehajtó bizottságának titkára jól ismeri, érti és érzi a nemzetiségi nyelv őrzésének jelentőségét. Esztendők óta tagja a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége választmányi bizottságának, ott is szót kér mindig, ha a hagyományok őrzéséről esik szó. A Vidovszky család is szlovák származású. A nagymama jóformán nem is értette a magyar szót. Vidovszky András két lánya, Mária és Ágnes ugyancsak követte az édesapa példáját. Az idősebbik lány a szarvasi óvónőképzőben államvizsgázott magyar— szlovák szakon, a felsőpetényi nevelőotthonban dolgozik. Ágnes a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola végzős hallgatója, prímán beszéli a szlovák nyelvet, így, élvezetes, szemléletes formában tanítja a gyerekeknek az iskolában a szlovákot. Nagy sikere van a felsőpetényi nyelvművelő klubnak is. A tanácstitkár megjegyzi: — A nemzetiségi községekben alapvető, hogy a gyerekekkel már óvodás, majd alsó tagozatos korukban megismertessük és megszerettessük szüleik, nagyszüleik nyelvét. Bár legtöbbjük pici korában otthon hallja a szlovák, vagy a német szót. De az is fontos, hogy már nyiladozó értelemmel az irodalmi nyelvbe is „belekóstoljanak”. Először versek, mesék, mondókák formájában, amelyekhez társul a jóízű éneklés, a magyar és a szlovák népdalok, majd az iskolában a könyvek, felső tagozatban a szlovák és német nyelvű újságok. * A négy községben elég nehéz volt megszervezni az anyanyelvi oktatást. Ösagár- don a kevés óvodás korú gyermekre való tekintettel, külön óvoda nincsen. De elérték, hogy az ősagárdi gyerekek autóbusszal, dajka kíséretében átjárjanak a nőtincs! óvodába. Az óvodásoknak hagy élvezetet jelent az utazás, és a gyakorlatban azt ia jelenti, hogy a leendő első osztályosok már felkészülten mennek iskolába. Az alsó és felső tagozatos iskolások ugyancsak Nőtincsen tanulnak. Aki kéri, napközi otthonos ellátást is igénybe vehet. Hasonlóan javultak az oktatási körülmények a szendehelyi Katalinpusztán is. A szendehelyi iskolában több, mint harmincán tanulják a német nyelvet. Mészáros Mihály né irányításával aki a bajai tanítóképző végzős hallgatója. A tankönyveken kívül magnószalagok segítik a munkát, az iskolai és a helyi könyvtárban német nyelvű könyvek találhatók bőségesen. Az óvodában hivatalos német nyelvű foglalkozások nincsenek, de az óvónő itt is érti a nyelvet. Felsőpetényben szép eredményeket értek el a szlovák nyelvű oktatásban. Közel negyven gyerek tanul szlovákul. Most a legnagyobb gondjuk az, hogy az óvodában is megszervezzék a szlovák nyelvű foglalkozásokat. Nőtincsen Szölszki Mihály szlovák—történelem szakos tanár tanítja a nyelvet, emellett szakköri foglalkozásokon is részt vehetnek a gyerekek kedvük szerint. Ennyit a nyelvoktatásról. Á szlovák és a német hagyományokat emellett dalokban, a viseletben, szokásokban is őrzik. A felnőtteket segítik a nemzetiségi nyelvű könyvek, a német és szlovák újságok. A felsőpetényi szlovák nyelvművelő körben gyakran vetítenek filmet, hallgatnak lemezeket, fordítanak szlovák könyvekből, és a jól szereplők mit is kaphatnának mást ajándékba, mint egy-egy szép szlovák nyelvű könyvet. Mindez fontos, mert a nemzetiségi lakosság kultúrája összefonódott, szorosan hozzátartozik napi életünkhöz, művelődésünkhöz, tágabb értelemben véve, előbbrelépé- sünkhöz. ;i=»sl
