Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
Fidel Casiio TOLI HEGYEIN sajtóéitekezlete Az Egyesült Államok elnökét és az amerikai komány- zatot terheli a felelősség az állítólagos szovjet „harci egység” kubai jelenlétének ürügyén kreált, „újabb kubai válságért”. Az Egyesült Államok elnöke „nem becsületesen, nem erkölcsösen és őszintétle- nül járt el ebben a kérdésben” — hangoztatta Fidel Castro kubai államfő — a Havannában akkreditált — köztük amerikai — sajtótudósítók jelenlétében tartott sajtóértekezletén. „Az októberi miniválságnak” nevezett amerikai kampány a Szovjetunió és Kuba ellen indított amerikai propa- gandaoffenzíva kezdete óta első ízben nyilatkozó kubai vezető mondanivalójának középpontjában. Fidel Castro határozottan — a Carter elnökkel kapcsolatban korábban használt megfogalmazásaihoz viszonyítva értékelésében élesebben — utasította vissza a washingtoni vádakat. Kijelentette; közismert tény, hogy immár 19 esztendeje szovjet katonai kiképzők tartózkodnak Kubában. Az Egyesült Államok „aggodalmát” kiváltó, úgynevezett „12-es számú kiképzőközpont” 17 esztendeje működik. „Erről a Cl A archívumában pontos adatok vannak, tudott róla az összes korábbi elnök, Carter- nek is tudnia kellett volna róla”. — hangoztatta. Castro kijelentette, hogy a kiképző- központokon tartózkodó szovjet állampolgárok létszáma és megbízatása nem változott az eltelt évek alatt. „Kuba és a Szovjetunió a legkövetkezetesebben és legszigorúbban tartja magát az 1962-es szovjet- amerikai megállapodásban foglaltakhoz”. Carter hétfőre tervezett beszédével kapcsolatban Castro azt a reményét fejezte ki, hogy az amerikai elnök megválaszolja majd: mióta is tartózkodik Kubában az a bizonyos szovjet ezred, és miért vették elő ezt a témát, miért UsztíflMOV A fegyveres erők napja alkalmából Dmitrij Usztyinov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere üdvözölte Czinege Lajos hadseregtábornokot, a Magyar Népköztársaság honvédelmi miniszterét, és a magyar néphadsereg személyi állományát. „A magyar katonák a harci- és politikai kiképzésben, valamint a katonai fegyelem erősítésében elért kimagasló eredményekkel ünnepük a fegyveres erők napját. A Szovjetunió hadseregének és hozakodtak elő ezzel a mesterséges válsággal? Fidel Castro pontosan felsorolta az utóbbi idők Kubával kapcsolatos „válságocs- káit”. Jól emlékezetes — mondotta — a zaire-i Shaba tartomány eseményeivel összefüggött vádaskodás. Később a MÍG 23-asok ügyével próbálkoztak, majd azzal gyanúsították Kubát, hogy „tengeralattjárót” szerzett be a Szovjetuniótól. A mostani kampány mozgatórugója — hangoztatta a kubai vezető — az el nem kötelezett országok hatodik csúcsértekezletének tényében keresendők. Az Egyesült Államok minden követ megmozgatott, hogy zátonyra futtassa a havannai konferenciát. Bizonyítékok vannak hogy több mint negyven országgal vette fel a kapcsolatot diplomáciai és egyéb csatornákon keresztül az amerikai kormányzat, hogy azok tolmácsolják a csúccsal kapcsolatos washingtoni álláspontot és „aggályokat”. Ma már azonban ez a hadjárat a SALT—II szerződés ellen irányul, s ez a tény aggodalommal kell, hogy el- töltse az emberiséget. Fidel Castro Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadót tette közvetlen felelőssé a legutóbbi hisztéria keltésért. Kijelentette: a Carter-admi- nisztrációnak nincs joga válságba sodorni a világbékét. A kubai vezető leszögezte: ha az amerikai elnökben van bátorság, akkor nyíltan a világ elé tárja a valóságot és beismeri, hogy az ügyben a Szovjetunió és Kuba korrektül járt el. A szovjetek világos választ adtak erről az Egyesült Államok kormányának. A probémát az Egyesült Államok csinálta, magának kell megoldania. Más kérdésre váaszolva Fidel Castro közölte: nincs pontos dátum egy esetleges New York-i utazására, de megjegyezte: az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszakának idején nem kizárt ennek lehetősége. üdvözlete haditengerészetének katonái szívből örülnek fegyverbarátaik sikereinek, amelyeket a Magyar Népköztársaság, Varsói Szerződés tagállamai védelmi erejének erősítéséhez való újabb hozzájárulásként értékelnek” — hangoztatja az üdvözlő távirat. Usztyinov marsall további sikereket kívánt a magyar néphadsereg személyi állományának hazájuk és a szocialista közösség országai védelmi képességének erősítésében. Bokassának hát befellegzett. .. I. Bokassa, a Középafrikai Császárság uralkodója aki magamagát kiáltotta ki — Napóleont utánozva — császárnak, szegény és elmaradott országát pedig császárságnak, most már kezd alámerülni a történelem siily- lyesztőjében. (A szobrát, amely a fővárosban, Banguiban állott, szépen leemelték talapzatáról, kivitték a temetőbe és elhantolták.) Bokassa, aki Párizsba repülve próbált támogatást szerezni korábbi francia pártfogóinál, végül az elefántcsontparti köztársaságba távozott. Ez a — számára csakúgy, mint a francia neokoloniaüs- ták számára — „baráti ország” hajlandó volt neki menedéket adni. A francia kormánynak rendkívül kínos az eset. A hivatalos Párizs kerek 13 éven át megadott minden segítséget Bokassának, tudván tudva, kit támogat. Most aztán sokan azt rebesgetik: Bokassa is tudhatott egye-mást, miért állt mellette a francia kormánykörök sok-sok vezető személyisége. Hogy ne sokat beszélhessen, gyorsan elküldték hát Párizs közeléből, visz- sza Afrikába. S közben az is kiderült, hogy az új figura, David Dacko tulajdonképp régi, mivel 1960 és 1966 között ő volt a köztársasági elnök, s most francia segítséggel került vissza a hatalomba. Francia ejtőernyősök biztosították neki az elnöki bársonyszéket. Bokassa szintén Párizsból kapta a császári trónt, aranyo- Zottan, napóleoni mintára. A történelem azt mondatja velünk: semmi sem új a nap alatt. Az új közép-afrikai elnök is a régi, a francia befolyás is az. (P. J.) Spanyol szocialista kongresszus Szombaton délelőtt három munkabizottságban folytatta munkáját a Spanyol Szocialista Munkáspárt pénteken Madridban megnyílt rendkívüli kongresszusa. Közben folytatódnak a péntek este megkezdődött tanácskozások és tárgyalások a végrehajtó bizottság tagjainak jelöléséről. A politikai határozattervezetről a kongresszus teljes ülésén péntek délután lefolyt vitából kiderült, hogy miközben csaknem egyöntetű Felipe Gonzalez irányában a bizalom, igen erős az ellenállás a párt jobbratolódásával szemben. Megfigyelők azonban rámutatnak: ebből a szempontból nem az elfogadott határozatok szövege és hangneme, hanem az új végrehajtó bizottság összetétele lesz a döntő. A Kínai Népköztársaság nemzeti ■ elentős évfordulóról ^ emlékeznek meg október 1-én Kínában: harminc évvel ezelőtt kiáltotta ki Pe- kingben a népi tanácskozó testület a Kínai Népköztársaságot, a föld legnépesebb országában ezzel megnyílt az új élet építésének lehetősége. A Kínai Népköztársaság kikiáltását hosszú fegyveres és politikai harc előzte meg. A félgyarmati sorban tartott hatalmas ország évtizedeken át — kiszolgáltatva az imperialista hatalmak kizsákmányolásának és a japán fegy* veres agressziónak — folytatott harcot a nemzeti megújulásért, a társadalmi felszabadulásért. A felszabadító harc vezető ereje a Kínai Kommunista Párt volt, amely fellépett az országot kiszolgáltató burzsoá tömörülés, a Kuomintang ellen is. A kínai hazafiak harcát a kezdetektől fogva nagy figyelem és rokonszenv kísérte világszerte, a nemzetközi kommunista mozgalom rendkívül nagy jelentőséget tulajdonított ennek a küzdelemnek, a Szovjetunió pedig létfontosságú támogatásban részesítette őket. A második világháborúban aratott győze'em kedvező feltételeket teremtett a kínai nép felszabadító harcának is: a szovjet hadsereg a japán megszállás alól felszabadította Észak kelet-Kínát, s ezzel létrejött a népi erők legjelentősebb bázisterülete. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg nagy mennyiségű fegyvert és egyéb felszerelést kapott a Szovjetuniótól, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy 1949-ben döntő győzelme1: arathasson az amerikai imperializmus támogatását élvező Csang Kaj-sek seregei felett. A népköztársaság kikiáltása után megindult fejlődésben Kína támaszkodhatott a Szovjetunió tapasztalatára, s sokoldalú politikai-gazdasági segítségére. A Szovjetunóival megkötött szövetség biztosította a fiatal népi állam számára a békés fejlődés garanciáit, a gazdasági támogatós a rendkívül elmaradott gazdaság modernizálásának megkezdésére adott lehetőséget. Sajnálatos módon azonban már ezekben az években jelen volt (habár nem töltött be domináló szerepet) a Kínai ünnepe Kommunista Pártban az a nacionalista, hegemonista irányzat, amelyet Mao Cetung és köre képviselt. A kínai pártban folyó belső harcban az ötvenes évek végén Mao Cetung vonala háttérbe szorította a következetesen internacionalista erőket. Ennek következménye volt az igen nagy károkat okozó „nagy ugrás” kísérlete, s a pártot és a társadalmat megbénító úgynevezett „nagy proletár kulturális forradalom”. A belpolitikában eluralkodó szektás-dogmatikus irányzat együtt járt a szovjetellenes- séggel, a nacionalista külpolitikai vonallal, a nemzetközi munkásmozgalom megosztására irányuló kísérlettel. A hatvanas és hetvenes évek gazdasági-politikai válsága rendkívül nagy kárt okozott a kínai népnek. Ezt felismerték a Mao Cetung halála után hatalomra került vezetők is, akik a korábbi időszak hibáiért a felelősséget a „négyek” csoportjára hárítva megpróbálkoznak kiutat találni a belső nehézségekből, a gazdasági elmaradottságból. Ez a kísérlet azonban •£ NÓGRAD - 1979. szeptember 30., vasárnap Ü. hét 3 kérdés® Hogyan alakul a szovjet —amerikai viszony Gromiko New York-i tárgyalásai után? Gromiko szovjet külügyminiszter az ENSZ székhelyén kétszer is találkozott amerikai kollégájával, Cyrus Vance-szel. Rendkívüli várakozás előzte meg világszerte a két nagyhatalom külügyminiszterének ismételt eszmecseréjét az előtt a politikai háttér előtt, amelyet az Egyesült Államokban a SALT—II. ratifikálása körüli végeláthatatlan huzavona és ezzel egy- időben, vagy összefüggésben az úgynevezett „kubai szovjet jelenlét” ügye formált nyugtalanítóan komorrá. Az ENSZ-közgyűlés fórumán a szovjet külügyminiszter határozottan visszautasította az amerikai vádaskodásokat. Furcsa logikai bukfenccel Washingtonban egyesek erre sopánkodni kezdtek, mondván, hogy kár volt a világszervezet nyilvánossága elé vinni ezt a — szerintük csak a két nagyhatalomra tartozó — vitát. Nyilvánvaló, hogy Gromiko éppen ezért is tárta a világközvélemény elé az ügyet, mert le akarta leplezni az amerikai hideg- háborús körök mesterkedéseit, ugyanakkor kifejezte a Szovjetunió békés törekvéseit és azt a szándékát, hogy normális, sőt baráti kapcsolatokat teremtsen az Egyesült Államokkal. Washingtonban teljes a kapkodás, egymásnak ellentmondó nyilatkozatok hangzanak el sokszor még ugyanazoknak a politikusoknak, vezetőknek a szájából is. Carter elnök sem marad ki ebből a sorból: egyik nap „harci alakulatnak” minősítette a Kubában tartózkodó szovjet kiképző csoportot, másnap viszont arra figyelmeztetett, hogy nem szabad összekapcsolni „a SALT mindennél fontosabb ügyét” a kubai szovjet katonai jelenlét kérdésével. Számos politikai megfigyelő vélekedik úgy, hogy a Carter-kormányzat -csak a saját dolgát nehezítette meg, amikor ennyire és így foglalkozott és foglalkozik az állítólagos „kubai vál. sággal”. (A hét végén például a nemzetbiztonsági tanács is újra meg újra összeült.) Milyen jövő vár a Panama-csatornára az erre vonatkozó szerződés életbe lépése után? Október 1-én lép életbe az Egyesült Államok és a Panamai Köztársaság között a Panama-csatorna sorsának szabályozására megkötött szerződés, miután a múlt héten a nem jár együtt a korábbi külpolitikai vonallal, a szovjetel- lenességgel való szakítással. Bizonyítja ezt Kína ázsiai politikája, a Nyugattal kiépített kapcsolatok jellege, az a kísérlet, hogy fpkozott fegyverkezési programot hajtsanak végre az imperialista hatalmak segítségével. A szocialista államok közössége, a Szovjetunió több ízben kifejezte azt az eltökélt szándékát, hogy Kínával, ezzel a hatalmas, ősi kultúrájú országgal gyümölcsöző, jó viszonyt tartson fenn. Ennek a mi oldalunkról nincs semmilyen akadálya, s a kínai fél jóindulatát és készségét bizonyíthatja a napokban megkezdődött moszkvai tárgyalásokon, s elsősorban azzal, ha felhagy a szocialista Vietnam elleni katonai fenyegetéssel, az indokínai országok belügyeibe való beavatkozással. gjH magyar nép nagy tisz- telettel tekint azokra az eredményekre, amelyet a kínai nép az elmúlt évtizedekben áldozatos munkával, szorgalommal. tehetséggel elért, ezért — szövetségeseinkkel együtt — azt reméljük, hogy Kína visszatér a szocialista országok közösségébe. Ebben a szellemben köszöntjük Kína nagy népét a nemzeti ünnepén, a népköz- társaság kikiáltásának harmincadik évfordulóján. washingtoni kongresszus ezt a szerződést —, nem minden vita nélkül — ratifikálta. 75 esztendeje jött létre az első megállapodás az akkor még el nem készült csatornáról akkor az USA a 10 mérföld széle csatornaövezet bérletéért egy összegben 10 millió dollárt tett le, továbbá kötelezte magát évi 250 000 dollár bérleti díj megfizetésére. 65 éve, az első világháború első napjaiban nyílt meg a rendkívül fontos vízi út, amely a Csendes-óceán és az Atlantióceán közötti összeköttetést teremtette meg. Az Egyesült Államok azóta is az elsőszámú haszonélvezője a csatornának. a csatornaövezetnek pedig szuverén ura volt. A panamai nép 15 esztendeje kezdett igazán erőteljes formában tiltakozni az USA gyarmatosító politikája ellen. A csatomaövezetben a panamai zászlót kitűző diákokra az amerikai katonák tüzet nyitottak, 23 fiatalember vesztette életét... A másfél évtized alatt a washingtoni kormányzat új meg új engedményekre kényszerült: emelte a bérleti díj összegét és tárgyalásokat kezdett arról, hogy mikor üríti ki a csatomaövezetet... Még Kissinger volt az, aki tető alá hozta az első megállapodást, de már a Carter-diplomácia igyekezett sikernek feltüntetni, hogy távoli ígéretek fejében (2000. után távoznak végleg az amerikai katonák!) sikerült fenntartania a csatornaövezet bérletét. Gyakorlatilag tehát még két évtizeden át az USA ellenőrzi a stratégiai és gazdasági szempontból egyaránt elsőrendű fontosságú vízi utat. A csatornaszerződés életbelépése idején a Pentagon, az amerikai hadügyminisztérium a csatomaövezetbe irányított egy légi deszant egységet és nagyszabású hadgyakorlatot szervezett. Láthatóan arra számítottak Washingtonban, hogy az amerikai engedmények talán a panamai közvéleményt újabb követelések megformálására késztetik. Ezzel szemben egyesek a még Theodore Roosevelt idejéből származó és latinamerikai alkalmazásra szánt „furkósbot-politikát” szeretnék alkalmazni. Nagy gyűlés A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága, az országos népi gyűlés állandó bizottsága és az államtanács közös nagygyűlést tartott a parlament épületében a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 30. évfordulója tiszteletére. A gyűlésen Hua Kuo- feng pártelnökkel és miniszterelnökkel az élükön a párt és a kormány vezetői is jelen voltak. Az ünnepi beszédet, amelyet a KKP Központi Bizottsága előzőleg jóváhagyott, és az egész ország figyelmébe ajánlott, Je Csien-jing, a párt alelnöke, a parlament állandó bizottságának elnöke tartotta. A terjedelmes beszédet, amelynek zömét nem az idős politikus olvasta fel, a pekingi rádió és televízió is közvetítette. Je Csien-jing a kínai forradalom győzelmének hazai és nemzetközi jelentőségét és megerősítette azt a tételt, amely szerint a kínai forradalom minden győzelmét Mao Cetung eszméi irányításának köszönheti és, hogy a Mao- Cetung-i eszmék nélkül ma nem lenne új Kína. Mao Ce- tungot a kínai párt és nép kiemelkedő képviselőjének nevezte és rámutatott, hogy Mao gondolatai a Kínai Kommunista Párt kollektív bölcsességének kikristályosodását jelentik és mint ilyenek, teljes összhangban vannak a történelmi realitásokkal. A szónok pozitívan értékelte a népköztársaság kikiáltása után eltelt tizenhét esztendőt és azt hangoztatta, hogy ami az elmúlt három évtizedben megtett utat illeti, arra — az elkövetett hibák ellenére — az eredmények. és a sikerek voltak a jellemzők. Amint mondotta, a központi bizottság véleménye az. hogy megfelelő időpontban átfogóan értékelni kell az elmúlt harminc évet, küMi a jelentősége az úgy nevezett európai páriámon« ülésezésének? Strasbourgban ezen a héten ismét összeült az úgynevezett európai parlament, a közös piac országaiban, június folyamán megválasztott képviselők testületé. Léte’e- mük a vita... Hozzátehetjük: jó ideig még a meddő vita. Ez a parlament ugyanis nem törvényhozó testület. Határozatai legfeljebb csak n i- mi politikai hatásra számíthatnak, propagandacélokra lehet felhasználni azt, ami Strasbourgban (és Luxem, burgban) az ülésteremben elhangzik. Vita van még a körül is, hogy lehet-e, szabad-e azt az ingajáratot folytatni, amit az eredeti szabályzat előír, hogy . tudniilik felváltva a Rajna-parti francia városban és a parányi nagyhercegség fővárosában találkozzanak „az európai honatyák”. Luxemburg ragaszkodik ahhoz, hogy a parlament időről időre ott ülésezzen — szállodások, vendéglősök. boltosok, taxisok, stb. örömére és hasznára. No, de napjainkban a takarékosság az egyik fő szempont! Willy Brandt a napokban úgy nyilatkozott, hogy ő , Stras- bourgot szeretné az „európai parlament” székhelyének, már csak a francia—nyugatnémet megbékélés jelképe gyanánt is. A strasbourgi ülésen először mezőgazdasági és fegyverkezési témák kerültek a napirendre. Egy volt nyugatnémet hadügyminiszter és jelenleg „európai képviselő” azt javasolta, hogy a Közös Piac szervezete hivatalosan lépjen kapcsolatba a NATO- val közös fegyverszállítási programok meghatározására. Ez ellen a szocialista és szociáldemokrata párti képvise. lök csoportja tiltakozott, mondván, hogy először a válságos helyzetben levő nyu. gat-európai mezőgazdaság terheinek enyhítéséről kellene vitát nyitni. Van tehát bőven alkalom vitá.-ni, mindenekelőtt arról,1 hogy miről is vitázzanak. Pálfy József Pekiogbeo lönösen pedig a kulturális forradalom tíz esztendejének: történetét. Dicsérettel emlékezett meg az 1956. szeptemberében megtartott nyolcadik pártkongresszus határozatairól, amelyek szerinte helyesen állapították meg, hogy fő feladat Kínában a termelőerők hatékony fejlesztése. A nyolcadik kongresszus után elkövetett hibákat Je Csien-jing a baloldali elhajlásnak tulajdonította, a kulturális forradalom évtizedének szélsőséges politikáját pedig annak, hogy a kínai párt elszakadt a valóságtól, feladta a demokratikus centralizmus elvét és Lin Piao és a radikálisok személyében a párt és az ország irányítása ellenforradalmár, összeesküvő és karrierista elemek kezébe került. Értékelése szerint a kulturális forradalom évtizedében feudalfasiszta diktatúra volt Kínában és ezt a diktatúrát ellenforradalmi frakció gyakorolta a párton belül. A radikálisok ellen vívott küzdelem élharcosai között említett Mao Cetungot, Csou En-lajt, Teng Hsziao- pinget és Hua Kuo-fenget. A szónok legfontosabb feladatként jelölte meg a négy modernizálás valóra váltását. Egyidejűleg fokozott fellépést szorgalmazott azok ellen, akik a parton belül és azon kívül baloldali, vagy jobboldali pozícióból ellenzik a vezetés jelenlegi politikáját. Je Csien-jing beszéde befejező részében azt hangoztatta, hogy Kínának a gazdasági korszerűsítés valóra váltásához békés nemzetközi környezetre van szüksége. Ennek érdekében Kína minden országgal hajlandó együttműködni a békés egymás mellett élés öt elve alapján, de Mao Cetung három világ elméletének szellemében Kína továbbra is harcot vív a „hegemonizmus” ellen. á
