Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-26 / 225. szám

Színházi esték Évadnyitó szovjet művel, rendezővel Jurlj Ljubimov, a moszkvai igényeit hivatott szolgálni, állítása; a nézőtérről árnyké- Taganka Színház főrendezője Pontos és fájdalmas lelki te- pet vető akácfa szimbólum- a szolnoki Szigligeti Színház lttalálat a vonakodó, majd a sejtető hullámzása stb. Ezek, vendégeként Trifonov Csere mindenbe beletörődő anya ke- úgy vélem, a nagy rendező­című regényének színpadra sérti kifakadása; „ez a csere nek talán nem is mindig állításával alaposan feladja a nálad már rég megtörtént”. megmagyarázható, csupán ha- szellemi leckét nézőinek: tud- Tudja a fiú és tudjuk a né- fásukban érzékelhető és értó­nak - e, képesek-e vele együtt- zőtéren is valamennyien, hogy kelhető varázseszkőzei, kellé- gondolkodni olyan különleges nem egy egyszerű lakáscsere- kel a drámai mondandó színpadi képletekben, melyek ről, jóval többről, a fiú, a sze- plasztikusabb kifejezésére, e dráma környezetét adják? retett gyermek jellqmcserélő- Mert elvitathatatlan, hogy cél- A nyitott színpad — mely a déséről van már szó. ratörőbb, kizárólag a művel nézőt fogadja — egy ószeres- Trifonov regényének szín- szolgáló rendezői koncepció­bolt látványát nyújtja. Van padi változata nem klasszikus va^ ritkán szembesülhetünk, itt minden, amit hasonló he- értelemben szerkesztett drá- lyen elegyes összevisszaság- ma, Tulajdonképpen inkább a ban találni, A nézőtér zava- történésben résztvevők egy­Nevelési hibák a csatáéban mint most, a szolnokiak sal­gótarjáni évadnyitóján. A dráma zárójelenetében el* rodott bizonytalansága csak egy önálló drámai monológja. ered a kilátástalanul Sivár fokozatosán enged fel a meg- Nem egymással társalognak, induló cselekmény bontakozó vitáznak, vívódnak, hanem folyamatában: egy költözködő leginkább önmagukkal. Mín- hézaspár szállításra váró bú* két, a közönséget avatnak torai között Vagyunk, a sza- problémáik, gondjaik része- bad ég alatt, Itt peregnék,^ e selvé, mintegy a mi lelkliá- különíeges színpadtérbe sűrít- méretünkre és ítéletünkre ha­ve a „szünet nélküli dráma” gyatkozva életük konflíktusaí- jobbára lelki folyamatai. ban, melyek éppoly kusza­Miről is? összevísszaságú, mint azok a Egy voltaképpen senki által bútorok és mindenféle kaea- , - , t klvétei Igazában' nem áhított, mégis tok, melyeket egy halomba kierőszakolt lakáscseréről, hordtak. melynek ütközőpontjában egy A Trlfonov-regényből ké- rokonszenves fiatal mérnök szült produkció őszinte kitá- őrlődik a nagyravágyó fele- rulkozás a hétköznapi életről, ség, annak szülei, s tulajdon kétórás szünetnélküliségben édesanyja és nővére között. A tett emberi va'lomássorozat, két család ádáz gyűlölködése, melyen bőven akad elgondol- kis dolgokat is felnagyító sző* kodni valónk, netlen perpatvarkodása szinte Ljubimov rendezésének van­eső. A szereplők nagy sebti­ben hatalmas fóliát húznak maguk és a még mindig ut­cán heverő bútorhalom fölé, mintegy bezárulkozva önnön problémáik további, szünet nélküli világába. A salgótarjáni évadnyitó, Trlfonov-drámájával, igazi színházi esemény volt. Az nélkül remekeltek, de minde­nekelőtt a történés központi alakját vállaló Végvári Ta­más Jászai-dfjas, aki Dmitrl- jev bonyolultan összetett egyé­niségét érzékeny rezdülésekre képes művészi eszközökkel bontakoztatta elénk. De teljes elismeréssel szólhatunk — az első' jelenettől az utolsóig nak a nézői képzelettel igen partnerekről-" Koós“ Ol£ itntítő mdrnentu- **,,*.>. tűréshatárt súroló elektromos- nehezen követhető momentu- sággal táplálja a drámát, mai magán az említett szín- melynek az akaratgyenge fiú padképeh túl is. Például az Falvay Klári, Fehér Ildikó, Gera Zoltán, Szendrey Ilona, meiyneK az : uu paoaepen iui is. remauj az pákoZdy János, Főnyi István válik legsajnalatrameltóbb lel- utcán is zavartalanul műkő- tmiörtftevzr,« a ki áldozatává: eljut odáig, dó televízió, mely a korcsolya- Jf^álüeynÖk éSfura-°ragllwmíI hogy élettársa ultimátumsze- világbajnokságot sugározza . r-/i rű követelésére becstelen ha- háttérre kivetítve; a különbö- ,megteremtö Czi* szonlesővé süllyed; halálosan ző fényeffektusok, melyek a beteg anyja elé áll, még „ide- nézőteret is meg-megpásztáz- jében” ráerőltetni azt a lakás- zák; á hűtőszekrény hangsú- az élményért, cserét, amely felesége luxus- lyosah ismétlődő funkcióba bulás Péterről. Köszönet valamennyiüknek (b. í.) Kondor Béla-emlékkiállííás Rétsáqon A rétsági művelődési ház­nak az ilyen jellegű iiitéz- ményekn*él még ritkán ta­pasztalható kiállítási prog­ramja van néhány éve, A kidolgozott koncepció értel­mében évente csupán négy kiállítást rendeznek, ezek a kiállítások viszont jól előké­szítettek, szépen kivitelezet­tek, katalógussal Illusztráltak. A bemutatók kettő* inditta- tásúak. Egyrészt Intézményi, amely a kortárs magyar és ezen bélül a megyei művé­szet megismertetését tűzte Cé­lul. Másrészt — o ez igen lé­nyeges — építenek közönsé­gük igényeire. Rétságon mind­össze kétezer ember él, s ilyen viszonylag kicsi közös­ségben ritkán valósul meg in­tézmény és közönség szeren­csés egymásratalálása. A művelődési ház a kortárs művészetből elsősorban a te­matikailag Nógrád megyéhez kapcsolódó művészeknek szervez kiállítást (pl. ez év elején Bálványos Hubának). A megyében élő alkotók tel­jes bemutatására törekszik: néhányat (Réti Zoltánt, Szat­mári Bélát) már megismer­hetett a közönség, s e kör az elkövetkező években tovább bővül: 1980-ra Horváth Sán­dor—Csemán Ilona- és íd. Szabó István-kiállítást ter­veznek. * A koncepciójában pontosan körvonalazott, jó kiállítási programba szervesen illesz­kedik a most látható Kondor Béla-emlékkiállítás. Az észak- magyar terület az országos képzőművészeti műfaji fel­osztás szerint grafikai-rajzi gyűjtőkörű. A kortárs magyar grafika jelenlegi reneszán­szának kezdete ^ és egyik csúcspontja Kondor Béla gra­fikai munkássága. Az ő felis­merései és alkotásai révén nyert ismét rangot a magyar művészetben a filozofikus gon­dolatiságé, Önálló mű igényé­vel fellépő képgrafika. Mun­kássága minőségmeghatározó választópont is volt: művei létrejötte után már nem le­hetett úgy alkotni, mint előt­te. A képgrafika elengedhe­tetlen követelményévé vált a pusztán Illusztrációs igény háttérbe szorítása az Önálló mű kritériumaival szemben és a magas szintű mesterség­beli tudás. Hatása a mai gra­fikára rendkívül nagy; hiszen a jelenlegi nemzedékek, vagy kortársként együtt haladva értek el hasonló indíttatású eredményeket, vagy (a fiata­lok esetében) az 6 munkált tanulmányozva alakították ki saját formanyelvükét. A Nógrád megyei Múzeu­mok Igazgatósága képzőmű­vészeti gyűjteményének anya­gából válogatott kiállítás Kondor munkásságának te­matikai és technikai kereszt- metszetét adja. A korai réz­karcok (Férfi portré, Kendős asszony) még a tanulmányok idejét idézik. Az „Építkezés” c. lapon már sok motívum feltűnik d későbbiek közül, elsősorban gazdagon értelme­zett emberábrázolása, a gép és az angyal hagyományé* szimbólumkörét bővítő, újra­értelmező megközelítései. Kondor leggazdagabb tártál* mi utalásokkal telített motí­vuma maga az ember, akinek történelmi létlehetőaégeit la­pok hosszú során kutatja. A cselekvő, elbukó, küzdő, meg­hunyászkodó, vagy megfeszí­tett ember útját elemzi a* „Dózsa-sorozat”, s néhány szimbolikus ihletettségű lap, pl. a „Cirkusz”. Grafikai munkássága kiteljesedése a „Romantikus tanulmány” és az „Égi háború” — az embe­ri sors valamennyi lehetősé­gét egy lapra sűrítve értelme­zi: a vegetatív létezéstől a gondolati-meditatív-felelős létig, Tanítása az emberről, az ember önmegvalósító fo­lyamatáról jóllehet részletei;- ben néhol pesszimista, végső következtetésében azonban az emberiség jövőjéért való ag­gódást, a folytonos küzdelem­be vetett hitet sugallja. A kiállítás másik egységét alkotó litográfiák szakmatör­téneti, ill. a műhelymunka megismerésének szempontjá­ból rendkívül érdekesek. A legtöbbjük ugyanis munka­nyomat. Jó részük szignálat- lan, a kész'mű ismeretében hibásnak tűnő lap. Jelenté­sük azonban éppen szándéko- latlan elkertelenségük révén módosul, új árnyalattal gaz­dagítva a közismert „jó” nyo­maton A „Madách-lllusztrácl- ók” sejteimessége jut előtér­be a csupán folthatásában felködlő kompozíciókon. A „Halál II” félelmetes burján­zó, az egy lapra történő két­szeri nyomásnak köszönheti. A bemutatott néhány színes litográfia festői tevékenysé­gének kísérőjelensége. A ké­sői művek közül a „Színpadi jelenei,” és a „Valaki Önarc­képe” sorozatok 1—1 műve látható. A rétsági közönség így Kondor Béla munkásságáról viszonylag teljes —, bár csak keresztmetszetigényű — ké­pet kaphat a kiállítás megte­kintése révén. Hiánypótló ez a kiállítás, mivel a közönség általa a kortárs rajzi-grafi­kai fellendülés gyökereit és egyik jelentős csúcspontját ismerhette meg. A kiállítás október 16-ig látható. K. E. Családlátogatásaim során sokszor tapasztaltam peda. góglai hibákat az otthoni ne­velésben, Észleléseimet min­dig őszintén feltártam a szü­lőknek — természetesen nem a gyermek előtt —, nevelési tanácsokat adtam. Számomra a legmeglepőbb az volt, hogy a hibát elkövető szülők 90 a leckét segítség nélkül, ön­állóan készítette el. Sehogyan sem akartam kudarcomba belenyugodni, ezért négy. szemközt, szép szóval valla- tóra fogtam a kislányt, aki sírva ismerte be, hogy „Anyu­ka írta, de mondta, hogy ta­gadjam le”. Elgondolni is rossz, hogy százaléka nem volt tudata- mennyire halmozta a hibá­ban annak, hogy amit tett, kát Évi édesanyja: pedagógiai szempontból nem 1. csalni tanította a gyerme- helyee. két, Gondolom, más családok- 2. hazugságra biztatta, ban is előfordulhatnak ha- 3. a hamis igazolással ma. sonló esetek, ezért összegyűj- ga is hazudott, lőttem egy csokorravalót E. Vera sírva panaszkodott azokból, a nevelési szem. nekem így; „Tegnap, anyu­pontból hibás eljárásokból, kám ^ Igazságtalanul pofon amelyeket bíráló szándékkal vágott” szóvá tettem. Szinte minden első osztá­lyomban akadt év elején olyan szülő, aki a gyermeke füle hallatára úgy adta át nekem a kis iskolásjsloltet, hogy agyondíesérte: „Na­gyon okos, rengeteg verset tud. százig számol, ír és ol­vas!” Már-már úgy éreztem magam, hogy ide én fölösle­ges Is vagyok, hiszen mit ta­nítsak, ha mindent tud. Így volt ez Katimnál Is. Kide­rült, hogy csak a nevét tud­ta leírni és elolvasni, semmi mást és - 100-ig elhadarta ugyan a számsort, de nem tudta megmondani, hogy az 5 mennyivel több mint a 3. Szóval: számlált, de nem számolt. Hallotta az édesany­ja szájából, hogy nagyon okos, nem is tett erőfeszíté­seket az első hetekben a tu-' dás megszerzéséért, Sehogyan sem fűlt a foga az íráselő­készítő gyakorlatokhoz, hi­szen ő úgy hallotta az édes­anyjától, hogy „tud írni”. Az édesanya belátta, hogy milyen hibát követett el, en­nek a két kisebb testvér he­lyes nevelése látta hasznát, D. Mari túl hallgatag és csendes volt az iskolában. Semmihez sem tudott hoz­zászólni, nem volt véleménye. Kíváncsian mentem el hoz­zájuk. Mesterkélt, merev, beállí­tott hangulat fogadott. Az idős szülők későn született, egyetlen gyermeke ünnepi ruhában, kibodorított hajjal ült a díványon. Két keze a térdén. Bármit kérdeztem tőle, hol, az anya, hol az apa felelt helyette. Át akartam ül­ni mellé, mire az apa meg- botránkozó hangon tartott vissza: „Hova tetszik gondol­ni?” „Mutasd meg a legkedve­sebb játékodat, Marikám!” — mondtam a kicsinek, de mire ő elindulhatott s volna, már szólt is az édesanyja: „Hozd ide az új babádat, amit a születésnapodra kaptál I” De hátha nem az a legkedvesebb játéka — gondoltam magam­ban —. s már láttam is hol a hiba: ezt a gyermeket nem engedik egyéniséggé fejlőd­ni, a szülők beszélnek, gon­dolkoznak helyette, rákény­szerítik az 6 véleményüket. . Elhatároztam, sokat sze­repeltetem majd az iskolá­ban, mert a közel 90 éves szülőket már nehezen nevel­ném meg. J. Évike édesanyja pirulva hallgatta intelmeimet. Az történt ugyanis, hogy a kis­lány házi leckéjében felfe­deztem a gyermekbetűket utánzó felnőttírást. Évi ma­kacsul állította, hogy Ő írta, sőt másnapra hozott egy írást az özvegy édesanyától, hogy Szokás szerint végére Jár­tam az esetnek és a követke­ző derült ki: Veráék függő- folyosóján elment a konyha­ajtó előtt a szomszédasszony. Az édesanyja megjegyezte, hogy „De ízléstelen rongy van megint ezen a Fekete- nén!” A kislány ezt hallotta. „Később bejött a néni — be­szélte el az ese.tet Vera — ugyanabban a ruhában és megkérdezte anyut. hogy hogy tetszik az új ruhája? Anyu erre agyondicsérte, hogy csodálatosan szép, ízlé­ses és nagyon jól áll. Erre én azt mondtam: Anyu, te most hazudszl És anyu teljes erő­ből pofon vágott. Hát . pem igazságtalanság ez, Ilonka né­ni kérem?” De igen — gondoltam —, de nem mondhattam, hiszen nekem az édesanyák tekin­télyét is védenem kell. Az anyával sem beszélhettem, mert Vera bizalmával nem akartam visszaélni, de el­2. hazudott a gyermeke fü­le hallatára, 3. végül: igazságtalanul po­fon vágta. Hányszor ’ fordul elő, hogy szól a telefon. Az anya sza­lad a készülékhez, az apa közben így szól: „Mondd, hogy nem vagyok itthon!” A gyermek hallja, tanul ha­zudni, akár Péter és Agnes, aki jól hallotta, amikor va­sárnap ebéd után az édes­anyja azt mondta: „Bárcsak ne jönne ma senki, jó lenne kicsit pihenni!” Percek múl­va csengetnek a sógorék és az anya és apa repeső öröm­mel fogadják őket. sőt még hozzáteszik: „De jó, hogy jöttetek, éppen üres délutá­nunk lett volna!” A „lekenyerezés”, a „pénz­zel mindent el lehet érni” szemlélete is nagytó terjed. Ezért ígért Zsolt kisautót Jan­csinak, ha őt javasolja követ­kező hétre „hetes”-nek. Le­het, hogy otthon hallotta, amikor az pnyja mondta: „Egy százast dugtam az el­adó zsebébe, mindjárt kap­tam bőrtalpú csizmát”. Humoros eset is kereked-’ hét a nevelési hibák kapcsán, így Istvánéknál. Nagy öröm volt, mert kis húga született. A nagyszülők és & boldog apa a kisfiú előtt beszélték meg, hogy „Mennyit adjunk az orvosnak, mennyit a ma. dámnak?” — mire István csa. lódottan kérdezte meg: „Hát, nem ingyen adták?” Jó lenne, ha gyermekeink nem látnának otthon rossz példát, nem érnék őket csa­lódások, ha minden szülő, nagyszülő és felnőtt, aki a gyermek környezetében él, mondom most itt sokaknak, érezné azt a felelősséget, ami hogy a? anya hármas hibát azokat terheli, akik a gyér-. követett el: • meknevelés, a gyermek ■ em. 1. rosszindulatúan bírálta bérré formálásának nehéz a szomszédasszony új ruhá- feladatára vállalkoztak, ját, Dr. Gergely Károlynő I----------------------------1___ ...__________________________________ NOORA D - 1979. szeptembei 26., szerda Egy fiatal mezzoszoprán. Tatjana Jerasztova munka- Veretyeno ruhagyárban, este akárcsak a munka a gyárban, könyvében az első bejegyzés- pedig — életében először — a foglalkozások az iskolában a lenlngrádi Veretyeno ruha- meghallgatta Wagner operá- is jól mentek: a második év­gyár. Az utolsó a Szovjetunió ját. folyam után ^erasztovát ösz­Nagy Színháza, a Bolsoj. Fog- A gyárban ismét egy művé- töndíjasként átvették a kon- lalkozása: operaszóllsta. szett önképzőkörbe került, zervatóriumba. Tatjana Jerasztova Uhtában Egyre gyakrabban tanácsol- Tánya édesapja -akkor ér­tanult, a Komi ASZSZK má- ták neki, hogy gondolkodjék kezett a moszkvai konzerva- sódlk legnagyobb városában, a zenetanuláson. Jerasztova tórium nagytermébe, amikora Édesapja gyári munkás, a csa- végül elhatározta, hogy meg- főváros a Csajkovszkij nem­iádban öt testvér van, próbálja a zeneiskolai felvé- zetközi verseny győzteseit ün­Adellna nővérével Tánya a telit. Nem tréfából 'ajánlotta nepelte. A kitüntetettek sorá- művészetl önképzőkörbe járt. valamikor régen az anyja, ban ott volt a lánya Is. Adellnának szép szoprán hogy a varrógép mellett töl- Tatjana Jerasztova, a Bol- hangja, Tanyának zengő mez- tött órák .alatt megtanítja soj szólistája, „A hajnalok zoszopránja van. Minden fel- Schubert románcát, a „Margit itt csendesek” című darab tétel adott a duetthez... Es- a rokkánál” című dalt. A Ve- Zsenya Komelkova szerepé- ténként Jerasztovék lakása- retyeno ruhagyár munkásnő- ben debütált az ország első ban felcsendült Liza és Foli- je a vizsgán kedvenc dalát operaszínpadán. Alakítása em- na híres kettőse. Zongorán az énekelte, és felvételt nyert a lékezete3 volt. Lelja szerepét édesanyu, Zinajda Jerasztova leningrádi Rimszkij-Korsza- is énekli a „Hófehérkében”, kísért, kov Konzervatórium ének ta- A fiatal énekesnő repertoár­A munkát kereső Tányát gozatáru. Nappali tagozaton jában megtalálható még La- Leningrádban a Wagner-mű, tanult, ezért este, de még ura szerepe a „Kővendégből" ,.A bolygó hollandi” fogadta, gyakrabban az éjszakai mű- és Emília az „Othellóból”. Reggel Tánya elhelyezkedett a szakban kellett dolgoznia. De J. Vlagyimirov Ludányhalászi szárnypróbálgatások” Hosszú ideig vajúdott, hogy dag a klub kötött és kötetlert sikerül-e Ludányhaiásziban programja. „tető alá hozni” a kÖzös fenn- Az öntevékeny művészeti tartasd művelődési házat. Vé- csoportok közül a két tánccso- gül az ügy megoldó11' Má- portot Makra Erika vezeti. Az sodik éve, hogy a gazdasági irodalmi színpad most pró- egységek és a tanács közös fo- bálgatja „szárnyát”, rintjai képezik a művelődés — Citarazenekarunk felJ anyagi alapját. Az együttmű- bomlott — sajnálkozik Pusz-j ködés bizonyos keretet szab a ta Béla. — A tervezett ének- művelődési ház tevékenységé- kart sem sikerült összehozni, nek. Egyik csoportról sem mond­— Egyik legfontosabb fela- tunk le. A citerásokkal újra datunk , a gazdasági egységek próbálkozunk, az énekkar ve- közművelődési igényeinek ki- zetésére viszont szakembert elégitése — vélekedik Puszta kell keresni. Ugyanez a hely- Béla, a művelődési ház veze- zet a bábszakkörben. tője. Megyéi viszonylatban Is kiJ — Melyek ezek az igények? emelkedik Bobály Attila Kép­— TIT-előadások - szervezé- zőművész szakköre, amely se. A gazdasági egységekben Ludányhalászin kívül több he­dolgozó fiatalok részére mű- lyen is bemutatkozott anya- velődési program biztosítása, gával. Egyedülálló a község- Színházi látogatás Szécaénybe ben az a játszótér, ahol min­es Salgótarjánba. den játék anyaga fa. A szak­Amlre a fiatal művelődési kör tagjainak és vezetőjének szakember a legbüszkébb, hogy lelkes és szakértő munkáját sikerült a fiatalokat Összefog- dicsérik a szabadtéri játékok, ni. Az ifjúsági klub, melynek melyek értéke 130 ezer forint, vezetője Pusztai Gyöngyi, _ Milyen a kapcsoiatuk az rendszeres programot biztosit általános.iskolával? a több mint 50 tag részere. _ Jó. Megszerveztük a szellemi vetél- nyolcadikosok klubját, vezető- kedók, TIT-eloadasok vitaes- je oravecz Katalin. Az őrsi tek, fórumok, találkozók vete- gyűlések egy részét Itt, az if- ránokkal, táncestek, „Most júsági klubban tartják az út­mutasd meg” vetélkedők, tár- tördk sasjáték tehát színes, gaz- — Melyek a közvetlen fela­datok? — Az említett csoportok, szakkörök szervezése, a mű- ködő közösségek tevékenysé­gének megerősítése. Ősszel megrendezzük a hagyományos szüreti felvonulást és bált. A ludányhalászi és nógrádsza- káli öntevékeny művészeti csoportok közös műsoros es­ten mutatkoznak be a két község lakossága előtt. Kicsi a létesítmény. Egy klubhelyi­ség és egy nagyterem, amely­ben a mozi is előadásait tart­ja. A tanácstól anyagot kap­tunk, mi pedig fiatalok, tár­sadalmi munkában lebetonoz­zuk az udvart, ahol tavasztól- őszig szabadtéri foglalkozásom kát tudunk majd tartani. Az irodalmi színpadhoz haJ sonlóan a ludányhalászi köz- művelődési élet most bonto­gatja szárnyát.’ Sikeres „szárnypróbálgatások”, ki­sebb kudarcok követik egy­mást. A kettő egységében tel­jesül ki a falu közművelő­dése. S* i.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom