Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)
1979-09-25 / 224. szám
£ V SZ-kötgyűléa Megkezdődött az általános politikai vita Az ENSZ-közgyűlés ülésszakán hétfőn megkezdődött a kéthetes általános politikai vita. Az első felszólalók között volt Cyrus Vance amerikai Kormányforrások szerint én- Vance kijelentette, hogy nek az az oka, hogy a köz- Washington Libanonban a gyűlésen a fejlődő és a fej- jelenleginél szélesebb körű lett országok kapcsolatainak fegyverszünetet igényel, kérdései állanak előtérben. Megfigyelők szerint a fő ok külügyminiszter. Andrej Gro- az, hogy az amerikai kor- miko, a szovjet diplomácia mány teljes bizonytalanságvezetője ma mond beszédet a közgyűlés plénuma előtt. Vance beszédében emlékeztetett rá: „a kelet és a nyugat a történelem legszélesebb körű ■ fegyverzetkorlátozási tárgyalásait folytatja. A Szovjetunió . és az Egyesült Államok a hadászati fegyverek jelentős korlátozásában állapodott meg a ratifikálásra váró (SALT—II) egyezményben”. A két legnagyobb nukleáris hatalomra különleges felelősség hárul a hadászati fegyverkezési verseny korlátozásában és a SALT-II nagy lépést jelenthet kötelezettségük teljesítése felé — hangsúlyozta Vance. Az amerikai külügyminiszter igen keveset foglalkozott a kelet—nyugati kapcsolatokkal, az európai politika kérdéseit nem is említette. ban van a maga teremtette „kubai ügyben”. Vance utoljára a múlt hét csütörtökjén tárgyalt Dobrinyin szovjet nagykövettel és egy teljes héttel későbbre, 28-ára tűzték ki Vance találkozóját New Yorkban Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel. Mértékadó források szerint Washington azt reméli, hogy a Vance—Gromiko találkozó kimenetele lehetőséget ad majd rá, hogy a hét végén Carter elnök tárgyalhasson Washingtonban Gromikóval. Ismét kifejezte reményét, hogy Jordánia és Szíria csatlakozik az izraeli—egyiptomi különbékéhez. A külügyminiszter szerint annak ellenére, hogy a nagyhatalom maga mögött hagyta az ellenségeskedés időszakát, „a kelet—nyugati viszony veszélyesen megromolhat minden olyan esetben, amikor az egyik fél nem veszi tekintetbe a másik biztonsági érdekeit”. Az amerikai külügyminiszter feltűnően általánosságokban mozgó beszédében a fejlett tőkés és a fejlődő országok kapcsolatainak kérdéseire összpontosított — nyilván azért, hogy csillapítani próbálja a fejlődő államok mind hevesebb támadásait a tőkés világrendszer gazdasági „ és pénzügyi politikája ellen. Az Egyesült Államok kész részt venni globális tárgyalásokban a gazdaság és az energia kérdéseiről, de a részvevőknek „realistáknak” kell lenniök — két' mondott Vance. Így utasította vissza bár csak burkoltan — a fejlődő országok követeléseit. (MTI) Ez országgyűlés őszi ülésszak elé (Folytatás az 1. oldalról.) szabad szótlanul elmenni az idős korúak gondozásának eredendő családi felelőssegét lerázni kívánó, s a nyugdíjas szülőt mindenáron kórházba utaltató emberi magatartás mellett sem. Végeredményben tehát — summázták a szociális és egészségügyi bizottságban az eszmecserék tapasztalatait — a népgazdaság szinte minden ágának es a tanácsoknak az erőfeszítése, a meglevő, egyebek Között az képviselőcsoporti üléseken, Ahogy az egyik hozzászóló megfogalmazta: a népi ellenőrzés 1957-ben útjára indított, az 1968-as törvény és az 1977-es minisztertanácsi határozat sínpárján haladó vonata kezdettől a szocialista demokrácia erősítésének irányát tartotta. A dolgozók tízezrei vettek és vesznek részt felelősen az élet minden területét felölelő ellenőrzésekben, ilyképpen maguk is közügyeket intézve. A hibák és mulasztások megelőzését, a integrációban rejlő lehetősé- vezetői döntések megalapozárfolr1 rviÁrT 4/t.VkK l*-i a Ír óc *. _ « gek‘ még jobb kiaknázása, és a széles körű társadalmi segítés együttesen vezethet a szocialista egészségügy ’ elveinek, az 1972-ben született törvény teljes valóra váltásához. . A politikai, az állami, a társadalmi és a gazdasági élet. egyfajta gyógyító-megelőző tevékenységéről, a népi ellenőrzés munkájáról is széles körű véleménycsere bontakozott ki a terv- és költségvetési bizottsági, valamint a megyei sát az utóbbi hónapokban is számos komplex, a jelenségek okait ösazeíüggésében is feltáró, csak kiragadott példaként á beruházások menetet, a termékszerkezet váltósát elemző vizsgálat segítette. Az eddigi viták alapján várható, hogy az ülésszak résztvevői továbbra is eboe az irányba adnak zöldatat a -KNEB-nek és a 142 területi népi ellenőrzési bizottságnak. Tárgyalások Damaszkuszijait Hétfőn Damaszkuszban megkezdődtek Szelím Al- Hossz libanoni és Mohammed AU El-Halabi szíriai miniszterelnök tárgyalásai. Mint a damaszkuszi rádió közölte, a megbeszélések témája a libanoni helyzet és a két állam kapcsolatainak további alakulása.. Damaszkuszba érkezésekor Szelím Al-Hossz nyilatkozatot adott a sajtó képviselőinek. Elítélte a Dél-Libanon elleni izraeli támadásokat és hangsúlyozta, hogy kormánya arab csúcsértekezlet összehívását kívánja a libanoni helyzet megvitatására. Amnesztia Afganisztánban Kabulban rendkívüli ülést tartott az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa. A Bakhtar hírügynökség ismertette a kormány ülése után kiadott nyilatkozatot, amely amnesztiát hirdet mindazon személyek számára, akik a haza javára bekapcsolódnak a termelőmunkába. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az országban biztosítják a dolgozók jogainak, valamint demokratikus szabadságjogainak sérthetetlenségét, a törvényesség és az igazságosság betartását. Ugyanakkor rámutat, hogy az áprilisi forradalom ellenségei nem szüntetik be felforga^ó- tevékenységüket, és sokoldalú támogatást nyújtanak azoknak, akiket megfosztották a dolgozók kizsákmányolásának és elnyomásának lehetőségétől. Az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság kormánya éppen ezért éberségre szólítja fel a népet, és kifejezi szilárd eltökéltségét a népi hatalom ellen irányuló imperialista és reakciós összeesküvések meghiúsítására. Szerte az országban folytatódnak a nagygyűlések, amelyeknek résztvevői határozott támogatásukról biztosítják « kormány politikáját. A Bakhtar hírügynökség jelentése szerint az ország több tartományában „az önkéntes munkáért folyó mozgalom” keretében több tízezer afgáni folyt be az állami alapba. Pakti i tartományban a Mangal nevű pastu törzs vezetői nagygyűlésen juttatták kifejezésre ragaszkodásukat a párthoz* a népi államhoz és élesen elítélték az áprilisi forradalom vívmányai elleni imperialista és reakciós összeesküvést. Több tartományban a papság képviselői tartottak gyűléseket és ezeken szintén támogatásukról biztosították a népi kormányt. Nyilatkozatot tett közzé az afgán papok legfelsőbb szerve, az ulemák tanácsa is és ebben támogatásáról biztosította Hafizullah Amin megválasztását. Bokassát halálra ítélték Bokassát, a megbuktatott közép-afrikai császárt nemzetellenes bűntettek vádjával hétfőn halálra ítélték — jelentette be a bangui rádióban az új államfő, David Dacko. Egyidejűleg közölte, hogy Bernard Ayandót nevezte ki miniszterelnökké. Az új kormányfő annak idején miniszter volt Dacko kormányában, amelyet Bokassa 1966. januárjában buktatott meg. Az abidjani elnöki hivatalhoz közel álló források szerint Bokassa hamarosan Elefántcsontpartra érkezik. Hozzátették, hogy erről rövidesen hivatalos közleményt adnak. II moszkvai tárgyalóasztalnál Moszkvában gyakoriak a tárgyalások, sőt a nemzetközi érdeklődésre számot tartó megbeszélések is. Most azonban olyan tanácskozások kezdődnek a szovjet fővárosban, amelyre a szokásosnál is jobban figyel a világ: külügyminiszterhelyettesi szinten szovjet—kínai eszmecserére kerül sor az államközi kapcsolatok normalizálásának lehetőségeiről. Szovjet részről a megbeszéléseket az a Leonyid Iljicsov vezeti, aki a kérdés nemzetközi hírű szakértője és aki — például — korábban a két ország közötti határkérdésekről tárgyalt hosszasan a kínaiakkal. Az előzmények közismertek. Már az ezer sebből vérző, elemi nehézségekkel küzdő fiatal szovjet állam is minden eszközzel segítette a kínai forradalmi erőket és ez a segítség ‘1949. október 1„ a Kínai Népköz- társaság kikiáltása .után ezernyi formában folytatódott. Nem a szovjet félen múlt, hogy ez a viszony — a maoista vezetés látványos politikai pálfordulás-sorozata nyomán — megromlott, sőt, a fegyveres kínai provokációk nyomán egy időszakban eljutott a határincidensek mélypontjáig. Sajnos, a mostani megbeszéléseket olyan jelek előzték meg, amelyek nem sok jóval bíztatnak. Mik ennek a kínai magatartásnak az uralkodó elemei? 1. A pekingi külpolitikai deklarált legfőbb célja a szovjet- ellenesség, a Szovjetunió „katonai és politikai bekerítése”. 2. Ebből kiindulva Peking nemcsak lehetővé teszi az enyhülés legreakciósabb ellenfeleinek, hogy kijátsszák „a kínai kártyát”, hanem minden eszközzel ebbe az irányba kívánja befolyásolni a nyugati külpolitikát. 3. Kína állandó, konkrét katonai veszélyt jelent közvetlen szomszédaira és a tágabb ázsiai térségre. Nemcsak arról van szó, hogy éppen ezekben a napokban sokasodnak újra a vietnami határon tapasztalható kínai katonai mozgásokról szóló jelentések, hanem arról is, hogy Peking — az afgán lázadóktól egészen az indiai szeparatistákig — szüntelenül beavatkozik szomszédai belső életébe. A Szovjetunió — annak ellenére, hogy Peking nem újította meg a két ország barátsági szerződését — egyetemes külpolitikai elvei jegyében szorgalmazza az államközi kapcsolatok normalizálását. A tárgyalásokon — hangzott a hivatalos szovjet vélemény — „a békés egymás mellett élés elvei alapján ki kell dolgozni a két ország kapcsolatainak irányelveit”. A szovjet szándék egyértelmű és világos. A megállapodáshoz azonban ketten kellenek. Harmat Endre Külügyminiszter-helyettesi szinten szovjet—kínai tárgyalások kezdődnek má Moszkvában. A képen balra Leonyid Iljicsov szovjet, jobbra pedig Vang Ju-ping kínai külügyminiszter-helyettes. Rendkívüli ülés Suarez spanyol miniszterelnök vasárnap délután rendkívüli ülésre hívta össze kormányának több tagját 'és a hadsereg legfőbb vezetőit. A tanácskozásra Guipuzcoa baszk tartomány katonai kormányzójának vasárnapi meggyilkolása miatt került sor. A tábornok haláláért a rendőr- ■ ség szerint az ETA pasik terrorszervezet felelős. Arcéi háttérrel Edward Kennedy indulásra készen Szeptember 18-án jelentette be a Fehér Ház szóvivője: Carter elnök, úgy határozott, hogy újabb négyéves időszakra megpályázza az elnök, séget és indul áz 1980-as elnökválasztáson. E döntés azt követően született, hogy az elnök együtt ebédelt Edward Kennedy de. mokrata szenátorral, akivel a hivatalos verzió szerint „napi politikai kérdésekről, főként pedig az előkészítés alatt álló új energiatörvényről tárgyaltak”, amelyben, mint* köztudott, a két politikus eltérő nézeteket vall.« A közösen elfogyasztott " fehér házi ebéd a jelek szerint nagy jelentőséggel bírt mindkét fél számára. Carter arra volt kíváncsi, vajon Kennedy végül Is jelöltetni kívánja-e magát. A Kennedy család jelenlegi feje a hozzá közel álló körök szerint értésére adta az elnöknek, hogy politikai pályafutását semmilyen vonatkozásban nem tekinti lezártnak. ATYAI AMBÍCIÓK E diplomatikus válasz arra enged következtetni, hogy a Kennedy család története, amely a legújabb korban elválaszthatatlanul összefonódott az Egyesült Államok po. litikai és gazdasági életével, várhatóan új lapokkal gazdagodik. A család tekintélyét és vagyonát Joseph P. Kennedy, egy bevándorolt ír katolikus család leszármazottja alapozta meg. Ingatlankereskedéssel, italáruk és mozifilmek forgalmazásával szerezte vagyonát, annak révén pedig politikai kapcsolatait. Ennek köszönhette, hogy a második világháborút megelőzően az Egyesült Államok nagykövete lett abban a fővárosban, amelynek írországi NÓGRAD - 1979. szeptember 25., kedd politikája száműzetésbe kényszerítette őseit. . Az idős Kennedy azonban sokkal magasabbra tört, londoni nagyköveti megbízatása nem elégítette ki ambícióit. Minthogy azonban nem juthatott be a Fehér Házba, legidősebb fiát szemelte ki az elnöki posztra. Ö viszont bombázópilótai$ént életét vesztette a második világháborúban. John Kennedy, a következő fiú nem akart politikai pályára lépni. Apja szavára azonban belépett az arénába, első nékifutásra nyerte a kongresszusi válasz, tásokat. majd az elnöki tisztségért vívott csatát is. Első dolga volt, hogy öccsét, Róbertét maga mellé vegye és az egyik legfontosabb tárcát, az igazságügyit bízta rá. S, amikor Edward -*■ 1962-ben — elérte a szükséges kqrha- tárt (30 év), a családot hagyományosan támogató Massa- chusettsben ő is elindult a szenátusi választásokon, amelyen azóta is minden alkalommal győzött. A CHAPPAQUIDICKI EPIZÖD Fivéreinek meggyilkolása (John 1963, Robert 1968) után a családi stafétabotot Teddy vette át. Mindenki tisztában volt vele, hogy a Kennedy család nimbusza akkor is a Fehér Házba segítené, ha nem rendelkezne az elnöki tisztség ellátásához szükséges képességekkel. Ugyanakkor anyja, Rose Kennedy kijelentette: nem akar több gyilkosságot, nem akarja elveszíteni egyetlen fiát. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy ez a veszély nem fenyeget, a legifjabb Kennedy nem is pályázhat az elnöki tisztségre a siker reményében. 1969. július lS-án ugyanis egy társasági összejövetel alkalmával éppen választókörzetében, Chappaquidick Island- on kocsijával egy tóba zuhant. A baleset következtében meghalt a kocsiban ülő 23 éves Mary Jo Kopechne. A feltűnően csinos hölgyet Teddy barátnőjeként tartották számion. A lapok meglovagolták az esetet. Kiderítették, hogy Kennedy nem sietett partnere segítségére és csak órák múlva jelentette az esetet a közeli sheriffi hivatalban. A kommentárok hangsúlyozták. hogy egy olyan ember, aki nehéz helyzetben összeroppan és elveszti cselekvőképességét, nem viselhet országos és felelcssegteljes tisztséget. Az idő azonban ez esetben is jó orvosnak bizonyult. Noha időnként még emlékeztetnek a szerencsétlenségre, manapság mind több s::ó esik Teddy politikai képességeiről, kitartásáról és türelméről, továbbá a politikában tanúsított mérsékletéről, s az utóbbi időben mind többen emlegetik őt a következő elnök- választás esélyeseként. Ennek számos oka van. Ezek közül a két legfontosabb: a legifjabb Kennedy 17 . éve tagja a szenátusnak, számos törvény megalkotásában vett részt és tekintélyt szerzett magának mind politikai körökben, mind az ország vá. lasztópolgárai előtt. A másik, hogy Carter támogatóinak tábora az einök következetlen és nem mindig politikushoz illő magatartása miatt egyre inkább összezsugorodik. A demokrata pártban mind töb. ben félnek attól, hogy Car- , térrel kell kiállniuk a választók elé. CSALÁDI HOZZÁJÁRULÁS A jelek szerint ettől egyre kevésbé kell tartaniuk. Kennedy ugyanis legutóbb már úgy nyilatkozott, hogy „felesége és anyja hozzájárultak ahhoz, hogy jelöltesse magát, ha úgy látja jónak”. Egyik régi barátja és támogatója pedig bizalmas baráti körben kijelentette: „Teddy no-v vember végén, vagy december elején határozott választ fog adni a mindnyájunkat foglalkoztató kérdésre”. Hogy e válasz milyen lesz, arra már most is következtethetünk abból, hogy ma már 19 amerikai államban működnek a Kennedy jelölését szorgalmazó csoportok. Az egyiknek- a vezetője éppen Cartér egykori támogatója, Mike Abu rams, aki szerint Teddynelc sürgősen nyilatkozni kell, hogy meggyőzhessük az embereket, indulni fog a választáson, tehát érdemes érte dolgozni. A „Jelöljétek Kennedyt’- mozgalom tehát már országos méretűvé vált. Carter környezete a bomlási folyamat láttán azzal érvei, hogy Carter és Kennedy együttes párharca az elnökjelölésért megosztaná a demokrata pártot, szétforgácsolná az erőket és elkerülhetetlenül vereséghez vezetne. Erre azonban maga Kennedy válaszolt, amikor hangsúlyozta, hogy „a versengés nemcsak a termelési és a társadalmi szférában, {hanem az egyének között is' ösztönző lehet, erről tanúskodik az 1976-os elnökjelölési kampány is, amelyben Carter győzelmet aratott.” Carter és Kennedy párharcának minden jel szerint csupán egy újabb tragikus fordulat, vagy Kennedy határozott visszalépése vehetné elejét. Erre azonban mind kevésbé lehet számítani. Nem szabad viszont figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a Kennedy tábora könnyen alkotó elemeire hullhat, ha kezdetét veszi az elnökjelölésért folyó nyílt párharc. A Kennedyekkel .szemben álló politikai erők és a sajtó rendelkezhet olyan ütőkártyákkal, amelyek kijátszása csökkentheti Kennedy évtizedek alatt kivívott tekintélyét és egyben esélyét az elnökké, választásra. Iíanyó András
