Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-25 / 224. szám

£ V SZ-kötgyűléa Megkezdődött az általános politikai vita Az ENSZ-közgyűlés üléssza­kán hétfőn megkezdődött a kéthetes általános politikai vita. Az első felszólalók között volt Cyrus Vance amerikai Kormányforrások szerint én- Vance kijelentette, hogy nek az az oka, hogy a köz- Washington Libanonban a gyűlésen a fejlődő és a fej- jelenleginél szélesebb körű lett országok kapcsolatainak fegyverszünetet igényel, kérdései állanak előtérben. Megfigyelők szerint a fő ok külügyminiszter. Andrej Gro- az, hogy az amerikai kor- miko, a szovjet diplomácia mány teljes bizonytalanság­vezetője ma mond beszé­det a közgyűlés plénuma előtt. Vance beszédében emlékez­tetett rá: „a kelet és a nyugat a történelem legszélesebb kö­rű ■ fegyverzetkorlátozási tár­gyalásait folytatja. A Szov­jetunió . és az Egyesült Álla­mok a hadászati fegyverek jelentős korlátozásában álla­podott meg a ratifikálásra vá­ró (SALT—II) egyezmény­ben”. A két legnagyobb nukleá­ris hatalomra különleges fele­lősség hárul a hadászati fegy­verkezési verseny korlátozá­sában és a SALT-II nagy lé­pést jelenthet kötelezettségük teljesítése felé — hangsúlyoz­ta Vance. Az amerikai külügyminisz­ter igen keveset foglalko­zott a kelet—nyugati kapcso­latokkal, az európai politika kérdéseit nem is említette. ban van a maga teremtette „kubai ügyben”. Vance utol­jára a múlt hét csütörtökjén tárgyalt Dobrinyin szovjet nagykövettel és egy teljes héttel későbbre, 28-ára tűzték ki Vance találkozóját New Yorkban Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel. Mértékadó források szerint Washington azt reméli, hogy a Vance—Gromiko találkozó kimenetele lehetőséget ad majd rá, hogy a hét végén Carter elnök tárgyalhasson Washingtonban Gromikóval. Ismét kifejezte reményét, hogy Jordánia és Szíria csatla­kozik az izraeli—egyiptomi különbékéhez. A külügyminiszter szerint annak ellenére, hogy a nagyhatalom maga mögött hagyta az ellenségeskedés idő­szakát, „a kelet—nyugati vi­szony veszélyesen megromol­hat minden olyan esetben, amikor az egyik fél nem ve­szi tekintetbe a másik biz­tonsági érdekeit”. Az amerikai külügyminisz­ter feltűnően általánosságok­ban mozgó beszédében a fej­lett tőkés és a fejlődő orszá­gok kapcsolatainak kérdéseire összpontosított — nyilván azért, hogy csillapítani próbál­ja a fejlődő államok mind he­vesebb támadásait a tőkés vi­lágrendszer gazdasági „ és pénzügyi politikája ellen. Az Egyesült Államok kész részt venni globális tárgyalásokban a gazdaság és az energia kér­déseiről, de a részvevőknek „realistáknak” kell lenniök — két' mondott Vance. Így utasítot­ta vissza bár csak burkoltan — a fejlődő országok követe­léseit. (MTI) Ez országgyűlés őszi ülésszak elé (Folytatás az 1. oldalról.) szabad szótlanul elmenni az idős korúak gondozásának eredendő családi felelőssegét lerázni kívánó, s a nyugdí­jas szülőt mindenáron kór­házba utaltató emberi maga­tartás mellett sem. Végered­ményben tehát — summázták a szociális és egészségügyi bi­zottságban az eszmecserék ta­pasztalatait — a népgazdaság szinte minden ágának es a ta­nácsoknak az erőfeszítése, a meglevő, egyebek Között az képviselőcsoporti üléseken, Ahogy az egyik hozzászóló megfogalmazta: a népi ellen­őrzés 1957-ben útjára indított, az 1968-as törvény és az 1977-es minisztertanácsi hatá­rozat sínpárján haladó vona­ta kezdettől a szocialista de­mokrácia erősítésének irá­nyát tartotta. A dolgozók tíz­ezrei vettek és vesznek részt felelősen az élet minden te­rületét felölelő ellenőrzések­ben, ilyképpen maguk is közügyeket intézve. A hibák és mulasztások megelőzését, a integrációban rejlő lehetősé- vezetői döntések megalapozá­rfolr1 rviÁrT 4/t.VkK l*-i a Ír óc *. _ « gek‘ még jobb kiaknázása, és a széles körű társadalmi se­gítés együttesen vezethet a szocialista egészségügy ’ elvei­nek, az 1972-ben született tör­vény teljes valóra váltásához. . A politikai, az állami, a társadalmi és a gazdasági élet. egyfajta gyógyító-megelőző tevékenységéről, a népi ellen­őrzés munkájáról is széles kö­rű véleménycsere bontakozott ki a terv- és költségvetési bi­zottsági, valamint a megyei sát az utóbbi hónapokban is számos komplex, a jelenségek okait ösazeíüggésében is fel­táró, csak kiragadott példa­ként á beruházások menetet, a termékszerkezet váltósát elemző vizsgálat segítette. Az eddigi viták alapján várható, hogy az ülésszak résztvevői továbbra is eboe az irányba adnak zöldatat a -KNEB-nek és a 142 terü­leti népi ellenőrzési bizottság­nak. Tárgyalások Damaszkuszijait Hétfőn Damaszkuszban megkezdődtek Szelím Al- Hossz libanoni és Mohammed AU El-Halabi szíriai minisz­terelnök tárgyalásai. Mint a damaszkuszi rádió közölte, a megbeszélések témája a liba­noni helyzet és a két állam kapcsolatainak további ala­kulása.. Damaszkuszba érkezésekor Szelím Al-Hossz nyilatkozatot adott a sajtó képviselőinek. Elítélte a Dél-Libanon elleni izraeli támadásokat és hang­súlyozta, hogy kormánya arab csúcsértekezlet összehívását kívánja a libanoni helyzet megvitatására. Amnesztia Afganisztánban Kabulban rendkívüli ülést tartott az Afganisztáni De­mokratikus Köztársaság mi­nisztertanácsa. A Bakhtar hírügynökség ismertette a kormány ülése után kiadott nyilatkozatot, amely amnesz­tiát hirdet mindazon szemé­lyek számára, akik a haza ja­vára bekapcsolódnak a ter­melőmunkába. A nyilatkozat hangsúlyoz­za, hogy az országban bizto­sítják a dolgozók jogainak, valamint demokratikus sza­badságjogainak sérthetetlen­ségét, a törvényesség és az igazságosság betartását. Ugyanakkor rámutat, hogy az áprilisi forradalom ellenségei nem szüntetik be felforga^ó- tevékenységüket, és sokoldalú támogatást nyújtanak azok­nak, akiket megfosztották a dolgozók kizsákmányolásának és elnyomásának lehetőségé­től. Az Afganisztáni Demok­ratikus Köztársaság kormá­nya éppen ezért éberségre szólítja fel a népet, és kifeje­zi szilárd eltökéltségét a népi hatalom ellen irányuló impe­rialista és reakciós összees­küvések meghiúsítására. Szerte az országban folyta­tódnak a nagygyűlések, ame­lyeknek résztvevői határozott támogatásukról biztosítják « kormány politikáját. A Bakhtar hírügynökség jelen­tése szerint az ország több tartományában „az önkéntes munkáért folyó mozgalom” keretében több tízezer afgáni folyt be az állami alapba. Pakti i tartományban a Mangal nevű pastu törzs ve­zetői nagygyűlésen juttatták kifejezésre ragaszkodásukat a párthoz* a népi államhoz és élesen elítélték az áprilisi forradalom vívmányai elle­ni imperialista és reakciós összeesküvést. Több tarto­mányban a papság képviselői tartottak gyűléseket és eze­ken szintén támogatásukról biztosították a népi kor­mányt. Nyilatkozatot tett köz­zé az afgán papok legfelsőbb szerve, az ulemák tanácsa is és ebben támogatásáról bizto­sította Hafizullah Amin meg­választását. Bokassát halálra ítélték Bokassát, a megbuktatott közép-afrikai császárt nem­zetellenes bűntettek vádjával hétfőn halálra ítélték — je­lentette be a bangui rádióban az új államfő, David Dacko. Egyidejűleg közölte, hogy Bernard Ayandót nevezte ki miniszterelnökké. Az új kor­mányfő annak idején minisz­ter volt Dacko kormányában, amelyet Bokassa 1966. janu­árjában buktatott meg. Az abidjani elnöki hivatal­hoz közel álló források sze­rint Bokassa hamarosan Ele­fántcsontpartra érkezik. Hoz­zátették, hogy erről rövide­sen hivatalos közleményt ad­nak. II moszkvai tárgyalóasztalnál Moszkvában gyakoriak a tárgyalások, sőt a nemzetközi ér­deklődésre számot tartó megbeszélések is. Most azonban olyan tanácskozások kezdődnek a szovjet fővárosban, amely­re a szokásosnál is jobban figyel a világ: külügyminiszter­helyettesi szinten szovjet—kínai eszmecserére kerül sor az államközi kapcsolatok normalizálásának lehetőségeiről. Szovjet részről a megbeszéléseket az a Leonyid Iljicsov ve­zeti, aki a kérdés nemzetközi hírű szakértője és aki — pél­dául — korábban a két ország közötti határkérdésekről tár­gyalt hosszasan a kínaiakkal. Az előzmények közismertek. Már az ezer sebből vérző, elemi nehézségekkel küzdő fiatal szovjet állam is minden eszközzel segítette a kínai forradal­mi erőket és ez a segítség ‘1949. október 1„ a Kínai Népköz- társaság kikiáltása .után ezernyi formában folytatódott. Nem a szovjet félen múlt, hogy ez a viszony — a maoista vezetés látványos politikai pálfordulás-sorozata nyomán — megromlott, sőt, a fegyveres kínai provokációk nyomán egy időszakban eljutott a határincidensek mélypontjáig. Sajnos, a mostani megbeszéléseket olyan jelek előzték meg, amelyek nem sok jóval bíztatnak. Mik ennek a kínai maga­tartásnak az uralkodó elemei? 1. A pekingi külpolitikai deklarált legfőbb célja a szovjet- ellenesség, a Szovjetunió „katonai és politikai bekerítése”. 2. Ebből kiindulva Peking nemcsak lehetővé teszi az eny­hülés legreakciósabb ellenfeleinek, hogy kijátsszák „a kínai kártyát”, hanem minden eszközzel ebbe az irányba kívánja befolyásolni a nyugati külpolitikát. 3. Kína állandó, konkrét katonai veszélyt jelent közvetlen szomszédaira és a tágabb ázsiai térségre. Nemcsak arról van szó, hogy éppen ezekben a napokban sokasodnak újra a vi­etnami határon tapasztalható kínai katonai mozgásokról szóló jelentések, hanem arról is, hogy Peking — az afgán lázadóktól egészen az indiai szeparatistákig — szüntelenül beavatkozik szomszédai belső életébe. A Szovjetunió — annak ellenére, hogy Peking nem újí­totta meg a két ország barátsági szerződését — egyetemes külpolitikai elvei jegyében szorgalmazza az államközi kap­csolatok normalizálását. A tárgyalásokon — hangzott a hi­vatalos szovjet vélemény — „a békés egymás mellett élés elvei alapján ki kell dolgozni a két ország kapcsolatainak irányelveit”. A szovjet szándék egyértelmű és világos. A megállapodás­hoz azonban ketten kellenek. Harmat Endre Külügyminiszter-helyettesi szinten szovjet—kínai tárgyalá­sok kezdődnek má Moszkvában. A képen balra Leonyid Iljicsov szovjet, jobbra pedig Vang Ju-ping kínai külügymi­niszter-helyettes. Rendkívüli ülés Suarez spanyol miniszter­elnök vasárnap délután rend­kívüli ülésre hívta össze kor­mányának több tagját 'és a hadsereg legfőbb vezetőit. A tanácskozásra Guipuzcoa baszk tartomány katonai kor­mányzójának vasárnapi meg­gyilkolása miatt került sor. A tábornok haláláért a rendőr- ■ ség szerint az ETA pasik ter­rorszervezet felelős. Arcéi háttérrel Edward Kennedy indulásra készen Szeptember 18-án jelentet­te be a Fehér Ház szóvivője: Carter elnök, úgy határozott, hogy újabb négyéves idő­szakra megpályázza az elnök, séget és indul áz 1980-as el­nökválasztáson. E döntés azt követően szü­letett, hogy az elnök együtt ebédelt Edward Kennedy de. mokrata szenátorral, akivel a hivatalos verzió szerint „na­pi politikai kérdésekről, fő­ként pedig az előkészítés alatt álló új energiatörvény­ről tárgyaltak”, amelyben, mint* köztudott, a két politi­kus eltérő nézeteket vall.« A közösen elfogyasztott " fehér házi ebéd a jelek szerint nagy jelentőséggel bírt mind­két fél számára. Carter arra volt kíváncsi, vajon Kennedy végül Is jelöltetni kívánja-e magát. A Kennedy család je­lenlegi feje a hozzá közel álló körök szerint értésére adta az elnöknek, hogy politikai pályafutását semmilyen vo­natkozásban nem tekinti le­zártnak. ATYAI AMBÍCIÓK E diplomatikus válasz arra enged következtetni, hogy a Kennedy család története, amely a legújabb korban el­választhatatlanul összefonó­dott az Egyesült Államok po. litikai és gazdasági életével, várhatóan új lapokkal gazda­godik. A család tekintélyét és vagyonát Joseph P. Kenne­dy, egy bevándorolt ír kato­likus család leszármazottja alapozta meg. Ingatlankeres­kedéssel, italáruk és mozifil­mek forgalmazásával szerez­te vagyonát, annak révén pe­dig politikai kapcsolatait. Ennek köszönhette, hogy a második világháborút meg­előzően az Egyesült Államok nagykövete lett abban a fő­városban, amelynek írországi NÓGRAD - 1979. szeptember 25., kedd politikája száműzetésbe kény­szerítette őseit. . Az idős Kennedy azonban sokkal magasabbra tört, lon­doni nagyköveti megbízatá­sa nem elégítette ki ambíció­it. Minthogy azonban nem juthatott be a Fehér Házba, legidősebb fiát szemelte ki az elnöki posztra. Ö viszont bombázópilótai$ént életét vesztette a második világhá­borúban. John Kennedy, a következő fiú nem akart poli­tikai pályára lépni. Apja szavára azonban belépett az arénába, első nékifutásra nyerte a kongresszusi válasz, tásokat. majd az elnöki tiszt­ségért vívott csatát is. Első dolga volt, hogy öccsét, Ró­bertét maga mellé vegye és az egyik legfontosabb tárcát, az igazságügyit bízta rá. S, amikor Edward -*■ 1962-ben — elérte a szükséges kqrha- tárt (30 év), a családot hagyo­mányosan támogató Massa- chusettsben ő is elindult a szenátusi választásokon, amelyen azóta is minden al­kalommal győzött. A CHAPPAQUIDICKI EPIZÖD Fivéreinek meggyilkolása (John 1963, Robert 1968) után a családi stafétabotot Teddy vette át. Mindenki tisztában volt vele, hogy a Kennedy család nimbusza akkor is a Fehér Házba segítené, ha nem rendelkezne az elnöki tisztség ellátásához szüksé­ges képességekkel. Ugyanak­kor anyja, Rose Kennedy ki­jelentette: nem akar több gyilkosságot, nem akarja el­veszíteni egyetlen fiát. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy ez a veszély nem fenye­get, a legifjabb Kennedy nem is pályázhat az elnöki tiszt­ségre a siker reményében. 1969. július lS-án ugyanis egy társasági összejövetel alkal­mával éppen választókörze­tében, Chappaquidick Island- on kocsijával egy tóba zu­hant. A baleset következté­ben meghalt a kocsiban ülő 23 éves Mary Jo Kopechne. A feltűnően csinos hölgyet Teddy barátnőjeként tartot­ták számion. A lapok meglo­vagolták az esetet. Kiderítet­ték, hogy Kennedy nem sie­tett partnere segítségére és csak órák múlva jelentette az esetet a közeli sheriffi hiva­talban. A kommentárok hang­súlyozták. hogy egy olyan ember, aki nehéz helyzetben összeroppan és elveszti cse­lekvőképességét, nem viselhet országos és felelcssegteljes tisztséget. Az idő azonban ez esetben is jó orvosnak bizonyult. No­ha időnként még emlékeztet­nek a szerencsétlenségre, ma­napság mind több s::ó esik Teddy politikai képességeiről, kitartásáról és türelméről, to­vábbá a politikában tanúsí­tott mérsékletéről, s az utób­bi időben mind többen em­legetik őt a következő elnök- választás esélyeseként. En­nek számos oka van. Ezek közül a két legfontosabb: a legifjabb Kennedy 17 . éve tagja a szenátusnak, számos törvény megalkotásában vett részt és tekintélyt szerzett magának mind politikai kö­rökben, mind az ország vá. lasztópolgárai előtt. A másik, hogy Carter támogatóinak tá­bora az einök következetlen és nem mindig politikushoz illő magatartása miatt egyre inkább összezsugorodik. A demokrata pártban mind töb. ben félnek attól, hogy Car- , térrel kell kiállniuk a vá­lasztók elé. CSALÁDI HOZZÁJÁRULÁS A jelek szerint ettől egyre kevésbé kell tartaniuk. Kenne­dy ugyanis legutóbb már úgy nyilatkozott, hogy „fe­lesége és anyja hozzájárultak ahhoz, hogy jelöltesse magát, ha úgy látja jónak”. Egyik régi barátja és támogatója pedig bizalmas baráti kör­ben kijelentette: „Teddy no-v vember végén, vagy december elején határozott választ fog adni a mindnyájunkat foglal­koztató kérdésre”. Hogy e válasz milyen lesz, arra már most is következtethetünk ab­ból, hogy ma már 19 ameri­kai államban működnek a Kennedy jelölését szorgal­mazó csoportok. Az egyiknek- a vezetője éppen Cartér egy­kori támogatója, Mike Abu rams, aki szerint Teddynelc sürgősen nyilatkozni kell, hogy meggyőzhessük az em­bereket, indulni fog a válasz­táson, tehát érdemes érte dolgozni. A „Jelöljétek Kennedyt’- mozgalom tehát már orszá­gos méretűvé vált. Carter környezete a bomlási folya­mat láttán azzal érvei, hogy Carter és Kennedy együttes párharca az elnökjelölésért megosztaná a demokrata pár­tot, szétforgácsolná az erő­ket és elkerülhetetlenül vere­séghez vezetne. Erre azonban maga Kennedy válaszolt, amikor hangsúlyozta, hogy „a versengés nemcsak a ter­melési és a társadalmi szfé­rában, {hanem az egyének kö­zött is' ösztönző lehet, erről tanúskodik az 1976-os elnök­jelölési kampány is, amelyben Carter győzelmet aratott.” Carter és Kennedy párhar­cának minden jel szerint csu­pán egy újabb tragikus for­dulat, vagy Kennedy határo­zott visszalépése vehetné elejét. Erre azonban mind ke­vésbé lehet számítani. Nem szabad viszont figyelmen kí­vül hagyni azt sem, hogy a Kennedy tábora könnyen al­kotó elemeire hullhat, ha kezdetét veszi az elnökjelölé­sért folyó nyílt párharc. A Kennedyekkel .szemben álló politikai erők és a sajtó ren­delkezhet olyan ütőkártyák­kal, amelyek kijátszása csök­kentheti Kennedy évtizedek alatt kivívott tekintélyét és egyben esélyét az elnökké, választásra. Iíanyó András

Next

/
Oldalképek
Tartalom