Nógrád. 1979. szeptember (35. évfolyam. 204-229. szám)

1979-09-23 / 223. szám

Kézilabda megyei bajnokság NB l‘b?n Kiütéses vereség a Hungária úton MlK-VM — S1C 4 — 0 (2-01 Hungária körút, 5000 néző, v: Palotai. MTK-VM: Gás­pár — Egervári, Török, Tur­ner, Kovács J. — Kovács B., Borsó, Vági — Sebestyén, Fiilöp, Szécsi. Edző: Mezey György. STC: Kun — Cséki, Csíki, Kovács J., Szijjártó — Farkas, Varga, Kajdi, Valuch — Mohácsi. Bíró. Edző: Var­ga László dr. Csere: Török helyett Pa- licskó a 29. percben, Cséki helyett Kiss a szünetben, Se­bestyén helyett Fodor a 61. percben, Mohácsi helyett Be- rindán a 74. percben. Gólszerzők: Sebestyén a21. percben, Vági a 23. percben, Sebestyén az 51. percben, Kovács B. az 52. percben. Sárga lap: Cséki a 37. perc­ben. Szögletarány: 10—3 (5—1) az MTK-VM javára. Fokozatosan a kék-fehérek vették át a játék irányítását, lendületesen támadtak. Az első tíz percben sok volt az átadási hiba, mindkét olda­lon idegesek voltak a játéko­sok. A 12. percben Szijjártó a bal oldalról félmagasan életveszélyesen adta haza a labdát. Fülöp rácsapott, meg­célozta a bal felső sarkot, de labdáját Kun vetődve hárí­totta. Ezután óriási nyomás nehezedett a tarjáni kapura. A hazaiak egymás után négy szögletet végeztek el, s veszé­lyes helyzetekben mentett a kapu torkából Csíki, majd Kun. A 17. percben Török 28 méterről leadott bombája után a labda a jobb alsó ka­pufát érintve hagyta el a já­tékteret. A 21. percben Fülöp lőtte kapu elé a labdát. Csíki és Szijjártó késlekedett a közbeavatkozással, Sebestyén érkezett, és 7 méterről a bal sarokba lőtte a labdát. 1—0. A 23. percben Vági középen tört előre, senki nem támadta meg és 18 méterről óriási erő. vei küldte a labdát a bal fel­ső sarokba. 2—0. Az MTK-VM irányította a játékot. A 35. percben Bécsi öt méterről leadott lövését védte bravúrosan Kun. A 37. percben Cséki felvágta a szél­sőt, ezért sárga lapot kapott. A büntetőt Borsó végezte el, és 19 méterről meglőtt labdá­ját Kun a léc alól ütötte ki. Sebestyén a jobb oldalon fu­tott fel. Lövésszerű beadása után a jobb kapufáról pat­tant ki a labda. E hajrában Fülöp 5 méterről fejelt a jobb sarok mellé. Lendületes MTK-VM-roha- mok vezették be a második félidőt. Az 51. percben Sebestyén tört előre a labdával. Ütkö­zött Szijjártóval, majd a kapujából kifutó Kunnal is, nála maradt a labda, s nyu­godtan helyezte a kapu köze­pébe. 3—0. Kezdés után Kovács B. kö­zépen húzott kapura, a védők között senkitől sem zavartat­va 14 méterről vágta a há­lóba a labdát. 4—0. E gól után unalmas me­zőnyjáték folyt, nagy hazai fölénnyel. Az utolsó negyed­órában Szijjártó majdnem öngólt fejelt, aztán Fodor, Fü­löp majd Bécsi sem tudott az üres kapuba találni. Kiütéses vereséget szenve­dett az STC csapata a Hungá­ria úton. Attól az MTK-VM. tői, amely első győzelmét arat­ta ebben a bajnokságban, ott­honában, amelytől a találkozó előtt három hely választotta el a tarjáviakat. Nos, a mér­kőzés alapján legalább 13 hely különbséget láttunk, de a fővárosiak javára. Rendkívül indiszponáltan futballozó tar­jáni gárda szerepelt ezen a szombaton a fővárosban. Az MTK-VM a kezdeti ideges­kedés után fokozatosan át­vette a játék irányítását, fölé. nye gólokban is megnyilvá­nult. A tarjáni csapat elkép­zelés nélkül játszott', nehéz­kesen mozgott a két előretolt csatár. Ahogy telt az idő, mintha ólomcsizmákat kap. tak volna a középpályások is. Olykor a védelem néhány tagja produkált hajmeresztő dolgokat. Mindez együtt elég volt, hogy az egyébként nem túlságosan jól játszó, de a mezőnyben rendkívül lelkes kék-fehér együttes megnyer­je a találkozót. Régi igazság az is, hogy szélsők, gyors támadók nél­kül csupán védekezésre be­állni idegenben csak veresé­get hozhat. Ilyenkor — mint, ahogy a Hungária úton is tör­tént — idő kérdése, mikor kapja meg a csapat a kegye­lemdöfést. A gólok után nem tudott ritmust váltani az STC. Végig egysíkúan ját­szottak a tarjániak, olykor csak statisztált a csapat, fe­jet hajtott, megadta magát. Az MTK-VM teljesen meg­érdemelten nyerte a találko­zót. Az igazsághoz tartozik, hogy az eredmény az STC-re nézve hízelgő. Az MTK-VM-ben Gáspár­nak kevés dolga volt. Hátul Egervári, Tumer, Kovács J. volt a sorrend. A középpá­lyán Borsó és Vági volt len­dületes. Még szerencse, hogy Kovács Béla ezúttal hal­ványabb teljesítményt nyúj­tott a szokottnál. A támadók Sebestyénnel az élen több­ször zavarba hozták a tarjáni védelmet. Áz STC-ben Kun többször bizonytalankodott. De el kell mondani, gólhelyzetekben is tisztázott. A védők közül egyedül Kovács, J. dicsérhető. A többiek közül Valuch aka­rása, Varga igyekezete érde­mel említést. A rövid időre beállt Berindán megmozdulá­saival bizonyította, hogy NB I-es játékos. Palotai játékvezető jól bí­ráskodott. A tartalékok mérkőzésén: MTK-VM—Salgótarjáni TC 3-1 (1—1). Szokács László Változatlan az élmezőny Az őszi II. forduló különö- A bajnokság állása sebb meglepetés nélkül zaj- L szőnyi se lőtt le. Az Érsekvadkert el- z. pásztói se szenvedte második vereségét 3- Nagyb. b. is. A nőknél az STC II.—Bgy. \ SE mérkőzést későbbi idő­pontra halasztották. Részletes eredmények. Fér­fiak: Szőnyi SE—Bgy. SEIL 34—13 (17—5), v.: Kovács, Vincze. Legjobb dobók: Varga 12, Jancsó K. és Kocsa I. 6—6, Városi 5, ill.: Baranyi 6, Cseri G. és Hideg 3—3. Az éllovas Szőnyinek ide­genben sem okozott gondot a 6. helyen álló Bgy. SE II. legyőzése, még így sem, hogy a jelenlegi góllövőlista élén állő Jancsó György nem állt csapata rendelkezésére. Pásztói SE—Diósjenő 35— 12 (20—7), v.: Babják János. Ld.: Czvanczig 9, Mucsina 6, Bogácsi 5, ill.: Csabuda 9. A második és utolsó helye­zett csapat közötti különbség a pályán is megmutatkozott. A nagyon megfiatalított ven­dég diósjenőiek közül csak a rutinos Csabuda jelentett iga­zán veszélyt a pásztói kapu­ra, míg a hazaiak közül ki­tűnt Czvanczig eredményes játéka. Nagybátonyi Bányász—Ér­sekvadkert 23—21 (11—9), v.: Perger, Sidó. Ld.: Hegyi S. 13, Hegy L. 4, ill.: Fülöp 13, Cseh, 4. Az érsekvadkertiek tavasz- szal igen eredményes és he­lyenként jó játékot produkáló csapata a Nagybátonyi Bá­nyász ellen is derekasan küz­dött, de a bányászcsapat ru­tinja és némi magassági fö­lénye ellen nem sikerült az el­lenszert megtalálni. Hegyi. Sándor és Fülöp Miklós kü­lön párharcot vívott egymás­sal a góllövésben. Tereske—STC II. 22—16 (10 —8), v.: Komoróczi, Zorván. Ld.: Gyenes 8, Franka 5, Né­meth 4, ill.: Bertók 4, Tóth, Márta és Harmos 3—3. Igen alacsony színvonalú mérkőzést játszott egymással a két csapat. Az STC II. most csak árnyéka volt önmagának. Egyébként a döntő fordulat 14—14-es állásnál következett be, amikor az STC büntetőt hibázott. Ez felhozta ellenfe­lét. A hátralevő időben a Te­reske nyolc, míg az STC II. csak két gólt dobott. 6. Bgy. SE IX. 7. Tereske 8. Diósjenő 10 8 1 1 269—129 17 10 8 - 2 280—173 16 10 7 - 3 238—199 14 10 4 3 3 222—203 11 10 5 1 4 230—218 11 10 2 1 7 176—272 5 10 1 3 6 187—292 5 10 - 1 9 153—269 1 Férfi ifjúsági: Szőnyi SE— Bgy. SE 19—14 (9—8), _ v.: Kovács, Vincze. Ld.: Soós 5, Szabó és Balogh 4—4, Patai 3, ill.: Csunyi 4. Kovács, Bé­lák és Dudok 3—3. A listavezető Szőnyi-fiata- loknak idegenben is sikerült kiharcolni a győzelmet. Szoros félidő után (9—8) végül bizto­san szerezték meg a két baj­noki pontot, s így továbbra is vezetik a mezőnyt az egy pont hátránnyal 2. helyen álló STC fiataljai előtt. Nagybátonyi B.—Érsekvad­kert 2Q—12 (13—7), v.: Per­ger, Sidó. Ld.: Szebeni 11, Tóth 10, ill.: Kovác^pál 8, Madacz- ki 3. A sokkal egységesebb csa­pat benyomását keltő bá- nyászfiataldk simán nyerték a mérkőzést. Az érsekvadkertiek ezzel a vereségükkel az utol­só helyre estek vissza. Jók voltak: Szebeni és Tóth a Nagybátonyi Bányászból, míg Kovácspál és Szász a vendég- csapatból. STC—Tereske 18—16 (10— 10), v.: Komoróczi, Zorván. Ld.: Matuz és Papp 6—6, Kis- benedek. 3, ill. Jónás és Paczek T. 4—4. A végig igen szoros mérkő­zésen két—két azonos képes­ségű csapat küzdött a pontok­ért, amely végül a jobb vég- hajrát produkáló STC-nek si­került, akik több büntetőt is hibázva, végül két gólkülönb­séggel győztek. . Pásztói SE—Diósjenő 24—14 (12—7), v.: Babják János. Ld.: Scheili 8, Kürti 5, Bán 4, ill.: Miklós, Méreg és Schittinger 3—3. A hazai ifik biztos győzel­met arattak a vendég Diósje­nő ellen, már a félidőig 5 gólos előnyre téve szert. Ezt az előnyt azután a második félidőben még tovább növel­ték. A bajnokság állása 1. Szőnyi SE 10 8 2 - 156—110 18 2. STC 10 8 1 1 254—132 17 3. Nb. Bányász 10 5 2 3 176—151 12 4. Pásztói SE 10 6 - 4 183—189 12 5. Diósjenő 10 3 1 6 144—160 7 6. Bgy. SE 10 3 - 7 153—238 6 7. Tereske 10 2 - 8 147—177 4 8. E.-vadkert 10 2 - 8 142—178 4 Nők: Pásztói SE—Nagybáto­nyi Bányász 14—11 (8—5), v.: Perger—Sidó. Ld.: Borbás 5, ill.: Szakács 7. A megfiatalított Nagybáto­nyi Bányász-lányok lelkesen küzdöttek, de a nagyobb rutin a Pásztó' győzelmét eredmé­nyezte. Rétsági SE—Ecseg 18—11 (12—6), v.: Földi József. Ld.: Boskó 12, Molnár 5, ill.: Hir- ka 4, Deák 3. A kezdeti bizonytalankodás után a hazai lányok, Boskó vezérletével uralták a me­zőnyt. A nagyobb arányú rét­sági győzelmet az ecsegi ka­pus, Szerémi Judit a második félidőbeli jó védései akadá­lyozták meg. A bajnokság állása 1. Bgy. SE 9 8 - 1 146— 86 16 2. Pásztói SE 10 7 1 2 124—102 15 3. N.-bátonyi B. 10 5 - 5 101—115 10 4. Rétsági SE 10 4 - 6 121—137 8 5. Ecseg* 10 3 1 6 78— 97 6 6. STC II.** 9 1 - 8 73—106 ­Simon József Női kézilabda Kálié még pont nélkül A pásztói járás női kézi­labda-bajnokságának ered­ményei : F elsőtold—Vanyarc 14—15, Kálló—Erdőkürt 0—5, Héhalom—Palotás 5—5, Tar —Bér 3—17, Szirák—Mátra- szőllős 9—6, Hasznos—Kis- bágyon 5—0, Szurdokpüspöki —*Csécse jelentés nem érke­zett. A bajnokság állása 1. Erdőkürt 15 12 1 2 112— 50 25 2. Sz.-püsp. 13 11 1 1 106— 37 23 3. M.-szőllős 16 11 1 4 122— 68 23 4. Bér 15 10 1 4 93— 53 21 5. Tar 16 8 1 7 94— 109 17 6. Hasznos 15 7 2 6 76— 91 16 7. Csécse 15 7 1 7 119— 84 15 8. Vanyarc 15 5 2 8 100— 123 12 9. Felsőtold 15 5 1 9 96— 110 11 10. Buják 15 5­10 83— 108 10 11. Palotás 5 3 1 1 24— 34 7 12. Szirák 15 3 1 11 62— 101 7 13. K.-bágyon 5 2­3 18— 30 4 14. Héhalom 5 1 1 3 23— 48 3 15. Kálló 16­­16 16— 98 Nyílt levél — kapusügyben Tisztelt Nagy Imre sporttárs és mindazok, akik — fel­tehetően anélkül, hogy olvasták volna azt a levelet, amelyet Ön „3000 sportszerető balassagyarmati lakos nevében” szer­kesztőségünknek írt — közösséget vállalnak az ön gondola­taival; engedjék meg, hogy ezúton válaszoljak az említett levél soraira. Beszédtéma — ezért is írtuk meg —, hogy a sérült Szűcs helyettesítésére Kun mellé NB I-es szintű képességekkel rendelkező kapust keres az STC labdarúgó-szakosztálya: Szó­ba került — többek között — az NB Il-es BSE kapusának, Balázs Zsoltnak a neve is, aki a szakemberek szerint megüti ezt a mércét. Az ugyancsak Nógrád megyei egyesület veze­tői azonban — tehát nem az edző, vagy maga a játékos — elfogadhatatlan feltételeket szabtak az elengedéséhez. Másik NB Il-es kapus mellett még két-három olyan mezőnyjátékos­ra is igényt tartottak cserébe, akik mór játszottak az első osztályban. A teljesíthetetlen követelés nyomán az STC ve­zetői elálltak szándékuktól. Dr. Varga László, a Stécé vezető edzője nem azért hi­báztatta az említett levélben kifogásolt interjú (NÓGRÁD, 1979. szeptember 14.) során a BSE vezetőit, mert nem ren­delték alá saját közösségük érdekeit vakon a salgótarjániaké­nak. Az háborította fel, hogy a balassagyarmatiak képte­lenek belátni: az egész megye érdekeiről van szó, hiszen az STC Nógrád reprezentánsa, első osztályú labdarúgócsapata. Sőt, hasznot akartak volna húzni a tarjániak szorult hely­zetéből, ennek révén akarták megoldani csatárgondjaikat (amelyekre Nagy Imre is utalt levelében). Sajnos, ez a megnyilvánulásuk mintapéldánya annak az ellenségeskedő szemléletnek, amelyet a Balassagyarmatról címzett sorok is tükröznek. Csak találomra idézek: „Vegyék már egyszer és mindenkorra tudomásul, hogy Balassagyar­maton is éppen oljtan szocialista gondolkodású, becsületes és sportszerető munkásemberek élnek, mint Salgótarjánban. Ezt Önöknek is észre kellene már venni. 1979-et írunk. Sal­gótarjánban nem törődnek azzal, hogy a BSE-nek nincs csa­tára, aki gólt lőjön... Mert a megye második városa is meg­érdemel egy NB Il-es csapatot, mint ahogy Salgótarján egy NB I-est.. . Tisztelt szerkesztőség, ne akarjanak mindent el­vinni Gyarmatról, lássák be, hogy Gyarmatnak is van joga az élethez. És ha már nem adnak, akkor ami van, azt ne akarják elvenjii.” ..__ ___________ ______. 1 . A salgótarjáni „szocialista gondolkodású, becsületes és sportszerető” emberek aligha kételkedtek valaha is abban, hogy Balassagyarmaton is hasonló társaik élnek. Márpedig az STC vezetői, köztük dr. Varga László is, az említettek kö­zé tartoznak. 2. Ahogyan az STC kapusgondja, úgy a BSE csatárhiánya is elsősorban az illető egyesület szakmai vezetésének gondat­lanságára, az átigazolási időszak nem elég előrelátó kihasz­nálására vezethető vissza. Tehát nem felelősek egymás hi­báiért; de a megye szakembereinek összefogva, közösen vol­na kötelességük mindkét probléma megoldásán munkálkod­ni. Nem azért előbbrevaló az STC-é, mert Tarján a megye első városa, székhelye, hanem, mert a megye egyetlen első­osztályú — tehát reprezentáns — csapatáról van szó. 3. Senki nem vitatja Balassagyarmat jogát egy NB li­es labdarúgócsapathoz. Olyannyira nem, hogy — bár talán túlzás, hogy Balázs nélkül (aki szintén bármikor megsérül­het) kiesne a BSE — ezt a felsőbb vezetők is méltányol­ták. Nem döntöttek hatalmi szóval az átigazolás kérdésében, pedig adminisztratív úton is eljárhattak volna. 4. Mi (a szerkesztőség) véletlenül sem akarunk elvenni semmit a világon Balassagyarmattól. A megye sportvezetői sem —, hiszen Balázst sem vették el. Hogy nem adnak sem­mit, az már kifejezetten rosszindulatú, durva vád, amelynek . valótlansága könnyen tetten érhető. 5. Hogy miért engedte el az STC Szikorát, a BSE Baárt és Tresót, azt utólag kár feszegetni. Hogy melyik kapus NB I-es és melyik NB Il-es szintű, azt eldönteni a szakemberek dolga. De egy elfogult szurkoló is beláthatja, hogy akit a hozzáértők érettnek ítélnek az első osztályban való szerep­lésre (márpedig Balázsról jelenlegi edzője is így vélekedik), annak a játékosnak saját érdeke is, hogy a képességeinek megfelelő, a lehető legmagasabb szinten rúghassa a labdát. Ha a szurkoló igazán kedvencei javát tartja szem előtt, egészségesnek tartja ezt a felfelé áramlást. Mert ezt diktál­ják az egyetemes magyar sport érdekei is. ■ - Végül hadd nyugtassam meg Nagy Imrét és a balassa­gyarmatiakat: Balázst nem „veszik el” tőlük, noha a levél­író szerint is akadna (?) helyettese a megyei bajnokságból. Akik pedig a BSE vezetőinek önfeláldozó jótékonyságá­ban bíztak, — csalódtak. Tanulság: Balázsért a nyári átiga­zolási időszakban kellett volna jelentkezni... Remélhetőleg Kun nem sérül meg Szűcs felépüléséig, mert ha mégis, úgy azért aligha kerülné el a lelkiismeret-furdalás a jobbérzésű balassagyarmati sportvezetőket. S akitől esetleg gyógyírt kaphatnának rá, az könnyen megtagadhatja tőlük, hogy oda­vigye nekik. Például arra hivatkozva, hogy neki meg a bal lába kisujjánál szorít a cipője. Várkonyi Ferenc Atlétika Vá Nő baj nők «ág a Népstadionban A fővárosban ismét iangos atlétikai versenyre került sor. A Népstadionban bonyo­lították le az 1979. évi orszá­gos serdülő, valamint ifjúsá­gi váltóbajnokságot. Az STC fiataljai több számban is di­cséretesen szerepeltek. A 4x200 méteres ifjúsági férfi váltófutásban 1:34.4 perces idővel ötödikként ért célba a tarjáni váltó. A csa­pat tagjai: Kimer, Tari, An- dó, Czúder. A 4x1500 méteres váltófutásban a férfi ifjúsági­ak nagy csatát vívtak. Az STC együttese ebben a szám­ban a negyedik helyezést ér­te el. Idejük: 16:48.8 perc. Ezt az eredményt a Szabó, Balogh Gy., Kadlót, Bene összetételű csapat harcolta ki. Csakúgy, mint a 4x800 mé­teren, ahol 8:17.6 perces idő­vel az ötödik helyezést sze­rezték meg. A serdülő lányok 4x300 méteres váltófutásában is „elcsíptek” egy 8. helyezést a tarjáni fiatalok. Idejük: 2:55.3 perc, melyet az alábbi összeállítású csapat futott: Botka, Batovszki, Szabó, Kiss. Az idei váltóbajnokságot hűvös, szeles időben rendez­ték meg, amely természete­sen kedvezőtlenül befolyá­solta az időeredmények ala­kulását. Az STC atlétái ezen az országos versenyen < ováb- bi nyolc bajnoki ponttal nö­velték eddigi eredményüket. Jelenleg már 202 összesített pontszámmal dicsekedhetnek. Angyal János, az STC veze­tő edzője örömmel újságolta, hogy ezzel a bajnoki pont- számmal a 97 rangsorolt egyesület, közül jelenleg a 11. helyen állnak. Turcsány (STC) ezüstérmes A Diósgyőri Vasgyár tor­nacsarnokában bonyolították lé az országos junior kötött­fogású birkózóversenyt. Az őszi évad jól kezdődött az STC birkózói számára. Ezen a versenyen, ahol több mint tíz egyesület csaknem száz versenyzője lépett szőnyegre, a legjobbak közé iratkozott fel Turcsány László, az STC tehetséges birkózója. Az . 57 kg-os súlycsoport­ban. ahol nagy küzdelem ala­kult ki, kemény helytállással a dobogó második fokára.ke­rült. Ez a helyezés bizalom- keltő az őszi-téli verseny- évad szempontjából. k

Next

/
Oldalképek
Tartalom